Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

1989. február 22. •' PETŐFI NÉPE • 3 CEGLÉDI KISZ-JAVASLAT: Lakást a tavalyi adótöbbletből A fiatalok lakáshoz jutásának égető gondját enyhítő javaslatot fogalmazott meg a KISZ Cegléd Városi Bizottsága, amelyet felhívás formájában eljuttatott az MTI-hez. A ceglédi fiatalok indítvá­nyukat levél kíséretében megküldték Németh Miklós miniszterelnöknek s a KISZ KB első titkárának, valamint a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) elnöké­nek is. A felhívásban kifejtik: tudomásukra jutott, hogy az elmúlt évben az adóbefi­zetések eredményeként 4 milliárd fo­rinttal többet fizettek be az adózó ál­lampolgárok, mint amennyire a kor­mány számított. A ceglédi KlSZ-akti- visták úgy gondolják, hogy ez az összeg ugyan nem oldhatja meg mindenkinek a lakásgondját, de a kétségek között élő és kilátástalan helyzetben lévő fia­taloknak esélyt adhat a saját otthon megteremtéséhez. Ezért javasolják, hogy ezt az összeget — a 4 milliárd forintos többletbevételt — kapják meg a helyi (városi, községi) tanácsok, s azt elkülönítve kizárólag ifjúsági lakásépí­tési, vásárlási támogatásként használ­hassák fel. Indítványozzák azt is, hogy az elosztás módját, feltételeit a kor­mány és a MISZOT .képviselői közösen határozzák meg. A ceglédi fiatalok javaslatukhoz va­lamennyi KISZ-szervezet és ifjúsági szerveződés támogatását kérik, ameny- nyiben egyetértenek azzal, és reális esélyt látnak a megvalósítására. * * * Az MTI munkatársa megkereste mindazokat, akikhez a ceglédi fiatalok a február 13-i keltezésű levelükkel for­dultak. A Minisztertanács Hivatalában arról tájékoztatták, hogy a miniszterel­nök a levelet megkapta. Stumpf István, a MISZOT elnöké szóban már értesült a kezdeményezésről, mivel azonban a levél mindeddig nem jutott a kezéhez, érdemi válaszra nem vállalkozott. Szilvásy György, a KISZ szóvivője elmondta: az ifjúsági szövetség prog­ramjában hosszú ideje szorgalmazza a lakáshelyzet mielőbbi javítását, s szíve­sen fogad minden, reálisan megvalósít­ható ötletet, elképzelést, megoldást. A ceglédiek javaslata azonban megké­settnek tűnik, mert az adóbefizetések­ből származó összeget az érvényes jog­szabályoknak megfelelően már elosz­tották. A KISZ-vezetők véleménye sze­rint az lenne kívánatos, ha az adóbefi­zetésekből származó összeg felhaszná­lása, illetve az erre vonatkozó döntés nem a nyilvánosság kizárásával történ­ne; ennek legjobb módja pedig valóban az lenne, ha ezt a pénzt helyi szinteken használnák fel, a helyi önkormányzat döntése alapján. Minthogy az adótöbbletből szárma­zó összeg felhasználásáról egyebek kö­zött elterjedt az a vélemény is, hogy az a mintegy 20 milliárdos költségvetési hiány csökkentését szolgálja, az MTI munkatársa a pénzügyi tárca illetékese­ihez fordult. A Pénzügyminisztériumban azt a tá­jékoztatást kapta, hogy a személyi jö­vedelemadóból származó bevételek ter­vezett összege 1988-ra 58 milliárd fo­rint volt. A befizetések viszont valóban csaknem 4 milliard forinttal, pontosab­ban 3 milliárd 680 millió forinttal meg­haladták a tervezettet. Mivel az adóbe­fizetések a tanácsok bevételeit jelentik, a szabály úgy szól: ha az adóbefizeté­sekből származó pénz 4 százalékkal ha­ladja meg a tervezettet, ez a többlet á tanácsoknál marad. Ha az adóbefizeté­si plusz 4 százaléknál is több, akkor a négy százalékon felüli rész kerül-vissza a központi költségvetésbe. E szabály szerint a négy százalékos többletet, csaknem 2,4 milliárd forintot már januárban megkapták a tanácsok. Felhasználásáról saját hatáskörükben döntenek. Nagy préló Baján Évről évre visszatérő fény­pontja a bajai farsangnak a bu- nyevác nagy préló. Az elneve­zés, mely fonót jelent magyarul, arra emlékeztet, hogy valami­kor a falusi ember társas életé­nek helyszínén, a közös munka közben dalolták az édes-bús bunyevác bácskai dalokat, majd táncra kerekedtek. (Gál Zoltán) , A pompás műsort messze földről érkezett, világot járt vendégek ad­ták. Szabadka közelében van Tavan- kút község, innen érkezett a negy­ventagú, Marija Gubicsról elneve­zett néptáncegyüttes. (Marija Gu­bicsról azt mondhatjuk, hogy a hor- vátok Dózsája volt.) Színpompás népviseletük, sodró lendületű táncuk hamar felforrósította a hangulatot. — Szabad egy fotót? — kérdez­tem a vidám, baráti társaságtól. Téczeli Ivett és Kuruczné Mándics Izabella a közelmúltban egy népi- tánc-szemináriumon vett részt Újvi­déken. Örömmel fedezték fel a ven­dégek között a szerbiai Tresztenik- ből jött Drágán Markovicsot és a vajdasági Kikindáról érkezett Retek Istvánt, akik mindketten a tanfo­lyam résztvevői voltak. KECSKEMÉTI ÜTINAPLÓ — KÖZTERÜLET-FELÜGYELET VAGY VALAMI MÁS? Mint kakukk a mezőn ... (5) A centrum felé haladókat felüditi a Batthyány utca utolsó száz métere. Különösen este szép ez a várostáj. A Három Gúnár barátságos fényei a szó jó értelmében kisvárosi hangulatot kel­tenek. ­Nappali világításnál azonban mar korántsem ilyen egyértelműen lelkesítő -az összkép. Vajon mit gondolhat Kecskemétről mondjuk a Német Szövetségi Köztár­saság egyik patikatisztaságú településé­ről érkező kényelmes, a zajt leszámítva európai színvonalú hotelben megszál­ló, a környékkel ismerkedő vendég? Képtelen megérteni, hogy miért nem szállítják el a megsebzetten a járdán elnyúló lámpaoszlopot? Nincs az újra­festett háznak gazdája, aki az ajtókról eltüntetné a festéknyomokat? Kit tisz­telitek meg az éjjel-nappali kukakiállí­tással? . Az útmenti szegélyparkokat ellepő papírhulladék kedvetleníti, ha kicsititá- volabb merészkedik^ E napokban vala­mivel kedvezőbb az összkép, de még mindig szemetesek a virágágyások, mert megfeleld szerszám híján a tiszto­gatásra fölfogadott rabok csak a nagy- ját gyűjtötték össze. (Még egy évtizede is hegyes végű bottal sétáltak a park­őrök és erre szúrták föl a papirt!.. ) Mit csinálnak a közterület-felügye­lők? — bosszankodnak sokan. Olyan ritkán láthatók a megyeszékhely utcá­in, mint kakukk a mezőn. Tehetetlen­ségük bosszantóbb az utcákat sokszor hosszú hetekig borító törmeléknél. Nem járna jobban a város, ha fel­adataikat— mint régen — átvállalnák a rend őrei? Tudom, kevesen vannak, de talán hatékonyabban vigyázhatná­nak a környezetre a városcímeres tá­nyérsapkásoknál. Még esetleges lét­számbővítést is megérne, mert tűrhetet­len a helyzet. Két közterület-felügyelővel szemre­vételeztük a Batthyány utca és a Lenin tér környékét. Tíz lépést se tehettünk, hogy valami javítanivalót ne láttunk volna. Elhagyott gázcsövek emlékez­tettek a vézetékcserére és a Dégáz nem­törődömségére. Gödrök és buckák ne­hezítették a közlekedést. m Sokak szerint jobban járna a város, ha a közterület-felügyeletre költött 750 ezer forintból gyorsan mozgó, jól felJ szerelt javitóbrigádokat Szerveznének. Járnák a várost, betömnék a gödröket, megigazítanák az elcsúszott csatorna­lefolyót, kiegyenesítenék az elgörbült lámpaoszlopot, áthelyeznék a szemki­verő, szabálytalanul fölaggatott közle­kedési jelzőtáblákat, befestenék az el­koszolódott autóbuszvárókat, rendben tartanák a közlekedésirányító láippák mindig piszkos szekrényeit. Önmagát eltartaná egy-két ilyen cso­port, mert leszámláznák az elvégzett munkát. A gondtól megszabaduló kö- zületek szívesén fizetnének. Ha nem, akkor következhetne a bírságolás. A mostani gyakorlat elfogadhatat­lan. Tegyük fel, hogy észreveSznek va­lamilyen rendellenességet. Kinyomoz­zák az „elkövetőt (egy hét), elküldik a felszólítást, hogy ennyi és ennyi nap alatt állítsák vissza az eredeti állapotot. Ideális esetben (volt, van ilyen?) egy hónap alatt eltüntetik az épület, á jár­da, az utcai bútor, a park sebhelyét. Ha nem intézkedik a vétkes, újabb levele­ket váltanak, múlik az idő, minden ma­rad a régiben. Ha valaki mégis reklamálna, elkül­dik másolatban a pecsétes levelet: ők intézkedtek, a jövőben ennél vagy an­nál a vállalatnál érdeklődjön a tisztelt polgár. Arról nem is szólván, hogy hi­vatalokat, tanácsi intézményeket, befo­lyásos embereket legfeljebb véletlenül szólítanak fel, uram bocsá, büntetnek. Már egy külföldi tapasztalatcseréről beszámolva ajánlottam a városgazda kinevezését: Most ahány szervezet, ahány vállalat, annyifelé húz. A minap kivonult öt ember, két autó néhány négyzetméteres gödör betemetésére. Kérdezem: ha már itt vannak, miért nem dobnak néhány lapát betont a le­töredezett járda kiigazítására? Csak néhány lépést kellene tenniök. De nem mozdulnak. — Ezt nem rendelték meg tőlünk. Majd ha megrendelik, jobbik eset­ben újra kivonulnak, újra eltöltenek égy fél napot. Várhatóan azonban lét­számhiányra hivatkozva csak távoli határidőre vállalnák a munkát. Sorozatom befejező részében a szilig ház és a tanácsháza között szemlélő­döm. Ha a vége jó, minden jó: utcasep­rőkkel is találkozom. Kivétel nélkül a főtéren dolgozott aznap a teljes lét­szám: öt köztisztasági munkás. Heltai Nándor Kiskunmajsa újra város! Kiskunmajsa 1987 augusztusában ünnepelte mezővárossá avatásának 150. évfordulóját, most pedig azt ünne­pelheti, hogy újra várossá nyilvánítot­ták. Miért szűnt meg ez a státusa? A ju­bileumi év egyik kiadványában ezt ol­vashatjuk: „A nagyközség leírásaiban olyan település képe tárul elénk, amely sokat szenvedett a különböző ország- dúlások során, az elemi csapások súlya alatt. Megrendült gazdasági helyzete miatt több mint száz évvel ezelőtt váro­si rangját a nagyközség besorolásával kényszerült felcserélni.” Vagyis, röviden: visszaminősítették. Ám Majsa polgárai — mintha fittyet hánytak volna erre — továbbra is élték a maguk kisvárosias életét, miközben — egy évszázadon át — vágyakoztak a régi rang visszaszerzésére. Az utóbbi tíz évben pedig tudatosan készítették elő, teremtették meg lépésről lépésre azokat a feltételeket, melyekkel megfe­lelhetnek a mai magyar kis várossal szemben támasztott követelmények­nek. Erre ösztönözte őket a megye táv­lati településfejlesztési koncepciója is. Titkon már 1986-ban számítottak az „előléptetésre”, de — mint mondják- még akkor is háttérbe szorultak, mert körül vannak véve városokkal és előnyt élveztek azok a települések, amelyek jobban megfeleltek a területi szempontoknak. Tény, hogy Kiskun­majsa valójában már valamivel koráb­ban fellépett a „ranglétra” magasabb fokára. Ezt az állapotot ez év elején végre szentesítette az Elnöki Tanács. A kisváros nem bővelkedik évszáza­dos műemlékekben. Viszont annál na­gyobb figyelmet érdemel az utóbbi évti­zedekben elért kulturális, kommunális és gazdasági fejlődése, mely a városia­sodását'eredményezte. Érdemes felvá­zolni a mai Kiskunmajsa „látképét”. Iskola és ABC az új övezetben Harminchárom éve saját gimnázium­ban tanulhatnak tovább a majsai és a környékbeli gyerekek. Tizenöt éve épült fel a 216 személyes tanyai kollégium. Ennek szükségességét senki nem vitatja, azt viszont igen, hogy annak idején meg kellett-e szüntetni valamennyi tanyai is­kolát. Ezért most azon gondolkoznak, hogy ahol igény van rá—a „közelebb a családhoz” elv alapján —, ott visszaál­lítják a tanyai tanítást. ­Évekkel ezelőtt bővítették a közpon­ti általános iskolát 6 tanteremmel, ám az ezerötszáz gyerek oktatását így sem sikerült megnyugtatóan megoldani, ezért 16 tantermes új iskolát építtetnek az új övezetben, amerre nagyrészt ter­jeszkedik a város. Az iskolát a Dutép Vállalat építi, egyelőre melegítőkony­hás étkezővel együtt. Az átadás: 1989. július 30-a. A kivitelezés jelenlegi hely­zetéből arra lehet következtetni, hogy nem lesz határidőcsúszás és a munka minősége sem hagy majd kívánnivalót maga után. Egyébként később tornate­remmel és saját konyhával bővítik az oktatási intézményt. Mellette készül a helyi áfész új ABC- áruházá, amely a tanulókat is kiszol­gálja, papír- és írószerekkel is. A művelődés otthonai A városközpontban, a „bagolyvár” helyén emelték az 1960-as években a művelődési központ és könyvtár épüle­• Épülő üdülőházak a strand mellett. • A termálstrand fedett része. • Szeptemberben tanévnyitó lesz a 16 tantermes új iskolában. • Családi házak a város új övezetében. tét. Ilyen szép közművelődési létesít­ménnyel akkoriban, s még hosszú ide­ig, csak kevés település dicsekedhetett Bács-Kiskunban. Lényegében ma is ki­elégíti az igényeket, de felújításra szo­rul. Mozitermét három évvel ezelőtt korszerűsítették. A ház egyébként — a kifejezetten szórakoztató célú rendezvények mellett — helyet ad több klubnak, egyesület­nek, szervezetnek, újabban a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének is. A könyvtár az irodalmi rendezvé­nyek rendszeres szervezője. A Félegyházi úton helytörténeti gyűjtemény, az Árpád úton tájház fo­gadja a Majsa múltja iránt érdeklődő­ket. Mindkét intézmény létrehozása a helyi Jonathán Termelőszövetkezetnek köszönhető. Évente száz új családi ház — közművek összefogással Néhány évvel ezelőtt még OTP- társasházak is épültek Kiskunmajsán, de a drágaságuk miatt ma már inkább családi házakba fektetik pénzüket az emberek. Évente mintegy száz család épít — többnyire kalákában — hosz- szabb időre tervezett, magasabb érté­kű, tetszetős házat. Rengeteget dolgoz­nak, gyakran majdnem erőn felüli költ­ségeket vállalnak magukra a majsaiak. (Tóth Sándor felvételei) Hitükkel, fizikai és anyagi erejükkel — bár az utóbbi itt is fogytán van •— sokat tettek a városért. Társadalmi se­gítségükkel, anyagi áldozatvállalásuk­kal sikerült kiépíteni valamennyi alap­közművet, gáz- és vízvezetékrendszert, járdahálózatot, parkokat. Programot dolgoztak ki a szilárd burkolatú úthálózat kiépítésére is. Az első évben, 1986-ban nyolc utcában 6 kilométer hosszú kövesút készült el a lakosság és a tanács pénzéből, fele-fele arányú teherviseléssel. Aztán lelassult ez a munka, mert kevesebb lett a lakos­ság pénze, szegényebb lett a helyi ta­nács is, és a megye sem tudott már segíteni. Évente azért egy-két utca „portalanítására” még futja az erőből. Termálfürdő — crossbar A városjelölt nagyközség hírét to­vább növelte a múlt években a Jo­nathán Tsz termálfürdője, melynek a kiépítését 1984-ben kezdték meg. Fo­gadóépület, felnőtt- és gyermekmeden­ce, majd 25 méteres úszómedence, télie­sített, fedett fürdörész (három meden­cével) és kemping épült itt folyamato­sán, majd bővítették a motelt és az éttermet. A gyógyhatású fürdővel szemben gombamódra nőttek ki a föld­ből a vállalati és a magánüdülők. A fejlődés valamennyi mozzanatát lehetetlen e Cikkben felsorolni. Hiszen írhatnánk még sok mindenről részlete­sebben. Arról például, hogy mit jelent az időseknek a korszerű szociális intéz­mény, a tanyai embereknek, a külte­rületi központok lakóinak — Kígyós- puszta, Bodoglár, Tajó — az alapellá­tás biztosítása, vagy az egész település­nek az 1000 állomásos, konténeres crossbar-telefonközpont, mely megnyi­totta előttük a nagyvilágot. Évenként száz új távbeszélő készüléket kapcsol­nak rá a hálózatra. Bőven lehetne fog­lalkozni az 1986-ban felavatott köz­ponti körzeti orvosi rendelővel, mely­ben a szétszórtan működő kis rendelő­ket egyesitették, s amelyben általános laboratóriumi vizsgálatokat végeznek, belgyógyászati, nő- és gyermekgyógyá­szati, sportorvosi és fogászati szakren­delések szolgálják az egészségügyet. Ezt a fejlesztési munkát méltán is­merték el az utóbbi években a meyei településfejlesztési verseny első helye­zésével és a még nagyobb kitüntetéssel, a Nemzeti Zászlóval is. Az is az új város életéhez tartozik, hogy itt — legalább is egyelőre — nin­csenek foglalkoztatási gondok, s hosszú évek óta nincs veszteséges gaz­dálkodó egység. Ezzel elégedettek, de nem megelégedettek a város vezető szervei, mert tisztában vannak azzal, hogy a gyorsan változó élet akár egyik napról a másikra is tartogathat megle­petéseket. Ezeknek elébe próbálnak menni. Ami pedig a jövőt illeti; álmok, el­képzelések, tervek vannak még bőven. Ezek közül kettőt említünk meg. Kihe­lyezett vagy önálló mentőállomással szeretnék bővíteni, még teljesebbé ten­ni az egészségügyi szolgálatot. Ezt in­dokolja a nagy kiterjedésű tanyavüág is. Szorgalmazzák új postaforgalmi ház felépítését, egyidejűleg másik ezer állo­másos konténer-telefonközpont létesí­tését, hogy hosszú távra elintéződjenek a telefongondok. Rapi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom