Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-22 / 119. szám

1989. május 22. • PETŐFI NÉPE • 3 MSZMP-reformkörök országos tanácskozása Szegeden Szombaton délelőtt Szegeden, az MTA Biológiai Központjában kezdte meg munkáját az MSZMP-reformkörök első országos tanácskozása száztíz reform­kor, platformcsoport több mint négyszáz képviselője, az új szerveződések, pár­tok, társadalmi mozgalmak csaknem száz érdeklődője részvételével. A tanács­kozáson megjelent Pozsgay Imre áilamminiszter, Vastagh Pál, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára, mindketten az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. ' ■ 7 ' jg|||- '• A tanácskozást szervező, az országban elsőként megalakult Csongrád megyei reformkor képviselője, Lovászi József kijelentette: a tanácskozás célja az MSZMP-n belül reformplatfonn kidolgozása. A most megélt társadalmi mo- dellválságnak egyik oka a sztálini pártstruktúra. A reformkörök létrejötte mindenekelőtt a párt eddigi működésének egyértel­mű kritikája — jelentette ki vitaindító előadásában Kerényi György, a Bács- Kiskun megyei reformkor képviselője. Majd arról szólt, hogy csökken a pártta­gok száma, egyre többen morzsolódnak le. A kiábrándulás, az elfordulás egyik okaként említette, hogy elbürokratizálódott a párt, lélektelen és formális a szer­vezeti élet, s szinte kiveszett az emberi kapcsolat, a szolidaritás. A társadalom­ban, a gazdaságban sokszínű folyamatok zajlanak, a párt reformja viszont meg­akadt egy szinten, és kiderült: a jelenlegi struktúrában már araszolva sem halad­hat tovább. A reformkörök tényleges politizálást akarnak, nem elhagyni a pártot, hanem elfoglalni. Ezzel esélyt adni a gyökeres átalakulásra, ámelynek ónszerveződő, demokratikus és.szocialista párt a végeredménye. Az új, igazi párthoz új struktú­ra, stüus-kell. Hozzá felkészült, hiteles vezetők, új arcok a testületekben és az apparátusokban. Az MSZMP bármennyire szeretné, nem szabadulhat a sztálini modelltől, ha saját működését, felépítését át nem formálja — mondta a plenáris ülés másik előadója Géczi József, a Csongrád megyei reformkor képviselője. Hozzátette, hogy ehhez sürgősen — még az idén—rendkívüli, előrehozott vagy akár jelzők nélküli pártkongresszusra van szükség. A delegálás rendje demokratikus legyen, teljes partnyilvánosságot feltételezzen. A múltról szólva hangsúlyozta, hogy mindenki által elfogadhatónak látszik a leszámolás helyett áz elszámolás formula. Számos reformkor fontosnak tartja, hogy Nagy Imre és kivégzett társai temetése előtt egy hónappal, későn ugyan, de végre egyértelmű politikai értékelést kapjanak a demokratikus szocializmus 1953 utáni politikai, irodalmi és filozófiai áramlatairól az MSZMP részéről is. Az MSZMP-n belüli reformerek nem kerülhetik meg, hogy megkíséreljék a Ká­dár-korszak differenciált értékelését — jelentette ki az előadó. A konferencia a plenáris ülést kővetően öt szekcióban folytatta munkáját. Ezek témái: Múltunk a jelenben; Milyen pártot akaruqk?; A gazdaság és a tulaj­don reformja; Társadalmi állapotaink és a reform; Átmenet a demokratikus jogállamba. Új névvel vagy a régivel, de—pártot! A milyen pártot akarunk? elnevezésű szekcióban e kérdésre a legtöbben úgy válaszoltak, hogy elsősorban pártot akarnak. Az MSZMP ugyanis jelenleg nem párt, mivel sem nemzeti programja, sem akcióképes vezetése, sem az előbbiekkel meggyőzhető tagsága nincs, így párttá kell alakítani. Többek szerint a párt meg­újításának lehetősége a reformszámy kezében van, s a fordulat egyik eszköze lehet az előrehozott pártkongresszus. Szinte minden felszólaló egyetértett ab­ban, hogy a pártkongresszust őszig meg kell tartani. Politizáló és demokratikus pártra van szükség, mivel—hangsúlyozta az egyik résztvevő—az MSZMP-ben igazán demokratikus viszonyok soha nem működ­tek. Ebben a szekcióban általában nem követelték az azonnali pártszakadást. Ugyanakkor többen kifejtették, hogy nem zárható ki az MSZMP-nek egyfajta békés úton történő ketté, vagy többfelé válása sem, Az egyik felszólaló szerint — jóllehet hosszú távon ez jelentene megoldást — a pártszakadás most nein időszerű, mert ott maradna egy lefejezett párt fundamentalista csoporttal, s a hatalom minden eszközével. Javaslatok hangzottak el az MSZMP nevének megváltoztatására is. Kezde­ményezték, hogy á párt neve legyen Demokratikus Szocialista Néppárt, esetleg Magyar Szocialista Párt. Mások nem értettek egyet a névváltoztatással. A Kádár-korszak és általában az 1945 utáni magyar történelem értékelésénél tanulmányozni kell a nemzetközi viszonyokat, vagyis azt, hogy a munkáspárt mindenkori vezetése mennyire értékelte túl, vagy becsülte alá e körülményeket A múltunk a jelenben elnevezésű Szekcióban az is elhangzott: meg kell vizsgálni, hogy a Szovjetunió vezetése mennyi ben járult hozzá a hazánkban bekövetkezett változásokhoz, á baloldál előretöréséhez, illetve a reformerek háttérbe szorulá­sához. Vizsgálat tárgya kell legyen azis, hogy a testvérországok belső feszültsége mennyiben késztette a testvérpártokat arra, hogy 1956-ban példát statuáljanak Magyarországon. Volt, aki ezzel hozta összefüggésbe Nagy Imre kivégzését is. 1956 értékelése kapcsán felvetették, hogy az nemcsak aktuálpolitikai kérdés, hanem — és itt a munkástanácsokra, a forradalmi és nemzeti bizottságokra utaltak —'alternatívát is jelenthet a hazánkban most zajló társadalmi folyama­tokban. A vita robbanásszerűen akkor élesedett ki, amikor egy felszólaló javasolta: mondja ki a tanácskozás, hogy 1956. október 23-án forradalom kezdődött, ame­lyet a november 4-én történt külső beavatkozás megakasztott. Ezzel több hozzá­szóló egyetértett, többen aktuálpolitikai okok miatt nem tartották szerencsés­nek, hogy most ebben a kérdésben egyértelműen állásfoglalás, szülessen, míg ■mások árnyaltabb megfogalmazást javasoltak. A szekció javasolta, hogy a re­formkorok országos tanácskozása kezdeményezze Nagy Imre politikai rehabili­tálását. Javasolta továbbá, hogy az MSZMP-reformkörök vegyenek részt Nagy Imre és társai temetésén és keljék a szervezőket, hogy elhelyezhessék a síron koszorúikat. Gazdasági rendszerváltásra van szükség A modellváltást csak békésen, tárgyalások útján szabad megvalósítani—ezt fogalmazták meg a demokratikus jogállamba való átmenet to követelménye­ként az átmeneti időszak problémáit elemző szekció tagjai. Véleményük szerint a kiegyezéshez nélkülözhetetlen a hatalom és a társadalom közötti párbeszéd, aminek feltételei azonban most még hiányoznak. A tárgyalásokat két sikon, a politikai szervezetek közötti párbeszéddel, illetve egyfajta szellemi koalíció kia­lakítására törekedve lehetne megkezdeni. A politikai szervezetek közötti párbe­szédet illetően a hozzászólók azon a véleményen voltak, hogy az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalások jelenleg zsákutcában vannak, s ez az MSZMP vezetése egy részének hibájából következett be. Többek igazolva látják azt a feltevést, hogy az MSZMP egyes vezetői nem hajlanak a tárgyalásokra. Ezért azt javasolták, hogy a párt politikailag hiteles személyekből állítson össze egy új bizottságot, mások szerint ne az MSZMP, hanem a kormány vagy a parla­ment küldöttségé tárgyaljon a továbbiakban az ellenzékkel. A másik lényeges követelmény az átmenet időszakában az ország kormá- nyozhatóságának, működőképességének fenntartása. Ehhez az is szükséges, hogy az ellenzék magatartása konstruktív, lojális legyen a kormánnyal szemben, s ne tagadja meg az együttműködést. A szellemi koalíció céljáról szólva pedig kiemelték: az mindkét részről, tehát a párt és az ellenzék oldaláról egyaránt a megegyezésre n erők együttműkö­dése lenne saját szélsőségeseik visszaszorítására. Az MSZMP részéről ez azok­nak a háttérbe szorítását jelentené egyrészt, akik minden áron meg akaiják tar­tani a hatalom monopóliumát, másreszt pedig, akik a kommunistákat szívesen látnák a nemzeti koalíció sáncain kívül. Megreformálni csak működőképes rendszert lehet; a gazdasági növekedés kizárólag folyamatos szerkezetváltásra alapozható; soha többé nem Szabad el­fogadni olyan programot, amely a rövid távú érdekeknek rendeli alá a gazdaság hosszú távú fejlődését -— így foglalható össze a gazdaság és a tulajdon reformjá­val foglalkozó szekció főbb mondanivalója. Ezt a gazdaságot felülről dinami­zálni már nem lehet, most már nem egyszerűen a gazdaság reformjára, hanem gazdaságirendszer-váltásra van szükség —r hangsúlyozta több neves közgaz­dász. A gyárak népi részvényesítése? A gazdaság talpra állításához szükséges tennivalókat a felszólalók elsősorban a politika és a gazdaság szétválasztásában, a tulajdonosi rendszer megreformá­lásában, a piac kialakításában jelölték meg. A tulajdonosi rendszer átalakítása kapcsán olyan szélsőséges nézetek is el­hangzottak, mint például a gyárak teljes népi részvényesítése, vagy az állami tulajdon egyszerű visszaadása magántulajdonba. A készülő átalakulási tör­vénnyel összefüggésben többen kiemelték: a jogszabálytervezet csak az átalaku­lás lehetőségeiről, módszereiről rendelkezzék, a tulajdonlás kérdéseit válasszák külön, s hagyják peg azt a lehetőséget, hogy az új, sokszínű tulajdonosi rendszer a gazdaság természetes fejlődése nyomán alakuljon ki. Egy történelmi út járhatatlanná vált, ezért modellváltásra van szükség — ebből kiindulva vizsgálta a tennivalókat a társadalmi állapotaink és a reform összefüggéseit taglaló szekció. Az itt felszólalók rámutattak, ma minden politi­kai erő, így az MSZMP is, csak a nagy egész, a makrostruktúra kérdéseivel foglalkozik, holott égető szükség lenne a társadalom mikrostruktúrájának áta­lakítására is, mert a reformok eddig itt még mindig elakadtak. A felszólalók a mikrostruktúra reformjának szükségességét elsősorban a kultúra, az oktatás és a nevelés oldaláról vizsgálták. A szekcióban többen amellett foglaltak állást, hogy a választások időpontját ne taktikai megfontolások döntsék el, arra is figyelmeztetnek, hogy az átrende­ződés csak legitim kormánnyal lehetséges, amely szavazattal kapott bizalmat. VASTAGH PÁL FELSZÓLALÁSA A szellemet átvinni a napi gyakorlatba A késő esti órákban plenáris ülésen értékelték a szekciók munkáját. Felszólalt Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára is. Hangsúlyoztá: fontosnak tartja, hogy az MSZMP reformkoréi az ország tel- . jes nyilvánossága előtt mondták eí, miként látják az ország és a párt helyzetét, mit kívánnak tenni megváltoztatásáért, s ezzel a megnyilatkozással eloszlathat­ják azokat a kétségeket, amelyek a körök működésével kapcsolatban a pártkőz- véleményben jelen vannak. A tanácskozás hangulata azt bizonyította; a reform- körök a párton belül kívánják a változásokat véghezvinni úgy, hogy szellemi, kritikai műhelymúltjukból továbbléptek, széles, párton belüli mozgalommá fej­lődtek. Ez a legfontosabb garancia arra, hogy a párt válaszolni tudjon a társada­lom kihívásaira. Ez a folyamat erősíteni fogja a párton belüli demokráciát, biz­tosítja, hogy a párt valóban lényeges társadalmi problémákról vitázó, azokban állást foglaló, politizáló párttá alakuljon. A tanácskozás alátámasztotta azt — jelentette ki Vastagh Pál —, hogy a re­formkörök képviselői úgy vélik, a párt reformja nem csupán önmagában a párt érdeke. Felismerték és kifejezték azt, hogy a párt reformja összefügg és össze­kapcsolódik a társadalom reformjával. Ez a felelősség készteti arra a reformkö­rök tagjait, hogy még radikálisabban követeljék a párt reformját. A mai tanácskozás egyik tanulsága — állapította meg —: mindent meg kell tenni, hogy a reformszeUem, a reformtörekvések kifejeződjenek a mindennapok gyakorlatában. Ez teremtheti ugyanis meg a párt hitelét. Ä többpártrendszer fontos eleme a kialakuló új politikai struktúrának. De — mint javasolta —, a többpártrendszert ne tekintsük a demokrácia alapértékének, fokmérőjének, ha­nem kapcsoljuk össze más reformokkal. Például rövid időn belül gazdasági kitö­résre van szükség. Tárgyalni kell mindenkivel, aki felelősen gondolkodik, fele­lősséggel viseltetik a nemzet sorsa és jövője iránt. Ki kell mozdítani a tárgyaláso­kat a holtpontról. Kijelentette: az ország jelenlegi válsághelyzetéhez a párt is jelentősen hozzájárult. A nyomasztó tehertől meg kell szabadulni. Gondjaink megoldásához soha olyan jó nemzetközi feltételek nem voltak, mint ami most Európában kialakult, Keleten és Nyugaton egyaránt. Ami ma Magyarországon történik, az nemcsak magyar ügy, hanem európai üggyé vált: ez a felelősség határozza meg tetteinket — mondotta végezetül Vastagh Pál. POZSGAY IMRE FELSZÓLALÁSA: A párt kövesse az országot Pozsgay Imre, az'MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter fel­szólalásában hangsúlyozta: — A reformkörök országos találkozója választ adott arra, hogy miért van szükség a társadalmi reformmozgalomra. Legfonto­sabb következtetés az, hogy nélkülünk nem lesz társadalmi megújulás, de ha mi nem tudjuk újra meghatározni magunkat, akkor nem lehetünk igazi partnerei azoknak a társadalmi erőknek, amelyek nélkül szintén nem lesz kibontakozás Magyarországon —- mondotta. : Az államminiszter szerint a reformkörök Országos tanácskozása arra is vá­lasz, hogy az MSZMP-nek van olyan nagy létszámú része, amely nem kényszerül a fal mellett, szemlesütve közlekedni ebben az országban. Éppen ezért—folytat­ta -^kimondhatjuk és nyíltan vállalhatjuk, hogy a reformköröket—miközben a horizontális szervezés új formáját tudták felmutatni nem szervezeti, hanem nemzeti célok vezetik. Pozsgay Imre szerint az MSZMP-nek nincs más útja, mint a reformfelismerés, mert minden másfajta alternatíva katasztrófához vezethet, s ez az ország, s ez a párt már megélt néhány ilyet az elmúlt évtizedekben. Az ország gondolatban már megtette a fordulatot. A párt csak úgy lehet újra kormányképes és kérhet újra vezető szerepet, ha most követi az országot —A reformkörök úgy lehetnek dinamikus, mozgékony, a szellemi és a gazda­sági élet kihívásaira reagáló közösségek, hogy közben néhány alapvető kérdés­ben közmegegyezésre jutottak — folytatta az államminiszter. Ezek közül a leg­fontosabbnak ítélte, hogy békés úton lehessen megvalósítani az átmenetet egy sztálinista típusú berendezkedésből a demokratikus szocializmusba és annak politikai rendszerébe. Pozsgay Imre végezetül kijelentette: a vita szelleme, gondolatköre, elszántsá­ga mindannyiunknak bátorítást adott politikai vállalkozásunkhoz. További el­tökéltséggel az MSZMP ismét megválthatja belépőjét a társadalmi bizalom vilá­gába, | ez garantálni fogja, hogy újra fontos tényezői legyünk a nemzeti kiegye­zésnek. Nemzetközi sajtótájékoztató , A késő esti órákban még javában tartott a tanácskozás, amikor Pozsgay Imre és Vastagh Pál nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. A külföldi újságírók nehe­zen akarták visszaengedni a tanácskozásra az államminisztert, kérdések sokasá­gát tették fel a párt és a reformkörök jövőjével, valamint az 1956-os események megítélésével kapcsolatban. A legtöbben az iránt érdeklődtek, hogy egyetért-e Pozsgay Imre egy novemberi rendkívüli pártkongresszussal, a választások idei megtartásával. Az államminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: maga még csak most mérlegeli a különbséget egy esetleges pártkonferencia és egy előreho­zott kongresszus között, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a párttagság, s most már a hivatalos partszervek jelentős része pártkongresszust követel. Ez a kérdés valószínűleg a KB jövő heti ülésén is szóba kerül. Az állam­miniszter szerint az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a választások kiírá­sát, |nem fűződik érdeke ahhoz sem, hogy még ki nem fejlett gyenge partnerpár­tokkal vagy ellenfelekkel induljon a következő választásokon. Ez ugyanis — véleménye szerint—nem oldana meg semmit, tovább folytatódna a legitimációs válság. Mint mondotta, ő személy szerint az M$ZMP-t a jövőben nemcsak a tárgya­lásokra alkalmas pártként, hanem győzelemre is képes pártként képzeli el. A je­lenlegi állapotában azonban ez a párt nem nyerné meg a választásokat. A párt­nak ki kell dolgoznia a választásokra a programját, s azt a nyilvánosság előtt hiteles politikusokkal és nem párthivatalnokokkal kell képviselnie. Visszatérve a kérdés első felére, ezzel kapcsolatban mégjegyezte: egy választásokra készülő' párt számára a lehetséges leghitelesebb döntéseket ken hozni a párt legmaga­sabb fórumán, tehát a kongresszuson, ahol programját is el kell fogadni. Ha a reformkörök most csak pártkonferenciát tartanának, akkor erre még a régi szer­vezeti elvek, normák szerint kerülne sor, s az nem szolgálna mást, mint a jelenle­gi, a párttagság számára elfogadhatatlan vezetőréteg átmentését a következő korszakra. A reformkörök jövőjéről, egy esetleges pártszakadásról szólva kiemelte: nem feltétlenül a reformereknek kell elhagyniuk a pártot, más megoldás is elképzel­hető, például az, hogy azok vonulnak ki, akik nem értenek egyet egy megújuló párt programjával. Az 1956-os eseményekkel, s a tanácskozás egyik szekciójának követelésével kapcsolatban, miszerint Nagy Imrét még temetese előtt rehabilitálják politikai­lag, az áilamminiszter kifejtette: megérti a reformerek e követelését, de az nem lenne jó dolog, ha a párt egy részének hibái miatt a felelősségbe belerántanák a pártnak azt a részét is, amelyet nem terhel felelősség az 1956 után történtekért. Ugyanakkor hangsúlyozta, ő maga, személy szerint nem szeretiazelőirt kö­vetkeztetéseket, s azoknak semmilyen oldalról nem is tesz eleget. Épp ezért eb­ben az ügyben is jó lenne, ha a főügyészi vizsgálat után foglalnának majd állást. Ezzel együtt emlékeztetett Nagy Imre leányának arra a kijelentésére, miszerint Nagy Imre temetése, június 16-a egyben a nemzeti megbékélés napja is legyen. A múltbeli hibákkal összefüggésben rámutatott, nincs olyan politikai cseleke­det és esemény, és nem is lehetséges itt Európában, amelyért halállal kellene bűnhődnie bárkinek. A múlttal szakítani kell vegre, ez azonban csak elszámolta- , tást, és nem leszámolást kell hogy jelentsen. * MIT ENGED MEG A PÉNZTÁRCA? Régi és új bútorok bizományi forgalmazása Régi típusú hálószobabútor eladó — olvasom Tiszakécske helyi lapjá­ban, a májusi Kécskében. Utcára néző ablakokban, hirdetőtáblákon, magánkereskedőknél és vásárok­ban is kínálnak már nem új lakbe­rendezési tárgyakat, amelyeket a használt cikkek piacán'— a kor di­vatjával, az egyéni ízléssel és szük­séglettel, s nem utoljára a pénzrom­lással számolva -fr más- és máskép­pen értékelnek. Van, aki alszik rá egyet, nem sieti el, hogy túladjon használt bútorán, hiszen az újakkal is annyi baj van. S milyen drágák! Másokat az foglalkoztat, hogy ol­csón megvennék a 15 éves kombi­nált bútorokat is. Azonban hová te­gyék a szűk bérházi lakásban? A kereskedők elmondják, hogy a lakáskörülmények mellett a nehéz megélhetés is befolyásolja a hasz­nált bútorok eladását. Kovács Eri­ka, a kecskeméti Bizományi Áru­ház helyettes vezetője az ötnapon­kénti 800 ezer forintos forgalom­ban félmillió forintra becsüli az át­vett ruhaneműk értékét, míg az egyéb használati tárgyak és búto­rok ennél jóval kisebb arányt képvi­selnek. Áz áruház becsüse ma is reggel óta jáija a várost, hogy nyolc Vacsi és Malom közi, Béke fasori és széchenyivárosi címre kimenjen a megvételre felkínált bútorok árá­ban megegyezni. Munkájában a hétről hétre változó keresletet veszi alapul. Hol a kárpitozott fotelek és rekamiék, hol pedig a 10 évesnél nem régibb szekrénysorok kelnek el hamarább. Az sem mindegy, hogy divatjamúlt, alacsony vagy nagylá­bú, világos vagy túl sötét, pácolt vagy fényezett egy bútor. Az értéke­sítésből származó haszna az üzlet­nek 20 százalék. Jártunk a Bizományi Áruház Bá­thory utcai bútorraktárában is, amelyet éppen nyolc éve nyitottak meg. Antal Ferencnének és Buda Lajosnénak tavaly ősszel még az volt a gondja: elfér-e a valamikor borospincének épített tárolóhelyen a sok áru? Most bőven van hely. A fenti, udvarra nyíló helyiségek sem zsúfoltak, inkább a használt bútorok sokfélesége érdemel figyel­met. Kisgyermeknek való etető­szék, továbbá fából és bambusz­nádból készült zsúrkocsi, dohány­zóasztalok, fogas, székek, négyré­szes szekrénysor — ez utóbbi dara­bokra bontva is kapható — váija, hogy gazdára találjon. Hozzák is, viszik is a bútorokat, amelyeknek egyike-másika nagy­mama korabeli, de az újak sem hiá­nyoznak a kínálatból. Látogatá­sunk idején érkezett meg Kocsérról az a tehergépkocsi, amely a Petőfi Termelőszövetkezetből 31 heverőt és 5 kétszemélyes fotelágyat hozott. Más termelők bútoraival is javítja kínálatát a Bizományi Aruház. A Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ Lőrinci szekrényt és könyvespol­cot, egy- és kétajtós cipősszekrényt, a Nagybaracskai Vegyes- és Építő­ipari Szövetkezet rekamiét, fotelt és dohányzóasztalt, a Mátészalkai Szatmár Bútorgyár pedig részekre bonthátó szekrénysort szállít Kecs­kemétre bizományi eladásra. K—1 • Megjöttek a kocséri szállítók. (Tóth Sándor felvétele) Pályázati felhívás! A Bács-Kiskun Megyei Tanács Mihala Ferenc kecskeméti lakos által felajánlott „ ... Alkoss __” közérdekű kötelezettségvállalás céljának meg­v alósítása érdekében pályázatot hirdet gépész műszaki tanulmányokat folytató, végzős fiatalok igényes diplomamunka készítésére való ösztönzé­sére. A pályázatban részt vehetnek azok a Bács-Kiskun megyei származású fiatalok, akik Magyarországon műszaki felsőoktatási intézmény nappali tagozatos végzős hallgatóiként diplomamunkájukat (szakdolgozatukat) az 1988/89-es tanévben védik meg, arra jórendü vagy ennél jobb minősítést kaptak, a témához kapcsolódó szakirodalom alapos feldolgozásáról és önálló értékeléséről tettek tanúbizonyságot, és diplomamunkájuk pályá­zatként történő benyújtásához ajánlást — lentebb ismertetve — kaptak. (Bács-Kiskun megyei származásúnak az tekinthető, aki egyetemi vagy főiskolai tanulmányai megkezdéséig megyei állandó lakos volt, vagy me­gyei középfokú oktatási intézményből tanult tovább.) A pályázattal támogatást elnyerő hallgató(k) — maximum két fö — díjazására a közérdekű kötelezettségvállalás tőkéjének 1989. december 31-éig képződő kamata — 30 000 forint körüli összeg — használható fel. A díjazás céljára szolgáló kamatösszeg 60 százaléka az egyetemi diploma, 40 százaléka a főiskolai szakdolgozat készítőjének adható. Ettől az arány­tól a pályamunka minősége alapján el lehet térni. Több jelölt esetén azfok) részesül(nek) díjazásban, aki(k): a legjobb eredményt érte(ék) el, azonosan jó eredmények esetén pedig az alábbi sorrend szerinti szaktéma feldolgozása a mérvadó: 1. hegesztés, 2. hőkeze­lés, 3. gyártástechnológia. A pályázat és benyújtása: A pályázati felhívásban megjelölt feltételeknek megfelelő diplomamunkát áz illetékes felsőoktatási intézmény a hallgató kérelme alapján a rendes védésen kívül pályázatként is értékeli és amennyi­ben azt arra érdemesnek tartja, úgy ajánlja annak pályázatként történő benyújtását. A pályázónak a diplomamunka egy másolati példányát az ajánlással, valamint lakcímének és Bács-Kiskun megyei származásának igazolásával együtt legkésőbb 1989. szeptember 5-éig kell benyújtani a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjéhez (6001 Kecskemét, Má­jus 1. tér 3.) A pályázat elbírálására a Bács-Kiskun Megyei Tanács képviselője a Gépipari Tudományos Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezete vezető­ségével együtt bírálóbizottságot hoz létre. A díj átadására 1990 januárjá­ban kerül sor. Ha az adott évben a felajánló feltételeinek megfelelő hallgatót nem találnak, a fel nem használt összeg a betétösszeget növeli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom