Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-24 / 121. szám

1989. május 24. • PETŐFI NÉPE • 5

ÚTKERESÉS ÉS PROGRAMVÁZLAT A KISTERMELŐI FÓRUMON

A gazdákat tegyék valódi gazdákká!

l\/f cgfenyegette dr. Hütter Csabát a Mai Nap hasábjain dr.

Eke Károly országgyűlési képviselő, akit erre emlékeztettem pénteken este a Csongrádon összehívott kistermelői ankét előtt.

— Amikor megtudtam, hogy dr. Hütter Csaba, a szécsényi téesz elnöke, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterjelőlt

— emlékezett —, felhívtam telefonon és ígéretét vettem, ha miniszter lesz, eljön a képviselői körzetembe, eszmét cserél az egyéni gazdákkal, kistermelőkkel. „Ha nem, rajtad próbálom ki a bizalmatlansági szavazást”, tettem hozzá nyomatékként ...

Ahogyan a képviselő erről beszélt, szavaiból kitetszett: az odavetett fenyegető mondat mögött több keserűség, mint komolyság húzódik meg. Megtudtam ugyanis, hogy a bársonyszék korábbi birtokosa kétszer is ígérte, egyszer sem tudta teljesítem a csongrádi meghívást. „Az emberek bizalmát helyre kell állítani” mondta Eke Károly, a miniszternek feltétlenül el kell jönnie és meghallgatnia, hogyan vélekednek helyzetükről a parasztemberek, mi a gondjuk, mit akarnak és várnak az itteni földek művelői. Hütter Csaba megtartotta ígéretét, nehezére sem esett, mert mint miniszternek igazi óhaja: megismerni az egész ország parasztságának búját-baját.

A miniszternek kijutott az ilyen jellegű információkból a csongrádi találkozón. Panaszból és óhajból, a tucatnál több felszólaló aligha fogyott ki beszéde végén. Kérdezte őt az ifjúsági ház nagytermében helyet foglaló érdeklődőkkel szemben elhelyezett kerékasztalnál a Falurádió teljes stábja is és a válaszadáshoz a miniszter mellett még ott volt három képviselő- társa: Eke Károly» Varga János (Tolnából) és dr. Deák Géza, a parlament agrárszekciójának elnöke.

A péntek esti több mint négyórás panasz- és követelményáradatból az „irreálisnak, helytelennek” ítéltetett — elsősorban idős parasztemberektől hallott

— hozzászólásokból, valamint a válaszadók egyetértésével találkozó véleményekből sorakoztatunk néhányat.

Helyrehozni az igazságtalanságokat!

Motor (is) van az autóban

Közvetlenül a tanácskozás után exkluzív interjút adott lapunknak, kérdésekre válaszolva, dr. Hütter Csaba.

' — önnek, személy szerint, milyen többletet adott a csongrádi kistermelői fórum?

— Még érzékenyebbé tett a mezőgazdaság valós problémái iránt. A felvetések orvoslást kívánnak, megoldása pedig gyors segítséget.

— Konkrét tennivalókat is említene?

— Ezek közé tartozik az anyagi-műszaki ellátás és a kistermelés kapcsolata, ennek a mainál jobb megszervezése. Valóban anarchikus az azonos célú, különféle típusú eszközök importja. Ehhez az államnak köze van, feladata ennek az állapotnak megszüntetése, ugyanis a tarkaságot a kistermelők sem tudják elviselni. Ezen a vidéken a földhöz való ragaszkodás erősebb, mint az országban általában. Ezt nemcsak hallani jó a magamfajta földszerető embernek, hanem feladatot is ró rám, törekednem kell, hogy megkapják a lehetőséget a kistermelők, a vállalkozók a földhöz- jutáshoz, a gazdálkodáshoz.

—Ezzel összefüggésben is a szövetkezetek közgyűlésének döntésvállaló és -hozó szerepét hangsúlyozta. Ehhez viszont valódi önállóság kell, s úgy érzékeltem, ennek biztosítását tartja elsődlegesnek.- Ez igaz, de hozzáteszem:' saját gyakorlatomban mindig legnagyobb felettesemnek a közgyűlést tartottam. Emellett valódi tény, hogy a mezőgazdasági termékek árából realizálható nyereség kevés ahhoz, hogy gazdasági szabadságot adjon. Ezen változtatni kell, ez a programomnak is része.

—Ezt, és a programja többi elemét képes megvalósítani az egyik felszólaló által említett, „csak fékeket tartalmazó” autóba ülve?

— Nem így érzem. Progresz- szív, tenni akaró kormány tagja vagyok, s annak ellenére, hogy vannak korlátáink, hiszek a kormány motorizáltságában. Az a véleményem, hogy olyan autóba ültem, amelyben, ha van is fék, mert ez is kell, a motor a meghatározó.

— Az állami tulajdon jövőbeni működtetésének nagyobb, személyes érdekeltségű lehetőségét keressük napjainkban. Mi lesz az állami gazdaságokkal? Az igazgatónak „adják” a gazdaságot?

. Semmiképpen sem. Az állami gazdaság közössége gyakorolja a tulajdonosi jogokat, a vagyonkezelő szervezeteken keresztül pedig az államnak a vagyon jó működését garantáló intézkedéseket kell hoznia. A rendszer egészének kimunkálásán túl szükséges meghatározni, hogy kiken keresztül biztosítjuk az állami vagyon lehető legjobb működtetését.

— Úgy tűnik, ezzel továbbra is anonim marad a felelős, a számon kérhető tulajdonos, másrészt a közösség tagjai között feltételezhető személyi vagy egyéb indíttatású ellenérdekeltség a hatékony tulajdonműködtetést nehezíti.

Nem látom ennek veszélyét. Két okból. Ma már a bérliberalizálás folytán a személyes jövedelem értékének nincsenek adminisztratív határai. Másrészt a jövedelemtermelő képesség meghatározza a jövedelemkiáramlás lehetőségét. Tehát az állami gazdaság egész közössége érdekelt lesz abban, hogy nagyobb hasznot érjenek el, mert csakis így juthatnak nagyobb személyes jövedelemhez. Ezek a mai adottságok kikényszerítik a közös érdekeltséget» és a rájuk bízott tulajdon hatékony működtetését.

Cs. I.

Pásztor János bokrosi tsz-magtáros indulatosan magyarázta: „Hogy néz az ki, hogy mi bevittük a földünket, alig kaptunk érte járadékként valamit, örököseink nem örökölhetik, most meg eladják? Egyébként ki a felelős azért, hogy mélypontra jutott a mezőgazdaság? Nem látom, hogy valakit is felelősségre vontak volna...”

A Fajszról jött Kocsis József egyéni gazda szerint „a földet nem venni, bérelni akarjuk, hanem csak azon óhajtunk gazdálkodni, amit 1960-ban erőszakkal elvettek tőlünk”. Dankó János 200 kilométert ko- csizótt Abasárról, hogy megmondhassa a miniszternek: „kérdezzék meg a parasztot, kell-e neki a föld és e szerint döntsenek. A téeszesítéskor elkövetett igazságtalanságokat helyre kell hozni”. Pusztai István csongrádi parasztember a tulajdonról és a gazdálkodásról azt mondta: „a kecske is éhen döglött, meg a káposzta is elpusztult. Ha a földnek nem lesz gazdája, megette a fene az egészet. Erőszakkal nem akarja senki sem szétverni a téeszeket, ha az állami támogatás megszűnik, szétesik valamennyi”.

Két csányteleki gazdálkodó is szót kért. Egyikük szerint: az alig egyéves földtörvény az utóbbi évtizedek legkomolytalanabb törvénye volt. Nem látszik, hogy a kormány komolyan támogatná a kistermelőket, egyéni gazdálkodókat. Anarchia van a termelőeszköz-beszerzésben, százfajta gépet importálnak, alkatrész-utánpótlás, szerviz viszont nincs.

A másik gazda Hütter Csaba és a saját helyzetét a következő hasonlattal jellemezte: „a miniszter olyan autóban ül, amiben csak fék van, én meg olyan autóba szeretnék ülni, amiben csak, motor van ...” Egyesek a tanyák körülszántását és mesterséges elsorvasztását emlegették. Egyenes, rövid kérdés is elhangzott: „visszakapjuk-e a földet?” Szó esett az érdekképviseletről, az egyéni gazdálkodók összefogásáról s arról is, hogy „a faluba érve kitekerik a jó miniszteri rendeletek nyakát” és például kegyként adnak legelőt.

Tóth-Tamás pusztavacsi fiatal téeszszakember az apró lépések taktikáját hirdette a tulajdonreformban, az agrármegújulásban. Tiltakozott az alternatívok indítványa ellen, nevezetesen: nem ért egyet a földtörvény átdolgozásának parlamenti elnapolásával. A földhöz jutásról az volt a véleménye, hogy amit a nagyüzem nem tud hatékonyan hasznosítani, csak az legyen bérelhető, eladható, vagy több évre háztájinak kiadható.

A megszorítások nem fokozhatok

A hozzászólások mezei csokra virágokat, csalánt, tövist és szalmát egyaránt tartalmazott. A sokféle és szélsőségesnek nevezett felvetés viszont napjaink szólásszabadságán túl azt tükrözi: kiutat keres a múlt- dzsungelből a földszerető parasztság, keresi helyét a vállalkozó réteg, s választ vár az ágazathoz közvetlenül kapcsolódó négy és fél millió ember arra, hogy mi, és milyen lesz a jövő útja. Szerencsére Hütter Csabának és asztaltársainak van véleménye, ágazatot reformáló programja, ha valamennyi fölvetésre még nem adhatták is meg a konkrét választ.

A mezőgazdaságunk európai élmezőnybe menetelésének, a mögöttünk lévő évtizedek sikerének elévülhe- tetlenségéről szólt elébb Hütter Csaba, cáfolataként néhány hangoskodó „eddig minden rossz volt” ítélkezésre. Kifejtette, hogy az utóbbi két-három esztendő megszorításait (elvonás, kamatterhek, forintleértékelés és ipari áremelés következménye) a világon egyét- len farmergazdaság sem bírta volna ki, s a magyar mezőgazdaságot is a szakadék szélére sodorta.

— A megszorítások tovább nem fokozhatok — szögezte le véleményét —; a pénzügyi irányítóknak, az ágazatnak és a fogyasztóknak is engedniük kell, tehát olyan kompromisszumsorra van szükség, amely után mindenki levegőhöz tud jutni.

Állami feladatnak mondotta az értékesítést — például a szervezett zöldség- és gyümölcspiac kialakítását —, majd így folytatta:

— A vállalkozások előtt a törvényi és adminisztratív akadályok lebontása, valamint a földtörvény, a téesztörvény, az átalakulásról szóló törvények megalkotása, illetve módosítása az Országgyűlés május végi ülésén az azonnali, legfontosabb feladatainkhoz tartozik. A működő tőke mozgása előtt csakis ezek után nyílik meg az út.

Deák Géza még ehhez is hozzátette:

— A kormánynak heteken belül kedvező lépéseket kell tennie a gazdaság liberalizálására, élénkítésére, meg kell alkotnia a szektor- és versenysemleges szabályozást, és el kell ismernie a tőkejövedelmet. Ez utóbbival tehetjük gazdává valóságban is a gazdákat.

Kié legyen a föld?

— A földtörvény-módosítás az utóbbi évek leglényegesebb törvénymódosítása lesz — mondotta a miniszter —; ezzel agrárágazatunk jövője új alapokra helyezhető. A tervezet egyik törvénycikke kimondja: magánszemély korlátlanul szerezhet földingatlant, tehát bárki, bárkitől, bármekkora nagyságút vásárolhat, s ez feleslegessé tesz négy törvénycikkelyt, amelyek tiltásokat fogalmaznak meg.

— Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják: azé legyen a föld, aki megműveli — hangoztatta Eke Károly —; szerintem azé legyen, aki a legeredményesebben műveli, a legtöbb jövedelmet, hasznot hozza ki belőle.

A földtörvényben a nemzeti érdekek tükröződését, szolgálatát tartotta legfontosabbnak Varga János, amihez még hozzátette:

— A településeknek legyen lehetősége saját sorsuk eldöntéséhez. Bízzuk a közösségekre, a parasztemberekre azt is, hogy szövetkezeti gazdálkodás keretében, vagy másként akarják folytatni a gazdálkodást.

A földtulajdon témában Deák Géza markáns megfogalmazása ugyancsak elgondolkodtatta a tanácskozás résztvevőit:

— A „dekolhozosítás” ma nagy hiba lenne. Harminc-negyven évvel ezelőtt végbement erőszakos szövetkezetesítéskor mintegy 30 miihó forint érték került veszendőbe. Az érték- és pénzherdálásnak többszöröse lenne, ha most ennek az ellenkezőjét csinálnánk. Az akkori igazságtalanságot pedig újabb igazságtalanságokkal tetőznénk. Amit tennünk kell: alakítsuk át valódi szövetkezetekké a téeszeket. Ezt szolgálják majd a parlamentbe május végére tervezett törvény- módosítások.

Döntsön a tagság, a közgyűlés!

— A szövetkezetek eddig is a legdemokratikusabb gazdasági szerveződések voltak. A szövetkezeti tulajdon az egész tagságé, és e fölötti rendelkezési joguk

— az értékesítéstől a bérbe adáson át a földosztásig

— szerintem csakis nekik van, illetve legmagasabb fórtfffiriknák, a közgyűlésnek. Remélem, meggondoltan, jól, az egész közösség hasznára döntenek, amelyet nem motivál irigység és semmiféle külső hatás. Az állami tulajdon működtetése fölött pedig a népképviseleti szerv, az Országgyűlés döntsön s- mondotta Hütter Csaba. Majd szólt arról is, hogy érdemes tanulni az elmúlt hónapok elhamarkodott intézkedéseiből, és ezért a lépésről lépésre való előrehaladást szorgalmazta. A következő gondolatokkal fejezte be válaszadását:

— Mindenféle társulást, amely a termelők érdekeit szolgálja messzemenően támogatok, mint ahogyan azt is szorgalmazom: legyen szorosabb a nagyüzem és a kisüzem integrációja mindegyik szektor érdekeinek megfelelően. Ehhez versenysemleges szabályozás kell, hogy a kistermelőket, a nagyüzeméket ne élje előny, sem hátrány^ Érezhessék az emberek is a tulajdon feletti rendelkezési jogukat, élvezhessék a működtetéséből származó hasznot, ugyanakkor vállalják a kár- vallottság következményeit is.

Csabai István

a listára, kivéve azokat, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak. Jezsov- ra került a sor. Kinek mj a véleménye? — kérdezte Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztálini népbiztos, mindenki ismeri, bent kell hagyni a Központi Bizottságban. Nincs ellenvetés? Mindenki hallgatott. Ekkor Sztálin kért szót. Felállt, odament az asztalhoz, és még mindig pöfékelve megszólalt:

— Jezsov! Hol vagy? Gyere ide!

A" hátsó sorok valamelyikéből felállt és az asztalhoz ment Jezsov.

Kínos párbeszéd

— Nos, hogy gondolod?—kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a Központi Bizottságnak?

f Jezsov elfehéredett, és elcsukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnak szentelte, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztálint, és nem tudja, mi adhat okot egy ilyen kérdésre.- Igen? —• kérdezte gúnyosan Sztálin. — És ki volt Frinovszkij? Ismerted?

— Természetesen ismertem —- felelte Jezsov. — Frinovszkij a helyettesem volt. O...

Sztálin közbevágott, és azt kérdezte, ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkárnője), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az embereket mind letartóztatták.)

— Joszif Visszarionovics! De hiszen én |B én magam! — fedtem fel az összéesküvést, és mentem Önhöz és jelentettem, hogy ...

Sztálin nem engedte, hogy folytassa.- Igen, igen! Amikor érezted, hogy elkapták a karód, akkor jöttél, siettél. De addig? Összeesküvést szőttél? Meg akartad ölni Sztálint? A belügyi népbiztosság vezető munkatársai összeesküvést készítettek elő, te pedig úgy tettél, mintha semmi közöd nem lenne hozzá! Azt hiszed, semmit sem látok? — folytatta Sztálin. Jusson csak eszedbe, ekkor és ekkor kit küldtél Sztálinhoz ügyeletbe? Kit? Revolverrel? Sztálin mellett mi szükség van revolverre? Sztálint megölni? És ha nem vettem volna észre? He?!

Ezután Sztálin azzal vádolta Jezso- vot, hogy túlságosan buzgó volt, sok ártatlan embert letartóztatott, akiket pedig le kellett volna tartóztatni, azokat bújtatta.

— Nos? Eredj! Nem tudom, elvtársak, meghagyható-e a Központi Bizottságban. Nekem kétségeim vannak. Természetesen gondolják meg ... Ahogy jónak látják ... Nekem azonban kétségeim vanúak!

Jezsovot természetesen egyhangúlag törölték a készülő listáról. A szünet után Jezsov nem tért vissza a terembe, és a kongresszuson sem vett részt a későbbiekben.”

„Milyen régen várok erre!”

Jezsovot azonban még ezután sem tartóztatták le. Bejárt a vízi közlekedési népbiztosságra. Magatartása súlyos depresszióról vagy talán idegösszeomlásról árulkodott. A népbiztosság kollégiumának ülésein hallgatott, semmibe nem szólt bele, olykor galambokat, repülőgépeket hajtogatott papírból, elhajította őket, utánuk ment, néha az asztal és a székek alá is bemászott. Mindezt egyetlen szó nélkül csinálta. Amikor a kongresszus után néhány nappal a belügyi népbiztosság munkatársai megjelentek a kollégium tanácstermében, Jezsov felállt, és ragyogó arccal így szólt: „Milyen régen várok erre!” Az asztalra tette revolverét. Elvezették.

A sajtó azonban nem adott hírt Jezsov letartóztatásáról. Ez az ember, aki a Pravda szerint a „nép kedvence”, „roppant éber, vasakaratú, kifinomult proletár ösztönnel, óriási szervező tehetséggel'és nem mindennapi értelemmel megáldott férfi” volt, egyszerűen eltűnt, soha többé egyetlen újság nem említette a Szovjetunióban a nevét.

Jezsovot'nem lőtték azonnal főbe. Ügyében hosszú ideig tartott a vizsgálat. Nem kellett megkínozni, mert rögtön elismerte az ellene felhozott vádakat, majd vallomását aszerint változtatta, ahogyan a vizsgálók követelték tőle. Élete utolsó heteit Moszkva mellett, a belügyi népbiztosság különleges börtönében töltötte, ahol „a nép különösen veszélyes ellenségeit” tartották fogva. 1940. július 10-én végezték ki. (A nép körében az a hír járta, hogy Jezsov megőrült, bolondokházában tartják.)

| Következik: Nem akarta megosztani a dicsőséget) ■

HALASI MÉRKŐZÉS

Mégis lesznek pavilonok?

Kiskunhalason is folyik a mérkőzés a hatóság és a lakosság között, mint annyi más helyen az országban. A menetek váltakozó sikereket hoznak hol az egyik, hol a másik fél számára.

Lapunkban is hirt adtunk a város főutcájára tervezett pavüonokról és a nyomukban zajló tiltakozásokról. A lakosság zöldterületet akart a lakótelep környékére, a tanács pedig gazdálkodni az oda tervezett butikokkal.

Az első menetet a tanács nyerte, egy pavilon felépült a tiltakozás ellenére, a második menetben — úgy tűnt = a lakosság az erősebb, a tanácsülés meghátrált. Egyéves határidőre vállalta az elkészült pavilon elköltöztetését, s a másik három — engedéllyel rendelkező —- tulajdonos meggyőzését is egyúttal, hogy másutt építsenek. Ám a helyi lap legutóbbi számából arról értesülhettek a lakók, hogy győzelmük nemcsak kétes értékű volt, hanem felért egy vereséggel. A tanács nem tud érvényt szerezni a közakaratnak, a leendő pavilontulajdonosok az egyeztető tárgyaláson ragaszkodtak a területhez.

Micicné König Márta dohányárut, virágot, sportcikkeket árusítana a Kossuth utcán.

— Az az igazság, hogy nem kaptunk komoly, megfelelő ajánlatot máshová.

Én szívesen mentem volna a Kertvárosba, de azt a választ kaptam, hogy ott azok vannak elsőbbségben, akik eleve oda jelentkeztek.

Kárász Pétemé, a tiltakozó lakóközösség képviselője így foglalja össze véleményét:

— Nagyot csalódtunk a tanácsülésben. Az engedéllyel rendelkezők jogosan mondhatják: hogyha egy pavilon áll, akkor ők is itt akarnak építeni. Csak akkor most úgy néz ki, hogy négy ember akarata többet ér, mint háromszázé.

— Melyek a további terveik?

— Szándékunkban áll felkeresni a népfrontbizottságot az érdekeink képviseletére.

Dr. Vilonya Balázs népfronttitkár:

— Mi már kaptunk egy levelet, •amelyben a levélíró a lakosság követeléseinek támogatására kér bennünket, csak éppen a kapcsolatot nem tudjuk felvenni vele, mert lakáscímét nem közölte. A kérést természetesen továbbítani kívánjuk a városi tanácshoz. Ez az ügy mindenképpen méltányossági felülvizsgálatot érdemel, mert az érintett lakosság véleménye nem hagyható figyelmen kívül, az eljárás törvényessége esetén sem.

Szabados János, a tanács műszaki osztályának vezetője nem irta alá a pavilonépítőkkel folytatott tárgyalás jegyzőkönyvét.

— Miért?

— Ez nem engedetlenség volt részemről. Népi értettem egyet vele. A pontatlan megfogalmazás úgy tüntette fel, hogy mi ajánlatot tettünk a Bem utcai elhelyezésre a tulajdonosoknak. A valóságbem mi csak egy megbízást teljesitettünk — amivel mellesleg nem értünk egyet —, hogy a pavüonok az ott elkészült parkoló felbontása árán helyezhetők el.

. — A megoldást az jelentené, ha önök visszavonnák az építési engedélyeket.

— Mi a jelenlegi jogszabályok alapján törvényesen jártunk el. Építési engedélyt csak akkor lehet visszavonni, ha az jogszabályellenes. Egyébként megérett a módosításra a tanácstörvény. Mint tudjuk, a példa nincs egyedül. Á törvény, a hatóság éppen azokkal kerül szembe, akiknek az érdekeit kellene szolgálnia. Úgy hiszem azonban, egy város földterülete az államé, s az államot ebben az esetben a város tanácsa jelenti, a tanács pedig a lakosság maga, illetve annak választott testületé. Ki dönt hát a föld sorsáról, ha nem a tulajdonosa?

Hajós Terézia