Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) Kiss János (országos lista) római katolikus címzetes kanonok: — Kötelességünk megkérdezni, hogy mi miért történt. Mégis úgy vélem, hogy elsődlegesen most ebben a helyezetben nem a tetemrehívásra van szükség, hanem sokkalta inkább egy megújult bizalomra, a számos csalódottság ellenére; közös akaratra, kemény helytállásra, öszszefogásra minden magyar részéről. VARGA SÁNDOR: WS0 w J ' /■ I Alacsonyabb vámot! Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.), a Lakiteleki Szikra Tsz műszaki főmérnöke arról a kedvezőtlen tapasztalatról beszélt, hogy a világbanki pályázatot elnyerő, a komoly feltételeknek megfelelő vállalatok és szövetkezetek egész sora lép vissza a szerződések megkötése előtt. Ennek fő okát abban látja, hogy a pályázaton elnyert magas színvonalú technológiai berendezéseket irreálisan magas vám terheli. Javasolta: a világbanki pályázaton elnyert, magyar versenytárs nélküli berendezések esetén négy-öt százalékos vámnál többet ne számítsanak fel. S ezt az öszszeget az üzembe helyezést követő két évben egyenlő részletben, kamatmentesen kelljen a pályázónak kifizetnie. Ugyancsak indítványozta, hogy az áfát az adózatlan nyereségből szintén az üzembe helyezést követő két évben fizethessék ki a berendezés alápértéke után. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat vezérigazgatója több indítványa közt javasolta, hogy az Országgyűlés hívja fel a kormány figyelmét arra: a jövőben változtassa meg a tervezés metodikáját, és „ne költség—vetés szemléletben, hanem bevétel—aratás Szemléletben” tervezzen. Azt is kérte képvise-1 lötársaitól Lékai Gusztáv, hogy ne fogadják el mentségként a pénzügyi kormányzatnak azokat az indokait, amelyeket a korábbi években, s 1989-ben a gazdaság liberalizálása jegyében fogalmazott meg és most éppen ez, tehát a bér- és az importliberalizmus rontja az ország pénzügyi egyensúlyát. Mivel a törvényjavaslat feletti vitában több képviselő nem kért szót, az elnöklő Szűrős Mátyás lezárta a vitát. A pedagógusnap alkalmából nagy tisztelettel köszöntötte a pedagógus képviselőket, az Országházban rendezett kitüntetési ünnepségen részt vevő tanárokat, tanítókat, s az ország valamenynyi pedagógusát. Ezután szünet következett, mialatt az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága ülést tartott, hogy összegezze a vitában elhangzott képviselői javaslatokat, és állást foglaljon azokkal kapcsolatban. NÉMETH MIKLÓS VÁLASZA A VITÁBAN FELVETŐDÖTT KÉRDÉSEKRE 99 Önjáróvá99 vált az adósságprobléma Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke válaszolt azokra a vitában elhangzott képviselői felvetésekre, amelyek a kormány munkáját, a kormányzati felelősséget érintették. Bevezetőben megköszönte a megértést és támogatást, valamint a kritikai észrevételeket is, amelyeket a kormányzat munkája során meg kíván szívlelni. A továbbiakban Magyarország és a nemzetközi pénzintézetek kapcsolatával foglalkozott. Elmondotta, hogy hazánk 1981 végén kérte felvételét a két nemzetközi pénzügyi szervezetbe. A felvétellel sikerült elkerülnie Magyarországnak a legrosszabbat, azt, hogy 1982 közepén átütemezést kéijen külföldi hitelezőitől. Az ezt megelőző időszakban a szocialista országok eladósodásában szerepet játszott az a meggondolás, hogy mögöttük ott áll a Szovjetunió, s ha bajba kerülnének, a Szovjetunió majd segíteni fog. Ez az „ernyőelmélet” 1982-ben Lengyelország esetében egyik napról a másikra összeomlott. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal létrejött megállapodásokat mindig a magyar kormány kezdeményezte reformprogramjának megvalósítása érdekében. Németh Miklós azonban hangsúlyozta, hogy a nemzetközi pénzintézetekkel kötött megállapodások nélkül Magyarország bekerült volna az átütemezést kérő országok közé. Bármilyen jó kapcsolatai vannak a Magyar Nemzeti Banknak külföldi partnereivel, az IMF és a Világbank nélkül nem sikerült volna biztosítani a szükséges külső forrásokat. Ugyanakkor elmondotta: a kormányzat tervezi, hogy változtat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalások mechanizmusán, növelve a nyíltságot, a lakosság tájékoztatását. Nincs szó arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap zsarolja Magyarországot — jelentette ki. Számos alapvető kérdésben egyetértés van a Valutaalap és a magyar kormány között. Azonos a vélemény például abban, hogy Magyarországon az egyensúlyteremtés érdekében piaci, s nem adminisztratív módszereket kell alkalmazni. Vita a mértékeken, az ár-, az import- és a bérliberalizálás ütemezésén van. Ugyancsak adott az egyetértés a tekintetben, hogy el kell kerülni a költségvetés túlköltekezését. Ha erre mégis sor kerülne, akkor a hiány finanszírozására a piaci eszközöket kell alkalmazni, s nem külső hiteleket felvenni a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. iA vita e téren abból adódik, hogy milyen gyorsan lehet ennek a célkitűzésnek Magyarországon eleget tenni. A magyar kormány is azon van, hogy mielőbb megteremtse a forint konvertibilis valutáiéhoz viszonyított reális árfolyamát, így elérhetővé váljon a konvertibilitás, amely a világgazdasághoz való szorosabb kapcsolódás fontos feltétele. E téren is elsősorban a mértéken és az ütemezésen vannak komoly viták. A széktor- és versenysemleges gazdah \ ságpolitika minél gyorsabb megvalósítását illetően is megvan az egyetértés, de a magyar kormánynak figyelembe kell venni a hazai körülményeket. Például amennyiben megkezdődik a jelentősebb működőtőke-bevonás feltételeinek kiépítése, rögtön kell számolnia az ellenvéleménnyel is: a kormány kiáru-, sítja az országot. Hasonló a helyzet a reprivatizációs programmal is, amelyet szintén nem kevés tiltakozás, ellenzés kisér, s e mögött sokszor személyes vezetői érdekeié is felfedezhetők. Magyarország és a Valutaalap tárgyalásait tehát nem lehet könnyűnek nevezni, jelentősek a viták, ám — miként Németh Miklós leszögezte — a kapcsolatok megszakítása az ország jelenlegi helyzetében tragikus lenne. A nemzetközi pénzintézetekkel kialakított kapcsolatok további építése a magyar reformfolyamatnak és közvetve a szocialista országoknak is hasznára válik. Sokan azt értik félre, hogy az említett pénzintézetek időről időre áttekintik: a magyar kormány miként teljesítette a megállapodásban foglaltakat, s amennyiben elmaradást tapasztalnak, akkor ezt természetesen szóvá teszik, így történt ez a jelenlegi programmal is, amelynek keretében Magyarország a Vállalt kritériumok teljesítéséről negyedévenként köteles tájékoztatni a Nemzetközi Valutaalapot. Amennyiben nem látnak garanciát a megállapodásban foglaltak teljesítésére, vagy felfüggesztik az aláírt hitelek folyósítását, vagy várnak mindaddig, amíg az érintett kormány meg nem hozza a szükséges intézkedéseket. A továbbiakban Németh Miklós arra a kérdésre válaszolt, mi történt a sok hitellel, amit az ország az elmúlt években felvett. Mint mondotta! 1985 végén az ország nettó adósságállománya közel 5 milliárd dollár volt, ez azóta megduplázódott. Ennek többek között az az oka, hogy súlyos hiba volt az 1981 —84 közötti időszak gazdaságpolitikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. Akkor kellett volna még kitartani két-három évig, ám erre nem került sor. A fellazulás eredményezte azt, hogy ma már úgymond „önjáróvá” vált az adósságprobléma, s menedzselése igen gondos politikai és gazdasági mérlegelést igényel a kormányzattól. Bár az adósságállomány a duplájára nőtt, mégis ebben az időszakban nem került sor forrásbevonásra a gazdaságba. 1984—85 között összességében a magyar külkereskedelmi mérleg aktívnak bizonyult. Nem forrásbevonás történt, hanem kismértékben forráskihelyezés. Mégis nőtt az eladósodás, mert a felgyülemlett hitelkamatokat csak kis részben fedezte a kereskedelmi forgalomban, illetve az idegenforgalomban kialakult többlet. A hiány évről évre tovább növelte az eladósodást, amely egyre inkább öngerjesztő folyamattá vált. Bár a képviselők közül többen is indítványozták a védelmi kiadások további lefaragását, Németh Miklós úgy foglalt állást, hogy e téren nem javasol további kiadáscsökkentést. Ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy Magyarország milyen formában és mekkora segélyeket nyújt. Kijelentette: e tekintetben a kormány semmilyen adatpt nem titkol el a parlament elől. 1985—88 között ilyen segélyekre 5,2 milliárd forintot fordított a költségyetés. Ez az összeg már önmagában jelzi, hogy a kormány nem vitte túlzásba a „segélyezést”. A miniszterelnök elmondotta, hogy a csütörtöki expozéjában ezzel kapcsolatban néhány vállalat nevét megemlítette. A reagálás igen élénk volt, számos tiltakozó levelet kapott, s többen kifogásolták, hogy valótlant állított. Mint mondotta, e téren az események felgyorsulóban vannak, mivel május 24-ei banki adatok alapján említette meg az érintett vállalatok nevét, s azok közül időközben kettő, a Labor Műszeripari Művek, valamint a Budapesti Bőripari Vállalat részvénytársasággá alakult. A kormány megállapodottba SZOT vezetőivel arról, hogy a következő három hónap során áttekintik — s ebbe a munkába bevonják a Független Szakszervezetek Ligáját is — az érdekképviselet és érdekérvényesítés mechanizmusát. Végül kijelentette: a kormány igényli a kritikát, s még az ellenzéki véleményeket is. Egy képviselő véleményére reagálva elmondotta, mindenki saját lelkiismerete alapján döntse el: a kormány gyújtogató akar-e lenni azáltal, hogy az utolsó percben megpróbálja szanálni a gazdaságot, az államháztartást, vagy pedig ezzel az intézkedésével el kíván-e indulni a holtpontról való elmozdulás útján. Bízott abban, hogy a képviselők ez utóbbi értelmezés alapján fogadják el a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot. BÉKÉSI LÁSZLÓ VALASZA Stagnáló gazdaság mellett nincs jó költségvetés Békési László pénzügyminiszter válaszában kitért azokra a kritikákra, amelyek a tervezést, az előrelátást, a szakmai munka megalapozatlanságát, a felelősségtudat hiányát, a kormány következetlenségeit, valamint az abból származó hibákat, a tekintélyvesztést tették szóvá. A bizalmatlanság a kormánnyal és a Pénzügyminisztériummal szemben elkerülhetetlen, de ezt vállalni kell — mondotta. Az elmúlt időszak hibáit nyíltan feltáró, ezzel együtt a Canossa-járást is vállaló, elszánt kormányzati magatartás általában támogatásra talált a hozzászólók részéről, így a pénzügyi krízis elkerüléséhez szükséges intézkedések• eredményes végrehajtására.esély van. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy a csomagterv iránya és koncepciója jó, a vállalt feszültségek azonban még nem teszik lehetővé a fordulatot. Ez a program nem tekinthető a hosszabb távú kormányprogram pótlékának, még'kevésbé azt helyettesítő eszköznek. A kormány a szakmai, tervezési és előkészítési hibák maximális kiküszöbölésére törekszik, ugyanakkor nem tesz ígéretet arra, hogy ezek a torzulások, problémák az átalakuló gazdaságban teljes körűen elkerülhetők. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az-Qt; szágban még nincs jól működő piac, ugyanakkor központi tervutasítások sincsenek. Ha nehezen is, és keservesen vajúdva, a szabályozó alkpt is megpróbálja a kormány a minimumra csökkenteni. Amíg a vákuumot nem tudja betölteni egy jól működő piac, addig a gazdaság szereplői a kormány szándékaitól függetlenül, nem mindig racionálisan és nem mindig a kiszámítható irányban és mértékben reagálnak a döntésekre. Tehát a következő egy-két esztendőben, amíg a piacépítés folyamata tart, a bizonytalanság teljesen nem oldható fel. Az ésszerű gazdálkodásnak, a józan takarékosságnak nincs jobb és más alternatívája. Mindezt megkülönböztetett kormányzati intézkedések nélkül is végre lehetne hajtani — hangoztatta. Békési László ezután a vitában felszólaló 30 képviselő felvetéseire, javaslataira tért ki. Az egyik borsodi felszólaló a megyéjében felhalmozott gondok megoldásához kiemelt támogatást kért. A kormány júliu’sban áttekinti az észak-magyarországi térség helyzetét, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megye problémáit. Ennek során gyorsan megvalósíthatók lesznek azok a konkrét felvetések is, amelyekre egyes képviselők is utaltak. Már az idén több mint félmilliárd forint központi támogatásban részesül Borsod megye, részben a foglalkoztatási alapból, részben a területfejlesztési alapból. Körülbelül 2400 új munkahely teremtésére kap a megye beruházási támogatást, ami persze még mindig nem jelenti a több 10 ezer esetleg megszűnő munkahely pótlását, de a kormány mindenesetre megtette az első lépést. A szerkezetátalakításra vonatkozó kérdések valóban jogosak — mondotta —, az Ipari Minisztérium a közeljövőben elkésziti az ezzel kapcsolatos tanulmányt, s erről a munkáról természetesen tájékoztatást kapnak majd a képviselők is. Elhangzott olyan javaslat is, amely szerint még az idén 100 forinttal növelik a családi pótlék összegét. A pénzügyi kormányzat szerint ősszel, az adórendszer korszerűsítésének napirendre tűzésekor erre a kérdésre visszatérnek. Felkészülnek arra, hogy 1990- től a társadalombiztosítástól a költségvetés visszaveszi a gyermeknevelési költségek támogatását szolgáló családi pótlék fizetését, s egyben kidolgozzák e pótlék reálértékének megőrzésére' vonatkozó tervet. Amennyiben az idén a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakulnak a jövedelmi és árviszonyok, úgy elképzelhető, hogy a szociális feszültségek enyhítése érdekében — nem tartós kötelezettséggel — egyszeri, fix összegű támogatásra kerüljön sor, talán még karácsony előtt. Ezután részletesen is kitért azokra a javaslatokra, amelyek indítványozták: a tanácsok támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. A pénzügyi kormányzat módosító jávaslattal élt; egyetértenek azzal, hogy a tanácsok úgynevezett egyéb állami támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. Ezt a tételt kiveszik a csomagból. Ugyanakkor a személyi jövedelemadóból befolyó bevételek esetében azt javasolta, hogy azoknál a tanácsoknál, ahol az eredetileg tervezett adóbevételből kiesések keletkeznek, ott teljes körűen garantálják, tehát kiegészítsék a bevételt, ahol viszont az előirányzatok túlteljesülnek, ott azt teljes egészében elvonják. Ugyanakkor az igazgatási kiadások 600 millió forintos csökkentésétől a kormányzat nem tud eltekinteni. Ezek figyelembevételével indítványozta a miniszter a törvényjavaslatot módosítani. A miniszter több képviselői javaslatot nem támogatott, köztük az adóbehajtók anyagi érdekeltségének eltörlését szorgalmazó indítványt sem. Szólt továbbá az adórendszer módosítását érintő képviselői javaslatokról is, hozzátéve, hogy a kormányzat a módosításon dolgozik, s ez első lépésekre már a jövő héten sor kerülhet. Mások az egyedi nagyberuházások mielőbbi felülvizsgálatát szorgalmazták, s mint elmondta, ez a munka is folyamatban van. Ugyancsak megkezdődött a kereskedelmi vámtételek csökkentésére vonatkozó program kidolgozása is, amire a vámrendszer egészének korszerűsítésekor visszatérnek. Végül arról szólt, hogy stagnáló gazdaság és növekvő infláció mellett nincs jó költségvetés. A fordulatot előbb a gazdaságban kell elérni, s akkor jó költségvetést is kidolgozhat a kormányzat — mondotta a miniszter. A miniszteri választ követően Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke ismertette a bizottság állásfoglalását. Eszerint szükség van a csomagterv egységének megőrzésére. Elsősorban azért, mert csak így követhető a kormányzat felelőssége, másrészt pedig mivel a gazdaság jelenlegi pénzügyi helyzete nem is tesz lehetővé lényeges módosításokat. A bizottság szükségét látja annak, hogy a kormány további vizsgálatokat folytasson a társadalmi intézmények épületeinek hasznosításával, a vállalatok hitelezésével és a nagyberuházások csökkentésével kapcsolatban. Ezeknek az észrevételeknek a fenntartásával a terv- és költségvetési bizottság egyetért a csomagtervvel mondotta végül Puskás Sándor. Szűrös Mátyás ezután szavazásra tette fel a bizottság által a plenáris ülés szünetében megfogalmazott módosító indítványokat, majd a már elfogadott módosításokkal együtt a teljes törvényjavaslatot. Az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Ezt követően azokról a költségvetési előirányzatok teljesítését biztosítani hivatott kormányzati intézkedésekről szavazott az Országgyűlés, amelyeket a törvénymódosításhoz kapcsolva terjesztettek a képviselők elé. Határozathozatal következett, a képviselők egy ellenszavazattal, 32 tartózkodás mellett támogatólag tudomásul vették a beterjesztett intézkedéseket. * A nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban, de különösen az utóbbi hetekben állampolgárok és közösségeik az Országgyűlés elnökéhez, a bizottságokhoz és az Országgyűlés Hivatalához a legkülönbözőbb beadványokat küldték a bős —nagymarosi erőmű építkezése.ügyében. A beadványok tartalmáról részletesen tájékoztatták az Országgyűlés Bős—Nagymaros ad hoc bizottságát. Az országban kibontakozott aláírásgyűjtési kampány eredményeként a parlamentnek megküldött ívek tanúsága szerint 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy a beruházást folytatni káli, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesztő kormánydöntéssel. A nagymarosi közösség egyébként közölte, hogy már a napokban újabb, több tízezer aláírást tanúsító listát jutatott majd el a parlamenthez.' Más szervezetek annak érdekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés1 Ügyében. Az első alkalommal benyújtótí'124i062 aláíráshoz az elmúlt héten további 40 261 aláírást csatoltak, melyben az építkezés végleges leállítását kérik. E tényeket előrebocsátva>az elnök Németh Miklós miniszterelnöknek adott szót. A MINISZTERELNÖK BŐS—NAGYMAROSRÓL Fel kell lépnünk az összeesküvő taktika ellen i — Szeretnék felelős magyarázatot adni önöknek arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében SSpikezdte beszámolóját. — Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni, és még további gondokat, s ugyanezzel bocsátottak utamra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszterelnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket,- és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. A csehszlovák miniszterelnök kifejtette: a vízlépcsőbe ők már hatalmas öszszegeket ruháztak be, és érdekeltek annak felépítésében. Ugyanakkor készséget mutatott arra, hogy a bennünk felmerült, újabban megjelenő aggályokat, kockázatokat közösen megvizsgáljuk, és ha nem veszünk figyelembe fontos tényezőket, vagy — ahogyan ő fogalmazott — hibákat követünk el, akkor azokkal bátran szembe kell néznünk, és a következtetéseket közösen le kell vonnunk. A mérlegelésnél nem lesz más szempontjuk, mint a tárgyilagosság és az ésszerűség. Készek minden vizsgálatban részt venni, s a megoldást velünk közösen keresni, hiszen áterv is közös volt, s közös a felelősségünk a jövőért is. Megállapodtunk abban, hogy a két miniszterelnök-helyettes a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a felfüggesztés ideje alatt elvégzendő feladatokat. A vizsgálatok, elemzések eredményéből vonjuk le a következtetéseket, határozzuk meg a tennivalókat. Nyilván ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy a döntés milyen következményekkel jár az osztrák cégekkel kötött magánjogi szerződésekből fakadó kötelezettségekre. Ausztriával ugyanis szerződéseink nem kormányszintűek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két kormánynak az ügyben nincs megbeszélni- és tennivalója. Mint tudják, közvetlenül prágai látogatásom után tárgyaltam a kérdésről Vranitzky kancelláral. Őszintén mondom, nagy támaszt jelent, hogy .Ausztria kancellárja ezt a problémát is a két országot egyre szorosabban öszszekötő baráti kapcsolatok alapján, annak szellemében kezeli. A kancellár úr értésemre adta: nekik is megvannak a világos érdekeik, melyekről jótékonysági alapon nem fognak lemondani. De biztosak lehetünk abban, hogy nem élezni, hanem megoldani akarják a gondokat, és a kölcsönösen elfogadható kiút keresésében nem fognak mesterséges nehézségeket támasztani. Tudják, hogy nehéz helyzetben vagyunk, s ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt tehát mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott. , Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban levő magyar társadalom’ szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg. Úgy birkózunk vele, mint egy mesebeli szörnynyel a szegényember legkisebb fia. Azzal a különbséggel, hogy idősebb fivéreink — lehet, hogy kellő hit és meggyőződés híján, lehet, hogy a maguk teremtette magányosságuk miatt —, erőtlennek érezve magukat, meg sem kísérelték felvenni a küzdelmet. Én felveszem. És hiszem, hogy nem leszek magányos. Mert ami ellen harcolni akarok, az nem egymbjektum. Az ellenfél egy döntési mechanizmus, egy, a nép helyett mindent eldöntő elit szemlélet, egy politikai hatalmi struktúra, a tévedhetetlenség mítosza. Mindezek ellen ma sokan készek sorompóba állni. A harc ma még ingoványos terepen és gyakran tisztázatlan eszközökkel folyik. S a legnagyobb baj, hogy azok, akiknek össze kellene fogniuk, nem a gigászt, hanem egymást akarják legyőzni. . A demokrácia buktatói Az Országgyűlés több mint tíz évvel a szerződés megkötése után foglalkozott először ezzel a problémával, s akkor is csak azért avatták be, hogy tájékoztatást kapjon a munkákról. A parlament az utóbbi években azonban már nem érte be azzal, hogy a formális szavazógép szerepére korlátozzák. Felelősen kívánt ezzel az üggyel is foglalkozni, s ezt meg is tette. Az elérhetővé tett információk alapján, áz akkori ismeretek és információk szerint a demokrácia tanulási folyamatának néhány buktatóján átbotladozva, szigorú követelményeket fogalmazott meg a kormánynak a folytatás feltételeként. — Talán nem kell bizonygatnom, hogy a kormány vezetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a természet védelmének határozott előresorolása a döntési szempontok között %- folytatta Németh Miklós, majd kijelentette; — A rövid távú nemzeti gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jövőnket. A kormány a parlament által megszabott feltételeket nem tehernek, hanem hasznos segítségnek tekintette, és elemi kötelességének tartotta, hogy a mű építése során azoknak érvényt szerezzen. Azt tapasztalom, hogy ez nem megy könnyen. Az önök múlt év októberi határozatának pontosan azok a követelményei kerültek veszélybe, amelyeknek a kormány is a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja. A kulcsmondatot idézem: „az ökológiai kockázatokat a minimumra kell mérsékelni, ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai érdekek meg kell előzzék az ökonómiai érdeket.” A határozat előírja továbbá: az üzemeltetés alapelve, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat, hogy a csúcsrajáratásos üzem mindkét oldalon a szükséges szennyvíztisztító művek létesítése után kezdődjön el, s hogy a környezeti hatásokat jelző monitoring-rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak rendelkezésre. —■ A jelenlegi stádiumban az ökológiai vészhelyzet nem zárható ki. Ezért ismételten át akarjuk tekinteni egyrészt' a monitoring-rendszer kiépítésének határidejét, az egész rendszer üzembeállításának kérdéseit. Másrészt a szennyvíztisztító program megvalósítását, a program tartalma bővítésének szükségességét. S végül tisztábban akarunk látni a csúcsrajáratás ökológiai következményeinek modellezését illetően is. A parlament múlt év őszi határozata óta a koiynány több alkalommal foglalkozott a vízlépcső ügyével. Megvitatta a különböző kormányszervek által előállított előterjesztéseket, a Tudományos Akadémia ad hoc bizottságá. nak, a Minisztertanács Tanácsadó testületének, a munkálatok ellenőrzésére a kormány által felkért társadalmi bizottságnak, valamint más társadalmi