Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-18 / 116. szám
Lesz-e végkifejlet? Ül a sezlonyon, kezében bot. Fájós lábát kinyújtva pihenteti. Hátvédként két szekrény strázsálja, körülötte szánkók, kerékpárok, babakocsik. De mögötte felsorakoznak a lépcsőház lakói is, frontot alakítva a 78 éves asszony védelmére, aki ebben a neorealista filmet túllicitáló környezetben várja a történet — tragédia?! — folytatását. ELSŐ FELVONÁS A jóképű fiatalember — hódító Pannónia motorral — az ötvenes években vette feleségül Mónikát. A házasság eseményeit fényképek őrzik, Mónika (természetesen kitalált név) pettyes ruhában, kiskosztümben, a motorkerékpár mellett . I. Azután a házaspár új lakásba költözik, velük együtt az asz- szony édesanyja is. Mos, vasal, süt- ' főz, takarít, majd ápolja a lányát, aki súlyos cukorbeteg. Mónika pár évvel ezelőtt meghal. A gyász a hátramaradottakat megviseli, de egyébként minden változatlan. A háztartási teendőket Mónika anyja továbbra is ellátja, vejével kettesben él a kétszobás lakásban. MÁSODIK FELVONÁS Az özvegyember (ezüstös halánték) asszonyra lel. Aki egy cseppet is ismeri a negyven körüli, magányos nők eltökéltségét, nem csodálkozik a horogra akadásán. Mónika utóda előbb élettársként költözik a lakásba, majd hites feleségként tovább szilárdítja helyzetét: az újdonsült férj elhalt feleségétől megörökölt ingatlanrészt az új asszony nevére íratja. Minderről sorra-rendre döntenek, egyedül az öregasszony sorsáról nem. O marad a kis szobában, volt veje s annak neje a nagyszobában. Fogadni merek, hogy a harmadik felvonás eseményeit minden olvasónk tollba tudná mondani... HARMADIK FELVONÁS azután a hangosabb veszekedések. •Forgatókönyv szerint. Okot pedig lehet találni, éppen eleget, főként ha keresi az ember. Jobb családokban is, nemhogy egy ilyen furcsa felállásúban! Becsapja az ajtót a huzat, elromlik a zár. Lecseréltetik. Az öregasz- szonynak nem adnak új kulcsot. Gyakorlatilag enni se, mert időközben a nénit baleset éri, s ha akarna, se tudna a boltba menni. Folyik az „agitálás”, hol a félj, hol az asszony oraibál vele, de úgy, hogy a harmadik emeletig is felhallatszik. A lakótársak nem rángatták* a vállukat, nem dugtak vattát a fülükbe. Intézkedni kezdtek. Először is kimenekítették a nénit a lakásból a tárolóhelyiségbe. Éjszakánként — mindig másutt — alhat, tisztálkodhat, ellátásáról példásan gondoskodnak. Emiatt azonban kitört a háború, az ifjú asszony (?!) hadat üzent a lakótársaknak, is. Ideje van, hónapok óta táppénzes, ámbátor lakásán a szegény beteg csak ritkán tartózkodik. A lába fáj, a szája viszont ép: szidalmaz mindenkit. A néni pedig napközben üldögél a sezlonyon, ott a tárolóban. Szociális otthonba_még ideiglenesen sem akar menni. Áprilisban lakásigénylést adott be, abban reménykedik, hogy júniusban már lesz hová költöznie. Szereztek volna neki albérletet, oda se kívánkozik. Ül és vár. És fél. Fél, hogy holmiját ellopják, hogy megint kiabálni fognak vele. Ezért is kérte, hogy nevét, lakcímét ne írjuk meg. A FÜGGÖNY NEM GÖRDÜLT LE Ha színdarabot írtam vólna, itt befejeződhetnék a sztori. Csakhogy „nem mese ez”, a függöny nem gördült le! A szereplők állnak a színpadon, kimerevedett a kép. Mi lesz a végkifejlet? ... igen, mert következik a ki- utálás. Előbb csak mirgés-morgás, Nagy Mária NYIKOLAJ JELIN—VLAGYIMIR KASAJEV: Az idő szellemében 1 Mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! Egyszerűen embernek érzed magad, nerft pedig néma beringnék. Es nem is egyedül én vélem így, egész részlegünk így gondolja. Pedig nekünk aztán van mihez viszonyítanunk! Szeretett vállalatunknál már húsz éve dolgozunk. Régebben — eisern fogják hinni—még bejönni sem akaródzott a munkahelyre. Harjuhina kolléganőnk egész álló nap pulóvert köt, Ugomnyina asszony importcsizmákkal feketézik. Grubeov sörért lóg el a szomszéd boltba. Klopivin előbb körülnéz, aztán bőrkötényt köt maga elé, felszerelkezik nagyítóval meg ragasztóval, és némi találékonyság segítségével működő modelljét készíti el a pisai ferdetoronynak, almacsutkából. Az a hobbija, hogy egyetlen szög nélkül csinál mindenféle hasznavehetetlen dolgokat. Nekem személy szerint ez teljességgel felfoghatatlan. Kinek van erre szüksége? Az én szórakozásom valami egészen más, sokkal érthetőbb: kincstári holmikat viszek haza a munkahelyemről. Egyre nagyobbakat. Persze apránként. Ajtókilincset, keverőcsapot a mellékhelyiségből, Mengyelejev ifjúkori portréját. ‘ Szóval dolgozgatunk lassacskán, csendesen, és igyekszünk nem mutatkozni a főnökség előtt. Dolgozunk így egy évet, kettőt, és egyszer hirtelen minden , ' más lett. Magunk is látjuk, nem úgy élünk, mint azelőtt, unalmasan, egyhan- ■gúan. Körös-körül buzog az élet, jelszavakat akasztanak mindenfelé, kitünte- téseket osztogatnak, akik lépést tartanak. Ha jelszavak, hát legyenek jelszavak! Elhatároztuk, hogy mi sem maradunk le. Harjuhina például pulóvert, köt. de időről időre büszkeséggel ejti ki, olyan hangosan, hogy mi is halljuk: -4 szovjet asszonyok a legmunkaszeretőbbek az egész földön! Ugomnyina, miután eladta a soron következő csizmái, kinyiívánitja az egész részleg előtt:- A csizmák minőségével megelőzzük az,egész világot! Klopivin a tornyot ragasztva minden almacsutkára speciális csipesszel írja ' a jelszót: „A gazdaságnak gazdaságosnak kell lennie!” Grubeov épp sörért indult, amikor hirtelen a főnökkel találkozott. ; —- Hová indul? — kérdi gyanúsan, szemét összevonva.- —- Több élelmiszert biztosítunk a lakosság részére —füllentette rezzenés■■ • te lenül Grubeov. — Növeljük a dolgozók jólétét! Gyorsítjuk az iramot! Előre! A főnök zavarba jött, de megőrizte a látszatot. Szemét összehúzva Válaszolt:. V- —- Teljesítjük a terveket! Túlteljesítjük! Előre! Én nem tudok hangosan szólni. Levettem a kitüntetésekkel teleaggatott portrét, ámít Mengyelejev helyett akasztottak fel hozzánk, és beraktam a kabátom alá, hogy hazavigyem. A portás belém akart kötni:- I I— Mit viszel? — Nesze, nézd meg — mondom. Megnézte, kihúzta magát, és nem mondott semmit, csak tisztelgett. Az sem érdekelte, mit keres az asztali lámpa a portré alatt, drótjával a hasamhoz erősítve. Szóval dolgozgattunk így néhány évet, és akkor egyszeresük itt ez a glasznoszty, és meghirdették a peresztrojkát. Mi az nekünk! Ha peresztrojka, hál legyen peresztrojka! Mások kételkedtek, bizonytalankodtak, de mi, az egész vállalatnál először — átalakultunk. A glasznosztyot úgy megszerettük, akár a testvérhúgunkat. Például bejön hozzánk, a részlegbe a főnök, és egyenesen’ Harjuhinához tart. : Maga meg mivel foglalkozik a munkahelyén? '— Talán nem látja? —feleli Harjuhina. fy Pulóvert kötök. Gondolom, : estére a pompoms sapkát is összecsapom. A sapka piros lesz, a pompon meg : kék.._. — Én pedig importcsizmákat árulok — mondja szívhez szólóan Ugomnyina. ■— Természetesen nem előnytelenül. Maga is megértheti\ ki az a hülyéi;, aki csak úgy foglalkozik ilyesmivel1 — Na, én elmentem sörért —jelenti be Grubeov.—*Nekem ez a felháborító hibám. ; ~ Miről beszélsz? — avatkozik be Klopivin! — Ami neked hiba, nekem erény. Te megiszod a sörödet, aztán elkezdesz dolgozni, én meg az égvilágon semmit sem csinálok. Semmi haszon nincs belőlem.: Itt már nem bírtam tovább, és közbeszóltam: Belőled csak haszon nincs, belőlem pedig egyenesen kár van. Én az elmúlt évek alatt hazavittem a kincstári vagyon felét. Nézzétek csak, milyen pucérak a falak meg az asztalok! Az idő szellemében mindent elmondtunk, és állunk, várunk, mit húz ránk a főnök. Ő körülnézett, mellbe vágta magát, és felelt: —Ez mind semmi, nem számit! Mindegy, mit mondanak, én nem követelhetek maguktól semmit. Abszolút nem vagyok kompetens a munkánkban, nem értek semmihez. Mi egymásra néztünk, aztán dolgunkhoz láttunk. Nem történt semmi különös, de a lelkűnknek most jó; Tisztelni kezdtük magunkat a férfiasságért , és az őszinteségért. És most úgy megy az ember munkába, mint az ünnepre. Ne is szóí/anak-semmit, mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! (Horváth Lilla fordítása) LEÉRTÉKELŐDÉS, BIZALOMVESZTÉS, SZÉLSŐSÉGES ÁLLÁSPONTOK A népfrontnak a városi egységért kell küzdenie Halason Szövetségszervező, pártoktól független, önálló politikai mozgalomként tevékenykedni, cselekvési teret és lehetőséget biztosítva minden állampolgárnak. Érdek- és véleménykülönbségek igény szerinti egyeztetését, a többség akaratának érvényesítését tűzni ki célul, elsősorban olyan előremutató, örök emberi értékek tekintetében, mint az emberi jogok, nemzeti önbecsülés, tisztesség, tudás. így foglalhatók össze a Hazafias •Népfront Kiskunhalasi Városi Bizottságának politikai alapelvei, amelyekre az elkövetkező időszak teendőit, feladatait építette. A programot közölte a helyi sajtó, kezükbe kapták a választással egybekötött népfrontértekezletre gyülekező érdeklődők. A tanácskozás első napirendi pontjaként az eltelt időszak eredményeiről és hiányosságairól számolt be dr. Vilonya Balázs városi népfronttitkár, majd kérte a jelenlévők véleményét az új programtervezetről. Szóbeli kiegészítőjében kitért a népfront leértékelődésének, bizalomvesztésének okaira, melyek egyikeként a hírközlő szervek, a sajtó egyoldalú elutasitó magatartását jelölte meg. A helyi program ajánlását Összekapcsolta az országos tanács bírálatával, amennyiben az elodázta a konkrét útmutatást, s ezzel a felelősség a helyi szervezetekre hárult. A népfronttitkár előrevetítette a nyitottság, a kapcsolat- felvétel fontosságát, hozzátéve, hogy mindez a számtalan társadalmi, politikai szervezet hajlandóságának is függvénye. A hozzászólók —^ híven tükrözve társadalmunk ellentmondásait s a népfront várható összetételét is a jövőben — igen szélsőséges, egymással homlokegyenest szembenálló nézeteket fogalmaztak meg. Olyan ütközési felületek adódtak, mint például a cigánykérdés. Ezt az egyik hozzászóló fontos teendőként jelölte meg, a másik ezzel szemben úgy ítélte meg, máris jóval több a cigány családok kiváltsága, mint a magyar fiataloké. Dr. Új Zoltán hozzászólásában kárhoztatta a népfront érdektelenségét, passzivitását számos országos problémával kapcsolatban, mint például az adórendszer ellentmondásai, az elszegényedő rétegek helyzete, a bős—nagymarosi vízlépcső megépítése. Dudás István ezzel szemben sokallta a sajtóban nap mint nap megjelenő leleplezéseket, a hozzászólásokból pedig hiányolta az elvtárs megszólítást, mondván, nem alternatív gyűlésen vagyunk. A népfronttól az ellenzék tevékenységének ellensúlyozását várja el. Dr. Bugár Nándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezető-helyettese, utalva a hozzászólásokban tükröződő ellentmondásokra, szélsőségekre, arra hívta fel a figyelmet, hogy a népfrontnak felül kell emelkednie a pártérdekeken, s egy általános érdekvédelmi szövetséget kell létrehoznia. Hangsúlyozta a mozgalom szükségességét, mondván, miközben a különböző szervezetek az ellenkezőjét hangoztatják, ők akarnak a népfront helyére lépni, számítva annak tömegbázisára. Dr. Vilonya Balázs összefoglalva a vita tanulságait, elmondotta, hogy az elhangzottak is megerősítették a párbeszéd szükségességét. Nem lehetnek olyan szélsőséges álláspontok — hangsúlyozta —, melyekből ne lehetne kiemelni közös feladatokat. Második napirendi pontként az új városi bizottság és az elnökség, valamint a tisztségviselők és küldöttek megválasztására került sor. Az érvényes, titkos szavazatok alapján nagy többséggel Fekete Károlyt, a Vörös Október Tsz közgazdasági elnökhelyettesét választották a népfront városi elnökévé, dr. Vilonya Balázst pedig egyhangúlag megerősítették titkári funkciójában. Velük együtt a megyei értekez-< létén dr. Téglás Péter és F. Nagy /ózse/1 képviseli küldöttként a halasi szervezetet. H. T. 1989. május (18. • PETŐFI NÉPE • 3 A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA (2.) Mit mond Kádár János? „RAJK NEM LEHET ELLENSÉG” — Mi volt az ön szakmája a háború előtt? — írógépműszerésznek tanultam. Az akkor elit szakma volt, talán háromszázan lehettünk az egész országban. De hát nem sokáig dolgozhattam, mert hamar kiderült rólam, hogy ki vagyok. így azután voltam segédmunkás egy szőnyegkereskedőnél, dolgoztam esernyőkészítőnél, szóval mikor mi adódott. , — Térjühk vissza még az ön és Rákosi kapcsolatára. Hogyan alakult a viszonyuk később, ami. kor ön már a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkára volt? A hajsza megindult — Rákosi gyakran hívatott engem, s kért tájékoztatást a magyar viszonyokról, amit hosszú távolléte miatt nem ismerhetett. Ennek ellenére ázt kell mondanom, hogy én változatlan tisztelettel néztem Rákosira. O a börtönviselt embereknek felajánlotta a pertut, amit én visszautasítottam. Azt mondtam neki, ha akarja, tegezhet, de én már csak az életkori különbség miatt sem tegezem vissza. így alakult ki, hogy ő tegezett, én pedig magáztam. A párt káderosztályának vezetőjeként, majd később budapesti titkárként és főtitkárhelyettesként szoros munka- kapcsolatban voltunk. Mély emberi kapcsolat azonban nem alakult ki közöttünk. Ennek ellenére bíztam és hittem benne. Egészen a Rajk-ügy korai szakaszáig. — Ismerték egymást Rajk Lászlóval az illegalitás éveiben? — Mi nem ismertük egymást. Hol egyikünk, hol másikunk volt letartóztatva, s az vett részt a pártmunka irányításában, aki éppen szabadon volt kettőnk közül. Természetesen, tudtunk egymásról. Én nagyon becsültem őt. Személyes kapcsolatba csak a felszabadulás után kerültünk. Rajkot 1944 decemberében letartóztatták. A párt megbízottai felkeresték a bátyját, Rajk Endre nyilas államtitkárt, s arra kérték, mentse meg a testvéré életét. Az ő segítségével sikerült elérni, hogy Rajk László ügyét ne katonai, hanem polgári bíróság tárgyalja. így hárult el a feje fölül a halálos ítélet veszélyé. Rajkot Sopronkőhidára, majd onnan Németországba vitték. Egy ideig nem tudtuk, él-e. Aztán 1945 májusában előkerült, gyalog jött haza Németországból. — Ön mikor és hogyan szerzett tudomást a Rajk elleni vádakról? — Mint már említettem, éppen emiatt romlott meg a kapcsolatom Rákosival, s odalett a bizalom is. Egyszer egy testületi ülésen elmondták nekünk, mégpedig katonai hírszerzésünk információjára hivatkozva, hogy a háború alatt Svájcban működött egy olyan segélyszervezet az amerikai felderítés égisze alatt, amely kommunistákat is támogatott. A szervezet állítólag Allen Dulles felügyelete alatt állt, aki akkor az amerikai hírszerzés európai megbízottja volt. Emiatt gyanúba is keveredett nálunk mindenki,, aki ezzel a szervezettel kapcsolatba került. Az első, akit megneveztek, Szőnyi Tibor volt. Szőnyit le is tartóztatták. A kihallgatás során állítólag azt vallotta: Svájcban az iránt érdeklődtek tőle, hogy hazatérte után kire támaszkodhat, s ő Rajk Lászlót nevezte meg. :— Ez volt a Rajk elleni hajsza kiindulópontja? — Azt hiszem, ez volt a kezdete. Nem sokkal ezután .zajlott le egy nyomott hangulatú beszélgetés Rákosi villájában. Egy nem hivatalos ülésen, amelyen Rákosin kívül Farkas Mihály, Gerő Ernő, Révai József és jómagam vettünk részt (pk már együtt voltak, amikor én megérkeztem), Rákosi azt mondta: Rajk gátolja az Államvédelmi Hatóság munkáját. Tudtam, hogy ez a vád csak Péter Gábortól származhatott, mert én is hallottam Pétertől ilyen megjegyzéseket, de ezeknek nem tulajdonítottam jelentőséget. Ebben a komor hangulatban Farkas Mihály kijelentette: mi, akik Moszkvában voltunk, tudjuk, hogy aki az ál- lambiztönsági szervek munkáját gátolja, az ellenség. Ez a kijelentés megdöbbentett, s Révai arcáról is ezt lehetett leolvasni. ■ — Elhangzott konkrét vád is Rajk ellen? ' Belügyből a külügy be — Valami olyasmi, hogy Rajk többször több órás előadást tartott a hatóság emberei előtt, s ezzel elvonta őket á munkától. Meg hogy mint belügyminiszter, ellenőrizni akarja az államvédelmet. Én szót kértem, és azt mondtam, ismerem Rajk Lászlót, nem hiszem, hogy ellenség volna. Hozzászólt Révai is. Ő is ugyanilyen határozottan foglalt állást. Kizártnak tartotta, hog\ Rajk ellenség legyen. — Mit mondtak a többiek? — Gerő nem szólt semmit. Arra már nem emlékszem, ki mondta, de elhangzott az is, hogy Rajk afféle világcsavargó entellektüel. A spanyol polgárháborúból is Hitler Németországán át tért haza, az átutazási engedélyt munkával váltotta meg, s ez módot adhatott a beszervezésére. (A spanyol polgárháború után Rajk éveket töltött francia internálótáborban. 1941 nyarán többedmagával Németországon át indult haza. Rajk egy Lipcse környéki benzingyár építkezésén vállalt munkát, s onnan Bécsen keresztül tért haza illegálisan 1941-ben. A szerk.) — Tehát már ott alakult a koncepció. Döntés is született a , letartóztatásáról?- Nem, ott a letartóztatásról nem esett szó. Rákosi azzal zárta le a megbeszélést, hogy ha így áll a dolog, jobb lesZ, ha Rajk átadja a Belügyminisztériumot valaki másnak, ő pedig átveszi a külügyi tárcát. — És arról beszéltek-e, hogy Rajk helyett ön legyen a belügyminiszter?- Nem, ez későbbi időpontban történt, a Politikai Bizottság ülésén. De én csak negyedórával előbb tudtam meg Rákositól, hogy mi a terv velem. Utólag úgy okoskodtam, hogy én a felszabadulás előtt soha külföldön nem voltam, talán ezért találtak alkalmasnak és megbízhatónak a belügyminiszteri posztra. S a cserével, ez fontos volt nekem, Rajk László is megőrizhette az arcát. — Beszélt ön valakivel arról, ami a Rákosi-villában lezajlott? — Nem, én erről senkivel sem beszéltem. Szégyelltem volna szólni róla. S azt is el kell mondanom, hogy a Moszkvából hazatért csoport tagjai (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Nagy Imre és Vas,Zoltán) nekünk soha nem beszéltek arról, hogy ők ott mit csináltak, mit láttak, tapasztaltak, pedig én Farkas Mihállyal jó viszonyban voltam a letartóztatásomig. Nagy Imréről tudtuk, hogy a moszkvái magyar „rádiónál dolgozott, mások ennyit sem mondtak magukról. Ez is jellemző volt az/akkori légkörre, amelyet a titkolódzás jellemzett. — Amikor átvette a Belügyminisztériumot Rajk Lászlótól, nem beszélgettek a kialakult helyzetről, vagy akkor még nem észleltek semmit a készülő tragédiából? — A csere 1948 őszén (augusztus i/5-én — A szerk.) történt, s a folytatást akkor még egyikünk sem sejthette. Bár azt én már akkor észleltem, hogy megrendült a bizalom irántam. Mg! Ez miből derült ki?- Például abból, hogy egy alkalommal Péter Gáborral beszélgetve azt találtam mondani^nagyon nehéz nekem vele dolgozni. Ez a megjegyzésem arra vonatkozott, hogy Péter Gábor Rajkot is azzal vádolta, beleavatkozik a munkájába, zavarja az államvédelem tevékenységét, s amikor éh lettem a belügyminiszter, Péter velem szemben is ilyen magatartást tanúsított. Nem engedett betekintést abba, amit csináltak, ő közvetlenül Farkassal, de még inkább Rákosival tartotta a kapcsolatot. Amikor azt mondtam neki, hogy nekem nagyon nehéz vele dolgoznom, Péter azt felelte, érdekes, hogy Rákosi tud vele dolgozni, vele csak az ellenség nem tud együtt dolgozni.. Azt hiszem, ezt nehéz volt félremagyarázni. ‘ — Egyes nyugati szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Rajk-perben ön is fontos szerepet játszott. Mások egyenesen azt állítják — s ilyenek Magyarországon is szép számmal vannak —, hogy ön beszélte rá Rajkot a vallomásra. — Nem tudom, kik azok, akik ilyes.- mit állítanak, de ez nem igaz. Rákosi elismerte személyes felelősségét — Igaz-e az, hogy az MDP Politikai Bizottsága, a Titkárság és a Központi Vezetőség többször is megtárgyalta a Rajk- ügycí és más ügyeket is később, sőt határozatokat hoztak, például a büntetésről, vagyis a halálra ítélésről. Volt, aki azt is állította, hogy a PB-tagoknak alá kellett írni a halálos ítéleteket.- Először is senkinek sem kellett aláírnia halálos ítéleteket, legalábbis én ilyenekről nem tudok. Ami viszont az ügyek tárgyalását illeti, természetesen a párt vezető területeiben e kérdésekről több alkalommá hs n/o esdi. Rákosi nem esett a feje lágyára. Ha mindent megtartott volna magának, akkor a felelősség is teljesen ráhárult volna. Mint később kiderült, ő a felelősséget nem szívesen vállalta, legfeljebb csak akkor, amikor ezt rábizonyították, például a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén. (Az MDP Központi Vezetősége 1953. június 27—28-ai ülésén megtárgyalta a'korábbi években elkövetett hibákat és a törvénysértéseket is, s határozatot hozott a hibák kijavítására. Ezen a központi vezetőségi ülésen Rákosi Mátyás magára vállalta, hogy ő , irányította az államvédelmet. Egyebek* között azt mondta: „Én vezettem az Államvédelmi Hatóságot... beleavatkoztam az ügyek vitelébe, beleszóltam abba, hogy kit tartóztassanak le, kit bántalmazzanak, kit hogyan ítéljenek el.” Az idézet Habuda Miklós: Adalékok „a személyes diktatúra” természetrajzához című tanulmányából származik, amely a Propagandista 1989. évi i. számában jelent meg. — A szerk.) — A kérdés tehát az volt, hogy vajon tárgyalt-e az MDP Politikai Bizottsága, egyáltalán a szőkébb pártvezetés és a Központi Vezetőség a Rajk-ügyről? 7T-. .Nehéz ennyi idő után pontosan visszaemlékezni minden részletre, ami azonban eszembe jut erről, azt elmondom; először is talán azt, hogy Rajk Lászlót Péter Gábor tartóztatta le a lakásán. A családja körében volt, amikor érté mentek. Erről maga Rajkné számolt be később jóval később a nyilvánosság előtt. Az nagyon valószínű, hogy a letartóztatás után a dologról a Politikai Bizottság vagy a titkárság előtt szó volt. (Kovács István, aki tagja yolt az. MDP Politikai Bizottságának és a Titkárságnak, így emlékezik vissza az ügyre: ő 1949. május 30-án látta utoljára Rajk Lászlót. Másnapra összehívták a Központi Vezetőség ülését. Rajk László azonban ott nem jelent meg. Ezért Kovács István a szünetben érdeklődött felőle, egyebek között Rákosit is megkérdezte, aki azonban nem mondta meg, mi történt. Ezután felhívta Rajk lakását, de ott senki sem vette fel a telefont. Ez már gyanús volt, hiszen Rajkáknál kisgyerek volt, ott lakott Rajkné anyja, s á háztartást segítő al- 1 kalmazott is. Kovács ezután újra érdeklődött, s a nyugtalanság másokra is átterjedt. Rákosi látva, hogy a dolgokat nem lehet elhallgatni, az ebédszünetben tájékoztatta a Titkárság tagjait. Hivatkozott a korábban őrizetbe vett Szőnyi vallomására, arra, hogy Rajk rendőrspicli volt és amerikai kém. A tájékoztató mindenkiben megdöbbenést keltett: kérdések nem hangzottak el. — A szerki) — A Mozgó Világ 1988 no- j ; vemben számában interjú je|ent \ meg Farkas Vladimírral. Ott arról van szó, hogy Rákosi Mátyás vezetésével a Politikai Bizottság két tagja, így Farkas Mihály és ön is, felügyeletet gyakorolt a Rajk-ügy vizsgálata fölött. — Én akkor a Politikai Bizottság és a Titkárság tagja és belügyminiszter voltam. Ebbéli minőségemben az említett bizottságnak én is tagja lettem. Ami pedig a Központi Vezetőséget illeti, emlékezetem szerint az két alkalommal tárgyalta az ügyet és Rákosi Mátyás előterjesztésében határozatot is hozott róla. (Folytatjuk ) Az interjú folytatása legközelebb a holnap megjelenő Magyarország c. Hetilapban olvasható. (A Hírlapkiadó Vállalat ígérete szerint a múlt hetinél több példányt küldenek Bács- Kiskun megyébe is a Magyarországból.) Áz utánközlésre történt megállapodás alapján lapunk kedden folytatja az interjúsorozatot.
