Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

Tompáról Hollandiába A Tompái Vegyesipari Szövetkezet több mint 10 éve vállal bérmunkát a hollandiai Baruch cég részére. A múlt évben 12,3 millió forint értékben exportáltak blúzokat, ruhákat a Hungarocoopon keresztül, há­rom-ötszázas szériákban. • Németh Kál­mánná a négyszá­zas blúzsorozat egyik darabját varrja. (Fent.) • Borbély Sán- dorné. (Balra.) • Almási Hona a kétrészes ruha szoknyáját ellen­őrzi. (Jobbra.) (Kép és szöveg: Straszer András.) Szövetkezet vagy gazdasági társaság? Vita és várakozás kísérte a múlt év­ben formálódó társasági törvényt a szövetkezetekben is. Különféle nézetek és érvek csaptak össze, a szövetkezeti vezetők viszont kevésbé figyeltek az el­vi csatározásokra, sokkal inkább gaz­dálkodási előnyöket vártak az új tör­vénytől. A jogi szabályozás megszüle­tett, szaporodnak a társaságok, de a változások mostanáig alig érintették a szövetkezeti mozgalmat. A jogi lehető­ség pedig adott, hiszen a szabályok sze­rint az nem jelent átalakulást, ha példá­ul egy szövetkezet felszámolja magát, a tagjai a vagyon felhasználásával gazda­sági társaságot alapítanak. A társasági törvény eldöntötte azt a politikai kérdést is, hogy az állami vál­lalatok és szövetkezetek elvileg átala­kulhatnak gazdasági társaságokká. Ha a lehetőségen nem lehetséges vitatkoz­ni, akkor az átalakulások megindul­hatnak; s ezek jogi szabályozása nyil­vánvalóan gazdasági érdek iá. A!z a rö­vid idő tapasztalataiból is kitetszik, hogy a társaságokban munkát vállalók előnyösebb jövedelmi pozícióba kerül­tek, érdekeltségük tisztább; erősebb, mint az állami vállalatoknál vagy a szövetkezetekben dolgozó társaiké. Ha az utóbbiak felzárkózása késik, gyor­san növekvő hátrányba kerülhet az ál­lami és a szövetkezeti szektor. Az ellentmondásokat még az is mé­lyíti a szövetkezeti mozgalomban, hogy a szövetkezet voltaképpen személyeket és vagyont egyesítő „társaság”. Ä tő­lünk fejlettebb és hagyományokban gazdagabb társasági szabályozással rendelkező országokban is jól megfér­nek és működnek egymás mellett a szö­vetkezetek és a gazdasági társaságok, vagyis a szövetkezésnek hosszú távon is létjogosultsága van. Ezt persze csak akkor tarthatja meg a szövetkezeti mozgalom, ha versenyképességét is megőrzi a társasági formákkal szem­ben. Ennek ma még jogszabályi hátrá­nya van, s a szövetkezeti törvény kor­szerűsítésével lehet az eleve hátrányos helyzetet rendezni. Az elvi álláspont akkor tartható he­lyesnek, ha a jogszabályi lehetősége megvan a szövetkezeti átalakulásnak, még akkor is, ha általában erre nem kell ösztönözni a szövetkezeteket, és végeredményben szükség sincs az át­alakulásra. Ennek egyetlen, de megva­lósítandó feltétele van: a gazdálkodás szabályai egyformák legyenek a szövet­kezetek és gazdasági társaságok szá­mára. Ehhez a készülő átalakulási tör­vényt és a korszerűsített szövetkezeti jogszabályokat egy időben szükséges bevezetni. Nyilvánvaló ugyanis, ha a szervezeti forma megváltozásához nem fűződik pénzügyi előny, a jól működő szövet­kezeti közösségek inkább összetartozá­sukat erősítik a gazdálkodás javításá­ért, mintsem számukra ismeretlen, kö­vetkezésképpen megtanulandó szerve­zeti formában éljenek el hasonló sike­reket. Ehhez persze szövetkezeten belül kell lehetőséget teremteni a szabadabb szerveződésre, a tagság személyes anyagi érdekeltségének javítására. Közismert, hogy sok szövetkezeti tag bérmunkássá vált, mert e folyamatot a szövetkezeti gondolattal és törvénnyel gyökeresen ellenkező jogszabályok erősítették. De bekövetkezhet ennek fordítottja is, ha a jogi szabályozás és a gazdasági körülmények erre ösztön­zik az embereket. A szövetkezeti gondolat erősítése, a gazdálkodás versenysemlegességének megteremtése csupán praktikus okok miatt is megfontolandó, hiszen a szö­vetkezetek — most csupán feltételezett — tömeges atalakulasa számos gya­korlati bonyodalommal járhat. Az át­alakulási törvénynek tekintettel kell lennie a különféle érdekek egyidejű ér­vényesítésére, hiszen átalakuláskor a tagságnak, a szövetkezeti közösségnek és a szövetkezeti mozgalomnak eltérők az érdekei. A tagságon belül tovább differenciálódnak az érdekek, hiszen például a nyugdíjas termelőszövetkeze­ti tagok már nem tudnának részt vállal­ni a gazdasági társaság munkájában, ugyanakkor az átalakuló gazdaság va­gyonának nagy részét ők adták össze, majd később ugyancsak ők gyarapítot­ták. A szövetkezeti mozgalomnak általá­nos érdeke, hogy az eddig összegyűjtött vagyon a jövőben is a mozgalmat szol­gálja, ezért átalakuláskor csak az oszt­ható vagyonrészt vihetnék ki a tagok, de ez a legtöbb helyen nincs. A többsé­gi, oszthatatlan vagyonrész viszont az érdekképviseleti szervek által létesített vagyonkezelő központok tulajdonába kerülhetne, s e fölött azok gyakorol­hatnák a tulajdonosi, részvényesi jogo­kat. Ez viszont odáig vezethetne, hogy hatalmas vagyonok gyűlhetnének ösz- sze egy-egy szervezet tulajdonában, a tagok befolyásukat vesztenék saját Szö­vetkezetükre is. Az átalakuló szövetke­zeteknél a demokráciát felváltaná a fe­lülről jövő irányítás, ami egy korábbi, ma már tagadott irányítási rendszer visszacsempészésének a lehetőségét is •magában hordja. Az iménti példák korántsem a teljes listáját adják az átalakuláskor megol­dandó elvi és gyakorlati ellentmondá­soknak. Úgy tűnik, sokkal zökkenő- mentesebb lehet á jövő, ha nem az át­alakulás, hanem a szövetkezeti meg­újulás, a gazdálkodás szabályozásában pedig a versenysemlegesség kerül a fi­gyelem középpontjába. V. Farkas József A NAGY ÉHÍNSÉG UKRAJNÁBAN (II.) „Várjatok, amíg megfő a gyerek.. Ez volt az az idő, amikor az ukrán nyelvben új szószömyetegek jelentek meg: a „strekacska” — ez valamiféle szigony volt, mellyel mindent átszúr­tak, miközben keresték a gabonát: a „scsupacsi” I— ezekkel az eszközökkel „tapogattak”, a „sztukacsi” — ezzel az eszközzel kopogtatták meg a falakat; szétszedték a kemencéket, mivel az em­berek gyakran a kemencébe rejtették el a gabonát. És volt még egy szó: „plisz- kacs” — lapos lepény burgonyahéjból, falevelekből, fakéregböl, makkból. A háziállatokat megették, tavasszal bé­kákkal táplálkoztak. És ami a legször­nyűbb: megkezdődött az emberevés. Csaknem minden faluban előfordult ilyesmi, mint ezt a lakosok elbeszélései bizonyítják. Az emberek kivetkőztek emberi mivoltukból, egyszerűén va­dásztak egymásra. — „1933-ban a szomszédasszonyom behívta házába, késsel megölte és meg­ette alig hatéves kislányomat”. (Sztye- panida Grigorjevnak Nyevmivana visszaemlékezése, cserkasszki terület, liszjanikojei járás, Zsabjanka falu.) Még rettenetesebb dolgokat ír le köl­tőnk, Ticsina verse. Ez áll benne: ko­pognak az ajtón, de a gazdaasszony azt mondja: várjatok, amíg megfő a gye­rek, még nem főtt meg... Ez így folytatódott egész ősszel, 1932. december 6-án pedig az Összuk- rán Központi Végrehajtó Bizottság ha­tározatot hozott, amely közölte a köz­társaság járásainak feketelistáit. Uk­rajna 86 olyan járása, amely nem adta be a megkövetelt mennyiségű gabonát, mintegy törvényen kívül került. E járá­sok vezetőit szabotőröknek minősítet­ték és letartóztatták, a járások nem kaptak élelmiszert és'iparcikkeket, gya­korlatilag megszűnt bennük minden kereskedelem. Gondoljunk arra, hogy a kötelező beszolgáltatás hasonló politikájára a húszas évek elején a parasztok forron­gással, felkelésekkel válaszoltak. Ho­gyan reagált a falu a harmincas évek elején? — A sztálini rendszer ekkor már meglehetősen erős volt. A csemyigovi területen voltak forrongások, ezeket azonban gyorsan elnyomták. Mit te­hettek a parasztok? Ahol tudták, elrej­tették a gabonát. Bedugták a gyerme­kek babáiba, játékaiba. Agyaggal ken­ték be a gabonával megtöltött palacko­kat és leengedték a kutakba. Nedves liszttel öntötték le a gabonával teli zsá­kokat (a liszt megkeményedett, meg­duzzadt) és a tavakban rejtették el. De mindent megtaláltak ... A parasztok megpróbáltak elmene­külni az éhínség sújtotta helyekről. Megostromolták a vonatokat, a vago­nok tetején utaztak. De Oroszország és Ukrajna határán, Mihajlovszkoja és Brjanszk közelében őrséget állítottak. Az éhező tömegek ellepték a városo­kat. Ott jegyre mégiscsak lehetett kapni élelmiszert. Ilyen egyébként még nem volt a történelemben: A falu éhezett, a város ellátottságáról pedig úgy-ahogy mégiscsak gondoskodtak! Vo}t, akinek sikerült munkát kapnia valamelyik gyárban, bányában. Azok az öreg kije­viek, akikkel beszéltem, mind emlékez­tek ezekre az éhes, rongyos emberekre, akik ellepték az utcákat, koldultak. Reggelente a házmestereknek meg kel­lett nézniük minden zugot és minden •udvart. Ha holttestre bukkantak, kü­lön teherautó jött és elvitte őket — ahogyan a szemetet szállítják. Ez volt a helyzet minden nagyobb városban, nem véletlen, hogy éppen 1932-ben ve­zették be nálunk az igazolványrend­szert. A falvakban megjelentek a „fod­rászok”: a kolhozföldeken éjszaka ol­lóval vagdosták a kalászokat. Az állam azonban erre is gyorsan megtalálta az ellenszert. 1932. augusztus 7-én elfo­gadták a szocialista tulajdon védelmé­ről szóló törvényt (az úgynevezett „öt­kalászos” törvényt, így nevelték az em­berek). Fosztogatásért halálbüntetés vagy tíz év börtön járt és teljes vagyon­elkobzás. A gyermekeket próbálták megmen­teni, ahogy tudták. Az iskolákban enni kaptak, rokonokhoz küldték őket más megyékbe. Egy ember elmondta ne­kem, hogy anyja annak idején rábízta őt a nővérére: vigye el a városba és hagyja a vasútállomáson. Menhelyre került.' Abban az időben sok árvaház létesült Ukrajnában. Öt év múlva anyja nagy nehézségek árán megkereste a fi­át, térdre vetette magát előtte és úgy kért tőle bocsánatot: „Nem tehettem mást, hiszen azt gondoltam, hogy vala­mennyien felfordulunk éhen”. ’ (Folytatjuk) (Következő: Három-négy­millió éhenhalt) «89. február 7. • PETŐFI NÉPE • 5 változások a kötvénypiacon Bankok és ügyfelek Január első hetében a lakossági kötvények értékesítésében érdekelt hét bank véget vetett a tavaly má­justól elkezdett, közös heti árfo­lyammegállapításnak, ús tető alá hozta ez év június végéig érvényes értékpapír-forgalmazási megálla­podását. Eszerint a kötvénytulaj­donosoknak két fontos változással kell számolniuk; az egyik, hogy az árfolyamok között lényeges kü­lönbségek várhatók, a másik, hogy nem mindegyik bank lesz hajlandó „idegen” — nem az ő közreműkö­désével kibocsátott — kötvényt megvenni. A lakossági kötvényforgalma­zásban főszerepet játszó két pénz­intézet, a Budapest Bank és az OTP, mint.hírük, eddigi összehan­golt üzletpolitikáját kívánja foly­tatni, azaz viszonylag magasan tartják saját kötvényeik árfolya­mát, és az úgynevezett kamatpré­miummal is növelik a hozamokat. Az Országos Kereskedelmi és Hi­telbank Rt., valamint a Befektetési és Forgalmi Leánybank alacso­nyabban jegyzi az árfolyamokat, de kötvényeiket már ők is kamat- prémiummal próbálják vonzóbbá tenni. A jelenleg piacon lévő 350 köt­vény közül néhánynak még nem akadt gazdája, vagyis nem sikerült megállapodni, ki legyen a piacve­zető (a kibocsátást lebonyolító, ü- letve e tekintetben jogutód) bank. Főleg régi, Magyar Nemzeti Bank­kötvényekről van szó, amelyek a későbbi osztozkodáskor az Általá­nos Vállalkozási Bankhoz kerül­tek, ez a pénzintézet azonban nem, foglalkozik lakossági ügyekkel. Mindebből az a lényeges, hogy a kötvénytulajdonosoknak ezentúl figyelemmel kell kísérniük, melyik bank a kötvény gazdája, mert egyelőre csák az a bank vásárolja vissza tőlük. Az . OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint a megyei OTP-fiókok sem vásárolnak mostantól idegen köt­vényt. Ez Bács-Kiskunban — és Kecskeméten — valószínűleg nem okoz gondot, hiszen szinte minden nagyobb, a lakossági kötvényfor­galmazással foglalkozó pénzin té­Sobri-fogadó Dávodon 1 Dávodon közös beruházásba kez­dett a Nagybaracskai Takarékszövet­kezet, az Orgovány és Vidéke Taka­rékszövetkezet, a bajai székhelyű Be­ton Gmk és mint beruházás-bonyolí­tó: a Dominvest Építőipari Vállalat. Mintegy harminckét millió forintos költséggel vendégfogadót építenek Dávod—Püspökpusztán. A leendő üzemeltetőtől, a Nagybaracskai Ta­karékpénztár ügyvezető igazgatójá­tól, Pétiké Ferenciül érdeklődtünk a tervek felől. — Egy éve kapta meg szövetkeze­tünk az engedélyt utazási iroda létesí­tésére. Ennek kapcsán komplex prog­ramokat dolgoztunk ki, amelynek ré­sze a fogadó építése és majdani üze­meltetése. Az építmény egy százsze­mélyes éttermet, hatvan fó fogadásá­ra szállodarészt, sörbárt, s egy auto­mata tekepályát foglal magába. — Igazodnak a fürdő nyújtotta elő­nyökhöz is? '-r. Természetesen. A második lép­csőben gyógyászati és különböző szolgáltató részlegek épülnek. Alka­lom lesz szaunázásra, szépségszalont nyitunk, a vérnyomásos, gyulladásos betegségekben szenvedők is itt remél­hetnek gyógyulást. — Mikor várható az üzembehelye­zés és milyen reményeket fűznek a komplexumhoz? Szeptemberre tervezzük az ava­tó ünnepséget. Természetesen első­sorban külföldi vendégekre számí­tunk, de ez nem azt jelenti, hogy ára­ink a hazaiak részére nem lesznek elérhetők. Különben is, a fogadó szervesen kapcsolódik ahhoz a bel­földi üzletlánchoz, amit eddig kiala­kítottunk és ezekkel a szolgáltatások­kal, árakkal versenyképesnek bizo­nyultunk. Reméljük, hogy az új foga­dóban Magyarország örökös halfoző bajnokának, Sobri Józsefnek főztjeit sokan megkóstolják majd, annál is inkább, mert a fogadó tz ő nevét veszi fel. — zsékovács — zetnek van helyi bankszerve vagy fiókja a megyében, illetve a megye- székhelyen. Megyei, az/OTP közreműködé­sével kibocsátott lakossági köt­vény jelenleg tizenkettő van forga­lomban, közülük a Bajai Városi Tanácsé idén májusban jár le. Ezek a kötvények egyébként a megye bármelyik OTP-fiókjában vissza­válthatók. Az OTP azt is vállalja, hogy saját kibocsátású kötvényei­nek árfolyama nem csökkenhet a névérték alá, ami azt jelenti, hogy a tulajdonos mindenképpen meg­kapja befektetett pénzét (veszteség nélkül). Az elmúlt fél évben egységes la­kossági kötvényárfolyam-táblázat mostantól már nem az, a bankok külön-külön közük saját jegyzésü­ket. Ennek megfelelően az OTP- fiókokban is minden szerdán újra közzéteszik kötvényeik árfolya­mát. Ami természetesen nem min­dig jelent egyben változást is, tehát árfolyamemelkedést vagy -esést. A Budapest Bank kecskeméti fi­ókjánál tavaly nyár derekán olyan nagy volt a forgalom, hogy a ceglé­di igazgatóságnak korlátoznia kel­lett a kötvényvásárlást. Januártól a Budapest Bank is szigorúbb. (Tavalyi „engedékenységének”, il­letve a lakossági értékpapírpiacon betöltött vezető szerepének kö­szönhette, hogy év végére óriási kötvénykészletei halmozódtak fel — ez a bank ugyanis felvállalta, hogy minden piacon lévő kötvényt visszavásárol). Most csak saját, cs jogelődje, az Állami Fejlesztési Bank (ma már Állami Fejlesztési Intézet) kötvényeit vásárolja visz- sza. A lakossági értékpapírpiac egyensúlyának megőrzéséért a B igyekszik más pénzintézetekkel szerződést kötni az idegen ko ve nyék utáni törlesztő-, illetve a matrészletek kifizetésére, ami az tán a két érintett bank egymás zött elszámol. Ilyen megallapodas már érvényes az OTP-vel, a . OTP-kötvények kamatszelvényei­re a BB-fiókokban is fizetnek. A Budapest Bank kötvényeinek árfolyamáról a keóskeane donosok, venni vagy’5,?. .xjg_ dékozók a helyi bankfiok kozódhatnak, ahol az árfolyam­lapot is átnézhetik — ez a piacon levő valamennyi kötvény árfolya­mat tartalmazza. A fióknál pilla­natnyilag az a tapasztalat, hogy a lakosság tavalyi megrendült bizal­ma a kötvényben nem állt helyre, inkább visszaváltani akarják ér­tékpapírjukat, mintsem újakat vá­sárolni. Megnövekedett viszont az érdeklődés a letéti jegy iránt. A kötvénytulajdonosokat való­színűleg bosszantja, hogy vissza­váltási szándékuk esetén most egyelőre nem térhetnek be akárme­lyik bankfiókhoz, tanácsos előbb megnézniük, melyik pénzintézet nevét írták a papírra. A felelős pi­acvezető „kitalálása” viszont nem is olyan rossz ötlet, mint első látás­ra tűnik. Ez ugyanis jog és köteles­ség egyszerre: amelyik bank közre­működik egy adott kötvény kibo­csátásában, az köteles annak árfo­lyamát megjelölni, valamint a köt­vénnyel ezen az árfolyamon üzletet is kötni, tehát venni és eladni. Ha egy pénzintézetnek joga a kötvény- kibocsátás szervezése, akkor köte­lessége az így teremtett piac gon­dozása, beleértve a kevésbé jöve­delmező műveleteket is. Igaz, hogy ezt semmiféle törvény nem rögzíti, de talán a kötvények visszavásár­lása elől eddig ilyen-olyan indok­kal elzárkózó egyes bankok így is kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy kötvényt nemcsak ki­bocsátani kell. Remélhetőleg egyre kevésbé fordulnak elő olyan ese­tek, mint tavaly nemegyszer az ak­kor még „lágyszívű” Budapest Bank fiókjaiban, amikor is a kime­rült ügyfél rimánkodva kérte: vált­sák végre vissza a kötvényt, mert már a harmadik helyről küldik el! Visszaváltották, megkaphatta. a saját pénzét, amit valamikor úgy fektetett be, hogy tudomása sze­rint bármikor hozzájuthat Az ügyfél ide-oda küldözgetése nem használ sem a bizalom, sem az értékpapírpiac megorzesenek. Ha a bankok egymással egyezkednek, megállapodást kötnek, az az ugy- Egk csak akkor jó amennyiben őt ebből az egészből nem felejtik * M.Á. *0* c* etnzuar, tutNOnum wwmi Tisztelt Hölgyem, Uram! ■*<.. SrKf^ Pontjára kitér. * atót> aml«mind e/ore címzett válaszboríték. ^ . cfoma9 pedig minden lakóhelvéhn? ^jkozelebbi postahivatalban, az adóhatóséook­gálatUmdánJn? 2“**"** és ügyfélszol- £ElZ?d**P' taná°s°k ügyfélszolgálati irodáin érdekképviseleti szerveknél beszoreznető in­gyen. Kérjük, hogy -s bevallást és az adóbefize­r* F?Sián- a;án/ofían adJa fel. Ez díjmentes, további jelentkezésünkig Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom