Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

1989. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Van titok! cukrásza Amikor Kecskeméten megnyílt a Liberté kávéház és cukrászda, tartot­tam tőle, hogy újabb helyen lehet majd fogyasztani a nehéz, hagyományos, vajkrémes édességeket, örültem a csalódásnak, mert a kínálópulton meg­annyi cukrászati műremeket láttam, gyümölcstortákat, szemmel láthatóan könnyű tórókrémes édességeket, apró marcipángyümölcsöket. Arra gondoltam, hogy mindezt Budapestről „kapjuk”, esetleg egy lepke­könnyű kezű cukrászlány került hozzánk. A mólt év végén, a téli szünet idején kisiskolás barátaimtól tudtam meg: a Libertében látható az igazi mézeskalács ház, nyitható ajtóval, ablakkal, a háztetőn kakassal — néz­zem meg! A házikó valóban remekmű volt. Én pedig felkerestem Kiss Zoltánt, a Liberté Kávéház cukrászatának vezetőjét. — Nem volt pályaválasztási gondom — mondta. —, mert mindig cukrász akartam lenni. Az általános iskola után eredményeim alapján gimnáziumba is jelentkezhettem volna, de szakmunkás- képzőbe mentem, gyakorlatra az Aranyhomokba kerültem. Jó mestere­im voltak, Kiss Balázsék és Könyves Mihályné tanítottak, náluk sajátítot­tam el mindazt, ami ehhez a szakmá­hoz elengedhetetlen. Harmadévesként Pesten egy tanulóversenyen első lettem, a Szakma Kiváló Tanulója címmel sza­badultam. — A tanulónak mit kellett készíteni? — Karamell dísztortát, dobostortát, . franciakrémest és vizsgázni kellett el­méletből is. Azután visszamentem az Aranyhomokba és egy idő múlva a HungarHotels vezetői Pestre vittek az Atrium Hyattbe. Más világba csöp­pentem, más volt az alapanyag, az ár, más a'közösség, és én voltam a legfiata­- labb. . Elfogadták a vidéki fiút? — Az idősebb mesterek egy idő után elismerték kézügyességemet, szorgal­mamat. Elvállaltam minden többlet­munkát, hogy lássam mesterfogásai­kat, és egy idő után én is előlépjek vala­mi újdonsággal. — Az Atrium Hyatt a legmagasabb kategóriajelzést, az öt csillagot használ­ja. Ilyen helyen még lehet újdonságot kitalálni? — Lehet. 1982-ben Berlinben a nem­zetközi cukrászati versenyen vehettem részt. Megnyertem az aranyérmet. Ezt négy évvel később Klagenfurtban meg­ismételtem. •— Ezután a siker után került haza Kecskemétre. — Pontosabban Lajosmizsére, mert megnősültem. Csereklyei Sándorba Li­berté vezetője pedig idehívott dolgozni. Örömmel jöttem. — Sok új elképzeléssel! — Természetesen. Három dolgot ta­láltam ki: újfajta pudingot, tejszínes kelyhet és parfét. Az utóbbi kettőt jól fogadták a vendégek, tehát ezt folya­matosan kínáljuk. — Van önnek szakmai titka? — Igen, van. Kiváló minőségű alap­anyagból dolgozom. Nem használok pótszert, például dió helyett aromával • Az alkotó és a mézeskalács mű. (Straszer András felvételei) • A házba tart a marcipán Télapó! ízesített gyümölcsmagot. Mindent megfelelő ideig habosítunk, főzünk, formázunk — a munkatársaim és én. Mindössze ennyi a titok. — Nagy örömet szerzett a gyerekek­nek a házikóval... — Ketten csináltuk, Varga Károly konyhafőnök kollégámmal, akivel fél­szavakból is értjük egymást. Reméltük, hogy sikere lesz, ,és örültünk a visszaté­rő háznézőknek... Mit tervez? rSp- Negyven munkatársam van, kö­zülük kell kinevelnem az utánpótlást. Ki kell alakítanom azt a gárdát, akik igényesen, pontosan, soha nem lazítva dolgozqak. Jómagam szakközépisko­lában leérettségiztem, most németül ta­nulok. További versenyeken akarom bizonyítani, hogy értem és szeretem a szakmámat. Selmeci Katalin Nemcsak iparági gond? EGYPERCES INTERJÚ Talán két éve is elmúlt annak, hogy a Gabona Tröszt feloszlásá­ról először kaptak lábra hírek. Most ismét a figyelem középpontjá­ba került a gabonaipar, ismét kósza hírek keringenek. Olyannyira kószák, hogy maguk az érintettek —, mármint a megyei gabona­forgalmi és malomipari vállalatok — is megelégelték a dolgot. A hónap elején a 19 megyei GMV vezetője levelet fogalmazott és küldött el a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, feltárva gondjaikat, ugyanakkor tájékoztatást kérve az iparág átszervezé­sének elképzeléseiről. A Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójának dr. Molnár Istvánnak neve is természetesen a levél aláírói között szerepelt. — Miért irta alá? — Döntés készül a megyei válla­latok megkérdezése nélkül. Anél­kül, hogy a mi helyzetünkről tőlünk akarnának megtudni valamit. Az iparág feldarabolásáról hallunk a legtöbbet, pedig ez az, ami közgaz­daságilag és a nálunk dolgozók szempontjából is oktalan. Annak idején meghatározott körzetekbe telepítették a gabonafeldolgozást. Ezekben a körzetekben megtermett a termény és az ellátás is megoldó­dott. Ha — tételezzük fel — külön lesz a tárolás, külön a malom, kü­lön a takarmánykeverő, mi lesz ak­kor? Bár ez elég szélsőséges nézet e pillanatban. Van szó a részvénytár­sasággá alakulásról. Csakhogy a mezőgazdasági üzemeknek nincs pénzük. Ha lenne, melyik olyan bo­tor, hogy a banki kamat 20 százalé­ka helyett az e tevékenységen elér­hető 2-2,5 százalékos eszközará­nyos nyereséget vállalja fel? Félre­értés ne essék, nem az „asztalféltés” beszél belőlünk, megyei vállalati szakemberekből, hisz valakinek a megváltozott szervezeti formában is működtetni kell az egységeket. De elgondolkodtató, ha a forgal­mazás, az őrlés, a takarmánykeve­rés különválik, egyik veszteségét nem lehet a másikkal kompenzálni. Akkor olyan áron kell például be­keverni a tápokba a szemest, amennyiért valójában megvásárol­ják. Az pedig azt jelenti, hogy emel­kedik az ár, és nemcsak a tápé, ha­nem a húsé, a kenyéré is. Ezért az is kérdés: elbír a társadalom egy nagyobb mértékű hús- és kenyérár- emelést? — Az iparág körül folyó viták, bizonytalanságok mennyiben befo­lyásolják a — máskor ilyenkor már folyamatos — szerződéskötéseket? — Kitűnőek a kapcsolataink a mezőgazdasági üzemekkel, a szer­ződéskötések zajlanak. A bizonyta­lanságot nem a mennyiség okozza, hanem az ár. Az biztos, hogy az exportfelárat megfelezzük a terme­lőkkel és azt is rögzitik a szerződé­sek, ha lesz központi árintézkedés, azt követi a vállalat az üzlet létre­jöttekor. G. E, Átalakul az Árhivatal Előreláthatóan már 1990-ben ár- és kartellhivatallá alakul át a jelenlegi Or­szágos Árhivatal, és ehhez legalább 130-140 érvényben lévő jogszabályt kell addig megváltoztatni. Ezt Vissi Fe­renc államtitkár, a hivatal elnöke kö­zölte az újságírókkal. Elmondta, hogy előkészítésként már tavaly bevezették a fogyasztási javak 7-8 százalékának körében a gyártók és kereskedők közötti árkoiizultációs rendszert. Ilyen árkonzultációkat foly­tattak legutóbb a februári élelmiszer­ár-emelkedéseket megelőzően is, ame­lyek során például a konzervgyártók és a nagykereskedők közötti kompro­misszumként sikerült elérni az átlag­árak alkalmazását. A nagykereskede­lem ugyanis különböző termelői ára­kon juthat hozzá a termékekhez, a kis­kereskedelmi forgalomban viszont azokat egységesítik. A kartellszerű megállapodás megakadályozta, hogy a legmagasabb termelői ár érvényesüljön a fogyasztói árakban. Az államtitkár szerint a jelenlegi ma­gyarországi ármechanizmusban a la­kossági fogyasztásnak alig 20 százalé­kát énntik a kifejezetten hatósági árak. (Ide sorolják az energiaárakat, továb­bá az új személygépkocsik árát.) Úgy­nevezett kvázi hatósági árkörbe egyes mezőgazdasági termékek árai tartoz­nak, ahol a hatósági ár mintegy védő­árként érvényesül. Árhatósági kont­rollt alkalmaznak a termékek 11-12 százalékánál, amelynek során az egyébként szabadáras termékek áreme­léseit előzetesen be kell jelenteni; to­vábbá szőkébb körben árkonzultációk­kal alakítják ki az árakat. Vissi Ferenc azt is bejelentette, hogy amennyiben a kormány korábbi támo­gatási politikájával ígérete szerint sza­kít, akkor a jelenleg 10-14 százalékra tervezett idei inflációs ütem a követke­ző években sem növekszik. Ugyanak­kor tartósan számolni kell azzal, hogy a magyar gazdaságban meglévő mint­egy 60-70 milliárd forintnyi árufedezet nélküli pénztöbblet eleve 8—9 százalé­kos inflációt jelent. Ugyancsak infláci­ós hatást rejt magában az erőteljesen szorgalmazott és már kimunkálás alatt lévő bérreform. (MTI) A türelem külkereskedelmet terem A hazai tapasztalatok azt bizonyít­ják: a kisvállalkozások jelenleg kevésbé nyitottak a világgazdaságra, mint a nagy szervezetek. A legfeljebb ötven főt foglalkoztató cégeknek csupán öt százaléka dolgozik exportra, ötven és száz fő között tíz százaléka, a száz főt meghaladókénak pedig húsz százaléka. Eszerint minél kisebb egy vállalat, an­nál kevésbé tudja életképességét a való­di, külföldi piacon bizonyítani? Ez nem hihető. Másutt kell keresni az okokat. A kicsi is lehet szép Noha az ipari nagyvállalatok, a me­zőgazdasági nagyüzemek élet- és ver­senyképes működése, növekvő és gaz­daságos exportja nélkül nincs kibonta­kozás, mégis itt és most számolni kell a kisszervezetek objektív adottságai­val, sajátos korlátáival. Azzal például, hogy az idegennyelv-tudásban, a piac, az üzleti szokások ismeretében vagy az anyagi terhek, a kockázatok vállalásá­ban lehetőségeik korlátozottak, nem versenyezhetnek a nagy szervezetekkel. Nincsenek például a devizakezeléshez, a szerződéskötéshez, a fuvarozáshoz stb. értő szakembereik. A pénzeszkö­zök, a kintlévőségek kései megtérülése, az esetleges üzleti kudarc érzékenyen érinti a kisszervezeteket, már csak azért is, mert tevékenységi körük, tőkeerejük szűkösebb, vészhelyzetben nem számít­hatnak az állami mentőövre sem. Kisszervezetek nagyon sokáig csak a szakosított külkereskedelmi vállalatok közvetítésével köthettek külföldi üzle­teket. Minőségileg új helyzetet terem­tett azonban, hogy a külkereskedés adományozott, privilegizált jogból ala­nyi joggá, a gazdálkodás szerves részé­vé vált. Az intézkedés hatására tavaly 350-ről 850-re nőtt az önálló külkeres­kedelmi tevékenységet végző szerveze­tek száma. Az export persze csupán néhány millió dollárral nőtt az új önál­ló külkereskedelmi vállalkozások hatá­sára. Főleg azért, mert a felkészülés időigényes. S a többnyire kis mennyi­ségben exportálható termékek kivitelé­nek növelése ugyancsak időt és türel­mes, hozzáértő piaci munkát kíván, amire a nagy külkereskedelmi vállala­tok korábban nemigen vállalkoztak. A konkurencia vadhajtásai A konkurenciának lehetnek vadhaj­tásai. Előfordul például árverseny a magyar exportőrök között külföldön. Az ilyen káros árversenyt a vállalkozók olyan önkéntes társulása zárhatja ki, amilyen a Magyar Toll Szövetség vagy a Magyar Borkereskedők Egyesülete. Egyre több területen alakul ki az, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak az a szervezet folytathat, amely tagja' a szövetségnek, az egyesületnek, s betart­ja az együttműködés, a piaci munka közösen meghatározott szabályait. A hatósági regulákhoz szokott ma­gyar exportőrök körében a külpiaci összefogás, az önszerveződés még na­gyon kezdetleges. Gyakori a külpiaci torzsalkodás, kölcsönös vádaskodás, ám a hatósági beavatkozás elég ritka. Mindössze négy vállalat külkereskedel­mi tevékenységének felfüggesztésére került sor. Persze nem minden termék­nél szabad a vásár, a népgazdasági ér­dekeket szűkülő, de azért még jelentős körben adminisztratív eszközökkel vé­dik. Tavaly a kivitel 58, a behozatal 50 százalékára kellett külön engedélyt kérni. Az idei évtől a konvertibilis ex­port 36, az import 20 százalékát kitevő termékek forgalmazását engedélyezi előzetesen a Kereskedelmi Minisztéri­um. Olyan termékek kerültek le a kivi­teli engedélylistáról, mint a bor, a pezs­gő, az alma, a házinyúl, a vadhús. Ez év második negyedétől a magánszemé­lyek közvetlenül beszerezhetik külföl­dön a számukra szükséges anyagokat, alkatrészeket, gépeket. De még így is maradt meglehetősen sok mezőgazda- sági termék és stratégiai jellegű cikk, amelyeket nem célszerű túl sok csator­nán keresztül forgalmazni. Vállalkozó szolgáltatók Az új társasági törvény alapján ug­rásszerűen gyarapszik majd a közepes méretű, főként kisvállalkozások szá­ma. Ezeknek azonban nincs gyakorla­tuk a speciális deviza-, pénzügyi, szál­lítmányozási, vámtechnikai munká­ban. Számukra a kivezető utat a speci­ális szakmai szolgáltató tevékenység fejlesztése, a külkereskedelem állami li adminisztrációjának egyszerűsítése je- c' lenti. Jelenleg ténykedik már egy ilyen kül­kereskedelmi szolgáltató iroda, a Tradeinform. Különböző kiadványo­kat, világpiaci tájékoztatókat készíte­nek, s megküldik azokat 300 tagválla­latuknak, évi 25 ezer forint tagdíj elle­nében. Tervezik, hogy rendelésre speci­ális ismereteket is nyújtanak, szükség esetén külső szakembereket is felkér­nek. A Tradeinform azt tervezi, hogy megbízás alapján úgynevezett céginfor­mációkat szolgáltat a külföldi partne­rekről. A külföldi ügyfeleket pedig, szintén térítés ellenében, magyar piaci és céginformációkkal látják el. A keresletet és a kínálatot összegyűj­tik, számítógépben tárolják és az eset­leges találkozási pontok jelzik az üzleti lehetőségeket. Hasonló tanácsadó-szolgáltató vál­lalkozások tucatjaira lenne szükség, amelyekhez fordulhatnak majd a kis és közepes vállalatok, de esetenként a nagyüzemek is piaci információkért, s kérhetik export-import tevékenységük megszervezését, menedzselését tiszte­letdíj vagy a forgalmi nyereséggel ará­nyos részesedésért. A megyei kereskedelmi megbízottak rendszerét érdemes lenne úgy tovább­fejleszteni, hogy azok ne csak az áru­alap feltárásával foglalkozzanak, ha­nem szakismerettel, szervezéssel segít­sék is az export-import tevékenységet, a szükséges engedélyek gyors kiadását, ellenőrizzék, hogy a vállalkozók min­denben megfelelnek-e a jogszabályi fel­tételeknek. Mindez persze feltételezi a bonyolult kereskedelmi bürokrácia le­építését, a hatósági szabályozás egysze­rűsítését. A Kereskedelmi Minisztéri­um aktív kezdeményezője, katalizátora kell hogy legyen a folyamat beindításá­nak, kibontakoztatásának. K. J. Százéves ...| ; i az Eiffel-torony II Száz éve, 1889. március 31-én nyílt meg a párizsi világkiállítás. Bár akkor már több mint százéves hagyománya volt a világkiállításoknak, addig egyet­len egy sem keltett akkora szenzációt, mint éppen a párizsi. És ez volt az első olyan kiállítás, amelynek kézzelfogha­tó emléke máig fennmaradt az Eiffel-, torony formájában. Már évtizedek óta foglalkoztatta ab­ban az időben az angol és amerikai tervezőket az ezer láb (= 333 méter) magas torony építésének a gondolata, amikor Gustave Eiffel, a világhírű francia mérnök, számos európai híd, viadukt, vasszerkezetes épület (közte a Budapesti Nyugati pályaudvar, az ál­latkerti pálmaház) tervezője benyújtot­ta javaslatát a francia kormányhoz a kiállítás területén emelendő 300 méter magas vasszerkezetű torony építésére. Eiffel ekkor 54 éves volt. A kereskedel­mi miniszter számos ellenvetés ellenére megbízta a mérnököt a tervek elkészí­tésén kívül a torony építésének a kivite-. lezésével is. 1887 januárjában kezdett hozzá Eif­fel a résztervek készítéséhez. A torony elemeiről 5300 részrajz készült, 15 000 alkatrészt gyártottak az összeszerelés előtt. Még ugyanabban az évben meg­kezdték az alapozást. A négy pillérláb egymástól való tengelytávolsága 100- 100 méter. Két láb közötti ív fesztávol- sága 80 méter, magassága 50 méter; ebben a magasságban találkoznak a pillérek ivei. 1888 márciusára elkészült az első szint 58 méter magasban, au­gusztusban készen állt 116 méter maga­san a második szint. Inneü kezdve a négy pillér két pillérben folytatódik, s a föld színén vaskosan terpeszkedő to­rony a magasban nyúlánkká és köny- nyeddé válik. 1889 februáijára elké­szült a 276 méter magas harmadik szint, ennek üvegezett erkélyeiről 120 kilométeres körzetben szabad szemmel látható Párizs környéke. A harmadik szintről indul ki az úgynevezett campa­nile, amelynek 300,5 méter magas tete­jén helyezték el a kiállítás területét be­világító fényszórót. Eiffel toronytervét még elfogadása után is támadták; sokan műszaki, de még többen esztétikai szempontból. Nem volt kevés azok száma sem, akik kidobott, soha vissza nem térülő pénz- pocsékolásnak nyilvánították azt a 6 millió aranyfrankot, amennyibe az épí­tés került. Eiffel megvédte tervét. Rámutatott, hogy nitics igazuk azok­nak, akik a hagyományos tégla- és be­tonépítést követelték. Ha a kiállítás után úgy látja a város, hogy eltávolítja a tornyot, az acélszerkezetnek bárhol a környéken való összeállítása a szétsze­déssel és szállítással együtt nem kerül többe 700 000 aranyfranknál. A költ­ségek pedig — mondta — hamarabb megtérülnek, mint sokán gondolnák. Arra azonban ő maga sem számí­tott, hogy már a kiállítás alatt 28 millió látogatót fog vonzani a to­rony, úgyhogy a teljes építési költ­sége egy év alatt visszatérült! Ami pedig az esztéti­kai szempont mi­att aggályosko- dókat illeti, az Eiffel-torony ha­marosan nem­csak a kiállítás, hanem egész Pá­rizs jelképévé vált (hasonlóan, mint annyi év után Brüsszelben az Atomium). Me­rész vonalával az ég felé törve máig hirdeti tervezőjé­nek és alkotójá­nak a dicsőségét. De jó lenne a Bécs—Budapest világkiállításra is valami hasonlóan jó ötlet! H.J. 8 8 « 5 5 8 « S 8 5 5 8 5 8 5 5 » § g I I § § 8 8 A ROMANTIKA NYELVSTÚDIÓ távoktató angolnyelv-tanfolyamot indít a várositévé-hálózaton. A tanfolyam délutánonként, hetente 2x -2 órás lesz, 1989. szeptember 4.—1990 májusáig. Összesen 128 órában. Oxfordi könyv, kazetta, video. Akik április 10-éig jelentkeznek, részt vehetnek eredeti tan­anyaggal ellátott kurzusainkon. Beiratkozás a tandíj befizetésével, összesen 4875,— Ft, tan­anyaggal együtt II! 1116 Budapest, Latinka S. u. 76—80., III. em. 38. Telefon: 626-848. Tananyagot augusztusban küldjük! VELED VAGYUNK, HA VELÜNK VAGY! 674 8 5 5 8 5 5 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 g 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 .8

Next

/
Oldalképek
Tartalom