Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

A Független Kisgazdapárt Ideiglenes Intéző Bizottságának közleménye A Független Kisgazdapárt Nagyválasztmánya által megválasztott Ide­iglenes Intéző Bizottsága értékelte, áttekintette az FKGP 1988. novem­ber 18-ai újjászervezésének, a párt eddigi működésének tapasztalatait, megvitatta az időszerű kül- és belpolitikai fejleményeket. A párt eddigi tevékenységének értékeléséről állásfoglalást, a továbbiakban pedig egy, az egész magyar nemzethez szóló felhívást fogadott el. A pártmunka folyámatossága és az egy hónap múlva összeülő, máso­dik Országos Nagyválasztmány ülésének előkészítése, valamint ezen ideiglenes időszakban — két intézőbizottsági ülés közötti időben — az ügyvitelre, a szükséges intézkedések megtétele érdekében Operatív Bi­zottságot hoztak létre. Ennek tagjai ^ dr. Bereczky Ferenc, dr. Boross Imre, dr. Böröcz István, Faludi Sándor, Hardy Péter, dr. Nagy Csaba, dr. Pálos György és Prepeliczay István. Az Intéző Bizottság úgy határozott, hogy a párt központja nevében — két IB-ülés között —^harmadik személyek, így különösen más pártok és szervezetek irányában az Operatív Bizottság jogosult a párt képvisele­tére. Munkájába esetenként más párttagokat is bevonhat, szakértőül pártonkívülieket is felkérhet. A párt nevében — további intézkedésig—az országos sajtó, a külföldi hírügynökségek részére nyilatkozatokat kizárólag Vörös Vince, az Intéző Bizottság elnöke, valamint az Operatív Bizottság tagjai és az általuk felkért párttagok jogosultak. A párt sajtó-propaganda munkájának irányítására, a pártsajtó meg­szervezésére, illetve az e tevékenységet végző munkacsoport létrehozásá­ra az Intéző Bizottság Faludi Sándor újságírót, az OB tagját bízta meg. A helyi szinten történő intézkedésre, képviseletre, a helyi sajtóban történő nyilatkozatokra a helyi szervek által megválasztott képviselők jogosultak, az adott területen az IB tagjaival együtt. Határozatot hoztak arról is, hogy megyékben, pártkerületben és a fővárosban csúcsszerveze­teket csak akkor lehet létrehozni, ha az érintett helyi szervezetek többsége hozzájárul és a választásokon képviselteti magát. A csúcsszervezetet megalakító ülés összehívására az Intéző Bizottságnak az adott kerület­ben (megyében, fővárosban) megválasztott tagjai jogosultak. Ugyanak­kor csúcsszervezetet legalább öt, összességében száz taggal működő helyi szervezet hozhat létre. , Döntés gzületett arról is, hogy a második Országos Nagyválasztmány ülésének megszervezésére, lebonyolítására dr. Nagy Csabának, az OB tagjának, az Észak-Dunántúli Pártkerület szervezőtitkárának vezetésével alakuljon szervező munkabizottság. Az Intéző Bizottság végezetül úgy határozott, hogy a párt pénzeszkö­zei fölött Vörös Vince, dr. Pálos György és Simó Zoltán rendelkezik. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT NB I-es női kosárlabda-mérkőzés a 7-^14. helyért: Kecskeméti SC—BKV Előre 83—77 (34—38). Kecskemét. Junior Kupa férfimérkőzés: Kecskeméti SC—Szeged SC 102 —100 (49—43, 90—90). Kecskemét. Közlemény a Miniszter- tanács ••1 r r «a üléséről A Minisztertanács április 1- jén _ konzultációt folytatott a kormány elnökénék az Or­szággyűlés március 8-ai ülésén, a parlamenti képviselők bős— nagymarosi beruházással össze­függő indítványára tett bejelen­téséről, illetőleg az azokkal ösz- szefüggő tennivalókról. A Mi­nisztertanács a miniszterelnök bejelentésében foglaltakkal egyetértett. Megállapította, hogy a mun­kálatok a szerződés szerinti ter­vezett ütemben haladnak, az Országgyűlés 1988. októberi ülésszaka állásfoglalásának megfelelően. A Minisztertanács szakértői vélemények alapján tudomásul vette, hogy az építkezés vissza­fordíthatatlanságát a nagyma­rosi duzzasztó és erőműtelep felépítését szolgáló alapozó vas­beton-szerelési munkálatoktól lehet számítani. Miután ezek a munkák júniusban kezdődnek el, s addig a kormány — a nép­szavazásról szóló törvényjavas­lat egyidejű előterjesztése mel­lett — eleget tesz a parlament előtti tájékoztatási kötelezettsé­gének, a folyó munkálatok át­ütemezése nem vált szükségessé. A Minisztertanács áttekintet­te a költségvetés helyzetét, és intézkedéseket hozott a költség- vetési hiány csökkentésére. Ha­tározott az útalap- és az autópá­lya-használati díj bevezetéséről. Kinevezte Somogyi Lászlót kormánybiztossá, éá megbízta a Budapest—Bécs Világkiállítás Előkészítő Bizottságának veze­tésével. A Minisztertanács úgy dön­tött, hogy a Hévízi-tó jövőjével kapcsólatos, eredetileg májusra ütemezett előterjesztést már áp­rilis hó folyamán meg kell tár­gyalni. (MTI) Nyílt levél Silviu Brucanhoz A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete az alábbi nyűt levél közlésére kérte fel az Országos Sajtószolgálatot: Kedves Silviu Barátom! Rövid egy-két év alatt immé^nnísodszor jut el hozzám bátor cselekedeteid híre. Először kifejezted tiltakozásodat a brassói nyunkások sztrájkja következtében jelentkező üldöztetések és atrocitások ellen, most pedig a „Hatok” megrázó levelének aláírói között fedezem fel nevedet. 1948 óta ismerjük egymást, amikor is Te a „Scinteia”■ vezetője voltál, jómagam pedig az „Ifjúmunkásnak", a KISZ KB magyar nyelvű orgánumának voltam a főszerkesztője. A következő években, miután én az RKP KB apparátusába kerültem, a kiadói alosztály vezetőjeként fszinte naponta talál- koztunk különböző aktívaértekezleteken, tanácskozásokon és szoros munkakapcsolatba is kerültünk, hiszen a nyomdaipar, valamint a sajtóterjesztés koordinálása is munkakörömhöz tartozott. Az idők folyamán barátokká váltunk és gyakran cseréltük ki gondolatainkat, amelyek meglehetősen borúlátó­ak voltak, különösen a rendszer antihumánus, nemzetiségeket elnyomó, diktatórikus megnyilvánulásaival szemben. Legutóbb, jól emlékszem, 1970 őszén futottunk össze Buka­restben az „Unic" üzletház előtt. Akkor Te már tudtál róla, hogy én egy bukott ember lettem, leváltottak a „Litera" könyvkiadó igazgatói posztjáról, töröltek az állami művészeti és kulturális bizottság vezetőségi tagságából, hogy rikkancs­ként tartom el családomat, és hogy a SecuHtate megfigyelése alatt állok. Nem volt titok az sem, hogy a börtön árnyékában magamat, feleségemet és három gyermekemet mentendő, átte- lepülésemet készítem elő Magyarországra. Te akkor, a Secu- ritate ágensei szeme láttára a nyílt utcán megöleltél és szolida­ritásodat fejezted ki sorsom iránt. Arról kezdtélfaggatni, hogy miben tudnál segítségemre lenni, pénzre, netán gyógyszerre lenne-e szükségem. Amikor elbúcsúztunk, keserűen jegyeztem meg, hogy „talán sohasem látjuk többé egymást". Te pedig megöleltél és azt súgtad a fülembe: „Szerencsés fickó vagy, hogy magyar létedre van hova menekülnöd ebből a pokolból, de a románoknak nincs más hazájuk!" Most, ennyi év után rajtam a sor, hogy mély együttérzése­met és szolidaritásomat fejezzem ki bátor, hazafias és népedet féltő tettedért. Szeretném, ha tudnád, hogy miután családom­mal együtt áttelepültem az anyaországba, nekünk sem volt fenékig tejfel az életünk. Akkor még Ceausescu a sztálini „internacionalizmus" törvényei alapján érvényesíthette akara­tát, befolyását a „bűnös" családdal szemben, aki fel mert lázadni a nemzetiségi és egyéb polgári jogok eltiprása ellen.' . Szerencsére azóta már a magyar társadalom teljesen megvál­tozott. A párt mélyreható reformokat fogadott el,platformsza­badságot hirdet, alternatív pártok versenyeznek a politikai po­rondon. Nagy gazdasági válságban élünk, de nyitottunk a világ­ra és jobbító szándék kíséri reformtörekvéseinket. Óvatos biza­kodás tölti el népünket. Ez a felszabadult légkör tette lehetővé, hogy kormányunk az erdélyi falurombolás és a magyarság asz- szimilációja ellen megtegye végre a szükséges lépéseket. A vi­lágban sokfelé áz a hír járja, hogy mi, magyarok ellenségei va­gyunk a románoknak, és hogy revíziós szándékaink vannak. Szeretném, ha—a nyílt levelet aláíró társaiddal együtt—tud­nátok róla, hogy a magyar népet nem a revízió szándéka vezeti: csupán mélységesen aggódik az erdélyi nemzetiségek és azok kulturális öröksége, valamint a szomszédos román nép sorsa iránt. A történelemből tudjuk, hogy demokráciát építeni — „márpedig az a szándékunk" — egy szomszédos rendőrállam határán szinte lehetetlen, annál is inkább, mert sok ezer román állampolgár keres menedéket az üldöztetések elöl hazánkban. Ezért a magyar közvélemény úgy fogadta el Ceausescu elnökhöz intézett leveledet és az abban foglaltakat, mint egy hatalmas rést a diktatúra falán,mint egy fénysugarat a sötét­ségben. A hazájukból elüldözött sok százezres román diaszpó­ra, a nép színe-java, költők, írók, tudósok, műszaki értelmisé­giek, szakmunkások, akik magas elismerést vívtak ki a román szellemiségnek szerte a világon, akik megőrizték európaiságu­kat, most felkapták a fejüket, mert első ízben, hosszú évek távlatából olyan személyiségek tiltakozó hangját hallhatták, akiket már nem lehet a Securitate eszközeivel elhallgattatni, akik a történelemkönyvek véráztatta lapjairól szólalnak meg és vádolják a népnyúzó rendszert, szólítják cselekvésre az emberiességéről, vallásosságáról és jámborságáról közismert román népet és a velük testvéri közösségben élő többmilliós, beolvasztásra ítélt nemzetiségeket. Kegyesnek találom a sorsot, hogy éppen ti hatan vállaltátok magatokra e történelmi missziót, hiszen nem akármilyen szere­pet töltöttetek be az ország vezetésében. A közel százéves Cons­tantin Pirvulescüt évtizedekkel ezelőtt gyakran kísértem el vi­déki útjaira. Látogatásait az üzemekben, falusi házakban sem helikopter zaja, sem pedig vörös szőnyeg, de még úttörők virág­csokrai sem kísérték. Egyszerűen az emberek élete, sorsa, gondja, baja, öröme és bánata érdekelte. Ahol tudott, ott segí­tett. Gyűlölte az igazságtalanságot: Alexandra Birladeanut is jól ismertem, bár sohasem dolgoztunk együtt. Mint a politikai bizottság tagja és miniszterelnök-helyettes olyan gazdasági 'rendszert vezetett be, hogy az országban viszonylagos jólétet biztosított, a KGST-tagországok szakemberei pedig egymás­nak adták a kilincset, hogy tanulmányozzák módszereit. Cor- neliu Manescu, a volt külügyminiszter eredményes nyitással a nyugati világfelé egy diplomáciai egyensúlyt teremtett meg Ke­let és Nyugat között, Románia pedig olyan tekintélyre tett szert a világban, hogy az ENSZ soros\ elnökévé is megválasztották külügyminiszterét, az Egyesült Államoktól pedig az ország el­nyerte a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó kereskedelmi előnyöket, elsőként a KGST-országok keretein belül (amit idő­közben elvesztettek). Gheorghe Apostolt akkor tanultam meg tisztelni, amikor a pfirt főtitkári posztját töltötte be. Mint a KB apparátusának vezető munkatársát, gyakran kért fel különbö- ' ző nemzetiségi tematikávalfoglalkozó jelentések előkészítésé­re. Azok megvitatása folytán számomra egyértelműyé vált, hogy Gheorghe Apóstól egy szerény, egészséges gondolkodású, .karizmatikus személyiség: 1965-ben, amikor Gheorghe Ghe- orghiu-Dej, a párt főtitkára meghalt, mindenki a párt appará­tusában, de az egész ország népe is arra számított, hogy a leg­méltóbb utód Gheorghe Apostol lesz, és megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az új főtitkár a kevésbé népszerű Nicolae Cea­usescu lett. Románia és Európa szégyenére! Kedves Silviu Barátom! ■ Hiszek benne, hogy a „hatok" hősies kiállása és az igazság világgá kürtölése milliókat fog felrázni és cselekvésre késztet­ni, a veterán hatokat fiatalok és középkorúak milliói fogják követni a demokrácia győzelme érdekében. Bár idős és beteg vagyok, mégis azt üzenem neked: a román demokrácia győzelme utáni huszonnégy órában találkozzunk Bukarestben az „ Unic" üzletház előtt, hogy igyunk egy pohár italt a román nép boldogulására és a magyar—román, barát­ságra. Szeged, 1989. március 31. Bihari László . Szeged, Tolbuhin sgt. 21. ÜDVÖZLET A KRÍMBŐL Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából Andrej Nyikolajevics GIRENKO,, az UKP Krím Területi Bizottságának első titkára és Vagyim Mefogyijevics ROS- CSUPKIN, a Krím Területi Tanács elnöke levélben kö­szöntötte a megyei pártbizottságot, a megyei tanácsot, Bács-Kiskun valamennyi kommunistáját, dolgozóját. Az üdvözletek mellett kiemelték: ma egyre fontosabb a két megye politikai, gazdasági életének kölcsönös tanulmányo­zása, a tapasztalatok minél szélesebb körű átadása, á kétoldalú kontaktusok közös érdek alapján történő megújí­tása, mélyítése. Dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke választáviratban köszönte meg a jókívánságokat: Művészeti díjak A Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze kitüntetéseket, amelyeket a Minisztertanács adományozott hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából, szombaton a Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepségen nyújtották át. Az eseményen megjelent Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Czibere Tibor művelődési miniszter. Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa nevében köszöntötte a kitüntetetteket, valamint az ünne­pi rendezvényen megjelent közéleti vezetőket és vendégeket. — Ilyen ünnepélyes, valóban* felemelő pillanatokban gyakran megkérdezzük: tulajdonképpen mi is rejlik a proto­kolláris formák mögött? Csak az érték és az értékteremtő munka elismerése? Vagy valami más is? Azt hiszem, igen. A kitüntetés az elismerés mellett a szövetség erősítésére és új szövetség alakítására irányul azok között, akik a kitüntetése­ket adják, és akik megkapják, elfogadják azokat. Mi e szövetség tartalma? Ez nem lehet más, mint a nemzet, történelmi értékeit kifejező kapcsolatok szilárdítása; szövet­ség a nemzet szolgálatában. ' Ebben kérek Önöktől a kormány elnökeként és a nemzet nevében is segítséget. Segítsenek minél tisztábban önma­gunkra ismernünk. S egyúttal segítsenek megtalált önma­gunkat a világnak felmutatni. Ezt Önök nélkül nem tudjuk véghez vinni. Ez fontos számunkra, mert nehéz, néha szinte teljesíthetetlennek tűnő történelmi feladataink megoldása függ attól a külvilágtól is, amelynek cselekedetei, véleménye, segítő szándéka, vagy segítségének elmaradása éppen azzal a képpel függ össze, amit rólunk, magyarokról kialakítanak. Ez az értékelés, miként saját önbecsülésünk is — csak akkor lesz szilárd, ha megtaláljuk az.új Magyarország időál­ló értékeit. Önöknek, a szellem és a művészet kiválóságainak ebben döntő szerepe lehet. — A kormány a kialakult nehéz helyzetben is a művésze­tek támogatására törekszik. A korábbi mulasztások pótlásá­ra nem kepes, és el kell ismerni, hogy minden ezzel kapcsola­tos elmarasztalás jogos. A politika korábban nem mindig figyelt óda a művészet szavára, és előfordult az is, hogy nem értette meg: a művésznek „másképp fáj az élet”, a művészi érzékenység prizmáján a problémák olyan embrionális álla­potban is láthatók, amelyet a hétköznapi ember még észre sem vesz. Én abból indulok ki, hogy a nemzet nem fejlődhet a kultúra nélkül, még kevésbé a kultúra kárára. Az új szövet­ség lényege, hogy a kormányzat a kultúrpolitiká területén is fordulatot kezdeményez. Gyakorlati lépesekkel fel kell érté­kelnünk a kultúrát, a művészetet' az alkotó- és előadómű­vész tevékenységét; mégpedig a teljesítmény és a minőség igényével, a demokratikus nyilvánosság ösztönzésével. Tá­mogatásunk azonban nem vállalhat mindent egyformán ma­gára, amint az — legalábbis a deklarációk szintjén — koráb­ban történt. Irány es hangsúlyváltás szükséges, amely nem intézhető el azzal a szólammal, Jiogy „az állam kivonul a kultúrából”. Olyan mecenatúra és egyéb segítség szükséges, amely a művészi autonómiát, az alkotóképesség kibontako­zását ösztönzi és nemcsak tudomásul veszi, hanem igényli is a művészek önszerveződését, szolidaritását és érdekvédelmi tevékenységét. Á kormányzat és a művészetek új viszonyát kívánjuk felépíteni, amelyet legtalálóbban mégis régi szavakkal tu­dunk jellemezni. Eötvös Józsefet-idézem: „A népnek- csak- magának lehet önmagát művelnie. Egyedül ott fejlődhet ki életrevaló, önálló, maradandó és az ember polgáriasodására valóban gyümölcsöző műveltség, hol a művelődés szükségé­nek érzete a nemzet lelkületében felébredvén, a polgárok minden osztályának vállvetett közreműködése által magából az összes nép életéből képződik ki. És épp annyira az állami közhatalom csak segélyezni és gyámolítani képes az egyesek- - nek és testületeknek ide vonatkozó törekvéseit — mint vi­szont a kormánynak minden legüdvösebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, na a társadalom közremű­ködése által nem támogattatik.” A Minisztertanács a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül, hazánk felszabadu­lásának 44. évfordulója alkalmából az alábbi művészeti ki­tüntetéseket adományozta. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE címet kapta: Asszonyi Tamás szobrászművész, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze; Balassa Sándor Ijíossuth-díjas zene­szerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docense, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Feke­te Tibor, a kecskeméti Katona József Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Feledy Gyula. Kossuth-díjas grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Gémes József, a Pannónia Film Vállalat rendezője, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Gink Károly fotóművész, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze; Kelen Péter, a Magyar Állami Operaház ma­gánénekese, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Körmendi János, a Mikroszkóp Színpad színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze; Lehoczky Zsuzsa, a Fővárosi Operett Színház magánénekese, a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze; Márgittáy Ági, a Magyar Film­gyártó Vállalat színművésze, a Magyar Népköztársaság ér- ■ demes művésze; Metzger Márta, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Raksányi Gellert, a Nemzeti Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Rékássy Csaba grafikus­művész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Sap- szon Ferenc karnagy, a Magyar Rádió Énekkarának kar­igazgatója, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Schéner Mihály festőművész, a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze; Szalay Lajos grafikusművész; Szöllősy Irén, az Állami Bábszínház bábművésze, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze; Tóth. János, a Magyar Filmgyártó Vallalat operatőre, a Magyar Népköztársaság érdemes mű-, vésze; Zenthe Ferenc, a Madách Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE kitüntetést kapta: j| Balogh Ágoston, a Magyar Állami Operaház magántánco­sa, az Állami Balett Intézet balettmestere; Batári László festőművész; Bede Fazekas Csaba, a győri Kisfaludy Színház magánénekese; Benedek András, a Nemzeti Színház drama.- turgja; Benedek Miklós, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Czakó Ferenc, a Pannónia Film Vállalat rendezője; Cserny József ipariforma-tervező; Dienes Gábor Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola egyetemi docense; Farkas Ádám Mun­kácsy Mihály-díjas szobrászművész; Gazdag Gyula, a Ma­gyar Filmgyártó Yállalat Balázs Béla-díjas rendezője; Gáti István, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magá­nénekese; Gosztonyi János, a Radnóti Miklós Színház Jászai Mari-díjas színész-főrendezője;' Gyulai Líyiusz Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész; Hegedűs D. Géza, a Vígszín­ház Jászai Mari-díjas színművésze; Hencze Tamás grafikus- művész, festőművesz; Horváth Márton Munkácsy Mihály- díjas iparművész; Juhász József, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese; Kármentő Andrásné, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmvágója; Keleti "István rendező, az Arany János Színház igazgatója; Kern András, a Vígszín­ház Jászai Mari-díjas színművésze ^Keserű Ilona Munkácsy Mihály-díjas festőművész; Koncz Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas előadóművész; Kosa Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas rendezője; Kricskovics Antal Erkel Ferenc- díjas koreográfus, a Budapest Táncegyüttes művészeti veze­tője; Makai Péter, a Magyar Állami Operaház Erkel Ferenc- díjas díszlet- és jelmeztervezője; Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere; Molnár András, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas ma­gánénekese; Nagygyörgy Sándor Balázs Béla-díjas fotómű­vész; Pataky Imre, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas bábművésze; Perényi Eszter, az Országos Filharmónia hege­dűművésze, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docense; Petrik József, a Népszínház Jászai Mari-díjas fő­rendezője; Pintér György, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas hangmérnöké; Pongrácz Zoltán zeneszer­ző; Rétfalvi Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára; Simor Ottó, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Várady Sándor Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművész; Vári Éva,.a Pécsi Nemzeti Színház Jászai Mari­díjas színművésze; Wieber Marianna, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas jelmeztervezője. . * Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezője, a Színház- és Filmművészeti Éőiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze a kiváló művész kitüntetést nem fogadta el. A művelődési miniszter hazánk felszabadulásának 44. év­fordulója alkalmából az alábbi díjakat adományozta. JÁSZAI MARI-DÍJAT kapott: Eszenyi Eni­kő, a Vígszínház színművésze; Hirtling István, a Nemzeti Színház színművésze; Kőmíves Sándor, a veszprémi Petőfi Színház színművésze; Kulka János, a kaposvári Csiky Ger­gely Színház színművésze; Mészáros Tamás, a Magyar Hír­lap kultúrrovat-vezetője; Nagy Anikó, a Rock Színház szín­művésze; Pathó István, a Nemzeti Színház színművésze; Saf- ranek Károlyra nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szín­művésze; Szegvári Menyhért, a Pécsi Nemzeti Színház rende­zője; Szőke István, az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője; Takács Katalin, a Radnóti Miklós Színház színművésze; Tatár Eszter, a Nemzeti Színház rendezője; Vándor Éva, a Népszínház színművésze; Weisz György, a Magyar Cirkusz és Varieté artistaművésze. JÓZSEF ATTILA-DÍ J AT kapott: Baka István költő, műforditó; Balassa Péter kritikus, az ELTE BTK esztétikai tanszék docense; Hallania Erzsébet író; Ker­tész Imre író, műfordító; Kornis Mihály drámaíró; Oravecz Imre költő, az Élet és Irodalom munkatársa; Varga Lajos Márton kritikus, a Magyar Rádió szerkesztője; Vári Attila író, a Magyar Televízió osztályvezetője. LISZT FERENC-DÍJAT kapott: Jezernic­ky Sándor táncművész, a Magyar Állami Operaház magán- tancosa; Kovács László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere; Szűcs Márta énekművész, a Magyar Ál­lami Operaház megánénekese; Tóth Jáhos énekművész, a Magyar Állami Operaház magánénekese'; Weninger Richárd karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai Zeneis­kola Tanárképző Intézete szegedi tagozatának igazgatója; Zádori Mária énekművész, az Országos Filharmónia szólis­tája. ERKEL FERENC-DÍJAT kapott: Rázga József karnagy, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és \ Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója; (prbán György zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa az Erkel Ferenc-díjat nem fogadta el.) BALÁZS BÉLA-DÍJAT kapott: Bereményi Géza író, filmrendező; Ember Judit, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Gárdos Péter, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Griinwalsky Ferenc, a Magyar Film­gyártó Vállalat rendező-operatőre; Sipos István, a Magyar Filmgyártó Vállalat hangmérnöke; Szabó Gábor, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőre; Tímár Péter, a Magyar Film­gyártó Vállalat Tendező-operatőre; Török László fotómű­vész; Zádori Ferenc, a Magyar Televízió operatőre; (Jeles Andrásba Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője a Ba­lázs Béla-díjat nem fogadta el.) MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍ JAT kapott: . Beke László művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galé­ria főosztályvezetője; Bodóczky István festőművész, a Buda­pesti Művészeti Szakközépiskola tanára; Bukta Imre grafi­kusművész; Droppa Judit textiliparművész; El Kazovszkij ' festőművész; Gaiántai György grafikusművész; Gáti Gábor szobrászművész; Péter Vladimir ötvös iparművész; Pinczehe- lyi Sándor grafikusművész, a Pécsi Galéria igazgatója; Schi­nagl Gábor, a Középülettervező Vállalat belsőépítész-terve- . zője. . SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRTkitün­tető jelvényt kapott: Kondomé Tóvizi Piroska, a Magyar Távirati Iroda újságí­rója, dr. Békéssyné Sajti Emese, a Békéscsabai Városi Tanács sajtótitkára; Peták István, a Magyar Televízió szerkesztőség­vezetője. EÖTVÖS LORÁND- ÉS TÓTFALUSI KIS MIKLÓS- DÍJAK Szombaton ünnepséget tartottak az Ijjari Minisztérium­ban, ahol Berecz Frigyes miniszter a műszaki fejlesztés érde­kében végzett eredményes tevékenységéért Eötvös Loránd- díjban részesítette: Ádám Jánost, a Tungsram Rt. tudomá­nyos főosztályvezető-helyettesét, Bajhai Györgyöt, a Bajai Lakberendező, Építő és Vasipari Szövetkezet elnökét. Bárki Kálmánt, az Egyesült Villamosgépgyár vezérigazgatóját, dr. Bánfai Györgyöt, az Országos Villamostáwezetek Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesét, Fürst Pált, a Fémbútor Ipari Szövetkezet elnökét, Gecsényi Gyulát, a Beton- és Vas­betonipari Művek főmérnökét, dr. Gosztony Gézát, a BHG Fejlesztési Intézet önálló csoportvezetőjét, István Józsefet, a Fémtechnika Vállalat igazgatóját, Juhász Gézát, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatóját, Kállai U. Tamást, a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára főosztályvezető­jét, Kovács Lászlót, az Orion Rádió,és Villamossági Vállalat vezérigazgatóját, Lantos Elemért, a Taurus Gumiipari Válla­lat osztályvezető főkonstruktőrét, dr. Lotz Ernőt, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatóját, Módi Jenőt, az Ikarusz Karosszéria és Járműgyár műszaki főmérnökét, Mihályi Györgyöt, az EGIS Gyógyszergyár vezérigazgató-helyette­sét, Nemes Imrét, a Computext tudományos főmunkatársát, dr. Papp Juliannát, a Papíripari Vállalat tudományos osz­tályvezetőjét, valamint Pénzes Imrét, az Almásfüzitői Tim­földgyár fejlesztési és fenntartási főmérnökét. A miniszter Tótfalusi Kis Miklós-díjat adományozott Lengyel Zoltánnak, a Magyar Távirati Iroda Kiadói Igazga­tóság művészeti vezetőjének. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom