Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
Ára: 5,30 Ft ^■AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! • VXLIV. évf. 100. szám 1989. ÁPRILIS 29., szombat ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! MEGVANNAK \Z KNGEDÉLYEK — EGYÜTT A PETŐFI-EXPEDÍCIÓ STÁBJA A FALU KÉRTE, A PETŐFI NÉPE MEGÍRTA Mácsaszállás vizet kap! Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta Szálai Józseftől, a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat igazgatójától: „Ä Petőfi Népében április 25-én megjelent .Mácsaszállás vizet kér’ című cikket olvasva vállalatunk kollektívája úgy döntött, hogy segít a mácsai vízellátás megoldásában. Április 27-én a helyszínen felmértük a műszaki megoldás lehetőségeit. Eszerint a település vízellátása az Öregcsertő—Halom között kiépült 200-as csőhálózatról leágazó 700 méternyi vízvezetékkel és 2-3 közkúttal megoldható. A beruházás költsége körülbelül 1 millió forint. Ebből 500 ezer forint az anyagköltség és 500 ezer forint a földmunkák és szerelések díja. Vállalatunk a földmunkák és szerelések díját részben társadalmi munkában, részben saját alapja terhére magára vállalja. Az anyagköltséget helyi forrásokból kell biztosítani. Április 27-én tárgyaltam a homokmégyi tanács vezetőivel, akik örömmel fogadták a kezdeményezést és vállalták, hogy 250 ezer forintot biztosítanak erre a célra. Eszerint Mácsa lakosságának 250 ezer forinttal kellene hozzájárulnia saját vízellátásához, ami családonként körülbelül 15 ezer forintot jelent. Bagó András tanácstag, beszélgetésünk során, vállalta, hogy ezt megszervezi. A beruházás tervezését azonnal megindítottam, amit a hatósági engedélyekkel együtt, szintén térítés nélkül és minél gyorsabban elkészítünk. Fentiek alapján bízom abban, hogy Mácsa széles körű összefogással ez év végéig hozzájut a jó ivóvízhez.” • Eza fotó a szibériai Barguzinban készült, a temető közelében, az egyik feltételezett Petőfi-sír helyszínén. A képen a magyar kutatócsoport és a szovjet kutatók láthatók. A nyár derekán ásnak! S3 * >« 0> S&Mfe 1 SÜ • Pancza Ferenc Zoltán nevű kisfiát a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába fogja járatni. (Tóth Sándor felvétele) A közelmúltban érkezett haza a Szovjetunióból az a négytagú Petőfi- kutató csoport, melynek tagjai további lépéseket tettek a nyár derekára tervezett expedíció érdekében. Lapunkban az elsők között számoltunk be a szibériai út tapasztalatairól. Tegnap ismét találkoztak a fővárosban a Petőfi- bizottság tagjai, hogy megbeszéljék a soron következő feladatokat. A bargu- zini temetőben keresik a feltételezett Pe- tőfi/Petrovics-sírt. Az exhumáláshoz szükséges engedélyek már a birtokukban vannak, a szovjet partnerek hozzájárultak a sír kiásásához. Idehaza még mindig van tennivaló, ami a hozzájárulásokat illeti. Az expedíció létszámáról, a résztvevőkről is döntöttek a tegnapi megbeszélésen. Amerikai, szovjet és magyar antropológusok, régészek, tolmácsok, újságírók vesznek részt a július végété tervezett sírkiásáson. Morvái Ferenc nagyrédei feltaláló, a Petőfi-bizott- ság alelnöke azt is elmondta, hogy a közeljövőben utazik a Szovjetunióba, Burjátiába, hogy részletes munkaszerződéseket kössön az illetékesekkel. Az expedíció dolgai tehát rendben mennek. Igaz, menetrendszerűen megszólalnak a kétkedők is, hallatják hangjukat az újságokban. Ez nem tántorítja el Petőfi keresőit, és az sem, ha nem Petőfi Sándor földi maradványaira bukkannak a távoli Barguzinban. A legenda lezárása érdekében mindenképpen ki kell ásni a sirt. B. T. Grósz Károly fogadta a spanyol képviselőház elnökét Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára pénteken fogadta Félix Pons spanyol politikust, a spanyol képviselőház elnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen az MSZMP főtitkára nagyra értékelte a Spanyolországban hazánk iránt megnyilvánuló érdeklődést. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP szorgalmazza a magyar —spanyol kapcsolatok fejlődését mind a gazdaság, mind a politika terén. Népeink érintkezésének gyarapítása, a kulturális együttműködés bővítése fontos feltétel ahhoz, hogy hazánk még intenzivebben meríthessen a nyugat- európai népek szellemiségéből. Felix Pons elmondta, hogy a spanyol társadalom ro- konszenwel követi a magyarországi folyamatokat, a spanyol szocialisták üdvözuk. az MSZMP reformpolitikáját. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése elősegítheti a bizalom erősítését, az érdeklődés elmélyítését. A találkozón részt vett: Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke. Jelen volt Luis de la Tőrre de Andrés, Spanyolország magyarországi nagykövete. Lázas történelmi időszakban fel- <* borul a hétköznapok és ünnepek szokásos rendje. Az ember a történelem ' közelébe kerül, alakítója lesz azoknak az eseményeknek, amelyek korábban uralkodtak fölötte. A hétköznap így a nagy pillanatok felemelő sorozatává válik, s az ünnepnap beleolvad a történelemformálás sodrába. Az, ez évi májusi ünnep mindennapjaink küzdelmeit átfogó piros betűs nappá vált. Hiszen amit a történelmi múlt vállalásának, az osztály- közösség szolidaritásának jelszavaként hangoztattunk, az mára mindannyiunk számára kézzelfogható közelségbe kerülve lett napi valóság. Tudtuk és mondtuk, hogy május elseje úgy lett a munkások, a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepe, hogy a chicagói munkások halálára minden esztendőben a világ munkásai tömegdemonstrációval, tö-. megsztrájkkal emlékeznek. De vajon gondolunk-e arra ma is, hogy május elseje nem csupán és nem elsősorban családi ünnep, nem csak szálló léggömbök, az apjuk nyakából integető gyerekek, a forgó körhinták és az önfeledt nevetés napja? Vajon egyformán tudjuk ésérezzük-e, hogy a hagyományos felvonulás és az ország sok városában meghirdetett nagygyűlés több és más, mint egy vasárnapi családi kirándulás? Ez a nap most ismét és igazán munkásünnep, helyzetünk teszi azzá. Ez a nap a dolgozók ngvében és értük szóló kiáltás, amely a hajdani tömegsztrájkok súlyával és erejével szól. Ennek a kiáltásnak a hangjait akarták a Szakszervezetek Országos Tanácsának május elsejei jelszavai egybehangzó politikai akarattá összefogni. Meghökkentőek talán ezek a jelszavak, mások, mint amelyekhez hozzászoktunk, mint ahogy más lett maga az ünnep is. Ezek a jelszavak nem szólnak hitelesen, ha arctalan géphang sorolja őket a magasból. Ezek a jelszavak házilag gyártott táblákra valók, felvonuló fiatalok és öregek kezében, hiszen nekik, értük szólnak. Lehet, hogy vannak, akik a jelszavak keménységét demagógiának vagy lefegyverző pesszimizmusnak vélik. A hétköznapok gondjait régen valóban gondosan elválasztottuk az ünnepi fényektől, az ünnepnapot nem illett elrontani a fejfájdító bajok emlegetésével. Az őszinteség ma már ünnepnapon is természetes, a szakszervezetek számára pedig a május elseje az a nap, amikor a mozgalom szándékait kell az ünnepre összegyűlt dolgozótömegek akaratával, hitével szembesíteni. S ehhez az kell, hogy tudjunk, merjünk szembenézni önmagunkkal. Aligha kell örülnünk annak, hogy a munkásmozgalom évszázados követelése, a három nyolcas ma ismét a transzparensekre kerül. De a munka ünnepéhez csak akkor vagyunk méltóak, ha merjük és tudjuk vállalni, hogy a munka nem verseny, nem becsület és dicsőség dolga. Merjük kimondani, hogy a munka csak akkor lehet az ember önmegvalósításának színtere, ha nyolc óra alatt biztosítja a munkaerő bővített újratermelésének anyagi eszközeit, és a második és harmadik nyolc óra a legszélesebb értelemben vett emberi élethez segít hozzá. Merjük kimondani, hogy veszélybe került a biztos munka és a tisztességes megélhetés, hogy kegydíjjá válik az a nyugdíj, amelyet szüléink, testvéreink egy élet munkájával szolgáltak meg. A tömegdemonstráció, a majálissá szelídült tömegsztrájk ma is erő. Erő, ha tudjuk, miért jövünk össze. Erő, ha nem feledjük, mi, a májusi felvonulók, a nagygyűlések résztvevői meghatározói lehetünk a politikai folyamatoknak, s ha igazán akarjuk, összefogásunk eltávolíthatja az összeomlás rémét is. Erő, amelyre a demokratikus szocializmus építhető, s amely garanciája is a nemzet érdekeit szolgáló társadalmi kibontakozásnak. Hogy van-e még erre esélyünk, hogy van-e még lehetőségünk a jelszavakban megfogalmazott célok valóra váltására? Jó lenne, ha ez a hétköznapivá vált májusi ünnep is hozzájárulna ahhoz, hogy az országszerte felpezsdült politikai aktivitás végigfussa a kiérlelődéshez szükséges pályaívet. És jó lenne, ha a budapesti, a megyeszékhelyeken és a sok városban nagygyűléseken ünneplők jelenlétükkel tennének hitet egy formálódó baloldali program mellett, amelynek elemeit tükrözik szándékúk szerint a Szakszervezetek Or- • szagos Tanácsának a jelszava is. Ünnepeljük együtt május elsejét, közösen, egymásért. Ne szégyelljük a régen elfeledett mozgalmi dalokat, ne csititsuk a gyermekek vidám lármáját, és koppantsuk a söröskorsót az asztalhoz, ha jólesik. De ne feledjük, hogy ez a nap a munka, a szabadság és a rend ünnepe. Kívánjunk és építsünk magunknak olyan világot, amelyben a rendet a szabadság szüli, s a rend és a szabadság éltető talaja az alkotó emberi munka! BiMw Beiratkozás
