Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

1989. április 28. • PETŐFI NÉPE • 3 NEHÉZ A PÁLYAKEZDÉS Egy patikus kanosszája KONGRESSZUS ÖSSZEHÍVÁSA MELLETT VOKSOLTAK Tanácskozott az MSZMP budapesti reformköre ^Jehéz elindulni manapság egy pá­lyán. Bizonyságképpen elmondom Ba­logh Lujza esetét. Lujza egyetemet végzett gyógysze­rész. Férjével, aki sebészorvosnak ta­nul, Tiszakécskén lakik egy nagyszü­lőktől örökölt kis házban. Naponta utazgat a munkahelyére, ugyanis Kecs­keméten, a hunyadivárosi gyógyszer- tárban dolgozik. Persze, ő sem erről álmodozott. Özvegy, magányos édes­anyja miatt inkább Kécskén szeretett volna elhelyezkedni. Nem sikerült. * * * A kécskei állásért való harca tavaly nyáron kezdődött. Már akkor tervez­gette, hogy az államvizsgához szüksé­ges gyakorlati idő letöltése után Tisza- kécskére jön vissza dolgozni. Amikor a gyakorlathoz szükséges engedélyért ment be a kecskeméti gyógyszertári központba, egyúttal állásügyben is ér­deklődött. Dr. Virányi Attiláné főosz­tályvezető azonban közölte vele: pályá­zati kiírás hiányában a kécskei gyógy­szertárban nem alkalmazhatják. — Ott úgy is többen vannak a gyógy­szerészek, mint ahányon lehetnének — jegyezte meg az osztályvezető. Lujza ezt tudomásul vette, majd au­gusztus 1-jén elkezdte a gyakorlatot a kécskei patikában. Úgy a hónap köze­pe táján levél érkezett a gyógyszertári központból. Arról értesítették a patika vezetőjét, hogy szeptember 12-étől Csongrád megyéből oda helyeznek egy gyógyszerésznőt. Lujza elcsodálkozott, hisz nem is olyan rég azt mondták, nincs hely. Azóta senki sem ment el, akkor hogyan jöhet most mégis egy új gyógyszerész? Elhatározta, beszél az igazgatóval. Nem sokkal ezután felkereste dr. Nagymarosi Károlyt, a gyógyszertári központ igazgatóját, aki Lujza kérdé­sére így válaszolt: Az autóklub új műszaki állomása A Magyar Autóklub Bács-Kiskun Megyei Szervezetének és a Szanki Új Elet Szakszövetkezet együttműködése alapján új műszakiállomás kezdte meg működését Szánkon, a szakszövetkezet telephelyén. Az állomás 1989. április 17. napjától hétfőtől péntekig 6—16 óráig áll a klubtagok szolgálatában. Itt teljes kö­rű szolgáltatást biztosítunk. Az állo­máson motordiagnosztikai vizsgálat, futómű-beállítás, lengéscsillapító-vizs­gálat, fékhatásmérés, CO-ellenőrzés, kerék-kiegyensúlyozás, fényszóró- beállítás stb., valamint műszaki vizsgá­ra történő előkészítés és kisebb javítási, hibaelhárítási munkák végezhetők. Amennyiben a Közlekedési Főfel­ügyelet megfelelő előkészület után a ZT-vizsgáztatásra vonatkozó enge­délyt megadja, úgy személygépkocsik, motorkerékpár és azok utánfutóinak vizsgáztatását is el fogjuk végezni. A műszaki szolgáltatásokon túl ter­mészetesen tagsági díj rendezésével kapcsolatos lehetőségek, valamint- egyéb autózást, idegenforgalmat érintő információval is klubtagjaink rendel­kezésére állunk. — Maga nem ismeri a polgárjogi tör­vényeket. — Majd elmagyarázta, hogy van Magyarországon egy olyan tör­vény, mely szerint, ha a férjet elhelyezik valahová, akkor a feleségnek követnie kell. Fordítva ez nem igaz. S mivel a férj a kécskei téeszben fog dolgozni (ag- ronómus ugyanis), így nincs mit tenni, a gyógyszerész foglalkozású asszonyt Kécskén kell elhelyezni. Vigasztalásul megígérte Lujzának: Kecskeméten kap állást, szolgálati lakást, később pedig akár egy 120-150 ezres vállalati lakás­kölcsön is szóba jöhet. * * * Mit tehetett Lujza? Barátkozott a kecskeméti állás gondolatával. Persze, nem ment ez olyan könnyen, mert köz­ben hallott egyet, s mást. Megtudta pél­dául, hogy a Kécskére érkező kolléga­nőnek szeptemberben, áthelyezése után volt az esküvője. Aztán kiderült, nem is Tiszakécskén, hanejn Lakiteleken la1 kik, onnan jár át naponta. Ráadásul azt beszélték, hogy a férj sem a kécskei téesz dolgozója! Lujza elkeseredett. Mielőtt beadta volna a pályázatát, októberben ismét felkereste dr. Nagy­marosi Károlyt, hátha mégis történt valami változás az állással kapcsolat­ban. Újra azt a választ kapta, hogy pályázzon nyugodtan Kecskemétre, lesz helye, talán fél éven belül lakást is tudnak adni, csak erről ne szóljon sen­kinek. Később egy értekezleten való találkozás során újra elhangzott ez az ígéret, amikor dr. Nagymarosi Károly úgy futtában vetette oda Lujzának: — Arról a dologról (mármint a kecs­keméti állásról) csak annyit, hogy intéz­zük. A nyilvánosságot pedig jó lesz ki­hagyni! * Ennek ellenére Lujza nem nyugodott meg. Sőt, lélekben egyre inkább lázadt. Egy napon aztán felhívta az igazgatót, és megkérdezte a számát annak a tör­vénynek, amire mindeddig hivatko­zott. Pusztán azért érdeklődik, magya­rázta, mert mielőtt elhelyezkedik, sze­retné tudni, milyen jogai és lehetőségei vannak. Válasz helyett dr. Nagymarosi kemé­nyen rendreutasította és figyelmeztette: nem az a dolga, hogy a vezető ügyei után érdeklődjön. Különben sem tarto­zik neki számadással. Végezetül ezzel zárta a vitát: — Tudja mit, Lujza? Ezek után ke­ressen magának új állást, mert már itt sem lesz! * * * Mindezt dr. Nagymarosi Károly így magyarázza. Valaki telefonált Csongrád megyé­ből, hogy jön ide, Kécskére egy illető, el kellene helyezni a feleségét. Nem sokkal ezután meg is jelent a fiatal pár a gyógyszertári központban bemutat­kozni. Akkor az asszonykának felaján­lottak egy kecskeméti állást, de ő job­ban szeretett volna Lakiteleken dolgoz­ni. Mivel ott végképp nem volt hely, Tiszakécskét javasolták. Akkor meg is egyeztek: ha idejön férjhez, alkalmaz­zák a kécskei gyógyszertárban. Mindez legalább egy éve történt, jóval Lujza jelentkezése előtt. Ez tehát a fő ok, amiért őt nem tudták felvenni. Persze, az is baj volt dr. Nagymarosi Károly szerint, hogy Lujza nem a megfelelő stílussal „közelített.” Ha másként kér, akkor biztos, hogy segít. De még diplo­mája sem volt és már vápalati dolgok­ba akart.beleavatkozni. Az az igazság, nem ilyen magatartást vártak egy kez­dőtől. Vajon hogyan kellett volna Balogh Lujzának viselkednie? A nagy szükségnek, vagy az igazgató jóindulatának köszönhetően, végül csak megkapta a kecskeméti állást. Sőt! Felajánlották, ha albérletbe költözik, ^fizetnek 500 forint hozzájárulást. Lujza azonban másként döntött. Inkább uta­zik reggel, este. Benke Márta A párttörvény tervezetéről, a re­formkörök szerveződéséről, s más ak­tuális kérdésekről folytattak élénk vitát szerdán, a késő esti órákig húzódóan, az MSZMP budapesti reformkörében. Az immár hagyományosan megrende­zett fórumon több mint kétszázan gyűltek össze, hogy elsőként beszámo­lót hallgassanak meg a budapesti párt- bizottság legutóbbi üléséről, amelyre meghívást kaptak a reformkor képvise­lői is. Értékelésük szerint hasznos volt a kapcsolatfelvétel létrejötte, a pártbi­zottság készségét mutatja az együttmű­ködésre a Baloldali Alternatív Mozga­lommal, s a Münnich Ferenc Társaság­gal is. A testületi tanácskozáson csu­pán a pártkongresszus meghatározásá­nak kérdésében mutatkozott véle­ménykülönbség: míg a pártbizottság országos értekezlet összehívását szor­galmazta, a „reformkörösök” kong­resszus összehívása mellett voksoltak. Túlszabályozottnak ítélték a reform­Szank felvirágzása, a község sorsa jó példája az elmúlt húsz év történelmé­nek, a hirtelen fellendülésnek, majd megtorpanásának, napjainkban pedig a vívódó, küszködő talpon maradás­nak. A falu —s ezt vezetői sem tagadják - rengeteget köszönhet az olajipar idetelepülésének. Virágzó utcái, csinos közművesített házai mind az olajosok „befektetésének” eredményei, még a sportolás, a szabadidős tevékenységek lehetőségei is összefüggnek azzal a kez­det utáni tíz évvel, amikor az ipar új perspektívákat, friss életerőt hozott az alapvetően paraszti életvitelű lakosság mindennapjaiba. — A szocialistabrigád-raozgalomba sok minden belefért — mondjaZaka László tanácselnök. — A kezdeti len­dületet átvették a helyi gazdálkodóegy­ségek is, a két szövetkezet nem akart lemaradni a bányászok mögött. Lakos­sági összefogással sok olyan dolgot megoldottunk, amiért most legalább nem fáj a fejünk. — Nincs talán még egy közösség az országban, amelyiknek ilyen lehetősé­gei voltak, s azt ilyen jól tudta haszno­sítani — véli Fekete Ferenc, a községi pártbizottság titkára. — Nálunk egy- egy család kétféle szociális lehetőséget is kihasználhatott. Ha volt egy család­tag az olajosoknál, élhettek a gázked­vezménnyel. A másik meg a szövetke­zetnél az egy hold háztájiban megter­melte a 60-70 ezer forint pluszjövedel­met, de nem csak anyagi javakban, szellemileg is sokat nyert a falu. Az ötvenes években elvándorolt lakosság ötven százaléka az olajjal visszaköltö­zött. Az emberek tanultak, mert rá­kényszerültek, hogy képesítést szerez­zenek, képzetlen mezőgazdasági mun­kásból szakmunkássá lettek. — S mi a helyzet most, hogy a KFV kiskunsági üzemének központja Halas­ra költözött? —-A lakosság egy része is velük ment —mondja a párttitkár. — De nem csak ez az oka a visszaesésnek, a hajtás, a munka kikezdte az emberek egészségét, a lakásra, kocsira, színes tévére ráment kör résztvevői a párttörvény tervezetét, amely — véleményük szerint — nem alkalmas pártok működtetésének sza­bályozására. Számosán úgy foglal­tak állást, hogy nincs szükség a tör­vényre, mert az egyesülési törvény ki­egészítéseként is betöltené funkcióját. Mások úgy fogalmaztak: megalkotása mellett szól az, hogy a jelenlegi alkot­mány szövegezése már nem felel meg a realitásoknak. Kitűnt a vitából annak felismerése is, hogy a párttörvény elő­készítési szakaszában a különböző po­litikai szerveződésekkel közösen kell kialakítani a törvényjavaslatot. Az eszmecserén megvitatták a re­formkörök alakulásának helyzetét is. Szabad szerveződésüknek továbbra sincs akadálya — állapíthatták meg. A legfontosabb azonban a területi szer­veződés, ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni a választások közeledtét, amikor az MSZMP-nek is a „poron­az életük. Ma a szocialista munkaver­seny elképzelhetetlen lenne. Az embe­rek legfeljebb maguknak hajtanak, fe­szített az életük. Országos gond ez. — Megmutatkozik a visszaesés a pártéletben is? — A tagkönyvcsere előtt a három alapszervezetben 64 tagot számoltunk, ma 48 van. A KISZ nálunk talán még hamarabb felbomlott, mint országo­san. A kicsiség is átok ám, a felsőfokú végzettséggel bíró fiataloknak csak egy töredéke kerül vissza a faluba. A fiata­lok többsége is hajt, ha bír, a pénzért, alig lehet becsábítani őket egy vitára vagy beszélgetésre. — De nem is szabad a húrt feszíteni — mondja Zaka László. Annak idején a tekepálya építésének gondolata úgy indult, hogy egy bizonyos összeg mel­lett főként társadalmi munkával készít­jük el. Most.az a valóság, hogy 80 szá;. zalékban közpénzből kell a bővítést megvalósítani. ^Egyébként ennyire ke­vés pénzünk még sosem volt — csóvál­ja a fejét a tanácselnöké- Még szeren­csénk, hogy lényegi dolgokban nincs, elmaradásunk a lakossággal szemben. Gyűjtjük az elképzeléseket a következő tervidőszakra, „alulról építkezünk”, ahogy mondják, csak nem tudni, hogy mit. Ki mer itt felelősséggel tervezni? A személyi jövedelemadót még mindig fejkvótára kapjuk. A szabadidőköz­pontunk tervezett első szakaszát tavaly adtuk át, folytatásra vár. Ki tudja, mi­kor bírjuk béfejezni. — Vasárnap nagyszabású programot terveznek a szabadidőközpontba. — A kőolajkutatás 25. évét ünnepli a KFV — mondja Fekete Ferenc. — A korábbi években nagy majálisokat, munkás-paraszt találkozókat tartot­tunk mi május elsején, kisugárzott a környező községekre is. Volt, hogy négy-ötszázan is összegyűltek az erdő­ben. Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy itt ünnepelnek a bányászok. Az a 25 év nem telt el nyomtalanul a község életében. Hajós Terézia dón” kell lennie. A tanácskozáson is többen jelezték, hogy már alakítottak, illetve szándékoznak alakítani reform­köröket a kerületekben, Budapesten számuk immár tizenötre tehető. Hosszas vita alakult ki a fórumon a Magyar Függetlenségi Párt közelmúlt­beli nyilatkozatáról, amelyben elszá­moltató bizottság létrehozását sürget­ték. A reformkor résztvevői nem tart­ják járható útnak a személyek és szer­vezetek múltjában való vájkálást ezen a címen. Ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy az MSZMP-nek a megújulás ér­dekében mindenképpen el kell végeznie az önvizsgálatot, de nem szabad meg­engedni, hogy leszámoláshangulat ala­kuljon ki az országban. Döntöttek abban is, hogy május 1-jén a Petőfi csarnokbeli Népszabad­ság-fórumon és a népligeti Jurta szín­házbeli programon vesznek részt kép­viselőik. (MTI) Több a baleset az iparban Az Ipari Minisztérium vizsgá­lataiból kitűnt, hogy tavaly az iparban az 1000 főre jutó balese­tek száma 8 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Összesen 32 ezren szenvedtek 3 napnál hosz- szabb ideig gyógyuló sérülést. Balesetek következtében 62 üze­mi dolgozó vesztette életét. A balesetek 36 százaléka gon­datlanság, fegyelmezetlenség stb. miatt történt. Továbbra is az emelő- és szállítóbereqdezések, valamint a közlekedési eszközök okozzák a legtöbb szerencsétlen­séget. A tapasztaltak szerint az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az új technológiák, be­rendezések alkalmazásával ke­letkező veszélyek és ártalmak el­hárítására. A klimatizált számí­tógéptermek, az erőművi kap­csolóhelyiségek például korsze­rűségük ellenére is általában egészségkárosítók, az ingersze­gény környezet, amonotóniaésa képernyők előtt ülők szemének erős igénybevétele miatt. Ugyan­csak több figyelmet követel a lé­zertechnika és az ipari robotok alkalmazása is. A kohászatban, a villamose­nergiaiparban és a könnyűipar­ban, ugyan kis mértékben, de mégis csökkent a balesetek gya­korisága. A korábbinál mérsé­keltebbvolt tavaly a foglalkozási megbetegedések száma is. A minisztérium szorgalmazza a munkavédelmi és biztonság- technikai előírások folyamatos korszerűsítését, amelyet az Álla­mi Energetikai és Energia­biztonságtechnikai Felügyelet végez, üzemi és szakintézeti szak­értők bevonásával. Legközelebb a hegesztésre, valamint az emelő­gépek, a kohó- és melegüzemek és a gépipari szerelés új bizton­ságtechnikai szabályzatai látnak napvilágot. A biztonságtechni­kai felügyelet szaktanácsadással a kisebb gazdálkodóegységek­nek is segítséget nyújt munkavé­delmi tevékenységük megszerve­zéséhez, fejlesztéséhez. (MTI) Átadták a SZO Csütörtökön a SZOT-szállóban átadták az idei SZOT-díjakat. A dolgozók javaslata alapján a szakszervezeti mozgalom ezzel a díjjal az idén 20 személy, illetve alkotó kollektíva közösségért kifejtett munkásságát ismerte el és köszönte meg. SZOT-díjat kapott: Ágh Attila politológus; Brenner György grafi­kusművész; Hunyadi Zoltán1 karnagy, főiskolai tanár; Illés László irodalomtörténész; Juhász Árpád geológus, a Magyar Televízió fő­szerkesztő-helyettese; a Kaláka együttes (Gryllus Dániel, Becze Gábor, Huzella Péter, Radványi Balázs); Kecskés József népművelő; dr. Ko­kas Klára zenepszichológus; Komlós Juci színművész; a MA V Tüdő­gyógyintézet sebészeti csoportja (Molnár János osztályvezető főorvos, Baranyai Lajos főorvos, Rigler András adjunktus, Kas József adjunk­tus, Pommérsheim Ferenc alorvos); Makovecz Imre építőművész; Mé­száros Márta filmrendező; a televízió Sorstársak című műsorának alkotó kollektívája, az MTV pécsi körzeti stúdiójának dolgozói (Békés Sándor stúdióvezető. Füzes János felelős szerkesztő, Bükkösdi László rendező); Sáros László^építész; Sütő András Romániában élő író; Szabó Ivánné Nikolin Eva, a Magyar Rádió főmunkatársa; Varga Mátyás díszlettervező; Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus; megosztott díjban részesültek Gyöngyösi Mihály és Kertai László építészek. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar nem fogadta el a kitüntetést. A kitüntetetteket Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövet­ségének főtitkára köszöntötte. Ünnepi beszédében hangsúlyozta: ilyen válságos időkben is szükség van az ünnep örömére, az alkotó emberek köszöntésére, mert véleménye szerint van mit elismerni, s ezt a szakszervezeti mozgalomnak kötelessége is megtenni, ezzel is segítve az értékek megbecsülését, kifejezve a magyar megújulás szolgálatát. A díjakat Nagy Sándor, a SZOT főtitkára adta át. AZ OLAJ VONZÁSÁBAN Szánk magára maradt Mi legyen a lezárt temetőkkel? Reméljük, hogy ezen új szolgáltatá­sainkkal — 6. műszaki állomás szerve­zetünk területén — tovább növeljük és segítjük tagjaink gépjármű-üzemelte­téssel kapcsolatos gondjait, mely alap­ján a még tagsággal nem rendelkező autósok is tagjaivá válnak a Magyar Autóklubnak. Életfogytiglan kettős gyilkosságért A Legfelsőbb Bíróság dr. Fehér István bün­tetőtanácsa csütörtökön helybenhagyta a Pest Megyei Bíróság ítéletét: életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a 29 éves Sárosi Gyu­lát aljas indokból, több emberen elköveiett emberölés, kifosztás, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette miatt. Sárosi Qyula tavaly, január 18-án Szoko- lyán, egy elhagyott kőbányában revolverével agyonlőtte Becző ICárolyt, nfajd felkerestedu- nakeszi lakásán Becző Károlynét, s — mivel az asszony tudott arról, hogy férje Sárosival távozott otthonról—megfojtotta. Az ügy előzményéhez tartozik egy meglehe­tősen bonyolult „platinaüzlet": Sárosi holt­testekből kiszedett fémpro'téziseket kínált Beczőnek eladásra abban a hiszemben, hogy platináról van szó. A megállapodás létre is jött, s a nagyobb üzlet reményében Becző mind agresszívebben még több „árut” köve­telt. Sárosi — hogy megszabaduljon ebből a szorongatott helyzetéből — végzett üzlettár-, sával. ZÖLDÖVEZET? DE MIBŐL? TOVÁBBRA IS SÍRKERT? DE MIBŐL? A dj, Uram, örök nyugodalmat néki” — énekli fájdalmasan a gyászgyülekezet. A félreértelmezett ésszerűség, a ha­szonlesés mind gyakrabban megcsúfol­ja szép honunkban ezt a természetes kívánságot. Ak elmúlt évtizedekben csupán Kecskeméten legalább másfél ezer volt polgártársunk hamvait parancsolták más sírkertbe. Most mintegy húszezer halott nyughelyéről kényszerül dönteni a városi tanács. Nyilvánvalóvá vált: elsietett volt a felekezeti temetők felszá­molásáról intézkedő határozat. A gaz­dátlanná vált sirkertek közül a római katolikusoké a legelhanyagoltabb. Narkósok tanyáztak a kripták között, még jó. ahol a gaz elfedi a szemétkupa­cokat. Jobban szem előtt van a refor­mátus, az evangélikus és az izraelita sirkert. A szépen gondozott utóbbi ki­vételével valamennyire ráférne az ala­pos kertészeti felújítás. 1990-től, a kegyeleti idő lejártától, már közvetlenül a városi tanács felel állapotukért. A már említett tervek megvalósítására, új parkok kialakítá­sára most nincs pénz. A meglévők fenntartására is csak 9 millió Ft jut a város kasszájából. Sokba kerülne a kripták áttelepítése, a területrendezés. Lelkészek, széchenyivárosi, leninvá- rosi tanácstagok jelenlétében ezért tár­gyaltak a váfosi tanács illetékes vezetői a korábbi terv esetleges felülvizsgálatá­ról, módosításáról. Felvetődött a temetők eredeti funk­cióinak visszaadása. A reformátusok bizonyos feltételekkel vállalnák volt te­metőjük fenntartását. Segítséget kér­nek a szükséges építmények elkészítte­téséhez, illetve korszerűsítéséhez. A ró­mai katolikus plébánián nem látnak pillanatnyilag lehetőséget a korábban már 24 holddal csökkentett sírkertjük újbóli megnyitására. Annyi bizonyos, hogy a Szenthá­romság temető kerítésének rendbeho­zatala a legsürgetőbb tennivaló. Ám előre látható: még a legátgondoltabb tanácsi döntésnek is lesznek ellenzői, kárvallottjai. Mit szólnak a hozzátartozóikat a le­zárt temetőből már kihantoltatók, ha netán újra megnyitják a sírkertet? Ar­ról nem is szólva, hogy a Köztemető t (Walter Péter felvételei) nincs felkészülve újabb tömeges exhu­málásra. Nehezen képzelhető el, hogy egy lakótelepbe beékelődött sirkertben újra temessenek, a toronyházak maga­sabb emeletein lakók akarva-akaratla- nul gyászszertartások részesei legyenek nap mint nap. A nem sokáig halasztható döntésnél feltétlenül számolnak a lakossági véle­ményekkel. A Kecskeméti Városszépi- tő Egyesület ezért május negyedikéi klubnapján fórumot teremt a javasla­tok, felajánlások ismertetésére. A Szal- vay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon­ban délután 5 órakor kezdődő rendez­vényen az eddigi elgondolásokról, a ki­rajzolódó tervekről is tájékoztatják a megjelenteket. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom