Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
1989. június 14. • PETŐFI NEPE • 5 PÁLYÁZAT FIATAL MŰSZAKIAKNAK Az alapítványtevő 'VTemrégiben egy pályázati felhívást tettünk ^ ’ közzé lapunkban. Ebben tudattuk, hogy a Bács-Kiskun Megyei Tanács Mihala Ferenc kecskeméti lakos által pályázatot hirdet gépész műszaki tanulmányokat folytató, megyénkből származó végzős fiatalok részére igényes diplomamunka készítésére való ösztönzésre. A kiírás értelmében a felajánló 200 ezer forintot szán e nemes célra, amelynek kamataiból minden évben egy-két fiatal részesülhet a beérkezett munkák minőségétől függően. Ki ez az ember, aki a mai, pénszfike világban ilyen jelentős összeget fordít az alapítvány létrehozására, s egyáltalán miért döntött így? A válaszra jó néhány napig vámunk kellett, mert bár Mihala Ferenc 64 esztendős és már nyugdíjban van, de a mai napig aktív. Naponta bejár dolgozni régi munkahelyére. Végül nagy nehezen csak létrejött a találkozó, s így megtudhattuk, hogy az alapítványtevő mérnök. Elsősorban a hegesztés és a korrózióvédelem a szűkén vett szakterülete. Korábban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanított, majd Kiskunfélegyházán, a Vegyipari Gépgyárban (ma Április 4. Gépipari Művek) helyezkedett el. 1972^01 a Vegyépszer Vállalat tiszakécskei gyáregységénél dolgozik műszaki tanácsadó-, majd főmunkatársként. 1985. év végén vonult nyugdíjba, de a Vegyépszemél továbbra is számítanak szaktudására: folytatja a műszaki fejlesztési, újítási munkát. „ — Mi indította arra, hogy megtegye ezt a felajánlást? — kérdeztük először Mihala Ferenctöl. — Ebben az esetben nem beszélhetek egyes számban, hiszen ekkora összegről egyedül nem dönthettem. A feleségemmel együtt úgy láttam, hogy ennek a szakmának, amelytől az életem és a munkám során sok szépet kaptam, felajánlunk egy jelentős összeget. Először azt gondoltuk, hogy erre az anyagi alapot a nyugdíj mellett végzett munkámért kapott fizetésem képezi majd. Ez nagyjából nettó 90 ezer forintot jelentett volna, amit a megtakarított pénzünkből százezerre akartunk kiegészíteni. — Hogy lett a százezerből kétszázezer? — Amikor alaposabban utánanéztem, kiderült, hogy az alapítványok esetében a bruttó keresetet kell figyelembe venni, amit az SZTK- és valamennyi nyugdíjjárulék levonása után teljes egészében e célra lehet fordítani, így az átutalható összeg 135 ezer forintra jött ki. Erről értesülve úgy véltem: ez már valóban komoly pénz, s az ötlettel megkerestem a gyáregységigazgatót, majd Tokai Lászlót, a megyei tanács általános elnökhelyettesét. Ő megköszönte a felajánlást és örömmel fogadta. — No, de ez még mindig „csak” 135 ezer forint... — Igeij. A hiányzó 65 ezer története igazán érdekes. Még 1985- ben az NSZK-ban, a Siemens Kraft Werk cégnél járva felfigyeltem egy különös munkadarabra. Érdeklődésemre a kollégák elmondták, hogy ez az úgynevezett alakra történő hegesztéssel készült. Magyarul: az egészet hegesztett varratokból állították össze! Én rögtön kértem, hogy közelebbről is tanulmányozhassam az eljárást, de a németek udvariasan elutasítottak. Mondták: annyira új dologról van szó, hogy nem adhatják át. Persze, nem nyugodtam bele. Beástam magam a szakirodalomba, törtem a fejem, kerestem a megoldást. A múlt év végére pedig elkészítettem az alakra történő hegesztéssel kapcsolatban egy fejlesztési javaslatot, amit a Vegy épszer vezetése jóváhagyott. Ezután fejlesztési szerződést kötöttek a gépipari műszaki főiskolával. A cél: kidolgozni ilyen módon a hegesztő-toldatos karimák gyártási eljárását. Nos, itt tartott a fejlesztési munka, amikor a vállalatnál hire ment az én felajánlásomnak. Ekkor a fejlesztési központ vezetője, dr. Boronyák Imre indítványozta, hogy a fejlesztésijavaslatot olyan részletes tanulmány formájában készítsem el, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bank,' vagy egyéb külső szerv elé is le lehet tenni. Ha megcsinálom, a vállalatnak megvan rá a módja,\ hogy ezt honorálja nekem. Hatvanötezer forintot ajánlottak érte. Ennyi hiányzott a 200 ezerhez. , A tanulmány elkészült „Alakra történő hegesztés” címmel, tehát rövidesen átutalhattam az elmúlt évi munkámért járó fizetésem és a fejlesztési tevékenységemért kapott tiszteletdíj együttes összegét a megyei tanács számlájára. — Ön a pályázati kiírásban hangsúlyozza, hogy a beküldött munkáknak tükröznie kell a szakirodalom alapos feldolgozását. Miért tartja ezt fontosnak? — Mert úgy tapasztalom, hogy a mai műszaki szakemberek nem tanulmányozzák kellő mértékben a szakirodalmat. Mi annak idején, egyetemi hallgató korunkban, főleg a 6. félévtől állandóan a könyvtárat bújtuk. Manapság ritkán találkozni olyan fiatal, mémökjelölttel, aki csupán a tudás, a nagyobb felkészülés miatt tanulna. A gyakorló mérnökök most a legjobb esetben is csak egy könyvet olvasnak el egy-egy konkrét feladat kapcsán. Az igazi tanulást tapasztalatcserével próbálják helyettesíteni. Ez pedig jóval felületesebb, mint a rendszerezett ismeretszerzés, ismeretbővítés. A tapasztalatcserék alkalmával a miértekre többnyire nem kaphatnak választ. — Végül: milyen eredményt vár ettől a pályázattól? — Tény, hogy a műszaki pályák ma hazánkban leértékelődtek. Két hete részt vettem - a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai-Technológiai Intézete 100 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi ülésen. Ott a dékánhelyettes arról panaszkodott, hogy mennyire rossz az anyagi ellátottsága a hazai műszaki oktatásnak. Én úgy vélem, ez igaz, de a műszakiak képzésén legolcsóbban úgy lehet segíteni, ha felkeltjük az irodalom tanulmányozása iránt az igényt a hallgatókban. A végzős egyetemistáknak és főiskolásoknak úgyis kell a saját szakterületükön belül diplomadolgozatot készíteniük. A pályázatból elnyerhető 10-20 ezer forint talán ösztönzőleg hat abba az irányba, hogy a munkák elkészítése során alaposabban mélyedjenek el a szakirodalomban. És ha’évente csak egy-két fiatal mérnökben sikerül felkeltenünk ezt az érdeklődést a könyvek iránt, már akkor is elérte a célját az alapítvány. Ha pedig az irodalom tanulmányozása során apróbb ellentmondásokkal találkoznak és ezekre megkísérlik önmaguk megkeresni a magyarázatot, akkor már többet is elértünk. Mert reményünk lehet rá, hogy a gyakorlati életben, a gyárakban, üzemekben a munkájuk során is alkalmazzák majd ezt a módszert. Gaál Béla A világ evangélistája Ezekben a napokban kezdi meg angliai igehirdető körútját Billy Graham, a világszerte .ismert amerikai baptista lelkész. Június végéig tartó programja csupán néhány héttel előzi meg újabb — ezúttal már negyedik — magyarországi látogatását, amelynek részeként július 29-én Budapesten, a Népstadionban prédikál majd. Ez lesz az első alkalom, hogy szocialista országban ilyen jellegű és befogadóképességű létesítményben tarthat Graham igehirdetést. A 69 éves amerikai lelkészről szóló ismertetők nem győzik hangsúlyozni, hogy az elmúlt négy évtizedben több mint 80 országot keresett fel, és óvatos becslések szerint is legalább 100 millióan hallgatták meg őt személyesen. (Állítólag evangélista személyesen ennyi emberhez a történelemben még nem szólt...) Prédikációira nemritkán több százezren gyűlnek össze, a mindezekről készült video- és hangfelvételeket pedig csupán az Egyesült Államokban és Kanadában több száz tv- és rádióállomás közvetíti rendszeresen, további milliókhoz juttatva el az éppen aktuális üzenetet. Ez egyébként minden esetben az utca emberének hétköznapi gondjaiból, szorongásaiból, a körötte válságokkal küszködő világ problémáiból indul ki — hogy aztán végső következtetésként a Szentíráshoz forduljon. Egyes vélemények szerint részben ebben rejlik az egyik lényeges különbség Graham és a nemritkán kétes hírnévnek örvendő, sajátos teóriákat hirdető amerikai „televangelisták” (tévés prédikátorok) között. Graham —jóllehet baptista pap—hangsúlyozottan felekezeteken felülinek tekinti magát, aki kerüli a különböző vallási irányzatok hitvitáit, nem hirdet egyéni „tanokat”, prédikációiban kizárólag a biblia legalapvetőbb, örök igazságnak tekintett tételeit hirdeti. Ez is magyarázza, hogy bármerre jár, mindenütt azonnal könnyen szót ért a különböző helyi egyházi vezetőkkel — mint ahogy kitűnőek a kapcsolatai a Vatikánnal is. Életrajzírója, John Pollock a „világ evangélistájának” nevezi Grahamet, és ő büszkén vállalja ezt a cimet — sőt, fáradhatatlanul szolgálni igyekszik azt. Saját bevallása szerint a negyvenes évek vége óta érez késztetést arra, hogy küldetésszerűen hirdesse az evangéliumot mindenütt, ahová csak eljuthat. Részben ez, részben — megint csak őt idézve — a világ és az ő gondolkodásának változása vezetett oda, hogy a hetvenes évek óta immár „marxista államokat” is rendszeresen felkeres. A sort éppen Magyarország nyitotta meg 1977-ben, ezt követően 1981-ben és 1985-ben járt még nálunk — az utóbbi alkalommal a hivatalos propaganda hiánya ellenére is megtelt a Budapest Sportcsarnok. Ma már elmondható: szinte valamennyi kelet-európai országban járt már, a Szovjetunióban többször is. Tavaly hosszabb időt töltött Kínában.Közismertsége a világban, hallatlan népszerűsége az Egyesült Államokban, és nem utolsósorban az amerikai elnökök sorához fűződő befolyásos kapcsolatai egyaránt tekintélyt és jelentőséget adnak személyének. (Különösaen hangsúlyossá vált ez napjainkban, lévén, hogy George Bush elnökhöz régi barátság köti. Ez is magyarázza, hogy idén jauárban, az új elnök beiktatásakor Graham vezette az elő- és a záróimádkozást.) Bármerre jár, nem csupán az egyház, hanem az adott ország politikai vezetői is fogadják őt (legutóbb Kínában Li Peng miniszterelnökkel folytatott hosszabb eszmecserét; mostani angliai útja során — a tervek szerint — találkozik Thatcher brit kormányfővel és fogadja őt a királynő is). Várhatóan nem lesz ez másként Magyarországon sem (korábbi látogatásai alkalmával fogadta őt Aczél György, akkor miniszterelnök-helyettes és Berecz János is).' Budapesti programját egyébként, munkatársai szerint — lévén Kelet-Európábán az első „stadion-prédikáció” — otthon, Amerikában is különösen nagy érdeklődés kiséri majd. Maga Graham is hangsúlyozta ezt, amikor áprilisban magyar újságírókkal találkozva elmondta: Bush elnök személyesen biztosította őt arról, hogy nagy figyelmet szentel majd Graham magyarországi útjának. Európai gyors, fénykép Nyugat-Európa mind nagyobb figyelemmel fordul az 1992-es esztendő felé, amikor is, terv szerint, eltűnnek a jelenlegi országhatárok. Népeink mostani sokfélesége alapján milyen lesz az egységesnek remélt. Európa? A kérdés megválaszolását a brit nagyiparosok egy közvélemény-kutató intézetre bízták, ez a közelmúltban vaskos kötetben publikálta a választ. A könyv rögtön felkerült á sikerlistára. Eszerint a németeket a fáradhatatlan munkabírás mellett a szinte csökönyös makacsság, a franciákat a derűs optimizmus, az olaszokat a vállalkozó szellem, az angolokat az alapvető konzervativizmus mellett a csatornán túli dolgok lekezelése jellenm. Egyre kevesebb gyerek születik az NSZK-ban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, míg Spanyolországban az ellenkezője tapasztalható. Figyelemre méltó, hogy több fiú születik, mint leány. Á vizsgálat kiterjedt a fogyasztói szokásokra is, és—miután kimutatható, hogy az életszínvonal az infláció ellenére is emelkedik -— az érintettek a korábbinál többet költenek utazásra, autózásra, lakásra. Az egyes nemzeteket jellemző tulajdonságokkal azonban az egységes Európában is számolni kell. A könyv szerint az angolok például továbbra is bármit képesek eladni bárkinek... A TÚLÉLÉS ESÉLYEI Kis földterület, sok taggal Alig elhagyva a Kecskemét táblát az 52-es ütött, ott az Al| föld Szakszövetkezet központja. A város határában szanaszét szóródva pedig az a mind* | össze 500 hektár, amely a gazdaság közös művelésű területe. Ha e nagyságot hasonlítjuk össze a múlt évben elért, kis híján egymilliárd forintos ár- bevételiéi, azonnal látni, ebben 'fM szövetkezetben nem az alaptevékenységből élnek meg a tagok. A szövetkezet elnöke, dr. Domokos Zoltán, szívesen mutatja meg a „több lábon állás” példáit. Előbb a szeszfőzde termékeinek palackozóját, ahol félautomata eszközökkel töltik az üvegeket az asszonyok. Közben azt is megtudom, a saját gyümölcsök mellé vásárolnak is, bár vallják, inkább kevesebb, de jó minőségű pálinkát főznek, hiszen csak erre találnak piacot. Megbízható forgalmazó partnereik döntően Békés és Szolnok megyében terítik a színes címkés palackokat. Az 1970-ben kialakított lakatosüzem előtt most is áll egy nagy hordozókócsi. A baromfifeldolgozás technikájának elemeit gyártják itt, amibe belefér a feldolgozó pályák mellett például a szállítóketrecek készítése, szerelése is. A kecskeméti, a kunágotai, a dunavarsányi vállalatoknál, hogy csak néhányat soroljak — mondja az elnök —, használják a nálunk gyártott eszközöket. Épp hogy csak bekukkantunk a hajtóműveket készítő üzemrészbe, de az alumíniumöntést már egy kicsit tovább csodáljuk. Nem is lehet persze csak úgy elmenni a látvány mellett, amikor a folyékony fém belesustorog az öntőformába. Míg nézzük, szó esik tüzeléstechnikai, papíripari részlegről, klímaberendezéseket szerelőkről. No meg a győri önálló elszámolású részlegről, ahol targoncákat, rakodólapokat javítanak és akkumulátorokat gyártanak, valamint a nyíregyháziakról, ahol műanyag csomagolóanyagok készülnek. A szövetkezet „nagyágyúja” azonban a háztáji koordináció. Ehhez viszont már elő kell venni a sillabuszokat, hiszen a tömérdek számadatot nehéz pontosan fejben tartani. Ennek az ágazatnak tavaly az árbevétele 547 millió forint volt. Mondhatni, szükségszerű a fejlesztés, hiszen termőterület nem lévén, más alternativa a tagok foglalkoztatására nincs. így aztán a múlt évben az Alföld égisze alatt a feldolgozókba kerülhetett negyvenezer sertés, 1,6 millió broylercsirke, 76 ezer liba, pulyka, galamb, nyúl, zöldség-gyümölcs és megtermett ki tudja hányféle dísznövény. És máris lehet gondolni az idei esztendőre, amikor — már e pár hónapban — több százzal növekedett a tagok száma. A gazdaság ugyanis fizetőképes — az volt tavaly is — ami a mai pénztelen világban vonzóerőt jelent. Terhet is. A feldolgozók fizetőképtelensége ugyanis állandó napi gond, a szövetkezetnek viszont a tagok felé vállalt kötelezettségét teljesitenie kell. Azt viszont nem értik — mondják —, hogy ha vállalják a húszszázalékos kamatot, büntetőkamatostul, és első osztályú adósként vannak elkönyvelve, miért nem kaphatják meg az igényelt hiteleiket. Az is érthetetlen, hogy az 1986-,. ban munkahelybővítésre beadott pályázatukra miért nem érkezett még érdemleges válasz. Pedig lenne igény egyrészt a bérmunkát adó vállalat részéről a több termékre és lenne jelentkező munkavégző is. A Kecskeméti Alföld Szakszövetkezetben büszkén mutatják meg az elmúlt három év eredményeit dicsérő kitüntetéseket, közöttük az idei MÉM—TOT Dicsérő Oklevelet, és mégis, arra a kérdésre, az idén mit akarnak elérni, azt mondják: túl szeretnék élni. A termelési feladatok adottak, azt végre kell hajtani. Nem is ezek foglalkoztatják elsődlegesen a szak• A háztájikból érkeztek a sertések. • Félautomata gépekkel töltik a pálinkás palackokat. • Rekettye! János alumínium öntő. • Ugyan kinek mi jut eszébe Erdődi Ferenc műszaki vezető kézmozdulatáról? (Walter Péter felvétele») embereket. Hanem például a föld oszthatóságával kapcsolatos országgyűlési döntés itteni hatása. Az 500 hektár közös terület — ráadásul közel'a megyeszékhelyhez — felvet sok szövetkezetpolitikai, földügyi kérdést. És okoz néni kis feszültségeket. Aztán a város nagyvállalataitól elbocsátott emberek § van rá már példa — itt. jelentkeznek munkára, erre föl kellene készülni. De hogyan, amikor’ a legalapvetőbbről, a finanszírozás, a hitelezés kérdéseiről egyelőre csak alig-információk vannak? Persze az élet nem állhat meg. Konkrét tervek természetesen születtek erre az évre is. Például újraindítják a két éve leállított kandírozottgyümölcs- és rómaiszilvagyártást. Igénylik, keresik e finomságokat ugyanis a szállodák és a cukrászipar. Talán — megcélozták ‘— exportálhatnak is belőle. A győri akkumulátorgyártásban is fejlesztést terveznek." Eddig egy műszakban dolgoztak ott, most ezt és a kapacitást is növelik. A kisállattenyésztés koordinálását szintén szorítják, stabilizálni kell a termelők kedvét. Mindezekhez talán a pénzügyeseket kerítik leginkább, legtöbbször „harapófogóba”: faragják le a kintlevőségeket és ami a legfontosabb, őrizzék meg a gazdaság pénzügyi stabilitását. G. E.
