Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

1989. április 29. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A legtöbb ember szereti má­sok titkait kifürkészni, ezért nagy érdeklődéssel lapozza az olyan irományokat, amelyek is­mert sportolók életét mutatják be. Ezt a kíváncsiságot igyekszik ki­elégíteni a Budai—Homa szerző­páros Sike András olimpiai baj­nokról nemrég megjelent „Sike(-r) dosszié”-ja. Az ilyen könyv nélkül a népszerű birkózónak csak azt az arcát láthatnánk, amit a sportla­pok megmutatnak. Ez hiányos ké­pet adna róla. Ám, aki valami pletykára számít, csalódik. H« * A dossziéból egy tehetséges fiú Szivacsról szőnyegre vágyott a „Sike(-r) dosszié” hőse kudarcokkal, sikerekkel vegyes pályafutása tárul elénk. Szerencsé­re ez utóbbiból volt jóval több. A kis Sike, mint a legtöbb gyerek, futballista szeretett volna lenni. Egy véletlen folytán, bátyja révén — aki már birkózott — betévedt a tornaterembe. Belekóstolt e több ezer éves múltra visszatekintő küzdősportba, és ottragadt. A hí­res egri birkózóiskolában megtaní­tották a sportág alapjaira, forté­lyaira. A fiú már kiskorában egyé­niség volt, halálosan komolyan csinálta azt, amit elhatározott. El­ső megyei versenyén, a 29 kg-osok között minden ellenfelét legyőzte. Mindig a kötöttfogást szerette job­ban, de eleinte mindkét fogásnem­ben versenyzett. 16 évesen már két­szeres serdülő magyar bajnok volt. Ekkor úgy döntött, hogy a Ferenc­városban folytatja pályafutását. Kezdetben nehezen barátkozott meg a fővárossal, igazából csak az edzőteremben érezte jól magát. Az FTC-ben Szőnyi János tanítványa lett. Az 1983-ban junior vb-n elért harmadik helye után meghívták a felnőtt válogatottkeretbe. Itt már igazi „nagyágyúkkal”: Kocsissal, Növényivel, Ráczcal készült együtt. Sokat dolgozott, tudta, hogy a „birkózás ábécéjében még nem jutott el a zs-ig”. 1985-ben, 86-ban és 88-ban felnőtt magyar bajnok lett az 57 kg-osok mező­nyében. 1988, az olimpia éve Sike And­rás életének eddigi legnagyobb si­kerét hozta. Szöulban első négy ellenfelét simán verte, mikor a döntőben a bolgár Balovval került szembe. Az a közel négy perc, amit mi itthon a karosszékből izgultunk végig, mindannyiunk számára em­lékezetes marad. Az olimpiai bir- kózócsamokban a döntő után Andris tiszteletére játszották el a magyar himnuszt. Tehetség, szorgalom és sok munka árán eljutott oda, ahová csak a legnagyobbak képesek el­jutni. Itt csukódik be, de reméljük, még nem ér véget a „Sike(-r) dosz- szié”. Szabó Etelka BIZALMAS JELENTÉS A BSK VEZETŐSÉGÉNEK A • •• ff j f j A jovo a tét (Tudósítónktól) A csalódott bajai kosárlabda-szurkolók jogos türel­metlenséggel várják az idei sikertelenség okainak fel­tárását. Sokáig csak „hirmorzsákból” csipegethettek. Javában tart még az egymásra mutogatás, de remélhe­tőleg az indulatok egyre inkább csillapodnak, s a kezdeti szubjektív vádaskodásokat a racionális okfej­tések váltják fel. Az újságban már többen többféle szempontból értékelték az elmúlt bajnokságot, íme egy újabb adalék: Kancsár Zoltán edző elkészítette a BSK vezetősége részére a mérleget. Ebből az alkalom­ból kértem meg, segítsen tisztázni a szakosztályról keringő pletykákat, féligazságokat. — Minek tulajdonítja a csapat gyenge szereplését? — Január 10-én egy morálisan és fizikailag sérült csapatot vettem át. Elsődleges feladatomnak tartot­tam, hogy olyan csapatszellemet alakítsak ki, amely­ben a játékosok a mérkőzések első pillanatától az utolsóig legjobb tudásuk szerint küzdjenek. Úgy érez­tem, ha csak ezt sikerül elérnem, már önmagában elég lesz a tiz között maradáshoz. Sajnos, kezdetben téve­sen értelmeztem a csapat szétesésének okait, így ér­demben nem tudtam rajta változtatni. A visszaesés egyik okát abban látom, hogy előbb Agfalvi György, majd Likár László távozott a csapatból. Felbomlott a csapat szerkezeti egysége. Az eredménytelenség ma­gatartásbeli gyengeségeket, csapaton belüli feszültsé­geket hozott felszínre. A csapat tagjai vélemények és kapcsolatok alapján csoportokra oszlottak. — Az idei évnek a közönség által is legellentmondá­sosabbnak ítélt játékosa Kovács László volt. Az ő mun­káját hogyan értékelte? — Laci mérkőzéseken tanúsított magatartása nagy­mértékben befolyásolta a csapat eredményességét. Le­egyszerűsítve: ha ő hajtott, egységes volt a csapat, ha le­eresztett, a csapat is szétesett. Több olyan véleményt hallottam, hogy—különböző indíttatásból—ez szán­dékos volt. Határozott meggyőződésem, hogy nem. Emberi gyengeségei vannak. Saját és társai hibái után összeomlik, rangon alulinak érzi, hogy azt azonnal, küzdve próbálja meg korrigálni. Ez kifelé úgy látszik, hiintha hanyag módon, Szándékosan feladná a mécs­esét. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az idei év kudarcát kizárólag Laci nyakába lehetne varrni. So­kat beszélgettem vele erről négyszemközt, és a csapat előtt is. Hibáit elismerte, határozott ígéretet tett, hogy megváltozik. A jó Kovács Lacira feltétlenül számítunk, a szerződtetéséhez azonban mi diktáljuk a feltételeket. — Mi az, amit nem tudott megvalósítani? — Jelentésemben szándékosan értékelem utolsó­ként a szakmai részt, mert véleményem szerint az eredménytelenség fő oka nem ebben keresendő. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt nem tud­tam megvalósítani új taktikai elképzeléseket, részfela­datok kidolgozásával próbálkoztam. A csapat hagyo­mányos — ösztönös—játékstílusába szerettem volna tudatos elemeket építeni. A begyakorlottság hiánya miatt a csapat gyakran mereven ragaszkodott a tanul­takhoz, s görcsösen igyekezett azt végrehajtani, elve­szítve ezzel a felszabadult, magabiztos játék örömét. Hosszabb távú terveimről csak akkor beszélhetek, ha megbízást kapok az edzői teendők ellátására.i — Ez mikor dől el? — Május elején. Akkor válik véglegessé az is, hogy jövőre kik játszanak a BSK színeiben. — Lehet valamit előre sejteni? — Pecsirkónak szerződése lejártával megköszönjük eddigi munkáját. Visszavárjuk Likárt, s a fiatalabbak közül Pálkertit, Mihálovicsot. Szabó Péter is tervezi hazajövetelét. Igazolni akarunk egy erős centert... akár Jugoszláviából is. A régiek közül egyedül Ko­vács nem nyilatkozott további szándékáról. Ameny- nyiben jövőre is én leszek az edző, szeretném felkérni Schmidt Lajost segítőtársamnak. — A szakosztály vezetőségén belül várható-e válto­zás? — Úgy érzem, hogy a jelenlegi vezetés nem élvezi teljes mértékben sem a játékosok, sem a csapatot közvetlenül segítők bizalmát. A szakosztály-értekez­letek sem töltik be funkcióikat. Konkrét döntések nehezen születnek. Az esetek többségében csak javas­latok, felvetések történnek, melyek megvalósításának soha nincs személyi felelőse. — Hogyan lehetne ezen változtatni? — Szeretnék a jövőben a BSK-tól függetlenné vál­ni, önálló pénzügyi, döntési jogkörrel rendelkezni. A szakosztályvezetést olyanokkal kell megerősíte­nünk, akik biztosítani tudják a szakosztály működé­séhez szükséges pénzügyi fedezetet; erős szálakkal kötődnek a sportághoz, kiállnak a csapat mellett; kosárlabdamúltjuk alapján képesek a sportág, a szak­osztály működésének egészét átlátni, értékelni, az ösz- szefüggéseket gyorsan felismerni — mondta Kancsár Zoltán. Mező Éva RÖVIDEN □ RÖVIDEN □ RÖVIDEN • Befejeződött a női kosárlab­da-bajnokság. A győzelmet az MTK-VM együttese szerezte meg, az ezüstérem a BEAC-Gépszev csapatáé lett. • Világcsúcsnak számitó 401 millió dollárért szerezte meg az amerikai NBC televíziós társaság az 1992-es barcelonai olimpia egye­sült államokbeli közvetítési jogát. Ez a szerződés közel 100 millió dol­lárral nagyobb összegről szól, mint az eddigi rekord. • A jamaicai Simon Brown megvédte hivatásos váltósúlyú IBF-világbajnoki címét, miután Washingtonban egy 12 menetre tervezett ökölvívódöntőben a hete­dik menetben padlóra küldte ellen­felét, az amerikai A1 Longot, akit a bíró leléptetett. A 24 éves jamai­cai bokszoló, aki Budapesten is győzött, ezzel mindössze egy vere­ség mellett 29. győzelmét aratta a hivatásosok táborában. % A houstoni női teniszverseny második fordulójában a legnagyobb szenzációt Temesvári Andrea szol­gáltatta. A sokáig sérüléssel bajló­dó magyar teniszezőnő, úgy tűnik, visszanyerte a korábbi években mu­tatott formáját. Óriási meglepetés­re legyőzte a 21. helyen kiemelt, a világranglista 6. helyén álló ameri­kai Zina Garrisont. FŐSZEREPBEN: KLÁRIKA? Kedvtelésből lovagolt, nemzetközi bíró lett A nőgyógyász főorvost lószeretetéről kérdeztük (Tudósítónktól) Április 29. és május 1. között Kiskunhalason rendezik meg a hagyományos nemzetközi díjugrató lovasversenyt, amelynek elmaradhatatlan alakja a mű­sorközlő szakkommentátor, akiről talán kevesen tudják, hogy a sportág nem­zetközi szaktekintélye. Dr. Vincze Jenőt, a kiskunhalasi Semmelweis kórház nőgyógyászati osztályának főorvosát, a versenybíróság elnökét, az immár 23. nemzetközi verseny kapcsán, sportpályafutásáról kérdeztük. — Sokan emlékeznek rá, hogy feleségével jártak lovagolni; hogyan került kapcsolatba a sporttal? — Tulajdonképpen még Szege­den, az egyetemi éveim alatt kezd­tem sportolni — mondta. — Nem versenyszerűen, csak a sportszere­tet, a testedzés miatt fociztam, pingpongoztam, de kipróbáltam a kajakozást és a kenuzást is. Kis­kunhalasra kerülve adódott a lehe­tőség, 1957-től körülbelül húsz évig lovagoltam kedvtelésből, ki­kapcsolódásból. — Hogyan lett versenybíró? — Amikor a lovaglásra egyre kevésbé jutott időm, a munkám­mal összeegyeztethetetlenné vált, a bírói hivatás felé fordultam a hat­vanas évek végén. Elvégeztem a versenybírói tanfolyamot és a ranglétrán felfelé haladva a szövet­ség országos minősítést adomá­nyozott, majd pár évi jelöltség után 1974-ben, Prágában, francia nyelven letettem a nemzetközi ver­senybírói vizsgát. — Mi a kritériuma, hogy valaki­ből nemzetközi bíró lehessen? — Nemzetközi és országos ver­senyeken való .tevékenység a ver- senybiróság elnökeként vagy tag­jaként. Ezen kívül szükséges a szö­vetség javaslata és az is, hogy a jelölt neve szerepeljen a nemzetkö­zi versenybírójelöltek listáján. Ér­tenie és lehetőleg beszélnie kell a nemzetközi szövetség által hivata­losnak elfogadott angol vagy fran­cia nyelvet. — Mi a versenybíróság és az el­nök feladata? — A négy-öt tagú versenybíró­ságból egyikük végzi a pontozást. A hibák esetén büntetőpontot ad, bizonyos esetekben kizárja a ver­senyzőt. Nem kis dolog helyesen dönteni például megállás esetében. Hiszen az ugrás álló helyzetből történik, és ennek az időtartamát kell megítélni. A másik versenybí­ró feladata az időmérés. Természe­tesen vannak már elektromos idő­mérők, de bármi közbejöhet, s ilyenkor a kézi mérésű idő számít. A mi stábunkban (igen jól össze­szokott gárda) Béres László és Bá­lint János végzi az időmérést, ver­senyszámonként egymást váltva. A harmadik versenybíró, aki mindezeket írja, jegyzi dr. Vincze Jenőné dr. Jenővári Éva. Mindig kell, hogy legyen a versenybíróság­nak külföldi bíró tagja is, akinek az a dolga, hogy ellenőrizzen és jelentést tegyen a nemzetközi szö­vetségnek. Ide most csehszlovák bíró jön, dr. Victor Sándor szemé­lyében. A versenybíróság elnöke mindezekbe nem folyik bele, az összmunkát felügyeli, összefogja a rendezvényt. A verseny előtt rá és a külföldi bíróra hárul a pálya át­vétele a pályaépítőktől. Az akadá­lyok mérete, szélessége, magassá­ga, elhelyezése csak a nemzetközi előírás szerinti lehet. Tekintetbe kell venni ezen túl a mezőnyt, hogy a felépített pálya a kiírásnak meg­felelő legyen. Ä verseny megkezdé­se előtt egy órával azután a ver­senyzők bemehetnek a pályára, megnézhetik, felmérhetik, kiszá­molhatják, hiszen amíg az akadá­lyok közötti táv egy nagyobb ló­nak hét vágtaugrás, az egy kisebb­nek például nyolc. — Elejétől látta a halasi nemzet­közi versenyt, mekkora a fejlődés? — Először a jugoszláviai Zob- natica csapata jött, azután már Csehszlovákiából is érkeztek. >• Dr. Vincze Jenő kiskunhalasi nem­zetközi versenybíró. Mindig többen jöttek, így alakult ki, hogy ma már sok külföldi és neves belföldi résztvevője van a rendezvénynek. Magyarországon a legnívósabb nemzetközi verseny lett a kiskunhalasi rendezvény. A tíz-tizenötezer néző ezért is jön ki rendszeresen a versenyeinkre. — Nemzetközi versenybíró, a magyar lovasszövetség ugró szak­ága bírói testületének vezetője, tag­ja a magyar lovasszövetség elnöksé­gének is. Mennyi elfoglaltsággal jár ez? — Elég sokkal, májustól októ­berig szinte minden hétvégém fog­lalt. Évente tíz nemzetközi ver­senyre hívnak. Ezenkívül, harmin­con felül van a hazai ugróbajnok­ságok száma, amelyeken verseny­bíróként közreműködöm. Tizenöt év alatt mintegy százötven nemzet­közi versenyen vehettem részt. — Milyen érdekességre lehet számítani a hét végi versenyen? — Az elmúlt év szenzációja volt Klárika — és mutatja a plakátot, amelyet Csehszlovákiában látott meg egy papírüzletben, rajta a szürke kanca, lovasával, Göttler Vilmossal a hátán —, amelynek az Orosházi Dózsa Tsz a tenyésztője és tulajdonosa. Halason a nagydí­jat, Unyban a magyar derbyt, Me­zőhegyesen a ménesek nagydíját nyerte. Fokozott érdeklődéssel te­kintek a szereplése elé — mondta dr. Vincze Jenő. Vass Katalin MEGKÉRDEZTÜK AZ ÚJ ELNÖKÖT: Mit akar a labdarúgó-szövetség? A megyei labdarúgó-szövetség kö­zelmúltban megtartott küldöttköz­gyűlésén lejárt a tisztségviselők man­dátuma. A küldöttek új elnökséget választottak. Az elnöki tisztségre dr. Major Imre, a megyei pedagógiai in­tézet vezetője kapott megbízást. Né­hány nappal megválasztása után kér­deztük: — Miért vállalta az elnökséget? — Jogosnak tartom a kérdést, hi­szen manapság a közéletben szerepel­ni sem hálás dolog, s ha a közéletnek vannak olyan területei, amelyekre ár­nyék esett — mint például a labdarú­gásra —, akkor különösen indokolt az aggodalom. Ezért ez a kérdés ben­nem is felvetődött, de talán azzal in­dokolhatom meg a döntésem, hogy mindig szimpátiával kisértem a spor­tot. — A labdarúgást is? — A legnépszerűbb sportágat is, hiszen 9 évig hivatalból foglalkoztam a sporttal (a megyei tanács elnökhe­lyetteseként a sportot is felügyelte — a szerk.). Ötéves szünet után meg­kerestek, akik javasoltak, azokhoz régi emberi, baráti kapcsolatok fűz­nek. De volt bennem olyan érzés is, amikor beleegyeztem, hogy jelölje­nek: nekik is segíteni kellene. — Biztos volt benne, hogy megvá­lasztják? — Kételyeim voltak, hogy vajon engem elfogad-e ez a sporttársada­lom? A kételyeim abból eredtek, hogy első tevékenységem nem a sport volt, hanem törvényességi felügyelet. A megválasztásom végül is azt iga­zolta, hogy bíznak bennem, és ez ne­kem biztatást jelent társadalmi tiszt­ségem betöltésében. — Mindez akkor történt, amikor labdarúgó-bundaügyekröl beszélt az ország. Nem volt ennek visszatartó ha­tása?- Többféle formában kifejezett véleményt hallottam, amelyeken el­gondolkodtam, de a feladattól nem rettentem vissza. Sőt, a labdarúgás­ban meglévő problémák miatt az is világosan látszik, hogy az elnökség munkastílusát a szabályosságnak, a törvényességnek, az etikus módsze­reknek kell jellemeznie. Ennek szelle­mében kívánok hatni az egyesületi és szakosztályvezetőkre, mindazokra, akik a labdarúgásban a futballért dolgoznak. Talán még naivnak is tűnnek az elképzeléseink, de meggyő­ződésem, hogy az ember nem mond­hat le arról, hogy a megújulásra, a tisztességes élet- és munkamódszerre törekedjen. — Megvannak-e ennek a törekvés­nek a feltételei? — A realitások alapján kell élnünk és dolgoznunk. Az élet minden terü­letén megindult egyfajta tisztulási fo­lyamat. Ennek szellemében megvaló­síthatónak tartom, hogy a sportban és ezen belül a labdarúgásban is érvé­nyesüljön a tisztesség, a korrektség és a törvényesség betartása és betartatá­sa. Ez nem megy egyik napról a má­sikra, türelemre, szisztematikus, kö­vetkezetes munkára van szükség, amelynek nem maradhat el az ered­ménye. —Tehát végül iseljutottunk a beszél­getésünk egyik leglényegesebb részé­hez, s csaknem megelőzte a kérdésemet: mit akar a labdarúgó-szövetség? — A szándékot a küldöttközgyűlés felszólalói már megfogalmazták. Igaz, mindenki a maga sajátos hely­zetéből kiindulva igényelte a válto­zást és változtatást. Abban azonban közösek voltak ezek a gondolatok, hogy a jövőben a munka minősége legyen a mérvadó.- A bizottságaink­nak is a minőséget és a szakszerűséget kell zászlaikra tűzni. Annál is inkább, mert a sportág színvonala tovább csökkent. De bizalommal építjük a munkánkat a közelmúltban alakult és önállóan dolgozó hat körzeti szö­vetségre is, amelyekkel igazi csapat­munkában szeretnénk eleget tenni feladatainknak. A másik fontos kér­dés az egyesületek és az iskolák kap­csolata. Biztos vagyok benne, hogy az iskolák és a szakosztályok közötti — kölcsönös érdekeket szolgáló — kapcsolat segíthetne az iskolai testne­velés és a labdarúgás helyzetén is. Bírálatok hangzottak el azzal kap­csolatban, hogy eléggé háttérbe szo­rult a labdarúgás az iskolai sportban. Én nem hiszem, hogy a labdarúgás rosszabb helyzetben volna, mint más sportág. A többi szakosztály is joggal fogalmazhatná meg a panaszait. — A küldöttközgyűlésen elhang­zott, hogy az egyesületek várják a te­hetséges gyerekeket az iskolákból... ■— Igen, de arra a felszólaló sem emlékszik — több évtizedes nevelői munkája során —, hogy valamelyik | egyesület vagy szakosztály vezetője meglátogatta volna az iskolát, né­hány labdával segítve az ottani mun­kát. Pedig sokat jelentene a testneve­lőknek az érdeklődés, a szakmai ta­nács is. De nekünk már nem azt kell feszegetnünk, hogy a múltban ki mit rontott el ebben a hiányos kapcsolat- rendszerben, hanem azt, mit tehe­tünk a fiatalokért — mondta dr. Ma­jor Imre, a megyei labdarúgó-szövet­ség elnöke. Banczik István Kancsár Zoltán „számadása” a bajnokságról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom