Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-15 / 113. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 15. JÓ FILMEK KELLENEK!— TANÁCSOK, MAGÁN­VÁLLALKOZÓK — VÁROSON ÉS FALUN Nyikorgó székek, olajos padló, itt-ott koszos, fehér vetítővászon. Az előtérben régen leáldozott filmsztá­rok Színes vagy fekete-fehér fotói. Kis mozi — kistelepülésen. Egy idő­ben fénykorukat élték, akkor, ami­kor még volt az embereknek szabad órájuk, hogy szórakozzanak, meg­nézzenek egy-egy filmvígjátékot, vadnyugati történetet. Ma pedig? Sorra lakat kerül a kívülről is meg­kopott moziépületekre. És elsősor­ban azért, mert már hetente egy-két alkalommal sem telnek meg a szék­sorok. Lassan elhalnak a kis mozik? Mit tegyenek azok, akik mégis meg akarnak nézni egy filmet? Buszra ül­nek és keresnek a környéken egy üzemelő mozit. Vajon ez a megol­dás? Az alábbi írásban igyekszünk feltárni annak okait is, hogy miért vezetett ide az út. Beszélgetőpartne­reink a Hírős Film Filmforgalmazó és Moziüzemeltető Vállalat vezetői: Gila János igazgató, Szabó Attila igazgatóhelyettes és Szondi Györgyné főkönyvelő. •Bezárt a mozi Tasson. Jelenleg a szomszédos Kunszentmiklósra jár­nak a filmre vágyók moziba. A mozik élni akarnak! Lakatot csak akkor, ha minden kötél szakad Csökkent a jegybevétel, az állami támogatás — Milyen körülmények között üzemelnek a kis mozik? ' Gila János: A nyereséges, gazda­ságos möziüzemeltetéshez kellő jegybevétel és állami támogatás szükségeltetik. Nos, ez utóbbi évek óta tetemes mértékben csökken. 1988-ban például 24 millió forint állami támogatást kaptunk. Erre az esztendőre pedig 18 százalékkal kevesebb jutott a közös kasszából. Ha belegondolok, négy-öt évvel ezelőtt még 35 millió forinttal tá­mogatták tevékenységünket. Az üzemeltetési költségek pedig köz­ben emelkedtek. — Lát-e megoldást? — Lényegében a költségeket az­zal mérsékelhetjük, ha növelni tud­juk a jegybevételt. —■ Ehhez mi kell? — A közönség igényeihez, ér­deklődéséhez szükséges igazodni, vagyis okosan, reálisan kell dönte­nünk arról, hogy egyes filmszínhá­zakban milyen filmeket vetítsünk. — Ez nyilvánvaló. Hogyan érvé­nyesül a gyakorlatban, városon és falun? Szondi Györgyné: — A városok­ban is egyre nehezebb fedezni az üzemeltetési költségeket, sőt, szin­te lehetetlen. Ebben az esetben szű­kíteni kell a kört, meg kell szüntet­ni a gazdaságtalan mozikat. Lé­nyegében ezért zárt be Baján a Központi mozi, s így a Sugovica- parti városban két mozi maradt. Persze, a bajaiak nem maradnak le az új filmekről, hiszen változatos, színes a kínálat a másik két intéz­ményben. — Rosszabb a helyzet falun, ahol csak egy mozi van! — Igen, a kis mozik elhalásához vezet ez a folyamat. Bár az a| igaz­ság: az utolsó pillanatig tartották magukat a falusi mozik. Vállala­tunk is azon állásponton van, 'minél kevesebb intézményt szün­tessen meg. Tapasztalataink sze­rint az ország más tájain tömege­sen zárnak be a falusi filmszínhá­zak. Bács-Kiskunban évente egy­két mozi ajtajára került lakat. — Milyen okkal? Szabó Attila: — Elsősorban a megnövekedett költségek miatt. Sajnálatos, hogy nem tudnak lé­pést tartani a jegybevétel növelésé­vel. Mit lehet tenni? A helyi tanács segíthet. Megyénkben a legtöbb helyen a tanács birtokában vannak a mozik, bérlemény formájában. Ha a tanács elengedi a bérleti díjat, sikerül megtakarítani forintokat. Jött a video! Az ügyes gazdálkodás érdeké­ben a létszámmal is, manipulálni kell. A Hírős Film az utóbbi évek­ben jelentősen csökkentette mun­katársainak számát. Hatszázöt- ven-hétszáz dolgozóból mára négyszáznyolcvan maradt. Be kell vallani: igazából ez sem megoldás. Jelentősen nőttek a jegyárak, és bi­zony nem csak városon gondolják meg az emberek, hogy adnak-e egy belépőért negyven-ötven forintot. — A drága jegyek következmé­nye is lehet a mozik megszűnése? Szondi Györgyné: -— Az okok között ez is szerepel, de mint az imént említettük, nem csak ez a probléma. A mai mozis szokáso­kat össze sem lehet hasonlítani a korábbiakkal. Jött a video, fogha­tók az égi csátornák. Sajnos, erről nem vett időben tudomást a filmes szakma, a moziüzemi vállalat, ezért lépéselőnybe került a fekete­piac. Ma nehéz behozni a lemara­dásunkat. Rá kellett jönni: nem elegendő csak mozifilmeket szere­peltetni a műsorban, hanem igenis nyitni kell videomozikat. Ezt meg is tettük! — Milyen lépéseket tesz a válla­lat annak érdekében, hogy meg­mentsék a kis mozikat? Gila János: — Kutatjuk, miben segíthetnek még a helyi tanácsok. Kiutat látunk például abban, hogy vállalatunk átadja a berendezést, az eszközöket a tanácsoknak, az üzemeltetést a helyiek végeznék. A jegybevétel náluk maradna, ne­künk csak bérleti dijat fizetnének. — Érdekelt lenne ebben a tanács? — Persze, a bevétel miatt. — És eltűnnének a szakemberek? — Nem, a szakmai irányítást mi adnánk, a műszaki ellenőrzéstől a filmellátásig minden szakmai kér­désben segítenénk. Szabó Attila: — Az is megoldás, ha a művelődési otthonokban ren­dezik be a mozit. Erre példát is hozhatok, Nemesnádudvaron évek óta az ÁMK-val közösen mű­ködtetünk filmszínházat. Hogy megéri-e? Nos, eddig ráfizetéses volt, de keressük a kedvező for­mát. Azt gondolom, teljes egészé­ben át kell venniük a mozit, hogy nyereségesek legyenek. Ezt a lehe­tőséget megyénk több művelődési intézményének felajánlottuk. — Úgy tudom, az országban el­sőként Bács-Kiskunban tevékeny­kedik filmvetítő gmk.- Igen, Farkas János felső- szentiváni mozisról van szó. A hét több napján vetített filmeket kör­zetében mint mozgó mozis. A gmk megszűnt, de Fárkas úr fix fizeté­sért . továbbra is vállalja,. hogy a kistglftpüié^ekr^, élj tó *a. (filmekkel. így nem kell bezárni a mozikat, mert találtunk vállalkozót a rend­szeres vetítésre. — Magántőkét nem lehetne be­vonni? Szondi Györgyné: — De, erre is gondoltunk. Elsősorban új mozik létesítésénél célszerű a magántőke igénybevétele. Ilyen volt legutóbb a bajai autósmozi létrehozása, tár­sasági formában, fele-fele alapon. Ez járható út, egyébként megmon­dom őszintén: a mozizás nem nagy üzlet. Ugyan ki venne falun mozit? — A mozi nem vendéglő, hogy kapkodnának érte a szerződő felek! Gila János: — Erre is van már példa. Kijelentsük vagy kérdezzük? Szabó Attila: — A falusi mozi­kat csak az utolsó pillanatban sza­bad bezárni, ez tény. A magyar filmeket is lehetne játszani, műso­ron tartani a kistelepüléseken. — Ki menne be? — Tudom, tudom, nem igazán népszerűek a magyar alkotások. Miután vállalatunk filmforgalma­zással is foglalkozik, nem csak ma­gyar produkciót tudnánk felaján­lani. Most például a Mózest, vagy a Tanmesék a szexről című filmet. Nem tudni, milyen jövő vár a kistelepülések mozijaira. Az biz­tos: a kecskeméti székhelyű válla­lat munkatársai azon vannak, meg kell menteni a kis mozikat. Terve­ik, elképzeléseik, remélhetőleg, ha­marosan valóra válnak és remény- teljesebb képet adhatunk a ma még üresen tátongó falusi filmszínhá­zakról. Egyelőre bizonytalan a kérdésünk, kijelentő módban ir- juk-e le: élni akarnak a kis mozik, vagy kérdezzük. — A mozik élni akarnak. Vagy: élni akarnak? Gila János: — Élni akarnak és fognak. Szondi Györgyné: — Éltetni fog­juk! Szabó Attila: — Iija csak kije­lentő módban! Borzák Tibor I>^1 SAJTOPOSTA Elmúlt a filléres világ? Az utóbbi időben többször utaztam lakóhelyemről a közeli községekbe és vissza autóbusszal, melynek során fur­csa tapasztalataim voltak. Ezeket ab­ban a reményben teszem közzé, hogy — számítva az illetékesek intézkedésé­re — többé nem ismétlődnek meg. Először az aprópénzem miatt része­sültem kioktatásban. Az történt: a BX 95-97 forgalmi rendszámú járaton a 16 forintos viteldíj egy részét 50, illetve 20 filléresek felhasználásával fizettem ki. Varga Ferenc sofőr emiatt annyira bosszússá vált, hogy kijelentette: ve­gyem tudomásul, elmúlt a filléres világ! Nos, én úgy tudom, hogy e legkisebb Orrfacsaró a bűz... ... mégpedig Baján, a Kisállomás utcában, ahol egy család rókatenyész­téssel foglalkozik. A környékbeli társasotthonok lakói szerint ezek az állatok valamiféle jellegzetes szagot árasztanak magukból, amely hányin­gert keltő. Emiatt a lakásokat nem le­het kellőképpen szellőztetni. Olvasóink kérdezik: városi belterületen, tehát la­kott térségben megengedhető az efféle vállalkozás? Mivel ugyanilyen tartalmú bejelen­tés a Bajai Városi Tanácshoz is érke­zett, annak mezőgazdasági szakembe­re, Orosi Lajos a napokban felkereste a helyszínt. Tapasztalatairól és a ható­sági intézkedésről érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Az érintett Szegedi család jelenleg tizenhat rókát birtokol, s várható azok szaporulata is. Noha az ottani köz­egészségügyi körülmények nem kifogá­solhatók, hiszen például a trágya elta­karítását rendszeresen és megfelelően végzi a tulajdonos, a baj az állatok szagával van, amely kétségkívül erős, nehezen elviselhető. Tekintettel arra, hogy a rókák ketre­ceitől körülbelül 60-100 méternyire vannak a társasházak, ezért nem lehe­tett más a döntésünk, mint az: a róka­tartást-ez év július végéig-fel kell szá­molni. A' végrehajtásra: azért szabtunk hosszabb határidőt, hogy Szegediék­nek legyen módjuk értékesíteni, elszál­lítani nemcsak az anyaállatokat, ha­nem azok utódait is. Egyébként tudunk arról, hogy e csa­lád jelentős anyagi ráfordítással alaki­Május 2-án e rovatunkban tolmácsoltuk a kecskeméti Ho- monnay Antal észrevételét: a Mátyás király kőrútról a hulla­dékok az út menti árokba ke­rülnek, amelyek elszállítása nem kevés pénzébe kerül a kör­nyékbeli lakóknak, akik nem értik, hogy az út menti árok, vagyis a közterület tisztán tar­tása miért az ő feladatuk. Jó néhányan reagáltak e so­rainkra, akiknek véleményét mintegy összegzi Huszár Antal olvasónk: A Hunyadiváros' az eredeti tervtől eltérően nem lett kertvá­ros jellegű, a fejlesztése pedig háttérbe került. Erre bizonyos­ság, hogy több ottani út és jár­da a lakosság jelentős hozzájá­rulásából épült meg, sok he-, lyütt a gázvezeték is, a szenny­vízhálózat pedig a térség jelen­tős részén — például a Mátyás király körúton is f- hiányzik. A környezet kiépítése már ed­dig is sok pénzébe került az ál­lampolgároknak, akik zsebéből újabb forintokat vesz ki az út menti árkok kötelező tisztításá­nak költsége. Az még hagyján, hogy a fii- vet, a gazt elszállíttatjuk, ám azt nem értjük, miért minket terhel a felelősség a járműfor­galom okozta közterület-szeny- nyezésért is. Talán egyszer azt -is megéljük, hogy a város nagy köztereinek és -parkjainak rendbe tételére is rákényszerítik a környéken élő családokat? értékű pénzérmék ma is törvényes fize­tőeszközök, s azokat mindenütt el kell fogadni. Éppen a személyszállításban dolgozó Volán-gépkocsivezető ne len­ne tisztában effélével? Kötve hi­szem ... A másik gondom: a Izsák és Fülöp- szállás közötti buszozásért mindig 14 forintot kémek tőlem, az ugyanazon visszaút azonban gyakran 16 forintba kerül. Mint kisnyugdíjasnak, nekem nagyon is számít a 2 forintnyi különbö­zet. Vagy talán így van ezzel az is, aki a menetjegy árát kasszírozza? Szabó Emma Izsák tóttá ki a rókatartás technikai körül­ményeit, és szerződéses viszonyban áll egy céggel. E tényeket épp úgy figye­lembe véve, mint a lakók jogos sérel­mét, hoztuk meg a határozatunkat. Való igaz, a többség akaratának megfelelő intézkedésünk a róka gazdá­jára nézve sérelmes lehet, legfőképp anyagilag. Csakhogy ez utóbbiért ön­magát hibáztathatja. Ha ugyanis ala­posabban felméri a várható környezeti ártalmat, számol az érintett lakosok kifogásaival és áttanulmányozza a he­lyi állattartási rendeletet:— ami korlá­tozási, illetve tiltási feltételeket is tar­talmaz —, akkor feltehetően eltekintett volna a vállalkozásától, vagy az azzal kapcsolatos nagyobb összegű beruhá­zástól. A lakiteleki László Istvánná régóta törleszti az otthona megvételekor át­vállalt OTP-kölcsönt. Xava^.úgyHjpn- dolta, hogy az összespórolt peflzeből ■egyszerre egyenlíti • ki ,á még fennálló tartozását. Erre ösztönözte az újságok­ban többször megjelent hirdetés, mi­szerint aki így fizet, annak adóssága jelentős részét elengedik. Ami a továb­biakban történt, így mesélte el olva­sónk: Ez ügyben válaszolt az illeté­kes, a helyi városgazdálkodási vállalat igazgatója, Pólyák Pé~ tér: — A Kecskeméti Városi Ta­nács 3/1986. (XI. 27.) számú rendelete leszögezi: a tulajdo­nos, illetve használó köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz -(ennek híján az úttestig terjedő zöldsáv), s az ottani árok tisztításáról, vala­mint a csapadékvíz lefolyását akadályozó anyagok eltávolítá­sáról. Ebből következően van­nak teendőik a Mátyás király körútiaknak is. Sajnos, a helyszínen azt lát­juk, hogy a lakosság szinte mit sem törődik e közterület állapo­tával. Mivel mi készek vagyunk fo­lyamatosan a rendelés szerinti hulladékszállításra — ez persze költséggel jár —, s ha ilyen megbízást nem kapunk, akkor a felelősség sem vállalatunkat terheli. Ezek után,• ha tisztítat- lan árokra bukkanunk, s nem­csak a Hunyadivárosban, de másutt is, kénytelenek leszünk szabálysértési eljárást kezdemé­nyezni a köztisztasági előíráso­kat megszegő lakosok ellen. Végül annyit: előfordulhat, hogy az úttesten közlekedő gép­járművekből is lehull szemét, amely az árokban gyűlik össze, ám ez a mennyisig csak töredé­ke annak, ami a lakosság , jó­voltából" kerül oda. Köszönet a jó áru­ellátásért Manapság gyakran hallom a pa­naszokat amiatt, hogy a háziasz- szonynak három-négy boltot is fel kell keresnie, mire megkapja, ami kell. Mifelénk, a kertvárosi térség­ben nincsenek rákényszerülve az emberek az efféle kényszersétákra. Miért? Mert az itteni ÁBC-áruház- ban szinte mindenhez hozzájuthat­nak. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy a tej- és sütőipari termé­kek, a konzervek, vagy éppen a fel­vágottak választéka épp olyan gaz­dag, mint a tartósabb „élettarta­mú” áruké. Persze, korántsem kell arra gondolni, hogy magától érte­tődő az ilyen színvonalú. kínálat. Annak érdekében nagyon sokat tesz Horkai István üzletvezető. Vevőként is tudok arról, hogy ő legtöbbször van távol az egységből, mégpedig árubeszerzés végett. Ma­ga vezette gépkocsival járja a me­gyét, s talán a fél országot, hogy mindig a polcokon-pultokon le­gyen az, amit a legtöbben keresünk. Mások nevében is úgy vélem: e nyil­vánosság előtt illő megköszönnöm az értünk, vásárlókért tett fáradal­mait, a jó áruellátást! — Mivel a tiszakécskei pénzintézeti fióknál kezelték a számlámat, oda ko­pogtattam be 1988. nyarán. AminUel- mondtám jövetelem célját, tudomá- somra-xhezták, hogy azintézkedés igénybe vesz 1-2 hónapot. Türelmesen vártam. Egyszer végre kaptam egy kül­deményt a fióktól, amely legnagyobb meglepetésemre felszólított a törleszté­si részlet befizetésére. Megint elmentem a kisváros eme hi­vatalába, ahol bevallották, kérelmem teljesítése egyelőre nemigen lehetséges, ugyanis a hitelirataim eredeti anyagait sehol sem találják. Majd megnyugtat­tak: legyek türelemmel, mert a dolgot rendezik. Csakhogy ehelyett újabb fi­gyelmeztetés érkezett hozzám az esedé­kes tartozásomra vonatkozóan. Azóta többször jártam a kécskei OTP-fióknál, sokszor telefonáltam is, de az érdemi intézkedésre 6-7 hónap elmúltával sem került sor. Ha a teljes tartozását kifizetni akaró adósnak is kálváriát kell járnia, akkor valami nem lehet rendjén e takarékpénztári ügyin­tézés körül... A furcsa esetet felkérésünkre kivizs­gálta az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága. Ve­zetőjétől, Dudás Edétől hallottuk az alábbiakat: — A László család csaknem öt évvel ezelőtt lett tulajdonosa annak a lakitele­ki lakóháznak, amelyet 119 ezer forint OTP-kölcsön terhel. Ennek törlesztésé­re vállalkozott olvasójuk. Az ügylet lebonyolítója a tiszakécskei fiókunk volt, ahol a munkatársak elmu­lasztották megnyitni az új számlához kapcsolódó iratanyagot. A tartozás­vállaláskor keletkezett okmányokat te­hát a régi adós dossziéjába tették, ami az irattárba került. Ennek megtalálása járt némi huzavonával. Bár a törlesztési ügyintézéssel az igazgatóságunk hitelszámla-kezelő osz­tálya foglalkozik, ott sem volt egyszerű Lászlóék kérelmének teljesítése, mivel a szükséges papírok hiányoztak. Végül azonban meglettek, s azt követően ügy­felünk befizethette tartozását, s részére elszámoltuk a kedvezményt. Hitelszám­láját idén február közepén megszüntet­tük. A szerkesztő megjegyzése: Minthogy az igazgatói válasz nem tért ki a panaszos — tartozásával ösz- szefüggő .— kétszeri felszólításának okára, csak sejthetjük, hogy ez is a kécskei OTP-fiók pontatlan, felületes munkájának tulajdonítható. S mivel az emiatti felelősségre, vonásról, vagy leg­alább figyelmeztetésről sem kaptunk hírt, csak remélhetjük, hogy a hasonló ügyfélkálvária megelőzése érdekében tettek egyet s mást a takarékpénztár megyei vezetői. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Fekete Zsuzsanna Kiskunhalas Kálváriát járt a fizetni akaró adós Pro és kontra vélemény arról: ki takarítsa a közterületet?

Next

/
Oldalképek
Tartalom