Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

1989. április 1. • PETŐFI NÉPE • 5 MÁK A VÁROSOKBAN IS JÖVET, MENET Bankká szerveződik a takarékszövetkezet 0 Az épülő ta­karékszövetkezeti székház Bácsal­máson Nem ok nélkül találták ki a jól is­mertjelmondatot, mert a községekben, kisebb-nagyobb településeken főként a takarékszövetkezet intézte az emberek pénzzel kapcsolatos ügyes-bajos dolga­it. Közkedvelt, sokan dicsérik. Vajon miért előnyösebb, kedveltebb a taka­rékszövetkezet az emberek, főleg a fa­lusiak számára—kérdeztük Dudás Ka­talint, a takarékszövetkezet bácsalmási központjának vezetőjét, aki a Szövosz elnökségének, az országos tanácsnak s a Takarékszövetkezet Országos Vá­lasztmányának tagja, így nemcsak egy kisebb régióra, hanem az egész ország­ra kiterjedő információi vannak. — A takarékszövetkezetek koráb­ban valóban a kisebb településen tevé­kenykedtek, s jelenleg is ezért előnyö­sebb az emberek számára, mert itt min­denki ismeri egymást, nagyobb a biza­lom, s ez a bankszakmában óriási előnyt jelent. Legújabban már a váro­sokban is megvetettük a lábunkat. A mi központunkhoz nyolc fiók tarto­zik: Bácsbokod, Bácsszőlős, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras, Tatahá­za és legújabban Baja. A város szá­munkra szűz terület volt, bár a lakos­ság igényeit nem tudta kielégítem az OTP. Kétféle embert ismerünk: akinek van pénze, s tovább gyűjti, meg akinek nincs — s belőlük van a legtöbb —, ezért fordul a bankhoz. — Mindenkin segíteni kell, akár van pénze, akár nincs. Mindenki megszo­rulhat, nagyobb vállalkozásba kezd­het, olyat szeretne vásárolni, amihez nincs elegendő pénze, vagy más miatt kér hitelt. A mai világban iszonyúan magas a kamatláb, meg kell találnunk azt az utat, hogyan tudjunk kölcsön adni. Az egyszerű emberek számára különösen fontos ez, mert ők nem is­merik az előnyös hitelezési formákat, vagy pénzük kamatoztatóbb befekteté­sét. A sok forma között eligazítást nyújtunk, segítünk. A Bácsalmási Takarékszövetkezet­ben a jelenlegi betétesek száma eléri a 11 200-at, a betétállomány pedig a 338 millió forintot. Tavaly a betét növeke­dése 57 millió volt, a ebből a bajai fiók 20 millióval részesült. A kölcsönállo- mány megközelítette a 217 milliót. — Sajnos a takarékszövetkezet je­lenleg is korlátozott tevékenységet folytathat. Mi csupán kis szövetkeze­teknek, polgárjogi társaságoknak, egyéneknek hitelezhetünk. Vállalkozá­si hitelt csak egyéni elbírálás alapján teljesíthetünk, ha a vállalkozónak aka­dálytalan a fizetőképessége. Ezek a hi­telek csupán 5-6 hónapos lejáratúak. Építésre 78,5, ingatlanvásárlásra 8, me­zőgazdasági termelésre 18, áruvásár­lásra és személyi kölcsönre 53,5 millió forintot adtunk. Említettem, hogy ke­ressük a lehetőséget, hogy gyorsan se­gítsünk. Nagyobb összegű, 200-300 ezer forintos kölcsönt is nyújtunk azok számára, akiket jól ismerünk, akik biz­tos és jó fizetők, emellett kezeskedik értük valaki. Nagyobb gazdasági egy­ség számára nem adhatunk hitelt, pe­dig a múlt évben szorongatott helyzet­ben voltak a termelőszövetkezetek, a középüzemek, s tudtunk volna rajtuk valamilyen módon segíteni. — Most épül székházuk a városköz­pontban, amely mintegy 20 millióba kerül. Itt egyéni széfeket helyeznek el az épület vasbeton pincéjében, amelyre eddig csak Kecskeméten volt lehetőség. — A fejlődés természetesen nem áll­hat meg, ezért bankká szerveződik a takarékszövetkezet. Az új nevünk Ma­gyar Takarékszövetkezeti Részvény- társaság lesz, s már megkezdődött a részvényjegyzés. Az országban 260 ta­karékszövetkezet működik, s a rész­vénytársaság alaptőkéje már egymilli- árd-harmincötmillió forint. A márciusi közgyűlésen a részvényesek elfogadták az alapszabályt, s megválasztották a tisztségviselőket. Július 1-jétől már ezen a néven működünk. A részvény- társasági forma nagyobb lehetőségeket ad, ugyanis ezzel bizonyos kereskedel­mijogosítványokat kaptunk, ugyanak­kor centralizálhatjuk működésünkét. Országosan nyolc regionális alközpon­tot hozunk létre — egy Kecskeméten is lesz — s megvalósíthatjuk saját bank­számlavezetésünket is.... A takarékszövetkezet bankká szer­veződésével ugyan nekünk, betétesek­nek és hitelezőknek több pénzünk nem lesz, de reméljük, legalább kialakul egy egészséges verseny, amely a mi hasz­nunkra válik. Gémes Gábor MESSZE VAGYUNK (MÉG) A REFORMMECHANIZMUSTÓL... Árukeretek és ellentmondások A szocialista országokba államközi megállapodások alapján, kontingensek szerint szállítják hazánkból a különféle konzerve- ket. A konzervgyárak közötti kontingenselosztás régi rendszeré­nek felülvizsgálatát már két éve elhatározták,, tájékoztatott dr. Lakatos Lajos, a Kage igazgatója. Eddig a hagyományosan kiala­kult arányok szerint kapták a gyárak az exportlehetőséget. Az exporttámogatás pedig a vállalati önköltségre épült, vagyis ame­lyik gyár magasabb önköltséggel állította elő termékeit, az több szubvenciót kapott. Ezáltal konzerválták az alacsonyabb export- gazdaságosságot is. Lényegében a kontingensből való részesedés mértéke és az exportgazdaságosság nem függött össze. Utóbb ezért az összhang megteremtésére kényszerültek. A legjobbat sújtják — A célkitűzés az volt1— mondotta az igazgató —, hogy azok a vállalatok részesüljenek nagyobb arányban a kontingensből, amelyeknek az export­gazdaságossága kedvezőbb. A Kage paprika- és konzervgyárából az utóbbi években exportált savanyúsággal a ru­belkitermelésünk a konzervgyárak át­lagánál 15-20 százalékkal jobb volt, s ez jellemző a konvertibilis exportgaz­daságosságunkra is. 1988-ban egy ru­belt 44 forintért, egy dollárt 61 forin­tért állítottunk elő. Az elhatározás sze­rint, akinek jobb az exportgazdaságos­sági mutatója,'az 1989-ben nagyobb mennyiséget szállíthat a Szovjetunióba az államközi szerződés keretében. — És a gyakorlat? — Az idei exportköntingens szétosz­tásánál sajnos az említett elv nem érvé­nyesült. Eddig a Kage 4530 tonnát szállított a Szovjetunióba, s most ezt lecsökkentették 3400 tonnára, ami 26 százalékos visszafogást jelent. — Vajon nem azért, mert a szovjet megrendelés mennyisége is csökkent? —Valóban kisebb az igény, azonban más konzervgyárak kiszállításait 8-20 százalékkal mérsékelték. Vagyis ará­nyaiban bennünket sújtott a legerőtel­jesebben, s azt sem vették figyelembe, hogy mi a tőkés piacokra paprikát ex­portálunk, csak önmagában a sava- . nyúságexportunkat nézték. Ezt köz-' gazdasági és szakmai szempontból egy­aránt elfogadhatatlannak tartjuk, ugyanis ezzel a kontingenselosztással éppen azok a gyárak kapnak nagyobb exportlehetőséget, akik több szubven­ciót igényelnek a kiszállításhoz. — Nem lehet oka, hogy a szovjet fél elégedetlen a Kage-savanyűságok minő­ségével? — Egészen biztosan nem, mert ép­pen most, március 22-én kaptuk meg a szovjet nagykövetség kereskedelmi ki- rendeltségének kitüntető oklevelét. Egyébként külkereskedelmi partne­rünknek az utóbbi 5 évben egyetlen minőségi kifogása sem volt. Az export- gazdaságosság nem számít?! A kontingenselosztásban a MÉM vállalt meghatározó szerepet, ezért ke­restük meg telefonon Rednágel Jenő miniszterhelyettest, s a témában véle­ményét kértük. .A kontingens mintegy 12 száza­lékkal csökkent az államközi megálla­podás alapján :— mondotta a minisz­terhelyettes gj. Ennek elosztásában a szovjet exportból való részesedést és a tőkés export arányát együttesen vettük figyelembe. Az exportgazdaságosságot nem értékeltük. A miniszterhelyettesnek megemlítet­tem, hogy a Kage fűszerpaprikából je­lentős tőkés exportot teljesít évek óta, tavaly a mennyiséget is növelte. Redná­gel Jenő vélekedése, mely szerint: „ez igaz, de az nem konzerv, hanem fűszer- paprika” korántsem volt meggyőző érv, mivel ugyanannak a gyárnak egy másik termékéről van szó. Úgy fogható fel, mint amelyik konzervgyár például gyümölcssűrítményt szállít hordóban, tőkés exportra, ami ugyancsak nem konzerv, de nyilvánvaló, hogy nem hagyható figyelmen kívül a tőkés ex­port értékelésekor. A fűszerpaprikát és a savanyúságot Kalocsán egy gyárban állítják elő, amit ennek neve is igazol: a Kage paprika- és konzervgyára. Felülvizsgálat következik Rednágel Jenő a kontingenselosztás részleteinek tisztázására azt tanácsolta, hívjam föl ugyancsak a minisztérium­ban Göndör József osztályvezetőt. Tőle a következőket tudtam meg: — Konkrétan nem vettem részt az elosztásban, csak az elvek kimunkálá­sában — tájékoztatott Göndör József. — Egyébként a MÉM azt szerette vol­na, ha a konzervgyárak egymás között megegyeznek, s nem a főhatóságnak kell elvégeznie az elosztást. Közöttük sajnos nem jött létre egyezség, bár több alkalommal összehívtuk az érdekelt üzemek, vállalatok vezetőit. Kidolgoz­tuk az elosztási elvet, amely két alappil­léren nyugszik. Figyelembe vettük, hogy. a konzervgyár eddig milyen részarányt képviselt a szocialista ex­portban, s ez 70 százalékban „játszik be” az elosztási gyakorlatba. A másik szempont, hogy milyen arányban ré­szesedik a tőkés exportból. Ezek alap­ján a külkereskedelmi osztályunkon Jazigián Dikránné bizonyos szorzókat készített, s a Kereskedelmi Minisztéri­um illetékes munkatársával együttmű­ködve kiszámították, hogy melyik kon­zervgyár mennyit exportálhat. '— A kalocsaiak szerint indokolatla­nul csökkentették részesedésűket. Felül­vizsgálják panaszukat? — Természetesen megnézzük, hogy a Kage-nak hogyan jött ki a kontin­gensrészesedése. Ha hibát követtünk el, akkor sor kerül a korrekcióra. Csabai István ÁPRILIS ELSEJEI RIPORTsgf A I i j» jhiauhsáiÉfoti r r • kutyafejtol a zenelo óráig Szerkezetváltás a jósnőnél — Ki az? — Én vagyok, Vica. Ismerős a válaszoló hölgy hangja a lépcsőház első emeletén, mert nyílik a kukucskálóablak s mindjárt az ajtó Kecskemét hunyadivárosi, este is dol­gozó kártyavetőnőjénél. Rá lehet szá­mítani a nyújtott idejű nyitva tartás­ban. ' Mások ilyenkor már pihennek. 0 nem lazsál. Jóslásból jött elénk ajtót nyitni most is. Szobájában már ül vala­ki. Hetven-nyolcvanezer forintos szép, barna női bunda a fogason, világoskék sállal, azé lehet nyilván, aki látogatásá­val megelőzött minket. Hallgatózás kizárva Eltévesztettük a besorolást. A jöven­dőmondó nem mára várt bennünket. Vicuka — akinek a bennfentessége nél­kül alighanem sosem juthattam volna el egy mai jósdába — bűnbánóan hall­gatja a korholást: — Miért nem akkor jött, édesem, amikor üzentem? Tudja, milyen szoros időbeosztással dolgozom. Nekem min­den perc számít. Hiy A vőlegénye? — néz rám, kissé megenyhülve. — Húzódjanak a kony­hába, míg emitt végzek. Ott ellehetnek. A személyiségi jogok védelme és a. titoktartás azt követeli tőle, hogy ránk csukja az átláthatatlan üvegű konyha­ajtót. Áthallás és hallgatózás kizárva! Háromnegyed órát töltünk el így az elkülönítőben egy piros könnycseppes lámpaemyö alatt, mire az előszobából beszédfoszlányokat hallunk. Most mi jövünk! A szívem a torkomban dobog. Ám Vicuka visszahúz: ne nézzek még ki, tilos hivás nélkül előjönni, elrontha­tom a szolgáltatást, legyek nyugton a konyhában, amelyet — pazarul beren­dezve — egy világ választ el a szegé­nyebb asszonyok főzőhelyiségeitől. ­— Csókollak, édes Évikém!fej- bú­csúzik mézédesen a kártyavető a bunda tulajdonosától. — Gyere máskor is jö­vendőt mondatni'! (Már nem halkítja le a hangját.) — Maguk következnek? Bent ülünk a titkok szobájában. Itt már megtörtént a szerkezetváltás. Mintha egy új világba érkeztünk volna. A jövendőmondó pillanatragasztót is elfogad Harminc éve voltam utoljára jósnő­nél. Egy vizes, műkerti lakásban lakott. Kutyafejcsontvázból jövendölt. Meny­nyivel előrehaladva él ez a jósnö 1989- ben! Frissen ondolálL barna hajával és ápolt külsejével koránál fiatalabbnak látszik. Berendezkedett szépen. A szek­rény tetején külföldi italok. Alattuk porcelánbolt-kirakatnyi figurák az üveges részben. Egy zenélő órának és két táskarádiónak is szorított helyet. Füttyentenék a gazdag gyűjteményt, a padlóig lecsüngő heverőtakarót és a süppedő szőnyeget látván, ha nem tud­nám, hogy ez illetlenség volna. Inkább csak hangosan szedem a levegőt. No igen, igy is lehet vagyonosodni! Mielőtt a kártyavető Vicukának ki­rakná a lapot, szórakoztatásomra be­kapcsolja Beijing színes televízióját. Rajta egy kivilágított díszgondola. A fényforrás körül középütt egy lány és egy legény evezős néz egymással szem­be a fedélzeten. — Gyönyörű, mi? — kérdi a szuper­micsodáról háziasszonyunk. Ezért is hajtottam annyit! Én dolgozom, látják, este is. Száz forint egy kártyavetés — de elfogadok mást: pillanatragasztót, gyorsforrasztót, csipőfogót s természe­tesen külföldi italokat is. — Most már elég a fecsegésből, munkára! — nyúl a kártyáért, és kitere­geti a lapokat. — Tehát: hivatalos ügy­ben sokfelé' fog megjelenni, Vicukám. Voltak problémái is, ugye? Majd el­múlnak. Külföldi utat látok. Egy barna férfi van az életében. Sok pénzt kap. Lottózik? Helyes, kis szivem, ne adja fel a szerencséjét. Szokott pókkal ál­modni? Nem ...? Álmodjon, az jót je­lent. Két üzletvezetőnek is ezt mond­tam tegnap. Az volt az érzésük, mintha üldözné őket valaki, a nyomukban jár­na, s közben azt suttogná vészjóslóan: „Leltárhiány!.Leltárhiány!" Jöttek ide könyvelők és használtcikk-kereskedők is, ha valami nyugtalanította őket. Ve­lem bármit meg lehet beszélni. Ott, ahol az ÁPEH se jár A jósszalon háziasszonya nekem is jövendölne. Egy százasért megtudha­tom, mit szeretnék elérni. :— Kevesebb munka nélkül szerezhe­tő jövedelemről és kisebb pénzpocsé- kolásról ábrándozom — válaszolom helyette. — Amíg viszont maga ilyen könnyen gyarapszik, s amíg az APEH hagyja túlórázni — vetek még egy utol­só pillantást a Beijingre, a világitós gondolára, a zenélő órára meg a tö­mött szekrényre,:—, nem nehéz megjó­solni: addig a jövendőmondás ide hoz­za, máshonnét meg elviszi a pénzt! Kohl Antal LEÁNYVÁLLALATKÉNT RUGALMASAN MŰKÖDIK Miért csökken mégis a nyereség? Az összefüggések bonyolult rendsze­re áll annak hátterében, amiért leány- vállalatot hozott létre három évvel eze­lőtt megyénk egyik legnagyobb ipari szövetkezete, a kecskeméti Épszisz. Az okok lényege az volt, hogy az akkori szabályozók két kisszervezetnek ked­vezőbb lehetőségeket teremtettek ugyanazokhoz a tevékenységekhez, mint egy nagynak. Kulön-külön ugyanis kevesebb elvonás terhelte gaz­dálkodásukat, kevesebb fék nehezítette munkájukat. Az okok egy része már nem érvényes, de abban nincs változás, hogy az anyaszövetkezet, s nemkülön­ben annak leányvállalata jelenlegi szer­vezeti formájában rugalmasan műkö­dik. Már csak azért is, mert — mint Ju­hász János, a vállalat igazgatója mond­ta —, a vezetők, dolgozók közvetlen kapcsolatban állnak egymással, egy­szerűbb a munkaszervezés, az ügyinté­zés. Jobb lehetőségei vannak az ellen­őrzésnek, számonkérésnek. Az Épszisz szolgáltató tevékenységét örökölte a vállalat, nevezetesén az asztalos-, a kárpitosipari, az üveges, a képkeretező, a cimfesto, a varrógep-műszerész rész­leget, valamint a könyvkötészetet. Mindehhez természetesen megkapták a munkaeszközöket, felszereléseket, épü­leteket is. S bár a leányvállalat teljesen önállóan működik, ha szükség van rá, akár a napi munkában is együtemű-- ködnek. Egyébként a leányvállalat dol­gozóinak többsége tagja maradt a szö­vetkezetnek. Szerződésük értelmében tiszta nyereségük 20 százalékát átadják az anyaszervezetnek, másik kötelezett­ségük pedig az, hogy az igazgató évente kétszer beszámol tevékenységükről. Működésük három esztendeje alatt ki­alakították a dolgozók közvetlen érde­keltségét a munkában, ebben az első évben a szabályozók is segítségükre voltak. Tavaly a jövedelemadó prog­resszivitása visszavetette a munkaked­vet, ez a kedvezőtlen hatás ha csökkent is, de az idén is megmaradt. Pedig most már nincs akadálya a jövedelemnöve­lésnek: mivel a bértömegük 20 millió forint alatt van, rájuk nem vonatkozik a bérszabályozás. Egyetlen feltétel, hogy a kiáramló jövedelem alapja az elvégzett munka legyen. Az idén tíz százalékkal növelték a béreket, emel­lett 50 forintos étkezési hozzájárulást fizetnek dolgozóiknak. Fekete Istvánná, a vállalat pénzügyi és számviteli vezetője elmondta: műkö­désük első esztendejében 24 millió fo­rint volt az árbevételük, tavaly már 27 millió. Mégis nagymértékben csökkent a nyereségük, ami az első két esztendő­ben hárommillió forint fölött volt, ta­valy viszont már csak 1,2 millió. Nem ők dolgoztak másként, hanem az elvo­nások es a költségek növekedtek. Igaz, hogy legtöbb tevékenységük szabad­áras, vállalási tarifáikat azonban erő­sen befolyásolja a kereslet. Ilyen szem­pontból most már korántsem annyira biztató a leányvállalat jövője, mint ko­rábban volt. A. M. 0 Amikor még jobban telt a fejlesztésre, a kecskeméti Nagykőrösi utcai képkerete­ző üzletüket is szépen rendbe hozták. Felvételünkön: Juhász Jánosné, a részleg dolgozója. Videotex és Minitex I m \ * a postán Folyamatosan bővíti szolgáltatásait a Magyar Posta. Februártól 30 ezer oldalnyi információhoz juthatnak az előfizetők az újonnan bevezetett Videotex-rendszerbői. Megkezdte működését a Minitex üzenettovábbító rendszer is, amely zsebre tehető termináljaival akár az utcai telefonokon keresztül is használható. (MTI-fotó: Pataky Zsolt) __•. N agyüzemek és kistermelők figyelmébe! S Most másodszor rendez a kecskeméti Agroker ÁRVERÉST ! melyen munkagépek, ezek alkatrészei, vala­mint acél nyílászárók, munkaruhák, kötöző­I anyagok és még más egyebek kerülnek kalapács alá. * Az árverés időpontja: 1989. április 12-én, 1 10 órától 0 helye: Agroker Vállalat 0 Kecskemét, Halasi út 29. 0 sz. alatti telepén, sz Bővebb felvilágosítást a 76/20-485 telefonon munká­ig - időben. ££ 165505 ^XZÖOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖQQOOOOIÖÖÖC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom