Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-09 / 108. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 9. Sevardnadze a szovjet kül-és belpolitikáról Új szakaszt kell nyitni a tudomány és a politika viszonyában (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet vezetés bízik abban, hogy az új amerikai kormány nemcsak megőrzi, hanem erősíteni fogja azokat a kedvező eredménye­ket, amelyeket az elmúlt három-négy évben sikerült elérni a szovjet—amerikai kapcsola­tokban —jelentette ki Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Moszkvában, a Ti­me című amerikai hetilap tudósítójának adott nyilatkozatában. Sevardnadze kifejez­te azt a reményét, hogy James Baker ameri­kai külügyminiszter küszöbön álló moszkvai látogatása is ezt a célt fogja szolgálni. A leszerelési tárgyalások helyzetéről szól­va a szovjet politikus hangsúlyozta: már megteremtődtek a feltételei annak, hogy egy­szerre három kérdéskörben — a vegyi fegy­verek betiltásában, az európai hagyományos haderő, továbbá a két ország hadászati tá­madó fegyvereinek csökkentésében — for-, dulatot éljenek el. A szovjet—kínai kapcsolatokat illetően Sevardnadze elmondta, hogy a Szovjetunió szerint helyreáll a normális, jószomszédi vi­szony. A kambodzsai probléma — tette hoz­zá — nem lehet akadálya a két ország közti kapcsolatok javításának. Több mint száz embert tartóztattak le Lip­csében vasárnap a helyhatósági (tanácsi) vá­lasztások ellen tüntetők közül — jelentette hétfőn a Reuter brit hirügynökség egyházi forrásokra hivatkozva. A hírforrás szerint a rendőrség körülzárta a város főterét, ahová mintegy ezer ember érkezett, hogy egy — a protestáns egyházhoz kötődő — polgárjogi csoport által szervezett tüntetésen vegyen reszt. Az egyház és az emberi jogi csoportok közölték: bojkottálják a szavazást, mivel Franciaország nukleáris kísérleti robban­tásainak újabb sorozatát kezdi meg hamaro­san a Csendes-óceán déli térségében. A mu- ruroai föld alatti kísérleti atomrobbantások folytatásáról Michel Rocard francia minisz­terelnök tájékoztatta Geoffrey Palmer új- zélandi miniszterelnök;helyettest a Francia- országhoz tartozó Új-Kaledónián, ahol mindketten az őslakos kanakok nemrég meggyilkolt két vezetőjének temetésén vettek részt. • Geoffrey Palmer miniszterelnök-helyettes, környezetvédelmi miniszter a wellingtoni rá­diónak nyilatkozva közölte, hogy a temetés Az amerikai újságíró kérdésére a szovjet külügyminiszter kitért az afganisztáni hely­zetre is. Annak a meggy öződésénak adott hangot, hogy a kabuli vezetés képes lesz stabilizálni az ország beliő helyzetét, ha az Afganisztánról kötött genfi megállapodáso­kat valamennyi szerződő fél tiszteletben tartja. Sevardnadze szerint jelenleg a legsú­lyosabb gondot Pakjsztán beavatkozása okozza. A szovjet belpolitika égyik legbonyolul­tabb és legnehezebb kérdésének a nemzetisé­gi problémát nevezte a szovjet külügyminisz­ter. „Teljes mértékben figyelembe kell ven­nünk valamennyi nemzet és nemzetiség érde­két. Ezt egyáltalán nem könnyű megtenni egy olyan hatalmas, soknemzetiségű ország­ban, mint a Szovjetunió. Meg kell találnunk az összhangot az egyes népek vágyai és tö­rekvései, valamint a szövetség erősítésének szükségessége között. Ezt a feladatot csak a IS egyenjogú, szuverén köztársaság szövet­ségének demokratizálásával és az összes szö­vetségi funkció megújításával lehet elvégez­ni” — mondta a külügyminiszter. — az NDK hagyományainak megfelelően — az összes jelölt a Nemzeti Front program­jával és megbízásával indult a választásokon, és a jelöléseket nem előzte meg széles társa­dalmi vita. A bojkottfelhívás ellenére vasár­nap délig a választásra jogosultak 93,7 száza­léka vett részt a szavazáson— közölte az ADN hírügynökség. A nyugatnémet televízió stábját, amely megpróbálta kameravégre kapni az esemé­nyeket, a rendőrség feltartóztatta és visszakí- serte a határra. után tartott „hosszú és őszinte” megbeszélé­sükön felszólította a francia kormányfőt a nukleáris kísérletek beszüntetésére. A térség államai régóta ellenzik a francia föld alatti robbantásokat és a Csendes-óceán déli részét atomfegyvermentes övezetté szeretnék vál­toztatni — hangsúlyozta az új-zélandi politi­kus. Michel Rocard a maga részéről elmondot­ta: tisztában van a térség országainak érzel­meivel, belátható időn belül azonban nem változik meg Franciaország politikája. 1975 óta összesen 103 föld alatti atomrobbantást hajtott végre, legutóbb tavaly novemberben. Grósz Károly nyilatkozata a Daily Expressnek Grósz Károly nyilatkozatát kö­zölte hétfőn a Daily Express, ezzel a főcímmel: „A thatcherizmus eleve­nen él és rugdalódzik Magyarorszá­gon". Edward Pearce, a nagy pél- j dányszámú londoni lap politikai fő- munkatársa Grósz Károlyt olyan „csendes forradalmárnak” nevezi, aki „leckét vesz a kapitalizmustól”. Edward Pearce a Duna-parti „fe­hér házban" tett látogatásának be­nyomásaival vezeti be az MSZMP főtitkárával folytatott beszélgetés is­mertetését. Elöljáróban megjegyzi, hogy „szavai még a kommunizmus enyhébb változatainak nézőpontjá­ból is roppant radikálisak”. Ezt il­lusztrálandó a beszélgetésnek a gaz­dasági elképzelésekre, illetve a több­pártrendszerű választásokra vonat­kozó részleteit ismerteti. „Olyan messzire megyünk a kö­vetkező öt évben a gazdaság liberali­zálásában, amilyen mértékű az erre való hajlandóság Magyarországon — nincsenek ideológiai korlátok" —jelentette ki Grósz Károly, a Da­ily Express munkatársa szerint, Ez­után az MSZMP főtitkárának a kül­földi működő tőke beruházásának bátorítására, az üzleti vállalkozáso­kat sújtó „képtelenül magas adók” csökkentésének szükségességére, il­letve a „munkanélküliség vagy inflá­ció alternatívára” vonatkozó megál­lapításait idézte. „Ami a gazdaság liberalizálásával járó gyötrelmeket, például a munka- nélküliséget illeti, azt kell monda­nom, hogy tulajdonképpen nincs al­ternatíva. Máris 15 százalékos ná­lunk az infláció, ami a legigaz­ságtalanabb dolog. Ha mindenkép­pen választanom kell a munkanélkü­liség és az infláció között, akkor in­kább az előbbit választom” — mon­dotta Grósz Károly, a laptudósító szerint. A továbbiakban a Daily Express munkatársa elmondja: az MSZMP főtitkára hangsúlyozta, hogy az új független pártoknak és alternatív szervezeteknek nem kell aggódniuk pénzalap- vagy helyiséghiány miatt, minden, működésükhöz szükséges anyagi feltétel biztosításáról gondos­kodnak. Rámutatott, hogy a követ­kező (idén vagy jövőre esedékes) vá­lasztások „még aligha lehetnek töké­letesek, mivel az ellenzék oldalán senki sem lehet arra kellőképpen fel­készülve". „Bárhogy is alakuljon a dolog (a választásokon), várakozásaink sze­rint ezúttal minden bizonnyal vala­milyen koalíció jön majd össze. Az igazán fontos választás az azután következő lesz -italán 1995-ben —, amelynek kimenetéle már a hazai gazdasági helyzet, a kormány telje­sítménye és Magyarországnak az 1992 utáni Európával kialakuló kapcsolatainak megítélése alapján dőlhet majd el” — mondotta Grósz Károly a londoni lap munkatársá­nak. Edward Pearce a beszélgetéshez fűzött 'kommentárjában megjegyzi, hogy a magyar gazdaság mai problé­mái sok tekintetben emlékeztetnek a hetvenes évek Nagy-Britanniájának gyötrelmeire, kiváltképpen a centra­lizált „füstös iparágakban”, köztük a szénbányászatban és az acélgyár­tásban gazdaságtalanul alkalmazott munkaerő leépítésének kínjaira.” „Innen adódik Grósz úrnak a mun­kanélküliséget előnyben részesítő nem-marxista nézete, illetve, hogy akaratlanul is visszhangozza That­cher asszony szállóigévé vált, .nincs alternatíva’ mondását” — írja. Az újságíró benyomásait végül így összegezi: „ha Magyarország gazda­sági koncepciói meghőkkentőek, nos, akkor politikai elképzelései pe­dig egyenesen elképesztőek: a piac felszabadítására és a külföldi tőke beáramlásának ösztönzésére a ma­gyarok liberális demokratákká ké­szülnek válni, választásokból kike­rülő többséggel és kormányvereség eshetőségével is számolva... most valami ragyogó dolog történik Ma­gyarországon. Szabad országgá vá­lik közönyös szemeink láttára. Ter­mészetesen, lesznek majd botlások és baklövések, de — hogy, ezúttal Thatcher asszonynak egy másik mondását idézzük — nincs vissza­fordulás ... Fejti György nyilatkozata (Folytatás’az 1. oldalról) ponti Bizottság egyelőre csak előzetes vitát folytatott erről, javaslata ügyében nem döntött, de a KB titkára fontos­nak tartotta hangsúlyozni, hogy a vitá­ban nem pártpolitikai szempontok alapján, hanem az ország érdekeit szem előtt tartva mérlegelték a felszólalók, hogy milyen választási periódusra van szükség. Az Országgyűlést és a kormányt ért támadásokkal kapcsolatban- a Köz­ponti Bizottság titkára felhívta a figyel­met arra: amikor sok szervezet követeli a kormány lemondását, nyugaton álta­lában előrehozott választásokat szok­tak tartani. Két dolgot egyszerre nem kérhetnek tőlünk számon — hangsú­lyozta. — Vagyis egyrészt azt, hogy ne hozzuk előre a választásokat, mert még nincsenek kellőképpen felkészülve, másrészt pedig azt, hogy a parlament és a kormány tagjai adjak át helyüket. Az MTI munkatársa arról is érdek­lődött: milyen vélemény fogalmazó­dott meg a KB ülésén a párttörvény ter­vezetnek arról a passzusáról, amely tiltja külföldi anyagi támogatás elfoga­dását. Fejti György a kérdést rendkívül lé­nyegesnek tartotta, hangsúlyozva: ar­ról is szó van, hogy fenn akarják-e tar­tani a pártok a maguk szuverenitását, hiszen a támogatás feltétele mindig va­lamiféle befolyásolás. Ezért például az országok egy részében szigorúan tilt­ják, hogy a pártok külföldi pénzforrást vegyenek igénybe. E kérdés eldöntésekor a parlament­nek azt is mérlegelnie kell: mennyire ,enged teret annak a ■— kiskapukat nyújtó — lehetőségnek, hogy a globális tiltást feloldja. Ugyanakkor ésszerűt­len lenne talán teljesen kizárni, hogy a különböző Internacionálék segíthessék tagszervezeteiket. Az ilyen jellegű tá­mogatásoknál a nyilvánosságot, az el­lenőrizhetőséget kell megteremteni^^; hangsúlyozta a Központi Bizottság tit­kára. (MTI) Az államtitkár cáfolja a kormányszóvivőt (Folytatás az 1. oldalról) zások, különösen az olyan átgondolatlan fej­tegetések után, mint amilyen legutóbb a gaz­dasági szükségállapotra vonatkozó megjegy­zés volt. Fontos, hogy mai helyzetünkben felesleges pánik és zűrzavar ne keletkezzen. 1 Arra van szükség, hogy — hasonlóan a fej­lett országokhoz —£ nálunk is a gazdasági előrelátás legyen a mérvadó az infláció ala­kulásánál. Ami az idei árakat illeti: a konvertibilis külkereskedelem forintban számított indexe az exportnál a tervezett 106,1 százalék he­lyett az év végére 121-122 százalékra nő, az importnál 108 százalék helyett 122-123 szá­zalékra; a belföldi termelői árindex az ipar­ban 108,5 százalék helyett 112-113 százalék lesz. A fogyasztóiár-index az előirányzott 113,6 százalék helyett 115-116 százalék lesz; az év első negyedében 114,2 százalék volt. Annak érdekében, hogy az infláció üteme ne legyen még gyorsabb, a háztartási energia- hordozóknál meghirdetett 30 százalékos ár­emelést 20 százalékra mérsékelte a kormány. A döntően import alapanyagok körében 15—25 százalékos differenciált termelőiár­növekedésre lehet számítani; de számos fel­használó a fogyasztói árakban gzt nem tudja majd érvényesíteni. A feldolgozóiparban már most is olyan magas az árszint — a hazai bérarányokhoz képest —, hogy szá­mos termelő készletre gyárt, mivel termékeik iránt csökkent a kereslet. A készletek értéke 65 milliárd forintra nőtt, ami legalább két­szerese a korábbinak. Külön is szólt arról, hogy az élelmiszer-gazdaság komoly piaci problémákkal küzd, sok árucikket a lakos­ság a jelenlegi árakon nem vesz meg, ezért a kormány, az árstabilitás biztosításához, rendkívüli támogatást kíván nyújtani, főleg a legfontosabb Cikkek értékesítésénél. Ugyanakkor a szabadáras élelmiszerek fo­gyasztói ára folyamatosan emelkedni fog, de semmi esetre sem robbanásszerűen. Egyéb­ként az elkövetkezendő hónapok áremelései az idei árindexet csak kismértékben befolyá­solják, hatásuk teljes egészében csak jövőre jelentkezik. Vissi Ferenc közölte, az árhivatal antiinf­lációs gazdaságpolitikai elképzeléseiről rövi­desen szakmai vitát kezdenek, s a javaslatok remélhetően beépülnek a kormány készülő programjába. Az összeállított tanulmány egyebek között az importverseny szélesítésé­vel, az exportirányú termelés ösztönzésével, a vállalkozások élénkítésével és a szubvenci­ók leépítésével foglalkozik. (MTI) nyos Akadémia 1949-es államosítása gyámkodást eredményezett. A direkt politikai beavatkozás torzította a tudo­mányos értékrendet. Éh azt mondom: soha nem szabad gátolnj a tudományos értékek autonóm érvényesülését, bízni kell a tudományos műhelyek értékítéle­tében. Politikai szándékok nem köthe­tik gúzsba a tudományt. Csak így szár­nyalhat a szellem, csak így érvényesül­het a tiszta erkölcsiség, az igazi tudós éltető eleme. — Sokan kérdezik azt is, olyan gaz­dagok vagyunk, hogy megengedhetjük azt a luxust, hogy nem költünk eleget a tudományra?! Nem vagyunk ilyen gazdagok! Szegények vagyunk, de nem lehetünk olyan szegények, hogy a tudo­mányon takarékoskodjunk. ■— A tudományos kutatás irányítása nemcsak az önálló autonóm Akadémi­ának és az egyetemeknek, de a mező- gazdasági, az ipari és a, többi tárcának is feladata. — A Magyar Tudományos Akadé­mia — amelyet a múlt századi reform­szellem hívott életre — 164 éves törté­nete során progresszív szerepet töltött be. — A jövőben a kormány nem kíván szervezeti átalakítások pótcselekvései­vel beavatkozni az Akadémia tevé­kenységébe. A kormányzat támogatja a tudomány autonóm szerveződésének jogát, a tudományos akadémia ilyen jellegű kezdeményezését. Ugyanakkor lényeges követelménynek tartom, hogy ezzel egyidejűleg erősödjön az egyete- •mek, a kutatóintézetek, a tanszékek autonómiája, önállósága és belső de­mokratizmusa is. Csak így bontakoz­hat ki a tudomány szeretetére épülő versenyszellem, amely a tudományt előrelendíti. — A kormányzat kiemelt politikai ^kérdésként kezeli Magyarország mind határozottabb integrálódását Európa, illetve a világ kulturális és gazdasági fejlődésébe. A tudományoktól, a tudó­soktól a kormányzat azt várja, hogy egyenként is, de mint műhelyek veze­tői, irányítói is, munkásságuk mércéjé­nek a világszínvonalat tekintsék. Az egyéni becsvágynak találkoznia kell a nemzet érdekeivel. Új szakaszt kell nyitni a politika és a tudomány viszonyában — hangoz­tatta a miniszterelnök és rámutatott: az állami támogatás olyan célszerű mód­ját kell kialakítani, amely nemcsak a nemzet érdekeit tükrözi, hanem kifejezi a nemzet megbecsülését is. — Csak a nemzeti újjászületés vágya foghat egységbe bennünket. Úgy tűnik, hogy a mindennapi élet nyugalma, rendje megbomlott, a régi értékekbe és ideálokba vetett hit megrendült. Ez szükségszerű, de én látom a bomlás mögött a fejlődő, előretörésre készülő, új értékeket és új szintézist kereső tár­sadalmi erőket is. Eltökélt szándékom, hogy ezekkel az erőkkel szövetkezzek. Mindazokkal, akikben megvan a bá­torság, az elszántság, az erő és a felké­szültség a magyar történelem sorsfordí­tó szakaszában a reformok útjának vé­gigjárására — hangoztatta végezetül Németh Miklós. * Az ülés további részében Berend T. Iván bevezető előadásában elmondta: az idei közgyűlés középpontjába a ha­zai tudományos kutatás és az Akadé­mia jövőjét állították. Az Akadémiá­nak kötelessége magával foglalkoznia, hogy valóban egyik fő tényező lehessen a nemzeti újjászületésben. A kutatás érdekében szót emelve első rendű nem­zeti ügyért lépnek fel. Gazdasági és tár­sadalmi sorskérdéseink a tudomány nélkül megoldhatatlanok. A hazai ku­tatási eredmények, s a nemzetközi tu­dományosság megismerése, közvetítése révén kívánják elősegíteni a gazdasági kibontakozást. A következő hetekben az Akadémia elnöksége nevében a tu­dományos kutatás stratégiájának átér­tékelését javasolja a kormánynak — hangsúlyozta. A továbbiakban kifejtet­te: szükséges, hogy a válságágazatok, vállalatok szubvencionálásának leépí­tésével egy időben fokozatosan na­gyobb összegeket juttassanak kutatás céljaira. A következő évtizedben reál­értékben 15 százalékkal, az egyeteme­ken 20 százalékkal kellene növelni a ráfordítást. Felhívta a figyelmet, hogy a pénzügyi és művelődési tárca meg­kérdőjelezi: indokolt-e az önálló kuta­tóintézeti rendszer. Javasolta: a 1 köz­gyűlés emelje fel szavát az ellen, hogy a hazai tudomány nehezen jóvátehető kárt szenvedjen rövid távú költségveté­si szempontok és rosszul értelmezett egyetemi érdekek nevében. A tudományos kutatás finanszírozá­sához szükséges pénznek csupán egy<- harmadát igénylik az állami költségve­tésből, a másik harmadát a kutatóbázi­sok szerződéses munkából eredő bevé­teleiből, harmadik harmadát külföldi forrásokból fedeznék. A társadalmi-politikai folyamatok megkövetelik a tudományos 'kutatás helyének, intézményes feltételeinek, de­mokratikus szervezeti kereteinek újra5- gondolását és a szükséges átalakítások törvénybe foglalását — mutatott rá az Akadémia elnöke az akadémiai tör­vény koncepciótervezetéről szólva. A magyar tudományos közösség olyan intézményét kívánják ezzel megújítva megszilárdítani, amely az ország előtt álló gazdasági-társadalmi feladatok­hoz a leghatásosabban tud hozzájárul­ni. Ennek értelmében szükséges, hogy az Akadémia visszanyerje régi közjogi státusát, autonóm köztestületi jellegét, fenntartsa kutatóintézéteik hálózatát, a kezelésében levő vagyon tulajdonosa legyen, ugyanakkor országos alapkuta­tási feladatai teljesítéséhez továbbiak­ban is költségvetési támogatást élvez­ne. Terveik szerint folytatják az akadé­miai kutatóhálózat és az egyetemek összekapcsolását, intézményes - részt vállalnak a posztgraduális képzés ki­építésében — emelte ki Berend T. Iván. Az autonóm köztestületi státus hely­reállításához hozzátartozik !§■ mon­dotta —-, hogy jóvátegyenek olyan sé­relmeket, amelyeket éppen az autonó­mia korlátozottsága, hiánya miatt a jogsértő külső intervenciók okoztak. Ajánlotta a közgyűlésnek, hogy az el­nökség javaslatának megfelelően, visz- szamenő hatállyal állítsák helyre az 1949-ben visszaminősített, a koncepci­ós perekben elítélt, s az Akadémiáról kizárt tagtársaik akadémiai tagságát. Úgyszintén rehabilitálják mindazokat, akik az ország elhagyása miatt 1949 ---50-ben veszítették el akadémiai tag­ságukat. Szolgáltassanak elégtételt a Tanácsköztársaságban betöltött szere­pük miatt az Akadémia tagjai sorából kizárt személyeknek is: nyilvánítsák tagságukat folyamatosnak haláluk be­következtéig. Láng István akadémikus, az Akadé­mia főtitkára beszámolójában a ma­gyar tudomány alkotó valamint hazai és nemzetközi versenyképességéről, perspektívájáról beszélt. Elmondta egyebek között, hogy jelentős szellemi és anyagi erőket összpontosítanak a társadalomtudományi kutatásokra. Az egyetemek és az Akadémia kap­csolatáról szólva rámutatott: mindkét intézményrendszernek a magyar tudo­mányosság egészét kell szolgálnia. A továbbiakban beszámolt az Or­szágos Tudományos Kutatási Alapról folytatott társadalmi vita tapasztalatá­ból. Elmondta, hogy távlatilag is szük­ség van olyan pályáztatásos és ver^e- nyeztetéses eljáráson alapuló központi pénzforrásra, amely ugyan nem helyet­tesíti a kutatóhelyek alapellátását, de jelentős támogatást nyújt az alapkuta­tások folytatásához. Az akadémiai vezetők előadásait kö­vetően délután hozzászólásokkal foly­tatta munkáját a közgyűlés. Legtöbben az akadémiái törvény tervezetéről fej­tették ki véleményüket. Valamennyien egyetértettek abban: a készülő kodifi- káció is mutatja, hogy megnőtt az Aka­démia súlya, közéleti szerepe, úgy­mond, felnőtté lett a magyar tudo­mány. Lengyel bányászsztrájk \ • Az ország délnyugati részében működő Rudna rézbánya dolgozói jobb munkakörülményeket, magasabb fizetést követelnek május 7-én. (MTI-fotó) Letartóztatások Lipcsében Francia atomrobbantások MEGKEZDŐDÖTT A RENDŐRGYILKOS PERE A Fővárosi Bíróságon hétfőn meg­kezdődött a hivatalos személy ellen el­követett emberölés bűntettével és más bűncselekmények elkövetésével vádolt fiatalkorú Solymosi Attila, valamint hét társa pere. Az első tárgyalási napon á bíróság — a vádirat ismertetését kö­vetően — az első- illetve a másodrendű vádlottat hallgatta jneg. A vádirat szerint tavaly november 4-én éjszaka az 1972-es születésű Soly­mosi Attilá és több társa a Ferenc kör­úton a Boráros tér felé haladt. Útköz­ben a feldíszített házakról zászlókat téptek le, és Solymosi az egyiket meg is gyújtotta. Ezután a társaság tagjai a Móricz Zsigmond körtérre mentek, s felszálltak egy, Budafok felé tartó 47-es villamosra. Itt énekeltek, kiabáltak, lökdösődtek. Később felszállt a szerel­vényre a 32 éves, civil ruhás Bukszár Tibor rendőr főtörzsőrmester, aki ek­kor egyébként nem volt szolgálatban. Felszólította a fiatalokat: hagyják abba a randalírozást. Válaszul többen dur­ván szidalmazni kezdték, majd Soly­mosi Attila, Hajdú István és Prahár Attila fenyegetően elindult feléje. Buk­szár ekkor, csőre töltötte pisztolyát, majd rájuk s?ólt: '„Állj, rendőr va­gyok!” Ä három fiú, majd később Dö­me Sándor és Solymosi Zsolt is ütlegel­ni kezdték. Hajdú megpróbálta kicsa­varni a pisztolyt a sértett kezéből, majd a keze felé rúgott. Ekkor a rendőr le­adott egy lövést. A lövedék Hajdú jobb lábszárán — nyolc napon belül gyó­gyuló — sérülést okozott. Amikor az egyik megállóban a vezető kinyitotta az ajtókat, Bukszár a dulakodás követ­keztében kizuhant a kocsiból és elejtet­te a pisztolyát. Megpróbált visszaszáll- ni, ám ebben a fiúk mégakadályozták. A rendőr a kocsi elejére indult. Soly­mosi Attila leugrott a járműről, magá­hoz vette a fegyvert, s amikor a főtörzs­őrmester feléje fordult, isihét közölve, hogy rendőr, a fiú mintegy négy méter­ről háromszor rálőtt. Bukszár Tibor a helyszínen meghajt. Solymosi eltávo­zott a helyszínről. Éjjel 1 óra körül találkozott két társával, s amikor meg­tudta tőlük, hogy a férfi meghalt, a fegyvert a Dunába dobta. A pisztolyt a könnyűbúvárok később megtalálták. Solymosi Attilának a bíróság előtti vallomása több ponton eltért attól, amiket a rendőrségen mondott. Miként az ügyészségi kihallgatásakor s a tár­gyaláson is megismételte: a rendőrsé­gen elmondottak egy részét kitalálta, mert attól félt, bántalmazni fogják. Mint mondotta, a rendőrségen sokáig nem alhatott, guggolva, mérlegállás­ban és fél lábon kellett állnia. Ezért változtatta meg később rendőrségi val­lomásait. Abban a hiszemben használ­ta a fegyvert, hogy az riasztópisztoly, s csak akkor győződött meg arról, hogy az valódi, amikor a tragikus ese­tet követően — immár negyedszer húz­va meg a ravaszt — a földre célzott. Úgy emlékezett, hogy a férfire csak egyszer lőtt, ám a pisztoly gyors egy­másutánban háromszor is elsült. Egy­szer sem hallotta, hogy a férfi azt kiál­totta, hogy rendőr, s az igazolványát sem látta, amint azt korábban vallotta. Egyébként aznap este whiskyt és vörös­bort is fogyasztott, ám részeg nem volt. A tanácsvezető bírónak arra a kérdé­sére, miért lőtt, azt felelte: amikor Haj­dú kiabált, hogy fáj a lába, ideges let­tem. Nem gondoltam,’ hogy annak az embernek baja eshet. Solymosi Attila a bíróság kérdésére ezt mondta: megbánta magatartását, tettét. A tárgyalás kedden a további Vád­lottak meghallgatásával folytatódik. Ezt követően hallgatja meg a bíróság a tanúkat, a fiatalkorúak törvényes kép­viselőit és a szakértőket. ítélet a hónap végén várható. (MTI) Törvényességi óvás Stomm Marcell ügyében A Katonai Főügyészség befejezte néhai Stomm Marcell altábornagy bűnügyének felülvizsgálatát. Stomm Marcell bűnösségét hadifogságból való visszatérését követően, 1952-ben a Budapesti Katonai Törvényszék, illetve a Katonai Felsőbíróság háborús bűntettben állapította meg, és ezért halálra ítélte. Az Elnöki Tanács kegyelmet gyakorolt: a büntetést életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta, majd 1954-ben elrendelte szabadlábra helyezését.. Az akkor megállapított tényállás szerint Stomm Marcell 1942 decemberétől a Don-kanyarban, megfelelő fegyverzet, ruházat és élelmezési ellátás nélkül, kilátástalan helyzetben harcoló III. hadtestnek volt a parancsnoka. A szovjet hadsereg 1943. január 12-ei támadásától a hadtest szétveréséig kemény, 30-35 fokos hidegben, valamint a harcokban jelentős véráldozatot szenvedett. Az ítélet jogi okfej­tése szerint a vádlott ezáltal részese volt emberek törvénytelen megkínzásának és ezzel elkövette a háborús bűntettet. Az ügyészségi felülvizsgálat szerint a bíróságok által megállapított tényállás lénye­gében fedi a valóságot. Stomm piarcéit altábornagy parancsnoki tevékenységében azonban a háborús és népellenes bűncselekményekről szóló törvényben meghatáro­zott „feltétel”: a törvénytelenség nem volt kimutatható. A rendelkezésre álló bizonyí­tékok szerint parancsai, intézkedései nem sértették a nemzetközi jog hadviselésre vonatkozó szabályait, szükségtelenül nem nehezítették alárendeltjei helyzetét. Sőt, arra merült fel adat, hogy lehetőségein belül folyamatosan törekedett katonái életének óvására, ellátásuk javítására. fgy Stomm Marcell altábornagy büntetőjogi felelősségének megállapítása az ügyészség álláspontja szerint törvénysértő volt. Személyének és tevékenységénék történelmi, politikai, katonai megítélése viszont nem az igazságszolgáltatás feladata. Mindezek alapján a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze törvényességi óvást nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz a törvénysértés megállapítása és az elítélt felmen­tése érdekében. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom