Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-29 / 125. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 29.

MAGYARORSZÁGRÓL JELENTIK

Ahogyan a tudósítók látnak bennünket

A külföld felfokozott érdeklődése a magyarországi változások iránt a világsajtó hasábjain is egyre nyilvánvalóbb. Egyre több sajtószerv, rádió- és tv-társaság jelentkezik és küldi el hozzánk tudósitóját. A Magyarországon „állomásozó” külföldi tudósítók száma jelenleg harmincra tehető. Hogyan, milyen körülmények között dolgoznak ők, mi a véleményük a jelenlegi magyar tájékoztatásról? Erről és sole minden egyébről faggattuk a Budapesten dolgozó tudósítókat.

* * *

A megváltozott kelet-európai story

Beszélgetés Mark Franklanddal, a brit The Observer című hetilap keleteurópai tudósítójával.

— Mióta van Magyarországon? Kérem, beszéljen eddigi újságírói pályafutásáról.

— Budapesti irodánkat ez év februárjában nyitottuk meg. Ezt megelőzően az NSZK-ban volt a székhelyem, onnan tudósitottam Kelet-Európáról. A bonni korszak 1987—89-ig tartott. Egyébként már vagy harminc éve űzöm ezt a szakmát. Moszkvából, Indokinából, Tokióból, Washingtonból is tudósítottam a lapot korábban.

— Honnan jött az ötlet, hogy Budapesten létesítsenek irodát?

— 1985-ig a legtöbb brit, nyugateurópai lap Bécsből tudósított Kelet- Európáról. Én például 1977—1981 között Londonban voltam a The Observer kelet-európai tudósítója. És ezt akkor meg is lehetett tenni, hisz’ akkoriban még viszonylag nyugodt volt a kelet-európai politikai helyzet. Az elmúlt három évben azonban megváltozott „a kelet-európai story”. Másképp kell írni, a helyzet sokkal bonyolultabb, több figyelmet érdemel. Magyarország is sokkal nyitottabb lett. Választhattam Varsó és Budapest között. Mivel Lengyelországot jobban ismerem és ott van is egy emberünk, ezért inkább úgy döntöttem, hogy Budapestre helyezzük az irodánkat.

— Milyenek Magyarországon egy nyugati újságíró munkafeltételei?

— A lengyelországihoz tudom hasonlítani. Mindkét országban egyformán nyílt a sajtó. Mivel egész Kelet- Európában utazgatok, ezért el tudom

• mondani, hogy az NDK-ban és Csehszlovákiában már más a helyzet, ami a nyugati újságírók munkafeltételeit illeti.

A 10-15 évvel ezelőtti lengyelországi helyzethez hasonlítanám azokat. Most lehet látni, hogy a kelet-európai országok mennyire különböznek egymástól. Régebben minden azonos séma szerint működött. Most minden egyes kelet- európai ország más eset. Ez több tudást és több munkát is igényel.

— Vannak-e nehézségei, amelyeket nem tud leküzdeni?

— Nagy gondom a nyelv. Lengyelül és oroszul tudok, magyarul azonban nem. Ha állandóan itt lennék, talán megtanulhatnám a nyelvet, de így nem megy. Egyébként kétségtelenül a legnagyobb akadály a rossz telefonhálózat. Budapest nagyon is megfelelő hely lehetne a Nyugat számára, hogy a keleteurópai térség sajtócentruma legyen. Itt és most Európában a telefon ma már nélkülözhetetlen eszköz, a kapcsolatok létesítésének az alapja. Dé ez nem csak az újságíróknak, az üzletembereknek legalább olyan fontos.

4c * 4c

„Meglepő, hogy az újságok milyen szabadon írnak ”

Ludwik Loos, a lengyel Trybuna Lu- du tudósítója:

— Mi a vonzóbb ma egy lengyel újságírónak, a belpolitikai, avagy inkább a külpolitikai újságírás?

— A lengyelországi helyzet egyre érdekesebb lett. Kollégáim — akikkel együtt végeztem a varsói egyetem újságíró tanszékén — többsége belpolitikai újságíró. Én 1986 óta vagyok budapesti tudósító. Azelőtt egy észak-lengyelországi megyei lapnál dolgoztam.

— Mi szerint válogatja a témáit?

— Legelőször is tudom’, hogy mivel küszködnek a lengyelek, milyen ott a helyzet. Ennek alapján próbálom eldönteni: mi az, ami érdekelheti a lengyel olvasót. Még mielőtt Magyarországra jöttem, tudtam, hogy a két országnak rengeteg hasonló problémája van. Emlékszem, hogy ezzel a „hasonlósággal” először 1956-ban találkoztam.

—Milyen forrásokat használ, hogyan dolgozik?

BEl A német nyelvű MTI-kiadvá- nyokból, a rádió német nyelvű adásaiból dolgozom. Persze, tolmácsom is van, aki sokat fordít, segít. Ha nem tudnék németül, meg kellene tanulnom magyarul. Amikor három évvel ezelőtt ide kerültem, olyan érzésem volt, mintha egyes hivatalokban nem szeretnének információt adni.

Akkoriban keresni kellett a témát.

Most már erről szó sincs. Sőt, mostanában inkább az az érzésem, hogy túl sokat tudok. A szomszédomat például, akit nagyon érdekel a politika, előfordul, hogy meg tudom lepni bizonyos információkkal. .

— Előfordult a három év alatt, hogy meglepődött valamin?

— Néha még magam is meg vagyok lepve, hogy a magyar újságok milyen szabadon írnak, legalábbis a régebbi stílusukhoz képest. Igaz, Lengyelországban a sajtó 1980 augusztusától egészen 1981 decemberéig még ennél is szókimondóbb volt. Azt azonban nem kívánom maguknak, hogy a sajtóban odáig jussanak, mint mi annak idején. Az újságírásban, szerintem, a tényeknek kell dominálni. A tényeket kell hagyni érvényesülni.

4e 4c 4c

Heti három cikk Magyarországról

Karacs Imre, az Independent tudósítója.

— Kiválóan beszél magyarul...

— Félig magyar, félig angol vagyok. Angliában születtem, de Magyarországon nőttem fel. 16 éves koromig^ Magyarországon éltem szüleimmel. Édesanyám angol, édesapám magyar. Ennélfogva teljesen önálló munkát végzek, míg a kollégáim egymásra és a fordítóikra vannak utalva a nyelv miatt.

— Egyébként milyen a viszonya a kollégáival?

:— A magyar kollégákkal nagyon jó a viszonyom. Velük nincs versenyről szó, de hát miért is versenyeznénk? Más a piac. Nem vagyok a riválisuk.

— Úgy tudom, több nyugati lapnak dolgozik.

— Az Independent budapesti tudósítója vagyok. Ez a brit napilap küldött, ők fizetik az itteni költségeimet. Ezenkívül az amerikai Washington Postnak és a Sunday Timesnak is dolgozom.

— Az Independentnek van még más kelet-európai tudósítója?

— Bukarest,, Tirana és Kelet-Berlin kivételével minden kelet-európai fővárosban van a lapomnak tudósítója. Bukarestbe a lap még ideiglenes tudósítót sem küld. Kelet-Berlint pedig a bonni tudósító intézi.

— Budapest drága város?- Meglehetősen. A lakás nagyon drága és a lakáshelyzet nagyon rossz. Itt ugyanannyiért bérelek egy lakást, mint amennyiért kiadom a sajátomat Angliában. Tapasztalataim szerint nyugat-európai árszínvonal és keleteurópai minőség érvényesül. Ami pedig a fizetésemet illeti, nos, alapfizetést kapok, amiből — tekintettel a napokban megszaporodott háromtagú családomra — simán éhen tudnék halni. Tehát a teljesítményem után kapom a pénzt, ezért dolgozom több lapnak.

— Van sikerélménye?

— Hetente átlag két-három cikkem jelenik meg Magyarországról a 400 ezres példányszámú, naponta 40 oldalon megjelenő Independentben. 1988 októberétől vagyok a lap állandó budapesti tudósítója. Találkoztam azóta itt olyan honfitársaimmal, akik tudomásomra hozták, azért jöttek el, mert a cikkeim felkeltették az érdeklődésüket Magyar- ország iránt.

— Rendelésre ír?

— Csak annyiban, hogy előbb témaajánlatot teszek, és ha kérik, akkor írom meg az anyagot. Például a „gazdasági szükségállapot” körül kialakult ominózus vita fontos téma volt. Fur- csállottam is, hogy a magyar sajtó pár nap múltán elhallgatott. Egy ilyen témáról a nyugati sajtó heteken át Írogatna. Az autópályadíj körüli bonyodalomról azonban nem írtam semmit, bármennyire is fontos volt az magyar szempontból. Angliában ez, szerintem, senkit sem érdekelt volna.

— Milyen hírforrásokra támaszkodik?

— A legjobb az, amikor több forrás is van. Szeretek utánajárni egy témának. Ez nem mindig könnyű. Például legutóbb, amikor a hároméves kormányprogram létezését hetekkel ezelőtt kiszivárogtatták, jó egy hetembe került, amíg megszereztem annak tartalmát és tudtam róla írni. Ebben a magyar sajtót is megelőztem.

— Volt olyan hír, amiről lemaradt?

— A vasfüggöny lebontásának megkezdéséről — erről az eseményről nem értesítettek, nem kaptam meghívót. Ezért — más tudósítókkal ellentétben — nem voltam ott a helyszínen.

— Egy tudósítónak arra kell várnia, hogy értesítsék?

— S?ó sincs róla, nem kell megvárnia, míg értesítik. Az igazság azonban az, hogy a tudósítók tájékoztatását több helyen is szervezik: a'párt, a kormány, a külügy, s munkájuk nincs koordinálva. Ezt a problémát még más szocialista országban is úgy oldják meg, hogy van egy sajtóközpont. Budapesten létezik a Pressinform-iroda, de ez nem az igazi, ott nem lehet például az MTI-telexet olvasni. Egy sajtó- központ nagyon hiányzik. (MTI-Press)

A RENDEZŐ:

NAGY ATTILA

Az ember tragédiáját próbálják Kecskeméten

Nem igaz, hogy ez is operett lesz!

Az új színházi évad szeptember 28-án kezdődik majd Kecskeméten, mégpedig Madách Imre remekművének, Az ember tragédiáiéinak nagyszínházi bemutatójával. Érdekesség, hogy a próbáknak még ebben az évadban nekiláttak. Adám szerepét Orth Mihályra, Éváét Ma- ronka Csillára, Luciferét pedig Vitéz Lászlóra bízta a rendező: Nagy Attila, kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész.

— Olyan hírek terjengnek, hogy ez a színház még Az ember tragédiájából is operettet csinál

— Ez nem igaz! Kitűnő zenét komponált Hajdú Sándor, ami teljesen adekvát a darabbal, s a költészet felé viszi az egész előadást, megannyi absztrahálasi lehetőséget kínálva. Ez esetben tehát, szó sincs holmi operettről! — állítja a rendező.

— Már a rendelkező próbáknál tartanak, holott a bemutató csak szeptemberben lesz. Miért van erre szükség, a nyári szünet előtt?

— Szeretnénk még most tisztázni az előadás lényegi kérdéseit, a koncepciót, hogy ennék ismeretében készülhessenek a művészek, a nyári szünetben is át-átgondolva feladatukat. Egyébként már elkészültek a díszletek és a jelmezek is, s mindenki tudja a dolgát, a díszletmunkásoktól a világosítókig.

—I Ki készítette a díszleteket? SífSiEgy kecskeméti festő-tanár: Szalay Sándor, a jelmezeket pedig ugyancsak helyi textilművész: Szilágyi Varga Katalin.

— Az új zenén, díszleteken kívül, mi az, amiben különbözni fog ez a tragédia a korábbi bemutatóktól? A rendezői értelmezésekre gondolok.

— A miszticizmus helyett a racionális szempontok dominálnak majd, amik filozofikus jellegük miatt, ugyancsak háttérbe szonáták az utóbbi évtizedek bemutatóit tekintve. A különböző képek egybesimulnak ugyan, de arról nem lehet megfejedkezni, hogy a párizsi szín után Adám és Lucifer nem történelmi szereplő tovább, hanem külső szemlélője a világ alakulásának. Ez egy dramaturgiai törés, ám igenis van filozófiája. A francia forrada- lpm álma valójában függetleníti Ádámot Istentől és Lucifertől is. Innentől már harcol a szüntelen tagadással, s ez Lucifert is harcra készteti. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az emberiség fejlődésének lehetőségeit ma már a bizonytalanság jellemzi. Tehát a falanszter kép nem lehet ezután politikai pamflet. Sokkal inkább az egész földkerekségre vonatkozó civilizációs csőd rémképe.

K. E.

SOSEM TUDJUK,

HOGY MIT HOZ A MÚLT

Keresd a nőt

Sohasem tudjuk, hogy mit hoz a múlt. — Ez lehetne a mottója annak a szenzációs cikksorozatnak, amelyre a Star című amerikai hetilap vállalkozott, amikor megkezdte Jacqueline Kennedy Onassis életrajzának folytatásos közlését. Any- nyi már az elején elmondható, hogy a szerző, David Heymann nem tart igényt arra, hogy hiteles forrásként kezeljék majd a történészek, akiket kétségkívül mindig jobban érdekelt egy titkos tárgyalás, mint egy titkos szerelmi talalka. Megírta tehát,' hogy John Kennedy egy alkalommal az őrületbe kergette a titkos- szolgálatot, mert eltűnt a szemük elől, és eltűnt vele az atomtámadás esetén használatos kód is. Az eset az egykori elnök katonai'tanácsadója, Langdon Marvin szerint a következőképpen zajlott. Kennedy és Marvin hivatalos ügyben jártak New York egyik jól ismert utcájában, amikor az elnök se szó, se beszéd, belógott a Hotel Carlylébe, s a szobájába ment egyik hölgykísé- rőjével. Rövidesen keresrii kezdte a CIA, hollétéről azonban senki sem adott információt. „Az ügynök elsápadt. A járdán, eközben, csuklójára kapcsolt táskával várakozott a hadsereg egyik tisztje. Miközben John a szobában szerelmeskedett, az oroszok nyugodtan bombázhattak volna bennünket, és mi semmit sem tehettünk volna ellenük.”

így utólag csak egyet mondhat az ember: hát, ez csakugyan megértő gesztus volt az oroszoktól.

SAJTÓPOSTA

Nem tudja a jobb kéz...

Furcsa esetről értesített bennünket a bugaci Jyidák Imre. Amit elmondott, bizonyítja, hogy még ma sem veszített aktualitásából a „jótett helyébe jót ne várj” életbölcsesség, mint ahogy az sem megy ritkaságszámba, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. íme a részletek, ahogy olvasónk közölte:

— A tanyám közelében van egy fasor, amelynek hossza talán eléri a fél kilométert. A gallyak egy része az ottani út fölé hajlott, ami már- már zavarta a közlekedést. Es száraz ágak is voltak arrafelé szép számban. E látottak, no meg a tény, gazdátlannak tűnt a faállomány, késztettek arra, hogy vállalkozom a nyesésre és a kínálkozó egyéb munkák elvégzésére. Egyik barátom is társult hozzám.

Mielőtt fűrészt, baltát és ásót vettünk a kezünkbe, természetesen megbeszéltük a dolgot a mezőőrrel, aki a tanácselnöknek szólt tervünkről. A válasz beleegyező volt. Ezt követően kezdtünk serénykedni. Hétvégeken a családunk apraja- nagyja segédkezett. Jól haladtunk, amit a helyszínre egyik alkalommal kilátogató tanácsi vezető örömmel vett.

Nem kis fáradság eredménye, hogy ma már a fasor gondozott, s a fák mindenütt kellőképpen nyesettek és elszáradt ág nincs az élők között. A gally a tanyánkon van egybe rakva. Es ekkor jött a meglepetés.

Értesítést kaptunk, hogy fel vagyunk jelentve, mert a társadalmi tulajdonhoz önkényesen hozzányúltunk, egyik részét pedig elloptuk. Már járt nálunk egy szakértő is, aki 23 ezer forintban állapította meg az általunk okozott kárt.

Egyelőre nem tudjuk, szabálysértési eljárás vár-e ránk, vagy bíróság elé kell állnunk. Érthetetlen az, hogy ugyanaz a tanács foglalkozik az ügyünkkel, amely zöld utat adott a társadalmi munkánkhoz. A tanulság? Többé egy szalmaszálat sem teszünk arrébb, ha az a közösség tulajdona...

A szerkesztő megjegyzése:

Merjük remélni, hogy ebben az ügyben az derül ki: félreértés történt, s ezeket a szorgalmas embereket nem felelősségre vonni kell, hanem megdicsérni,"amiért a környezetük csinositása-szépítése érdekében fáradoztak.

ÜZENJÜK

Balog Mihálynénak, Tataházára: Idén január elsejétől hatályos az a rendelkezés, miszerint a diák a kiindulási helytől számított 40 kilométeres távolságon belül 50 százalékos menetdíjkedvezménnyel utazhat az autóbuszon. Ezt a kedvezményt az arra jogosult utastól nem tagadhatja meg a sofőr. Ha Ön és gyermeke ennek ellenkezőjét tapasztalták a környékbeli járatokon, akkor ott szabályellenesség történt. Jól teszi, ha a részletekről levélben tájékoztatja a Kunság Volán központját, melynek címe: Kecskemét, Csáktornyái u. 4—6. 6000

Csete Józsefnek, Kiskőrösre: Közterület-szennyezésért csak tettenérés, vagy a cselekmény utólagos bizonyítottsága esetén bírságolható meg az elkövető személy. Hasonló tárgyú leveléből arra következtetünk, Ön nem vétett a köz- tisztaság ellen, mégis anyagi szankcióval sújtották a helyi közterületfelügyelők. E döntést felülvizsgáltathatja, ha segítséget kér a megyei tanács vb igazgatási osztályától.

„Gazdálkodni akarunk” jeligére: Szociálpolitikai kedvezmény csak a lakásépíttetőt és -vásárlót illeti meg. Mivel Önök a gazdálkodásuk technikai feltételeinek kialakítása érdekében szándékoznak beruházni, s hozzá pénzintézeti hitelt igényelni, ezen ügyletnél nem számíthatnak a kiskorú gyermekeik után járó szociálpolitikai támogatásra. Mezőgazdasági munkájukhoz célszerű, ha termelési kölcsönt-kérnek az OTP- től vagy a takarékszövetkezettől.

K. F.-nének, Szabadszállásra: Az a szülő, aki egyedülálló, s a háztartásában két kiskorú gyermekéről gondoskodik, havi 3500 forint családi pótlékban részesül. Ha Ön ugyanilyen feltételek közepette ennél kevesebb összeget kap, az hiba. A folyósítás korrigálása végett forduljon a munkáltatóhoz, s ha az eredménytelen, akkor a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz.

Kili Józsefnek, Bajára: A lakosság közérdekű bejelentéseire, javaslataira, valamint panaszaira az illetékes szerveknek legkésőbb a kézhezvételtől számított 30 napón belül kell érdemben válaszolnia. Ha ilyen bejelentés a népi ellenőrzési bizottsághoz érkezik, arról a bizottság dönt, hogy saját hátáskörben indít-e vizsgálatot, vagy arra más szervet kér fel.

Hol parkolhatnak a magánfuvarozók teherautói?

Szűkebb lakóhelyemen, a Kisdobos utcában és környékén visszatérő gond: késő délutántól a következő reggelig — meg a hétvégeken napközben is — olyan sok gépjármű foglalja el az úttest mindkét oldalát, hogy szinte lehetetlenné válik a közlekedés. Főleg a magán-teherautók birtokolnak nagy területet. Erre csak ráadás, hogy több kocsitulajdonos a helyszínen javít, miközben hangosan berregted a motort, csapkodja az ajtót, vagyis szinte elviselhetetlen zajt idéz elő.

Úgy sejtem, a fuvarosok jól kereső emberek, így hát érthetetlen, miért nem alakítanak ki az udvarukon, vagy vesznek másutt garázst. Persze, a mostani ingyenes parkírozás eléggé gazdaságosnak tűnhet számukra. A baj csupán az, hogy az érintett fuvarozóktól eltekintve senkinek sem jó ez az állapot. De vajon meddig tarthat?

Szabó Kálmán Kecskemét

E közérdekű ügyben a. Kecskeméti Városi Tanács V. B. műszaki osztályához fordultunk, ahol a következő felvilágosítást adta Irsa Ernő főmérnök:

— Jogszabályi előírás, hogy az idén január 1-je után kiváltott iparengedély alapján dolgozó fuvaros július hónaptól kezdődően megfelelő telephelyen parkolhatja járművét. A régebb óta teherszállítással foglalkozó kisiparosra jövő július 1-jétől hatályos ugyanezen rendelkezés.

Amíg e technikai körülmények nincsenek megteremtve, az említett szolgáltatók kötelesek betartani a társadalmi együttélés alapvető normáit, tehát a közlekedést nem akadályozhatják, s a nyugalmat sem zavarhatják. Ha mégis megtörténik ilyesmi, a sértett állampolgárok rendőri eljárást kezdeményezhetnek.

Mi történik akkor, ha a közölt határidőig a fuvarozó nem tud építeni vagy bérelni telephelyet a teherjárművének? — kérdeztük a Kiosz megyei szervezetének titkárát, Rehák Lászlót, aki így felelt:

— A teherszállítást végző kisiparosaink nemcsak e szervezet újságjából, hanem a munkájukkal kapcsolatos kézikönyvből is idejében tájékozódhattak a parkolási telephelyre vonatkozó kötelezettségeikről. Aki ez utóbbiaknak nem tesz eleget, például mulasztásból, az számolhat szabálysértési felelősségre vonással.

Egyébként a dolog nem egyszerű, hiszen a teherautónak a személygépkocsigarázshoz képest sokkal nagyobb méretű helyiségre van szüksége parkolási célból. Ezért találó a telephely elnevezés. Mi is segítünk felkutatni közösen használható ilyen telepeket, de még csak kevésre bukkantunk. Örülnénk, ha a gazdálkodó cégek, ahol van efféle létesítmény, s az kihasználatlan, jeleznék nekünk. E módon azon vállalkozó embereket támogatnák, akiknek tevékenységére van igény a lakosság körében.

KERTTULAJDONOSOK PANASZOLJÁK:

Sok a gyümölcspusztító darázs

Szomorú tartalmú levelet küldött szerkesztőségünkbe az Akasztón lakó Doró Ernő. Mint közölte, immáron évek óta nagy kára van a gyümölcsösében, ahol a szüvatermés jelentős részét elpusztítja az úgynevezett poloskaszagú darázs.

Bár szakszerűen és rendszeresen permetezpéldául rézoxi-kloriddal és a Bi 58 EC 0,2 százalékos oldattal —, de lényegében eredménytelenül Ugyanis a házilégynél valamivel kisebb méretű, fekete rovar, melyet szilvadarázsnak is neveznek, újra és újra pusztítjaa gyümölcsfát. A szomszédos kertekben ishasonlók miatt keseregnek a tulajdonosok.- - Olvasónk beszélt a-helyi tsz illetékes szakemberével, aki nem tudott e kárugyjjen megoldást ajánlani. A gyümölcstermesztő gazdák nevében ezért fqrduQ: hőSízIlk szaktanácsért. • , • .. . •*„' i

Nos, meg voltunk róla győződve, hogy könnyű dolgunk lesz, hiszen a kecskeméti székhelyű növény-egészségügyi állomáson szívesen tájékoztatnak bennünket a legfontosabb tudnivalókról. De nem így történt. Az a munkatárs, akivel telefonon beszéltünk, elzárkózott az információadás elől. Minduntalan azzal hozakodott elő: nem is biztos, hogy szilvadarázs a károkozó, meg aztán ilyesmit a helyszínen kell kivizsgálni, ami viszont pénzbe kerül.

Említettük ugyan, hogy a televízióból ismert kertészeti szakember, Bálint gazda sem fordul meg mindegyik kiskertben, mielőtt az ott felmerült növényvédelmi gondokra megadná a válaszát, ám ez sem győzte meg az említett állomás dolgozóját, aki továbbra is kitartott álláspontja mellett: a szaktanácsát meg kell rendelni, ami után díjat számol fel.

E hiábavaló diskurzust követően a megyeszékhely mezőgazdásági kisáruházát tárcsáztuk, ahol a helyettes üzletvezető készséggel mondotta a következőket: ff—-A szilvát pusztító rovar, a poloskaszagú darára ellen többféle vegyszerrel és módon lehet védekezni. Tavasszal célszerű a kénoldatú permetezés, a sziromhullás elmúltával pedig akár 5-7 naponként javasolt használni a Dimilim nevű port. ősszel meg ajánlatos a fa károsított ágát lenyesni és elégetni.

, A boltunkban számos növényvédő áru kapható, szombatonként reggel 7 és délelőtt 10 óra között azonban személyesen ad tanácsot az érdeklődőknek a kertészet egyik szakembere, Balogh György, aki ez idő alatt az áruházunk 22-368-as számán telefonon is elérhető;

'Miért késik az utalványkézbesítés?

A helyi postahivataltól körülbelül 300 méterre lakom, ám mintha sokszorosa lenne ez a távolság. Legalábbis úgy tűnik nekem a kézbesítési késedelmek miatt, melyek egyre ismétlődnek. íme a legutóbbi esetem, amely nagyon felbosszantott:

Az első házasságomból származó gyermekem utáni tartásdíjat minden hónap közepén postázza címemre a volt. férjem munkáltatója, a Volán bajai üzeme. Márciusban is így történt mindez, ám a pénzt még a hónap végéig sem kaptam meg. Bár a hivatalvezető üzent is nekem a kifizetésről, mikor bementem hozzá, akkor nem találta az utalványt, amelynek összegét csak áprilisban vehettem fel.

Ez a pénz nekem nagyon fontos a gyermekem ellátásához, akinek nem mondhatom, hogy a postai kézbesítés pontatlansága miatt majd később kerül az asztalra a szükséges tej, hús vagy gyümölcs. Tudomásom szerint az utalványt rövid időn belül kell eljuttatni a címzetthez. Nagyon különös, hogy a mi községünkben nem e rend alapján történik a pénzküldemények kézbesítése. Vajon miért?

N. J.-né Felsőszentiván

CIKKÜNK NYOMÁN

Intézkedett a tejipar

Április 17-én megjelent Sajtóposta rovatunkban közöltük a kunszentmik- lósi Sitkéi Lajosné panaszát: az egyik helyi boltban vásárolta meg a fél kiló, előrecsomagolt túrót, melyben két da- . rab műanyagszálat talált. Szerencse, hogy a 4-5 centis tárgyakat idejében észrevette, mert ha véletlenül lenyeli azokat az 1 éves kisfia, aki evett a túróból, aligha kerüli el a köhögést-fulla- dást.

E soraink nyomán azonnali vizsgálatot rendelt el a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat Kecskeméti Üzeme. Az ottani megállapításokrról és intézkedésekről így számolt be — szerkesztőségünkhöz küldött levelében — Aradi László igazgató:

A szóban forgó félzsíros, étkezési tehéntúró a mi termékünk. Gyártási technológiájának fontos része a fehérje elválasztása a savótól. Ilyen célra korábban textilanyag szolgált, ám a nehéz tisztíthatósága és fertőtlenítése miatt áttértünk a műanyag háló alkalmazására. Ennek egyik szála hasadt fel, s jutott a túróba, mely olvasójukhoz került, akitől ezúton kérek elnézést a történtekért.

A sajnálatos esetet követően intézkedtem, hogy munkatársaim a jövőben fokozottan ellenőrizzék a műanyag garnitúrák állapotát, s gyakrabban cseréljék a szűrőket.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611