Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

1989. április 18. • PETŐFI NÉPE • 5

NEM FELEJTI EL AZ EMBER .. 6

— Szerintem azért, mert az igazsággal ők már tisztában voltak akkor is. Viszont a trió nem akármilyen patrónu- sokat mondhatott magáénak. Gyurkó László írta például a Kádár-könyvet, s ez a munkája egyfajta védettséget jelentett számára a művészeti életben az ellenszegülőkkel szemben. Ezért a megye politikai vezetői nem is mertek ellenszegülni. Nem ez a meztelen igazság? A bukásukat követően csak egy hírt adhatott a Petőfi Népe az egészről, bár rengeteg levelet, telefont kaptunk olvasóinktól, akik joggal követelték, hogy tisztességesen tájékoztassuk őket erről az ügyről is. Nekünk azonban ugyanúgy nemet mondtak, mint önnek, csak nem került egyúttal az állásunkba is. Most abban a székben ül, ahonnan nemet lehet mondani...

— Nagy pofon volt, amit színház- igazgatóként kaptam. Legjobban ma is az bánt, hogy nem volt időm bizonyítani : igenis, tudnék színvonalas, jó színházat csinálni Kecskeméten. Ám az ilyen pofont akkor sem felejti el az ember, ha más székbe kerül. Vagyis nem szeretnék soha hasonló hibát elkövetni.

— Mégis éppen az újságírók kényszerültek arra a közelmúltban, hogy az efféle „kézi kormányzással” szemben felemeljék a szavukat.

— A tiszakécskei ügyre gondol?

— Arra. Igaz, nem ön tiltotta el azt a cikket, melyben tisztességesen tájékoztatni akartuk olvasóinkat a kécskei tanácselnök haláláról, hanem az egyik titkártársa. De mint társadalompolitikai titkárhoz, most Komáromi Attilához tartozik a párt sajtója, a Petőfi Népe is.

— Tudom, a köztudatban az él, hogy az említett ügy utáni nézeteltérés végén, az újságírók nyerték a csatát. De meggyőződésem, hogy ez nem győzelem vagy vereség kérdése. A pártapparátus hibázott, s ezt elismerte, de hasonló a sajtót tekintve is megesik. Megfogalmazódott, hogy a Petőfi Népe legyen valóban önálló — az úgynevezett kézi vezérlésektől mentes|^-, de politikailag elkötelezett műhely. Ez utóbbiról viszont önöknek nem szabad megfeledkezniük! Hiszen közös cél, hogy gazdaságilag és politikailag egyaránt stabil társadalom kialakulását segítsük elő a magunk eszközeivel, lehetőségeivel. A jövőt tekintve ígérhetem: rajtam nem fog múlni, hogy a Petőfi Népe és a megyei pártbizottság között a legjobb lehessen az együttműködés.

— Nem lehetetlen szerintem, hogy az alakuló alternativ szervezetek, illetve pártok programjával jobban szimpatizál e lap újságíróinak egy része, mint az MSZMP-vel. Olyannyira nem lehetetlen ez, hogy máris vannak, akik tagjai valamelyik alternatív szervezetnek. A Petőfi Népe fejcíme alatt viszont változatlanul ez áll: Az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának napilapja.

— Nyilvánvaló, hogy a párt előbb- utóbb állást foglal az ilyen kérdésekben is. Egyben biztos vagyok: aki egyik pártnak sem tagja, annak a jövőben sem kell félnie attól, hogy elküldik az MSZMP által kiadott újságok bármelyikétől is.

— Nemrég megszüntették az osztályokat a megyei pártbizottság apparátusán belül. Miért?

— Reméljük, hogy így kevésbé lesz bürokratikus, s kevesebb lesz az úgynevezett áttétel, több az egyéni feladatok megoldása.

— Megannyi mindenről nincs hivatalos állásfoglalás ma. A legfelsőbb szinteken sem teljes az egyetértés. Mit tesz egy megyei ideológiai titkár, amikor például Pozsgay Imre áfiamminiszter kijelenti, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés? Gondolom, állandóan csörögtek a telefonjai...

— Jól gondolja. Ám nemcsak a központi állásfoglalás a lényeg ez esetben, hanem az is, hogy az emberek egy része milyen személyes történelmi élmény részese volt. És több történelmi időszakra valóban alaposan mérlegelt, reális választ kell adni. Én különösen nagyon fontosnak tartom az utóbbi 15 esztendő sokoldalú elemzését, s e másfél évtized tanulságainak összegzését.

— A megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának igazgatója volt, mielőtt titkárrá választották. A mai forrongó helyzetben az előző beosztása stabilabbnak tűnt.

. ,^-iMa egyetlen választott funkció sem lehet nyugdíjas állás. És ez így helyes. Ha egy terület közössége úgy ítéli meg, hogy az általa választott vezető alkalmatlan a posztjára, akkor senki ne akadályozhassa meg ezt a közösséget abban, hogy meggyőződése szerint másikat állítson arra a helyre. Már csak azért sem, mert bizonyos, hogy ha sok ember ítél ugyanúgy, akkor ésszerűbben meghatározható az igazság, mint egyfajta diktatórikus parancs esetében. Én ezt a saját bőrömön keresztül tapasztaltam ...

— A színi direktorságára gondol? Vágyik vissza ma is?

— Hagyjuk ezt. Nekem több száz ember bizalmat szavazott a decemberi pártértekezleten. Most az a dolgom, hogy megfeleljek a bizalmuknak. S ma is az a feladatom, hogy politikailag támogassam a kulturális értékeket. Vagyis a mostani sem idegen egykori munkámtól.

— Ezt nem vitatom. Megkérdezhetem, mennyi pénzt kap a jelenlegi munkájáért?

— Persze, hogy megkérdezheti. Van ma még olyan, amit egy újságíró nem kérdezhet meg? Szerintem nincs, s ez így helyes. Amit hazavihetek, az 17 ezer forint havonta.

— Bevallom, sokkal többre gondoltam. Már csak azért is, mert a jelek szerint ina ideológiai — vágy új névén 'táf&ádálómpolitikái1 — titkárnak lenni inkább misszió, mint karrier.

— Kétségtelen, hogy más jelentőséggel bír most ez a beosztás, mint mondjuk a 70-es években.

— Ettől függetlenül, gondolom sok gratulációt kapott, amikor megválasztották.

— Igen, s ez nagyon jólesett. Persze, kezet nyújtottak olyanok is, akik bukott színházigazgató koromban elfordították a fejüket az utcán, ha találkoztunk ... Se bosszúszomjjal, se néma megvetéssel nem válaszolhattam. Hiszen ezek az emberek nem kifejezetten jellembeli fogyatékosságaikból adódóan ilyenek: az eltelt évtizedek deformáló hatásának is letudhatok számomra meglepő megnyilvánulásaik...

Koloh Elek

— Lett is. Csak az a nagy jó isten tudja, mit küszködtem én azokért. Aztán, amikor már felnőttek, szakmát szereztek, megnősültem. Azt gondoltam, elég volt egyedül. Ők is elmennek dolgozni, nagyon magam leszek. Hát megnősültem. Rendes, jó asszony volt, nem mondta az egyik fiamnak se még azt se, hogy állj odébb. Nem érezték azok aztr soha, hogy mostoha van a háznál. Úgy volt minden, mint addig. Csak ők nagyok lettek. Emberek. Es elmentek dolgozni, ugye, ki erre, ki arra. És ritkán jöttek. Azt hiszem, így kell ennek lenni.

Cigarettát vesz elő egy ócska, régi bádogdózniból. Kossuth vagy Munkás lehet, a dobozát eldobhatta, s rábízta őket a dóznira, ne törjenek annyira. Nyújtja felém is, jó szívvel, látom. Mintha a hálája lenne a mozdulatban, a hála, hogy meghallgattam. í — Aztán nem jöttek. Még ritkán sem. És nem is írtak. Kezdtem magamban gondolkozni. Mi lehet ennek az oka? Hiszen ha nem lettem volna jó apjuk, ha ütöttem, vagy éheztettem volna őket. De nekem mindig munka volt a kezemben, uram, meg a gyerekek a szívemben, úgy higgye el, ahogy mondom.

— Egyszer aztán a fiam itt járt Debrecenben. Hallottam. Találkozott vele egy ismerősöm. Kérdezte tőle, hát apádat nem akarod megnézni? A fiam meg azt mondta: nincs neki semmi néznivalója rajtam. Amikor ezt elmondták, akkor tudtam meg, uram, hogy én már itt maradtam magamban. Asszony nélkül, gyerekek nélkül. Nincsenek fiaim. Bár kettőt neveltem fel, etettem őket, mint a madarak a kicsiket.

Csönd ül közénk, amilyen csak szikrázó nyáron, hűvös vízparti erdőben lehet, ha körül gyerekek alszanak, s két férfi fekszik egymás mellett, rágják a keserű fűszálakat. Hát mit is mondhatok én most ennek az embernek?

— Azért ... Írni kellett volna ... talán mégis ...

— Azért irtom ...

Már nem kérdezek semmit. Csak ő mondja:

— Kérdezzen meg mindenkit a faluban, uram, milyen apja voltam a két fiamnak. Nem ittam én pálinkát, csak ha disznót öltünk, akkor is egy kupicával a hideg ellen. Bort meg névnapomkor, savanyút, olcsót. Meg nem vertem tán egyszer se őket. Az asszonyokat se bántottam én soha ... Hát látja ... mégis így kellett maradnom. Magamban mondanám már, hogy ez a szülök sorsa, meg hogy addig az övék a gyerek, amíg kicsi, aztán úgyis elviszi másfele az idő. De minek mondjam? Vigasznak késő és üres. Filozófiának meg hazug, és önmagát csalja vele az ember. Vagy éppen a majdani keserűség ellen akarja már most bebiztosítani magát. Jobb hát, ha hallgatok.

Az öreg feláll.

— Na, menjünk a hivatal után — mondja, hóna alá veszi a botját, megigazítja a kalapot meg a fekete ujjast magán és elindul.

.j— Isten áldja — köszönök én is szorító torokkal.

A kutya észreveszi, megmozdul ö is. Nyújtózik, úgy áll fel.

S az öregember felmagasodó árnyéka rádöl a vízre. Megy, megy, hóna alatt a hivatalával, nagyon maga van itt a szikrázó víznél.

Megy, megy, alázatosan és meg- görnyedtem

Mögötte a kutya.

Elvi farmerek

A z állami gazdasági vezetők egyik tanácskozásán szót kért a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Először is elmondta, hogy a farmergazdálkodás hjve, maga is gazdálkodik, majd az új földosztás mellett érvelt szenvedélyesen. Több állami gazdasági vezető fejcsóválva hallgatta beszédét. Vélhetően erre reagálva, nyugtatgatta őket: a diplomás szakemberek tanácsaira a leendő farmereknek is szükségük van, nem maradnak kenyér nélkül a mostani igazgatók.

A történetet hallva elkezdtem számolgatni. Sorra vettem Kisalföld-széli szülőfalum házait, elméletben kutatván, kik vállalkoznának a farmerségre. Alig találtam tucatnyi családot, akik nézetem szerint biztosan vállalnák a mezőgazdálkodás testet gyötrő, kockázatot jelentő munkáját. Az egyik házban csak idősek élnek, a fiatalok messzi városokban dolgoznak, jórészt elfeledve a gazdálkodás szokásait, szabályait; másutt ugyan maradtak erős fizikumú, gazdálkodásra alkalmas emberek, de ők is szakmát tanultak, azt kedvvel művelik, nem cserélnék föl a földművelésért. Egy falu persze nem a világ, de másutt érdeklődve is hasonló arányokat hallottam.

Alternatív óhaj: új földosztás

Van tehát egyrészről az alternatív óhaj, az új földosztás, a családi farmok kialakítása; létezik másfelől egy objektív társadalmi-gazdasági szerkezet, amely nem igazolja az óhaj realitását. Ha az új típusú gazdálkodás elvét elfogadjuk is, hamarosan gyakorlati akadályokba ütköznénk a megvalósításnál.

Tételezzük föl, hogy az elvi, jogi korlátok egy csapásra leomlanak, s a családi vállalkozónak kimérik a földet a falu határában. A műveléshez először szakértelemre lesz szüksége, méghozzá nem speciálisra, hanem általános mezőgazdálkodási, technikai, technológiai, közgazdasági ismeretekre is. Oktatási rendszerünk azonban a szakosításra épült. A gépész szakiskolákban csak hallottak az állattenyésztésről,'s fordítva sincs másképp. Az állattenyésztő szakmunkások még jogosítványhoz sem intézményesen, hanem magánszorgalomból jutottak. A nagyüzemi mezőgazdaságban ez csupán szemléleti visszásságokkal járt, az eredményes vállalati munkát alig észrevehetően akadályozta; ám a családi vállalkozónak létérdeke és létfeltétele az átfogó ismeret.

Hosszabb-rövidebb idő alatt persze a mezőgazdálkodás megtanulható, a gyakorlati sikerek és kudarcok edzik, okosítják a gazdálkodót. Ám a termeléshez az észen, a tapasztala^ ton kívül eszközök is kellenek. A családi termeléshez szükséges eszközök pedig igencsak hiányoznak. Több száz lóerős traktorok, összekapcsolható célgépek jellemzik a magyar mezőgazdaságot, amelyek drágák, csak nagyüzemi körülmények között hasznosíthatók ésszerűen. A külgazdaság mostani állapotában alig várható, hogy egy csapásra megoldódik a farmerek munkájának egyik elemi feltétele, a birtokmérethez igazodó eszközválaszték.

A hiánygazdálkodás káros hatásait, jövedelmezőséget romboló következményeit pedig a jól működő nagyüzemek is érzékelték, az induló, útkereső családi farmoknak pedig egyenesen a végzetük lehet.

Hogyan tűrnék az agrárollót?

Nem lehetetlen persze az eszközök beszerzése, a természet is segítheti a jövő gazdálkodóit, s gazdag termést gyűjthetnek raktáraikba. De ez a termés még nem áru, s kiváltképpen nem feltétlenül elkönyvelhető bevétel. Sokat emlegetett hiányossága a magyar gazdaságoknak a valótlan, beavatkozással terhelt piac, ami az agrártermelőket különösen sújtja. A magyar mezőgazdaságnak ugyanis egyik valós sikere, hogy keresleti piacon értékesíti áruit, s nem kell sorban állni termékeiért. A piaci morál azonban e szektort is elkerülte, s a termelők számának szaporodása, az értékesített mennyiség csökkenése a termelők piaci erejét gyengítheti, következésképpen a zavarosban halászók lehetőségeit erősítheti.

A ma családi farmerjei az éppen érvényes szabályozással, az agrárollóval megnyirbált árviszonyokkal is szembekerülnének. Azzal mindenesetre számolniuk kell, hogy a nagyüzemi művelésben hatékonyabb búzatermesztés a termelőszövetkezetek több mint harmadában veszteséges; a sertéshizlaláson mindössze néhány száz forint a kistermelői munkabért is magában foglaló eredmény.

Ma tehát úgy tűnik, inkább szólam, kívánalom a családi farmergazdálkodás elterjedése: gyakorlati realitása egyelőre vajmi kevés. Persze a nyugateurópai példák mutatják, hogy az agrárfejlődésnek ez lehet az egyik eredménye^ útja. Am azonnali átvétele, másolása, s a ■valós társadalmi-gazdasági állapot figyelmen kívül hagyása hasonló politikai és gazdasági tévedésekkel járhat, mint a kolhoz típusú nagyüzemi mező- gazdaság meghonosítása.

Úszás

hátrakötött kézzel

Elég sok és erősen negatív tapasztalatunk van a központilag elhatározott elvekről, a fentről vezérelt gyakorlatról ahhoz, hogy most újra egy ugyan más típusú, de mégiscsak „fentről” kezdeményezett agrárgyakorlatot sürgetni lehessen. A gazdasági fejlődés kényszerítheti csak ki a szövetkezeti felbomlást, s helyén a családi farmok kialakulását. A realitás csak az lehet, hogy hosszú ideig egymás mellett működnek állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, családi farmok.

Egymáshoz viszonyított arányuk változhat, de nem adminisztratív sürgetésre, hanem valós gazdasági versenyben. Ehhez először is szektorsemleges, csupán a piaci törvényekre épülő jogi, közgazdasági szabályozásra lesz szükség. S majd ha a szövetkezetek sem kényszerülnek hátrakötött kézzel az úszásra, valóban rendelkezhetnek saját vagyonuk fölött, akkor derülhet ki végérvényesen gazdasági erejük, s egyebek között a családi farmokkal össze- hasonlitott versenyképességük.

V. Farkas József

MIVEL FOGLALKOZIK MAJD AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG?

BOLGÁR-TALÁLMÁNY

Házépítés egy hónap alatt

A Burgaszhoz közel fekvő Cser- nomorec városkában befejeződött egy kísérleti építkezés, amelyhez könnyű szigetelőanyagból, ragasztóból és cementből készült paneleket alkalmaztak. Bármennyire is meglepő, a panelek nem egységes méretűek, mivel mellőzik a zsaluzást. Az épülettől függően a panelek különböző méretűek és formá- júak, lehetnek három-, négy- vagy hatszögűek. Az egész épület a padlótól kezdve a falakon át a tetőig ugyanabból az építőanyagból készül — a panelek ugyanis fémpro: filial vannak ellátva, így egymásba illeszthetőek. Ilyen módon nincs szükség kiegészítő szerkezetekre.

Az új építőanyagot, amelyet találmányként ismertek el és az új építési eljárást Nedelcso Karabelov építészmérnök dolgozta ki, aki a szófiai egyetemhez tartozó építővállalat burgaszi részlegének vezetője.

Az új bolgár eljárás előnyei között meg kell említeni, hogy egy 100 négyzetméter alapterületű emeletes ház súlya mindössze 21 tonna, jelentősen könnyebb a hagyományos vasbeton paneleknél. Előnye még, hogy nagyon sokféle építészeti megoldást tesz lehetővé, különböző funkciót betöltő épületek, lakóházak, üdülők, óvodák, hivatali és mezőgazasági létesítmények építéséhez alkalmazható. Egy négyzetméter ára ilyen módon körülbelül 50 levával (1 leva kb. 16 forint) olcsóbb, mint bármilyen más építőanyag és építésmód esetén lenne. Az új építőanyag kiváló hangszigetelő is.

A vállalat csemomoreci telepén a 100 négyzetméter alapterületű lakóház mindössze egy hónap alatt épült föl. A házhoz szükséges paneleket 7 nap alatt állították elő, az összeszerelés 10 napig tartott, a fennmaradó idő pedig 'arra szolgált, hogy az épület végleges birtokbavételéhez szükséges munkákat elvégezzék.

(Sofia-Press—MTI-Press)

Készül az alkotmánybíróságról szóló törvény tervezetének szövege az Igazságügyi Minisztériumban — tájékoztatta dr. Kajdi József' főosztályvezető-helyettes az MTI munkatársát. A törvényjavaslatot szakmai vitára bocsátják, s ezt követően várhatóan szeptemberben kerül az Országgyűlés elé. Ezzel egy időben tárgyalja a parlament a politikai pártokról szóló törvényt is, mivel — az elképzelések szerint — a politikai pártok nyilvántartásba vétele, tevékenységük alkotmányos felügyelete és — alkotmányellenes működésük esetén — feloszlatása is e különleges bírói szerv hatáskörébe tartozik.

— Az alkotmánybíróság legfontosabb feladata annak megállapítása lesz, hogy a jogszabályok összhangban vannak-e az alkotmánnyal. Ezt általában utólag, a jogszabályok kihirdetését követően vizsgálja a testület. Felvetődik: mely jogszabályokra terjedjen ki ez az úgynevezett normakontroll, s milyen hatáskörrel rendelkezzen az alkotmánybíróság. Ha a testület megállapítja, hogy az alkotmánnyal ellentétes törvény született, annak végrehajtását felfüggeszti, s — véleményével együtt |rA visszaküldi az Országgyűlésnek. A parlament soron következő ülésén minősített többséggel dönt a törvény alkotmányosságáról. A tervek szerint az összes megválasztott képviselő egyszerű többsége kellene a döntéshez, amely adott esetben több szavazatot igényel, mint a kétharmados többség, amely az alkotmány módosításához, elfogadásához szükséges, mivel nem mindig ül a helyén az összes képviselő.

—| Alacsonyabb szintű jogszabályok esetében szélesebb hatáskörrel rendelkezne az alkotmány- bíróság. Az alkotmányba ütköző jogszabályt ugyanis hatályon kívül helyezheti vagy annak végrehajtását felfüggesztheti, s — konkrét határidő kitűzésével — felhívja a jogalkotót az alkotmánysértés kiküszöbölésére. Ha ennek a kibocsátó nem tesz eleget, a kifogásolt jogszabály az előírt határidő leteltével hatályát veszti.

— Többféle megoldás képzelhető el arra vonatkozóan, hogy mely időponttól vizsgálja az alkotmánybíróság a jogszabályokat. Ha valamennyi, jelenleg hatályos szabályt áttekintene, ez óriási munkával járna, s néhány korábbi jogszabály értelemszerűen nem is lehet összhangban egy később elfogadott alkotmánnyal. Az alkotmánybíróságról szóló törvény megállapíthat egy korábbi időpontot — például öt évet.—-, s csak az azóta hatályba lépett jogszabályokat vizsgálná a testület. Elképzelhető az is, hogy a felállítását követően kibocsátott jogszabályokra terjedne ki az alkotmánybíróság hatásköre.

— Az elképzelések szerint — általános szabályként — alkotmányellenesnek az ezt megállapító .határozat meghozatalától számítana egy jogszabály, ám a konkrét esetben az alkotmánybíróság mérlegeli majd, mely időponttól ítéli alkotmánysértőnek. Előfordulhat, hogy a bírósági eljárás során észleli a bíró, hogy a döntéséhez szükséges jogszabály alkotmányba ütköző. Ekkor felfüggeszti az eljárást, s az alkotmánybírósághoz fordul.

— Kivételes lehetőség lesz az „előzetes normakontroll”. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot véleményezésre megküldheti az alkotmánybíróságnak, konkrétan megjelölve ' azt a rendelkezést, amely kifogásolható. A köztársasági elnök pedig a hozzá kihirdetésre megküldött törvényről kérheti az alkotmánybíróság állás- foglalását, nagyon rövid határidőt

megszabva. Elképzelhető az is, hogy a nemzetközi szerződések kihirdetése előtt kéije az alkotmánybíróság véleményét, abból a szempontból, hogy azok beilleszt- hetők-e a hazai jogrendszerbe.

— Az alkotmánybíróság nemcsak a jogalkotással kapcsolatban állapíthat meg alkotmánysértést, hanem akkor is, ha az alaptörvény végrehajtásához szükséges jogszabályokat nem adták ki. Ekkor — határidő megjelölésével -7- felhívja az illetékes szerv figyelmét a mulasztásra.

Az alkotmánybíróság feladatai közé tartozik majd az alkotmányban rögzített emberi és állampolgári alapjogok védelme, a választások és a népszavazások felügyelete is.

Az alkotmánybíróság eljárásáról szólva dr. Kajdi József elmondta: az állampolgárok is kezdeményezhetik majd a testület eljárását. Erre szolgál az alkotmányjogi panasz intézménye, amelyről többféle nézet kapott hangot. Elképzelhető olyan megoldás, hogy az állampolgárok nem közvetlenül fordulnak az alkotmánybírósághoz. E változat szerint ha valamely eljárásban olyan jogszabály alapján döntenek, amely sérti az alaptörvényt, az állampolgárok kérésére meg kell keresni az alkotmánybíróságot. A másik variáció szerint a? állampolgárok közvetlenül, de csak abban az esetben fordulhatnak az alkotmánybírósághoz, ha egy jogszabály korlátozza vagy sérti alkotmányban biztositott jogaikat, és valamennyi jogorvoslati lehetőségüket kimerítették.

— Az alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezők lesznek, éppen ezért azokat a Magyar Közlönyben teszik közzé, s elképzelhető, hogy a jövőben külön hivatalos lapja lesz a testületnek — mondotta végezetül dr. Kajdi József.