Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. június 22. • PETŐFI NÉPE • 3

KEREKASZTAL MÁSODIK PL ENÁRIS l LESE

mányzati törvény megalkotása után kerülhet sor.

— Az országgyűlési választásokról szóló törvény mielőbbi kidolgozása közös érdekünk, a tárgyalási témák közül legyen ez a soron következő plenáris ülések első napirendje.

— A harmadik tárgyaló fél az egykamarás politikai képviselet híve. Leszögezhető: a jelölési rendszer pártpolitikai legyen, de megőrizve a választások komolyságát, ne zárja ki az állampolgárokat és a közösségeiket megszervezni képes társadalmi szervezeteket és mozgalmakat. A válasz-. tókerületi rendszer az ország valós településszerkezetén alapuló vegyes, átmeneti megoldás legyen. A vidéki Magyarországon, ahol a politikai tagoltság még mindig érezhető, maradjon meg a többségi elvet felhasználható egymandátumos választókerületi rendszer. A lényeg: ki kell egyensúlyozni a két választási rendszer hátrányait.

— Kiemelt jelentősége van a választási agitációnak, amelynek etikai kódexét és az esélyegyenlőség elvét a törvénynek tartalmaznia kell.

— Az állam elleni bűncselekmények szabályozásának felülvizsgálatával ne várjuk meg az alkotmányt.

A békés átmenet nézőpontjából át kell gondolni a büntető törvény-IVÁNYI PÁL, MSZMP:

könyv minden egyes paragrafusát. A büntetőeljárási törvényben a védelem joga legyen egyensúlyban a közvád szerepevei, és a kényszerintézkedésekből tűnjenek el a diszkrecionális (kizárólagosságot fenntartó) normák. A szabálysértési jog hosszabb távon ne az államigazgatasi igazságszolgáltatásban valósuljon meg.

Ami az ötödik témát, a tájékoztatás és az információ kérdését illeti, a valóság fejleményeihez képest a jogi szabályozás jelentős lemaradásban van. Magyarországon a tömegkommunikáció hatalmi tényező; politikai nyilvánosság van; látjuk azt is, hogy a tényleges hatalom az információ birtoklásaiban rejlik.

— Végezetül szeretnénk leszögezni: ma törvényeinket olyan világpolitikai helyzetben alkothatjuk meg, amikor nincs modellkényszer. Rendkívül nagy a mozgástér, mert mindenkitől tanulhatunk. Vigyázzunk arra, nehogy a szerves fejlődéstől idegen lépéseket tegyünk. Nézetünk szerint Európának több, történetileg kialakult régiója van, és nem lehet csak két modellben gondolkodni. Esélyünk van a jelzők nélküli magyar útra való újbóli visszatérésre, arra, hogy ne legyen zsákutcás ismét a magyar történelem — mondotta végezetül Kukorelli István.

Vegyes tulajdonú piacgazdaság S

A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladataival kapcsolatos nyilatkozatok következtek ezután. Iványi Pál, az MSZMP szóvivőjeként kifejtette:

— Az MSZMP-nek az a szándéka,

hogy e tárgyalások során a résztvevők törekvéseinek világos kifejtése alapján valamennyi nemzeti sorskérdésben megegyezesjöjjön létre. Meggyőződésünk, hogy a gazdaság válsaVa, a szociális probléma felhalmozód, ja olyan destaoilizációs tényezővé válnat, amely a demokratikus többpártrendszeren nyugvó jogállamiságra való békés átmenetet veszélyeztetheti. Ezért tartjuk fontosnak, elengedhetetlennek, hogy a tárgyalások témái között a gazdasági és a szociálpolitikai kérdések is szerepeljenek. Az MSZMP viseli a kialakult helyzetért a felelősséget, a tárgyalásokon nem ebben kíván osztozni. ..... ' ,

— A jövőépítést szolgáló ‘sürgető tennivalók és a nemzet sorsairántifelelősség megkívánja, hogy a feladatok megoldásában együttműködés jöjjön létre. Az MSZMP-nek van programja a politikai intézményrendszer reformjára, a népakarat érvényesítését kiteljesítő demokratikus szocialista jogállam megteremtésére, de ezzel egyenrangú célnak tekinti egy működőképes, a világgazdaság folyamatait integrálni tudó, az életszínvonal csökkentését megállító, a racionális döntések elvén működő vegyes tulajdonú piacgazdaság megteremtését.

—Ez a jogállamiság elvének megfelelően a gazdaság területén gazdasági alkotmányosságot jelent, a kettő kiegészíti és feltételezi egymást. Nemzetközifizetési kötelezettségeink teljesítése, a struktúraváltás előttünk álló nagy horderejű feladatai — a nemzetközi tapasztalatok szerint — a társadalmak politikai erőinek koncentrálását igénylik.

A gazdaság jelenlegi helyzetében az MSZMP megítélése szerint kilábalást egy külgazdaságra nyitott, kínálatépíto, csak a hatékony termelést ösztönző gazdaságpolitika hozhat. Ezen az alapon kívánjuk megoldani külső és belső egyensúlyi feladatainkat.

A szükséges és lehetséges fejlesztési stratégia csak a világgazdasági nyitásra alapozott, .olyan növekedési pálya lehet, amelynek feltételeit már nem további eládósodással, hanem a belső erőforrások, tevékenységek erőteljes átcsoportosításával, s az ezt kiegészítő külföldi működő tőke bevonásával lehet megteremteni.

— Gazdaságunk modernizációja új modell kialakítását kívánja. A kulcsfontosságú kérdések közül mindössze négyet szeretnék kiemelni. A gazdaság piaci elven való ihüködéséhez olyan tulajdonosokra van szükség, akik képesek racionális döntések meghozatalára, akik közvetlenül érzékelik döntésük következményeit. Célunk ezért az elszemélytelenedett, bürokratikusán működtetett állami tulajdon megszemélyesítése. Egyenrangúnak ismerjük el a tulajdon valamennyi formáját. Az állami tulajdon mai dominanciája elképzeléseink szerint megszűnik; helyébe nem a magántulajdon, hanem a köztulajdon út formai lépnek, amelyekben tulajdonosként megjelenhet azállampolgar is. Biztosítani kívánjuk az egyéb tulajdonformák szabad, szerves fejlődését. Egyedül egy sokszereplős, a különféle tulajdonformák szervezett együttműködésére alapított piac képes megszüntetni a monopolhelyzetet, megteremteni a vállalkozói szabadságot, magatartást, a hosszú távú vagyonérdekeltséget. Mielőbb indokolt megteremteni ennek törvényi garanciáit is.

— Célunk a hatékonyan működő belső piac fejlesztése, a piaci hatások érvényesítése. A piacot tekintjük a gazdaságot integráló elsődleges intézménynek. Ahol ez társadalmilag nem bizonyul hatékonynak, ott engedhető meg nem piaci mechanizmusok alkalmazása. Á. piacépítés.szándéka a piac ' értékítéletének mint általános gazdagsági rendező-elvnek az elfogadasátjelenti, s az államtól is a piackomform eszközök alkalmazását kívánja meg.

A piaci elven működő gazdaság azonban kedvezőtlen társadalmi hatásokat is kivált. Megjelent a munkanélküliség, Mi a minél teljesebb foglalkoztatásra, a munkahelyteremtesre, *az átképzésre helyezzük a hangsúlyt. A foglalkoztatásból átmenetileg kiszorulók számára szociális garanciákat, szolgáltatásokat kell kialakítani. A hátrányba kerülök védelmét a szociális intézményrendszer garanciáinak megerősítésével akarjuk megoldani. - Szociálpolitikánk tartóoszlopamarad az állam.

Az infláció mértékének fokozatos csökkentésére törekszünk, s ennek érdekében az antiinflációs politika teljes közgazdasági eszköztárat igénybe kívánjuk venni.

—Az államnak a megváltozott szerepben olyan központi szervező erőkent kell működni, amely gondoskodik a gazdálkodási és versenyfeltételek kialakításáról, az állami kassza feletti társadalmi ellenőrzésről, annak megszervezéséről, s arról, hogy a társadalom maga dönthessen igényei és szükségletei kielégítéséről. Újra akaijuk rendezni az állam gazdasági, társadalmi, ! szociális kötelezettségvállalásait úgy , hogy a költségvetés túlzott mértékű jövedelem-központosító és -újraelosztó szerepe jelentősen csökkenjen.

Szükséges az államháztartással kapcsolatos jogosítványoknak a parlament és a kormány közötti újrarendezése, | költségvetési intézmények gazdálkodásának korszerűsítése, a helyi önkormányzatok gazdasági önállóságának megteremtése. S egyetértek azzal, hogy ki kell alakítani egy új, átfogó gazdaságpolitikai koncepciót.

A gazdasag gondjai összetettek, sokrétűek. Nyíltan, őszintén kell • azokról beszélni. A népért, de nem a nép feje fölött kell megegyezést találnunk. Nincsenek illúzióink. Keskeny a palló, könnyen leeshetünk róla. De van palló, éljünk azátkelés lehetőségével — mondotta befejezésül Iványi Pál.

PETŐ IVÁN, ELLENZÉKI KERÉKASZTAL:

A tét: kié lesz a föld, a gyár &

ok végső soron az, hogy a vállalatok elkényelmesednek, döntéseikben háttérbe szorulnak a józan gazdasági megfontolások. Ráadásul kivételes leleményességgel képesek a közérdekre hivatkozva zsarolni tulajdonosukat, végső soron az állami /Költségvetést, hanyag gazdálkodásuk következményeinek eltüntetésére. A veszteségek fedezésére felhalmozódott horribilis összegű állami támogatások terhét ebben a rendszerben az egész társadalom viseli. Veszélyben van tehát az állami és a szövetkezeti jellegű tulajdon, mert kezelőik tulajdonosi kontroll nélkül gyakorolnak rendelkezési jogokat. Állandó veszélyben van a magántulajdon is, mert a vagyonát vesztő állam csak' minden tulajdon megcsapolásával tudja vesztesegét pótolni. Áz általános pazarlás nemcsak a gazdaságot ássa alá, de felőrli a közszolgáltatásokat: az oktatást, az egészségügyet és a népjóléti intézményeket is.

Az úgynevezett szocialista vívmányok közül ma már csak azok élnek, amelyek a pazarló rendszer működésének maradékai, vagy pedig egy-egy befolyásos réteget részesítenek előnyben. Azok a nagyszabású kísérletek, amelyek a gazdasági rendszer működési hibáit az állami tulajdon talaján próbálták kiküszöbölni, csak átmeneti és részleges eredményeket, vagy még ilyeneket sem hoztak.

Az Ellenzéki Kerekasztal mindennek ismerete ellenére azért nem kívánt a gazdaságról tárgyalni, mert: ■Sjjjíégyreszröl abból indul ki, hogy mindaddig nincsenek biztosítékok az esetleges megállapodások betartására, ameddig a politikai garanciák — részben éppen az itt folyó tárgyalásokon — nem teremtődnek meg;

— Másrészről a gazdaságban nehezen elválaszthatóak a kormányzat napi feladatai a stratégiaiaktól, márpedig az Ellenzéki Kerekasztal tagjai nem tartanak igényt a választások előtt kormányzati funkciókra és kormányzati hatalom nélkül nem kívánják magukra venni a gazdasági csőd következményeiért a felelősséget.

Az Ellenzéki Kerekasztal mindennek ellenére elfogadta, hogy a gazdaság stratégiai kérdéseiről is folyjanak tárgyalások.

A kormányzat törvényalkotó kedve készteti arra az Ellenzéki Kerékasztalt, hogy bekapcsolódjon a gazdaság alapvető intézményéit, a tulajdonviszonyokat érintő törvénytervezetek előkészítésébe. A tét ugyanis nem más a következő hónapokban, minthogy kié lesz a föld, a gyár, s egyáltalán, alkalmas lesz-e az új tulajdonosi rendszer a hatékony jövedelemtermelésre: Tárgyalni e kérdésekről azonban csak akkor érdemes, ha a most kezdődő megbeszélések a gazdaság kérdéseiben, a gazdasági törvényalkotásban is megelőzik a kormányzat parlamenti elóteijesztéseit — miként abban az egy héttel ezelőtti megállapodásokban az itt ülő felek már megegyeztek.

De elfogadta az Ellenzéki Kerékasztal a gazdasági tárgyalások szükségességet azért is, mert bár a válság következményeiért nem kíván felelősséget vállalni, a következmények mégis elkerülhetetlenül a lakosságra hárulnak, és úgy érezzük: minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy az elszegényedést megállitsűk, következményeit enyhítsük.

A válság gazdasági és szociális következményeiről akkor és csak akkor lehet tárgyalni, ha a hatalommal, intézményekkel nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal képviselői hozzájutnak az ehhez nélkülözhetetlen, elégséges, pontos és eddig jórészt hatalmi monopóliumként kezelt 'információkhoz.

Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja: elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság szerkezetváltása, az adósság kezelese, az infláció fékezése, a válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése, hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen, mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok rendelkeznek túlsúllyal, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt. Amikor az Ellenzéki Kerekasztal gazdaságról tárgyal, természetesen nem kívánja felhatalmazás nélkül helyettesíteni az Országgyűlést. Ellenkezőleg, kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a választásokig a szűk csoportok érdekeinek megfelelő, a távolabbi jövőt is meghátározó döntések meghozatalát.

Nincsenek és nem is lehetnek illúzióink: míg a politika sarkalatos kérdéseiben ha itt megállapodunk, akár már a közeli jövőben is érzékelhetővé válnak az eredmények; a gazdasági tárgyalásokkal azonban legjobb esetben is csak a zuhanás, a leszakadás megállításának intézményi feltételeit teremthetjük meg. A politikai megállapodások nyomán, a szabad választásokkal, mar jelenünket is megnyerhetjük, a gazdaságiakkal csak jövőnket biztosíthatjuk — fejezte be Pető Iván.

SÁNDOR LÁSZLÓ, HARMADIK OLDAL:

Az Ellenzéki Kerekasztal megbízásából Pető Iván emelkedett szólásra: — Az Ellenzéki Kerekasztal eredeti szándéka szerint a jelen tárgyalásokon csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt foglalkozni. Nem azért kívántuk mellőzni a gazdasági témákat, mintha a meglévő rendszert jónak vagy akár csak kisebb^íag^ob^correkciókka^negjavíth^

tónak tartanánk. Sőt, hisszük: ez a gazdasági rendszer még csak nem is igazán működőképes. A termelőeszközök állami tulajdonán nyugvó gazdaságokban ugyanis a tulajdonviszonyokból szükségszerűen következik a nemtörődöm gazdálkodás és általános pazarlás. Ez valamennyi központosított gazdaságirányítású országban súlyos válsághoz vezetett. -— A harmadik oldal üdvözli, egyúttal kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy a gazdasági válság társadalmi következményeinek kezelése és a gazdasági válság elhárításának stratégiai kérdései sínéltó szerepet kaptak a politikai egyeztető tárgyalások témái között. Hisszük, hogy e kérdések megvitatása nélkül a politikai konszenzust célzó tárgyalások sem nyugodhatnak szilárd alakokon. A két tárgykörű tárgyalásokat indokolja az a körülmény is, hogy a politikai, a gazdasági és a társadalmi reformfolyamat nem választható el egymástól — erre történelmi tapasztalatok is figyelmeztetnek —, azoknak összehangoltan kell előrehaladniuk. Meggyőződésem, hogy a társadalom nagyobb része e két téma közös megoldásában együttesen érdekelt, és bizalma is csak a két téma együttes megoldásával állítható vissza.

■E3A harmadik tárgyaló fél képviselői a legsürgetőbb feladatnak azt tartják, hogy az általuk képviselt társadalmi rétegek — a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, fiatalok, nők, a helyi közösségek - fokozott védelemben részesüljenek a gazdasági válság következményeivel: az inflációval, a munkahelyek elvesztésével, a költségvetés szociális célú szerepvállalásának visszaszorulásával szemben. A szociális biztonság erősítése, az időskorúak, a többgyermekes családok, a családot alapító fiatalok, munkahelyüket elvesztők, illetve a munkaképességükben korlátozottak körében intézményes garanciák megszilárdítását igényli. Az állampolgári létbiztonság intézményes gáranciáinak kiépítésénél nem a létező — más történelmi, társadalmi feltételek között kialakult — modelleket kell lemásolni, hanem a tapasztalatok fölhasználásával sajátos, a magyar helyzetnek megfelelő megoldásokra van szükség. Ezek elveinyugati, sem a keleti relációjú gazdasági kapcsolatok újabb egyoldalúságaihoz, nemzeti érdekeink lebecsüléséhez. A szerkezetátalakítás sikerének alapfeltétele a dolgozók foglalkozási mobilitásának, alkalmazkodóképességének fokozása. A szakmai képzési, átképzési feladatok javítása véleményünk szerint kiemelt jelentőséggel bír mind a munkavállalók foglalkoztatási biztonságának megszilárdítása, mind a foglakoztatás hatékonysága szempontjából.

— Hangsúlyozni kívánjuk végül, hogy a gazdasági szerkezetátalakítás ökológiai összefüggését sem téveszthetjük szemünk elől. Nem egyszerűen a környezetvédelem oldaláról, hanem a környezeti gazdaság, a környezetvédelmi ipar húzóágazat szerepet betöltő lehetőségét is figyelembe kell venni.

— A harmadik tárgyaló fél a most

induló I tárgyalássorozat minimális céljának tekinti a fenti kérdésekről folytatott kölcsönös információ- és gondolatcserét. A társadalmi nyilvánosság, az állampolgárok tájékozódásának elősegítésén túl azonban a tárgyalásoknak el kell vezetniük oda, hogy a társadalmat sújtó legalapvetőbb gazdasági, szociális problémákban megfogható intézkedésekben is testet öltő megállapodások szülessenek. A gazdasági és szociálpolitikai kérdések kapcsán sem tudom elhallgatni azt a véleményünket, hogy alapvető törvények meghozatala vagy a folyamat determinálása ne előzze meg a sarkalatos politikai megállapodásokat.

Sándor László nyilatkozata után rövid szünet következett, majd megkezdődött a válaszadás az elhangzott szándéknyilatkozatokra.

ÉSZREVÉTELEK A NYILATKOZATOKRA

„Népünk nyerje a legtöbbet”

nek és egyes konkrét megoldási módjainak kimunkálását a tárgyalások megkerülhetetlen feladatának tekintjük. Talán nem felesleges emlékeztetni arra, hogy éppen a szakszervezetek által igényelt és kidolgozott bérreform bevezetésére, a szociális védőháló megteremtésére utalunk ezekben a gondolatokban.

— Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági kibontakozás feladatait nem lenne helyes kizárólag távlati stratégiai kérdésnek tekinteni. Azt valljuk, hogy a hosszú távú* fejlődést szolgáló és az azonnali katasztrófaelhárítás szükséges, azaz a stratégiai és a taktikai lépések együttes vizsgálatára van szükség.

— Megítélésünk szerint mai helyzetünkben nem elegendő a hosszú távú célok felvázolása, meg kell jelölni az elérésükhöz vezető út főbb jelzőoszlopait is. Mi abból indulunk ki, hogy a gazdasági válság leküzdéséhez — hosszabb és rövidebb távon egyaránt — kulcskérdés a gazdaság növekedése. Ennek forrásai között pedig meghatározó jelentőséget tulajdonítunk az emberi erőforrások mozgósításának. JEzért halaszthatatlan feladatnak tekintjük az emberi erőforrások fejlesztését megalapozó infrastrukturális, oktatási, egészségügyi, lakásellátási hálózat további leromlásának megakadályozását, korszerűsítésének mielőbbi elkezdését.- ■— A gazdasági kibontakozás feltételei között szintén elengedhetetlennek véljük, hogy a gazdasági válság egyik döntő elemét képező eladósodási folyamat összetevőit pontosan föltárjuk, az öngerjesztő mechanizmust bemutassuk' és ennek megfékezésére kézzelfogható lépéseket tegyünk.

— Ezzel összefüggésben újra kell rendeznünk külgazdasági kapcsolataink eddigi súlypontjait és jellegét.

.Ez azonban nem vezethet sem a

A szünetet követően az elnöklő Szűrös Mátyás lehetőséget adott a résztvevőknek, hogy reflektáljanak a plenáris ülésen elhangzott nyilatkozatokra.

Elsőként Iványi Pál (MSZMP) kapott szót. Elmondta: elismeri, hogy a magyar gazdaság rendkívül jelentős zavarokkal küzd, ezért van szükség —. az MSZMP megítélése szerint is — modellváltásra. Ugyanakkor túlzásnak minősítette, hogy ez a gazdaság működésképtelen. Szerinte ennek ellentmond az, hogy továbbra is teljesítjük nemzetközi kötelezettségeinket, márpedig egy működésképtelen gazdasággal nem lehetnénk partnerek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban.

Egyetértett azzal: a gazdasági témákkal kapcsolatos eszmecserékhez szükség van arra, hogy minden tárgyaló fél számára megfelelő információk álljanak rendelkezésre. Elmondta: az MSZMP az első lépést már megtette, amikor kezdeményezte a Központi Statisztikai Hivatalnál, hogy az ott készülő információkat juttassák el az Ellenzéki Kerékasztalnak is. Végül az átalakulási törvénynyel kapcsolatban elhangzottakhoz fűzött néhány megjegyzést. Rámutatott: szerinte is igaz az, hogy a tulajdonreform teljes körű végiggondolásának hiánya ennek a törvénynek a megalkotására is rányomta a bélyegét. Ezért is volt szükség az átalakulási törvény elfogadásánál arra a megszorításra, hogy ezt a törvényt az alkotmány elfogadása után újra kell gondolni és újra kell alkotni. Jóllehet, az átalakulási törvény közgazdaságilag nem végiggondolt, ám a társulási törvény elfogadása miatt olyan joghézag keletkezett, amely indokolttá tette az átalakulási törvény átmeneti jelleggel történő elfogadását.

. - Szabad György (Ellenzéki Kerékasztal) elöljáróban hangsúlyozta: a tárgyalások során sok vita várható, éppen ezért úgy gondolja, hogy most megengedhető a szembesülés az egyetértés gondolataival. Kiemelte: meszszemenően méltányolta mindazt, amit Pozsgay Imre az eljövendő választások szabadságáról és tisztaságáról kifejtett. Az EK képviseletében örömmel nyugtázta, hogy a kormány — mint azt Pozsgay Imre államminiszter bejelentette — összhangot igyekszik teremteni a törvényhozói munka és a mostani egyeztető tárgyalások között. A politikai tisztesség lépésének minősítette, hogy a kormány lehetővé teszi: a mostani tanácskozás eredményei a majdani törvényalkotó munkában is érvényesüljenek.

Jó reményt ígér, hogy a harmadik oldalt képviselő társadalmi szervezetek nyilatkozatában is számos olyan elem van, amely a nézetek összehangolódására utalu^ mondta Szabad György. Külön kiemelte, hogy menynyire közel áll az Ellenzéki Kerékasztal és a harmadik oldal képviselőinek álláspontja az alkotmánybíróság és a párttörvény megítélésében. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: ha jól értette Kukorelli István szavait, nekik is az az elképzelésük, hogy a pártok bejegyzését nem kell feltétlenül az alkotmánybíróság intézményéhez kötni. Ugyancsak egyetértés mutatkozik abban is, hogy a pártok alakulásával és működésével kapcsolatos szabályozás megoldható az egyesületi törvény kiegészítésével, illetve módosításával. Szabad György ugyanakkor rámutatott: az összhang jelentkezése ellenére korai lenne még egy döntés

lehetőségéről beszélni. Úgy vélte, hogy szakértői szinten kell megvizsgálni, mi a célszerű: új törvényt alkotni, vagy a meglévőt módosítani, illetőleg kiegészíteni.

Szabad György ismételten hangsúlyozta: az új alkotmányt már az új parlamentnek kell megalkotnia. .Felhívta azonban a figyelmet egy joghézagra, amelyet szerinte addig is rendezni kell. Ez pedig az, hogy a jelenlegi alkotmány az egypártrendszert, pontosabban az egy párt hegemóniáját deklarálja. Márpedig az lehetetlen, hogy egy módosítás erejéig az alkotmányt ne hozzuk összhangba a többpártrendszer törvényesítésével.

Végül a plenáris ülésen szerzett tapasztalatait így összegezte: A mai tanácskozás bátorít annak kimondására, hogy valamennyien olyan tárgyaló felek vagyunk, akik a láthatatlan, ám a legfontosabb félre gondolunk. Nevezetesen arra, hogy népünk nyerje a legtöbbet, amit neki legjobb akaratunk- \ ból valamennyien juttatni tudunk.

Pető Iván (Ellenzéki Kerekasztal) szerint is a tárgyalásokhoz szükséges készségjócskán jelen van. Egyúttal felhívta a figyelmet: nem esett szó elég hangsúlyosan arról, hogy technikailag érdemes lenne a gazdasági és a politikai tárgyalásokat különválasztani. Szerinte erre azért lenne szükség, hogy az egyik tárgyalási folyamat ne hátráltassa a másikat. Ez különösen a gazdasági tárgyalásokra való tekintettel megfontolandó, hiszen a gazdaságnál csak a törvényalkotással lezárható tézisekről, témákról lehet viszonylag záros határidőn belül megállapodni, és számos olyan téma van, amelynek végső megoldása a választásokig nem valószínűsíthető. Márpedig alapvető, hogy az elhúzódó gazdasági megbeszélések ne akadályozzák a politikai jellegű eszmecserét.

Nagy Imre (Harmadik Oldal) úgy foglalt állást, hogy az elmúlt napok és az elmúlt órák vitáinak eredményei, valamint a plenáris ülésen elhangzott nyilatkozatok bizonyították: mindhárom fél részéről megalapozott a deklarált szándék, az őszinte kompromisszumkeresés. Hangsúlyozta: a tárgyalóasztaloknál helyet foglaló felek túljutottak az első csapdákon, a kezdeti akadályok elhárításán, és megszülettek az első józan, bizalomerősítő engedmények. Ezek között említette, hogy az egyeztető tárgyalásokon napirendre kerülnek gazdasági témák is, továbbá, hogy az Országgyűlés következő ülésszakáról leveszik azokat a törvénytervezeteket, amelyek tartalmi kérdéseit előzőleg a magas szintű politikai tárgyalásokon .kell megvitatni. Szerinte mindez alapot ad arra, hogy a meglévő vitás kérdéseket érdemben lehessen megbeszélni és a nemzet számára a legjobb megoldásokat megtalálni.

Szűrös Mátyás a második plenáris üléstlezárvamegjegyezte: a szerdán elhangzott nyilatkozatokból, válaszok-ból a kölcsönös jószándékot, az együttműködésre irányuló törekvést, az alkotó szellemiséget érezte ki. Üdvözölte Szabad György megfogalmazását, miszerint valamennyi tárgyaló fél végső soron akkor jár el helyesen, ha úgy munkálkodik, hogy ezeknek a megbeszéléseknek a nép, a magyar nemzet legyen a nyertese. Bejelentette azt is, hogy a legközelebbi plenáris ülés időpontjának kitűzéséről a szakértők döntenek. Végezetül az Országgyűlés, nevében Ígéretet tett arra, hogy a tárgyalásokhoz biztosítják a megfelelő technikai és egyéb feltéteteket. (MTI)