Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

1989. április 6. • PETŐFI NÉPE • 3 IFJÚSÁGI DÍJAS IGAZGATÓNŐ A gyermekszerető emberek segítségét kérjük dr. Nagy Istvánnéval Nemzeti ünnepünk alkalmával vette át a Parlamentben dr. Nagy Istvánná az Ifjúsági Díjat az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal elnökétől. — Mivel érdemelte ki ezt a magas kitüntetést? — ez iránt érdeklődtem, amikor egy délelőtt felkerestem a bajai — és most a hivatalos címet írom —, Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon igazgatói irodájá­ban. — A plaketthez járó oklevélben szó szerint ez áll: „A hátrá­nyos helyzetű gyermekek érdekében végzett kiemelkedő neve­lői, pedagógusi, intézményvezetői munkájáért, sorsuk és körül­ményeik jobbítása érdekében végzett elméleti és gyakorlati tevékenységéért.” Talán magam sem tudnám ennél szebben megfogalmazni mindazt, amit pályám kezdetén célul tűztem ki, s most, amikor a vége felé járok, mégis elégedetlenül mondhatom, hogy még sokat kell megvalósítanunk. — Kikre gondol, amikor a többes szá­mot használja? — Az intézmény egész közösségére. Olyan ez az iskola, mint egy nagyüzem. Mindenkinek megvan a maga feladata, amit a legjobban kell megoldania, hogy a nagy egész olajozottan működjön. Képzelje el, hogy a régi iskolában har­mincán voltunk, itt — szeptemberben vettük birtokba ezt a hatalmas nevelő­komplexumot —, 164 a nevelőtestület és a technikai dolgozók összléts^áma. — Van-e lényeges különbség a régi és az új intézmény feladatkörében vagy csak a létszám változott? — A múltban csak általános isko­lánk volt, melyben az értelmileg enyhén sérült gyermekekkel foglalkoztunk. Emellett működött egy továbbképző tagozat, ezt később speciális szakisko­lának nevezték el. A tanulólétszám ál­talában másfélszáz körül ' mozgott. A mostani intézmény többszörösen in­tegrált. Az eddigiektől eltérően, külön óvodában foglalkozunk a középsúlyos értelmi fogyatékos kicsinyekkel, akik a tanköteles kor elérése után hasonlóan általános iskolában tanulhatnak to­vább, például Kecskeméten. Ami az általános iskolai korosztályt illeti, ösz­szesen 17 osztálycsoportban folyik a képzésük, melyhez még S speciális szakiskolai osztály járul. — Miben látja a legnagyobb szakmai előrelépést? — A 150 férőhelyes diákotthonban, mely háronltól huszonhárom éves ko­rig fogadja be a bentlakásra szoruló gyerekeket. Vannak, akik kedvezőtlen szociális körülményeik miatt kerülnek ide, néhányan a városkörnyéken lak­nak, őket a bejárástól kíméljük meg. A legtöbben azonban állami gondozot­tak, akiknek senkijük sincs, vagy a szü­lők nem tartanak rájuk igényt. Ők té- len-nyáron itt vannak, így a diákott­honban sem a hétvégeken, sem máskor nincs szünet. — Ezek a gyerekek nagyon vágya­kozhatnak szeretet után. Amikor ide ér­keztem, s néhány szót váltottam velük, rögtön a kezemet fogták, megsimogat­tak, és csapatostul kísértek az igazgatói irodába. — Sajnos a család melegét semmi sem pótolhatja. Amit tehetünk, hogy a gyerekeknek elfoglaltságot keresünk. Sokan segítenek bennünket. Hadd em­lítsek néhány szép példát. Sárközi Jó­zsef, a Cigány Kulturális Egyesület szervezője sokszor ajánl fel tartalmas programot. Karácsonykor az Alvégi vendéglő dolgozóihoz vitte el a gyere­keket, gyakran mozilátogatásra men­nek. A jánoshalmi szövetkezettől kap­tunk egy varrógépet, most bőráruk elő­állításával szeretnénk foglalkozni, mégpedig úgy, hogy mindenki a mun­kája arányában részesüljön a haszon­ból is. Az Augusztus 20. Mgtsz egy ezer négyszögöles területet ad, fóliázni ta­nítjuk az otthon lakókat, és megismer­tetjük velük az állattenyésztés alapele­meit. Az iskolában "kell megszeretniük a hasznos, értelmes munkát, hogy az életbe kikerülve jól megállják a helyü­ket. írja meg, hogy köszönettel vesszük mindenki segítségét, aki ebben támo­gatni tud bennünket! A búcsúzáskor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen azért jöttem, hogy az Ifjúsági Díj kapcsán dr. Nagy István- néról írjak, s róla szinte szó sem esett. — így a helyes! S hárítja el szabad- kozásomat az igazgatónő. Azt azon­ban ne felejtse el megírni, hogy köszö­nettel vesszük mindenki segítségét, aki a gyerekek foglalkoztatásában támo­gatni akar bennünket! _' _ Gál Zoltán KISLÁNY TOLÓKOCSIBAN Egyenlő esélyeket és toleranciát! A népszerű Szomszédok cúnű teleregényben megjelent tolókocsijában egy mozgássérült kislány. Aktuális, megoldatlan kérdést vet fel ezzel a Sím. Bemutatja, majd egy idillikus képben föloldja a problémát, hiszen a kis­lányt a tanárok, az iskolatársak nyíltszívűén és segítőkészen fogadják. Valóban ilyen jók és segítőkészek vagyunk? — kérdezem Bálint Józsefet, a Mozgássérültek Egyesületének megyei titkárát, aki egyéni sorsán keresz­tül is elkötelezettje a mozgássérültek ügyének. — Kezdjük a legegyszerűbb dolog­nál — jelenti ki Bálint József. — Néz­zünk körbe lakóhelyünkön s számoljuk össze, hány közintézménybe képes be­jutni tolókocsival vagy anélkül egy sú­lyosan mozgássérült ember. Mindenütt lépcsők. Még ma is kizárólag az egész­séges embereknek terveznek. Ezzel a ténnyel nap mint nap szembesülni kényszerülünk. Egyik barátom nemrég bekerült a megyei kórházba. A mosdók és a zuhanyozók ajtajai olyan keske­nyek voltak, hogy a tolókocsi nem fért be. Ez nem pénzkérdés, itt nem lehet a sokszor emlegetett pénzhiánnyal taka­rózni! Egy kis odafigyelést igényelne a tervezőktől, építőktől, megrendelők­től. A társadalomtól. — Vajon a filmbeli kislányhoz hason­lóan minden szellemileg ép mozgássérült gyermek ,,eljut" az iskolába? — Tapasztalataim azt mutatják, en­nek nincsen kiépített útja. Elsősorban a szülőkön múlik. Pedig a mozgássé­rültek fizikai munkára alkalmatlanok, egyéni érvényesülésüket bizonyos szak­mák elsajátítása, a diploma megszerzé­se jelenthetné. A társadalom szempont­jából is ez lenne a kívánatos. A rok­kantnyugdíjból, járadékból élőkkel, helyüket nem lelőkkel szemben a hasz­nos munkát végzők száma nőne. Meg­engedhetetlennek tartom az emberben rejlő értékteremtő képességgel való pa­zarlást. Fontos tehát, hogy a szülők, még a legsúlyosabb esetekben is elér­jék, hogy a gyermek normál iskolába jáijon, még ha ehhez meg is kell nyemi- ök a tantestület és az iskolatársak tá­mogatását ... ■g- Ahogy a filmben is j.. Igen, ott a kép idilli. A valóság jóval bonyolultabb. Nem véletlen, hogy a mozgássérültek nem hajlamo­sak a túlzott önbizalomra. Vélemé­nyem szerint a honi szociálpolitika alapvető tévedése, hogy a szociális ala­nyokra koncentrál, ahelyett, hogy a környezettel is törődne. Például nem minden munkahely kész befogadni a mozgássérültet annak nyűgeivel. Ép­pen ezért már a kezdetektől a természe­tes társadalmi környezetben kellene gyógyítani, képezni, oktatni, munkába állítani a mozgáskorlátozottakat, hogy az egészséges emberek elfogadják őket, s ők is megszokják az ép emberek tár­saságát. A megyei szervezet tízéves mű­ködésének egyik legnagyobb eredmé­nye, hogy a múlt év őszén a kecskeméti Csongrádi úti normál óvodán belül si­került beindítani egy mozgássérült gyermekekből álló csoportot, szakem­berekkel. Hamarosan Kiskunfélegyhá­zán is létrejön ilyen. — Mindaz, amit elmondott, elég ri­asztó. Lát-e lehetőséget a helyzet javítá­sára? — Meggyőződésem szerint a készülő alkotmánynak ki kellene térnie a rok­kantak helyzetére, szociális és gazdasá­gi jogaik garantálására. Ennek alapján meg lehetne alkotni egy egységes rok­kanttörvényt. Ma sokan foglalkoznak ezzel a témával, de senki nincs, aki fo­lyamatában látná a gondokat, és össze­hangolná az egészségügyi, a gazdasági és a szociális tennivalókat. Ez sokat segítene. Ma még egységes nyilvántar­tás sincs a rokkantakról. Ez is akadá­lya a róluk való gondoskodásnak. Tóth Margit ROBOTOK ÁRUSZÁLLÍTÁSRA Elkészült az első hazai'fejlesztésű ro­bottargonca az -UNIROBOT KFT.- nél. Az ipari számítógéppel vezérelt ro­bottargonca akkumulátorral működik, s újratöltés nélkül 16 órát üzemel. A kocsi 1 tonnás terhet tud önműködő­en szállítani. A vezérlő számítógép uta­sítja a robotot, hogy milyen útvonalon haladjon, hol álljon meg, milyen terhet vegyen fel, s azt hová szállítsa. Kezelő- személyzet nélkül, önállóan dolgozik, így jól alkalmazható raktárakban, tex­til- és élelmiszer-ipari üzemekben, vala­mint kórházakban. Előnyösen használ­ható egészségre ártalmas technológiák környezetében, kémiai anyagok, vegy­szerek, sugárzó és robbanóanyagok szállítására, valamint olyan helyeken, ahol az ember tűréshatáránál mele­gebb, illetve hidegebb van. A közeljö­vőben megkezdődhet az első magyar fejlesztésű robottargonca sorozatgyár­tása. (MTI-fotó: Balaton József) Fiatalokat érintő kérdések a kormány és az Országgyűlés előtt Az ifjúsági törvény érvényesülésének tapasztalatairól, valamint a további feladatokra vonatkozó javaslatokról várhatóan a következő ülésén tárgyal a kormány. Az előterjesztést az Állami Ifjúsági és Sporthivatal munkatár­sai készítették elő, illetve dolgozzák ki. Ennek kapcsán az MTI munkatár­sa megkérdezte az előterjesztőket: az ifjúsági törvény megalkotása, 1971 óta hány ízben foglalkozott az Országgyűlés, illetve a kormány az ifjúságot közvetlenül vagy csak közvetetten érintő kérdésekkel? Elmondották: a Minisztertanácsülé­sére készített dokumentum tartalmaz olyan összegzést is, amely — a teljesség igénye nélkül — sorakoztatja fel az if­júságot érintő, s az eltelt 18 esztendő­ben a kormányzat napirendjén szereplő legfontosabb témákat. Eszerint: Az Országgyűlés az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény megalkotása óta a fiatalokat közvetlenül érintő téma­körrel egyszer, az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény meghozatalakor foglalkozott. Emellett a parlament na­pirendjén több olyan törvény illetve törvénymódosítás szerepelt, amely ugyan csak közvetett módon, de mégis nagy jelentőségű az ifjúság számára. Hyen például az 1972-es egészségügyi, az 1975-ös társadalombiztosítási, az 1976-os honvédelmi és közművelődési törvény, továbbá az 1974-es családjogi törvény, s az idén megalkotott egyesü­lési törvény, A Minisztertanács több alkalommal foglalkozott az ifjúsági törvény végre­hajtásával, illetve az állami ifjúságpoli­tikai feladatok kijelölésével. Meghatá­rozott időszakonként — többnyire az ötéves népgazdasági tervek előkészíté­se során — kijelölte a tervidőszakhoz kapcsolódó ifjúságpolitikai fdadatok irányelveit, illetve a megvalósítandó legfontosabb tennivalókat. Utoljára 1988-ban tekintette át az ifjúság helyze­tét. Figyelemmel kísérte az ifjúsági par­lamentek munkáját, tapasztalatait, rendszeresen vizsgálta az ezekkel össze­függő javaslatokat. A gyermek- és ifjúságvédelem téma­körében 1974-ben újraszabályozta az állami gondozásba vetel, illetve az inté­zeti elhelyezés feltételeit, 1977-ben ha­tározatot hozott a gyermek- és ifjúság- védelem továbbfejlesztéséről, 1984-ben elfogadta ennek hosszú távú irányelve­it, 1985-ben pedig az ezt szolgáló végre­hajtási tervet. Tárgyalt a fiatalok családalapításá­hoz nyújtandó kedvezményekről, a Központi Ifjúsági Alap működéséről, határozott az úttörő korosztályba tar­tozó gyermekek és az úttörőmozgalom állami támogatásáról, az állami ifjúsági intézmények működéséről, és döntött az Ifjúsági Díj alapításáról. Napirendre tűzte az ifjúság kulturá­lis ellátását, három ízben tekintette át az ifjúsági turizmus, két alkalommal pedig az ifjúsági testnevelés és sport fejlesztésének kérdéseit. Az oktatáspolitika témakörében egyebek között olyan nagyobb hord­erejű témákkal foglalkozott, mint a fi­zikai dolgozók gyermekeinek segítése a továbbtanulásban, a szakmunkás ké­pesítésű fizikai dolgozók felsőfokú ta­nulmányai, a diplomás pályakezdők munkába lépése. Foglalkozott az álta­lános iskola fejlesztésével, a közoktatás VII. ötéves tervidőszakra szóló társa­dalmi-gazdasági programjával, a felső- oktatási intézményhálózat távlati fej­lesztési elveivel, a közoktatás és a felső- oktatás fejlesztési programjával, a fel­sőoktatási fejlesztési alappal. Az ifjúságot közvetett módon érin­tették a népesedéspolitikai,, a társada­lombiztosítási, az egészségmegőrzési, foglalkoztatáspolitikai, valamint a ka­tonai szolgálat teljesítésével foglalkozó napirendek. Mindezekhez a témakörökhöz mint­egy 40 minisztertanácsi határozat, illet­ve rendelet kapcsolódik. Az összegzés­ben szereplő törvények, törvénymódo­sítások, határozatok, rendeletek kelte­zését áttekintve kitűnik, hogy a kor­mányzat az eltelt 18 esztendőben leg­többször, küencszer 1974-ben, 1988­ban pedig ötször foglalkozott valami­lyen formában az ifjúságot is érintő fontosabb kérdésekkel. ­FAFARAGÓ DIÁKOK A valamikor foként falun élők, pásztorok hobbiját, a fafa­ragást, ma már a városlakók közül is sokan kedvelik, műve­lik. Győrött pél­dául már 17 éve működik a Bar­tók Béla Me­gyei Művelődési Központ alko­tóházában ilyen szakkör, ahol sok középisko­lás diák hódol a nem kis fantá­ziát és kéz­ügyességet igénylő elfog­laltságnak. (MTI-fotó: Matusz Károly) KÉPERNYŐ Marcira emlékszem legszívesebben az elmúlt hétről. Csodáltam és irigyel­tem. Biztosan oldott meg nehéz mate­matikai, geometriai feladványokat a Körmönfont legutóbbi fordulóján. Ti- zenegy-tizenkét évének boldog őszinte­ségével nyilvánította ki a megtalált . igazság kimondásának örömét. Csillo­gó szemmel adta elő megfejtéseit. Oko­san rakta logikai sorrendbe a pontosan föltárt matematikai, síkmértani ténye­ket. Más gyerekeknek is olyan tanárt i kívántam, mint amilyen e kedves fiúcs­ka oktatója. Ugyanaznap este, A hét egyik riport- műsora után már aggódtam az ügyes diákért. Boldogtalan lenne, ha olyan tanár kezeibe kerülne, mint a Münnich Fe­renc Társaság zuglói szervezetének egyik tisztségviselője, a képernyőről milliókat elkedvetlenítő tanár. Hagyján, hogy beszédórákat vehetne ■ az általános iskolástól. Milyen lelkiis­mereti összeütközésbe kerülne önma­gával a tehetséges és az igazság birtok­lását a legfőbb jónak érző fiatalember, ha naponta döntenie kellene, hogy — esetleg a jó jegyért — a valódi, a tudó­sok által is ellenőrzött adatokra, té­nyekre alapozza feleleteit "vagy azt mondja, amit a tanár úr hallani kíván, amit elvár, amit megenged. Magyarán mondva: igazat mondjon vagy ferdít­sen, fehérnek láttassa a feketét és for­dítva. Eszébe sem juthat tanára meggyőzé­se, mert az ilyen embereket, miként a hosszabb beszélgetésbők válogatott kérdésekből kitűnt, a tények nem ér­deklik. Brosúrás szólamokkal fedik el a valóság és frázisaik, vagy összefüggé­seikből kiragadott idézeteik közötti szakadékokat. Az sem foglalkoztatja őket, hogy miként jutott oda az ország, ahol most vagyunk. Nincs egy rossz szavuk sem a százezreket sújtó töf- vénytelenségekről, a már-már kifizet­hetetlen adósságokról, csak harcolni akarnak, mint az országunkat az ötve­nes években hozzá hasonlóan rongá­lok. Érvek, a közérdek istápolása helyett az ellenség rémképével próbálják előre igazolni a törvénytelenségeket, mint a hajdani elhárítótiszt, Berkesi András, kimondva-kimondatlanul egy „véres leszámolást” is előidézhető helyzet ki­alakításával vádolta mostani demokra­tikus átalakulásunkat, noha összeha­sonlíthatatlanul több magyar kommu­nistát pusztított el Sztálin, Rákosi, mint a fehérterror. . Remélhetően jó ízlésű olvasóvá fej­lődik a kis Marci gyerek, így megkíméli magát Berkesi András könyveitől. Azt kívánóm neki, hogy olyan korban él­jen, amikor félelem nélkül, a címkézés veszélye nélkül megcáfolhassa —»r ha már tárgyilagossága hangsúlyozására ezt a műsorvezető elmulasztotta — A hét műsoraiban elhangzottakhoz ha­sonlóan nyilvánvaló ténybeli tévedése­ket. Talán jobb is, hogy kommentár nélkül hagyták a zuglói riportot. * ' . Az elmúlt hosszú hét egyik legjobb politikai műsorát ismét a Napzárta produkálta. Hallgatták-e a XIV. kerü­letben a két kiváló történész kedd éj­szakai beszélgetését? Igaz és emberi volt. * « A Panoráma csehszlovákiai riportja után aligha hagyhatja szó nélkül felelős magyar államférfi, politikus szlovákiai honfitársaink nemzetiségi sérelmeit. In­dulat nélkül, adatokkal riadóztatta a közvéleményt: a magyar nyelvű isko­lák,- óvodák bármilyen indoklású meg­szüntetése rontja a kisebbség esélyeit, csak egy tudatos visszaszorítási, elha- lasztási politika részének tekinthető. * Bizonyára sűrűn idézgetnek képso­rokat az Egy fontos tanú című, kétr é­szes interjúból. Mata János szerkesztő- rendező jól tette, hogy rákéKlezett a tanú, az újságíró-diplomata Valentyin Berezskov személyes benyomásaira. A jó szemű, az árnyalatokat is észlelő külpolitikai szakértő megjegyzései fon­tos mozzanatokra irányították a figyel­met / A szívesen dicsért tévéhíradó április negyedikén este többször bakizott. A műsorközlő szerint a hadsereg, a munkásőrség, a rendőrség-katonái ko­szorúztak. Munkásőr katonák? Ugyan. Bizonyára fegyverest akart mondani. Aligha volt szerencsés a „megkoszo­rúzták a második világháború mártír­jainak” emlékművét kifejezés. A harc­ban elesett katonákat a világon minde­nütt hősöknek vagy áldozatoknak mondják. . Ezt még a Mard is tudja. Heltai Nándor Marci és a politika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom