Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
1989. március 29. • PETŐFI NÉPE • 5 KIHALÓ SZOLGÁLTATÓ SZAKMÁK Kisiparosok Kiskunfélegyházán és környékén A Kiosz kiskunfélegyházi alapszervezetének — amely háromszor szerezte meg a kiváló címet — taglétszáma a múlt év végén 800 volt, s egy év alatt az abszolút növekedés mindössze ötre tehető — tudtuk meg Molnár Istvánná titkártól. — Nagyon nehéz lenne szakmánként felsorolni, hányán fejtenek ki tevékenységet, ugyanis 114 különböző mesterségről van szó. Főfoglalkozásban 474-en, mellékfoglalkozásban 225-en, nyugdíj mellett 101-en tevékenykednek. Százötven műhelyt bezártak Az elmúlt évben életbe lépett szabályozók hatása különbözőképpen jelentkezett a kisiparosoknál. Az építőiparban például igen jelentős változás történt: először nagyon sokan megszüntették tevékenységüket, leginkább a szobafestők és a villanyszerelők, megrendeléshiány miatt. Ezzel szemben egy év alatt megtízszereződött a kőművesek, az ácsok száma. Ez az ingadozás az általános forgalmi adó bevezetésével magyarázható, ugyanis az építtetők csak akkor tudják az építőanyagért kifizetett áfa-t visszaigényelni, ha számlaképes vállalkozóval dolgoztatnak. A szabályozók bizonytalanságteremtő hatása ellenére az iparoslétszám — bár nem számottevően — növekedett. Ez tehát nem azt jelenti, hogy sikerült megmenteni a hagyományos ipari szakmákat. A minimális növekedést az építőiparban említett két szakma és az újszerűséget jelentő áru- és személyfuvarozók folyamatosan gyarapodó száma adja. 1988-ban az előző évekhez viszonyítva a fluktuáció háromszorosára emelkedett. Az első negyedévben mintegy 150 kisiparos szüntette meg tevékenységét, s még ennél is jelentősebb volt, hogy anyag- és megrendeléshiány, valamint árbizonytalanság miatt az első három-négy hónapban nemigen tudtak termelni az iparosok. Az árutermelő kisiparosak mindössze 14-15 százalékot képviselnek, akik főként a vas- és fémiparban dolgoznak. Alkatrészeket, különböző hiánycikkeket gyártanak. Vannak árutermelő kisiparosok a textiliparban is: főként piacozók, vásározók, készruha- és kötött-termék-előállítók. Nincs utánpótlás Mi akadályozza á szolgáltatási igények kielégítését? Elsősorban az anyag- és az alkatrész-ellátottság hiánya. Az alapvető szolgáltató szakmák elnéptelenednek vagy teljesen kihalnak. Ilyenek például a pék, a szíjgyártó, a bognár, a bádogos, de nincs utánpótlás a cipész-, a férfi- és nőiszabó-, a. férfifodrászszakmában sem. Ezek a hiányok nagyon jelentősek Kiskunfélegyházán, de teljesen kilátástalan pótlásuk a vonzáskörzethez tartozó községekben is. ■A..továbbélő, szakmák belső összetételének változása sem mutat jó irányba. Nézzünk egy példát: az élelmiszeriparban 30 kisiparos dolgozik, de közülük csupán 2 a cukrász, illetve a tésztakészítő, egyetlen a pék (Tiszaalpáron), a többi napra- forgó-pirító, kukoricapattogtató ipari tevékenységet folytat. A textilipar visszaesését az mutatja, hogy a nőiszabó-mester- ség is „átalakult” nőiruha-készítő szakmává. Az elmúlt év folyamán tizen váltottak nőiruha-készítő szakmára ipaijo- gosítványt, főleg piacra vihető tömegcikkeket gyártanak, textilhulladék felhasználásával foglalkoznak. Növekedett a létszám az egyes építőipari szakmákban, de a munkák elvégzésére így is alig találni iparost. Az építőipar sem képes szakmai utánpótlást nevelni. A múlt évben életbe léptetett rendelkezések megsokszorozták a kisiparosok anélkül is túlzott adminisztrációs kötelezettségét. Ma már a könyvelési feladatok elvégzése meghaladja erejüket, hiszen legalább alapfokú könyvviteli képesítést és a kisipart érintő rendelkezések teljes ismeretét követelné meg. Nagy gondot jelent az is, hogy nincs differenciálás; ugyanaz a kötelezettsége a 75 éves nyugdíjasnak, mint egy alkalmazottakkal dolgozó vállalkozónak. Mit tett a Kiosz? A Kiosz-alapszervezet a lehetőségekhez képest mindent megtett azért, hogy az iparosok érdekvédelmét ellássa. Az 1987. év végén általános tájékoztatót tartottak az adórendelettel kapcsolatos változásokról. A múlt év januárjában— februárjában az iparosokat csoportba osztva — összesen 24 ilyen volt — tartottak oktatást a naplófőkönyv vezetéséről. Ugyanilyen beosztással ez év első két hónapjában a múlt év lezárásáról és a vállalkozói adóbevallások elkészítéséről adtak felvilágosítást. S mégis, a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtak kielégítő eredményt elérni, ugyanis saját értékelésük szerint a kötelezettek 20 vagy talán kevesebb százaléka az, aki hibátlanul el tudta végezni ezt a munkát. — A szervezeti életet, á kisiparosok aktivitását ezek a gondok nem kérdőjelezték meg —mondta Molnár Istvámié. — Az évek óta kialakult gyakorlatnak megfelelően, a kisiparosok részt vesznek a szervezeti, a közéleti, a társadalmi munkában. A munkabizottságok segítségével pályaválasztási tanácsadásokat, szakmai bemutatókat, továbbképzéseket szerveztünk. Irányítottuk a szakmunkástanulók gyakorlati felkészítését, időszaki vizsgáztatását. Felmérést készítettünk és szükség szerint, a lehetőségek arányában intézkedünk a nehéz körülmények között élő idős, nyugdíjas kisiparosok ügyében. Mindezek mellett szervezik az ipargyakorláshoz szükséges munka-, tűz- és balesetvédelmi oktatást és vizsgáztatást. Társadalmi vitafórumokat rendeznek a Kiosz korszerűsítő- séről, megújításáról. A kisiparosok társadalmi munkáját szinte mindenütt meg lehet találni a város és a községek intézményeiben. Teljesen társadalmi munkában készül a Kiosz-alapszervezet székházának felújítása és bővítése. S hogy a kiskunfélegyházi kisiparosok jól dolgoznak, azt több, Ipar Kiváló Mestere, Kiváló Kisiparos és számos miniszteri kitüntetés bizonyítja. Nagy kár, hogy számuk csökken! Gémes Gábor A legfiatalabb állami gazdaság Formálódó termelésszerkezet Az ország legfiatalabb állami gazdasága a múlt év január elsején alakult meg: a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság, amelynek közvetlen jogelődje a szintén kecskeméti székhelyű Bács, Békés, Csong- rád megyei hatáskörrel rendelkező Állattenyésztés Fejlesztő Vállalat volt. Amíg a múlt esztendei — elgondolásaik szerint hosszú időre szóló — átalakulást megérte a vállalat, már többször cserélődött a névtábla. Volt rajta állattenyésztési felügyelőség, állattenyésztő vállalat felirat, míg tavaly azután kialakult az állami gazdaság. A változás ezúttal sem a teljes tevékenységi kör módosítását jelentette. Az alapfunkció ugyanúgy, mint a jogelődök többségénél, állattenyésztéssel kapcsolatos tenyésztéstervezési feladatok, szolgáltatások végzése a dél-alföldi megyékben. Ezen túl, mint-manapság a mezőgazdasági üzemek nagy többsége, ez a fiatal szervezet is sokféle egyéb dologgal foglalkozik. Ez utóbbi jelenti viszont nagyobb részben a gazdálkodás eredményességének zálogát. A valamikor költségvetésből gazdálkodó felügyelőség tehát nyereségorientált vállalat, állami gazdaság lett. Hogyan élték meg az itt dolgozók, hogy most fizetőkké váltak? Miként formálták munkájukat, hogy ennek azigénynek megfeleljenek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Katona Józseffel, a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettesével: — A jogelőd állattenyésztő vállalat alapító okiratában rögzített valameny- nyi állattenyésztéssel összefüggő feladatot felvállalja az állami gazdaság. Ez azt jelenti, hogy a Dél-Alföldön megtalálható valamennyi nagyüzemi haszonállatfaj tenyésztésszervezésének mozzanataival foglalkozunk: mesterséges termékenyítéssel, termékenyitőa- nyag-forgalmazással, tenyészállatok teljesítményvizsgálatának összehangolásával és végzésével, törzskönyvezési szolgáltatással, fajtafenntartással és ezzel összefüggően sok minden egyébbel. Ezeknek a feladatoknak természetesen meg akarunk felelni, viszont rá kellett jönnünk, hogy ebből megélni nem lehet. Hiszen partnereinket sújtja a közgazdasági szabályozók kedvezőtlen változása, a restriktiv pénzpolitika, a nyíló agrárolló.* Egyre kevésbé tudnak hosszú távon arra gondolni, hogy ezt a mezőgazdasági ágazatot hatékonyan fejlesszék, pontosan azért, mert az állattenyésztésben a biológia sajátosságai miatt hosszú ideig tart a tenyésztésbe befektetett értékek megtérülése. — A gazdálkodás most így a szolgálj tatásból, a klasszikus alap- és melléktevékenységből tevődik össze? Sokrétű elemzés után úgy gondoltuk, ki tudjuk használni azt, az egyébként hátrányos helyzetünket, hogy nincs hagyományos, egyoldalú — merev — termelési szerkezetünk. Mi azokat a várakat igyekszünk meghódítani, amelyekre még nem akadt vevő. Az 1200 hektáros földterületünkön a-két éve Szalkszentmártonban megépült, nagy kapacitású keverőnk alapanyagának egy részét termeljük meg. Nem is akárhogy: a búza 6,8 tonnát, az őszi árpa 5,6 tonnát fizetett. Mindezt nagyon alacsony önköltséggel, ami egyértelműen a fantasztikusan jól összehangolt terület- és eszközarányoknak köszönhető. A három megye területén háztáji integrációt folytatunk. Egy év alatt megháromszoroztuk a vágómarha-, megkétszereztük a hízósertés-értékesítést. — Újonnan alakult állami gazdaságként önök is rákényszerültek ipari és szolgáltató tevékenységre? — Természetesen. Van építőipari üzemünk, 50-60 millió forintos árbevétellel; szerelőipari részlegünk, amely víz- és gázszereléssel, valamint szigeteléssel foglalkozik; épülettervezőink, kis nyomdánk, Budapesten önálló külkereskedelmi joggal rendelkező vállalkozási irodánk, szoftvereket készítő számitógépeseink, számítástechnikai eszközöket forgalmazó egységünk, sőt .fénymásoló és cipőjavító vállalkozásunk. — Mit mutat a tavalyi mérlegük? — 1988-ban az állami gazdaság nettó árbevétele 814 millió, az üzemi termelési érték 544 millió forint volt. Hatékonysági mutatóink elfogadhatóak: árbevétel-arányos nyereségünk megközelíti az 5 százalékot. Mindezt úgy, hogy egy dolgozónk tavaly átlagosan 59 ezer forint nyereséget termelt. A vállalat nem a szokványos mezőgazdasági üzemre jellemző magatartást folytatta, hiszen a pénzszűkítő politika ellenére a termelés nagyságát megkétszereztük, amihez természetesen meg kellett teremteni a feltételeket. — Milyen a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság jövőképe? — A lehetőségekhez mérten megpróbáljuk szépnek látni. Persze, hogy a képből valóságot tudjunk teremteni, sok mindent meg kell oldani. Nem csak házon belül. Például igen időszerű lenne, ha felismernénk azt, hogy a magas genetikai érték olyan érték, amit meg kell fizetni, a jövő érdekében. A piac minőségi termék iránti igénye ki kellene kényszerítse a tenyésztés megbecsülését. Amit mi megtehetünk, megtesz- szük. Igyekszünk a szolgáltatásainkat magas színvonalra emelni, annak ellenére, hogy e tevékenység hatékonysága messze elmarad a vállalat átlagos hatékonyságától. Elsőrendűnek tartjuk és ösztönözzük továbbra is a különböző vállalkozási formák kialakítását a gazdaságon belül. Az új társasági törvény adta lehetőség kereteit a legnagyobb mértékben kihasználjuk. Az eddigi eredményeinkben meghatározó volt az érdekeltségi rendszer, amit évről évre továbbfejlesztünk és egyre inkább dolgozóink alkatára szabjuk. Gál Eszter ÚJ AKRILGYAR \ Ausztráliában jártam (2.) Ahol ismeretlen a borravaló i Maradjunk még egy. kicsit Melbume-ben, és ejtsünk néhány szót ismét a közlekedésről és a boltokról. Nos, az ottani járműpark márkáit szinte nem is lehet felsorolni. Az amerikai, japán, NSZK-, svéd és ausztrál gyártmányú autók mellett találkoztam egy parkolóban egy viharvert Skoda S 100-as kocsival, másutt a 120-as típusból is láttam néhányat. A Lada viszont már betört a nyugati autók közé. A Szamarát és a Nivát két helyen is árusítják, az egyik kereskedésben sikerült rövid tájékoztatást is kapnom ezekről a kocsikról. Két éve vásárolhatják az ausztrálok ezeket a típusokat, s mint az üzlet vezetője elmondta: havonta átlag húsz Szamara és több mint tíz Niva talál gazdára. A garanciális szervizt is ők végzik, és örömmel hallottam, hogy a tartalék alkatrészek dobozain — főleg az elektromosokén — sokszor olvasható a Hungary jelzés. Azt is megtudtam, hogy ebben az évben egy új típusú, ötajtós Szamara árusítására is sor kerül. Melboume-ben igen sok, de minden kisebb városban is legalább néhány új és használt autót árusító kereskedés található. Minden üzemanyagtöltő állomáson két-három állásos javítóműhelyt rendeztek be a gyors és pontos munkára. Borravaló nincs, el sem fogadnák. A városi forgalomban elég sok kis robogó akad, és sokszor találkoztam hatalmas japán motorcsodákkal is. Melbourne déÜ részét sok-sok kilométeren át övezi a tenger, itt és ahol csak folyó és tó van, rengeteg a motorcsónak. Az is érdekes volt, hogy Mel- bourne-ben két olyan hatalmas repülőtér is van, ahonnan magán- és bérelhető repülőgépek, helikopterek százai emelkednek nap mint nap a magasba. Az ottani közlekedésről még azt is el • A motorcsónakok ilyen kis lagúnákon állomásoznak. • A Niva ponyvás kivitelben is kapható. kell mondani, hogy európai autós részére — kivéve az angolt — kissé szokatlan a bal oldali haladás. A jobbkormányos, jórészt automata gépkocsik vezetését, a mienkkel ellentétes előzési, kanyarodási szabályokat azért elég hamar meg lehet szokni. • Részlet a sziklamezőből, amely érdekes természeti látványosság. Melbourne-ben volt a szálláshelyünk, innen indulva egy- vagy többnapos kirándulásokon ismerkedhettünk meg Victoria állam néhány nevezetességével. A nyolchengeres, 5 ezer köbcentiméteres, automata, benzin- és gázüzemű Holden a három hónap alatt több mint ötezer kilométert tett meg velünk a gondosan karbantartott, széles utakon. Arról még nem szóltam, hogy a gépkocsik jó része benzin- és gázüzemű, a töltőállomásokon külön kútoszlopnál lehet tankolni a benzinnél jóval olcsóbb gázt. A Holdennal például. hat dollár értékű gázzal mentünk ugyanannyi kilométert, mint 15 dollár értékű benzinnel. Az egyik kirándulás alkalmával eljutottunk a Melboume-től mintegy 140 kilométerre lévő Phillip Island szigetére, amely a fővárosiak kedvelt üdülőhelye. Az ottani kínai vendéglőben Sj általam csak végignézett — vacsoráról, amelynek tíz fogása között kagylók, rákok, polipok, mézes mártással leöntött sült csirke, valamint sült banán, fagylalttal is szerepelt, inkább nem is írok. Annál többet érdemel a sziget legfőbb — mondhatjuk úgy is, hogy nemzetközi — látványossága, a „pingvin- parádé”. Az itt élő sok-sok ezer pingvin kora hajnaltól késő estig kinn tölti az időt élelemszerzéssel a tengeren, majd alkonyaikor elfoglalja éjjeli szállását, a sziget dimbes-dombos, alacsony bozóttal fedett oldalán. Itt van a költőhelyük, fiókáik is itt látják meg a napvilágot. Ennyi az egész, de mégsem ennyi. Élelmes ausztrálok rájöttek arra, hogy ebből is lehet dollárt csinálni. A pingvinek útvonalának kezdetén építettek egy hatalmas csarnokot, mondani sem kell, hogy ebben étterem, különböző-emléktárgyakat árusító boltok stb. találhatók. A csarnokból mintegy négy méter széles, karfákkal ellátott deszkahíd vezet a tenger szélével párhuzamosan, annak kanyarulatait követve, mintegy 800 méter hosszan, addig a pontig, amelyen túl már nincs a parton bozót. Az enyhén hullámzó habokból egymásután ugrottak a fövenyre a frakkos madarak, s tollaikat rendezgetve vártak egymásra. Amikor negyven-ötven összegyűlt, egy közülük elindult és a többi szépen, libasorban totyogott utána a part felé. A hídig az ötvenmétemyi távolságot így tették meg, majd a deszkák alatt szétszéledve keresték meg fészkelőhelyüket. A reflektorok fényében igen jól láthatók a madarak, amikor pedig a híd alatt bújnak át, szinte meg is lehetne simogatni őket. A hídon a kivonulás alatt általában este nyolctól kilenc, fél tízig hullámzik a tömeg. Melboume-ből a költés—kivonulás idején esténként rendszeres autóbusz-járatok hozzák-viszik a kíváncsiskodókat, akik nemcsak az utazási költségeket, hanem a meglehetősen borsos belépti dijat is szívesen megfizetik. A focipálya nagyságú parkolóhelyen azon az estén negyvenhárom hatalmas autóbuszt számoltam meg, a sok száz személygépkocsi megszámlálására már nem volt időm. Opauszky László (Folytatßik) Az idén ötmilliárd forint értékű terméket állít elő a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár, ahol most jelentős beruházást hajtanak végre. A Du Pont amerikai cég technológiája alapján a Simon Carves angol mérnöki iroda közreműködésével új, akrilfonal gyártására alkalmas üzemet létesítenek. Az új gyár elkészülte után — 1990 második félévétől — évente mintegy 30 000 tonna akrilfonalat szállítanak a hazai piacra. (MTI-fotó) SMHI