Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. március 20. • PETŐFI NÉPE • 5

Tőkéstársakat kereső iparvállalatok

Több mint 40 iparvállalat szerepel azon a listán, amelyet a kormányzat állított össze az érintettek közreműködésével a nagyobb arányú külföldi tőkebefektetések elősegítésére. Jelenleg ugyanis csak mintegy 300 millió dollárra tehető a vegyes vállalatokba bevont külföldi tőke, ennek azonban a többszörösére lenne szükség. Az összeállított és azóta széles körben vitatott listát jó néhány helyen a magyar iparvállalatok kiárusításának tartják, mások viszont támogatják a kezdeményezést, s még azt sem tartják kizártnak, hogy vállalatuk egy-egy üzemét vagy akár az egész gyárat eladják. Az MTI munkatársai néhány fővárosi és vidéki vállalatnál érdeklődtek: miként vélekednek a tőkeszerzés ezen formájáról, és milyen saját elképzeléseik vannak.

ORSZÁG, MEGYE, VÁROS ÉRDEKE

• Szabadkcmcnyes konyha a szalks/entmártoni múzeumban. Talán nem lenne szentségtörés, ha itt megfőzhetnék s a szomszédos ivóban elfogyaszthatnák a vendégek a tájjellegű ételeket. (Walter Péter felvétele)

Felső-Kiskunság: Bugac vetélytársa?

A Szerszámgépipari Művek vezetői jó előre egyeztették elképzeléseiket az iparvezetéssel, így a vállalat „eladásáról” szóló hírek nem lepték meg az ott dolgozókat, nem Váltott ki feszültséget körükben. Abból indultak ki, hogy a SZIM idei rendelésállománya csak a kapacitás 35-40 százalékát fedezi, s ennek egyik legfőbb oka, hogy kontingensek csökkenése miatt fokozatosan kiszorulnak a szocialista piacról. Igaz, a konvertibilis export tavaly 900 millió forintnyi volt, 10-13 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, s az idén is 8-10 százalékos növekedéssel számolnak, de összességében a vállalat termelése csökken. Már a múlt évben is félmilliárd forinttal kevesebb értékben állítottak elő szerszámgépet, mint 1987-ben, amikor a teljes termelés csaknem 5 milliárd forint volt. Erőfeszítéseket tesznek új piacok szerzésére, így nemrég 60 esztergagépet adtak el egy amerikai cégnek 4-4,5 millió dollárért. Ez jelzi, hogy a vállalat jelentős szellemi kapacitással rendelkezik, de mint mondják, fejlesztési lehetőségeik igencsak korlátozottak. Ráadásul a gépeket csak úgy tudják kedvező áron eladni, ha azok részegységei, vezérlései ugyanolyanok, mint amilyeneket egyébként is vásárolnak partnereik. Ehhez azonban nincs megfelelő háttere a vállalatnak. A közelmúltban hét részvénytársasággá és három egyesüléssé alakultak át, így bővítve anyagi forrásaikat. Most mindenekelőtt a Szerszámgépgyártó Rt. tárgyal közös vállalkozás kialakításáról NSZK-beli cégekkel, s ennek révén 5-6 millió márka főkébévönástól.' A többi SZ‘lM‘'Rt.,is . folytat megbeszéléseket külföldiekkel, s még azt sem tartják kizártnak, hogy szükség esetén megváltoztatják eddigi profiljukat.

AZ EGRI FINOMSZERELVÉNY- GYÁR dolgozói körében viszont élénk visszhangot váltott ki a hír, hogy vállalatuk szerepel az „eladó vállalatok” listáján. S mivel minden jelentősebb beruházáshoz is a vállalati tanács döntése szükséges, a kollektíva ettől a testülettől kérte számon az „eladás” szándékát. Az egri gyár ugyanis tavalyi 1,9 milliárdos termelési értéke mellett több mint 170 milliós nyereséget is elért, konvertibilis exportját egyharmadával növelte, s bár a fejlesztésekhez jelentős hiteleket vették fel, azok törlesztése ilyen eredmények mellett nem kényszeríti az egrieket vagyonuk kiárusítására, így a vállalat vezetői külön is tájékoztatták dolgozóikat, miszerint nincs szó kiárusításról, pusztán a külföldi tőke bevonásának lehetőségét keresik. S mivel immár két évtizede kitűnő kapcsolatban állnak a svéd Mecman céggel, az újfajta vállalkozást is velük képzelik'el. Már tárgyaltak arról, hogy a svédek anyagi támogatásával új üzemet telepítenek a pneumatikus elemek gyártására. Az egriek másik fontos terméke a hűtőgépkompresszor, ezekből nagyobb mennyiséget szállítanak távolkeleti országokba. Most egy dél-koreai kereskedőház jelentkezett, hogy hitelt nyújtana a kapacitás bővítésére. E tárgyalások sikerétől függően az idén már 600 millió forint konvertibilis kivitelre számítanak.

Hasonló törekvésekről számoltak be a JÁSZBERÉNYI LEHEL HŰTŐGÉPGYÁRBAN is, ahol évente 600 ezer háztartási hűtő- és fagyasztókészüléket állítanak elő. Évtizedek óta üzleti kapcsolatban állnak NSZK-beli, svájci, angol, francia és skandináv cégekkel, ahová rendszeresen exportálnak, s ahonnan részegységeket, technológiákat vásárolnak. Termékeiket a Quelle áruházi lánc is forgalmazza, s most piacaikat Izraelben és Egyiptomban kívánják bővíteni. A tőkebevonás lehetőségéről egyebek között amerikai, svájci és olasz cégekkel tárgyalnak.

A tőkéstársat kereső magyar vállalatok listáján szerepet a PÉTI NITROGÉNMŰVEK is, amely — bár termékeit 20 országba szállítja, mintegy évi 80 millió dollárért —, hosszabb ideje gazdasági nehézségekkel küzd. Adósságállományuk már meghaladta az 5 milliárd forintot, s a törlesztésekre az évről évre megtermelt nyereség nem elegendő. A szanálási egyeztetések meghiúsultak, a felszámolást elvetették, mert a vállalat termékei keresettek. Végül olyan megoldás született, hogy az adósságot részvényekre váltják át. így rövidesen megalakulhat a Nitrogén Rt., s ezután szó lehet a külföldi tőke bevonásáról is.

A SALGÓTARJÁNI VASÖNTÖDE ÉS TŰZHELYGYÁR vezetői a tőkebevonás lehetőségeiről már önállóan is tárgyaltak dél-koreai, svájci és NSZK-beli cégekkel. Mindenekelőtt vegyes vállalat alakítását szorgalmazzák. Időközben készült el az ismert vállalati lista, s erre került fel a salgótarjáni gyár is. A gyár európai színvonalú háztartási gáz-, villany-, olaj-, fűtő- és főzőeszközöket készít, de megérett az idő a választék bővítésére, az újabb műszaki fejlesztésekre, amihez viszont új technológiákra, eljárásokra lenne szükség. így támogatják azokat az akciókat, amelyek partnereket keresnek számukra is, például az NSZK-ban, vagy legutóbb az ipari miniszter angliai látogatása során.

Néhány hete Kunszentmiklóson ki- rendeltséget nyitott a Pusztatourist. A főtér egyik szögletében ízlésesen berendezett iroda, jól felkészült munkatársak várják az érdeklődőket. Mit tervez az új szervezet, hogy ez a kiváló lehetőségekkel megáldott — de az idegenforgalomban még nem igazán ismert — régió valóban alkalmassá váljon a színvonalas vendégfogadásra? Kérdéseinkre Jaksa Mária, a kunszent- miklósi iroda vezetője válaszolt.

—Jól ismerem ezt a vidéket — kezdte. — Tasson születtem, Kunszentmik- lóson jártam iskolába. Kirándulásokon magam is meggyőződhettem, hogy milyen különös szépségű, titkokat rejtő ez a táj. Amióta idegenforgalmi szervezőként ismerkedem a vidékkel, azt is látom: méltánytalanul keveset kapott ez a terület az infrastruktúrára fordítható pénzekből. Ha például Bugaccal hasonlítom a régiót: más magyarázatot nem találok, mint azt, hogy az a puszta közelebb esett a megyeközponthoz... I — Ez azért üzleti szempontból is számíthatott ...

Igen, de mi a kétmilliós fővároshoz vagyunk jóval közelebb. Egy világváros könnyen elérhető kirándulóterülete lehetnénk könnyen. Ehhez, persze, alapvetően fontos lenne például egy európai színvonalú, nagyobb csoportok szórakoztatását, étkeztetését is vállaló vendéglő vagy csárda.

— Most mit kínálhat Kunszentmik- lós környékéről a Pusztatourist?

— Legnépszerűbb programunk az apajpusztai lovasbemutató. A Benelux államokból sok vendég érkezik a nyáron a tassi, kis-dunai üdülőparadicsomba. Horgászhatnak, sportolhatnak és a kishajóval eljuthatnak Dunaújvárosba, Ráckevére és Budapestre a vendégeink. A szalkszentmártoni pusztán, a Bács-Kiskun Megyei Állattenyésztő Vállalat nagyállási telepén, az Árpád-kort idézik az ősi tenyészállatok. Külön kell említeni a sajátos kulturális hagyományt. A Petőfi-emlékhe- lyek például tömegesen vonzzák az irodalmi zarándokokat. Reméljük, hamarosan Szabadszállás főterén is elkészül az emlékmúzeum. A szalkszentmártoni faluközpont a Petőfi-házzal és a református templommal egyedülálló látványosság. Kuriózum az apostagi zsinagóga is...

— Nehéz az indulás! A helyi tanácsoknak alig jut pénzük arra, hogy in-, tézményeiket tisztességesen működtessék. Város- vagy községszépítésre szinte nem is marad forint. Legfontosabb most, hogy partnereket találjunk.

— Kikre számítanak?

Mindenekelőtt a Kiskunsági Nemzeti Parkra. A természetvédelmi szervezet egyre aktívabban szerepet vállal a turizmus fejlesztésében is. Vannak olyan programjai a KNP-nek, amelyekért akár a tengerentúlról is eljönnek a natúra szerelmesei. De számos magánvállalkozó is jelentkezett. Szeretnénk megnyerni az Állattenyésztő Vállalatot is, hogy legyen szövetségesünk, tőkéstársunk a pusztai programoknál. Fontos, hogy rendeződjenek a kapcsolataink a Kiskunsági Állami Gazdasággal; Apaj gazdáival.

— Nemrég az európai sajtó is hirt adott a súlyos környezetszennyezésről. Nem űzi el ez a vendégeket?

. — A természet elleni bűntény hatása, sajnos, riasztja a turistákat. Komolyan megszenvedjük hatását az idén. Reméljük viszont — a programjaink helyszíne távol esik a veszélyeztetett területektől —: hamarosan ismét bizalmat nyerünk a piacön. Országnak, megyének, városnak közös érdeke, hogy a Felső-Kiskunság és a Duna-mellék is felkerüljön az európai idegenforgalmi térképekre...

Farkas P. József

A Az épülő „csalagút” egyik franciaországi szakasza. Az 1990-es évek közepén találkoznak az Angliából induló alagúttal. (MTI külföldi képszerkesztőség)

Épül a „csalagút”

Több mint kétszáz éve felmerült az ötlet, hogy az öreg európai kontinenset össze kellene kötni Angliával, hogy vonattal kelhessen át az ember. A feladat óriási, ennél csak a költségek nagyobbak, ezért nem csoda, hogy a tervek — legalábbis eddig — sohasem valósulhattak meg. 1986. január 20-án Mitterrand francia elnök és Thatcher angol miniszterelnöknő döntött: 1993-ra elkészül a két ország között a vasúti alagút. (A jelek szerint: késéssel!)

Egy angol és francia tervezőkből álló munkacsoport 1981-ben nyújtotta be a megvalósítandó tervet. E szerint két egyvágányú, egymástól 30 méterre haladó és egyenként 7,3 méter átmérőjű alagút épül. Hosszuk 50,5 kilométer, amiből 37 fut a tengerfenék alatt, legfeljebb 100, de átlagosan csak 40 méter mélységben. A gépkocsik közlekedését a tervezet különleges gépkocsihordó szerelvényekkel kívánja megvalósítani. A 800 méter hosszú kocsiszállító szerelvényekre kétszáz autó vagy 35 kamion fér fel. A gépkocsik „be- és kihajózása” természetesen időbe telik. Ezt az időt a gyorsjáratú vasúttal kívánják behozni. A francia TGV (nagy sebességű vonat) óránként 160 kilométeres sebességgel haladhat az alagútban, tehát (beszámítva az előbb említett időveszteséget is) mindössze fél órába telik átszelni a La Manche-csatornát. A Londont és Párizst összekötő TGV útja szintén csak három óráig tartana. Ez pedig voltaképpen ugyanannyi, mint a légi utazás időtartama, persze, ha beszámítjuk a repülőterek és a városközpontok közötti utazgatás idejét is.

A kontinens és az angol sziget közötti távolság legyőzése tehát a sok szempontból előnyös vasúti alagút megépítését választották. Érdemes azonban tudnj, hogy sokan az alagút helyett hidat akartak építeni. Ez a tenger szintje felett 70 méter magasságban kábelekről lelógatott óriási cső lett volna. A megvalósításhoz hat pillérre lett volna szükség, s ezekből kettő a hajózási útvonalat zavarta volna, magában a csőben két szintben, egymás felett futott volna két közút, megoldva így a jobb oldali és bal

oldali közlekedés problémáját is. Egy másik elképzelés szerint egy híd és alagútpár kombinációját építették volna meg. Ismét másik elképzelés szerint egy 33 kilométer hosszú alagútban — egy vasúti és egy autóútiban — folyt volna a közlekedés.

Megbonyolított

lakásvásárlások

Kínálat és kereslet ran — üzlet nincs

Egymásnak adják a kilincset az ügyfelek a kiskunhalasi tanács igazgatási osztályának lakásügyi csoportjánál ezen a szerdai fogadónapon. Sokan már harmadszor jönnek vissza; megjárták az ingatlanközvetítőt is, ott is elmagyarázta az ügyintéző, mégis nehezen hiszik el, hogy a rengeteg meghirdetett lakáshoz nem juthatnak hozzá — helyesebben: a kölcsönökhöz, amivel megvásárolhatnák —, bár jogosultak rá.

Ötgyermekes fiatal cigányasz- szony győzködik, hogy anyósa szoba-konyhás lakásában nem tudnak megfelelően tisztálkodni sem.

—Találtam egy lakást—mondja a másik. Láts^jc, ő már nem először jár itt, Volt az ingatlanközvetítőnél is, tudja, kell. bizonyos készpénz is az induláshoz, olyan lakást kell keresni, amihez az adott kedvezményeket ki tudják használni, csak azt nem érti meg, hogy a kölcsönöket egyelőre nem kapja meg. — Meddig kell vámunk? Az apósom minden este kizavar az ólba bennünket. Azt mondja, neki adjuk a negyvenezret, amit összegyűjtöttünk.

A lakásügyi előadó, Tóth Katalin minden panaszt végighallgat, sokadszorra is. Rendíthetetlen kedéllyel biztat újra meg újra, türelmet kér, ígéretet tesz, hogy nem feledkezik meg a nehéz sorsokról, tanácsot ad.

— Rettenetes helyzetbe jutottunk az új hitelpolitikai feltétel- rendszer miatt — mondja tájékoztatásomra. — Szinte lehetetlen azt az összeget, amivel rendelkezünk, kiosztani. Szociális támogatást az első önálló otthon megteremtéséhez kaphatnak a családok vagy fiatal házasok. Az állami lakások építése leállt, a meglevőket kellene forgatni oly módon, hogy lehetőséget adjunk a kispénzű embereknek saját otthon építésére vagy vásárlására.

— Mit jelent a szociális támogatás?

y -—A család nagyságától és jövedelemviszonyától függően maximálisan 250 ezer, építés esetén 300 ezer forint támogatást adhatnánk részben vissza nem térítendően, részben kamatmentes kölcsön formájában. Az elmúlt évben 106-an jutottak így lakáshoz. Most pedig leálltunk. 22 család vár jelenleg szociális támogatásra, de hiába a sok eladó ház; az ingatlanközvetítő és az OTP között nem jöhetett létre Szerződés. Addig pedig a gyermekek után állampolgári jogon járó szociálpolitikai kedvezményhez sem jut hozzá p vásárló.

Közben sorra jönnek azok a házaspárok, akik a legutóbbi végrehajtó bizottsági döntés alapján megkapták a támogatást. Ők már boldogan íiják alá az okmányokat, s veszik át a csekket a tízéves törlesztésre.

— Sokukat ismerem — mondja az előadó —, mielőtt ide kerültem, a lakásügyi bizottság tagjaként jártam a családokat, környezettanulmányt végeztünk, hogy indokolt-e a kérelmük.

Ismét egy cigányasszony érkezik, nem erőszakoskodik, látszik, hogy inkább csak panaszkodni jött. Lakást szeretne cserélni, szidja a cigányokat, hogy ellopták a csirkéit, szép kis virágoskertjét letaposták a gyerekeik. Nem akar tovább együtt lakni velük.

— Legalább maga ne szidja saját nemzetségét! — mosolyog az előadó, aztán egy gyors számolással áttekinti az anyagi lehetőségeket, hisz attól függ a jó tanács is.

— Sok cigánycsalád kap kedvezményt|3 kérdezem.

—ySokan, hiszen felszámoltuk a telepeket, de a gondokat ezzel nem oldottuk meg. Van olyan lakás, ahol évek óta 28-an laknak együtt. Azóta már több családot elhelyeztünk onnan, de a 28-as létszám újra meg újra feltöltődött. Most a határozattal együtt közöljük, hogy a kapott lakásokba senkit sem fogadhatnak be.

Egy fiatalember jön. Látszik, először érdeklődik. Havi jövedelme hétezer forint, nőtlen. Az

„sok”, reménytelen a tanácsi lakásra. Mikor kiderül, hogy gyermeke és élettársa van, kezd biztatóbbá válni a dolog. Aztán azt is kiböki, hogy az élettársa hatezret keres. Ismét beborult fölötte az ég. Ráadásul van 300 ezer forint készpénzük, így aztán végképp lehetetlen helyzetbe kerültek. Ez a pénz ahhoz sok, hogy szociális támogatást kapjanak (a feltételek szerint ugyanis a forgalomképes vagyon határa 150 ezer forint), ahhoz viszont édeskevés, hogy az OTP-nek üzleti partnere lehessen a licitben. Ha mást nem is, együttérző .tanácsot azért kap. Ha megnősül, s vállal még egy gyermeket, beadhatja a lakáskérelmét OTP-lakásra, olyan hitelfeltételekkel, ami mellett viszont kérdéses, hogy el tudja-e tartani majd a felvállalt családot.

Az igazgatási osztály vezetőjét csak másnap találom meg hivatalában; Kecskeméten járt a régen várt OTP-megállapodás ügyében.

— Egy 1989-től érvényes rendeletről van szó — mondja Hortyi Sándor. — Ennek a rendeletnek van egy olyan kitétele, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy a vásárlók zöme hozzájusson az úgynevezett kiemelt törlesztési és a szociális támogatáshoz. Van egy pontja, ami kiköti, hogy csak abban az esetben kaphatja meg a vásárló ezeket a támogatásokat, ha az eladó is az értékesítéssel foglalkozó szervezetnek ad el, és tőle is vásárol. E támogatások nélkül nem tud, úgyszólván senki a fiatalok közül, önálló otthont teremtem. Ha nincs olyan lakás, amelyre a leendő vevő megkapja ezeket a kedvezményeket, akkor a tanács a helyi támogatását nem tudja odaadni. És ezzel bezárult a kör. Igaz, hogy sok lakás várna eladásra, de így nincs, aki megvegye.

— Persze ez nemcsak helyi, hanem országos probléma is. Várha- tó-e módosítás?

— Úgy tudom, hogy a márciusi Országgyűlésen fognak interpellálni a képviselők. Várjuk a napokban a pénzügyminisztériumi szakembereket is ide a városba, hogy elmondhassuk a a gondjainkat. Mindaddig, amíg ezt nem oldják fel, különösebb lehetőség nincs,. mint bízni a szerencsénkben, hogy néhány olyan lakást visszakapunk, ami ezeknek a feltételeknek megfelel.

— Helyi megoldásokat nem keresnek?

— Természetesen felül kell vizsgálnunk és módosítanunk kell a helyi tanácsrendeletet is. Változtak a jövedelemviszonyok, nem határozhatjuk meg 3500 forintban az alsó határt, mikor országosan is a négyezer forintot Ítélik inkább létminimumnak. A 150 ezres, forgalomképes vagyon összege is most már igen alacsonynak bizonyul. Összességében úgy látjuk, hogy azoknak volna elsőbbségük, akik építenek, hiszen ők könnyebben hozzájutnak a kedvezményekhez. Viszont az építés feltételei is igen keményekké váltak — telekár, építőanyagárak stb. —, tehát itt megint más tényezők hátráltatják a mobilitást.

— Gondolom, ezek a problémák érintik az úgynevezett előtakarékos lakásakciót is.

— Óriási gondunk, hiszen kötelezettséget vállalt a tanács, hogy öt év után íakást ad ezeknek a fiataloknak. Persze, ezekkel a feltételekkel ezt sem tudjuk teljesíteni. Gondolkodunk azon, hogy a helyi támogatások összegéből hogyan tudnánk ide átcsoportosítani.

— Ma délután ismét ügyfélfogadás. Nem irigylem.

— Amikor megjelent a rendelet, senki nem gondolta — szerintem a jogalkotók sem —, hogy ilyen hátulütője lesz, főként az első önálló lakás megteremtésében. Mi magunk is csak január közepe körül kezdtünk ocsúdni, akkor kezdődött ez a harc. A fogadónapjaim mindig úgy zárulnak, hogy a tehetetlenség érzésével megyek haza.

Hajós Terézia