Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 22. Szövetkezés ifjúságpárti szocializmusért |Folytatás az 1. oldalról.) A kongresszus napirendjének és munkarendjének elfogadását követően Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának első titkára monqott beszédet. Nagy Imre beszéde Elöljáróban hangsúlyozta: a kongresszus célja az, hogy résztvevői egy ifjúságpárti szocializmus megvalósításáért szövetkezzenek. A továbbiakban az ifjúsági szövetség elmúlt 32 esztendejének főbb állomásait elemezte. A KISZ zászlóbontásától, 1957-től kísérte nyomon az ifjúsági szervezet történetét, elsősorban azokra a vádaskodásokra, támadásokra reagálva, amelyek az utóbbi időben érték a KISZ-t. Fejtegetéséből kitűnt, hogy a KISZ története nemcsak kudarcok sorozata, hanem ma is vállalható értékek — a társadalmi reformok támogatása, érdekvédelem, közösségi munka- vállalás, lakásépítés és számos élményt adó akció — megteremtésének időszaka is. Leszögezte: a KISZ-nek nincs oka megtagadni a múltat, s ha lenne sem tehetne, hiszen az ifjúság életének szerves része. Történeti áttekintésének végén azt a következtetést vonta le, hogy az ifjúsági szövetségnek szakítania kell egyebek között az eddigi monopolhelyzetével, az ifjúság mindenesének szerepével, azzal a viszonnyal, amely az MSZMP- hez alárendeltként fűzte, a bürokratikus centralizmussal, az apparátusok hatalmával. A KISZ mai állapotáról szólva megállapította, hogy a XI. kongresszuson megfogalmazott program ma is vállalható célokat, törekvéseket jelölt ki. Nagy hibát követett el azonban abban, hogy nem jutott el a döntő felismerésig, és nem hallatta erőteljesen a hangját: a XIII. pártkongresszus téves elemzésre épített, s változtatás nélkül iszonyatos katasztrófa felé rohan az ország. Ám a KISZ még igy is az elsők között volt, amely a fordulat érdekében emelt szót és elsőként tette meg az ehhez vezető lépéseket. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezekre a sikerekre akkor lehetne büszke a KISZ, ha közben nem hullott volna szét. Belpolitikai kérdésekre áttérve annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kialakult helyzetben az MSZMP egyszerre a reformok motorja és fékezője. Vitathatatlan, hogy ma is az MSZMP a reformerők legnagyobb gyülekezőhelye, akkor is, ha közben „pillanat-emberek” keverednek közéjük, akkor is, ha sok reformer párttag még elszigetelten, egymásról nem tudva vívja a harcát. A pártszakadás lehetőséget úgy ítélte meg, hogy az csábító, de csalókán könnyűnek tűnő, veszélyes út, mert százezreket hagyna a régi struktúrában, felerősítené a régi reflexeket. Mint mondotta, az MSZMP- reformkörök tagjainak átlagéletkora 35 év, s ez azt jelenti, hogy a párt reformerői nem győzhetnek a fiatalok nélkül, de az ő győzelmük nélkül az ifjúság is bukásra van ítélve. Úgy ítélte meg, hogy nehéz, de biztató feladat az ifjúság számára elfoglalni a pártot. Ki a felelős? A KISZ KB első titkára a belpolitikai helyzet taglalását a kormány tevékenységének minősítésével folytatta. Ezzel összefüggésben arra figyelmeztetett, hogy a válság, a csőd szélere jutás nem ennek a kormánynak köszönhető, senki ne rajta kérje számon. Ha az ifjúság jövőcentrikus politikát vár, ehhez támogatnia kell a talponmaradás érdekében tett erőfeszítéseket akkor is, ha az a mainál sokkal nehezebb, fájdalmasabb következményekkel jár. A legutóbbi kormányintézkedéseket felsorolva azonban kijelentette: a kényszereket meg lehet érteni, de ahogy mindez történt, már fájdalmasan kiábrándító. „Néha már- már arra gondolok, hogy ez nem lehet más, mint a kormányzati apparátusok szabotázsa vagy provokációja”—mondotta, majd kemény kritikával illetett olyan vezetőket, akik az ifjúság, a társadalom jövője szempontjából is fontos területeket irányítottak, vagy irányítanak ma is. Például a lakáspolitikával kapcsolatban elmondta, hogy a KISZ mar egy évvel ezelőtt letette konkrét, szakmailag is megalapozott lakásgazdálkodási koncepcióját, ám erre mindmáig érdemi választ nem kapott. Azaz csak a KISZ-kongresszust megelőző napon, az utolsó pillanatban a kormány átemelte a javaslatok döntő többségét a saját koncepciójába. Ugyanez esetben is három évtized rossz lakáspolitikája a fő gond, és nem az elmúlt időszak, de az egy évnyi halogatás is több tízmilliárd forintjába került az országnak—mutatott ra, majd feltette a kérdést: ki a felelős ezért? Kijelentette: Somogyi László — az egykori építésügyi és városfejlesztési miniszter — mossa kezeit, ő kormánybiztos lett, de miből gondolja bárki, hogy egy ilyen nagy ügyet, mint a világkiállítás egy, az ifjúság előtt hiteltelen emberre lehet bízni. Nagy Imre szavait a kongresszuson részt vevők, nagy tapssal jutalmazták, többen „OKÉ” feliratú kék szalagot emeltek a magasba. Beszédét tovább folytatva arra kert választ: ki a felelős azért, hogy a közoktatás lepusztult állapotban van, s a mindent meghatározó pénzhiány mellett halogatás, kivárás tapasztalható olyan ügyekben is, amelyék nem igényelnek anyagi ráfordításokat? Ezért az alkalmatlannak bizonyult és most távozó miniszter a felelős, akit egyik helyettese „pöffeszkedő dilettantizmussal” jellemzett, vagy azok, akik oda tették es máig ott tartották, vagy az elmúlt évtizedek elhibázott, szubjektív káderpolitikája? A foglalkoztatáspolitikával összefüggésben Halmos Csaba államtitkárnak, az Állami Bér- és Munakaügyi Hivatal elnökének nevét említette, emlékeztetve azokra a pályakezdéssel és nyugdíjkorhatár-emeléssel kapcsolatos ígéretekre és intézkedésekre, amelyek egymás mellett felsorakoztatva is megkérdőjelezik az államtitkár szavahihetőségét. Az ÁISH melléfogás volt Ismét megerősítette, hogy a KISZ támogatni akaija a kormányt abban a törekvésben, hogy kivezesse az országot a válságból, mert Németh Miklós, Pozsgay Imre és Nyers Rezső jelentik számára is a reformirányzatot, még akkor is, ha ez tettekben kevéssé érzékelhető. Az ifjúsági szövetség eddig is vallotta, nyíltan kimondta: a fiatalok elviselik az életszínvonal-csökkenést, a munkanélküliséget, az inflációt, ha ennek révén ki lehet lábalni a válságból, de a bizalom egyre fogy — figyelmeztetett Nagy Imre. Külön szólt az ifjúságpolitikáról, egyértelműen kijelentve, nogy ilyen nincs sem papíron, sem tettekben, pedig szükség lenne rá. Az ÁISH létrehozása, amelyet a KISZ is támogatott, nagy melléfogás volt, vezetője, Deák Gabor nem vált az ifjúság ügyeinek igazi képviselőjévé. Javasolta, hogy a hivatalt gyorsan számolják föl, szüntessék meg a sportrészleget, az ifjúsági tevékenységnek pedig ne hivatala, hanem komoly dóntésbefolyásolási képességű kormányszerve legyen. Kitért az ifjúsági törvényre is, amely- lyel két hét múlva foglalkozik majd az Országgyűlés. Arra tett javaslatot a kongresszusnak, hogy levélben írják meg véleményüket, tapasztalataikat a képviselőknek. Nézete szerint ez a törvény gyors változtatásra szőrül, de ma még csak ehhez ragaszkodhat az ifjúság, mert ez garantálja, hogy beleszóljon saját sorsának alakításába. Hozzáfűzte azonban a félreértések elkerüléséért: a KISZ nem jogosítványaihoz ragaszkodik, hanem az ifjúság jogaihoz. Jelzésszerűen említette meg a Hazafias Népfrontban és a szakszervezetben zajló változásokat, majd az új társadalmi szervezetekről fogalmazta meg véleményét. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni — mondotta — , egy oiztos: a magyar valóság részei, nem lehet nélkülük megalkotni a demokratikus szocializmust. Végezetül a KISZ KB első titkára megjelölte az ifjúsági szövetség megújulásának főbb irányait. Ezek között fontosnak tartotta a politikai-képviseleti- hatalmi pozíciókért folytatott harcot, a lakóterületen végzett politikai munkát és szerveződést, új poíitizálási módszerek elsajítását, a nyilvánosságot, a gazdálkodás új alapokra helyezését, a tö- megbefolyas erősítését közösségi élményt kínáló tevékenységgel. Ehhez a demokratikus szocializmusért, az ifjúságért szövetkező új szövetség adhat keretet, amely vállalja a sokszínűséget, s azzal foglalkozik, ami valójában a tagságot érdekli—hangoztatta. Néhány észrevételt fűzött a kongresz- szus dokumentumaihoz is, majd javasolta a KISZ nevének megváltoztatását, ■ hozzátéve: a megszüntetve megőrizni elve alapján vállalni kell a szövetség múltjának értékeit. Az ifjúsági szövetség és az MSZMP viszonyával kapcsolatban leszögezte: politikai szövetségié törekszenek, de ez nem jelenti azt, hogy minden párttaggal és minden áramlattal vállalják ezt a szövetséget. Országos gondokról a vitában Nagy Imre beszámolóját követően, a vita első részében felszólalók legtöbbször visszatérő gondolat volt: az ifjúságpolitikáért állami szinten jelenleg felelős ÁISH helyett egy új, a fiatalok erdekeit érdemben képviselő szervezetre van szükség. Ugyancsak több küldött hangsúlyozta: a KISZ, illetve utódszervezete csak egy olyan MSZMP-vel léphet stratégiai szövetségre, amely tisztázza önmaga politikai szerepét, s egyúttal képes új tartalommal megtölteni a szocialista elveket. A felszólalók hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a különböző politikai csoportok nem figyelnek kellően az ifjúságra, pedig napjaink politikai küzdelmeiből csak az a szervezet kerülhet ki győztesen, amely az ifjúságot képes maga mellé állítani. A küldöttek úgy vélték, hogy fiatalok megnyeréséhez, illetve a válságból kivezető út megtalálásához jelenleg egy újragondolt, a megvalósítás esélyevei reálisan számot vető, rövid távú programra van szükség. E rövid távú program végrehajtásával kapcsolatban többen utaltak arra: morálisan hiteles vezetőkre van szükség. A vitában terítékre kerültek az ifjúságot érzékenyen érintő problémák, mint például az elhelyezkedés gondjai, a lakáskérdés, az oktatáspolitika radikális reformja. Többen hangsúlyozták: az MSZMP-n belül meg kell különböztetni, hogy mely erők vannak a változások mellett, s melyek ellene. A KISZ-nek a reformszárnyhoz kell csatlakoznia. Elhangzott: ideje, hogy a kormány ne kapkodó, megalapozatlan intézkedéseivel hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy megindítja a valódi változásokat. Nem elég néhány minisztert leváltani, hanem meg kell szabadulni azoktól az erőktől, amelyek nem hajlandók piaci viszonyok között dolgozni. Volt, aki arról szólt, hogy nemcsak a kormány tagjait kell bírálni, hanem a KISZ-nek saját soraiban is rá kell mutatnia az alkalmatlanokra. Bírálatot kapott a KISZ-apparátus is, mert nem segítette eléggé az átalakulást. Mint elhangzott, bar csökkent 40 százalékkal az apparátus létszáma, de lehet, hogy éppen azok kerültek ki a szövetségből, akik a reformokat akarták. A kongresszus vitájában felvetődött a kérdés: megosszák-e más ifjúsági tömörülésekkel a KISZ jelenlegi vagyonát. Volt, aki úgy vélte: ez a KISZ gyengítését jelentené, az alternatív ifjúsági szervezetek — mint mondotta — dolgozzanak úgy, hogy megszerezhessék maguknak a KISZ-hez hasonló jogosítványokat. Többen azonban — az UDSZ javaslata nyomán — hangsúlyozták, hogy e lényeges kérdésről szar vazással döntsön maid a kongresszus. Nem kevésbé éles bírálat érte a kormány éppen előző nap tárgyalt hosszú távú lakásgazdálkodási koncepcióját. Ezzel kapcsolatban azt sérelmezték a küldöttek, hogy a Minisztertanács úgymond „titokban és fű alatt” dolgozta ki e koncepciót, s egyetlen más szervezettel — így a kérdésben talán legéríntet- tebb KISZ-szel sem — egyeztette elképzeléseit. Tizenhét felszólalás és számos egyperces reagálás után pénteken, a kora esti órákban véget ért a kongresszus első napjának plenáris ülése. Ezt követően a munka négy szekcióülésen folytatódott, ezeken az ifjúsági mozgalom jövőjéről, az új szövetség működéséről, a szövetség kapcsolatrendszerérői, illetve a felszólalásokban is gyakran érintett oktatáspolitikáról cserélték ki gondolataikat a küldöttek. Ma plenáris üléssel folytatódik a KISZ XII. kongresszusa. Nyers-interjú a Die Pressé-ben A magyar gazdasági reform nehézségeiről és esélyeiről, valamint az MSZMP helyzetének időszerű kérdéseiről adott interjút Nyers Rezső államminiszter, a párt politikai bizottságának tagja az egyik vezető osztrák napilap, a Die Presse két munkatársának, Fényi Tibornak és Martos Péternek. A beszélgetés az újság pénteki számában látott napvilágot. A politikus elmondta, hogy a gazdasági reformtörekvések mostelsősorban a piac- gazdaság alapjainak létrehozására összpontosulnak. A szűkkörű kabinet már hozzálátott az erre vonatkozó elgondolás részleteinek megvitatásához, nyáron a kormány is megtárgyalja, majd ősszel az Országgyűlés elé kerül. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy mennyiben függnek a reformok a Nyugattól, az államminiszter kifejtette: Magyar- országnak három éven belül ki kellene alakítania a piacgazdasági elemek „kritikus tömegét”, de ehhez külföldi forrásokat is fel kell használnia. Ha ezekhez nem jut hozzá, a valódi reformok végrehajtása úgyszólván reménytelen, s akkor csak a reform-retorika marad. Nyers Rezső úgy vélekedett, hogy a reformok radikális személyi változásokat is megkívánnak, mert bel- és külföldön egyaránt bizalmat ébresztenek, stabilabbá teszik a politikai helyzetet. Erre a kormány és a pártvezetés egyaránt kész — hangoztatta. Közölte: döntő jelentőségűnek tartja továbbá, hogy sikerül-e egy teljesen reformelkötelezett politikai irányt összekapcsolni egy reformokra kész reálpolitikai iránnyal. A reformerek ugyanis alapvetően meg akarnak változtatni egy modellt, és ezt nem lehet az emberek rövid távú igényeinek gyors kielégítésével együtt megoldani. Mint mondotta, tragikus, hogy a reformerek mindig elrontott helyzetekben kerülnek hatalomra. A Die Presse munkatársai megkérdezték: vajón a gazdaságpolitika megújítása mellett nem számit-e Magyarországon a legfontosabb követelésnek a kompromittálódott politikusok visszavonulása, élükön Kádár Jánossal? Válaszában Nyers Rezső emlékeztetett arra, hogy Kádár János már visszavonult, beteg és ténylegesen nem tud már részt venni a vezetésben. „Véleményem szerint a demokratikus érettséghez és politikai kultúrához néni tartozik hozzá Kádár Jánosnak a vádlottak padjára ültetése” -^jelentette ki. A politikai bizottság tagja szólt arról is, hogy az MSZMP reformpárttá válása nem vezethet tagkizárást kampányra. A pártnak azt kell megkövetelnie, hogy a tagok egyetértsenek az alapvető politikai iránnyal, s aki erre nem képes, annak ki kell lépnie. Leszögezte: a tradiciona- lista elemek kiválását ő nem tekintené pártszakadásnak, a pártnak csak a kettészakadást nem szabad megengednie magának, mert egy esetleg létrejövő külön reformpárt elszigetelt lenne. Vajon nem lenne-e Magyarországnak megoldás egy nyugati stílusú demokrácia több párttal, amelyek ki nem elégítő többség esetén koalíciót köthetnének egymással? jjs hangzott a Die Presse egy további kérdése. Nyers Rezső elmondta: „ez jő lenne, ha működne. Jelenleg azonban a revansista jobboldal — amely éppoly brutális, mint a szélsőbal — olyan pozícióba kerülhetne, amely veszélyeztetné a demokráciát. Aztán jönne „Isten”, „haza” és a romá- nellenesség. A lakosságban megvan erre a hajlam, mert válság van nálunk, amely még rosszabb is lehet.” Hozzáfűzte, hogy természetesen a politikában nem számíthatnak csupán az aggodalmak, mert ez nagy hibákra vezethet. Olyan politikát kell csinálni, hogy ne legyen szükség félelemre —jelentette ki a vezető magyar politikus. A kormány nem él hatalmi eszközökkel a kivándorlás ellen Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége ' A külföldön élő magyarokkal kapcsolatos emigrációs politikát érintő elgondolásokról, a kormány és az ország politikai vezetésének elképzeléseiről tartott tájékoztatót Pozsgay Imre államminiszter pénteken a Magyarok Világszövetségének kibővített rendkívüli ülésén. Bognár József, a szövetség elnöke megnyitó szavaiban utalt arra, hogy a tanácskozáson megjelentek az anyanyelvi konferencia védnöksége, a Magyar Fórum hazai tagjai, az idő rövidsége miatt azonban az elnökség külföldön élő tagjainak meghívására nem volt lehetőség. Pozsgay Imre bevezetőjében hangsúlyozta: a találkozást arra is fel kívánja használni, hogy észrevételeket hallgasson meg a kormány és az MVSZ viszonyáról. Eszmecserére invitálta tehát a resztvevőket, segítségüket kérve a kormánynak a külföldi magyarsághoz való viszonya újragondolását, a kapcsolatok újraépítését célzó munkájához. Hozzátette: e viszonyban is új magatartás kialakítására van szükség és ehhez fontos kapaszkodó az egyesülési, törvény, amelyet szemléletileg és jogi megformálásban is európai szabású vállalkozásként, a jogállamiság felé tett lé- ésként értékelt. Ezzel összefüggésben ijelentette: a kormány ezentúl nem az általa felügyelt, alárendelt szervezetnek, hanem autonóm partnernek tekinti a világszövetséget. A továbbiakban elemezte azokat a kezdeményező lépéseket, amelyeket a kormányzat kíván tenni annak érdekében, hogy az itthon élők közössége a határokon kívül is minél több magyarban ébressze fel azt az érzést, hogy közössége van e hazával. Ehhez kapcsolódóan szólt arról, hogy senki nem kényszerül ma politikai emigrációra Magyar- országon. Hangsúlyozta, hogy a jövőben a világban élő magyarokat magatartásuk és szerepük szerint kell megítélni. Ez is hozzájárul a nemzeti megbékéléshez—mondotta—, hozzáfűzve, hogy a kormány nem a történtek meghamisítását akarja, hanem az olyan új helyzetet, amelyben a mai Magyarországhoz való viszony rendezésében nem akadály a korábbi történelmi előzmény. Ez olyan állásfoglalást is kíván a külföldön élő magyaroktól, csakúgy mint a hazánkban elő nemzetiségiektől, amelynek alapján maguk döntik el hovatartozásukat. Aláhúzta: Magyarország nem gördít akadályokat azok elé, akik újra akarják alakítani a hazához való kapcsolatukat. Humanista, felszabadító szándék Elemezve, hogy mi vezette a kormányt, amikor erre a következtetésre jutott, az államminiszter kijelentette: tagadhatatlan a haszonelvüség jelenléte, ugyanakkor a kormány szeretné meggyőzni a világot arról, hogy politikájának legfontosabb mozgatórugója humanista, felszabadító szándékú, valóban a nemzeti megbékélést szolgálja, legyen szó 1945-ről, 1953-ról vagy 1956- rol, amelyekről — véleménye szerint — nyílt politikai vita lehetséges a szólás- és sajtószabadság jegyében. Ehhez kapcsolódóan kitért arra is, hogy az új sajtó- törvény elfogadása után zavartalan nyilvánosságot kell teremteni hazánkban a világban élő magyarság számára. Enélkül csorba, féloldalas gesztus lenne az, amit a magyar kormány tesz. Pozsgay Imre tolmácsolta a kormány illetékeseinek véleményét abban a tekintetben, hogy a szabad közlekedés, a kivándorlás, a munkavállalás lehetőségének megteremtésével a jövőben várhatóan ingadozik, sőt növekszik a világban élő magyarok száma. Felhívta a figyelmet arra a nem kívánatosjelenségre is, hogy mindezen kedvezmények nyomán várhatóan az ifjúság legdinamikusabb része él majd jogával, elhagyja a hazát, másutt látva garanciát boldogulására. Hozzátette: a kormány nem óhajt hatalmi eszközöket latba vetni ennek megakadályozására; az emberi jogok tiszteletben tartása mellett szeretne versenybe szállni, megküzdeni egy olyan új gazdasági, társadalmi fordulatért, amelyben érdemes lesz itthon maradni a fiataloknak. Ehhez új gazdaságpolitikára van szükség. Gazdasági kényszerek működnek tehát, s a nem az egyén hibájából bekövetkező jelenségeket nem lehet emigrációnak tekinteni, disszidálásnak minősíteni. A történelem önkényei Az MVSZ autonómiájával összefüggésben felvetette az államminiszter a nem emigrációs okokból a határokon kívül élő magyarság kérdését. Ezek az emberek — megfogalmazása szerint — ezeréves ősi területükön élnek, de a XX. századi történelem önkényei, politikai fordulatai következtében a korábbi nemzeti határokon túlra kerültek. E viszonynak, kapcsolattartásnak a rendezésében is nagy feladatok várnak a szövetségre —vetekedett, s reményét fejezte ki, hogy éftpen autonómiája alapján mielőbb tisztázó és előremutató lépeseket tesz. Hozzáfűzte: a kormány fogadókész minden kezdeményezéssel szemben, miközben küzd azzal a zavarral, amely az ügy évtizedeken át történő elhanyagolásából, bizonyos ügyek elintézésének elmulasztásából bekövetkezett. Élénk vita bontakozott ki Pozsgay Imre szavait követően. Rónai Rudolf elsősorban a külföldön élő magyarokkal létrejövő találkozás feltételrendszerének további javítását sürgette. Az NSZK-ban élő Meleghy Gyula a hazalátogató magyarokkal szembeni bürokratikus bánásmódra hívta fel a figyelmet. f Kárpáti József nemzetiségi hivatal létrehozásának gondolatát vetette fel, amely nemcsak a Nyugaton, hanem a szomszédos államokban élő magyarság ügyeivel is felelősen foglalkozna. Bényi József külügyminiszter-helyettes kijelentette: a kormányzat Erdély kérdésében folytatott politikája és 1956 megítélése elválasztja az anyaországot a külföldön élőktől. Jelenleg azonban áttörés tapasztalható: lényegesen megváltozott az álláspont. A külföldi magyarság elvben és gyakorlatban egyaránt egyetért Magyarország külpolitikájával, helyesli azt. 1956 megítélésében várhatóan jelentős előrelépést jelent a moszkvai és a belgrádi dokumentumok napvilágra kerülése. Tájékoztatta az elnökséget arról: a Külügyminisztérium számára ismertté vált, hogy Nagy Imre temetésének napjára, június 16-ara nyugaton élő magyarok nagyobb csoportja, érkezik Budapestre. Reményét fejezte ki, hogy méltó temetésre kerül sor, s ez az alkalom semmiképpen nem járul hozzá annak a történelmi lehetőségnek a kockáztatásához, amely most az ország kezében van. Azegy házak képviseletében Bánk József ugyanennek a hadosztálynak és az önálló vegyvédelmi zászlóaljnak a személyi állománya és különleges technikája kel útra. Június 5-étől a harckocsi- kiképzőezred személyi állománya és technikája, június 20-ától pedig a lég- védelmirakéta-ezred személyi állománya és fegyverzete kivonása kezdődik. December 1-jéig leszerelik a tököli va- dászrepülő-ezredet. A második lépcsőben (1990-ben) május 1-jéig elhagyja az országot a de- szant rohamégység és a tisztesképző iskola, amellyel befejeződik a kivonási program. A nehéztechnika, a személyi állomány és a családok elszállítása vasúton történik. A kerekes járművek 'pedig önálló menetben, éjszaka hagyják el a helyőrségeket, a közlekedésbiztonság miatt. Ez nem kevesebb mint 52 vasúti szerelvényt és 15 katonai oszlopot jelent. A kivonás iránya Győr— az agrárszférában is vizsgálni, értelmezni kellene az elmúlt évtizedeket, a tanulságokat egyre égetőbb levonni. Például abban, hogy mennyivel embercentrikusabbnak, piac- és jövedelemoríentáltabbnak szükséges tervezni a jövőt. Mindezt az agrárágazatban dolgozók bizalmának meg- (vissza)szerzése érdekében tegyék olyanok, akik felkészülten, nagy tapasztaérsek és Tóth Károly püspök is több javaslattal segítette a tanácskozás munkáját. Nagy politikai program Pozsgay Imre az elhangzott gondolatokra reagálva kijelentette: valóban problémát jelent a reformfolyamat üteme, de meg kell értetni a világgal — s ebben az MVSZ is jelentős segítséget adhat —, hogy Magyarországon, Kelet- Európában a monolitikus, monopolisz- tikus hatalomgyakorlásból egy jogállami formák között működő, alkotmányos gyakorlatba való átmenet igen nagy politikai program, s csak ennek függvényében oldhatók meg a gazdasági kérdések. Szólt arról: Trianonnal kapcsolatban a kormányzatnak is van adóssága. Véleménye szerint nem kell szeretni azt, ami 1920-ban meg 1947- ben történt, de a népnek tudnia kell, hogy veszteség és vereség érte a 20. században, s ez hozzátartozik a nemzettudathoz. Végül kifejezte azt a meggyőződését, hogy Erdély, 1956 és június 16. olyan pontok a világban élő magyarsággal való közlekedésben, amelyhez kapcsolódhat az általa bevezetőben felvázolt program és szemléletmód. (MTI) Székesfehérvár—Dunaföldvár—Szolnok—Debrecen—Záhony. A csapatcsökkentés során tíz laktanyát — nyolcat teljes egészében, kettőt részlegesen — adnak át a magyar félnek. (Teljes egészében átadják a megyében Baján és Kecskeméten a kettes számú laktanyát.) Az átadandó lakások mennyisége 900 otthon, illetve más épület és létesítmény. A tájékoztatót követően Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár elmondta, hogy e feladat politikai jelentőségének, súlyának megfelelő figyelemmel és felelőséggel kívánnak eleget tenni. Arra kérte a helyi szerveket és a lakosságot, hogy az épületek és más objektumok birtoklására irányuló igényeikkel a helyi állami, tanácsi szervekhez forduljanak. Az épületek jövőbeni felhasználásáról a kormány dönt. A két tábornok és szakértők ezután igen sok, főként a külföldi tudósítók által feltett kérdésre adtak választ. r r lattal tudják irányítani, képviselni az ágazatot. « A jövő agrárpolitikájában más szerepet kell játszani az agrártudományi egyesületnek is. Az elképzelések ipa még sokrétűek, kialakulatlanok, de a vélemények abban megegyeztek ezen a vitán, hogy a szervezetnek tartalmi, szervezeti megújulásra, anyagi függetlenségre van szüksége, és tudományos műhelyként lenne jó tevékenykednie. G. E. Felülvizsgálandó „előjog” A gépkocsi-kiutalások rendjének vizsgálatáról Csaknem három hónapja kezdte meg vizsgálatát a Központi Ellenőrzési Bizottság a gépkocsi-kiutalásokkal kapcsolatos problémák feltárására. A KNEB vizsgálódásának eddigi eredményeiről pénteken sajtótájékoztatón számoltak be a testület székházában. A hónapok során mind mélyebbé és szélesebb körűvé váló feltáró munkát a népi ellenőrök azután kezdték meg, hogy az év eleji autóár-emelkedések nyomán rengeteg elkeseredett hangú levél érkezett a KNEB-hez. A közérdekű bejelentések kategóriájába sorolt jelzések egyre élesebben vetették fel: a lakosság felháborítónak tartja, hogy miközben „nagy mennyiségben” importálunk kocsikat, alig moccannak a sorszámok. Különösen a Lada és a Skoda típusokra várakozók körében hallható panasz, hogy még az 1985—1986-ra visszaigazolt autókat sem kapták meg. A népi ellenőri vizsgálat eddigi tapasztalatai azt támasztják alá, hogy a lakosság spontán reagálása ezúttal is egy olyan problémára irányífotta a figyelmet, amelynek vetületei egész hazai gazdálkodásunk gyengeségeit mutatják. Bár a hazai autópiac meghatározó képlete, a hiány és az erre épülő kényszerű elosztás a népi ellenőrök számára is nyilvánvaló: vizsgálódásaikat arra kellett alapozniuk, hpgy az elkövetkezendő években irreális a gépkocsiimport növekedésére számitani. így a kialakult feszültségek mérséklése érdekében mihamarabb meg kell változtatni a személyautó-értékesítés több szempontból kedvezőtlen, sőt számos társadalmi igazságtalanságot magán viselő rendjét. Ennek felelősségét elsősorban nem az elosztás lebonyolítására kötelezett Merkúr Vállalatnak kell viselnie. A KNEB-vizsgálat megállapítása szerint 1988 december végén csaknem 360 ezren „álltak sorban” autóra várakozva; ezzel szemben tavaly összesen mintegy 124 ezer személyautót importáltunk. A lakossági-panaszok jogosságára utal, hogy miközben évről évre növekszik a kielégítetlen igénylők tábora, egyre több újonnan beérkező kocsi talál gazdára a különféle jogcímeken igényelhető különkeretből. Tavaly a teljes importnak több mint 26 százalékát osztották szét ilyen módon. Különösen elgondolkodtató, hogy az elmúlt években egyfolytában nőtt a különkeret részesedése a behozatalból. Az egyes különkereti jogcímeket sorra véve a KNEB-vizsgálat számos „eltérésre” világított rá. Megállapították például, hogy 1987-ben a különféle főhatóságok számára biztosított 7820 sorszámon kívüli autó helyett 10 009 gépjármű kiadására kapott utasítást a Merkur. A helyzetet rontotta, hogy a főhatóságok is főként a Lada és a Skoda típusok után érdeklődtek. A soron kívüli értékesítés rendjének egyik érdekessége, hogy a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosai és egyenesá^i leszármazottaik 1987-ben 404 személyautót vásároltak soron kívül. Bár az így kiutalt autók száma viszonylag alacsony, a KNEB-vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy az érdemrend tulajdonosainak 1983 óta folyamatosan növekvő vásárlásai — a kedvezmény eredeti céljával ellentétben—már jobbára a családtagok igényeinek kielégítését szolgálják. A soron kívüli keret nagy fogyasztói közé tartoznak a közületi szervezetek, amelyeknek az autóigénye a korábbi évek csökkenése után 1987-ben ismét nőtt; 32 százalékkal több gépkocsit, összesen 11 670 darabot vettek át. A vizsgálat szerint ez a jelentős növekedés nem volt indokolt. (MTI) Tízezer katonát, négyszázötven harckocsit, kétszázötven löveget vonnak ki Magyarországról (Folytatás az 1. oldalról) Kritika az agrártézisekről (Folytatás az 1. oldalról.)
