Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 7. EMLÉKTÁBLA, NÉVADÓI ÜNNEPSÉG Sallai Istvánra emlékeztek a kis szállásiak A napokban Kisszálláson'felavatták a település hajdani néptanítójá­nak, Sallai Istvánnak az emléktábláját, s az ő nevét vette fel a helyi általános művelődési központ. Az iskolában helytörténeti kiállítás idézi a község múltját, Sallai Istvánnak, a szocialista közművelődés- és könyvtárügy egyik alapítójának emlékét. A tarlókon, tab­lókon Sallai saját kezű életrajzai, bizo­nyítványai, javadalmi kimutatásai, sze­mélyi tárgyai, fotók, megbízólevelek, kitüntetések idézik a Kisszálláson töl­tött éveket. Sallai István 1911. február 23-án Ba­ján született. „Édesapám kovácsmester volt, nagyszüleiül kevés földű parasz­tok ...” — úja az 1949-es önéletrajzá­ban. Báján az Állami Tanítóképző In­tézetben 1931-ben szerzett tanítói okle­velet. Egy évig Vaskúton helyettes taní­tóként dolgozott, .majd fél évet a bajai belvárosi elemi iskolában. 1933. szep­tember 24-étől tanított Kisszálláson az uradalmi iskolában, előbb ideiglenes kinevezéssel, 1947-től 1949-ig igazgató­tanítóként. Kisszálláson összevont osztályok­ban oktatott, 60-80 cselédsorú gyerme­ket. Lelkiismeretes, halk szavú, ember­séges, következetes pedagógus emlékét őrzik a helybéliek. Az elemi iskolai ok­tatás mellett a község elhivatott, kitűnő szervezőkészséggel megáldott- népmű­velője« volt. Az olvasás szeretetére ne­velt, színjátszó kört szervezett a község fiataljainak, esténként népdalokat taní­tott a felnőtteknek, faültetési akciókat kezdeményezett.’ A felszabadulás után a Nemzeti Pa­rasztpárt tagja, a földosztás egyik lel­kes támogatója volt. A község politikai életében is jelentős szerepet vállalt, mindig a szegények érdekében tevé­kenykedett. (Sallai vezetésével járt kül­döttség Pesten Vorosilov mar sál Inál a kitelepítések miatt, a község igazgató­tanítója volt a kisszállás! uradalomban dolgozó emberek egyik szószólója, ké­relmeik, hivatalos irataik fogalmazója, a kitelepítések, a meghurcoltatások ke­serves hónapjaiban). A Sallai család 1949-ben Bajára köl­tözött, a családfő a bajaszentiváni isko­la igazgatóhelyettesi állását foglalta el rövid időre. Innen vitték fel Budapestre a Népművelési Minisztérium könyvtári osztályára előadónak, majd az általa szervezett Népkönyvtári Központ ve­zetésével bízták meg. 1959-től a Könyvtártudományi és Módszertani Központ megalapítója, szakmai irányi­tója volt. Sallai István a félreállított Sebestyén Gézával rakta le szocialista könyvtár­ügyünk alapjait: közművelődési könyvtári ' hálózatokat szervezett. 1952-ben már 32 körzeti könyvtáron keresztül háromezer falusi könyvtár munkáját tudták koordinálni, segíteni. A magyar könyvtári hálózat működése hamarosan példa lett a szocialista or­szágok népművelői előtt, de módszer­tant tanulni a nyugati könyvtárügy je­les képviselői is Sallai Istvánhoz jártak. Tapasztalatait, elképzeléseit majd két­száz publikációban adta közre; angol, német és szerb nyelvtudását előadásai, tárgyalásai során kitűnően kamatoz­tatta. Sebestyén Géza szintézisteremtő akarata és Sallai István tanítói meg­szállottsága hozta létre’ 1956-ban a Könyvtárosok kézikönyvét, a szocia­lista könyvtárügy első európai szintű könyvtári monográfiáját. A kézikönyv azóta több kiadást is mégért, évtizedek óta tankönyv. Sallai István életét, munkásságát ha-, lála után tíz évvel is mítosz veszi körül könyvtáros körökben. A névadói ün­nepségen Fodor András költő, Gerő Gyula szerkesztő, Szente Ferenc, az OSZK főigazgató-helyettese is idézte emlékét: emberi tisztesség, közösségi szellem, emberi bölcsesség, szívvel elhi­vatottan tanító, a könyvtári szakma révkalauza, kormányosa, az egységes könyvtári közgondolkodás utolsó szá­la volt a kisszállási ÁMK névadója. K. M. Petőfi-szobrok megyénkben w Dunavecse, 1948 Dunavecse főterén áll az a szerény mellszobor, mely az ifjú Petőfit óhaj­totta megörökíteni, kétszeres életnagy­ságban, mészkőből faragta Szandy Sándor szobrász. A centenáriumi ün­nepségek keretében leplezték le. Körül­belül 180 centiméter'magas faragott hasábkőből emelt talapzaton van elhe­lyezve; az egész 2x2 méter, kétlép­csős, 55 centiméter magas betonalap­zatra van állítva. Elölnézeti felületén Petőfi-felirattal és a Kossuth-címerrel díszítették. A környezet ligetes kikép­zésű, árnyas parkrészlet, háttérben az egykori mészárszékkel és a költő szülei­nek házával, mely ma Petőfi-múzeum. Petőfi szülei 1841 áprilisában költöz­hettek a faluba, anyai ági rokonság segítésével. így kaphatta! meg az itt megüresedett mészárszék bérlemény székálló jogát Petrovics István, midőn Szabadszálláson az előző évben adós­ságai fejében mindenéből kiforgatták. Petőfi a katonaságtól megszabadul­va a pápai továbbtanulási szándéka miatt április 17-én Selmecen járt az is­kolai bizonyítványáért. Innen Pesten keresztül igyekezett szüleihez. Velük is itt találkozott, mivel apja ebbén az idő­ben még Pesten próbált megélhetést, kereső foglalkozást találni. Valószínű­leg ez nem sikerült. így innen már együtt érkeznek Dunavecsére április 22—23-a körül, amit Petőfi Örök bú című verse bizonyít, melynek keletke­zése: Dunavecse, április 24. Petőfi 1842. július 7-én Szeberényi Lajoshoz írott levelében írja: „Én tehát jobb időkét várva két hónapot (1841. május—júniust) hon tölték.” Nagy szükség volt a katonaságtól való szaba­A t A szerzőnek március 15-ére jele­nik meg a Petőfi-szobrok hazánk? ban és határainkon túl című albuma, amelyben a Bács-Kiskun megyében található szobrok is szerepelnek. Ezeket mutatjuk be sorozatban. dulása után anyja szerető gondoskodá­sára. Ezen idő alatt apja mindinkább a maga mesterségére kívánta tanítani, míg anyja á tanulásra buzdította, ő pe­dig a vándorszínészet felé kacsingatott, közben verseket írogatott. Ezen idő­szakból fennmaradt verseit Lant cím alatt gyűjtötte össze és Pozsonyban próbált kiadót találni, sikertelenül. Júliusban már vándorszínész á Du- nántúlon.'Nóvemberbén pedig már pá­pai diák. Szüleivel váló kapcsolatát megszakította. 1842 augusztus végén merészkedett ismét a haragos apa színe elé, tarsolyában a pápai sikeres szerep­lés két aranyával és a május 22-én meg­jelent első versével, háta megett Orlay P. Soma unokatestvérével, aki bizony­gatta jó előmenetelét és magatartását. Egy hetet töltöttek a „Kis lakban” és mentek tovább, Mezőberénybe. Onnan csak október közepén került ismét haza. Ekkor sem tovább egy hétnél. Ismét azzal a szándékkal indult Pápá­ra, hogy tovább tanul, de nem így tör­tént. A vándorszínészet utáni vágya ek­kor jobban vonzotta. Ez ismét elszaka­dást jelentett szüleitől. 1844. áprüis 7-én érkezett haza, most Pestről, ahol a Versek első kiadásának ígéretével, a Pesti Divatlap segédszer­kesztői állásának reményével, már nem komédiás, hanem tiszteletre méltó ál­lással bíró fiatalember. A húsvéti ünne­pek után néhány napot ismét Pesten tölt, de az április 15-ét követő napoktól kezdve, májust egészében és a júniusból is körülbelül húsz napot Dunavecsén töltött el Nagy Pál házában, itt ismer­kedett meg annak a Zsuzsi nevű lányá­val, akihez a Zsuzsikának című verset írta. Ez a két hónap otthoniét végleges megbékélést eredményezett apjával is. Mint a fennmaradt adatok bizonyítják, ebben az időszakban 21-22 verset írt. Midőn azv1844. július 20-a utáni na­pokban eltávozott a Kis lakból, később nincs adat, hogy visszatért volna. Szü­lei is az év végén elköltöztek. dr. Varjas Károly KÖNYVESPOLC Az Akadémia Kiadó újdonságai Az Akadémia Kiadó Értekezések a történeti tudományok köréből sorozatának 109. kötete A magyarországi Tanács- köztársaság katonai összeomlása című tanulmány. A pozso­nyi szerző az 1919. július—szeptemberi időszakot idézi: a tiszai hadjárat összeroppanása a Magyar Tanácsköztársaság katonai bukását is jelentette. A román hadsereg nemcsak a Tisza‘mögé szorította vissza a magyar Vörös Hadsereget, de a folyón átkelve bevonult Budapestre az antant kifejezett tilalma ellenére (!), hisz Magyarországon ekkorra a proletár- diktatúra már megszűnt. A tanulmány szeptember 25-e tör­ténéseivel, az utolsó magyar vörös alakulat feloszlatásával zárul. Fogarassy László szerint a Magyar Tanácsköztársaság katonai összeomlása voltaképpen ott kezdődött, amikor a tanácskormány hozzájárult egy olyan fegyverszüneti egyez­ményhez, amelynek aláírásával feladta az északi hadjárat eredményeit és amelynek erkölcsi következményei máris fel­érték egy elvesztett háborúval. A tanácskormánynak ez a gesztusa a tárgyalópartnereinket is meglepte és ez vezetett a mellékletben közzétett — agyrémmel felérő példa nélküli román fegyverszüneti feltételekhez. A kereskedelem múltját kutatók között várhatóan nagy érdeklődés fogadja Ember Győző Magyarország nyugati kül­kereskedelme a XVI. század közepén című 765 oldalas tanul­mányát. Buda török kézre kerülése után három részre sza­kadt országunk. A Habsburg-dinasztia uralma alatt álló királyi Magyarország külkereskedelmét tekinti át az elvá­molt áruk alapján a szerző, tizenöt 1542-ből fennmaradt vámnapló adatai nyomán. A kötet sorra veszi a kereskedelmi forgalomban lévő áruk nemét, mennyiségét, vámértékét, származási, behozatali, kiviteli, vámkezelési helyét, a vám összegét, a kereskedő nevét, foglalkozását, lakhelyét. Az eddig elfogadott kereskedelmi adatok sorát cáfolja a most megjelent kötet. A szerző bizonyítja: az egész áruforga­lom 64,91 %-át az állatkivitel, 20,99%-át a textilbehozatal jelentette, az áruforgalom nem passzív volt, a 30%-os beho­zatallal szemben 69%-os kivitel szerepelt. A vizsgált időszak külkereskedelmét nyolc ország kereskedői bonyolították, a magyarországiak az egész forgalom 75,58 %-át. k. m. 0b A lemeztulajdonos ~ Katonatelepen él GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Boros Józsit hírből régen ismerem. Tudom, hogy ha kulturális vetélke­dőn, mesemondó versenyen színre lép, akkor első helyezett lesz. „Ele­mentáris” — mondták róla, „egyszeri és megismételhetetlen” — így mások. Mert sokan próbálkoznak versmondással, meseelőadással, de eddig egyvalami csak neki sikerült: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat VELE készített meselemezt, ami a gyermeknapra kerül az üzletekbe. Mi ennek a kisfiúnak a titka? Egyáltalán van-e titka? Miért szeret mesét mondani, és főleg kinek? — erre kerestünk választ az elmúlt napokban. i 9 Figyeljetek, mert elmondom ... (Walter Péter felvételei) A Katonatelepi Általános Iskola a Kecskemétet Nagykőrössel ösz- szekötő út mellett található. Korszerű-, sített régi épületbe járnak a gyerekek, tiszta^ világos tantermekbe, ahol radiá­torok ontják a meleget. Ide érkezik gyalogosan, napi tíz kilo­méternyi utat járva a hatodikos Boros József. Kistermetű, sötéthajú, tiszta te­kintetű. Ebben a tanévben sokat hiány­zott, csaknem két hónapot, ennek tu­lajdonítja, hogy . a bizonyítványa jobb is lehetne. Az igazság persze az, hogy Józsit legjobban a magyar irodalom és nyelvtan érdekli, a matematika nem annyira... De nagyon szorgalmasan pótolja az elmulasztottakat, nevelői, társai segíte­nek neki. Magyartanára Tóth Istvánná, a legendás Elli néni, aki Orgovány— Kargalán gyerekek ezreit indította el az életbe. Megengedi, hogy a soron követ­kező magyarórából „lopjunk” el né­hány percet, hogy Józsi elmondhassa a maga választotta bukovinai székely népmesét. Béka-buzsa, — béka-rozs... mondja a kisfiú, és megkezdődik a varázslat. A selypítve beszélő lány kötekedése, magyarázkodása a férfiakkal. A han­gok magasságát pontosan váltva, a mondandót-taglejtésekkel kísért mese­mondás. Teljes átéléssel. Amikor a lány cserfelését jeleniti meg, —- az osztály tagjai egy emberként tapadnak az elő­adóra. A kisfiú pedig ízesen, a hanglej­tésre is figyelve, felnőttként ad elő. Pontosabban: tehetséges gyermekként. Amikor befejezi, felcsattan a taps: tár­sai jutalma. Utána tudunk beszélgetni. — Mikor kezdtél mesét mondani? — Öt évvel ezelőtt, harmadikos ko­romban. Tanítóm biztatott, jelentkez­zem egy vetélkedőre. Indultam, meg­nyertem. (Ilyen egyszerű ez!) — És hogyan jutott eszedbe? :— Édesanyámat akartam felvidítani. Úgy láttam, sikerült. — Hogyan tanulod meg á mese szöve­gét? — Könnyen, mert szép a nyelvezete. Legtöbbször magyar népmesét mon­dok, vagy bukovinai székely mesét. De szeretem a régi, világhírű meséket is. | v- Van kedvenced? —- Igen, a Fehérlófia. Ez egy két és fél órás mese. Ezzel nyertem a városi és a megyei versenyen első díjat, ezzel mentem Budapestre is. — Budapestre? — A Parlamentben a Fenyőünnepé­lyen én voltam a mesemondó. Százhat- vannégyen voltunk, első lettem köztük, ezért mondhattam el a Fehérlófiát. Sok nagy embert ismertem meg... I'—Kit? . — Kádár Jánost, Grósz Károlyt és Pál Lénárdot .. — Azt is tudod, hogy kik ők? \ 1 Józsika pontosan megmondja a há­rom vezető tisztét, tehát tudja, , kikkel fogott kezet. — Mondtak neked valamit? — Grósz Károly azt mondta: okos gyerek vagyok... A Parlamentben lezajlott fellépés után mi történt?- Meghívást kaptam a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól, egy me­selemez felvételére. Káka Rozáliánál al­hattam, ő vitt a felvételre is. A gyer­meknapra jelenik meg. És kaptam hat­ezer forintot érte. — Mit kezdesz vele? — Odaadom az anyukámnak. Az apukám beteges és nincs a tanyánkban villany. Hátha sikerül ebből a pénzből bevezettetni. — És égj utolsó kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? — Színész! Annál nincs szebb mes­terség, a világon... ! Egy katonatelepi kisfiú esztendők óta a legjobbak között is első lesz a mesemondói — előadói — kategóriá­ban. Legyen ereje, kitartása, hétmérföl- des csizmája minden elé kerülő akadály legyőzéséhez, hogy majdan a világot jelentő deszkákra lépjen. sei— 9 Ekkora volt a zsák... 9 Azt mondom kendnek... Pajtás- ablak A március a tavasz kezde­te, az ünnepek hónapja.. Keressétek meg lakóhe­lyeteken vagy a környéken azokat az emlékhelyeket, ahol elhelyezhetitek az emlé­kezés virágait! Ne feledkezzetek meg ar­ról, hogy a megújult úttörő­nyakkendőt ünnepélyesen kössétek fel. Jelöljétek be megyénk tér­képén Petőfi Sándor életé­nek állomáshelyeit. Készítsetek kokárdát! Bi­zonyára sikerül mindenki­nek, és kitűzheti kabátjára 15-én. Készítsetek képeslapot, amelyen megjelenítitek már­cius 15-ét, és juttassátok el a megyei úttörőelnökségre! Összeállította: Selmeci Katalin TUDÓSÍTÓINK FIGYELMÉBE Néhány levelet kaptunk, amelyekben az iskolai farsangokról számoltok be. Mivel egy egész csokorravalót szeretnénk közölni, kérünk benneteket, hogy a jól sikerült iskolai mulatságokról, jelmezes felvonulásokról március 16-áig juttassátok el beszámo­lóitokat hozzánk. GERDA WEINERT: A három veréb Alig kelt fel a nap, három veréb röppent a tisztásra és csipegetni kezdték a korallpiros bogyókat. Jókedvüek voltak, hangoskodtak, csiviteltek. Az egyik veréb a bokor alatt szalámis kenyérdarabkát pillantott meg. Odaröp­pent, de odaröppent a másik kettő is. — Az enyém! — csipogta az, amelyik megtalálta. — Nem„nem! Az enyém! — csipogta a másik. — Az enyém! Az enyém! — így a harmadik. De egyiknek sem sikerült felkapnia a kenyeret: Ott helyben akarták elfo­gyasztani, de nem hagyták egymást. Hirtelen olyan nagy veszekedés, csőrcsatto­gás, számycsapdosás támadt, mint talán még soha! Meghallotta ezt egy macska. Halkan, osonva lopakodott és hagy étvágya támadt a veszekedő vereben láttán. Amikór azok szétterjesztett szárnyakkal csapdostak, hirtelen elöugrott a bokorból és rájuk vetette magát. Azazhogy csak akarta, mert abban a pillanatban elfeledve kenyeret és sz'alá- mit, a három veréb szempillantás alatt fölröppent és így megmenekült. Hosszú időbe telt, amíg az~ijedségtől magukhoz tértek. Megrázták tollazatu­kat, megszeppenve és aggodalmaskodva keresték egymást és nagyon sajnálták, hogy a szalámis-vajas kenyérből egy morzsányit sem ettek! Nem bizony. Mert azt a macska bekapta ... Fordította: Antalfy István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom