Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-27 / 124. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 27. A NYUGDÍJASOK KISZORULTAK — GOND LESZ A PÁLYAKEZDŐKKEL Munkaerő-közvetítés Kiskőrösön Kiskőrösön a múlt év áprilisában kezdte meg működését a megyei munkaügyi szol­gáltató iroda kirendeltsége, amelynek illeté­kessége kiterjed: Akasztó, Bocsa, Császár- töltés, Csengőd, Fülöpszállás, Imrehegy, Kaskantyú, Páhi, Soltszentimre, Tabdi, Tázlár községekre, s természetesen a város munkaerő-közvetítésére. Alapfeladatai kö­zött szerepel: a munkaerő vállalatok közötti átcsoportosítására irányuló javaslatok ki­dolgozása, a felszabaduló létszám elhelyezé­se, a munkanélküli-segélyre való jogosult­ság elbírálása, javaslattétel az újrakezdési támogatásra, a pályakezdők munkába állí­tása és még jó néhány tennivaló. * Több az állást kereső A kirendeltséget egy év alatt 1314-en keresték fel — 617 férfi és 697 nő —, akiknek 29 százalé­ka dolgozott, 59 százaléka nem rendelkezett munkahellyel, a hiányzó 12 százalék tanuló, nyugdíjas, pályakezdő volt. Ami a megválto­zott körülményeket mutatja: az állást keresők egyharmada az elmúlt három hónapban fordult meg a kirendeltségen. Mit mutat ez? Az ez év januárjától bekövetkezett változásokat, azt, hogy több munkahelyen csökkentették a létszá­mot, s ilyen módon egy negyedév alatt az 59 százalék már 70-re növekedett. Milyen iskolai végzettségűek keresnek mun­kát? Az arányok azt mutatják, hogy a 8 általá­nost vagy azt sem végzettek — 46 százalék — várnak elhelyezésre. A működési körzethez tar­tozó 79 vállalat 446 állást kínált, amelyek 88 százaléka fizikai munka volt. A szakképzettek részére 171 munkahely állt rendelkezésre, ez 38 százaléka a bejelentett munkaerőhiánynak. Va­lamennyi lehetőségnek mintegy egyharmadát ajánlották fel a betanított munkásoknak, míg a szellemi foglalkozásúaknál a kereslet 13, a kínálat 26 százalékos volt. Miért nincs megegyezés? A vállalatok kizárólagosan azt igénylik, hogy dolgozóikat teljes munkaidőben foglalkoztat­hassák, ami tökéletesen egyezik a munkát kere­sők vágyaival. Sajnos, a nyugdíjasok számára kínált lehetőségek kiapadtak, csupán hét nyug­díjast kívánnak ilyen minőségben alkalmazni. Nyilvánvaló, a racionális munkaerő-kihaszná­lás miatt elsősorban ez a réteg szorul ki legha­marabb a munkaerőpiacról, ugyanis a vállala­tok éppen ezek rovására kívánják létszámcsök- m kentési szándékaikat megvalósítani. A már említett igények 43 százaléka a mező- gazdaságból származott, afc iparé 33 százalé­kos. Mint már korábban említettük, a munka- . helyek elsősorban férfi munkásokat keresnek, főként lakatos, hegesztő, marós, esztergályos, a nők esetében pedig varrodai szakmában. Szembetűnő, hogy a munkáltatók olyan állá­sok betöltésére keresnek embereket, amely szakmákból van kínálat, az állás nélküliekkel mégsem jön létre az egyezség. Ennek az az oka, hogy nem azonos helyen jelentkezik a kereslet és a kínálat, vagy kevés a bér, nagy a távolság, esetleg a munkáltatónak vannak különleges ki­kötései. A segély nem megoldás Az utóbbi időben — az év első negyedében — növekedett a szakmunkát keresők száma, de még mindig jelentős a szakképzetlenek, a beta­nított vagy segédmunkára várók aránya. A munkanélküliek egy része a hajlandóság hiá7 nya, az alacsony iskolai végzettség, az idősebb kor, vagy éppen egészségügyi okok miatt nem tud részt venni a szervezett átképző tanfolya­mokon, igy továbbra is munkanélküli marad, vagy alkalmi munkákból kell megélnie. Sajnos, az 1987-ben bevezetett közhasznú munka a múlt év végén megszűnt, s hiánya gondokat okoz. A kirendeltség egyéves működése alatt a vál­lalatok 152 embert bocsátottak el, akik közül előzetesen csupán 98-at jelentettek be. Jelenleg elhelyezkedési támogatást egy ember kap, s a meghosszabbított felmondásra jogosultak kö­zül hatan vették igénybe a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt. Miután napi 3 órán belüli oda-vissza utazással járó munkát tudnak bizto­sítani, munkanélküli-segélyt senkinek sem fizet­nek. Azt tartják: a segély csak végső megoldás, amely alig elegendő a megélhetéshez, tehát munkát kell szerezni. A pályakezdőket a múlt évben sikerült elhe­lyezniük, amihez a munkáltatók 327 állást aján­lottak fel. Erre az évre csupán 88 állás betöltésé­re van lehetőség, így a pályakezdők munkába állítása előreláthatóan jelentős gondokat okoz majd. A fiatalok elhelyezkedését valamelyest könnyíti a pályakezdési kölcsön — ez április 1-jétől igényelhető —, illetve a bevezetendő gyakornoki rendszer. A pályakezdési kölcsönt 0- 300 ezer forint, amely négy évig kamatmen­tes, s tíz évre adják —, kilenc fiatal vette igény­be. Együttműködés az üzemekkel Milyen mozgás várható ebben az évben Kis­kőrös és környéke munkaerőpiacán? Az előre­jelzések szerint 1406-an lépnek ki munkahe­lyükről, ebből 93 esetben a munkáltató, 1078 esetben a munkavállaló — becsült adat — kez­deményezésére, míg nyugdíjazás miatt 235 hely szabadul fel. A felmérések alapján 1202 munka- vállalónak sikerül állást szerezni, de, sajnos, azzal is számolniuk kell, hogy 204 munkahely megszűnik. Az természetes, hogy a kirendeltség alapfel­adatain túl — tudtuk meg Bilelcov László kiren­deltségvezetőtől S továbbra is együttműködik az üzemekkel, a mezőgazdasági szövetkezetek­kel, az új munkahelyek létesítésében, a lehetősé­gek feltárásában, valamint a képzés és átképzés szervezésében. Emellett folyamatosan tájékoz­tatják a vállalatokat a munkaerő-kínálatról, annak szakmai összetételéről, és a felsőfokú intézetekben tanuló megyei fiatalokról. Gémes Gábor Itt a négyütemű Wartburg Bár a karosszériája kissé ódi­vatú, mégis sokan futottak meg­takarított pénzükkel az OTP- fíókokba, amikor végre megtud­ták: előjegyeztethető a négyüte­mű Wartburg. Az eddig is meg­bízhatónak tartott márka a Volkswagen-motor révén máso­dik virágkorát élheti a kelet­európai autókínálatban. (MTI- fotó)-***•&# f?iit| ottttfl »«»Wlio.'i EGÉSZSÉGVÉDELEM A FÖLDÉIBEN ^ A halott ember nem permetez.. Az immáron negyedik évtizedét ta­posó szocialista mezőgazdaság történe­tének lapjait legalább annyi félrelépés, szeplő, folt tarkítja, mint amennyi egy hasonló korú szépasszony lekiismeretét terheli... Csakhogy egy viharos múltú hölgy életének állomásai szép emlékké szelídülhetnek, a föld robotosainak — már akik történelmi tanúként még közöttünk élnek aligha szívet me­lengető az emlékezés. Az országban másfél millió a száma a mezőgazdasági nyugdíjasoknak és járadékosoknak, 38 ezer téesztag hivatalos, pecsétes papírt kapott a rokkantságáról. Dr. Levendel László orvos-közíró szerint a mezőgaz­daságban alig törődnek az emberekkel. Mint minden sommás ítélet, ez is túloz némileg, azt viszont elmondhatjuk, hogy Bács-Kiskun megyében, ha nem is idejében, de jó korán rádöbbentek az orvosok a mezőgazdaságban dolgozók egészségi állapotának romlására. A paraszti munka sohasem volt köny- nyű, idő előtt öregedett abban asszony és férfi egyaránt. A gépesítés ugyan az aratás, a cséplés robotját levette a vál­takról, de a traktorra szálltakat az állan­dó rázkódás, a zaj és a por senyvesztette. A kapát felváltó vegyszeres gyomirtás kímélte a gyalogmunkás tenyerét és de­rekát, a vegyszerek viszont kétélű fegy­verként kerültek a nemegyszer tudatlan ember kezébe. Hogy milyen „eredmény­nyel”, az ma még csak sejthető, de a fel­színi vizek, a kutak mérgezettsége jó­részt ebből eredeztethető. Hány és hány egyéni tragédiát okozott a permetező­szer és az alkohol együttes hatása? Üzemegészségügy a mezőgazdaságban Az Egészségügyi Világszervezet meg­határozása szerint az üzemegészségügy feladata megakadályozni, hogy a dolgo­zók egészsége a munkafeltételek követ­keztében kárt szenvedjen, illetve, hogy a bájt megelőzzék. A mezőgazdaságban dolgozók egyenrangúsítása az iparban foglalkoztatottakkal országosan és Bács-Kiskun ban is az Izsáki Állami Gazdaságban történt. Dr. Gábris László 1963-ban szervezte meg ugyanis az első mezőgazdasági üzemegészségügyi szol­gálatot. A fejlődés állomásai: 1973-ban a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének közgyűlése egész­ségügyi alapot hozott létre a foglalkozá­si ártalmak megelőzésének finanszíro­zására. A következő évben kötötték meg a Magyar Néphadsereg 2. Számú Katonai Kórházával a mindmáig élő (!) szocialista szerződést, bizonyos üzem­egészségügyi feladatok ellátására, amely a traktorosok szűrővizsgálatá­nak általánossá tételét, a vizsgálatok tu­dományos szintű elemzését jelentette. Később a növényvédelemben, a nö­vénytermesztésben dolgozók, az állatte­nyésztők, a kertészeti dolgozók, azerdő- gazdaságban és a tsz-melléküzemágak- ban foglalkoztatottak is sorra kerültek. Elgondolkodtató tények Az egészség és az élet védelmére számtalan szabályozás, utasítás szüle­tett. Növényvédelmi szakmérnök irá­nyításával folyik például a közös gaz­daságokban a munka. De a mérgező ' vegyszerek megfelelő raktározása kivé­telnek számít, a göngyöleg tárolása szabálytalan (ide-oda elássak!), a ki­ürült műanyag edényeket hazaviszik a dolgozók. A kényelmetlen védőruhát se lehet ráparancsolni arra, aki nem látja be viselésének értelmét. A vidék iparosításának címén az el­múlt évtizedekben a termelőszövetke­zetek melléküzemágaiba alacsony szin­tű technológiák kerültek. A munkale­hetőséget kereső nők aligha válogat­hatnak, ha dolgozni akarnak, s végzik 1— aránytalanul kevesebb bérért jKazt a munkát, amire Pesten már nem talál­nának vállalkozót. A veszélyeztetett egészségű vagy már beteg embert nemegyszer a kényszerítő anyagi körülmények késztetik az ön- sorsrombolásra, Hallottam traktoros­ról, akinek könyöke és válla merev a betegségtől, de könyörögve kérte az orvost, hogy rá ne írja az alkalmatlan­ságot a törzslapjára, mert akkor leve­szik a gépről. Miután a rehabilitáció a mezőgazdaságban sem megoldott, a csökkent munkaképességű ember hát­rányosabb kereseti feltételek közé ke­rül, inkább vállalja a veszélyes munkát. Érdek-összeütközést hoz olykor a munkát irányítókkal a szűrővizsgála­tok lebonyolítása is. A permetezőszert kijuttató dolgozót nem lehet télen be­rendelni, hiszen a vegyszerek mérgező hatása rövidebb-hosszabb időszakban mutatható ki a szervezetből. Csúcs­munkák idején valakit letiltani a gép­ről, holott helvettesitésére nincs megfe­lelő ember, kenyelmetlen kötelesség az orvosoknak, de a halott ember nem tud permetezni... Sürgősen megoldást kell keresni a növényvédő vegyszerezés szakmunka jellegépek elismertetésére. Nemcsak az ismeretek magasabb szintű elsajátítta­tása okán, hanem a munkavállalók anyagi megbecsülésének indokával is. A fiatalokat — joggal '-3 távol tartja egyes foglalkozásoktól, ha tanulás után is csak betanított segédmunkás „rangban” végezhetik a felelősségteljes munkát. A mezőgazdaság gondjai közismer­ten növekednek, a nagyüzemek a tal- ponmaradásukért küzdenek. Ha vala­mikor, most, ebben a helyzetben még követelőbb í parancs, hogy a termelő- szövetkezetekben dolgozók egészségét, munkaképességét vigyázza a mezőgaz­dasági üzemegészségügy. Erősíteni szükséges az érdekképviseletet is, mert a mezőgazdaságban foglalkoztatottak munkakedvétől, a jövőbe vetett hitük megtartásától, visszaadásától az ágazat eredményéssége függ. Nagy Mária ?* Esély Az elmúlt negyven évben ahhoz szoktattak bennünket a politiku­sok, hogy a mellüket verték, min­denről mint eredményről számol­tak be. Elvárták, hogy a nép még azért is hálás legyen nekik, ami nem az ő érdemük volt, vagy éppen nem is volt eredmény. Újabban az ellen­kező véglet a jellemző: csak a hi­bákról beszélnek. Mi volt a x legnagyobb hiánycikk? Az még érthető volna, ha az el­múlt negyven évet csak a hibák ol- daláról emlegetnék, ez bizonyos mértékig jogos ellenhatása a másol­dalú túlzásnak. A történelem fel­adata lesz, hogy tárgyilagos képet alkosson a múltról, értékeljen olyan társadalmi változásokat is, amelyek jelentőségét a közvélemény csak ak­kor tudja felmérni, ha megszűnnek. Jó volna, ha általános lenne az a nézet, hogy minden rendszernek, még a rossznak is, vannak előnyös oldalai. Ennek általános belátásá­hoz azonban időre van szükség. Most arról akarok szólni, ami mai probléma: a jelen politikának sem illik az eredményeiről szólni. Nem az a hiba, hogy az utóbbi évben elkövetett hibák hangos és türel­metlen kritikát kapnak, hanem az, hogy nem vesszük tudomásul azt, ami jó. Néhány példát említek. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt negyven esztendő legnagyobb hiánycikke a szabadság volt. Ne­kem a mai magyar társadalom any- nyival többet ér, mint a korábbi, hogy ahhoz képest kisebb rossznak tartom a 16 milliárd dolláros adós­ságot. Már csak azért is, mert ez teszi lehetetlenné a régi módon való gazdálkodást és politikát. Aki azt hiszi: szorongató gazdasági helyzet nélkül nem került volna sor a politi­kai őrségváltásra, a demokratizáló­dásra, nem ismerj a korábbi rend- 1 szer természetét. Én még nem vet­tem hasznát a világútlevélnek, de értékelem. Valaha odaadtam volna érte a jövedelmem tíz százalékát. !OIA'kSSSrhl5gtétf kiutaló 'Százezrei szá- -i/mökrá* nagy’eredményf jelentenek. ■ A nyugati utak tudat- és igény for­máló hatása hosszabb távon dollár- ! milliárdokat hozhat. A bezártan, . takarékosságra kényszerített nép országa szükségszerűen eladósodik, a nyitott határok pedig feltételei a sikernek. Mindennek gazdasági ki­hatásait nehéz számszerűsíteni, de hasznát az összes nemzetközi ta­pasztalat igazolja. Önbecsülés itthon, tekintély külföldön Az ország lakosságának fele a csökkenő bérekre és nyugdíjakra több munkával reagált. Amelyik nép ezt teszi, annak nem kell félnie a jövőtől. Ezzel nem azt mondom, hogy egészségesnek tartom, hogy ma Eu­rópában nálunk a leghosszabb a munkaidő. Sőt! Ezen változtatni kötelességünk. Azt viszont állítom, hogy csak olyan néppel lehet politi­kai és gazdasági haladást megvaló­sítani, amelyik a nagyobb jövedel­met a kényelmesebb élet elé helyezi. Legyünk büszkék arra, hogy a falu­si életformában élő lakosság szinte világszínvonalon oldja meg lakás­helyzetét a spontán szerveződő együttműködéssel. Hogy az élet- színvonal csökkentésével párhuza­mosan bevezetett jövedelmi adózás és a stagnáló nagyvállalati szektor ellenére még a múlt évben is dina­mikusan nőtt a kisvállalkozási szektorban a termelés. Nőtt a nemzetközi tekintélyünk. Jó százötven éve nem volt a ma­gyarságnak olyan jó a nemzetközi sajtója, mint jelenleg. Politikai éle­tünk megújulásának az eredménye ez, de bokros érdemei Vannak eb­ben annak is, hogy két minisztériu­munk: a külügy és az igazságügy kiváló munkát végzett. Messze visz- sza kellene mennünk a történelem­be ahhoz a korhoz, amikor a ma­gyar külpolitikát dicsérni lehetett. Az e téren elérteket tehát sikerként könyvelheti el a kormányzat, és a közelebbről érintettek. Amennyire elmarasztalható volt az igazságügy 40 éves munkája, annyira elismerés­re méltó, amit a törvény-előkészí­tésben a közelmúltban végzett. Az adóreform bevezetésével kap­csolatban is csak a hibák kapnak hangot, szinte minden vezető óva­kodik attól, hogy a reformot védel­mébe vegye. Pedig ez az adórend­szer nyílt szakítást jelent a sztálinis­ta pénzügyi mechanizmussal, egyértelműen azt vezeti be, ami minden nyugati országban évtize­dek óta bevált. Ezt.a nagy minőségi átállást akkor tettük meg, amikor ettől teljesen függetlenül jelentős mértékben kellett csökkenteni az életszínvonalat, mindenekelőtt az ellenőrzött jövedelmeket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben alko­tott téves megítélésért nem a közvé­lemény a hibás, hanem az a vezetés, amelyik nem vállalta személyesen a megmagyarázás népszerűtlen fel­adatát. A pesszimizmus fékező hatása A magyar hírközlésben óriási mi­nőségi változás következett be. ■Még egy esztendővel ezelőtt sem lehetett várni, hogy az évtizedekig különböző szempontok képvisele­tére kényszerített újságírók szinte napok alatt kiváló szakemberek lesznek. A sajtóban beállott válto­zást mutatja az a tény, hogy — az átlagosnál lényegesen jobban emel­kedő árak ellenére — nőtt a lapvá­sárlás. Ha valaminek a fogyasztása még csökkenő jövedelmek mellett is nő, akkor a közgazdaság-tudo­mány szerint csökkent az ára. Ha ma a 4 forintos újságban tíz­szer annyi olvasnivalót talál a vevő, mint korábban a 2 forintosban, ak­kor ma az egységnyi olvasnivaló ötödébe kerül. Én ma tízszer annyi magyar újságot olvasok, mint a megelőző évtizedek átlagában. Op­timista vagyok, mivel tudom: nem vagyok e téren sem egyedül. Mindezt azért írtam le, mert szi­lárd meggyőződésem, hogy a ki­bontakozáshoz vezető úton a túl­zott pesszimizmus éppen olyan fék, mint a túlzott optimizmus. A jö­vőnk záloga, hogy elhiggyük: soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelen­leg. Kopátsy Sándor Szocialista export — önálló jogon Egyéni arculatú és érdekeltségű, ugyanakkor a mindennapi szocialista és tőkés világpiaci igényeket és lehetőségeket szem előtt tartó, termékszerkezetével követő exportpolitika kialakítását kezdte meg évekkel ezelőtt a Debreceni Tartósítóipari Kombinát. 1984-ben megkapta a tőkés, az idén pedig — az országban elsőként — a szocialistaexport-jogot. A gyár a többi szocialista országgal a már meglévő kapcsolatok továbbfejlesztésén dolgozik, legnagyobb szocialista vevőjükkel, a Szov­jetunióval pedig új típusú kereskedelmi lehetőségek kialakítását kezdték meg. Példá­ul a tagköztársaságokkal közvetlen üzletkötéseket szorgalmaznak, néhol nyugati cégekkel közösen. Az önálló külkereskedelmi lehetőség megszerzését az indokolja, hogy a Deko éves termelésének 40 százalékát szocialista, 40 százalékát tőkés, s csak húsz százalékát értékesíti hazai piacokon. Képünkön: vegyes dzsem készül a sűrítő­üzemben. (MTI-fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom