Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
1989. június 5. • PETŐFI NÉPE • Kitüntetett pedagógusok A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta dr. Stein Jánosnak, a jánoshalmi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet nyugalmazott igazgatójának. A Munka Érdemrend bronz fokozatát pedig Pankotai Gergelynek, a 607. számú- Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola gyakorlatioktatás-vezetőjének. A Parlamentben Glatz Ferenc művelődési minisztertől vehette át a pedagógusi munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel végzett, kimagasló tevékenysége elismeréséül az Apáczai Csere János-díjat dr. Kraj~ csovszki József, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgató főiskolai tanára. Az oktatás-nevelés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a Kiváló Pedagógus kitüntető címet kapta Babodi Béláné, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főiskolai tanára, Biácsi Sándomé, a kiskőrösi Bem József Általános Iskola igazgatóhelyettese, Bonczos Miklós, a bajai Bányai Júlia Kereskedelmi Szakközépiskola tanára, Dunszt Klára, a kecskeméti Béke Téri Általános Iskola igazgatóhelyettese, Hambalkó Ferencné, a bácsbokodi Móra Ferenc Általános Iskola tanára, dr. Kokas Klára, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főiskolai docense, Mester Barnabás, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója, Sallay Sándorné, a kiskunhalasi Szüts József Általános Iskola tanára, Szabó Mikor Leventéné, a jánoshalmi napközi otthonos óvoda óvónője és Szálkái Mátyás, a kiskunfélegyházi 608. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki tanára. A szombati megyei ünnepségen vették át kitüntetésüket: Buday Dezső-díjat kapott: Bruncsák Éva, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanára, dr. Egyedi Ernő, a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. szervezési és jogi osztályának osztályvezetője, valamint Fábián János, a dunapataji Kodály Zoltán Ének és Zene Tagozatú Általános Iskola igazgatóhelyettese. Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült: dr. Csefkó Mátyás, a kiskőrösi Bem József Általános Iskola igazgatója, Faragó E. Viktória, a dunapataji Áljami Zeneiskola igazgatója, Fekete Pál, a kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola^tanára (szaktanácsadó), Frankó Mátyásáé, a kecskeméti Buday Dezső Általános Iskola tanára, Frank Tibomé, a vaskúti általános iskola tanára, Lukács János, a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója, Lukács Jánosné, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneművészeti Szakközépiskola gordonkatanára, Mészáros Károlyné, a kiskunhalasi Álsóvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese, Őri Tibor, az ágasegyházi általános művelődési központ tanára, Pálfi Istvánná, a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, Szabó Balázsné, a városföldi napközi otthonos óvoda óvodavezetője, dr. Sztanojev Györgyné, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, Szücsné Bíró Marianna, a kecskeméti Mátyás Király Körúti Általános Iskola tanára és Török Piroska, a kecskeméti 607. Számú Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanára. Galambvári Jakabné, a Felsőszentiváni Nevelőotthon gazdasági vezetője már korábban átvette kitüntetését. Kiváló Munkáért elismerésben részesült: Apró Ibolya, a dunavecsei általános iskola és diákotthon gyermekfelügyelője, Babucsikné Bozóki Edit, a szalkszentmártoni általános iskola tanára, Bátor Miklósné, a Bács-Kiskun Megyei Gyefmek- és Ifjúságvédő Intézet utógondozója, Bayerle Alajos, a felsőszentiváni nevelőotthon nevelőtanára, Béla Imréné, a dunaegyházi Hirossik János Általános Iskola tanára, Beregi Tóth Emilné, a bajai általános iskola és diákotthon logopédusa, Berenténé Nagy Katalin, a jakabszállási általános iskola tanára, Bodor Zoltán, a kiskunmajsai Állami Zeneiskola zenetanára, Bognár Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának csoportvezetője, Böszörményi Sándomé, a Kunszentmiklós Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanácsának főelőadója, Butsi Rozália, a helvéciai Feketeerdői Általános Iskola igazgatója, Csapóné Blinszki Erzsébet, a bajai 609. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese, Csekő Gyuláné, az akasztói általános művelődési központ tanára, Csordás Lászlóné, a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet nevelőszülői felügyelője, Decsák Józsefné, a kalocsai Vén József Általános Iskola igazgatóhelyettese, dr. Dobiz Istvánná, a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola napközis nevelője, Dormán György, a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet technikusa, Dujmov Mátyásáé, a katymári napközi otthonos óvoda óvodavezető-helyettese (szaktanácsadó)', E. Kovács Imréné, a szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola tanára, dr. Elek Józsefné, a bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára, Elek Zoltánná, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola és. Diákotthon tanára, Erdély iné Szóród Borbála, a kecskeméti általános iskola és diátotthon óvodavezetője, dr. Farkas Józsefné, a kecskeméti óvodák gondnoksága gondnokságvezetője, Fazekas József, a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium tanára (szaktanácsadó), Fiedler András, a hajósi nevelőotthon igazgatóhelyettese, Földes Jánosné, a Bács- Kiskun Megyei Tanács Gyermek- és Ifjúsági Otthona nevelőtanára, Gazsóné Kecskés Ilona, a nyárlőrinci I. Számú Általános Iskola tanára, Harczos István, a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet hivatásos pártfogója, Herczeg Istvánná, a lajosmizsei napközi otthonos óvoda óvodapedagógusa, Horváth Lászlóné, a jászszentiászlói általános iskola tanítója, Jávor László, a bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára (szaktanácsadó), Kállai István, a Kiskőrösi Városi Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztály sportfelügyelője, dr. Kovács Gyula, a Bács- Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetigazgatója, Kovács Józsefné, a felsőszentiváni nevelőotthon konyhai dolgozója, Laczi Lidia, a Bács- Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet csoportvezetője, dr. Mohay András, a kecskeméti Hollós József kórház-réndelőintézet belgyógyász szakorvosa, Nagy Jenöné, a dunapataji Kodály Zoltán Ének- és Zene Tagozatú Általános Iskola tanítója. Nagy Zoltánná, a kecskeméti általános iskola és diákotthon gyógypedagógiai tanára, Romsics Lászlóné, a szakmári napközi otthonos óvoda dajkája, Szabó Gyuláné, a szanki általános művelődési központ tanítója, Szabó Mihályné, a tiszakécskei III. Számú Napközi. Otthonos Óvoda óvodapedagógusa, Szalay Sándor, a kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola tanára (szaktanácsadó), Szécsényi László, a kecskeméti Tóth László Általános Iskola igazgatója, Szesztrienka Józsefné, a. vaskúti általános iskola vezető-tanítója, Tonács Éva, a kecskeméti általános iskola és diákotthon gyógypedagógiai tanára, dr. Tóth Antalné, a kecskeméti Hunyadi Jánol Általános Iskola tanára (szaktanácsadó), Tóth Sándomé, a dunapataji nevelőotthon főhivatású nevelője, Tóth Zoltánná, a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet hivatásos nevelőszülője, Varga István, a fülöpszállási általános művelődési központ igazgatója, Ver eb István, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola tanára (szaktanácsadó), Vörös Jánosné, a kunszentmiklósi általános művelődési központ tanítója, dr. Záhonyi Akosné, a kecskeméti 623. sz. Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanára (szaktanácsadó). Miniszteri dicséretben 32-en, Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben négyen részesültek. Szakszervezeti Munkáért arany fokozatot ketten, ezüst fokozatot egy pedagógus, bronz fokozatot pedig öten vehettek át. Érdemes Munkáért plakettet ketten kaptak, Gyermekekért Érdemérmet egy tanító, Úttörövezetői Érdemérmet pedig négy pedagógus. * * * Á fentieken kívül még jó néhány Bács-Kiskun megyei pedagógus részesült elismerésben, amit általában a helyi ünnepségeken vehettek át. Valami mindig hiányzik! — Táborosi Gyula a kecskeméti Széchenyi sétány 9. szám alól a minap azzal a panasszal kereste föl szerkesztőségünket, hogy 15 ezer forintos mosógépét, 80 filléres rugó híján, nem használhatja. Az Elektroszer széchenyivárosi szervizében nem vállalták a javítást a filléres alkatrész hiánya miatt. Mit üzen olvasónknak? Más megrendelőket is ért hasonlóan kellemetlen meglepetés, hogy alkatrészhiány miatt, rövidebb-hosszabb időre üzemképtelenek maradtak elektromos gépeik? Válaszol Mészáros Ferenc, az Elektroszer Vállalat igazgatója: — Nem kis bosszúság, hogy egy filléres alkatrész tönkremenetele következtében áll egy 15 ezer forintos háztartási gép. Hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy korábban egyszer sem hoztak hozzánk javíttatni ilyen — automata mosógépet fedőlaprugó-töréssel. Ezért ilyen rugót nem rendeltünk idáig a gyártóktól. De ha volna is a raktárban, csak szegecselve tudnánk a fedőhöz erősíteni. Az meg hogy nézne ki! Táborosi Gyulának azt üzenem: legyen még egy kis türelemmel, igyekszünk megoldást találni a problémájára. Kapcsolatba lépünk a gyártókkal. Bár könnyen lehet — egyelőre ez látszik a legvalószínűbbnek —, hogy csak egy új, 270 forintos fedőlappal használhatja tovább a mosógépet. A fedőlap és a rugó tudniillik egybe van építve. Ami a második kérdést illeti: hogy alkatrészhiány miatt kell-e másoknak is várakozniuk, míg elektromos készülékeiket újra megjavítjuk, erre napi munkánkból veszek példát. Jelenleg 30 fagyasztóládát azért nem használhatnak a tulajdonosaik, mert nincs hűtőgépkompresszor. Évente 400- 500 darabra volna szükségünk, de a szállító, a Jászberényi Hűtőgépgyár nem küld belőlük elegendőt. A jövő esztendei kompresszormegrendelésünk mindössze 30 százalékos teljésítését vállalták. Miért? Mert nekik inkább megéri dollárért eladni ezt a kelendő alkatrészt, mintsem itthon forintért értékesíteni. Az ország mai gazdasági helyzetében mi is ki vagyunk téve — a szolgáltatókat és a fogyasztókat egyaránt sújtó — kedvezőtlen piaci hatásoknak. A háztartásokban például ma még nagy számban vannak 063-as kompresszorral működő hűtőszekrények. Mivel az NDK-ból már nem szállítanak Magyarországra ilyen kompresszort, Spanyolországból lehetne behozni, ott azonban háromszor annyiért adják. Mire mi beszerelnénk, 5-6 ezer forintba kerülne így egy hűtőszekrény-felújítás. Megengedheti ezt magának egy nyugdíjas vagy egy alacsony fizetésű dolgozó? Valami mindig hiányzik. Ez jelenleg ,is így van az alkatrészellátásban, jóllehet a Hajdúsági Iparművektől kéthetenkénti szállítással sokféle anyagot kapunk, s az anyagbeszerzőnk naponta járja az országot. Mégis előfordul, hogy bosszantó apróságok — s nem csupán egy rugó — hiánya miatt állnak háztartási vagy más, híradástechnikai készülékek. A közelmúltban például porszívóhoz való nyomógomb hiányzott. Most már van. Egyelőre viszont nincs centrifugakapcsoló kar. Mészáros Ferenc szavaihoz még annyit: az évek óta tartó alkatrészhiány megszüntetéséheziscsak agazdaság erősítésével vezet az- út, amit sürget a szolgáltatók, de különösképpen a fogyasztók érdeke. Az Elektroszer évi 100 ezer javítása közül tízezer esetben kell a megrendelőknek rövidebb-hosszabb ideig alkatrészre várniuk. Nem lehetünk derűlátók amiatt sem, hogy a nyár küszöbén —^ mivel nincs kompresszor — 30 fagyasztóláda „áll”! Meddig? Kohl Antal TÁNCOS JUBILEUM HARTÁN Negyedszázad a hagyomány szolgálatában Az egykori német—római császárság területéről, Ulm és Stuttgart vidékéről a Dunán, tutajon érkező „idegeneket” az 1720-as években gróf Rády Pál telepítette le a solti lapályon, jól termő, artéri földjein. A szorgalmas svábok, bár nyelvükhöz, hagyományaikhoz ragaszkodtak, hamar otthont tudtak teremteni a Duna —Tisza közén. Az egykori zárt, német ajkú közösséget később — századunkban —fellazították a történelem viharai (a kitelepítések borzalmai, a mezőgazdasági nagyüzemszervezés), de az „őshaza” szokásainak továbberősítésére a nehéz időszakban is ügyeltek a hartaiak. Talán éppen a tradicionális sváb kultúra bomlásának jelei erősítették föl egy, a folklórt éltetni, megújítani hivatott táncos-énekes együttes mielőbbi életre hívásának igényét. így alakult meg a hartai német táncegyüttes, amely a hét végén ünnepelte alapításának huszonötödik évfordulóját. Szerencsések voltak az egykori hajósok ivadékai, mert a településen együtt volt minden egy színvonalas folklórcsoport működtetéséhez. Mecénásul a helyi „Vörös Csillag” Termelőszövetkezet, a tanács és a művelődési ház jelentkezett. Segítségül sietett Öhl Jánosné, aki még őrizte a háború előtti néptáncmozgalmak hagyományait. Rétfalvi Teofil, a tudós helytörténész, az eredeti sváb dalok betanítója, míg Wünsch László, a neves koreográfus a csapat művészeti Vezetője lett. A negyedszázad alatt több mint háromszázszor mutatkozott be a közönség előtt az együttes. Hosszan sorolhatnánk, mely európai nagyvárosokban tapsolták meg a sapkás, az üveges, és a páros táncokat, a hétlépésest és a tust. Az elismerések sem maradtak el. Különösen emlékezetes marad 1988, amikor három rangos megméretésen is „legjobb” lett az általános iskolásokat, nyugdíjasokat egyaránt szerepeltető csoport. Mosonmagyaróváron arany minősítést, Budapesten nívódíjat, s több évtizedes munkájukért augusztus 20-án a Kiváló Együttes címet nyerték el. A huszonöt év emlékeiből nyílt fotó- és trófeakiállítás a helyi művelődési házban. A hét végén „hartai lakodalmas” címmel —.egykori és mai közreműködők részvételével — ünnepi gálaműsorral emlékeztek a negyedszázados, sikeres történetre hagyományőrző kulturális egyesiilét táncosai. Százféle probléma nehezítette a hartai táncosok létét, munkáját az utóbbi évtizedekben. Anyagiasság, a támogatások folytonos apadása, az egyre nyomasztóbb robot, a sok, elemében balga szabályozás. Hartán viszont oly erős maradt a faluközösség, hogy minden nehézség ellenére biztatni, éltetni tudta a folklóregyüttest a múlt, a tárgyi és szellemi kultúra őrzőit. Akik már látták színpadon a remekül lépő, jól éneklő, színes ruhákban sürgő-forgó hartai táncosokat, velem együtt állíthatják, megérte. Farkas P. József Párttá alakul a Magyar Demokrata Fórum A Magyar Demokrata Fórum bejelenti: a nyár végén politikai párttá 'alakul — jelentette be Bíró Zoltán, az MDF országos ügyvezető elnöke szombaton Tatabányán, a Komárom megyei MDF-szervezetek, valamint a Tatabányai Bányák közművelődési intézményeinek Széchenyi István Reformklubja által közösen megrendezett tanácskozáson. A fórum fő napirendjén időszerű politikai kérdések álltak. Ezzel kapcsolatosan vitaindítójában Bíró Zoltán hangsúlyozót: véleménye szerint a jelenlegi magyarországi politikai és gazdasági helyzet vészesen közeleg a mélyponthoz. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hatalmon lévő .Magyar Szocialista Munkáspárt egyedül nem találja meg az ebből kivezető utat. Ugyanakkor pártállástóL politikai hovatartozástól függetlenül sokan felismerték: a nehéz helyzetben lévő gazdaság talpra állítása lehetetlen politikai átrendeződés nélkül. E folyamatnak viszont egyetlen jelenlegi politikai párt, tömörülés sem lehet az egyedüli szervezője, vezetője. A gazdasági nehézségek felszámolásának elsődleges lehetőségét a népben lévő alkotóerő felszabadításában látta. A magyar nép — mondotta — 1000 éves története során a mainál kilátástalanabb helyzetből is győztesként került ki. A továbbiakban Bíró Zoltán arról beszélt, hogy az elnökség megítélése szerint várhatóan a nyár végére teremtődnek meg az MDF párttá való átalakulásának társadalmi feltételei. Ehhez azonban kikéri a tagság véleményét és engedélyét. Megítélése szerint az átalakulással azért nem, szabad, tovább várni,.mert esetleg azt eredményezheti a késlekedés, hogy a’vártnál kisebb politikai szerep jut az MDF-re. A fórum előadója megismételte: a Magyar Demokrata Fórum sürgeti az országgyűlési választások előrehozását. Véleménye szerint ugyanis csak egy új összetételű, a lakosság új elvárásának megfelelő parlament, illetve koalíciós jellegű kormány képes kilábalni a nehézségekből. Az MDF fenntartja azt a korábbi álláspontját is, hogy legkésőbb —az előbbi cél érdekében—december 1-jéig mondjon le a kormány. „Optimális gyerekek” „Optimális családtervezési modell” néven indult kísérlet öt évvel ezelőtt Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus professzor és munkatársai kezdeményezésére. A kísérlet célja a fogamzás ideális programozása és a magzat fokozott védelme a terhesség ideje alatt. A kezdetben svájci segítséggel létrejött program mára már gyakorlatban is megvalósult és egyre több szülő vesz részt benne. Képeink az „optimális gyerekek” pszichológiai és fejlődési vizsgálatain készültek. (MTI-fotó) TÁVOL TARTANI A FEGYVEREKET A POLITIKÁTÓL MDF—munkásőr találkozó Halason Nemrég közlemény adta hírül, hogy Kiskunhalason megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel a városi pártbizottság és az MDF helyi csoportjának képviselői között. A párbeszéd újabb állomásaként értékelhető az a találkozó, amely a demokrata fórum kezdeményezésére jött létre a napokban a helyi munkásőregységgel. A beszélgetés célja — mint azt Tóth Zoltán bevezetőjében elmondta — az MDF részéről az lenne, hogy ismertessék a magyar demokratikus ellenzék céljait, s hogy ezáltal néhány tévhitet eloszlassanak. Ä kölcsönös megértés azonban egyelőre nem jellemezte, nem jellemezhette ezt a találkozót már az idő rövidsége miatt sem. Ugyanis a demokrata fórum tagjai az időpont félreértése miatt egyórás késéssel érkeztek a találkozóra, ahol elfoglaltságuk miatt nem maradhattak egy bő óránál tovább. Akadályozta a vélemények közelítését érthetően az is, hogy rögtön az elején a munkásőrség felszámolásának gondolata került a beszélgetések középpontjába, bár — mint azt a demokrata fórum tagjai kiemelték — ezen kizárólag az intéz» ményt értik, nem az egyes személyeket. Az állomány tagjai úgy vélték: a munkásőrségre — a jelenlegi közbiztonság problémáit figyelembe veve — szüksége van az országnak, a rendőrség munkáját segítendő. Sok más ország is példa a társádalmi erők ilyen célú mozgósítására. Tóth Zoltán viszont a teljes felszámolás igényét azzal indokolta, hogy a munkásőrnek jelenlegi képzettsége alkalmatlanná teszi őket az elvárható, magasan kvalifikált rendőri munkára. Varga Sándor munkásőr kérdésére — hogy az MDF mit tervez a közbiztonság segítése érdekében — Foss Benő azt a megállapítást tette, hogy ha szükség is lenne egyfajta nemzetőrségre, annak ideológiától mentesnek kell lennie. rlémeth László — úgy is, mint volt MSZMP-tag — úgy vélte: a munkásőrség bármelyik pillanatban felhasználható a demokratikus ellenzék elfojtására. Ha minden politikai szervezet fel akarná állítani a maga fegyveres testületét, az semmi jóra nem vezetne, eszerint a politika színterétől a fegyvereket távol kell tartani. • Gaál Mihály, a Brinkus Lajos munkásőregység nyugalmazott parancsnoka az állomány nevében utasította vissza a feltételezést, mondván: az eltelt harminc évben politikai céllal nem fogtak fegyvert munkásőrök a civil lakosság ellen. Annál többször segítettek bűnözők elfogásában. Egyébként pedig szorgalmazta az eszmecseréket a különböző politikai szervezetek között, hogy végre kölcsönök sen megszűnjenek az ellenségképek, s akik a közös szekeret akarják húzni, azoknak szót kell egymással érteni. A vita során felmerült a visszarendeződés gondolata is, ámbár ki-ki a saját szemszögéből mást-mást értett rajta: a demokrata fórum tagjai a sztálinista rendszer visszaállítását, a munkásőrök a polgári társadalom restaurációját. Ahogyan Szabó Endre munkásőrparancsnok egy óra múltán a beszélgetést zárta, sok mindenben nem jutottak közös nevezőre ezen a találkozón, de mindenképpen folytatásra érdemes, s a kiskunhalasi állomány szívesen fogadja a további eszmecserék lehetőségét. H. T.
