Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A közgazdászképzés lehetőségei a Dél-Alföldön Az érdeklődők körében közis­mert, hogy a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem kihelye­zett tagozata Szegeden van. A ta­gozat tevékenységének bővítését célzó kezdeményezésre tájékoztatót adunk az 1989 szeptemberében kez­dődő új tanév terveiről. Közgazdászképzés Az új első évfolyam is a most folyó tanévben bevezetett úgyneve­zett kétlépcsős képzési rendszerbe kapcsolódik be. Nappali évfolya­mot a % egyetem csak Budapesten indít. Az esti, levelező tagozaton a kétlépcsős oktatás első szakasza 5 félév. E szakaszban lényegében a későbbi specializációtól független, egységes program alapján sajátítják el a hallgatók az alapozó ismerete­ket. A hatodik félévtől a képzés két­felé, az egyetemi, illetve a főiskolai szintre ágazik el. Az egyetemi szin­ten három szak (általános közgaz­dasági, gazdálkodási és társada­lomgazdasági) választható. Mind az egyetemi, mind a főiskolai szintű képzés befejező szakaszában továb­bi konkrét szakirányok (például gazdaságpolitika, ipar, marketing, pénzügy stb.) szerint differenciáló­dik a képzés. A teljes képzési idő — az 5 alapozó félévvel együtt—az egyetemi ágon 12 félév, a főiskolai ágon 8 félév. A kihelyezett tagozat hallgatói­nak foglalkozásait Szegeden a JÄ­TE épületében tartják, a szorgalmi időszakban minden héten általában csütörtökön délután és pénteken egész nap. A közgazdasági egyetem felvételi vizsgatárgyai egyrészt —minden felvételiző számára kötelezően — a matematika, másrészt választható­an történelem vagy politikai gazda­ságtan. A közgazdasági szakközép- iskolában végzett jelentkezők egyéb szaktárgyakat is választhatnak. Eztki i felsorolása és a helyettesítés Szabályai' a;;Művelődési Minisztéri-- um „Felsőoktatási feLvételi tájékoz­tató” című kiadványában tanulmá­nyozható. Mentesül a felvételi vizs­ga alól az, aki felsőoktatásban szer­zett oklevél alapján kéri felvételét. Ez esetben a jelentkezőt felvételi el­beszélgetésre hívják be. A jelentkezési lapokat március l-jéig kell eljuttatni a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem budapesti címére. A felvételi vizs­gák, illetve elbeszélgetések Buda­pesten lesznek. Jogászok, közgazdasági szakosító képzés A közgazdasági egyetem többféle posztgraduális képzési formát hir­det meg, ezek között a jogász köz­gazdász képzést, amely a jogi diplo­mával rendelkezők továbbképzési formája, s amely sikeres tanulmá­nyi munka esetén a „közgazdasági szakokleveles jogász” oklevelet nyújtja. A felmérések szerint a dél-alföldi régióban igen sok jogász dolgozik közgazdasági szakismereteket igénylő munkakörökben. Ezért a szükséges feltételek mellett 1989 szeptemberében megszervezik a ki­helyezett jogász—közgazdasági szakosító kurzust. Feltétel a kellő számú jelentkező. E képzési formában a tanulmá­nyi idő 4 félév. Félévenként 5-7 vizsgát tesznek a hallgatók, a tanul­mányi munka diplomadolgozat megvédésével, illetve államvizsgá­val zárul. Az előadások és egyéb foglalkozások száma félévenként 140-160 óra. A beosztását később alakítják ki. A képzés önköltséges, a térítési díj a hallgatói létszám függvénye, előzetes számítások sze­rint 5—7000 forint lesz. E képzési formánál felvételi vizsga nincs, a jelentkezők felvételi elbeszélgetésen 1 vesznek részt. Most szükség van a jelentkezők várható számának felmérésére. Ezért — lehetőleg február közepéig — személyesen, levélben vagy tele­fonon közöljék jelentkezési szándé­kukat az érdeklődő jogászok, illet­ve képviselőik a kihelyezett tagoza­ton. Nyomatékosan felhívják a fi­gyelmet arra, hogy ez a jelentkezés nem helyettesíti a „Jelentkezési lap” nyomtatványt, amelyet — az alap­képzéshez hasonlóan — március 1- jéig a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem budapesti cí­mére kell küldeni. * Mindkét tervezett oktatási for­máról további információkat nyújt a már említett minisztériumi tájé­koztató, amely a könyvesboltok­ban kapható. Felvilágosítás kérhe­tő a JATE Politikai Gazdasági Tanszék, 6722 Szeged, Petőfi Sán­dor sugárút 30—34. Telefon: 21- 611. Oktatásszervező: dr. Czagány László docens. KÜLÖNLEGES KERTESZET • Csizmadia István kertészetében 2000 tőn virágzik a gerbera. Jól vizsgázott az új technológia. ( Egy virágtő csak pár deka. Föld helyett műszál • A ■ keverőberendezés, amelyben a folyékony tápa­nyag készül. A virágkertészet és a zöldségtermesztés során legnagyobb gon­dot a föld fertőzése okozza. Ennek a kiküszöbölésére egy holland találmány, az ún. grodán technológia — amelynek lényege az, hogy föld helyett műszálba ültetik a növényeket — megvalósításá­ra vállalkozott hazánkban elsőként Csizmadia István győri ker­tész. Ezzel a módszerrel az eddigi 50 százalékról 1-2 százalékra tudta csökkenteni a fertőzést. Az új technológiával kevesebb ener­gia és hely is elegendő a növénytermesztéshez és a nehéz fizikai munkát is csökkenteni lehet. A növényekhez csővezetéken jut el a folyékony tápanyag. (MTI-fotó) Ezen a kis csövön érkezik a növényi táplálék. *oo- ti ßttuuon cutHÓiutsi mini A NAGY ÉHÍNSÉG UKRAJNÁBAN (III.) Három-négy millió áldozat — Az 1921-es nagy éhínség idején óriási kampányt szerveztek az éhezők megsegítésére. Működött egy társadal­mi bizottság, a Pravdában naponta meg­jelent a „Segítség az éhezőknek” rovat, pénzadományok érkeztek külföldről. Voltak-e hasonló segélyakciók 1933- ban? . — Ilyenről szó sem lehetett, hiszen hivatalosan nem ismerték el, hogy éhínség van. Megdöbbentem, amikor átnéztem az ukrán lapok 1933-as évfo­lyamát. Egy szó sem volt bennük az éhínségről! Lelkes beszámolók a sike­rekről, az újabb győzelmekről... És csak a vezércikkek bőszült hangnemé­ből lehet —: és csak most — sejteni valamit. Segítség ... Tudomásunk van róla, hogy ukrán művészek megpróbál­tak gyűjtést indítani, de próbálkozá- süknak azonnal véget vetettek. ,'L^ Hogyan reagált a külföld az 1933- as nagy éhínségre? — Külföldön azonnal tudomást szerez­tek róla. Rengeteg hír jelent meg a Ívo­vi lapokban. Valószínű, hogy sokak­nak sikerült átjutniuk a határon Nyu-. gat-Ukrajna lengyel fennhatóság alatt álló területére. A nyugati lapokban kö­zölt híreket nálunk természetesen naci­onalista és ellenséges híreknek minősí­tették. Az információk azonban mégis­csak kiszivárogtak külföldre. Olvastam külföldi diplomaták jelentéseit. A kije­vi német konzulátus például arról szá­molt be, hogy három területen — a kijevi, a csemyigovi és vinyickai terüle­ten — két és fél millióémber éhezik. Az éhínség okaként a német konzulátus a kolhozrendszer bevezetését említette. A végkövetkeztetés: katasztrófa. Fenn­maradtak fényképek, amelyeket a har­kovi német konzul felesége készített a városi utcákon heverő éhenhalt embe­rekről. írtak az éhínségről a-finn, svájci, an­gol napilapok, Ukrajnában járt a fran­cia Le Matin tudósítója. Kanadai fil­mesek dokumentumfilmet forgattak az éhínségről, számtalan könyv jelent meg külföldön. Sajnos mindez számunkra ma is hozzáférhetetlen! 1933 augusztusában látogatott Uk­rajnába Edouard Herriot neves francia ’ politikus. Odesszából Kijeven át uta­zott Harkovba. E korszak diplomáciai jelentései nyíltan megmondják, hogy Hérriot-nak Potemkin-falvakat muto­gattak. Kihordók járták a házakat, ke­nyeret osztogattak, a kapuban ott áll­tak a tiszta kötényt viselő „gazdák” ... És őrködtek, nehogy Herriot éhező emberbe botoljék. Ezek után Herriot visszatért Franciaországba és jelentet­te: éhínségről nincs szó. Ez bizonyos fokig fedezékül szolgált a sztálini rend­szer számára. De azért világszerte volt aggodalom. Ukrán származású amerikai állampol­gárok 1933-ban a Kongresszushoz for­dultak: az ügy azzal végződött, hogy 1934. január 13-án Makszim Litvinov külügyi népbiztos külön nyilatkozat­ban jelentette be, hogy nálunk semmi­féle éhínség nincs, minden ezzel kap­csolatos híresztelés alaptalan. Termé­szetes, hogy ezek után külföldi segé­lyekről nem lehetett szó, az éhezők tel­jesen magukra maradtak. „Előfordult, hogy még élő embere­ket vittek ki a temetőbe és a halottak­kal együtt tömegsírba dobták őket. Ez történt Hotina Revenkóval. Amikor érte jöttek, még élt. Lábánál fogva kezdték kivonszolni a házból a szekér­hez. „Hová visznek? Répát adjatok, enni akarok, élni akarok” — könyör- gött Hotina. Még harmincéves sem volt. „Még mit nem, holnap is eljöjjünk érted?” §§ förmedtek rá és lábánál fog­va kivonszolták, a szekérre hajították. Kivitték a temetőbe, bedobták a tö­megsírba. Nem esett a hátára, kupor­gott, a gödör széléhez lapult. Fejberúg­ták és akkor elzuhant... Vdovicsenko Motiját két — még élő — gyermekével ugyancsak kivitték a temetőbe és elte­mették. Sok ilyen eset volt.” (Tatjana Jakovlevna Vdovicsenko visszaemlékezése, Cserkasszi terület, liszjanikojevi járás, Buzsanka falu.) — Nem vitás, hogy amikor a sztáli­nizmus áldozatairól beszélünk, nem fe­ledkezhetünk meg azokról a milliókról, akik 1933-ban éhen haltak. De hányán is voltak? Különböző források különbö­ző számokat közölnek. '— A pontok számot rendkívül nehéz megállapítani. Voltak olyan falvak, ahol a lakosság 25-50 százaléka elpusz­tult. Más falvak teljes lakossága meg­halt. 1932 végén, 1933 elején Ukrajná­ban iszonyatos termést takarítottak be — holttestekből. Elmodta nekem valar ki, aki akkor egyetemi hallgató volt, hogy mikor első mezőgazdasági gya­korlatára küldték, az volt a munkája, hogy holttesteket kellett eltakarítania. A „betakarítókat” a városokból küld­ték, gyakran a hadsereget bízták meg ezzel a feladattal. Tömegsírokba do­bálták a holtakat, külön sírok megásá1- sára nem volt lehetőség. Eleinte még próbálták számolni a halottakat, pró­báltak nyilvántartást vezetni. De a kő- • vetkező évben — mint elmondták ne­kem — a GPU dolgozói elvittek min­den olyan dokumentumot, amelyben akárcsak említés is esett arról, ki és mikor halt meg és hol temették el. Ezért igen nehéz számításokat végez­ni. Egy finn újságíró könyvében már 1935-ben arról írt, hogy Ukrajnában 8 millió ember halt éhen. Végeztek szá­mításokat külföldi demográfusok is. Ők 7,7 millió halottról beszélnek. A Pravdában nemrég megjelent cikk a legobjektívebb becslésnek Robert Da­vis és Stephen Wheatecroft nyugati tör­ténészek, Barbara Anderson és Brian Silver adatait tekinti: e szerzők szerint 3-4 millió ember halt nálunk éhen. Bi­zonyára elmondják majd véleményü­ket a mi szakembereink is (az 1937-es szovjet népszámlálást, amely az igaz­ságnak megfelelően mutatta a Szovjet­unió népességének csökkenését, hibás­nak minősítették és a népszámlálás szervezőit letartóztatták). De bármek­kora is volt az áldozatok száma, 1 mil­lió vagy 10 millió, a sztálini kormány­zat 1933-as szerepe ebben a kérdésben számomra nem vitás. A sztálini kormányzat elvette a pa­rasztoktól az általuk megtermelt ter­mést. Megfosztotta őket attól a lehető­ségtől, hogy elmeneküljenek az éhínség sújtotta vidékről. Kivégezte őket azért, hogy pár búzakalászt elvittek a kolhoz­földről. Ez tudatos népirtó politika volt. És ha már valamilyen jelenséget a vezetőkről neveznek el, akkor teljes joggal mondhatnánk: „a Sztálinról el­nevezett éhínség”. • . (Folytatjuk) (Köv.: 4. Okok és következmények) Tisztelt Hölgyem, Uram! Biztos vagyok abban, hogy már átolvasta az adóbevallási útmutatót. Valószínűleg már az iv kitöltésével Is megpróbálkozott. Reméljük ta­pasztalta, hogy az útmutató ehhez kellő segít­séget nyújt. Ha mégis maradt az ön számára nyitott kérdés, t ezzel is számoltunk. Az ország nagyon sok pontján szolgálunk személyesen tanáccsal, fiz Önhöz legközelebbi tanácsadóhelyet feltüntet­tük az 5 Fontos Pont című plakáton. További jelentkezésünkig Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉS! HIVATAL ELNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom