Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

1989. június 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A villámok természete A villám az egyik legér­dekesebb meteo­rológiai jelenség. Sokan — nem alaptalanul — félnek tőle, má­sok gyönyörköd­nek szépségében. A tudomány viszont — érzelmek nél­kül — kutatja fizikai tulajdonságait, s ennek során már eddig is több érdekes dolgot fedezett fel. Régi tapasztalat, hogy a villámokat bizonyos szeszélyesség jellemzi. Külö­nös jelenségek tapasztalhatók például a villámok gyújtó hatásával kapcsolat­ban. Tudjuk, hogy a villámcsapás sok veszedelmes tűzesetnek az okozója. A történelem során tömérdek neveze­tes épület, műemlék esett áldozatul vil­lám okozta tűzvésznek, főleg a szikla­ormokon épült várak és kastélyok kö­zül. Történelmi tény, hogy a villám okozta tűzvészek a középkorban több erődítést és várost pusztítottak el, mint az ellenség. De — és ez a meglepő! — nem min­den villámcsapásnak van gyújtó hatá­sa. Időnként előfordul, hogy a villám nagyon könnyen égő anyagok közé sújt le — például egy puha fedésű falusi ház tetőszerkezetébe — és ezek az anyagok mégsem gyulladnak meg. Hová csap a villám? Hasonlóan megmagyarázhatatlan az is, hogy hová üt be a villám. Az imént már utaltunk rá, hogy a villám igen gyakran csap bele a hegyormokon emelt épületekbe, és általában a föld­felszínről magasra kiemelkedő tár­gyakba, például antennatornyokba, felhőkarcolókba, gyárkéményekbe. Máskor azt tapasztalhatjuk, hogy van­nak olyan villámok, amelyek nemhogy a kimagasló tárgyakat sújtanák, ha­nem éppen ellenkezőleg, több magas épület között valami mélyedésbe, pél­dául az udvar kövezetébe vagy egy gö­dörbe ütnek bele. A földbe bevágódott dűlőutak mélyén járó ember tehát ugyanúgy ki van téve a villámcsapás veszélyének, mintha a szabad magasla­tokon, például egy sziklaormon tartóz­kodik. Amikor a villámhárítók egyre széle­sebb körben elterjedtek, újabb meglepő tapasztalatokra tettünk szert a villám szeszélyességével kapcsolatban. Igen sok villám ugyan a villámhárítókba üt bele, és ilyenkor azok — legalábbis ha jól vannak karbantartva — baj nélkül levezetik a villámot, védelmet nyújtva nemcsak az épületnek, hanem még a közvetlen szomszédságnak is. Időn­ként azonban előfordulnak olyan villá­mok, amelyek nem a villámhárítókba ütnek bele, hanem a villámhárító köz­vetlen szomszédságába. A kutatások eredményeként fény de­rült a villám „szeszélyeire”: ma már meg tudjuk mondani, mi a magyaráza­ta ennek a furcsa jelenségnek. Kétféle villám A villámokra vonatkozó meteoroló­giai ismeretek mennyisége évszázadunk első felében rohamosan megszaporo­dott. Azt már azelőtt is tudtuk, hogy a villám óriási villamos szikrakisülés, amelynek egyik sarka a zivatarfelhő­ben, a másik pedig a föld felszínén van. Kevéssé köztudott azonban, hogy két­féle villamos kisülés lehetséges: váltó­áramú és egyenáramú. A váltóáramú kisülésben a pozitív töltésű részecskék felváltva rohannak a kisülés egyik sar­ka felől a másik felé és vissza, a negativ töltésűek pedig mindig az ellenkező irányban teszik ugyanezt. Az egyenára­mú kisüléskor viszont a pozitív részecs­kék mindig a negatív elektród felé ha­ladnak, a negatív részecskék pedig az ellenkező irányban. Felmerülhet a kérdés, vajon a villám váltóáramú vagy egyenáramú kisülés­­e? A múlt században még sokan azt gondolták, hogy váltóáramú. Az elekt­romos műszertechnika fejlődése lehe­tővé tette olyan készülékek szerkeszté­sét, amelyek megmutatják, hogy egy közelünkben végbemenő villamos kisü­lésben a töltések milyen irányban mo­zognak. Az eredmény minden megvizs­gált villám esetében egyértelmű volt: a villám nem váltóáramú, hanem egyen­áramú kisülés. Ez azt is jelenti, hogy a villámcsapás során a felhőkben levő elektród felől állandóan ugyanolyan töltésű részecs­kék száguldanak a földfelszín felé, on­nan pedig állandóan az ellenkező elője­lű részecskék rohannak a felhők felé. Itt azonban ismét kétféle lehetőség van: lehet, hogy a felhő felől pozitív részecs­kék haladnak a föld felé, és a föld felől tartanak a negatív részecskék a felhők felé, vagy fordítva. Eszerint a lecsapó villám kétféle lehet. Közülük az első a pozitív, a második a negatív villám. A pozitív és a negatív villám között tehát az az alapvető különbség, hogy a pozitív villámoknak a felhőben van a pozitív sarka, a negatív villámnak pe­dig a negatív sarka van ott. A műszeres megfigyelések azt bizonyítják, hogy a természetben mind a kétféle villám elő­fordul. Vannak zivatarok, amelyben a pozitív villámok száma jóval nagyobb, mint a negatívoké, vagyis a felhő nagy részének pozitív töltése van. Ha egy egész nyári évad adatait megvizsgáljuk, általában azt találjuk, hogy a pozitív villámok száma nagyjából megegyezik a negatív villámokéval. A pozitív és negatív villámok hatása A pozitív villámokra az a jellemző, hogy olyan helyekre ütnek le, ahol a föld felszínén vagy a talajrétegekben a villamosságot jól vezető anyagok van­nak. Például valósággal keresik a ned­ves helyeket, a patakmedreket, a mo­csaras, ingoványos területeket. Vannak olyan kőzetek és talajfajták, amelyek jobban vezetik a villamos áramot, mint a többiek, ezek az úgynevezett villám­fészkek, ahol a villámcsapások rendkí­vül gyakoriak. Ilyen helyre nem taná­csos házat építeni vagy ipari üzemet telepíteni, annál is inkább, mert a pozi­tív villámok ellen a villámhárítók nem nyújtanak teljes védelmet. Szerencsére ezek a villámok nem okoznak az épüle­tekben tüzet, mert a pozitív villámok kisülése kevéssé melegíti fel azokat az anyagokat, amelyeken áthalad. A negatív villámok nem egyetlen ki­sülésből állnak, hanem úgynevezett többszörös villámok: ugyanazon a he­lyen, ugyanazon a kisülési csatornán keresztül rendkívül gyors egymásután­ban két-három, sőt sok esetben 10-20 kisülés megy végbe. Ezek a kisülések oly gyorsan követik egymást, hogy az emberi szem előtt egyetlen fényáradat­ban olvadnak össze. E tulajdonság sú­lyos következményekkel jár a villám gyújtó hatása szempontjából. Ha ugyanis a többszörös kisülés első tagja még nem is képes felgyújtani a gyúlé­kony anyagokat, az utána következő újabb gyors kisülések hőhatása foko­zatosan összegződik, és a tűz kitörése elkerülhetetlenné válik. Ezek a villá­mok kiemelkedő tárgyakat, vastomyo­­kat, távvezetékek oszlopait sújtják. Ha épületet találnak el, többnyire a villám­hárítóba csapnak bele, ez védi meg a villamos távvezetékeken az áramszol­gáltatást is. A villámok kártevő képessége nem­csak attól függ, hogy pozitív vagy ne­gatív villámról van-e szó. Különbséget jelent az is, hogy a kisülési áram erőssé­ge nem minden villámban egyforma, sőt tág határok között változik. Az át­lagos villámokban húsz- és harminc­ezer amper az áramerősség, de kivétele­sen — magas építményeket érő villám­­csapások alkalmával még félmillió amperes áramerősség is előfordulhat. H. Zs. DE KI TERMELI MEG A NEMZETI JÖVEDELMET?' A kecskeméti háziipar is lehetetlen helyzetbe került Miként a konfekcióipari üzemek túlnyomó többsége, a kecskeméti Háziipari Kisszövetkezet is meg­rendeléshiánnyal küszködik. A bel­földi kereslet nagymértékben visz­­szaesett, az emiatt beszűkült piacról az importruhák szorítják ki a hazai termelőket. Akik, hogy kapacitá­suk ne maradjon kihasználatlan — mert az teljes ráfizetés —, kény­telenek kevésbé kedvező feltételek­kel járó munkát is vállalni. Szovjet exportot például. Ezt tette a kecske­méti házüpar is, s most emiatt ke­rült patthelyzetbe. A szovjet megrendelésre készülő termékek értékesítési árát államkö­zi szerződés rögzíti. Attól eltérni nem lehet. Az ár kialakításánál nem kérdezik meg a termelőt, az egyes cégek érdekeinél fontosabb szem­pontok érvényesülnek annak meg­állapításában. Az az ár, amit a ter­melő várhat az árujáért, még a köz­ponti költségvetés kiegészítésével együtt is „nyomott”: a lehető legki­sebb költség, a lehető legkevesebb munkabér és minimális jövedelem fér bele. Sőt, az utóbbi nemritkán el is marad. Ilyen helyzetben egyetlen körülmény megváltozása vesztesé­gessé teheti a tevékenységet. Ez tör­tént a Kecskeméti Háziipari Kis­szövetkezetben. Borsos Györgyné elnökasszony elmondta: belföldi kereslet híján vállalkoztak szovjet exportra. A megrendelést különböző fővál­lalkozóktól kapják. Közülük az egyik, a budapesti Főnix Háziipari Szövetkezet 10 ezer bébiruhát kért tőlük. Kiderült, a legfeszesebb kal­kuláció szerint is 133 forintba jön ki a 103 forintért vállalt ruhák darab­ja. Árváltoztatást azonban hiába kértek: a Főnixet is szerződés és/ vagy a saját érdeke köti. Ezt a vesz­teséget — összesen 300 ezer forintot — most már a kecskemétieknek kell lenyelniök. Elhatározták, hogy megpróbálják más egyéb tevékeny­séggel behozni, amit itt veszítenek. Még több és gondosabb munkával ez sikerülhetett volna, ha nem jön közbe semmi. De jött, mert most olyan időket élünk; egy levél vala­melyik szállítójuktól, amelyben közük: júüus elsejétől felemeük ter­mékük árát, amit a kecskeméti szö­vetkezet alapanyagként használ. Ez az előre nem látott költségnöveke­dés újabb áldozatot kíván a szövet­kezettől. Nem tudják vállalni. Kérdésemre, hogy akkor mi lesz, az elnökasszony azt válaszolta, egy biztos: felhagynak a veszteséget ho­zó tevékenységgel. Csak még azt nem tudják, mihez kezdenek helyet­te. A háziipari szövetkezetek bedol­gozói rendszerre építik tevékenysé­güket. A nyomott árak miatt azon­ban oly kevés bért kapnak, hogy aki csak teheti, felhagy az otthoni munkával. De sokan hagyták el a • A varrodá­ban több a gazdátlan gép, mint amennyi­en dolgoznak. mß Ezeken a \ pótra készí­tett bébirobá­­kon 300 ezer forintot vészit Felvételünkön László Gábor- j j ^Jrak táros,'-.; szövetkezetei a közös üzemben dol­gozók közül is. Más munkával job­ban keresnek. Bár a gondok ellenére várhatóan nem lesz veszteséges a szövetkezet, mert a másik két tevékenységük, a kesztyükészítés (tőkés megrendelés­re) és a fóüavarrás nyereséges. De ha az alapanyagárak és a rezsikölt­ségek az eddigihez hasonló ütem­ben növekednek, könnyen ráfizeté­sessé válik a tőkés export (amire egyre több a példa). Hiszen a ma­gyarországi inflációt a nyugati meg­rendelő nem hajlandó finanszírozni s talán nincs igaza? Joggal tesá fel a kérdést Borsos Györgyné: ha lassanként minden termelőtevé­kenység gazdaságtalanná ,váük eb­ben az országban, ki termeli meg a nemzeti jövedelmet?... A. M. LENGYELORSZÁG Virágzó számítástechnikai magánvállalkozások Lengyelország belső belső piacán éles kontrasztot lehet felfedezni a számítógépek, illetve az egyéb közszükségleti cikkek kínálatában. Ez utóbbiak körében — a hústól a cipőpasztáig — napi gondot jelent az elemi szükségletek kielégítése, számítógépet ezzel szemben bármikor kapni lehet. Az óriási kínálat elsősorban annak köszönhető, hogy a káprázatos profitok nyomán ugrásszerűen növekedett a szektorban tevékenykedő magánvállalkozások száma. Ma már mintegy 400 ilyen cégről beszélnek, amelyek zöme az utóbbi 3 évben alakult. A lengyel számítástechnikai piacot ismerő szakemberek néhány egyszerű összefüggéssel is jellemezni tudják a kialakult helyzetet, fgy elmondják, hogy az országnak a 90-es évek végéig összesen 1 millió számítógépre lenne szüksége, az állami ipar ezzel szemben évente alig 3 000 egységet tud kibocsátani Arra nem is kínálkozik sok lehetőség, hogy a 38 milliárd dollár körüli adósságheggyel birkózó kormányzat a közeli években lényegesen javítani tudjon ezen a helyzeten. A szűkös hivatalos kínálattal szemben óriási és kielégíthetetlennek látszó kereslet áll. Ez utóbbi elsősorban abból táplálkozik, hogy a lengyelek körében nagy a félelem a technikai fejlődésben való leszakadástól és lényegé­ben a számítógép jelenti a legfontosabb kapcsolatot a modem világgal. A keresletet az is fokozza, hogy a jól képzett szakemberek egyre kevésbé hajlandók a képességeiknek nem megfelelő állami munkahelyre menni, ehelyett inkább a dinamikusabb kisvállalkozásokat keresik. Ez utóbbiak tekintetében lényegesen javultak a törvényes lehetőségek az utóbbi évek során. A rendkívüli élénk kereslet nyomán a kereskedők megtalálták annak lehetőségét, hogy gyors ütemben felfuttas­sák a forgalmat. A lengyel viszonyok közepette a szükségletek kielégítésének legfőbb módja ezen a területen is az utazóturizmus lett. E kereskedelmi formát az is előnyössé teszi, hogy az érzékeny technológiák forgalmát szabályozó nyugati egyezmények ily módon könnyűszerrel kijátszhatók. Lényegében ennek köszönhető, hogy a lengyelországi belföldi kínálatban olyan készülékek is megtalálhatók, amelyek mindössze néhány hónappal maradnak el a legmodernebb nyugati technikától. Az erőteljes konjunktúra azonban nagyon hamar semmivé is válhat. Egy ilyen fordulatot elsősorban a fogadó közeg elmaradottsága tesz valószínűvé. Jellemző például, hogy telefaxkészüléket alig-alig lehet üzemeltetni a telefonvonalak, illetve a rajtuk való elektromos jelátvitel silány minősége miatt További gondot jelent a tágan értelmezett ipari környezet inadekvát állapota. (Reuter—MTl-Press) Benzinár és bizalom A kormány bejelentette, majd gyakorlatilag villámgyorsan vissza­vonta az autópályadíjjal kapcsola­tos határozatát. Aztán nem jelen­tette be, de villámgyorsan elhatá­rozta és végrehajtotta a benzin árá­nak literenként kétforintos emelé­sét. Mint kényszerűségből gyakori autópálya-használó- rögvest szá­molni kezdtem és kiderült, hogy ha maradt volna az autópályadíj és el­maradt volna a benzin árának eme­lése, akkor évenként és átlagosan minimum 1200 forinttal jártam vol­tba jobban. (S járt volna jobban mindenki, kivéve azokat, akik csak nagy ritkán tévednek az autópá­lyákra s esetleg megkockáztatták volna a bliccelés lehetőségét.) De mert az elementáris erejű társadal­mi tiltakozás következményeként nem maradt az autópályadíj, vi­szont ismét és drasztikusan emelték a benzin árát, ezért a költségvetés járt jobban: nagyon szerény becslé­seim szerint minimum a dupláját kasszírozza be annak, mint ameny­­nyihez az autópályadíjak révén ju­tott volna. Arról nem is beszélve, hogy a benzin árának emelése jó­formán egyetlen fillérjébe sem kerül — jó; át kellett álütani a kútoszlo­pok számlálóit... —, míg az autó­pályadíj beszedése és fizetésének ellenőrzése — különösen olyan amatőr módon, mint ahogy tervez­ték — jókora kiadással járt volna. S akkor most kérdeznem kell is­mét: most jobb? Másképpen fogal­mazva: nem lenne érdemesebb és főleg értelmesebb előbb gondol­kodni és csak azután kiabálni? Vagy esedeg nem is kiabálni, in­kább csak belátni, hogy ez a kor­­mány — ha nem akar megbukni és ugyan miért számolna ennek lehe­tőségével és módfelett kínos követ­kezményeivel? — egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy megismé­telje elődeinek indirekt, szakszerűt­len és politikai érzéketlenségről ta­núskodó olcsó trükkjeit. Ez a kor­mány egyszerűen nem teheti meg, hogy pénzt kér — vagy követel, vagy egyszerűen csak elvesz — pél­dául útépítésre és aztán ezt a pénzt egész másra költi, mint amire ígér­te. Ez a kormány — merjük már legalább remélni! — nem azonosít­ható azzal a kormánnyal, amelynek egyik és oly sok kárt okozó jellem­zője volt a közvélemény mellőzése, s amely a legcsekélyebb politikai fogékonyság nélkül vezette ezt az országot oda, ahol végül is van. Ezért is, hogy a jelenlegi kor­mány iszonyú kényszerhelyzetben kínlódva próbálja enyhíteni az elő­dei által nagyvonalúan örökül ha­gyott súlyos gondokat, eközben a közvéleményre is figyelnie kell, de — jelesül például — utakat, autó­pályákat is építenie kell(ene). Pénze viszont nincs, mert az erre fordítha­tó pénzt az elődök nagyvonalúan elherdálták. Magyarán és egyszerűen, igen tisztelt autóstársaim, - legalábbis gyanítható, hogy ezt a benzinár­­emelést végülis magunknak harcol­tuk ki, s attól tartok, hogy még most sem látjuk be: megúszhattuk volna olcsóbban is. S miközben most újabb össznépi tiltakozásra, felvonulásokra, petíciók fogalma­zására és átnyújtására készülő­dünk, változadan hevességgel kö­veteljük, hogy legyen végre valami­féle nyugalom, teremtődjék meg végre a most már mindenki számá­ra életfeltételként számító társadal­mi konszenzus (hogy magam is ez­zel az agyonkoptatott és mindmáig üres szóhasználattal éljek). Csakhogy: a kívánatos nyuga­tomhoz némi bizalom is kívántatik. Másképpen nincs, mert nem lehet közmegegyezés! A meggondolat­lanság — pontosabban a higgadt gondolkodás és az események nyu­godt mérlegelésének mellőzése — szükségképpen vezet a bizalmatlan­sághoz és a még dühödtebb indula­tokat kavaró csalódottsághoz. És legvégül, fájdalom, de mindenki számára még mindig meglepetés­nek ható gyorsasággal juthatunk el ahhoz a társadalmi és gazdasági ál­lapothoz, amikor valamennyiünk­nek kínlódva, keservesen és netán az elemi javakat is nélkülözve kell önmagunktól is megkérdeznünk, hogy; és most jobb?! Zárásként pedig a jegyzetírónak reménykedve kell megkérdeznie: ugye nem lehetséges, hogy máris azok vannak elsöprő többségben, akik szentül hiszik, vallják és meg­győződéssel hirdetik, hogy ez a kor­mány akkor is elhatározta volna a benzin árának emelését, ha az autó­­pályadij ügyében nem kényszerült volna visszakozásra? Vértes Csaba ■ FAIdbáá fefcánné és Bors« Györgyné (aki áll) 8 tőkés ex­portra kész&lő kesztyűvel kap­csolatos tudnivalókat beszélik BlC^S: zetben. Nagy gyakorlattal sem tód 3 és fél ezer forintnál többet keresni. gj wk 1 I |§ x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom