Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

1989. április 18. • PETŐFI NEPE • 3 MŰEMLÉKI VILÁGNAP Csak a hagyományőrző fejlesztést igazolja az idő Mit üzenhetnének az alföldi utcák Európának? A televízióban most ismételt A szív egyik rokonszenves szereplője, Bottini úr szerint utcai viselkedésük szerint mi­nősíthetők az emberek. Sajnos igaza van. Az utcák állapota pedig j= ezt már én teszem hozzá — társadalmunk arcu­latát, közviszonyait tükrözi. Jelképes véletlennek is tekinthető, hogy az érdeklődő szakmabeliek éppen a műemléki világnapon kapják kézhez az Utcák és terek az alföldi kertes tele­püléseken cimű tanulmányt. Azzal a céllal készült, hogy „felhívja a figyel­met a halmazos települések pusztuló­félben levő hagyományos környezeti értékeire és meggyőzze a döntéshozó­kat, a beruházókat, a tervezőket és a közösségeket arról; nem csak az erdélyi falvak, hanem a magyar települési ha- , gyománygk. is yédelemre szorulnak'-1 HataímáS értekékkel szegéhyfcdfiiük*" amíg legalább a szakmabeliek többsége fölismerte, hogy a műemlékvédelem nem azonos ősi templomok, díszes pa­loták megőrzésével. Rá kellett döbben­nünk arra, hogy a műemlékvédelem: életünk minőségének egyik meghatáro­zója, közérzetünk befolyásolója. Miközben unalomig ismételgették Radnóti szavait: „S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virá­gát is tudom,” a kényelmes nemtörő­dömség, a nagyzoló akarnokság, a min­dent megmagyarázó lustaság és az in­gerlő tudatlanság korában évtizedekig' virágzó parkokat, üde kiskerteket, ked­ves utcákat tett tönkre, pusztított el. ■ A krónika csak a „szanált” lakások kzámát jegyzi fel. Kiszámította-e vala­ki, hogy csak a kecskeméti Árpádváros területén hány száz fával, hány ezer évelő virággal kevesebb javítja a leve­gőt és hangulatunkat a „falanszter” fel­építése óta? Már szép bácskai falvainkat, Duna melléki községeinket, kiskunsági ház­sorainkat megsebezte a tolakodó kiva­gyiság, a diadalmas részérdek, a beru­házó terrorja. Olykor — mint például Jászszentlászlón —' a helyi értékek vé­delmére hivatott tanács az utolsó pilla­natban a távlati érdeket érvényesíti az olcsóbbnak látszó megoldások erőlte­tése helyett, de még mindig nem általá­nos a dr. Meggyesi Tamás irányításá­val készült kiadvány egyik vezérlő gon­dolata: „Az alföldi kertes települések megjelölés arra szeretne utalni, hogy egy ^jfan,Tspjáíejt, fjpíópófrtin ^egyedülálló ^fcoínyeépikítlMi^dl vcdi ~SZo, amit mél­tán állíthatunk párhuzamba pl. az angol kertkultúrával." A tudós professzor szerint Európa számára is lenne mondanivalójuk a ná­lunk kialakult, egy időben „a múlt át- kos örökségének” tekintett település- formáknak. A megszüntetett Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium Építészeti és Műemléki Főosztályának megbízá­sából készült kiadvány az alföldi váro­sok utcahálózatát megismételhetetlen alakzatnak tekinti: A különféle típusok, fejlődési rend­szerek ismertetésekor bőségesen idéz - nem utolsósorban a megírásban közreműködő Markolt László jóvoltá­ból — Bács-Kiskun megyei példákat. 0 Képünkön fent: magyar—ameri­kai vegyes vállalkozásban tervezik felújítani azt a klasszicista stílusban épült kúriát, amely a Nógrád megyei Kisbátonyban épült: három hektáros parkját is rendbehozzák, s az épület a külföldi turizmust szolgálja majd. (MTI-fotó) Bemutatja a derékszögű, hálós kiskun­félegyházi rendszert a Harangos tér környékén. Kecskemét — megbolyga­tott, megzavart — utcarendszerét a vá­rostörténet élő lenyomatának minősíti. Sorra veszi a lehetséges utcaképeket, „a hosszúkás terek” alkotóelemeit, a házhomlokzatokat, a növényzetet, a kerítéseket, a kapukat. Vizsgálja a tér­formákat, a csillag, a tölcsér, a sarkos, a tömbtereket, az utcák és terek (kecs­keméti) szövedékét. A műemléki világnapon különösen időszerű a két esztendeje közzétett ve­lencei karta figyelmeztetése. A városi értékek közül első helyen a telkekből és az utcahálózatból álló városszövet áll. Az őrzés elsősorban ésszerű, felelős és tudatos gondozást, átépítést feltételez. Csak a hagyományőrző fejlesztést iga­zolja az idő. Ismereteim szerint az utóbbi évek­ben Bács-Kiskunban kidolgozott ren­dezési tervek készítői fölismerték, hogy településeink élő szervezetek, a csonkí­tások az egész szervezet működését be­folyásolják. Heltai Nándor Megöregedni a pirtói tanyán Az évszázaddal ezelőtt kötött házas­ságok szinte mindegyikének velejárója volt a bő gyermekáldás. Egy, székely asszony és a soltvadkerti Rácz fiú fri­gyéből is hat gyermek született, a két legény közül az egyik — Ferenc — huszonhatban látott napvilágot. Tíz évre rá a kisparaszti család összeszedte motyóját, és egy pirtói tanyára költö­zött. Mi más munka jutott volna a fiúk­nak, mint a gazda disznóinak őrzé­se ... Az egykori kanász, Rácz Ferenc — bár sohasem szakitott a tanyával -r* büszkén vall életéről. — Hadd helyesbítsek: büszke nem vagyok, mert akkor nem ismernének rám az itt élő emberek. Fogalmazzunk úgy, hogy élményekben gazdagon, de vagyontalanul öregedtem meg, és előt­te történt egy s más. A kanászkodást kocsisság, lóápolás követte, de voltam szántóvető is, a felszabadulásig. Akko­riban a jószággondozó pihenőhelye az istálló volt... — Ötvenben Tázlárról asszonyt hoz­tam a házhoz. A következő évben meg­született a fiunk, aki szintén a Ferenc nevet kapta. Öt esztendeig szüleim ta­nyáján éltünk. Ekkor a munkahelyem az áfész terményátvevő helye volt. Vál­tott műszakban nyolc évet húztam ott le. És egyszer csak a községi tanács elnökének választottak. Talán jobb hí­ján. Másfél évig szolgáltam a nép érde­két. Akkor is, mint most, ezer körüli lélek élt itt. Hatvan karácsonyára pedig már új posztot töltöttem be. December 18-án a szakszövetkezet elnöke lettem. Előtte már tagja voltam az elődnek, a téeszcsének ... És elszaladt két évtized, mire kidőltem a sorból. Mindig mond­ta is az asszony, büntetlenül nem lehet hajtani. De mit csináljon az ember a sors által mért dolgokkal? — Azért kellemes élményeim is van­nak: tanácsi időmben villamosítottuk a községet. A lakosság apraja-nagyja dolgozott rajta. Már akkor is úgy volt, hogy amikor a kivitelezővel a szerző­dést megkötöttük, 180 ezer forintról szólt, aztán 360 ezerről beszéltünk, a végszámla 560 ezer lett. De ég a villany azóta is. Az első fény kigyulladásakor pedig igazi népünnepélyt rendeztünk a kultúrházban.- A szakszövetkezeti emlékeim? A tagság összefogásával, ahol koráb­ban egy-két kecske élt csak, szőlőt, márkás bort termő szőlőt telepítettünk. Aztán nyolcvanban, amikor a másik szakszövetkezettel egyesültünk, hát amolyan közepes anyagiakkal rendel­kező menyasszonyként jelentkeztünk. E „házassággal” és nyugdíjazásommal azért nem tettem le a lantot. Teli va­gyok társadalmi munkával: szakszer­vezeti vezetőségi tag, társadalmi tan- nácselnök-helyettes, és ott a tanya kö­RÁDIÓJEGYZET Spéter, a harcos Azt mondja Mezei András (költő, író, riporter), hogy az „ördög ügyvéd­je” szerepére vállalkozott, amikor Spé­ter Erzsébettel leült vitatkozni. Vagyis olyasvalakit kellene védelmeznie, aki rossz hírben áll a közönség előtt. Nem is a nyilvánosság számára, inkább csak emlékeztetőnek készült az a háttérzaj­tól hangos magnófelvétel, de a rádió szerkesztője mégis látott benne fantázi­át. Nos, a Petőfi rádió szerda délután jó egyórányi időtartamot adott a Spé­ter Erzsébet másik arca című beszélge­tésnek. Mit "beszélgetésnek? Vitának,, kiabálásnak, egymás szavába vágó acsarkodásnak. Nem, ne tessék lépre menni. Igazi >— angolból átvett divatszóval — show (só), vagyis műsor, mutogatás,-, játék volt ez a javából. Mezei a kérdező, a provokáló úgy felpaprikázta az „öreg hölgyet”, hogy az néha még sikított is dühében. Mindennek ellenére, vagy ép­pen ezért, a végére egy igazát‘meggyő­ződéssel védő — ma is szép erdélyiség- gel beszélő — amerikai magyar úriasz- szony tiszteletet érdemlő alakja állt előttünk. Kiderült, hogy a kétszázezer dollárt hazája művészetére áldozó asszonyt — a körülötte csapott sok hűhó ellené­re — továbbra is a nemes cél hevíti, s attól nem hagyja magát eltéríteni. Nem vonul el sértődötten, hanem megpró­bálja — az ő szavaival szólva — átfúr­ni, megmászni, kikerülni azt a gránit­hegyet, amit a magyar közízlés — ne­tán a kritika és művészi sértődés állított elébe. rüíi terület, meg állatokkal is vesző­dünk. Sajnos, most tehén nincs, kény­szervágásra kellett leadni. Képzelje, mennyire alábecsült a mezőgazdasági munka! Hatszáztíz kilogramm volt az állat, aminek hasznos húsa szerintem legalább három mázsa volt, és mit gon­dol, mennyit kaptam érte? Tizenkilen- cezer-háromszáz forintot. Ezért mon­dom én mindig, a fogyasztó ne a terme­lőben lássa az ellenséget. Nem csoda, hogy a felnövő generáció nem becsüli, mert nem becsülheti a földet, a mező- gazdasági munkát, ami „sikeresen” fo­lyamatosan leértékelődött. Pedig ez zsákutcába viszi a társadalmat. Mérges vagyok, amikor a nyugati államokhoz viszonyítanak bennünket. Ez Magyar- ország, aminek adott a lehetősége az ésszerű termeléshez. Tudom, most so­kan ódivatú, maradi véleménynek te­kintik ezt. Igaz, a március 11-ei Nép- szabadságban már azt olvastam, hogy a magyar reform nem utolsósorban a falusi élet elviselhetőbbé tételén is mú­lik. Pedig ők okosabbak nálam, én a diploma nélküliek táborába tartozom. Engem csak az élet iskolája, a szülői intelem, az emberek véleménye taní­tott A kitüntetéseim hamar összeszámo­lom. Egy biztosan van: a falu Feri bá­csija vagyok. Nemcsak a magamkora- beliekkel értem meg magam — a köl­csönös tiszteletbentartás mellett-—, ha­nem ismerem az óvodásokat is, akiket jó időben legalább egyszer megkocsi- káztatok; befogom a lovam, elviszem őket a Patkó-tóhoz vagy szüreteim. Csak úgy kiabálnak rám a játszótérrőL Kell ennél több? — Mi már, az egész família, csak ilyen egyszerű, földhözragadt emberek maradunk. A fiútestvérem mezőőr volt, hatunknak tizenhét unokája van; a dédunokákat is össze kellene számol­ni. Szóval, nagy ágyból származtunk. Az élet rendje pedig: megyünk a minap eltemetett volt iskolatársam után. Pir- tón megöregedni is annyi, mint másutt: idős korra is marad a dolog, a gyógy­szer; azért még tisztelem a szép asszo­nyokat ..., Palái Sára Az „ördög ügyvédje” biztosan nevet a markába. Elérte a célját, hiszen neki / csak ez á „só” volt az érdekes. A tények ellenére Úgy látszik, hogy semmi rendkívüli nincs abban, ha egy feltaláló nálunk kemény falakba ütközik. Mintha ez lenne a természetes állapot. Csak hát más dolog a közöny vagy az irigység gátjait döntögetni, s megint más, ami­kor a bürokrácia és a szakmai önzés valósággal hálót fon az embert gyógyí­tó felfedezés köré. Ezúttal az érszijkületes betegek segít­ségére siető Szegheö Miklós kálváriáját jártuk végig képzeletben, csütörtök es­te, a rádió dokumentumműsorát hall­A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Gyilkosság szerelemféltésből Nem mindennapi bűncselekményről kellett számot adnia a 24 éves Kun Já­nosnak a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt: meggyilkolta 18 esztendős volt élettársát. A kapcsolat a tassi Mendi Mária és a.dömsödi Kun János között 1984-ben kezdődött. Az akkor még csak 14 esz­tendős lány szüleitől a fiúhoz szökött, és egészen 1988 júliusáig együtt éltek. Ekkor azonban Mária elhagyta Jánost. Egy levelében, melyről még említést te­szünk, egyebek között hűtlenséggel vá­dolta a fiút. Véglegesen szakított. Szü­leihez Tassra, majd Dunaújvárosba költözött. Ám nem tudott eltűnni a fiatalember szeme elől. Szeptember elsején a műszak végén, a gyárkapuban Kun János várta és kér­te, högy jöjjön vissza hozzá. A lány azonban hallani sem akart erről. A kö­zelben lévő parkban többször megütöt­te, sőt meg is rúgta. Fenyegetőzött, hogy megöli és közben már fojtogatta. Csak a lány hangos sikoltozása miatt engedte el a nyakát. Mária, amint magához tért, a kór­házba ment látleletet vetetni. Másnap pedig a helyi rendőrkapitányságon fel­jelentést tett volt élettársa ellen. Mi­után kifizette az eljáráshoz szükséges 500 forintos illetékbélyeget is, a duna­újvárosi rendőrségen megígérték, hogy ügyét továbbítják a ráckevei bíróságra. Ám az ügyiratot = a Bács-Kiskun Me­gyei Bíróság megállapítása szerint — még csak nem is iktatták. Ebben az évben, 1989-ben, tehát amikor a lány már halott volt, született égy szabály­sértési (!) határozat. Kun Jánost halá­los fenyegetés miatt négyezer forint pénzbírságra büntették. Mária (— bár bízott benne, hogy volt élettársa nem ússza meg a felelősségre- vonást — a biztonság kedvéért haza­költözött Tassra. Itt sem hagyta békén a fiú, többször felkereste. A lány soha­sem akart vele találkozni, és a szülők is féltették gyermeküket. így csak az ut­cáról kiabált be hozzájuk fenyegető szavakat Kun János. November 25-én este Mária bátyjá­val és két unokatestvérével a helyi ter­melőszövetkezet pinceklubjába ment szórakozni. Az elhagyott barát is ide készült, de még otthon egy sörösüveg­be akkumulátorsavat töltött. Arra az esetre tartogatta, ha a lány újra vissza­utasítaná közeledését. Reklámszatyor­ral a kezében érkezett meg a klubba, Mária a rokonai között állt, és amikor Kun János hozzálépett, szemmel látha­tóan megijedt. A fiú nyugtatgatta, hogy ne féljen, nem bántja, és közben zsebkését mutogatta. Ha bántani akar­ná — magyarázta —, ezzel már elintéz­hette volna. A közelben állók figyel­meztették, hogy hagyja békén a lányt. Kun továbbra sem tágított, de Mária nem látta értelmét a beszélgetésnek. Úgy döntöttek, elmennek a diszkóból. A fiú azonban az utcán is. követte őket, és egy alkalmas pillanatban a lány elé lépve az arcába öntötte a kénsavat. Az üveget eldobta és elszaladt. Szerencsére egy kút állt a közelben, s itt gyorsan lemosták a jajgató lány arcát, ennek és a gyors orvosi beavatkozásnak köszön­hető, hogy nem vesztette el a sze­me világát. Kun János ellen eljárás in­dult. A peres iratok között két képeslap is hever, mindkettő Máriának van címez­ve. Egyiket a fiú írta. Kellemes kará­csonyt kívánt neki, s bocsánatot kért. A másik egy barátnő jókívánságait tar­talmazta, amit egy figyelmeztetéssel toldott meg: „Vigyázz, a Janika meg akar verni.” Egy feladatlan levél őrzi a lány válaszát: „Azt pedig, hogy figyel­meztetsz, nagyon köszön, de csak az lenne a legkisebb gondom, hogy meg akar verni. O nem megverni akar, ha­nem tönkretenni, de nem fog neki sike­rülni.” Sajnos ez utóbbiban tévedett. De­cember 23-án este testvérével, Mendi Árpáddal Kunszentmiklósra diszkóba utaztak. Ám Döinsödről Kun Jánps is elindult Kunszentmiklósra. Most nem számított arra, hogy a lánnyal találko­zik. A vasútállomásról autóbusszal ment a városközpontba. Itt egy ismerő­sétől hallott arról, hogy Marikának van valakije. Amikor pedig belépett a diszkóba, rögtön meglátta volt barát­nőjét. Odament hozzá, félrehívta a lányt, mondván, beszélni akar vele. A körülöttük állók látták Márián, hogy fél. Mégis úgy döntött, hogy szó­ba áll vele. A fiú szemére vetette, hogy van valakije, ö azonban nem válaszolt. Kun erre dühös lett, és követelte, hogy adja vissza azt a láncot, amit a nyaká­ban visel. A lány mondta neki, hogy ez nem az, amit még régen tőle kapott, de ő letépte a nyakából, és zsebre tette. Később már maga is látta, hogy ez tényleg nem az ő ajándéka, de mivel a lány nem szólt semmit — mert valószí­nűleg nem mert —, nem adta vissza. Közben Marikát szemmel tarthatták a rokonok. Látták a jelenetet, s azt is, hogy sírva fakadt. Az egyik odalépett és meg akarta ütni Kunt, de a lány meg a testvére nem engedték. A fiú hosszas kérlelésére Mária el­ment vele táncolni, de közben gyakran hátranézett a védelmezőire. Erre ismét dühbe gurult Kun János, és megkér­dezte: „Mi van, tán a fiúdat várod?” „Na és, mi közöd hozzá!” — válaszolt a lány, s azzal megfordult és elindult a többiekhez. Ekkor Kun utánalépett, előkapta zsebkését és többször meg­szúrta a menekülni próbáló Mendi Máriát. Ezt látva Kun József, a táma­dó unokatestvére közéjük ugrott s megpróbálta kirúgni a kezéből a gyil­kos szerszámot. Azonban János com­bon szúrta. Végül aztán sikerült ártal­matlanná tenni a támadót. Csak az elő­zetes letartóztatásban tudta meg, hogy Mendi Mária igen rövid időn belül meghalt. Kilenc késszúrást találtak a testén. Az ügyiratok között még egy fel­adatlan, Kun Jánosnak szóló levél ta­lálható. Ezt azután írta a lány, amikor szeptemberben meg akarta fojtani volt élettársa. „Tudom, te most égsz a bosz- szúvágytól. De hidd el, semmi értelme. Talán annyi, hogy én meghalnék, és te ülnél egy jó pár évet. De az életed utána is nélkülem kellene élned ... Tudom, hogy a múltkor, amikor Dunaújváros­ban meg akartál fojtani, akkor sem csak azért tetted, mert szeretsz, hanem mert önző vagy... Tudod, amikor egyedül vagyok és eszembe jut, sírok, mert nem tudom felfogni, hogy ember hogy lehet képes ilyen dolgokra. És te még ezek után azt gondolod, hogy visz- szamegyek hozzád? Még máshoz sem, nemhogy egy ,gyilkoshoz.’ Nagyon fé­lek tőled.” A Bács-Kiskun Megyei Bí­róság Kun Jánost bűnösnek találta em­berölés bűntettében, maradandó, fo­gyatékosságot okozó testi sértés kísér­letének bűntettében, valamint könnyű testi sértés vétségében. Ezért dr. Stefan- csik Rajmund bíró ítélőtanácsa 14 évi, börtönben végrehajtandó szabadság- vesztésre ítélte és 8 évre eltiltotta a. köz­ügyek gyakorlásától. Kun János enyhitésért fellebbezett, míg védője kérte, hogy elkövetett bűn- cselekményének minősítését úgy érté­keljék, hogy erős felindulásban követte el. Bencze Andrea gatva. Dám László idézte fel ennek az embertársain segíteni akaró, orvosi szintet elérő feltalálónak a megalázta­tását. Aki végül is kénytelen volt kül­honban meglelni a támogatóit. Még szerencse, hogy akadt egy (!) magyar orvos, aki a pártjára állt, és a mozgássérültek budapesti egyesületé­ben idehaza is alkalmazza az esetek hatvan százalékában hatásos terápiát. Milyen szép lenne ez a történet, ha az általános alkalmazásig is eljutott volna a feltaláló. ■jK Érdemes szegények- A Petőfi rádió Máról holnapra című műsorában hallottam ezt a kifejezést: „érdemes szegény”. Tudniillik a szoci­álpolitika szerint van a segélyre érde­mes és érdemtelen szegény. A hivatal dolga, hogy kiderítse, ki a ténylegesen rászoruló és ki nem az. Bármilyen em­berséges is az ügyintéző, maga a mód­szer lealázó dolog — mondták, a meg­szólalók. Egy bizonyos létminimum alatt állampolgári jogon, normatív ala­pon kellene adni azt a segítséget. Értékes gondolatok hangzottak el ebben a „maratoni” műsorban, amely pénteken este tíz után kezdődött és még éjfél elmúltával is folytatódott Min­denesetre a „szegénységellenes hétvé­ge”, amelyet Mezei György és társai kezdeményeztek az újpesti Családsegí­tő Központban, megérdemli a fokozott figyelmet. Kiadványukat biztosan szí­vesen megküldik azoknak, akik tenni is akarnak valamit ez ügyben. F. T. P. A falu Feri bácsija

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom