Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

1989. április 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Mennyibe kerül a megyei pártbizottság és a területi pártszervek (városi pártbizottságok) fenntartása, működtetése, mennyit keres­nek az apparátusok tagjai és a funkcionáriusok? Ezekről a gazdálko­dási témákról, a kereseti viszonyokról az elmúlt években keveset szóltunk, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagy pénzekről, pazarlásról folyhatott a szóbeszéd. A folyosói pletykák helyett nézzük a ténye­ket, legelőbb a fizetést. 1988-ban Bács-Kiskun megyében 178 fizetett politikai munkás (tehát a politikai munkatársak, a megyei titkárok­tól a községi pártszerveknél a politikai munkakörben foglalkoztatot­takig) havi bruttó átlagkeresete 14 ezer forint volt. A foglalkoztatot­tak létszáma egyébként’350. (A megyei pártbizottság első titkárá­nak havi nettó fizetése 27 ezer — a bruttó 40 ezer — forint.) Nyereségrészesedés nincs, másod-, vagy mellékállást egyetlen appa­rátusi tag sem vállalhatott. A pártszervek gazdálkodásának részle­teiről Tóth Istvánnal, a megyei pártbizottság gazdasági és vállalko­zási osztályának vezetőjével beszélgettünk. a pártapparátus? vá tenni. Természetesen a létszám- és bérgazdálkodásunkat folyama­tosan figyelemmel kísérjük és ha szükséges, az elhatározottnál na­gyobb csökkentésre is sor kerülhet. — Gondolom, a működési és fenntartási költségekre, a felújítás­ra, karbantartásra, forgóeszköz- vásárlásra ugyancsak meghatároz­ták, mennyivel kell (vagy lehet) ke­vesebbet költeni. Ezért egyetlen do­log érdekelne: mennyi a reprezentá­ciós keret? — Szűk körben van mód repre­zentációs keret kiadására. A me­gyei pártbizottság első titkárának az éves kerete 15 ezer forint, a tit­károké 3600—3600 forint. A váro­si első titkároknak van még lehető­ségük reprezentációra 4200 forin­tot költeni 1989-ben. Ennyi az ösz- szes, s úgy gondolom, beszédesek a számok 259 munkanappal szá­molva, az első titkár ebben az év­ben 57 forintot költhet naponta vendégeinek megkínálására, kávé­ra, üdítőitalra. — Arról értesültem, hogy a me­gyei pártbizottság IV. emeletén né­hány szobát bérbe adtak. A bérleti díj bevételnövelő, ezért kérdezem: terveznek-e még ilyen vagy hasonló akciót? — Tervezünk, s már meg is való­sult néhány, sőt hozzátehetem, az elmúlt években is volt erre példa. Tavaly Kiskunhalason a felsőváro­si, Kecskeméten a széchenyivárosi, valamint az érsekcsanádi, herceg- szántói pártszékházat általános is­kolai tantermeknek adtuk át. A kecskeméti tanítóképző kihelye­zett osztálya tanul a Budai utcai pártházban és a bajai 2. számú kör­zeti pártszékházban is hasonló le­hetőséget teremtünk. Városi—köz­ségi könyvtárak működnek Kalo­csán, Kecskeméten, Borotán, Csát- alján lévő pártházakban. A felso­rolt esetekben nem teremdíjat kér­tünk, hanem csak a tényleges költ­ségek (fűtés, világítás stb.) kifizeté­sét. Az uszódi, a hartai és a tataházi szövetkezetekkel közösen használ­juk az ottani épületeket, a miskei, a lakiteleki és dávodi tanáccsal pedig együttesen alakítottuk ki és üze­meltetjük a pártházakat. Terveink között szerepel, hogy több épüle­tünket, vagy egy részét, orvosi ren­delőnek, nyugdíjas- és ifjúsági klubnak stb. átadjuk. — A felsoroltak nem hoznak a pártkasszába több pénzt, csupán a fenntartási költségek csökkentésé­hez járulnak hozzá. Üzleti célú hasznosításról is hallhatnánk? — A bajai városi pártszékház 3. emeletét béreli a tanács, a megyei pártbizottság épületében pedig az Elektroszoft Kisszövetkezetnek adtunk helyet. Kecskeméten az ok­tatási igazgatóság négy évtizeddel ezelőtt készült épületet felújítottuk és bővítettük is. Kihasználására együttműködési megállapodást kötöttünk a megyei tanáccsal: to­vább- és átképzéseiket, tanfolya­maikat itt tartják. A nyári hóna­pokra felajánlottuk az idegenfor­galmi szervezeteknek, olcsóbb tu­ristaszállásoknak használhatják. — Erről jut eszembe: vendégháza is van a megyei pártbizottság­nak ... —- A Tőserdőben van egy ven­dégházunk, ahol eddig a nyári idő­szakban dolgozóink csaladjukkal üdülhettek, önköltséges alapon. Az idén erre alig lesz módjuk, ugyanis a hét család elhelyezésére alkalmas épületet felajánlottuk az Ibusznak. Folytatva az üzleti vállalkozások sorát, eredményt remélünk a szer­vizbázisunktól. Itt hat szerelő dol­gozik és a lakosság részére elsősor­ban Lada gépkocsik javítását vál­lalják, valamint autómosást. —Azt hallottam, az itteni jó szak­emberek konkurenciát jelentenek a kecskeméti autójavító üzletágban. — Reméljük, hogy ebben is, va­lamint a taxizási és autókölcsönzési körben, ugyanis vállalnak személy- fuvarozást, és lehetőség van gépko­csibérlésre, vezetővel vagy anélkül. Végül is az említettek a fontosabb források, azonban tovább gondol­kozunk a bevételnövelési lehetősé-) geken, mivel az idei költségveté­sünk kiadási oldalán 101 millió fo­rint szerepel, s az eddig látható be­vételek ezt még nem érik el. A váro­si és községi pártszervezeteket ugyancsak ösztönözzük a további költségcsökkentésre, az eszközök, épületek jobb hasznosítására. Csabai István A parlament az alkotmány alapel­veinek tárgyalásakor úgy hatá­rozott, hogy népszavazás döntse el: visszaállítsák-e a régi címert, melyet a nemzeti jelvények albizottság java­solt. Erre azonban mindaddig várni kell, amíg a T. Ház el nem fogadja magáról a nép­szavazásról szóló törvényt. Az első szava­zásról —;ha nem is népszavazásról _______________ — már hírt adha­tunk. Vagy talán inkább közvélemény-kutatás volt az, amelyre a Füles szerkesztősége vállal­kozott: a lap március 31-ei számának borítóján közreadta a két „főszerep­lő” színes képét. Nevezetesen: a koro­nás régi címert, valamint az úgyneve­zett Kossuth-címert. A félmilliós pél­dányszámú lap arra kérte olvasóit, hogy vágják ki, ragasszák levelező­lapra és küldjék be azt a címert, ame­lyet elfogadásra javasolnak. A szavazatok összeszámlálása so­rán kitűnt, hogy 7219 levél érkezett a szerkesztőségbe, amelyből 6329 sza­vazó — a résztvevők 87,7 százaléka — a koronás címer visszaállítása mel­lett voksolt. A Kossuth-címer 890 szavazatot kapott, ez a beérkezett vé­lemények 12,3 százaléka. Figyelemre méltó, hogy bár a szer­kesztőség az említett két címertípus fogadtatására volt kíváncsi, 141 szá­mért átdolgozza, a történelmet hami­sítja meg”, „Hazám egyetlen hozo­mánya ez a címer”. A Kossuth-címer mellett voksolók kiragadott érvei: „Idegen a korona a népi állam polgárai számára”, „Ez a címer inkább kifejezi az államformát, mint a koronás”. Az egyik levélíró Akik már választottak címert vazó a jelenlegi címer megtartása ér­dekében fogott tollat. A levelekből az is kiderült, hogy a címerválasztás társasjátékát az olva­sók olyannyira komolyan vették, hogy igen sokan kísérőlevélben is in­dokolták a döntést. Akadt, amelynek írója tömör szakdolgozatban sorolta el a koronás címer érdemeit. Az ötlet­szerűen kiragadott indoklásokból közreadunk néhányat. „Ez a címer nem a királyságot, hanem az állami­ságot jelképezi”, „A magyarság ezer­éves sorsát tükrözi”, „Aki ezt a cí­pedig azért javasolja a Kossuth- címert, „mert a formája is azt jelképe­zi, hogy az országot megcsonkítot­ták”. Érvényes címerünk védelmében egyebek között leírták, hogy „Ez a legszebb és a legolcsóbb”. Más véle­mény szerint: „Ez a miénk, magunk vívtuk ki. S hogy ide jutottunk, nem a nemzet bűne.” Akadt levélíró, aki megrótta a szerkesztőséget, mondván: „A mai cí­mert már tilos választani?!”. Az igazsághoz tartozik, hogy al­kalmi heraldikusok is jelentkeztek rajzos javaslataikkal. Volt, aki a Kossuth-címer fölé, a korona helyé­re, a mai címert tenné. Javasolták, hogy meg kellene tartani a mai cí­mert, ám a csillag helyére a kettős kereszt kerüljön. Más elképzelés sze­rint a jelenlegi címerünkből csak a búzakoszorút cél­szerű meghagyni, a háromszínű pajzsot pedig a koronával kelle- _______________ ne helyettesíteni. A fantázia sza­bad szárnyalása jeleként fogadhatjuk a Kossuth- címer felett repülő turulmadarat, karma között két karddal. Aki biz­tosra akart menni, az beküldött egy 1945-ös kiadású, 100 pengős bankót, vélhetően a rajta lévő címer és nem az infláció relikviájaként. A legtalányo­sabb javaslat azonban attól a levél­írótól érkezett, aki átfestette az Árpá­dok vörös-ezüst színeit, fekete-fehér­re. Abban bízunk, hogy csak a vörös és ezüst festéke veszett el a kedves levélírónak, a látása nem ... (MTI) Egyre mélyebbre A SZOVJETUNIÓBAN és a kisszövetkezetek A belügyi kapcsolat Az alvilág és a jogrend szer­veinek összefonódása az ország több részén olyan messzire ment, hogy például Üzbegisz­tánban az utóbbi években a me­gyei belügyi szervek vezetőinek, a köztársasági volt belügymi­niszternek és helyetteseiknek 98 százalékát vonták büntetőjogi felelősségre megvesztegethetőség és más visszaélések miatt. Más magas beosztású emberek is kapcsolatban álltak a bűnözők­kel. Miben gyökereznek ezek a jelenségek? Az okokat a 70-es évek légkörében és az akkor kivirágzott árnyékgazdaságban kell keresni. Ez a népgazdaság uralkodó adminisztratív utasítá- sos rendszerének szüleménye, amely egyebek mellett feltételez­te, hogy az anyagokat fölülről kiutalják. Az ehhez szükséges alapok azonban nem mindig voltak meg. Azok a vállalatveze­tők, akiknek nem jutott belőle, gyakran kijárókat indítottak út­nak, hogy anyagokat, gépeket szerezzenek, természetesen nem ingyen. Általában nemcsak a tervhivataliak kaptak, akiktől függött a szűkös eszközök elosz­tása, hanem a belügyi szervek képviselői is, akik biztonsági er­nyővel fedezték a törvénytelen műveleteket. Az így kiadott pénzt ugyancsak törvénytelen módszerekkel pótolták, amelyek sorában „balkézről” termelt vagy számításba nem vett ter­mék szerepelt, amit azonban1 ér­tékesítőm is kellett. „ A pénz tehát azok zsebébe vándorolt, akik megszervezték az illegális termelést, így aztán ők szórták a pénzt tovább. Az illegális üzlet vezetői iránt ekkor kezdett érdeklődni a bűnöző tár­sadalom és kezdte kialakítani a kapcsolatait, nem riadva vissza a zsarolástól sem. Fizetnek az illegális milliomosok Néhány ilyen ügy bíróság elé került, de a felek az esetek több­ségében békésen elváltak. Hi­szen olyanokat zsaroltak, akik nem érdekeltek az ügy nyilvá­nosságra kerülésében. Végül is mindenben megegyeztek. Az ille­gális milliomosok fizetnek, a maffia tagjai védelmet nyújta­nak, ki-ki végzi a maga dolgát. A szovjet belügyminisztérium adatai szerint 1986—88-ban, amikor megkezdődött az aktív harc a szervezett bűnözés ellen, mintegy 100, gazdaságban mű­ködő, különösen veszélyes ban­dát tettek ártalmatlanná. A le­tartóztatást követően több mint 350 millió rubel értékű pénzt és más értékeket foglaltak le náluk. Ma a maffia a gyorsan születő új kisszövetkezetekre vetett sze­met. Ősszel például a moszkvai Jaroszlavli pályaudvarnál gyűlt össze mintegy 500 maszek taxis, hogy találkozzék az ajánlkozók­kal, akik kocsinként havi 150 rubelért „garantálják” a védel­met. A taxisok nem ijedtek meg, így a zsarolás nem sikerült. A maffia ellen folyó harcban természetesen nem elég az alul­ról jövő szembenállás. Most a belügyminisztérium minden te­rületi szervénél külön csoporto­kat szervez a maffiák felgöngyö­lítésére. Törvény is készül, amely szigorítja a büntetőjogi felelőssé­get a bűnözés szervezéséért, a szervezett bűnözőcsoportokban való részvételért, és növeli a ta­núk jogi védelmét. A legfontosabb azonban az, hogy elzárják a maffia árnyék- gazdasággal összefüggő jövedel­mének a forrását. Lev Szimkin (ÁPN—MTI-Press) ÉRTELME VAN A MUNKÁJUKNAK Eladásra termelnek az ipari szakmunkásképzőben • Munkában a/ új gép. Mind mélyebbre kell menni a lignitért Visontán, a Mátraaljai Szénbányák Külfej- téses Üzemének keleti II. bányarészében. Ezért 70 millió forintos beruházással új — NDK-gyártmányú, marótárcsás — gépeket helyeztek üzembe a meddőréteg eltávolítására. (MTI-fotó). Két újság és még rádió is?... Egy (kis)városlakó töprengései (Tudósítóinktól): Városi lapok, gyűjtemények háza, helyi rádió ... s még sorol­hatnám. Szép tervek és megvalósult ötletek. Ézek is jellemzőek a kisvárosok műve­lődési elképzeléseire. Mi a helyzet Bácsalmáson? Több mint négy évtizedig kénytelenek voltunk nélkülözni a helyi újságot. Az elmúlt év novemberében a városi tanács kéthavonta megjelenő újságot indított. Ez év januárjában a környezetvédő egyesület is létrehozta és havonként adja ki a Bácsalmási Híradót. Igény van a helyi sajtóra, hiszen csaknem azonos példány fogy el, mint a megyei lapból. Eltérő célok szerepelnek a két sajtótermékben, ennek ellenére mégis ésszerű lenne azokat összevonni, ami által egy igazi, életképes, maga­sabb színvonalú technikai eljárással készült újságot kaphatnának a város és a térség lakói. Nagy társadalmi összefogással és nem kis anyagi áldozattal átadták városunk­ban a gyűjtemények házát. De ha már egyszer elkészült, jó lenne állandóan nyitva tartani, kiállításokat szervezni, ha egyáltalán látogatják az érdeklődők. A helyi rádió még csak terv, de már felmerül az emberben néhány gondolat. Biztosítják-e a személyi és anyagi feltételeket a nemrég nagyközségből lett város­ban? S ha igen, milyen áron? Megéri ez nekünk? Hiszen mi, adófizető állampolgá­rok érzékenyek vagyunk az amúgy is nehezedő körülményekre. Talán sokkal fon­tosabb, megoldásra váró feladatok is lennének környezetünkben. Juhász Jenő Hajdani általános iskolai osztálytár­sam azért hagyta abba választott szak­májának, a lakatosmesterségnek tanu­lását, mert a nagy gonddal, hetekig re­szelt remekét, egy hajszálra kocka ala­kú vaskockát a MÉH-telepre indított szállítmányban fedezte fel. — Ez a gyakorlat már régen a múlté — hárítja el a kérdésemben rejlő gya­núsítást Gyulay Péter, a bajai 609. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyvezetője, amikor arról ér­deklődöm, hogy tudnak-e a gyerekek ebben a szép és új iskolaépületben vala­mi hasznos munkát is végezni. — Még öt-hat évvel ezelőtt vezette be az elődöm a műhelygyakorlatba a produktiv munkát. Azóta igazi vállal­kozóvá változtunk: az akkori 250 ezer forintos évi bevétel az ötszörösére nö­vekedett, természetesen mind a tanulók szorgalmából. Tudakozódtam, hogy mit gyárta­nak, és a termékeiket hol értékesítik. Készítenek toli- és csillagkapát, kézi vetőgépet, sertés- és csibeetető vályút. Ezenkívül vállalnak bérmunkát is, úgy­hogy a tanműhely teljesítőképessége már teljesen le van kötve. Vásárlójuk jó néhány nagykereskedelmi vállalat, de elfogadnak eseti megbízásokat is. Leg­utóbb például egy budapesti sportcsar­nokhoz készítettek üléstartókat. S amint Gyulay Péter büszkén meg­jegyzi: olyan munkát végeztek a gyere­kek, hogy egy év alatt egyetlen rekla­máció érkezett, az is megalapozatlan­nak bizonyult. Jó óra hosszat néztem, hogy hogyan dolgoznak a tanulók. Az egyik csoport a tolikapát szerelte össze, a másik a kis vetőgép adagolóhengerét munkálta meg. Minden arcon elmélyült figyelem. Büszkén pillantanak az oktatóikra, amikor ügyességüket, s főleg a szemre is hibátlan, ízléses termékeket dicsé­rem. 3K3Valóban, az értelmes munkának óriási pedagógiai jelentősége van — állítják egybehangzóan a szakoktatók: Grünfelder János és Dömény János. A gyerekek fegyelmezettek, komolyak. Önérzettel veszik tudomásul, hogy az ő kezük munkájára is számít az iskola.. A fenntartási költségek szakadatlanul nőnek, az oktatáshoz nélkülözhetetlen gépek ára a többszörösére emelkedett. Egy kézi villamos fúrógép például né­hány éve még 4 ezer forintba került, most jó, ha 12 ezerért meg lehet venni, így azután a fejlesztésnek is lényeges forrása a tanulók termelőmunkája. Amint látom, a társadalmi célokért nem kevésbé hajlandók áldozatot hoz­ni a szakmunkásképző fiataljai. Akár­melyik sportegyesület megirigyelhetné azt a kézilabdapályát, melyet Takács Miklós szakoktató irányításával építet­tek. A hozzáértők azt mondják, hogy ez a legjobb salakos pálya Baján. Gál Zoltán Dömcny János a vctögép adagolóján végzett utolsó simításokat ellenőrzi. • így bizonyára jól szuperál a vctögép — állapítja meg elégedetten Grünfeldcr János.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom