Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Milyen a kiskapu közelről? • Még ma is többet dolgoznak a napi nyolc óránál a szövetkezetiek. Felvételünkön: Dúzs Attila né, Szilvámé Szabó Piroska és Ágoston Józsefné. (Walter Péter felvétele) Gátak a vállalkozás előtt Az adó és a kisiparos A Delikát kilábalt a bajból Egy szerencsétlen sorsú kecskeméti kisszövetkezet kapcsán lapunk korábbi számában írtunk arról: jogszabály ér­telmében a kisszövetkezetek vesztesé­gét a tagoknak kell kifizetniök. Mind­addig, amíg a tartozás fennáll, csak a mindenkori létminimumnak megfelelő Összegű fizetést kaphatnak, bármennyi legyen is a jövedelmük. Erre mondta a cikkben szereplő szövetkezet elnöke: mindent elkövetnek, hogy ez ne követ­kezzék be, ha kell, megkeresik hozzá a kiskaput. Másnak is sikerült már. A" Kiszöv titkárhelyettese megerősí­tette: valóban volt ilyen eset megyénk­ben, de nem „kiskapu”, hanem „lehe­tőség” segítette a bajbajutottakat. így pontosabb a meghatározás. Mint kide­rült, a Kecskeméti Delikát Édesipari Kisszövetkezet szolgáltatott arra pél­dát, hogyan lehet elkerülni a veszteség zsebbe vágó következményeit. Schóber Ottó elnöktől ennél többet is megtud­tunk. A történet, amit elmondott, min­denképpen tanulságos. Garancia nélkül A kecskeméti Univer Áfész szakcso­portjából 1984 augusztusában alakult kisszövetkezet első nekifutásra pár hó­nap alatt csődbe jutott. Hogy miért, arról sokat mond a tény: vezetőit 1985 áprilisában letartóztatták. Száznál több dolgozó maradt pácban, a több millió forintos veszteség a tagok nya­kába szakadt. Dönteniök kellett: fel­számolják-e a szövetkezetét, vagy megpróbálják folytatni, új vezetéssel. Garanciát arra, hogy nem kell. fizetni­ük, egyik megoldás sem jelentett. Talán ezért is, végül a folytatásra szavaztak. — Államvizsgára készültem-éppen, amikor 1985 júniusában m'egjelent a lakásomon a szövetkezet három tagú küldöttsége — emlékezik vissza Schó­ber Ottó. — Azt kérdezték, vállalnám- e az elnöki tisztséget? Kérdésük annál inkább meglepett,, mivel személyzeti vezetőként dolgoztam az áfésznél. Ki­derült, hogy még abból az időből emlé­keztek rám, amikor a munkám révén a szakcsoporttal kapcsolatban álltam. Gondolkodási időt kértem, de ezalatt nem ültem otthon tétlenül. Utánanéz­tem a Delikát ügyeinek, információkat szereztem a banktól, a rendőrségtől, a Kiszövtőlj iElég: rosszul állt a szénájuk, folyószámlájukon 2,5 millió forintos hiány volt; mégis úgy láttam, vannak lehetőségek a kilábalásra. Azt mond­tam, vállalom, ha elfogadják a feltéte­leimet. Mik voltak ezek? Legtöbbje azt cé­lozta, hogy a gyeplő az elnök kezében legyen. Nem a döntéshozatalban, ha­nem a napi munkában. Jól belegondol­va: meghökkentő volt feltétlen bizal­mat, feltétlen engedelmességet kérni azok után, hogy a szövetkezetét előző­leg éppen a vezetők vitték a bajba! De hát azért választották, akik ismerték Schóber Ottót, mert tudták róla: be­csületes. Végül is ez volt az alapja a megszavazott bizalomnak. Az elnök első látogatása avagy: Babádon elfolyt a pénz — Siralmas állapotodat találtam a szövetkezetben — folytatja most a visz- szaemlékezést. — Műhelyünk a Csóka utcán volt, egy tipikusan kecskeméti, salétromos, elhanyagolt családi ház­Tang Zsuj-zsen asszony, a Hunan tartományi Saosan falu „Mao vendég- lőjének” tulajdonosa, amíg él, nem fe­lejti el azt a júniusi napot, amikor Mao Ce-tung személyes látogatással tisztelte meg szerény házát. Erre a kivételes ese­ményre 1959-ben került sór. A kínai elnök gondolt egyet és 32 évi távoliét után felkereste szülőfaluját, Saosant. Maga is megtekintette szülei házát, amely ekkor már afféle kegyhely volt a személyi kultusz lázában égő kínai mil­liók számára. SaoSan pedig a kínai Mekka,- ahová legalább egy alkalom­mal illett elzarándokolni minden igaz­hívő kádernek. Tang Zsuj-zsen asszony háza átellenbemvan a Mao család por­tájával. Ezenkívül Tang Zsuj-zsen apó­sa Mao Ce-tung gyerekkori játszótársa volt. Érthető tehát, hogy az elnök rövid saosani tartózkodása során felkereste a Tang családot is. Mi több, lefényképez- tette magát a szomszéd család tagjai­val. Kinában ekkor már szinte istenként tisztelték Mao Ce-tungot, a kis falucs­ka szülöttét, aki győzelemre Vezette a forradalmat és új életet hozott a kínai­ak százmilliói számára. Mondanunk sem kell, hogy Tang Zsuj-zsen az elnö­ki vizit eredményeként falu-, sőt tarto- mányszerte irigyelt személyiséggé vált. ban. Olyan körülmények között dol­goztak az asszonyok, hogy azon cso­dálkoztam, a Köjál, a tűzoltóság, a munkavédelem miért nem záratta már be régen az üzemet? S akkor nekem azzal kellett elébük állnom: mostantól kezdve nem elég napi nyolc órát dol­gozni. Ahhoz, hogy a bajból kilábal­junk, sokkal többet kell... Az egyik munkahelyen kártyázó fér­fiakkal találkozott. A kérésre, hogy azonnal hagyják abbá, azt válaszolták, majd ha vége a játéknak. Másnap már kezükben volt a munkakönyvük. A legmegrázóbb tapasztalat azonban a „vidéki részlegüknél” tett látogatása­kor érte az elnököt. — A Babádi Állami Gazdaságtól egy kastélyt bérelt a szövetkezet. Attól, amit ott láttam, leesett az állam! Volt minden: szálloda hárem titkárnővel, lovarda lovászokkal, hintó, juhnyáj, krumpliföld ... De ez mind semmi ah­hoz képest, ami időközben derült ki: négy-öt miihó forintos tartozás terhelte ezt a nemtudommineknevezzem tevé­kenységet! Az összes tartozás végül is megha­ladja a 16 millió forintot. Nos, nem Schóber Ottó az első vezető, aki utóbb tudta meg, hogy amire vállalkozott, sokkal rosszabb, mint amilyennek lát­szott: számtalan hasonló esetről halla­ni. Nem mintha ez megnyugtatta volná —, de végül is nem veszítette el a fejét. Gyorsan forogjon a tőke Megszakítva a történetet, tisztázni szükséges: annak a sokat kritizált jog­szabálynak, ami a veszteség kifizetésére kötelezi a tagokat, nagyon is reális, gyakorlati célja van. A termeléshez pénz kell — ezt nevezik forgótőkének —, s ha az elúszott és nincs más forrás, a tagoknak kell zsebbe nyúlni. Hogyan sikerült a Delíkátnak ezt elkerülni? A kérdésre Schóber Ottó nem szívesen válaszol, nem is nagyon részletezi. Á-^Nem követtünk el szabálytalansá­got, csupán különböző kedvezménye­ket kértünk és kaptunk a hitelezőink­től. Például a cukorgyár termelői áron adta a cukrot, s tekintettel volt arra, hogy csak később tudunk fizetni. Má­sok is hasonlóképpen segítettek ben­nünket. Az adó- és a társadalombizto­sítási hátralékunk nagy részét is elen­gedték/ Ugyanakkor amit csak lehetett, pénzzé tettünk a közös vagyonból. De ez még nem minden. Hiszen a kötbér, késedelmi kamat, s más, elke­rülhetetlen költségek fel.is falhatták volna a bevételüket, s akkor megint ott vannak, ahonnan indultak: nincs miből cukrot venni, kifizetni a felhasznált gázt, áramot stb. Ezt csak a pénz gyors forgatásával kerülhették el, azaz a ter­Ma is pontosan emlékszik rá, hogy szent esküvel fogadta meg Mao elnök­nek: egész dolgos életét annak szenteli, hogy minél több gabonát termeljen az ország számára. Mao Ce-tung ugyanis megjegyezte, hogy a gabonatermesztés létkérdés a szocializmus győzelme szempontjából. A közös fénykép most is megvan, de Tang Zsuj-zsen megtört szívvel vallja be, hogy bizony megszeg­te az elnöknek adott esküjét. S ez az esküszegés, hogy úgy mond­juk, kétszeresen is szentségtörő volt. Egyfelől azért, mert Tang Zsuj-zsen a gabonatermesztés helyett vendéglőt nyitott, másfelől azért, mert a falusiak jó része szerint azzal, hogy a Mao csa­lád portájával szemben nyitotta meg, sőt jó üzleti érzékkel a néhai elnökről nevezte el a vendéglőjét, ha nem is is­tenkáromlást, de legalábbis szentségtö­rést követett el. Tetézte mindezt azzal, hogy több ezer jüanos befektetéssel korszerűsítette vendéglővé átalakí­tott házát, amely ma sokkal szebb és előkelőbb, mint a Mao-rezidencia. Mint a saosani vendéglösasszony meséli, vérzett a szíve, ámikor elhatá­rozta, hogy csatlakozik a reform meg­szállottjaihoz és üzletelésre adja a fejét. Dehát mi mást tehetett? Mao Ce-tung halálá után gyorsan megváltozott az melés, az értékesítés növelésével. Ezért kellett olyan sokat dolgozniok a Szö­vetkezetieknek, hosszú hónapokon ke­resztül.- Dolgozóink 90 százaléka nő, majdnem mindegyiknek van gyereke. Nem nehéz elképzelni, mekkora áldo­zat volt tőlük, hogy naponta 12—14 órát dolgoztak. S akkor kis híján a padlóra kerültünk megint. Az történt ugyanis, hogy a Csóka utcai ház tulaj­donosa meghalt, az örököse pedig fel­mondta nekünk a bérletet. Költöznünk kellett, méghozzá úgy, hogy az épület­be invesztált pénzünket sem kaptuk meg. Akkoriban szinte nap nap után szá­moltak : ma dolgoztunk ennyit, holnap azért mennyi cukrot vehetünk? így él­tek, ilyen helyzetben voltak, amikor kiderült, félbe kell hagyni a munkát, fölpakolni a cókmókot és menni... De hova is?! Alighanem egy újabb ka­tasztrófától mentette meg őket a Ki­szöv és az Okisz négymillió forintos hitele. — Meg a Dutép korrektsége — teszi hozzá az elnök. — Méltányos áron ad­ta el nekünk ezt a telepet, ahol jelenleg is dolgozunk. Igaz, előbb még egy óriá­si feladat várt ránk: ^t kellett alakítani, felújítani, kibővíteni a meglévő épüle­teket. A munka nagy részét magunk vállaltuk, így kevesebbe került, hama­rabb elkészült. Elképesztően sokat dol­goztunk ... Nyalánkságokból milliók Természetesen segítette a pénz gyors forgását -9 talpon maradásuk egyik alapvető feltételét — az is, hogy a Deli­kát portékái kelendőek. Kezdetben csak téli fagylaltot, nyalókát, diannás cukrot készítettek; boltosok a meg­mondhatói, milyen sok fogy az ilyen apró nyalánkságból. Most már díszdo­bozos bonbont, mazsolás drazsét is gyárt a szövetkezet, hamarosan új, kü­lönleges delikátesszel jelentkeznek a pi­acon. Nem biztos, hogy itthon. — Már az első töredék esztendőt, tehát 1985-öt 2,5 millió forintos ered­ménnyel zártuk jü- mondja az elnök. — Ez persze csak a pénzügyi mérlegben mutatkozott, hiszen teü voltunk tarto­zással. Azóta viszont már oszthattunk nyereséget —futotta erre a tavalyi 7,3 millióból is —, amellett, hogy gépeket, gépkocsikat vásároltunk. A szövetke­zet tagjai nem bánták meg, hogy kitar­tottak, hogy olyan sokat dolgoztak. Igaz, átlagosan még most is több a nyolcnál a napi munkaóráik száma, de a havi jövedelmük meghaladja a kilencezer forintot. élet Kínában, így a Hunan tartományi Saosanban is. A hatóságok turistaköz­pontnak nyilvánították az egykori el­nök szülőfaluját. A falusiak pedig, akik különben is alaposan kiábrándultak a népi kommunából, újra felosztották egymás között a kevéske földet és sza­bad idejükben elkezdtek üzletelni. Pon­tosabban fogalmazva Mao Ce-tung emlékéből csináltak pénzt. Ennqk az áramlatnak Tang'Zsuj-zsen csak ideig- óráig tudott ellenállni. Egy ideig ingyen teával, rágcsálnivalóval kedveskedett a Mao szülőházát látogató kínai és kül­földi turistáknak, majd rájött, hogy eb­ben bizony nincs üzlet. Ekkor vette elő megtakarított pénzét, kért kölcsönt ro­konaitól, tataroztatta házát és nyitotta meg Kína egyetlen vendéglőjét, amely a néhai nagy kormányos, Mao nevét viseli. A saosani „Mao vendéglő” manap­ság legalább annyira népszerű és láto­gatott, mint a Mao család múzeumnak nyilvánított portája. Ezt mi mondjuk és nem a vendéglősasszony, aki még mindig könnyes szemmel emlékezik vissza arra a bizonyos júniusi napra. Az emlékekből azonban — mondja szerény mosollyal a vendéglősasszony — nem lehet megélni. Marad tehát a mai Kína, azaz a reform valósága. Ez Az adóreform nem segítette a kisipa­rosok tevékenységének élénkülését, és a kisvállalkozókra vonatkozó 1989-re megváltozott szabályozás első tapasz­talatai is azt mutatják: a szektor fejlő­dését továbbra is számos tényező aka­dályozd — tájékoztatták a Kioszban Mező Gizellát, az MTI munkatársát. A kisvállalkozókat hátrányosan érintette és érinti jelenleg is a túlzott mértékű elvonás és a fokozott admi­nisztráció. Tavaly, az év elején a kisipa­rosok emiatt tömegesen adták vissza iparjogosítványukat, illetve szünetel­tették tevékenységüket. Csak a Kiosz közbenjárására sikerült elérni: azok, akik nem gondolták meg kellőképpen az ipar visszaadását, az első negyedév­ben következmények nélkül újra visz- szaválthatták azt. Elérték azt is, hogy egyes kisiparosok mentesültek a szám­viteli előírások teljesítésének kényszere alól. Az intézkedések hatására a kedve­zőtlen folyamat megállt, sőt tavaly nőtt az ipart kérők száma. A legfrissebb sta­tisztika szerint az elmúlt év végén 159 ezer kisiparos dolgozott hazánkban, ami 6600-zal több, mint egy évvel ko­rábban. A létszámemelkedés szinte ki­zárólag az áru- és személyfuvarozást vállaló kisiparosok számának növeke­déséből adódik. Ugyanakkor kedve­zőtlen a kisiparosság szakmai struktú­rája, s folytatódik a hagyományos kis­ÁLLÓKÉP A VIDEÓN A képmagnókon állóké­pet úgy készíthetünk, hogy a szalagot megállítjuk. Ilyen­kor a forgófej a szalag egyet­len pontján forog, de mert ez nagyon árt mind a szalag­nak, mind a fejnek, nem sza­bad túlságosan sokszor élni vele. A japán Toshiba cég most olyan képmagnót ho­zott forgalomba, amelyen hosszabb időn át is károso­dás nélkül nézhető állókép.. Ez a képmagnó a kiválasz­tott képkockát digitális je­lekké alakítja át, s a számí­tógépekhez hasonló memó­riába írja. be, majd abból játssza le, másodpercenként 25-ször. Az elv nem új, de csak a memória-áramkörök árának csökkenése tette most lehetővé, hogy azt. házi használatra szánt képmag­nókban is elfogadható áron megvalósítsák. A készülék­ben hat, egyenként 256 kilo- bites memória-áramkör van. Ez a tárolóképesség csak a fele annak, amekkora egy-egy tévéképnek a teljes rögzítéshez kellene. Mégis elég, mégpedig azért, mert a készülék csak minden máso­dik képsort rögzít, lejátszás­kor azonban mindegyiket kétszer jeleníti meg a kép­ernyőn, s ezáltal az eredeti képnek a benyomását kelti. pedig azt jelenti, hogy két évvel ezelőtti megnyitása' óta nem kevesebb, mint 27 000 kínai és külföldi fordult meg a „Mao vendéglőben” és nyilatkozott el­ismeréssel a nem túl drága, de annál finomabb ételekről, italokról. Hála Tang Zsuj-zsen asszony jó üzleti érzé­kének, s talán a Mao-rezidencia közel­ségének, a forgalom évről évre növek­szik. A vendéglő évi bevétele már mesz- sze meghaladja a tízezer jüant. S ebbe még pem is számit belé az a mellékes, amit a vendéglős a manapság is kelen­dő Mao-jelvényekből és -szobrocskák­ból könyvelhet el. Tang Zsuj-zsen asszony—eltekintve annak a bizonyos esküszegésének visz- sza-visszatérő emlékétől y— tulajdon­képpen boldog. Vidáman szolgálja‘ki vendégeit és azzal vigasztalja lelkiisme­retét, hogy végül is semmi bűnt nem követett el. Gabonát ugyan nem ter­meszt, hanem fogyaszt, de ezt is Mao elnök ama tanításának szem előtt tar­tásával teszi, hogy teljes szívvel a népet kell szolgálni. Felismerték az ebben rej­lő mélységes igazságot Saosan falu ve­zetői is, akik a korábbi neheztelések és bírálatok helyett a kiváló dolgozó cí­met adományozták a „Mao vendéglő*’ tulajdonosának. Éliás Béla (Peking) ipari szakmák elsorvadása. Mind keve sebben váltanak ipart a kistelepülése­ken a lakossági szolgáltatások ellátásá­ra. Az iparváltás és -megszüntetés üte­me, a fluktuáció is gyorsult. A kisvál­lalkozók 40 százalékának ipara egy év­nél nem régebbi. Kedvezőtlennek ítéli meg az országos vezetőség azt is, hogy á 159 ezer kisiparos csaknem fele mun­kaviszony, illetőleg nyugdíj mellett gyakorolja iparát. A kisiparosok érdekvédelmi szerve­zete az elmúlt évben többször is sürget­te a magánvállalkozókat kedvezőtlenül érintő szabályok megváltoztatását. Az ez év elejétől érvényes módosítások el­ső tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a kisiparosok helyzete alapvetően nem változott meg, a személyi jövede­lemadó továbbra is gátolja az egyéni vállalkozások kibontakozását. Külö­nösen sérelmesnek tartják a kisiparo­sok, hogy az erőteljes elvonás miatt az egyébként életképes vállalkozások is sorvadnak. A magas nyereségelvonás miatt a kisiparosság képtelen a létfon­tosságú műszaki fejlesztésre, pedig a kisüzemek technikai elmaradottságá­nak fölszámolása mintegy 300 milliárd forintos beruházást igényelne. A kisiparosság örömmel vette tudo­másul, hogy az ipar szerkezetátalakítá­sára legutóbb felvett 140 millió dollár­nyi hitelből a kisvállalkozók is részesül­hetnek, azonban a kilátásba helyezett 10 miihó dollárt kevésnek tartják, s úgy vélik, hogy ez nincs arányban a szek­torral szemben támasztott igényekkel. Az egyéni és társas magánvállalkozá­sok á jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet tölthetnének be á magyar gaz­daságban. Élénkítő jellegű szabályozás esetén 1995-re a nemzeti jövedelemből való részesedés nagyságát tekintve e rektor elérhetné akár a 30-50 százalé­kot is;'ám ehhez a jelenleginél lényege­sen kedvezőbb feltételek szükségesek. Az országos vezetőség a kisiparoso­kat jelenleg hátrányosan érintő szabá­lyozók megváltoztatására részletes ja­vaslatot dolgozott ki. Ebben egyebek között egységes magán-kisvállalkozói törvény megalkotását szorgalmazza. Jelenleg ugyanis eltérő, nem egyszer egymásnak is ellentmondó jogszabá­lyok alapján tevékenykednek a kisipa­rosok, a kiskereskedők, a háztáji és kisegítő gazdaságok. Fontosnak tartja a Kiosz azt is, hogy az új átalakulási törvény lehetőségeivel élve, az érintet­teknek ne kelljen további adóterheket vállalniok. Elengedhetetlen az is, hogy a jelenleginél liberálisabb hitel-, vám-, devizaszabályok ösztönözzék ezt a vál­lalkozói kört, mondották a Kiosz ille­tékesei. A kisiparosok érdekvédelmi szervezete véleményét állásfoglalás for­májában juttatja el a Pénzügyminiszté­riumnak. PÁLYÁZAT A Bács-Kiskun Megyei Tanács Tudományos Koordinációs Szakbizottságá­nak bajai albizottsága pályázatot hirdet oJyan paíyamuve^amd^re^en IS q isii essssässfist SilllEH d«Mí.§ Ricbnovszky Andor. 6500 gg gjg 8 2- I ÍSSig f®§j. S 8 ooo forint. II. dij 10 000 forint. III. díj 8000 A pályaművek dijazasa. I. díj ÉÉI, PPÜ albizottság külső szakértők bevonásával bírálja el. A pályaműveket az albiz 8 amelyek gyakorlati jelentőseggel is Előnyben részesulnek ^ok ^ S| megyében élő kutatók mun­»Cgosroitánnk v.g, |ffgjggí jogát. Rendszer FKV az albizottság gondozásában A Bajai Kukoncatennesztes kodás fejlesztéséhek lehetőségei” cím­pályázatot Urdet Az e^toszer|aZszer_gazdaság, -feldolgozás, -értékesítés), mel (mezogazdasagi terme , . _ .kkej A pályázat feltételei azonos a bkmT TKSZ bajai albizottsága BKR FKV igazgatója Ji/tfílt tevéi az J M mm - --~ ■adófíi A°° *• '‘«von WMQi; Tiszte/f Hölgyem, Uram! Biztos vagyok abban hóm/ adóbevallási útmutatót. vZsSnL aSta < kitöltésével Is megpróbálkozott mar 32 pasztalta, hogy az útmulató Sheékít^ U séget nyújt. ennez kellő segít Ha mégis maradt az ön számára nyitott w „ “ is számoltunk. Az ország, kérdés' pontján szolgálunk személyesen taS™, SOk Önhöz legközelebbi tanácÁd^JlT^L * £« ? «*» KOM '- .ubüi jelentkezésünkig Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI EUENÖnZÉSI HIVATAL ELNÖK &*■ Almási Márta Á vendéglősnő, aki megszegte esküjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom