Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-24 / 121. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 24. PEKING Normalizálódás bizonytalanságokkal A kínai televízió és a rádió kedd reggeli jelentése szerint hajnalban Peking dél-nyugati külvárosában kisebb méretű összetűzés volt a hadsereg egyik egysége és az úttorlaszt őrző diákok között. A „félreértés” miatt kitört verekedésben több diák megsérült, közülük néhányat kórházban ápolnak. A katonák nem használtak fegyvert. Szemtanúk a sebesült diákok számát hetvenre teszik. A rövid összetűzés után a katonák elvonultak. Az éjszaka, az említett incidenstől eltekintve, viszonylagos nyugalomban telt el. A Tienan- men téren mintegy 25 000 diák és pekingi lakos tartott ülősztrájkot és ügyeletet az esetleges katonai behatolás megállítása céljából. A főváros útvonalain „kamikaze” diákcsoportok járőröztek teherautókkal és motorkerékpárokkal. Pekingben a statárium negyedik napján első ízben mutat többé-kevésbé megszokott képet az utca. Nagyrészt helyreállt a tömegközlekedés, az utcákon ismét közlekednek a buszok és a trolibuszok. Az üzletek és a piacok normális forgalmat bonyolítanak le. A posta azonban továbbra sem kézbesíti időben a napilapokat. Arról nincs semmiféle hivatalos hír, hogy mi történik a Kínai Kommunista Párt és a kormány székházában. A legfelső vezetők közül a rendkívüli állapot bevezetése óta senki sem szólalt meg. Kínai források azonban azt állítják, hogy éles harc folyik a vezetésen belül, s ennek kimenetelétől függ, mi történik Kínában az elkövetkező hónapokban. Több forrás véleménye szerint megkezdődtek az előkészületek a KKP Központi Bizottsága, illetve az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága rendkívüli ülésének összehívására. Állítólag több parlamenti képviselő kezdeményezte a Li Peng kormányfő által meghirdetett statáriális rendelet visszavonását. A pekingi diákok, válaszul a kedd hajnali incidensre, délutánra tömeggyűlés megtartását irányozták elő a Tienanmen téren. Á gyűlés fő jelszava és követelése ugyanaz, mint hétfőn volt: Li Peng miniszterelnök azonnal mondjon le, és távozásával egyidejűleg vonják vissza a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló rendeletet. Ligacsov rágalmazással vádolja a legfőbb ügyészség nyomozóját MOSZKVA A személyét ért vádak némely politikai tanulságával, összefüggésével foglalkozik Jegor Ligacsovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának az a nyilatkozata, amelyet a KB hétfői ülésén ismertettek a testület tagjaival. E nyüatkozat szövegét kedden hozta nyilvánosságra a párt központi lapja, a Pravda. Ligacsov emlékeztetett arra, hogy május 12-én egy tévéműsorban a szovjet legfőbb ügyészség egyik nyomozója, Nyikolaj Ivanov elmondta: az általa vizsgált vesztegetési ügyekben „újabb politikai bizottsági tagok neve bukkant” fel, s őt nevezte meg. A szovjet politikus ezt a kijelentést rosszindulatú provokációnak minősíti, amelynek az a célja, hogy egy ilyen bűntett kapcsán beárnyékolja egy KB-tag becsületét. Ligacsov úgy véli, ennek a lépésnek a célja politikai karriermegfontolásokból lejáratni a jelenlegi pártvezetést. A rágalom — teszi hozzá Ligacsov — igyekszik elterelni a figyelmet azokról a súlyos vádakról is, amelyek Ivanov címére érkeztek vizsgálati módszerei miatt. — Az ilyen rágalmak — hangzik Ligacsov nyilatkozata — nemcsak az én becsületemet sértik, de beárnyékolják a politikai bizottság becsületét is. Elismerve, hogy a sajtó általában sokat tesz az átalakítás politikájáért, a magas rangú pártvezető megjegyzi, hogy bizonyos orgánumok rendelkezésre állnak ügyészségi emberek számára ahhoz, hogy másokat még a birósági eljárás előtt bűnösnek kiáltsanak ki, vagy a közvéleményt olyanok ellen fordítsák, akik ellen még csak vizsgálat sem folyik. Az említett tények tisztázását kérve a politikai bizottságtól, Ligacsov nyilatkozatában végezetül kifejtette: az igazi demokrácia és jogrend megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy minden szovjet ember szabadon élhessen és dolgozhasson. Éppen e célok elérését veszélyeztetik a politikai karrierizmusból fakadó fenyegetések, amelyek ellen — hangoztatja a KB-titkár — határozottan fel kell lépni. Az SZKP Központi Bizottsága — mint ismeretes — úgy határozott, hogy a nyilatkozatban foglaltak tisztázásának eredményeiről tájékoztatást ad majd. Horn Gyula Jugoszláviába utazott Horn Gyula külügyminiszter kedden hivatalos, baráti látogatásra a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba utazott. A magyar külügyminiszter Budimir Loncsar szövetségi külügyi titkár meghívására érkezik Belgrádba. (MTI) CSEHSZLOVÁK LAPOK Bős—Nagymarosról A hivatalos megnyilatkozások után először közölt olvasói véleményt a nagymarosi építkezések felfüggesztéséről a Rudé Právo. Németh Miklós prágai tárgyalásainak előestéjén, kedden, a lap első oldalán jelentette meg Josef Kalousek artubicei közgazdász levelét, aki „csodálkozásának”, „meglepetésének” és „felháborodásának” adott hangot a döntés miatt. A levélíró szerint éppen az olyan létesítmények, mint a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer segítenek megoldani az olyan ökológiai problémákat, mint a mind Csehszlovákiának, mind Magyarországnak jelentős gazdasági károkat okozó árvizek elleni védelem. A pardubicei közgazdász azt hangoztatta, hogy a nagymarosi építkezések ügyét az ellenzéki csoportok használták fel saját politikai céljaik érvényesítésére, amit nyilatkozatában a nagymarosi tanácselnök is megerősített. A csehszlovák szakszervezetek lapja, a Práce, keddi számában Ladislav Bla- zek, csehszlovák szövetségi tüzelőanyag- és energiaügyi miniszterhelyettest szólaltatta meg Bős—Nagymaros ügyében, aki a korábbi hivatalos megnyilatkozásokhoz hasonlóan a teljes létesítmény felépülésének fontosságát hangsúlyozta, kiemelve a vízlépcső- rendszer árvízvédelmi, hajózási és talajvízvédelmi hasznosságát. A miniszterhelyettes szerint Nagymaros elhagyása miatt évente félmilli- árd koronát kellene fordítani arra, hogy más forrásból pótolják a kieső elektromos csúcsenergiát, és utalt arra, hogy mivel 50 évre tervezték a vízlépcsőrendszert, ez összességében hatalmas költséget jelentene. Blazek azt is kifejtette, ha teljes egészében felépül a vízlépcsőrendszer, miután csökkenthetik a hagyományos hőerőművek teljesítményét, évente 114 ezer tonna kén-dioxiddal, 10 ezer tonna nitrogén-oxiddal és 18 800 tonna pernyével kevesebb jutna a levegőbe. „Tekintettel éppen a már eddig beruházott hatalmas értékekre, feltételezzük, hogy közös tárgyalásokkal megállapodhatunk a mű építésének folytatásáról” — hangoztatta végezetül a csehszlovák szövetségi tüzelőanyag- és energiaügyi miniszterhelyettes. Reform és haladás Megújulhat-e az MSZMP? (Folytatás az 1. oldalról) Erre a kérdésre Pozsgay Imre egyértelmű igennel válaszolt. A pozitív válasz megoldásának azonban a következő előfeltételei vannak. Csakis akkor, ha a párt szembenéz a saját történelmével, ha kihajítja hajójából a hibás ballasztokat, ha olyan programot ad, melyet az emberek magukénak ismernek el. További feltétel még a személyi megújulás: olyan rátermett, tehetséges vezetőkkel, akiknek hitelük van. A pártnak az európai kultúra érték- és eszmerendszeréhez kell kapcsolódnia. A jelenlegi légkörben benne van a bizalmatlanság, az MSZMP-nek azonban nem érdeke, hogy más pártok kijátszásával próbálkozzon.1 Csak olyan választási küzdelembe szabad belemennie, melyre a különböző pártok is alaposan felkészülhetnek. Az nem kárhoztatandó, hogy itt is a tisztességes játék szabályai érvényesek, vagyis mindenki nyerni akar. Sokan úgy vélik, hogy soha nem voltak a mostanihoz hasonló, kedvező történelmi körülmények., Jobboldali fordulattól nincs okunk tartani. A magyar társadalomban mélyen gyökerezik a szó legnemesebb értelmében vett egalitarizmus, azaz az egyenlőség eszméje, csakúgy, mint a szociális érzékenység. A különböző véleményeket illetően megegyezésre lehet és kell jutni, nagyfokú toleranciával kezelve a súrlódó nézeteket. Leginkább az MSZMP-nek —^ mint a hatalom birtokosának — kell a tűrőkészséget gyakorolnia. Diktatúra — csak stagnálás mellett Az előadás után a hallgatóság számos kérdést tett fel. Az egyik jelenlevő például a párthatározatok érvényességéről, illetve arról érdeklődött, hogy vajon reformer-e a pártfőtitkár? — A demokratikus centralizmus, mely tulajdonképpen egyfajta bürokratikus centralizmuson alapul, teljes egészében csődöt mondott —.kezdődött a válasz.'— A párttagságnak nem jutott más szerep, minthogy szakadatlanul egyetértéséről biztosította a felsőbbséget. Ehhez járult még az „egységben az erő” szörnyű jelszava. Itt az ideje, hogy meghaladjuk azt a szervezeti formát, mely minden új gondolattal szemben immunitást tanúsít, az elővezetőit pedig lefejezi vagy szögesdrót mögé juttatja. Később azután felfedezi — rendszerint akkor, amikor már nincs hitele — a reformgondolat igaz voltát. A törvényt akkor is be kell tartani, ha nem értünk vele egyet, a sajtó szabadsága viszont tegye lehetővé a törvény kritikáját. i A második kérdésre Pozsgay Imre azt válaszolta, hogy a főtitkár személye abszolút tekintély hordozója egy monolitikus rendszerben, tehát bírálhatatlan. Most kimondott, hogy nincs többé megfellebbezhetetlen tekintély, senkinek sincs olyan hatalom a kezében, hogy a törvény fölé helyezhesse magát. Az ember nézetei állandóan változnak, ez természetes és helyes dolog. így Grósz Károly is bizonyára reformernek tekinthető. Egy másik felszólaló a pártszakadás lehetőségéről kérdezett. A válasz: A szakadás sem a pártnak, sem a társadalomnak nem érdeke, azonban az egység sem tekinthető fétisnek. Ha azonban egy sztálini stílusú visszarendeződés jönne, egy percig sem maradnék a párt tagja — mondta Pozsgay Imre. Elhangzott még egy kérdés a fegyveres erők és a társadalom viszonyairól. Érről az előadónak az volt a véleménye, hogy az’ország szuverenitásának és belső rendjének védelmére a jelen helyzetben szükség van e testületekre. — Jogi vagy politikai rehabilitáció lesz-e a Nagy Imre- perben? Grósz Károly és Horn Gyula nyilatkozatát nem tartom ellentmondásosnak, még akkor sem, ha különbség rejtőzik bennük. Ha bebizonyosodik, hogy koncepciós per volt, akkor a politikai rehabilitáció elkerülhetetlen, az egyéb ügyekkel kapcsolatban megismételhetem' amit Kaposvárott mondtam: elszámoltatás lesz, de leszámolás nem. önmagunkkal azonban a leszámolás nem kerülhető el. Gál Zoltán Grósz Károly látogatása Szabolcs-Szatmárban Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára kedden Szabolcs- Szatmár megyébe látogatott. A főtitkárt Gyuricsku Kálmán, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke kísérte a program első állomására, Záhonyba, ahol Csősz Béla, a városi pártbizottság titkára és Borbély Károly tanácselnök köszöntötte'. Grósz Károly ezt követően a záhonyi pártbizottság, Valamint a MÁV helyi üzemi párt-végrehajtóbizottsága tagjaival találkozott. A vendéglátók által megfogalmazott, tizennyolc kérdésre adott főtitkári válaszban szó esett minden olyan témáról, amely ma a politikai közéletet átszövi, a párttagságot, sőt a pártonkívüli- eket is foglalkoztatja. Grósz Károly beszélt a párt helyzetéről, a reformkörökről és azok szombati szegedi tanácskozásáról; szólt a párt és a pártvezetés egységének kérdéséről, valamint a politikai és gazdasági kibontakozás irányáról. Az eszmecsere után Grósz Károly üzemlátogatáson vett részt. Felkereste a Compack Vállalat záhonyi telepét, ellátogatott a MÁV helyi tengelyátrakó, kézi átrakó, valamint gépi átrakó üzemegységébe. Epeijeskén megtekintette a rendező pályaudvar automata gurítórendszerét, továbbá a vasérccsúszdát, a konténerátrakót, illetve a MÁV—AGROTEK csomagoló gazdasági társaság üzemét, Fényeslitkén pedig az északi pályaudvar gurítótornyát. Az MSZMP főtitkára délután Fehérgyarmat vendége volt, ahol a város és környékének párttagjaival folytatott eszmecserét időszerű politikai kérdésekről. Gyerekeket szállító autóbuszba rohant a katonai teherautó Általános iskolás gyerekeket szállító autóbuszba rohant kedden délelőtt Gyulafirátót községben egy teherautó. A szovjet katonai jármű a hajmáskéri útról —a Stop tábla ellenére—megállás nélkül hajtott a 82-es főútra. A szabályosan közlekedő kaposvári busz utasai közül 25-en megsérültek, köztük egy személy súlyosan, a többiek könnyebben. Á sérülteket a veszprémi kórházban ellátták, közülük 23-an még kedden hazatértek otthonukba, a Kapos Volán külön autóbuszán. (MTI) KEDVELTÉK A KÉK DUNÁT, A VIGADÓT, MEG A HALÁSZTANYÁT A NYOMOZÓK — KINEK DRÁGA ITAL, KINEK PUSZI — NAGYOBB A FÜSTJE, MINT A LÁNGJA? A kalocsai vesztegetési ügy tárgyalásáról jelentjük Megvitatták a kormány csomagtervét Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Rutinosan pergeti a fiatal dr. Kónya István hadbíró százados a Fehér József százados és társai ellen, hivatalos személy által folytatólagosan elkövetett vesztegetés miatt, indított per első tárgyalási napján, kedden, a vádlottak meghallgatását. Az ügy jellegére való tekintettel a Kalocsai Városi Bíróság első emeleti, érdeklődők befogadására is alkalmas helyiségében a szegedi katonai bíróság nyilvánosan tárgyalja a városi rendőrkapitányság nyomozó alosztálya vezetőjének és 3 beosztottjának bűnperét. A bíróság vezetőjének, a két rendőrtiszt ülnöknek, & védőknek és dr. Imolya Imre őrnagy ügyésznek lényegre törő kérdéseire röviden vála- szolgatnak a vádlottak. Maguk is joghoz értő emberek lévén, igyekeznek tárgyszerűen, ám természetesen a szegedi katonai ügyészség vádiratában felrótt vétkeiket csökkentve, je- lentéktelenítve védekezni. Ritkán ejtik ki egymás nevét, rendszerint így hivatkoznak társukra: az első rendű vádlott, vagy ’ a másodrendű vádlott ... Az őket —. a tárgyalás e szakaszában csak így mondható — állítólag megvesztegető vagy ajándék-, adásra késztetett (kényszerített) vendéglősöket azonban így említik: „a Marika”, az „Anti”, az „Imre”. Számukra így természetes, hiszen legtőbbüket régóta ismerik. Mindnyájan kalocsaiak vagy a város környékén éltek, laknak. A 37 éves első rendű vádlott öregcsertői, a nála 2 évvel fiatalabb Fischer József rendőr főhadnagy, nyomozó kalocsai, ugyanitt született a 33 esztendős Tóth József rendőr főhadnagy. A legidősebb és a legalacsonyabb rangú Kollár Ferenc Foktőt vallja szülőfalujának. Kisvárosban mindenki ismer mindenkit, mindenki tudja, hogy „ki mikor ..nem könnyű szétválasztani a magán- és közéletet. A bíróság mindenekelőtt azt szeretné tisztázni, hogy nevezettek (együtt vagy kettesével, hármasával, egyedül, netán mások társaságában) hivatalosan (úgymond: akcióban) vagy magánemberként tértek be a meszesi Kék Duna vendéglőbe, a Vigadóba vagy a Halásztanyára. Maguk sem tagadják, hogy olykorolykor fizetés nélkül fogyasztottak. Az még nem tudható pontosan; a vendéglősök nem fogadták el az ételekért, italokért felajánlott pénzt vagy eleve éreztették: elvárják az ingyenes kiszolgálást. Fischer József főhadnagy — ő is büntetlen előéletűnek számít, noha egyszer már elítélték kényszervallatás miatt — például úgy tudja, hogy az egyik diszkóba 20 Ft volt a „beugró”. Később már ingyen beengedték. Azóta négyszeresére emelkedett a belépő. A tisztek egyike-másika kedvelte az asztali teke játékot. Igen ám, de 5 percért 20 Ft-ot kellett (volna) bedobálni az automatába. Az előzékeny tulajdonos kikapcsolta a masinát. „Szórakozzatok, szórakozzanak nyugodtan”. A bíró rákérdezett: „Mennyi ideig tartott egy-egy játék?”. Előfordult, hogy másfél-két óráig. A világért se szeretném, ha a rend őrei lapunkat is elmarasztalnák olcsó hangulatkeltéssel, ezért gyorsan hozzáteszem: a világon mindenütt örülnek az italboltvezetők, kocsmárosok, táncos helyek tulajdonosai, ha rendőr is van a teremben. Puszta jelenlétével— kisvárosban még szolgálaton kívül is — megfékezheti a rendetlen- kedöket, megóvhatja botrányoktól a vendéglátóhelyet. Ki szólna egy szót is, ha a tulaj esetenként meghívja rendőrvendégét egy (egy!) pohár italra, üdítőre. Az már nehezen hihető, hogy a másodrendű vádlott akkor is megaján- dékoztathatta volna feleségét 300 Ft- os különlegességgel, ha nem hozzá tartozott volna a vendéglátók ellenőrzése? A bíróság előtt arra hivatkozott, hogy nem gondolt hivatali beosztása és az italadományozás közötti összefüggésre, mivel családja régi barátságban van a vendéglőssel, ő is megkőszöntőtte névnapján az adományozásra rávett hölgyet. „És ön mit adott neki?”, tudakolta a hadbíró százados. „Puszit.” Több a semminél... A vádirat szerint a nevezettek csak akkor vettek észre valamilyen szabálytalanságot, ha. — például — az egyik helyen az új, a szokásokat még nem ismerő felszolgáló tévedésből számlát is felszolgált az elfogyasztott ital mellé. Majd a holnap záruló tárgyaláson dől el, hogy igazolhatók-e azok a feltevések, amelyek szerint a tisztek (ál- lítólag) kijelentették: „Placcra tesz- szük. ha okvetetlenkedik!” Mindenesetre furcsa, hogy a városi tanács művelődésügyi osztályának hatásköréhez tartozó vendéglátó-ipari műsor ügyében is intézkedtek, közreműködtek az intézkedésben, félbeszakíttat- tak egy programot. Más furcsaságok is kiderültek a tárgyalás — itt csak fő vonalakban ismertetett — első napján. Olykor még a többéves késéssel foganatosított együttes tanácsi és rendőrségi intézkedést is le kellett állítani, mert „X elvtárs”, azaz a városi pártbizottság egyik volt titkára „odaszólt”. Igencsak meglepődött a bíróság, a hallgatóság, amikor az egyik rendőrtiszt ülnök afelől érdeklődött, hogy nem lett volna-e célszerűbb, etikusabb, ha közös szórakozásaikat (még a nőnapot is) végül is, a valamilyen formában hozzájuk tartozó, vendéglők helyett zártabb, elvtelen összefonódást eleve kizáró helyen szervezik, például a fegyveres erők klubjában? Fehér százados és Fischer főhadnagy egyaránt kijelentette: „Onnan kinézik a rendőröket”. A tárgyalás szünetében megjegyezte egyik ismerősöm: „Ennek az ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja.” Majd megtudjuk. A pénzben kimutatható kár talán néhány ezer forint. Kifejezhető-e azonban a rendőrség tekintélyvesztése? Miért hiszik, hihetik azt szerte az országban, hogy érdemes, lehetséges a rendőrök jóindulatát néhány üveg borral, vacsorával, miegymással megvásárolni. Az ilyen nyilt tárgyalások többféleképpen megnehezítik ilyen helyzetek, hitek és tévhitek kialakulását. A kalocsai rendőrper kimeneteléről előreláthatóan pénteken tudósi- tunk. Heltai Nándor Az év első negyedének tapasztalatai alapján nagy a veszélye annak, hogy az ország külső és belső pénzügyi helyzete erős mértékben eltér az idei tervtől. Ez veszélyeztetné Magyarország fizetőképességének megőrzését, a gazdaság működőképességét, megnehezítené a társadalmi-gazdasági kibontakozást. A számítások azt mutatják, hogy amennyiben folytatódnak az évkezdés kedvezőtlen folyamatai, úgy mind a nemzetközi, mind a belső viszonyokat tekintve elfogadhatatlan hiány alakulna ki: a fizetési mérleg deficitje meghaladná az 1 milliárd dollárt, a költségvetés hiánya pedig 50-60 milliárd forint körül alakulna. Ennek elkerülésére a kormány csomagtervet dolgozott ki, aminek megvalósítása azonban csak az Országgyűlés döntésével, támogatásával kezdődhet meg. Az idei megbomlott pénzügyi egyensúly helyreüillentését szolgáló kormányintézkedéseket keddi ülésén tekintette át a parlament külügyi bizottsága. A mintegy 30 milliárd forintos megtakarítást eredményező, tíz pontban összefoglalt intézkedéssorozat a többi között tartalmazza a védelem és az egyéb fegyveres testületek költségvetési támogatásának 5,1 milliárd forintos csökkentését, az igazgatási ágazat támogatásának 10 százalékos, 1 milliárd forinttal történő lefaragását, illetve számos más központi költségvetési szerv támogatásának 1 milliárdos csökkentését. A kormány ugyancsak mérsékelni kívánja a társadalmi szervek, a SZOT támogatását és az egyéb költségvetési kiadásokat. Ez 590 millió forintos megtakarítást eredményezne. 7,6 milliárd forintot kívánnak megspórolni a vállalati támogatások, a felhalmozási juttatások, a nemzetközi kötelezettségek csökkentésével. A tervezett intézkedések eredményeként az állami költségvetés hiánya 20-30 milliárd forintra szorítható vissza. Az intézkedéseket szociálpolitikai csomagterv egészítené ki, amelynek alapgondolata, hogy a nagyobb fo- gyasztóiár-növekedést — amely az egyes társadalmi rétegeket differenciáltan érinti — részben normatív módon, részben a legrászorultabb csoportoknál, illetve egyedi mérlegelés alapján kell ellentételezni. A testület második napirendi pontként a bős—nagymarosi beruházás sorsával összefüggő kérdésekről hallgatott meg tájékoztatót. Zsuffa Ervin környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes elmondta: az Országgyűlés határozatának megfelelően, a kormány ígéretével összhangban, az illetékes tárcák megvizsgálják az építkezés különböző összefüggéseit. Az Igazságügyi Minisztériumban létrehozott jogi ad-hoc bizottság — ZsufFa Ervin tájékoztatása szerint — arra a következtetésre jutott, hogy a magyar—csehszlovák államközi szerződést, magából a szerződésből kiindulva, nem lehet felmondani. A megállapodásra a nemzetközi jog általános alapelvei irányadóak. Ha tehát a magyar fél módosítani kívánja a beruházást, akkor tárgyalni kell csehszlovák partnerével, s a döntés így kétoldalú alku függvénye lesz. Némileg más a helyzet Ausztriával kapcsolatban, hiszen az osztrák vállalkozók részvételét négy magánjogi szerződés rögzíti. Ennek megfelelően a módosítással kapcsolatos kérdések rendezésére az osztrák jog előírásai irányadóak, a vitában választott bíróság hivatott dönteni. Az építkezés gazdasági hatásait az Országos Tervhivatal vizsgálta, megerősítve a korábbi értékeléseket. Az állásfoglalás lényege: a beruházás befejezése kevesebb költséggel jár, mint az esetleges leállítás.
