Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 14. KIÉ LESZ? — ÁLLANDÓ HELY KELLENE — ÉRTÉKES DOKUMENTUMOK Archív filmtekercsek És az ösztöndíjasok? Valamikor az ötvenes évek vége felé hozták létre a Bács-Kiskun Megyei Filmstúdiót azzal a céllal, hogy a munkatársak dokumentálják a társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet fontos eseményeit. Akkoriban tudósításcsokrokat állítottak össze, melyeket a megyei mozikban pergettek le. Később reklámfilmek készítésére is kaptak jogosítványt. A megyei tanács által kezdeményezett filmstúdió anyaga az Erdei Ferenc Művelődési Központba került. Jelen pillanatban a kecskeméti Városi mozi épületében vannak elhelyezve a tekercsek. Előbb a padlástérben, majd, miután az emeleti helyiségre szüksége volt az épületben lévő videotékának, a földszintre kerültek az anyagok. Kié a dokumentatív értékű gyűjtemény? Lesz-e állandó helye? Elkezdődhet-e a feldolgozás? Ezekre a kérdésekre keresünk választ riportunkban. A moziüzemi vállalat átadta — Mi lemondtunk az anyagról — kezdi a tájékoztatást Gila János, á Hírős Film Filmforgalmazó és Moziüzemeltető Vállalat igazgatója. — Tulajdonképpen a Kecskeméti Városi Televízió tart igényt a filmarchívumra, és jogosan. Ezen nincs vita. Amikor létrejött a városi televízió, ők átvették az anyagot a megyei művelődési központtól. Segítjük a munkájukat, például ha a feldolgozásra kerül sor. Egyelőre azonban szinte hozzáférhetetlen az anyag, és egyre inkább szükséges a korabeli filmek átnézése, rendezése. — Ha jól tudom, azért volt vitás kérdés! — Csak a helyiséget illetően. Kértük, ürítsék ki a városi mozi emeleti helyiségét. A megőrzés érdekében átmeneti megoldást találtunk, vagyis hogy ugyanabban az épületben rendelkezésre bocsátunk egy másik termet. A végleges megoldásról azonban nem nekünk kell gondoskodnunk. A városi televízió megőrzi Dr. Szombathy Zoltán, a Kecskeméti Városi Televízió főszerkesztője a következőket mondja a filmarchívummal kapcsolatban í — Több száz órányi anyagról van szó, amely pótolhatatlan. Műsoraink készítésekor már nemegyszer felhasználtuk a korabeli filmtudósításokat. Fontos lenne a filmszalagokon őrzött anyagot átírni videóra, ebben tulajdonképpen a szegedi televíziósok segítséget is adnának együttműködési megállapodásunk értelmében. Amikor megszűnt a megyei filmstúdió és létrejött a városi tévé, akkor került hozzánk a meglévő archívum. Alaptevékenységünkben az is szerepel, hogy mi kezeljük az „örökséget”. Ez persze munkával, költségekkel jár. A Városi mozi épületében méltatlan körülmények voltak, majdhogynem kezelhetetlenné váltak a filmek. Lényegében bérlőként vagyunk ott a mai napig, de nincs miért fizetni, mert még a villanyt is kikapcsolták. — Hol kaphat végső elhelyezést az archjvum? — Jó lenne, ha a városi televízió stúdiójának közelében helyezhetnénk el. Itt, a Luther-udvarban reménytelennek tűnik a helyzet a helyiséget illetően. Bízunk abban, hogy a városi tanács segít és méltó helyet ajánl fel. A költözködést abban a pillanatban megkezdhetnénk, amikor megkapnánk a „kiutalást”. Ha holnap eldől ez a kérdés, akár holnapután elkezdjük a filmarchívum berendezését. Azután pedig kezdődhet a feldolgozás, a katalogizálás. Az ösztöndíjasok dolgoznának A megyei tanács művészeti ösztöndíját évekkel , ezelőtt pályázta meg Borbély Ferencné és Károlyi Júlia. A film- archívumban lévő anyag feldolgozását, feltárást vállalták pályázatukban. Meg is kapták az ösztöndíjat, azonban munkához eleddig nem láthattak. Miért is? — Három-három hónapra kaptunk megosztott ösztöndíjat —- meséli Borbély Ferencné, a Hírős Film Filmforgalmazó és/ Moziüzemeltető Vállalat igazgatóhelyettese. — Az lett volna a természetes, hogy megnézhessük a dokumentumokat, ám ez technikailag sokkal bonyolultabb. Húzódott az egész ügy, igy kénytelenek voltunk megszakítani az ösztöndíjat. Egyelőre várakozó állásponton vagyunk. — Pedig bizonyára izgalmas feladatnak vélik a vállalt munkát!? — Igen, szakmai különlegességnek számít, ezért is készítettünk pályázatot. Az is igaz, nem kevés időt igényel a feldolgozás. Közös érdek, hogy használhatóvá, áttekinthetővé tegyük a filmarchívum anyagát. Ebben vállaltunk volt kolléganőmmel egy picinyke szerepet. A megyei tanács továbblép A Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársai, Pető István és Nagy István azt mondják, nekik lényegében már nincs szerepük a filmarchívum ügyében. — Úgy látjuk, nyugvópontra került az ügy — mondják szinte egyszerre. — Csak a végleges helyiséget kell megoldani, ez viszont a városi tanács feladatköre. Legfeljebb azért támogatjuk továbbra is a filmtekercsek biztonságos helyre kerülését, mert számos megyei anyag, tudósítás is ott van az archi- vumban. Ezt mi is fontosnak tartjuk. Az ösztöndíjjal kapcsolatban az a helyzet, hogy ismét napirendre tűzzük. Eddig csúsztattuk az elszámolási határidőt, nem is kapták a pénzt az érintettek. — Véleményük szerint milyen léptekben kell haladni?- Nem lehet évekig halogatni az ügyet, mert ez senkinek sem lenne jó. A lényeg az, hogy biztonságba kell helyezni a filmeket és a jövő emberei számára hozzáférhetővé tenni. A feldolgozásra, a használhatóságra ugyancsak nagy hangsúlyt szükséges fektetni. Ideálisnak tartjuk; hogy a Kecskeméti Városi Televíziónál legyen az anyag, annál is inkább, mert Karáth Imre operatőr; aki hajdanán a mégyei'filmstúdió munkatársa volt, jól ismeri a gyűjteményt. Szerintünk hamarosan rendezőnek az eddig vitatott kérdések. * * * A cikk elkészülte után kaptuk a hírt, hogy a múlt hét közepén előrelépés történt a fentebb vázolt ügyben. A riportban szereplők közösen beszélték meg a további tennivalókat. Tehát: bizakodhatunk! Borzák Tibor--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— A boldogság megközelítése Ezen, a tulajdonképpen szokványos értekezleten döbbent rá, hogy az' anyagi javakon túl is vannak az életnek olyan tartalmai, melyeket érdemes, sőt, muszáj meghódítani ahhoz, hogy „boldog embernek" nevezhesse magát. A szónok .— történetesen osztály- vezetője — éppen áttért az általánosabb érvényű életminőségek taglálá- sára; plasztikus képekben ecsetelget- te munkatársai életszínvonalának meredek emelkedését, melyhez döntő mértékben éppen az általa vezetett osztály eredményes működése járult hozzá. Számokat sorolt fel és összegezett, majd a végösszeget újfent visz- szabontotta alkotóegységeire, kihangsúlyozna beosztottjai egyéni eredmériyeit is, „megannyi bizonyítékát- a jólét, a gyarapodás tényének" ... O, önkéntelenül, a javaira büszke gazda ösztönösségével, s talán az értekezlet unalmát is édesíteni, előbb játékosan, majd egyre komolyabban, számba vette gondolatában negyven életéve megannyi részletét, s arra a megállapításra jutott, hogy főnöke statisztikai pontossággal tapintott rá az igazságra! Ami öt illeti: való igaz, hogy anyagi jóléte tetőzött| Lakásgondja az örökölt háromszobás villával végleg megoldódott, kocsiját két hónapja cserélte ki nyugatira, visegrádi nyaralójának utolsó cserepét is' „kinyögte" a tavasszal; az apró tárgyak örömét — bútor, szőnyeg, festmények, szobadíszek, az elektronika minden megvásárolható csodája: a háztartási felszerelésektől a szórakoztató berendezésekig—fenékig kimerve már; karácsonyra megvásárolta feleségének a perzsabundát is... Az ismeretlen, múlt századbeli festő, négy per háromméteres képe mögött nyíló, betörőbiztos széfjében pihenő ékszeres kazettát gondolatában is csupán röpke pillanatra idézte fel, mintha attól tartott volna, hogy a hosszú asztal körül bóbiskoló munkatársai kifürkészhetik titkát... Hallgatta és nézte a szónokot; az sem zavarta pillanatnyilag, hogy ameddig az osztályvezetője „ki nem purcan", ö csupán a helyettese marad ... Hallgatta szavait, s a felsorolt adatok mindinkább meggyőzték arról, hogy felhőtlenül boldognak kellene éreznie magát... Lelkében mégis aprócska elégedetlenséget érzett kun- korodni. Előtte papírlap feküdt, mellette cifra golyóstoll. Szemben vele, alig két hete belépett kollegája jegyzetelt szaporán ... S talán az író ember látványa tudatosította benne (elemi erővel), hogy „nem elég tejben-vajban fürdözni, és felhalmozni a megvásárolható javakat, alkotás nélkül: személyre szabott új termelése nélkül, próbált alkotómódban fogalmazni máris, aligha lehet boldoggá az ész- szel-lélekkel megáldott, megvert ember” ... Igen —felismerte —, hogy ismeretlen tartalmak, nyiladoznak benne; és halaszthatatlan tenni vágyás serkent idegeiben. Nézte alázatosan kör- mölő munkatársát, és ujjai rátapadtak gyolyóstollára. Melege lett. Az idegrendszerén végigpezsegő izgalom hatására, s mint azt oly frappánsan megfogalmazta: „a fehér papírlap vonzásában", lelke szó szerint toporzékolni kezdett, mint indítás előtt a visszafogott versenyparipa. Tekintetében az alkotás nemes tüzei vilióztak, midőn körülkémlelt az ülésteremben, hogy szent indíttatású felbuzdulásának tárgyát megtalálja! Mert az máris tudatosult benne, hogy az írást választotta! „írni" — mondta ki magában, és sziporkázásra serkenő agya azonnal I. N. R. I.-re cserélte fel a bűvös ige betűinek sorrendjét. Szinte felkiáltott örömében, amint felismerte, hogy a keresztfafelirat felbukkanásában, alkotásra való kiválasztatásának megváltói eredeztetése nyilvánult meg! S ekkor már azt is tudta, hogy egyetlen lépésre álla boldogságtól. Ujjpercei ropogtak az afrikai totemfigurát mintázó golyóstolion, miközben az alkotás tárgyává nemesíthető benyomás után kutató tekintete szónokoló főnökén állapodott meg. Azon az emberen, aki végül is az útjában állt ... — csikorintotta össze fogait, s mintha jelt adott volna ezzel, homloka mögött sohasem tapasztalt villanást észlelt. „Az isteni szikrá’ — mormolta, s már nem tudta visszafogni magát —látta megnyílni önmaga glőtt az alkotás elefántcsont kapuját! ■ Tolla hegyét energikusan a makulátlan papírlapra nyomta, utolsó, felmérő pillantást vetett a szónokra, s idgegiben egy szent feladat izgalmának zsibogásával felírta lelke ősztö- nösségéből támadó opusza címét; FELJELENTÉS! Mátyás B. Ferenc ARCOK A SZÍNHÁZBÓL Ismertetőjele: népszerű A fővárosban született, 29 éves, 180 cm magas, 72 kg. Szeme színe: macska. Legmagasabb iskolai végzettsége: színművészeti főiskola. Családi állapota: vőlegény. Különös ismertetőjele: becsalja a nézőket a színházba, népszerű = Pál Attila. Érdekes ember. Rajongott Budapestért, jól érzi magát Kecskeméten. Állatorvosnak készült, Tháliát szeretné szolgálni egész életében. Táncos komikusként kedvelték meg, a Hamlet a szíve vágya. Drukkos, a színpad nyugtatja. Tiszteli rendezőit, de boldogtalan volna, ha megorrolnának egyénisége érvényesítéséért. Családszerető, ám a Feladat kedvéért habozás nélkül elköltözött a szülői házból. Sohasem yolt éltanuló, de a Budai Nagy Antal Gimnázium irodalmi szakköre és Gönczi Imréné Giziké tanár nélkül aligha Írhatnék róla 1989. március elején, mint a kecskeméti társulat egyik nézőcsalogatójáról. A dramatikus játékok, a versek gyűrűzték el egy életre. Tudta: előbb- utóbb színházhoz kerül. Jól érezte magát első munkahelyén, az egyik Pest- környéki mezőgazdasági nagyüzemben. Már fiatal korában szívesen foglalkozott állatokkal;- felüdült | mezei gazdáság-. ban, de közben hivatására készült. Népi táncot tanult, sportolt. A KISZ Központi Művészegyütteséhez szegődött a sikertelen fölvételi után. Pályaválasztásának helyességét netán elbizonytalanító kételyei Vámos László stúdiójában gyorsan szétfoszlottak. Gábor Miklós, Garas Dezső, Kútvölgyi Erzsébet és más nagy művészek közelében néma vagy néhány mondatos szerepekben tanulva a szakmát. Végül a főiskolára is bejutott. A zenés tagozaton végzett, 1986-ban. Maradhatott volna Pesten, ha nem is kapkodtak érte a színigazgatók. Lendvay Feri bácsi — igy mondja — hívását fogadta el. Ma sem bánja. A Háború és béke Rosztov grófjaként lépett először a közönség elé. Sohasem felejti a napot: 1986. október • „Ilyen vagyok”: Pál Attila • Maronka Csillával, az Én és a kis- öcsém próbáján. (Gaál Béla felvétele) harmadikét. Tisztességgel helyt állt. Nevét kevesen jegyezték meg. A Marica grófnő Alfrédjeként kellemes benyomást keltett. Majd a XIV. René című, sokzenés vígjátékban játszott. Kezdtek rá figyelni. „A fiatal Fel- földy László, Dallos József és különösen Pál Attila hozta viszonylag a legtöbb új színt a lordok triumvirátusában”, írtam róla az évadnyitó Luxemburg grófja méltatásában. A felújított színházban Musztafa beyként hajolt meg először a közönség előtt. Pál Attila, a hölgyközönség egyik kedvence „a remek szerepben pompás ritmusérzékkel szökkent poénról poénra”. A Bál a Savoybant az Othello követte. Rodrigo után Slukk Tóniként láthattuk a Cirkuszhercegnőben, majd „csupa lendület” volt Bóniként. A Csárdáskirálynő szerelmes grófja után ismét hálás szerepet kapott. Dr. Sas, a magándetektív Eisemann zenés játékában. A darabbéli, zseniálisnak aligha mondható nyomozói tehetsége nélkül is kideríthető, hogy 28 hónap alatt 10 szerepben lépett föl Kecskeméten. Kezdetnek nem rossz! Megküzdött a sikerért! Rendszeresen képezi magát. Homoki Ferencné tanár nélkül aligha tudna kétszer is főszerepet énekelni egyetlen nap. Szeretné jobban érvényesíteni hanganyagát, kinyitni a magasabb hangokat, szeretne szebben énekelni. A prózai szerepekben is érzi a hangképzés hasznát. Maga is tudja, hogy a szerepek komikus lehetőségeinek kihasználásában javulnia kell. Szenved, amíg kölykös megjelenése felesel a szereppel, amíg nem jön rá a vállalt figurára. Olykor csak a főpróbák hetében nyugszik meg. Sokáig kínlódott a Luxemburg grófja próbáin. Néhány nappal a bemutató előtt így pirongatta a direktor: „Ez semmi, borzasztó, találj ki valamit”. Kieszelt. Bicegő lord Lan- chester lesz. Ettől a látszólagos apróságtól minden megváltozott. Egyik ötlet hozta a másikat. Minden bejött. Meglett a figura, amit minden fellépéskor újjáteremt. Apró változtatásokkal teszi életessé a tizedik, a huszadik az ötvenedik előadáson is. Módosulhat egy-egy hanglejtés, gesztus, de sohasem borulhat fel a begyakorlott helyzet, nem hozhat zavarba, módosított szöveggel, kollégát. A színház miatt mondott le kedvteléséről (nem kockáztathat egy esetleges sérülést), a lovaglásról. Kezdetben a testmozgásért járt ki a szikrai lovasiskolába, később egy kecskeméti kislány miatt is. A fogathajtó-világbajnok lovaglásban ifjúsági magyar bajnok lánya immár a menyasszonya. Hosszú távra terveznek. Kecskeméten képzelik el jövőjüket. Ha úgy érzi, eljptUazuidieje — legalábbis gondolatban —. bekopog az igazgatói irodába: „Rám vár a Hamlet”. Találkozik-e valaha a színész reménye, a színház érdeke? Kiszámíthatalan a sors. A színész sorsa különösen. Mennyire szerette volna látni a nagymama a Cirkuszhercegnőben. „Csak az{ érjem meg”, hajtogatta sorvadozva. Az unoka friss gyászhírrel a szívében énekelte: „Jaj mama, de gyönyörű szép a világ”. Elsősorban neki játszotta vagy öt- venszer ezt a szerepét. Az élet megy tovább. Új feladatok, új igények új ismereteket, új teljesítményeket követelnek. Megfelel-e majd ezeknek a most népszerű Pál Attila? Bízzunk? Bizonyít? Bizakodjunk! Heltai Nándor MIT HOZ AZ ÚJ IDŐ? Március 15-ei dátummal került az utcára az Új Idő című lap, amely első oldalán fontosnak tartja közölni önmagáról, hogy: „Független irodalmi, közéleti folyóirat”. A főszerkesztő, Végh Antal a hattagú szerkesztőbizottságot — Csukás István, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Lázár Ervin, Sza- konyi Károly — elnökként is jegyzi. Lázár Ervint kérdeztük a lap céljairól, a szerkesztők szándékáról. — Mint ez a nevekből is kitűnik, a szerkesztőség .nemzedéki alapon szerveződött és azzal a szándékkal, hogy ne a ma oly divatos olcsó olvasófogással csináljunk újságot. Megbízható információt kívánunk nyújtani, teret biztosítunk az építő gondolatoknak. Ennélfogva bárki megszólalhat a lapban, a közlés egyetlen feltétele, hogy bizonyos etikai és írásminőségi követelményeknek feleljen meg. — Milyen olvasóréteget képzelnek maguk mögött? — Akik az említett szerkesztői igényességet olvasóként is keresik. Nem volna helyénvaló valamely szűk rétegben keresni ezeket az embereket. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy szem előtt tartjuk, pontosabban: felvállaljuk a vidék gondjainak érzékeltetését. Szerintem az ország egyik komoly társadalmi problémája a vidék és a főváros közti különbség. — Mit tartalmaz a címoldalon hangsúlyozott „független” kifejezés? — Mindenekelőtt azt, hogy nem tartozunk semmiféle párthoz, politikai csoportosuláshoz. Végh Antal ezt meg is fogalmazta az első számban: függetlenek akarunk lenni a felelős gondolkodásban, az ország dolgainak megítélésében és abban is, hogy ne tartson el bennünket sem az állam, sem más szervezet. Ha most mégis meg kell jelölni valamilyen politikai szándékot, ezt hangsúlyoznám: célunk, hogy Magyar- ország Éurópa integrált része legyen. — Az Új Idő azt vallja, hogy „közéleti” folyóirat. Ez hogyan egyezik az ugyancsak felvállalt irodalmi igénnyel? — Az újság főleg közéleti és nem pedig főleg irodalmi. Ez a szándék a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy elhatároztuk: lehetőség szerint három versnél és két novellánál többet nem közlünk egyszerre a lap 48 oldalán. A közéletiség tehát azoknak a problémáknak a tárgyalásában, feldolgozásában lesz jelen, amelyek a közvéleményt is foglalkoztatják. — Ezt a lapot hat író szerkeszti. Ha úgy tetszik, hatféle szellemű ember szövetkezik lapcsinálásra. Vajon kinek a szava a meghatározó? Én azt mondanám, hogy ez a hat ember csak a szellemi hátteret adja. Nyilván több idő kell ahhoz, hogy az elhatározás — miszerint csoportosulá- sunknák szellemi műhellyé kell válnia -f- később magát a lapot tegye műhely- lyé. Csak a múlt év vége óta foglalkozunk a kéziratokkal, ám a lapszámaink, az első és a következők is, úgy állnak össze, hogy mindenki, mindent elolvasott. Vagyis nem egyetlen szerkesztő szava döntött, hanem az együttes vélemény. / —Még meg sem jelent a lap, de már egy újság jelezte, hogy Végh Antal, s vele az Új Idő, valószínű, per elé néz. Ezúttal olyan kézirat miatt, amelynek jogát egy könyvkiadó is megvette. Mi az igazság ebben az ügyben? — Én úgy tudom, hogy Lajtos Árpád két különböző kéziratáról van szó. Amit mi közlünk a hónap végén megjelenő különszámban, az a második magyar hadsereg egykori vezérkari tisztjének a hadifogságról irt emlékezését, börtönnaplóját, a háború utáni üldöztetését tartalmazza és nem a hadszínté- ri visszaemlékezéseit. — Mire hívná fel szerkesztőként egy új lap első száma leendő olvasóinak figyelmét? — Amit az első oldalon is ajánlunk, ezek mind fontos cikkek, érdekes olvasmányok. így a Páter Bulányival készített interjú, a „Lenin Agyát Kutató Intézet” történetét taglaló Hernádi Gyula-írás. Akikért a harang nem szól címmel visszaemlékezést közlünk a keletre elhurcolt magyarokról és megemlíteném azt a vitacikket, melyet egy új földreform témájában publikálunk. Az irodalom részletezése helyett arra hívnám fel a figyelmet, hogy a szerkesztőség elhatározta: a legjobbnak tartott művet tízezer forinttal jutalmazza. Az első-számban ezt Bella István verse érdemelte ki. (MTI-Press)
