Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

2. • PETŐFI NÉPE • 1989. március 25. / Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Március 29-ére összehívták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését. A testület a Politikai Bizottság javaslata alapján kialakítja állás- foglalását a politikai nyilvánosság fejlesztéséről és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről, valamint a párt sajtópolitikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről. A téma előadója Berecz János, a KB titkára lesz. E kérdések megvitatása azért vált szükségessé, mert az 1988. májusi pártértekezlet nyomán jelentős változások zajlanak a politikai nyilvánosság fórumain és a tájékoztatáspoliti­kában is. Az MSZMP véleménye szerint a politikai intézmény- rendszer demokratizálásának nélkülözhetetlen feltétele a politikai nyilvánosság és a tájékoztatáspolitika reformja. A jelenleg hatá­lyos sajtótörvény jelentős része ma már nem felel meg az időköz­ben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változásoknak. A politi­kai gyakorlat is sok vonatkozásban eltér a törvény eredeti inten­cióitól. Ez indokolttá teszi a sajtótörvény felváltását egy új tájé­koztatási törvénnyel. A Központi Bizottság Lukács Jánosnak, a KB titkárának előter­jesztésében jelentést hallgat meg a politikai rendszer reformja pár­ton belüli vitájának tapasztalatairól, és állást foglal a témát érintő néhány időszerű kérdésben. A Központi Bizottság elé kerülő jelen­tés javasolja a testületnek, hogy a párt tagjainak és szervezeteinek észrevételeit figyelembe véve módosítsa a korábbi, február 10— 11-ei ülésén e témában kialakított és pártvitára bocsátott állásfog­lalás-tervezetét. A tanácskozás harmadik napirendi pontjaként Lukács János tájékoztatja a testületet a KISZ XII. kongresszusának előkészíté­séről. Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy az ifjúság cselekvő rész­vétele, alkotó közreműködése nélkülözhetetlen a társadalmi meg­újuláshoz. A fiatalok élet- és munkakörülményeinek javításában érdemi változást csak a következetesen végigvitt gazdasági, politi­kai reformok hozhatnak. E célok érdekében az MSZMP-nek ifjú­ságpárti programra, s ennek keretében új ifjúságpolitikára van szüksége. A politikai verseny megköveteli a párt és ifjúsági szerve­zetei — korábbinál — szorosabb együttműködését. Az együttmű­ködés az értékek azonosságára, a közös politikai érdekekre épül és közös tevékenységgel valósul meg. A Központi Bizottság tájékoztatást kap a március 15-.ei ünnep­ségekről, az MSZMP nemzetközi tevékenységének néhány leg­utóbbi fontos eseményéről, valamint a Politikai Bizottság javasla­ta alapján dönt a Lukács György-alapítvány létrehozásáról. A Központi Bizottság Grósz Károlynak, a párt főtitkárának előterjesztésében személyi kérdéseket is megtárgyal. (MTI) • • Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács pénteki ülésén jóváhagyólag tudomásul vette Németh Miklós kormányfő beszá­molóját a hágai környezetvédelmi konferenciáról. A kormány áttekintette az Országgyűlés márciusi ülésszakának tapasz­talatait, s meghatározta az ezzel összefüggő tennivalókat. A Minisztertanács megtárgyalta a bizalmatlansági és bizalmi indítvány szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. A kormány megvitatta az országos közúthálózat fenntartásának és fej­lesztésének lehetőségeit, és elemezte pótlólagos források bevonásának módját. A Minisztertanács létrehozta a kormány mellett működő Tudománypoli­tikai, valamint Gazdasági Kollégiumot. KORMÁNYSZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ Bizalmatlansági indítvány— száz képviselő A Minisztertanács ülését követően Marosán György szóvivő tájékoztatta a hazai és a külföldi újságírókat a kor­mány előtt szereplő napirendi pontok­ról. Emlékeztetett arra, hogy a minisz­terelnök a kormány nevében bejelen­tette a népszavazás lehetőségének vizs­gálatát. A testület úgy határozott, hogy — a kormányfő parlamenti ígéretének megfelelően — elkészíti, s előrelátható­lag júniusban benyújtja az Országgyű­lésnek a bős—nagymarosi beruházás köitségvetési helyzetéről, a vizerőmű- épitéssel kapcsolatos népszavazás felté­teleiről, annak nemzetközi és egyéb összefüggéseiről szóló tájékoztatót. Addig csak olyan munkálatokat lehet végezni, amelyek nem járnak visszafor­díthatatlan változással. A kormány tárgyalt az autópálya­használati díj bevezetéséről is — jelen­tette be Marosán György. Felhívta a figyelmet arra, hogy az országos közút­hálózat műszaki állapota a nyolcvanas évek eieje óta fokozatosan romlik; a szűkös költségvetési források nemcsak a fejlesztésre, de a karbantartásra sem elegendőek. Ezért a kormány keresi a lehetőséget a további romlás megaka­dályozására, ugyanakkor felvetődött az úgynevezett címkés autópályahasz­nálati díj bevezetése. E pótlólagos forrást — elkülönített keretként — csak az utak állapotának javítására és fejlesztésére lehetne fel­használni. A testület úgy döntött, hogy ismételte^ és sürgősen meg kell vizsgál­ni a forgalommal arányos finanszíro­zást szolgáló útalap létrehozását. Két új testületet is létrehozott pénteki ülésén a Minisztertanács. A Tudomá­nyos Kollégium—Pozsgay Imre állam- miniszter elnökletével—a kormány tu­dománypolitikájának összehangolását segíti,’-átfogja a kutatás, a fejlesztés, a felsőoktatás, valamint a műszaki fej­lesztés összefüggő területeit; véleményt nyilvánít, javaslatot tesz a hatáskörébe tartozó kérdésekben. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes vezeti a Gaz­daságpolitikai Kollégiumot, amelynek működése nincs kötött formához kötve, nincsenek állandó tagjai, s tevékenysége nem érinti a miniszterek döntési jogát, felelősségét. Feladata a gazdaságpoliti­kai kérdések előkészítése, a tárcák kö­zötti egyeztetés segítése. Végül Marosán György bejelentette: . a Minisztertanács megvitatta a bizal-. matlansági indítvány és a bizalmi szava­zás szabályozásához szükséges törvény- javaslat tervezetét. Kifejtette: ez a tör­vény is fontos lépcsőfokot jelent a jogál­lamiság felé vezető úton. A bizalmi sza­vazás az'Országgyűlés és a kormány vi­szonyában olyan különleges jogintéz­mény, amely egyszerre fejezi ki a kor­mány önállóságát az államélet operatív irányításában, illetve a Parlamentnek való alárpndeltségét és felelősségét. E témához kapcsolódva Borics Gyula igazságügyi államtitkár hangsúlyozta: a bizalmi szavazás és a bizalmatlansági indítvány intézménye a magyar jogfej­lődésben 1945 óta nem létezett. Az államtitkár a tervezet leglényege­sebb elemeit sorolva kiemelte: amennyi­ben száz képviselő jelzi, hogy nincs meg­elégedve a kormány munkájával, bizal­matlansági indítványt terjeszthet elő. Utalt arra, hogy a kormány ülésén felve­tődött: ki kell mondani, hogy az or­szággyűlési képviselők egyharmada vet­heti fel a bizalmi kérdést, s leghamarabb öt nap múlva, legkésőbb harminc napon belül meg kell tartani az elképzelések szerint titkos bizalmi szavazást. Ez vo­natkozik a kormány valamelyik tagjá­val szembeni indítványra is. Ugyanak­kor, amennyiben a kormány úgy érzi, hogy a testülettel vagy a miniszterelnök személyével szemben megcsappant a bi­zalom, a kormány elnöke is kérhet bizal­mi szavazást. Az Országgyűlésnek a mi­niszterelnökkel szembeni bizalmatlan­sága az egész kormányt érinti, s a szava­zás eredményétől függően új kormányt kell választani a törvényhozó testület­nek. A választásig — bizonyos megkö­töttségekkel — ügyvivő kormányként működik az előző. Kormánytag eseté­ben az új miniszter megválasztásáig az államtitkár látja el a funkciót. Újdon- ság, hogy mostantól a miniszter megbí­zása alapján miniszterhelyettes is helyet foglalhat az Országgyűlés ülésszakán az első padsorban — a miniszter helyette­seként. Ezt követően az újságírók kérdéseire válaszolt Borics Gyula. A Magyar Hír­lap munkatársa arról tudakozódott, hogy a bizalmatlansági indítvány elfo­gadása, illetve a kormány esetleges le­mondása esétén ki fogja kijelölni az új miniszterelnököt. Az új alkotmány megalkotásáig és el­fogadásáig a jelenlegi eljárási rend lesz érvényben, nevezetesen az, hogy a Haza­fias Népfront tesz javaslatot a kormány elnökére és a kormány tagjaira. Utána az Országgyűlés dönt. Az új alkotmány szerint majd a köztársasági elnök jogkö­rébe tartozik a miniszterelnök kijelölése —válaszolta Borics Gyula. A Népszava munkatársa megkérdez­te: nem jelent-e ellentmondást, hogy a miniszterelnök megválasztja a minisz­tereit, majd az Országgyűlés az egyes miniszterekkel szemben is benyújthatja a bizalmatlansági indítványt. Második kérdése arra vonatkozott, hogy amennyiben az interpellációra adott válasz nem elégíti ki a képviselőket, felvetődik-e a bizalmi kérdés. Ha egy jelentős kérdésben nem fo­gadja el az Országgyűlés a miniszter válaszát, két eset lehetséges: vagy a parlament veti fel a bizalmatlansági in­dítványt, vagy pedig a miniszter vonja le a konzekvenciát és bizalmi szavazást kér személyével kapcsolatban. Addig, amíg az új alkotmány életbe nem lép, törvényben fogják szabályozni, mi tör­ténjék akkor, ha a miniszterelnök nincs megelégedve a miniszterével, és le akar­ja váltani — felelte az államtitkár. Az Austria Press tudósítója afelől tu­dakozódott, hogy a parlamenti bizott­ságok mikor kapnak nagyobb szerepet a szakminiszterek kiválasztásában. * Borics Gyula annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy ä jövőben a par­lamenti bizottságoknak sokkal na­gyobb szerepük lesz a kormánytagok ki­nevezésében, mint amekkora most van. A Tv-Híradó munkatársának kérdé­sére válaszolva leszögezte: az alkot­mány 33. paragrafusának 3. bekezdése — amennyiben elfogadják — a követ­kezőképpen fog alakulni: a minisztert az Országgyűlés üléseirf az államtitkár vagy az általa megbízott miniszterhe­lyettes helyettesíti. A Magyar Távirati Iroda munkatár­sa a bős—nagymarosi beruházással kapcsolatos munkálatok visszafordít­hatatlanságának értelmezését firtatta. Marosán György válaszában emlé­keztetett arra, hogy a miniszterelnök az Országgyűlésen bejelentéseket tett a vízlépcső építésével kapcsolatban, s ezeket a bejelentéseket később nem egészen pontosan idézték, illetve sokan félreértelmezték. A Minisztertanács pénteki ülésén pontosította és megfo­galmazta, hogy a további munkálato­kat illetően visszafordíthatatlan válto­zásokat kiváltó tevékenységet''ne vé­gezzenek. A UPI tudósítója arról tudakozó-, dott, hogy a népszavazásról szóló tör­vényjavaslatot mikor terjesztik a parla­ment elé. • A népszavazásról szóló törvényja­vaslat és a bős—nagymarosi vízlépcső ügyében tartandó esetleges népszava­zás kérdése egy időben kerül a parla­ment elé. Az Országgyűlés idei munka­terve szerint erről a témáról júniusban tárgyalnak a törvényhozók — mondot­ta Marosán György. GRÓSZ—GORBACSOV TALÁLKOZÓ Csaknem négyórás tárgyalás Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) bővítésére azokkal az új lehetőségek­kel, amelyeket a két országban zajló szocialista megújulás és a reformfolya­mat jelenthet, illetve amelyeket az egy­más sikerében való érdekeltség adhat. A szovjet partnerek megértéssel fogad­ták a kölcsönös gazdasági kapcsolatok korszerűsítésében megfogalmazott ma­gyar igényt. Megállapodtak: tanulmá­nyozni fogják, miként lehet korszerűbb kereskedelmi elszámolási rendszerre áttérni. Ennek lényege a világpiaci ára­kon, dollárban történő elszámolás len­ne. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a KGST-ben mélyreható változtatások­ra van szükség. Gorbacsov kiemelte: minden olyan magyar javaslatnak szö­vetségesei, támogatói lesznek, amely a szervezet átfogó reformjára irányul. Egyetértettek a Varsói Szerződés kor­szerűsítésének szükségességében is. Egyértelmű közös álláspontként fogal­mazódott meg ugyanakkor: a mai világ realitásai miatt — bár a nemzetközi életben jelentős kedvező változások történnek — még szükség van a két katonai, politikai szervezetre. Ennek kapcsán szó esett a semleges­ség kérdéséről'is. A szovjet fél nemzet­közi. tapasztalatokra hivatkozva úgy vélekedett: a mai politikai viszonyok között nincs realitása egyik tagállam semlegességének sem. Arra azonban szükség van, hogy demokratikusabbá, korszerűbbé tegyék belülről politikai, katonai szövetségüket, a külvilágnak pedig azt a készséget demonstrálják, hogy előre kívánunk haladni a két ka­tonai szervezet egyidejű felszámolásá­nak irányában. A szűk körű pártfőtitkári találkozón magyar részről Thürmer Gyula, a főtit­kár külpolitikai tanácsadója, szovjet részről pedig Georgij Sahnazarov, a KB osztályvezetője volt jelen. A Kremlben folytatott megbeszélés után Mihail Gorbacsov ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Ezen ma­gyar részről jelen voltak Grósz Károly «kíséretének tagjai: Major László, az MSZMP KB irodájának vezetője, a párt szóvivője és Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója. Szovjet részről Nyikolaj Rizskov mi­niszterelnök, Alekszadr Jakovlev, az SZKP KB titkára és Eduard Sevardna- dze külügyminiszter, valamennyien a Politikai Bizottság tagjai vettek rész. — A Mihail Gorbacsow^l. folytatott tárgyalásunk során egyetlen olyan kér­dés sem volt, amelyben véleményelté­rést vagy érdekellentétet tapasztaltunk volna — hangsúlyozta Grósz Károly, aki hazautazása előtt nemzetközi sajtó- konferencián összegezte moszkvai munkalátogatásának tapasztalatait. Kiemelte, hogy a megbeszélések ta­núsága szerint is magas színvonalú és igényes az együttműködés politikai té­ren a két ország között. Hozzátette ugyanakkor, hogy a gazdasági kapcso­latokról ez nem mondható el, még nem használtuk ki a gazdasági együttműkö­désben, annak korszerűbb formáiban rejlő lehetőségeket. Rövid bevezető nyilatkozatában az MSZMP főtitkára elmondotta: megköszönte vendéglátó­jának, hogy a Szovjetunióban élő ma­gyar nemzetiség mind nagyobb támo­gatást kap sajátos arculatának, kultú­rájának, hagyományainak megőrzésé­hez, ápolásához, gyarapításához. Kérdésekre válaszolva Grósz elmon­dotta, hogy az utóbbi hetekben az ér­deklődés középpontjába került az eset­legesjövőbeni magyar semlegesség kér­dése. Ennek kapcsán leszögezte: állás­pontunk nem változott, mindkét kato­nai tömb egyidejű felszámolásáért küz­dünk, s ha ez 'megtörténik, akkor a semlegesség már nem is lesz kérdés. A többpártrendszer magyarországi bevezetésével kapcsolatos kérdésre vá­laszolva kifejtette: hazánkban a sokszí­nű érdekek megjelenítésére politikai pártok szerveződése útján van társa­dalmi igény; ki kell tehát elégíteni ezt az igényt. Ä pártfőtitkár hozzáfűzte: a politikai struktúra felépítésé, alakítása természetesen minden országnak bel- ügye. A magyar vezetés azért érez fele­lősséget, hogy a magyar nép érdekeit szolgálja a lehető legjobban. Személyes meggyőződését fejezte ki, hogy az egy- pártrendszer—többpártrendszer kér­dése néni'a legfontosabb a demokrácia kiteljesítése, valóságos gyakorlása szempontjából. Arra a kérdésre vála­szolva, hogy az MSZMP vezetését va­jon ellenzéki pozícióban is vállalná-e Grósz Károly, kiemelte: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt az elkövetkező időszakban a politikai küzdőtéren is ki fogja vívni magának a vezető szerepet. „En tehát a győztes párt pozíciójára készülök, nem ellenzéki pozícióra”. Az újságírók kérdéseire válaszolva szólt arról is, hogy a tárgyalásokon érintették a magyar múlt értékelésének néhány kérdését. Megállapodtak ab­ban, hogy a szovjet illetékesek betekin­tést engednek magyar történészeknek azokba a fontos dokumentumokba, amelyek tanulmányozása révén ponto­sabb képet lehet majd kapni az 1956 zűrzavaros napjaiban történtekről. KÜLÜGYI SZÓVIVŐI ÉRTEKEZLET Visszautasítjuk a román vádaskodást! " (Folytatás az 1. oldalról.) A külügyminiszteri tárgyalások so­rán a két fél áttekinti a nemzetközi helyzet alakulását és kapcsolataink fej­lesztésének lehetőségeit. A külügymi­niszterek aláírják a két ország műszaki­tudományos együttműködéséről szóló egyezményt, valamint egy jegyzőköny­vet a két külügyminisztérium együtt­működéséről. Villányi Miklós pénzügy- miniszter és Cső Ho Dzsung aláirják a kettős adóztatás elkerüléséről szóló kormányközi megállapodást. Komo- róczki István emlékeztetett arra, hogy a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvétele, a nagykövetek kölcsönös akkreditálása 1989. február 1-je óta kapcsolataink lendületesen fejlődnek, tükrözve az országainkban egymás iránt meglévő érdeklődést és együttmű­ködési szándékot. A szóvivő rámuta­tott arra is, hogy a nemzetközi közvéle­mény széles körben üdvözölte hazánk és a Koreai Köztársaság közötti kap­csolatfelvételt, mint a nemzetközi reali­tások elismerésére, a nemzetközi hely­zet kedvező folyamatainak erősítésére irányuló lépést. A szóvivő ezután az Uruguayi Keleti Köztársaság külügyminiszterének ma­gyarországi látogatásáról szólt. El­mondta, hogy dr. Luis Barrios Tassano az európai szocialista országokban tett látogatásának befejező állomásaként március 30-án érkezik Budapestre. Ko- moróczki István hangoztatta, hogy ál­lamközi kapcsolataink rendezettek, szerződéses alapjai — a latin-amerikai országok viszonylatában — a leghosz- szabb történelmi múltra tekintenek vissza. Nagyra értékeljük, hogy a de­mokratikus uruguayi kormány példa­mutató bánásmódban részesíti az ott élő, viszonylag nagy létszámú magyar bevándorló közösséget, amit a két nép közötti barátság és együttműködés fontos tényezőjeként tart számon. Az uruguayi kormány aktív és nyitott kül­politikát folytat, alkotó szerepet játszik a közép-amerikai regionális válság megoldásában, így álláspontunk a nemzetközi kérdésekben rehdkívül ha­sonló vagy közelálló. A Külügyminisztérium szóvivője az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága genfi ülése kapcsán emlékeztetett arra: a bi­zottság határozatában aggodalmának adott hangot a román kormány úgyne­vezett településrendezési politikája mi­att, amely erőszakos áttelepítésekkel jár, érinti a régi hagyományokat és vég­rehajtása az emberi jogok további meg­sértéséhez vezethet. A Horn Gyula kül- ügyminisztériumi államtitkár által Genfben kifejtett magyar álláspont a nemzetközi diplomáciában szokatlanul indulatos román reagálást váltott ki. A súlyos román vádak szerint a ma­gyar revizionizmus nem újkeletű, a náci Németország támogatásával 1940-ben egyszér -örár „elszakította” Eszak- Erdélyt, s akkor a magyarok ott „számtalan atrocitást” követtek el. A magyarok Nagy-Magyarországról álmodoznak, amit számukra a Habs- burg-trónörökös jelképez. Szerintük amilyen heves, olyannyira hazug kam­pányt folytatunk a közvélemény tájé­koztatására támaszkodva. Románia képviselőinek alaptalan és rosszindulatú támadásai kapcsán a magyar Külügyminisztérium ismétel­ten szükségesnek tartja leszögezni: ha­zánk maradéktalanul betartja a nem­zetközi megállapodásokból fakadó kö­telezettségeit, beleértve a határok sért­hetetlenségét, a területi integritást; az ezzel összefüggő magyar álláspontot számtalanszor nyilvánosan is kifejezés­re juttattuk — hangoztatta a szóvivő. A románellenes szándékokat és célokat feltételező állításokat a közvélemény rosszhiszemű megtévesztésére irányuló kísérletként, egy Európában már túl­haladott, rossz emlékű korszak felidé­zéseként értékeljük, ezért azokat a leg­határozottabban visszautasítjuk. A ro­mán vádaskodásokkal ellentétben a Magyar Népköztársaság kormánya normális együttműködésre törekszik Romániával. Annak érdekében lép fel, hogy a Romániában élő csaknem két­millió lelket számláló magyarság ősei földjén maradjon, nyelvét, kultúráját, hagyományait megőrizve ott találja meg boldogulását, összekötő szerepet tölthessen be a két szomszédos ország kapcsolatában. Ugyanilyen küldetést szánunk a: magyarországi románság­nak is, akik identitásának megőrzését a magyar kormány nem kis anyagi ál­dozatokkal segíti. Arra a Genfben elhangzott román állításra reagálva, hogy Magyarorszá­gon a román nemzetiségű kisebbség felszámolásá folyik, az illetékes főosz-, tály vezetője március 22-én jegyzéket nyújtott át a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövetének. A jegyzék kifejezi a magyar kormány hajlandóságát, hogy román megkere­sés esetén kész tájékoztatást adni, illet­ve kétoldalú tájékoztatót tartani a ma­gyarországi román kisebbség helyzeté­ről. Határozott álláspontunk, hogy semmiféle tárgyaláson nem lehet meg­kerülni a romániai magyarságot érintő kérdéseket! Amikor érdekeik védelmében szó­lunk, azt is le kell szögeznünk, hogy sorsuk jobbra fordítását nem az ott élő románság és más Gépcsoportok ellené­re, hanem a közös érdekeknek megfele­lően, velük együtt látjuk megvalósítha-, tónak. A tárgyalások megkezdését a román fél azonban előfeltételekhez kö­ti. Ezt elutasítjuk, az előfeltételek nél­küli tárgyalások megkezdésére viszont bármikor készen állunk. A szóvivői nyilatkozatokat követően a sajtó képviselőit elsősorban a magyar —román kapcsolatok alakulása foglal­koztatta. Az egyik újságíró az iránt érdeklődött, hogy volt-e egyáltalán po­zitív eleme a román képviselő genfi fel­szólalásának. Egyetlen ilyen volt, ame­lyet üdvözlünk is: a román képviselő konkrétan felvetette a hazánkban élő román kisebbség helyzetét, mint olyan kérdést, amely szerepet játszik a két ország közötti kapcsolatokban. A szó­vivő egy másik kérdésre valósnak mondta azt a hírt, amely szerint márci­us 15-én a román hatóságod a bukares­ti magyar nagykövetség utcai vitriné­ből bevétették az oda kifüggesztett Nemzeti dal szövegét. A román követe­lés nagy megdöbbenést és értetlenséget váltott ki, amelyet egy korábbi rende­letre hivatkozva adtak ki. E rendelet a Romániában működő diplomáciai képviseletek propagandatevékenységét szabályozza. A román lépést diplomá­ciai úton is szóvá tettük, mert az meg­ítélésünk szerint ellenkezik a két ország közötti kapcsolatokkal, súlyosan sérti a magyar nemzeti érzéseket. Az Európai Tanács valóban fontoló­ra vette Magyarország és Lengyelor­szág megfigyelői státusának megadá­sát — mondta egy újabb kérdésre a szóvivő. A tanács vizsgálódása teljes egészében egyezik a mi érdekeinkkel, eddigi törekvéseinkkel, ezért csak üd­vözölni tudjuk azt. Tajvan és Magyar- ország között nincsenek hivatalos kap­csolatok, nincs olyan szándékunk, hógy Magyarországon bármiféle tajva­ni hivatalos képviselet létesítését enge­délyeznénk — közölte egy további kér­désre. A gazdasági kapcsolatoktól vi­szont nem zárkózunk el, ennek része­ként továbbra is elképzelhetőnek tart­juk tajvani üzletemberek beutazását, illetve magyar kereskedők tajvani láto­gatását. A magyar—izraeli kapcsola­tokról tudakozódó kérdésre válaszolva emlékeztetett arra, hogy érdekképvise­leti hivatal működik Tel-Avivban, illet­ve Budapesten. A diplomáciai kapcso­latok felvétele politikai terveink között szerepel-, ez azonban nem várható a közeljövőben. Szoros összefüggésben áll a közel-keleti rendezés megoldásá­val kapcsolatos tárgyalásokkal is. Nem zárta ki azonban a szóvivő, hogy a két kormány között a nem távoli jövőben tárgyalások kezdődjenek e kérdéskör­ről, illetve a kapcsolatok magasabb szintre való emeléséről. A magyar diplomáciát érintő továb­bi kérdésekre válaszolva a szóvivő kö­zölte: Chilével nem szakítottuk meg, ellenben szüneteltetjük a diplomáciai kapcsolatokat. Konzuli kapcsolatok létesíthetők anélkül, hogy az érintené a diplomáciai viszonyt. Ä Vatikánnal 1945 áprilisában szűnt meg a diplomá­ciai kapcsolat. Ennek ellenére rendsze­resek a találkozók a Magyar Népköz- társaság Rómába utazó vezető képvi­selői, illetve a Budapestre látogató ma­gas rangú vatikáni képviselők között. Pozsgay Imre államminiszter mostani látogatása is arra enged következtetni, hogy e kapcsolatok további normalizá­lását, esetleg magasabb politikai szint­re történő emelését tervezzük. Ennek sorába jól illeszkedhet majd a pápa ter­vezett magyarországi látogatása. A Vatikán esetében sem tartjuk kizárt­nak, hogy a diplomáciai szintű politi­kai kapcsolatfelvétel a 90-es években megtörténik. Az egyik újságíró arról tudakozó­dott, hogy külföldi személyiségnek adományozott magyar kitüntetést mi­lyen határozat alapján lehet visszavon­ni, illetve történt-e már ilyen eset. A szóvivő rámutatott, hogy egy kitün­tetésről mindig valamilyen fórum dönt, bizonyára ha valaki ezt kezdeményez­né, a kérdést megvizsgálnák, s nem tar­totta kizártnak, hogy ilyen jellegű ál­lásfoglalást hoznának. Konkrét sze­mély, illetve kitüntetés megjelölése nél­kül ennél határozottabb válaszra nem vállalkozott a szóvivő. A kabuli nagy- követség vezetője, Golub Mihály — a nagykövetség teljes személyzetével együtt — Magyarországon tartózko­dik — közölte Komoróczki István. A nagykövetség épületét és annak be­rendezéseit az ott tartózkodó iráni ügy­vivő vigyázza. Magyar állampolgárok nem tartózkodnak Afganisztánban. Afganisztán hivatalosan nem kereste meg Magyarországot azzal, hogy nagy­követünk tétjén vissza Kabulba. A szóvivő cáfolta, hogy a napokban tartott magyar—palesztin tárgyalások során elhangzott bejelentést — amely szerint Magyarország kész lenne köz­vetítő szerepet vállalni a nemzetközi békekonferencia összehívása érdeké­ben — a sajtó elhallgatta volna. Vége­zetül szólt arról, hogy április 18. és május 13. között Londonban rendezik meg azt az információs fórumot, ame­lyen alapvetően az újságirók munka- körülményeivel, az információcserével és a távközlés szakkérdéseivel foglal­koznak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom