Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-02 / 128. (129.) szám
1989. június 2. • PETŐFI NÉPE • 5 MIT TERVEZNEK A MEGYESZÉKHELYEN? tunk ki a Katona József Gimnázium Honismereti Körével. Ezért egyik összejövetelünket a gimnáziumban szerveztük. — Terveik? — Erre az évre megválasztott elnökként a Sántha György, Tóth László és Bajcsy-Zsilinszky Endre nevével jelezhető demokratikus népi törekvéseket szeretném támogatni. Ezt tettem 1958 és 1970 között a Népkutató-Honismereti Kör vezetőjeként is. A reformeszméket és a demokratikus célokat nemzeti értékeink tudatosításával szolgáljuk és egyúttal támogatjuk napjaink békés fejlődését. Nézetünk szerint a magyar kultúra egységes, tehát jogunk van a határainkon túl élők hagyományainak megismeréséhez. Terveinkben ezért erdélyi, felvidéki, délvidéki, őrségi magyar néprajzi egységek kutatásának történeti, régészeti, néprajzi vonatkozású eredményeinek ismertetése is megtalálható. — Csak az értheti történeliqünket, aki a szomszéd népek históriája iránt is érdeklődik... — Foglalkozunk a környezetünkben élő, szomszédos népek hagyományaival. Tudnunk kell, hogy nemcsak a rokon finn-ugor és török népeket kell megismernünk. Helyzetünk reális értékeléséhez tisztában kell lennünk a kölcsönhatásokkal. — Miért Kecskeméten rendezik második országos találkozójukat az ómagyar kultúra barátai? — Az egész országban tisztelik azt a népi radikálisnak nevezett szellemet, amelyet Kecskemét legjobbjai főként a két háború között képviseltek. Németh László visszaemlékezéseiben tudatta, hogy Magyarország jövőjét a haza elkecskemétiesítésében látja. Szívesen jönnek vendégeink ebbe a városba. Az sem tagadható, hogy e nyilván országos visszhangú rendezvénnyel a kecskeméti csoportot is támogatni kívánják. — Hallhatnánk valamit a programról? — Szombaton a Katona József Múzeumot látogatják meg vendégeink, akik ott a környéken feltárt avar fejedelmi sírokról és azok leleteiről hallanak előadást. Délután a Tudomány és Technika Házában kerül sor a nagy érdeklődéssel várt Benda-előadásra. Címe: A magyar műveltség történeti útja kelet és nyugat határán. Vasárnap ugyanott a Kiskunságot bemutató előadásokkal, beszélgetésekkel fejeződik be a program. A reggel fél kilenckor kezdődő nyilvános program előadásait ismert szakemberek vállalták. — Sok sikert kívánok a kecskeméti tagozatnak, a szervezésből nagy részt vállaló dr. Henkey Gyulának. H. N. Felhívás A Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek Vili. Kőszegi Szemléjének résztvevői mélységes aggodalmukat fejezik ki a magyar gyermekkultúra, s ezen belül a gyermekeknek szóló televíziós filmek, tévéjátékok anyagi alapjainak drasztikus csökkenése miatt. Éz a tendencia már évek óta tart, most azonban — véleményünk szerint — elérkezett a kritikus határhoz: immár a műfaj léte forog kockán. A gyermekfilmek, gyermekeknek és ifjúságnak szóló tévéjátékok, az animációs filmek hosszú éveken keresztül a Magyar Televízió egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert tevékenységi körébe tartoztak. Az erkölcsi elismerés mellett nem hanyagolható el a fenti műfajhoz tartozó alkotások nemzetközi forgalmazásának anyagi vonzata sem: a televízió devizabevételének jelentős része éveken keresztül ezen filmek eladásából származott. Elsődleges szempontunk azonban mégsem ez. A gyermeküknek, tévéjátékok nélkülözhetetlenek a felnövekvő nemzedék szellemi, erkölcsi, társadalmi fejlődése szempontjából. Nem foszthatjuk'meg tehát a ma és az elkövetkező évek gyermekeit attól a minimális szellemi tápláléktól, amelyre ehhez a fejlődéshez szükségük van, annál is kevésbé, mivel egyéb táplálékot — könyv, színház, mozi — számos magyar családban egyre kevésbé tudnak nyújtani. Felhívással fordulunk tehát a Magyar Televízió elnökéhez, a kormányhoz: Ne engedjék elsorvadni a magyar gyermekűimet, az animációs filmet, a gyermekeknek, fiataloknak szóló tévéjátékot! Ne felejtsék el, hogy a legszegényebb családban is arra törekednek: legalább a gyermekek tányérjára jusson egy jobb falat, vaj a kenyerükre, alma az iskolatáskájukba. A Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek Vili. Kőszegi Szemléjének'résztvevői NOTESZLAPOK A Himnusz elmarad Azt mondta Pécsi Sándor tanár úr nemrégen, amikor felszólalt a kalocsai népfrontértekezleten, hogy „Legalább a népfrontnál énekeljük a Himnuszt”. Felkapta mindenki a fejét, s össze is néztek az emberek, hogy milyen igaza van. De hát úgy hírlik, hogy nem először hangzik el ez a bátorító felszólitás, mégsincs foganatja. Sem itt, sem másutt ... £ Mert lám, összejövünk, aztán felhangzik a gépzene. Legtöbbször az énekszó nélküli melódia. Igaz, gyönyörű a Himnusznak az Erkel Ferenc által ihletve alkotott muzsikája, de a szöveg nélkül, melyet Kölcsey Ferenc vetett papírra még 1823- ban, bizony mégsem teljes. Hiába seppegünk, tátogunk hozzá, magunkban mondva, ahogy a költő írta: „Isten áldd-meg a Magyart Jó kedvvel, bőséggel...” Lassan felejtődik, hogy van ennek még ezen kívül is hét strófája. Olyanok, hogy „Érttünk Kunság’ mezejin Ért kalászt lengettél...” S a befejező szakasz: „Szánd meg Isten a’ Magyart Kit vészek hányának,” Feledjük már ezeket. Hogy miért? Még az iskolában is, ahol tanítani kellene, az történt legutóbb, hogy elromlott a zenélő masina. így aztán csak azt mondhatták be az osztálytermekben is hallatszó megafonba: — A Himnusz technikai okokból elmarad! Úgy bizony, elmarad, lassan mindenütt. Még inkább a Szózat, amelynek a versét Vörösmarty Mihály írta ugyanazokban a hazát buzdító években, 1836-ban: „Hazádnak rendületlenül...” S nemsokára megszületett a dallam is, amelyet Egressy Béni komponált hozzá. Több mint másfél száz éve mindezeknek. Azt hiszem, kevés nép dicsekedhet ilyen költőien szép himnusszal és szózattal. Mostanában legalább olyan nagy szükségünk lenne a költői fohászra, buzdításra, mint volt Kölcsey és Vörösmarty idejében. Azt mondják, hogy az ének felemel és összeköt. Kodály szerint „ ... naponként szükséges, mint az étel”. Először tán bátortalanul, mert elszoktunk tőle, de mégis kezdjük el... F. Tóth Pál SIKER A JUBILEUMON Kiváló a Lajosmizsei Béke Szakszövetkezet vedelmezően termelnek, az alacsonyabb költségeket a műszakitechnikai háttér ésszerű kialakításával érték el. A divatos, nagy gépek és eszközök helyett a sajátosságoknak megfelelőt vásárolták, a műtrágyafelhasználást csökkentették a rendszeres szervestrágyázással. A húshasznú szarvasmarha tartása az utóbbi két évben már csekély nyereséget is hozott. Az állattartó telep kettős kihasználásával pedig az ágazat eredményességét növelték. Kora tavasztól késő őszig — amikor a szarvasmarhákat legelőn tartják — libát és csirkét nevelnek az istállókban és kifutókban. Egyszerre negyvenezer szárnyast gondoz egy-egy műszakban két asszony. Évente 50 ezer liba és 70 ezer csirke hízik meg a szarvasmarha-istállóban. Nyereségük felét az ipari tevékenységek hozták. A műanyag- és vegyi termékeket gyártó üzemük, s az építőipari részleg is jó teljesítménnyel járult hozzá a sikerhez. Az elmúlt évtizedben legnagyobb fejlődés a háztáji, tagi termelésben következett be. Akkor 19 millió volt, tavaly 80 millió forint lett a háztáji termékekből származó árbevétel. Igények szerint adták tagi művelésre a földet (térületük 70 százalékán így termelnek), s az állattartást évente összesen 10 millió forint előleg kifizetésével nemcsak segítik, hanem biztonságossá is teszik. E kölcsönös bizalmat bizonyító gyakorlat révén a tagság vállalkozó kedve fokozódik. Szövetkezeti pénzből bekötő betonutakat építettek, a földutakat pedig járhatóvá tették és karbantartják. Sok bokor- és szórványtanyán a gazdálkodás fellendülését az elektromos energia bevezetése nagyban szolgálta. Az infrastruktúra továbbfejlesztésére igénye van a tagságnak, ami a következő évek egyik fontos tennivalóját jelenti. Viszont nincs elmaradás az egészségügyi ellátásban. Az idén orvosi rendelőt alakítottak ki egy régi, elhanyagolt, de a szövetkezet pénzén felújított iskolában. Sőt, itt még szórako-Éppen évtizede, hogy megkérdőjeleződött a Lajosmizsei Béke Szakszövetkezet életképessége. Veszteséges évek után és a hatalmas adósságállomány ellenére sem adták fel az akkor éppen idekerült fiatal agrár- és közgazdász szakemberek a küzdelmet, s napjainkra bebizonyosodott, hogy megérte. A tagság melléjük állt, és szorgalommal, évről évre fokozták a teljesítményt. Az 1988-as gazdálkodási eredményükkel az ország legjobbjai közé kerültek. Ünnepi közgyűlésen vehette át a tagság nevében a Kiváló Szövetkézét kitüntetést Lengyel András elnök. Beszédében a legfontosabbak közt hangoztatta az egységet és a megértést. Jó csapatmunka eredménye a 18 millió forint nyereség ebben a háromezer hektárnál alig nagyobb szövetkezetben. Az adottságaikhoz alkalmazkodva alakították át termelési szerkezetüket. Az átlag 13 aranykorona értékű földeken kukoricát már nem termelnek, helyette búzával, rozzsal, napraforgóval vetik be területeiket. Jó színvonalon és jö• A szarvasmarha-istállóban tavasztól őszig baromfit tartanak. zásra alkalmas termet is berendeztek. A több mint kétszáz idős tagjukról rendszeresen gondoskodnak. Hiszen sokan vannak, akik a több gazdaság egyesülése után még ma is a Béke Szakszövetkezetben dolgoznak. Éppen húsz esztendeje alakult meg a szakszövetkezet, a jubileumot méltán ünnepelheti a tagság kiváló cím birtokában. A jövőt jó érzéssel latolgathatják, gondolva a fiatal, két-három év múlva termőre forduló 34 hektáros kajsziültetvényre, az idén jó termést ígérő kalászosgabona- és napraforgótáblákra, a fejlesztendő ipari tevékenységre, a tagi termelésben nyíló újabb vállalkozási lehetőségekre. Cs. I. Célok és eszközök az agrárpolitikában Az MSZMP KB február 20—21-ei ülésén megfogalmazott agrártézis-tervezetet sok kritika érte. Bírálták a koncepciót a túl általánosnak tartott helyzetértékelés miatt, s azért is, mert — mint mondták — nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett. Legtöbben a célok eléréséhez szükséges eszközrendszert, a mezőgazdaság szebb jövőjére vonatkozó garanciákat hiányolták. „Nincs pénz a koncepcióban” -pf kifogásolták például a téesz-szövetségek tisztségviselői. A tervezetet az elmúlt három hónapban széles körben megvitatták, s ezt követően került ismét a Központi Bizottság elé. A hétfői ülésen Romány Pál úgy fogalmazott, hogy a társadalmi vita javára vált a koncepciónak, a javaslatok jelentős részét beépítették a tézisekbe. A most vitára bocsátott koncepció Gyuricsku Kálmán szerint is lényeges meghaladása a korábbinak. Előadói beszédében Iványi Pál feltette a kérdést: kell-e most agrárpolitikai koncepció, ami- * kor még a gazdaságpolitika sincs készen? Kell |jg adta meg a választ —, hiszen az agrárpolitika olyan folyamatok hordozója, amelyek társadalmi hatása messze meghaladja az ága^tnak a termelés volumenével vagy a nemzeti jövedelemben elfoglalt arányával mért szerepét. Mindez a vitában is hangot kapott. Nagy Tamás, az országos agrárreformkör választmányának elnöke megfogalmazta: a mezőgazdaság nem eltartott ágazat! Nem támogatást, hanem valós piaci viszonyokat akar. A februári agrártézisek csalódást okoztak. Az agrárszakemberek gyökeres szemléletbeli változást, gyors kormányzati intézkedéseket várnak a már unalomig sorolt legégetőbb kérdésekben. Szabó István a TOT elnöke ugyancsak konkrét intézkedéseket sürgetett, mert — mint mondta — enélkül hiába alakul ki színvonalas agrárprogram. Persze arról is megoszlottak a vélemények, hogy a hétfőn előterjesztett koncepció valóban a lehető legalkalmasabb-e. Az MSZMP KB tanácsadó testületének ezzel kapcsolatban vannak még fenntartásai. A testület véleménye szerint a tervezet a társadalmi viták nyomán némileg javult, több tekintetben gazdagodott, ám továbbra is számottevő gyengeségekkel terhes. A tanácsadók szerint hangsúlyozni kell: a magyar mezőgazdaság ma veszélyhelyzetben van! Az MSZMP KB stratégiai értékű agrárpolitikai téziseket kíván megfogalmazni — hangsúlyozta Iványi Pál. Vagyis a miértekre, a konkrét hogyanokra nem kíván a párt válaszolni. A legfontosabb kérdésekben azonban végül is határozott álláspontot alakított ki a Központi Bizottság a vita lezárását követően. Már az előadói beszédből kicsendült a párt eltökélt szándéka a piac megerősítésére, a vállalkozói szervezetek és magatartás elterjesztésére, a tulajdoni reform következetes végigvitelére. E három mellett negyedik megoldandó feladatként említette meg a Központi Bizottság titkára a feszültségek mielőbbi oldását. Ez a megfogalmazás a napirend lezárása idejére jóval határozottabb formát öltött. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalásában követelményként fogalmazta meg, hogy’a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban működő tőke eredményezzen megfelelő hozadékot. Ehhez értékarányos árak vagy megfelelő támogatások kellenek. „Mivel ma a támogatások leépítésének idejét éljük, az árak kérdésében kell majd szót értenünk, ami nem lesz könnyű”—mondta az agrártárca vezetője, majd állást foglalt a mezőgazdaságot segítő adó- & hitelkedvezmények mellett. Akik a feltételrendszert, a garanciákat hiányolták a februári tézistervezetből, talán kissé megnyugodtak ezeket hallva. Annál is inkább okuk volt erre, mert a vita összefoglalásakor Iványi Pál is kiállt a jogos agrárérdekek mellett. Rámutatott, hogy a Központi Bizottságnak hangsúlyozottabban is állást kell foglalnia az agrárolló kérdésében. A szabályözás legyen kiszámítható és vegye figyelembe az agrárágazat sajátosságait. A mezőgazdasági szövetkezeteket tehermentesíteni kell bizonyos szociálpolitikai feladatok ellátása alól, ugyanakkor kedvezményekkel, akár adómentességgel is támogatni szükséges a gazdálkodó egységeket. Mit akar az MSZMP?—tette föl valaki a kérdést a vitában. Világos, megvalósítható célokat — adta meg a választ. Nos a célok világosak és megfelelő feltételek közepette megvalósíthatóak. A Központi Bizottság május 29-ei ülésén szemlátomást sikerült felvázolni annak az esz-közrendszemek a körvonalait, amelynek bevetésével a magyar gazdaság tegnapi sikerágazata ismét visszanyerheti korábbi pozícióját. (MTIPress) Sitkéi Béla • A Ladákhoz itt készül a műanyag lökésgátló. • Termelékenyek a műanyagüzem korszerű fröccsöntő gépei.