Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február 24. • PETŐFI NÉPE • 5 A tulajdonosi érzés és a döntési jog szabadsága * — Napjainkban főleg agrárkörökben élénk vita folyik a mezőgazdaságról, ezen belül is főként a szövetkezeti moz­galomról. Minek tulajdonítja ezt? — Szükség van az agrárpolitikai kér­dések átgondolására. Az újragondolás már a múlt év nyarán kezdődött, a MÉM és a TOT is' foglalkozott vele, többek között én is kifejtettem vélemé­nyemet. Ellentétben mások véleményé­vel, főleg a Demokrata Fórum kiskun- majsai határozatával, mintegy harmincéves szövetkezeti tapasztalat­tal a hátam mögött azt mondom, hogy Magyarországon a termelőszövetkeze­tek létrehozása szükségszerű és törté­nelmi tett volt. Szerintem és sokak sze­rint a mezőgazdaság problémáit a ter­melőszövetkezetek oldották meg. A nagyüzemeknek köszönhető, hogy mind a gabona-, mind a hústermelés­ben az első tíz ország között vagyunk a világon. A belföldi piac el van látva mezőgazdasági termékekkel, és export­ra is jut bőven. Szinte valamennyi ága­zatban, de főleg az eszközhatékonyság tekintetében nagyot léptünk előre. Egy iparilag közepesen fejlett országban ez különösen nagy súllyal esik latba. — Az eddigiekben csupán eredmé­nyekről szólt. Ha nem lennének gondja­ink, nem lenne szükség az agrárpolitika újragondolására. — Ezt az elmúlt másfél-két évtized úttévesztései teszik szükségessé, továb­bá az, hogy a munka termelékenységé­ben a lehetőségeinkhez képest, de főleg a világpiaci igényekhez viszonyítva je­lentősen lemaradtunk. — Tulajdonképpen drágán terme­lünk? i —Ezt nem mondanám, mert az első­sorban azzal függ össze, hogy drágán kapjuk azokat az eszközöket és anya­gokat, amelyeket az ipar állít elő. A pi­ac drágaságát így értelmezem. Én fő­ként a munkatermelékenység oldaláról vizsgálom a dolgokat, elsősorban azokban az ágazatokban, munkafolya­matokban, amelyekben az élőmunká­nak nagyobb a hatása a termelésre, a termelés eredményességére. Különösen e téren vannak nagy gondjaink. — Tehát nem a gabonáról, a kukori­cáról és az egyéb, nagyüzemileg termel­hető növényekről van szó? — Sokkal inkább azokról, ahol a termelés eredménye a munka minősé­gétől, gondosságától függ. Ilyen példá­ul a gyümölcstermesztés, a zöldségter­mesztés, de ide sorolom az állattenyész­tést is. Az eltévelyedések is e köré cso­portosíthatók, mert én mindenképpen , tévedésnek-nevezem azt — és ez meg az . ötvenes évejc végétől és a hatvanas évek elejétől datálódik;^, hogy olyan ter­mészeti körülmények közt is túlságo­san erőltettük a téeszesítést, ahol a nagyüzemi gazdálkodás feltételei nem voltak meg. Ilyenek voltak a hegyes­dombos vidékek, a homokos területek, ahol addig speciális kultúrákat termel­tek. Jobb lett volna itt vagy alacso­nyabb típusú szövetkezeteket szervezni vagy a szervezést egyáltalán el sem in­dítani. Bács-Kiskun megyében ismer­ték fel az akkori vezetők leginkább az alacsonyabb típusú szövetkezetek je­lentőségét. Az ország szakszövetkeze­teinek 50 százaléka ma is ebben a me­gyében van. Sok előnye volt ennek ak­kor is, és van napjainkban is. Kevesebb erőfeszítéssel, kinnal-bajjal járt az át­szervezés, mert a gazdák könnyebben beléptek a tszcs-be, továbbá megma­radt az önállóságuk és az egyéni fele­lősségük, amelyre most a termelőszö­vetkezetekben is oly nagy szükség len­ne. — Milyen további tévútra gondol az elmúlt évtizedek gyakorlatában? — Úttévesztésnek tartom, hogy a hetvenes évek közepén mindenfajta ter­mészeti és közgazdasági indok nélkül, valamint az emberi tényező figyelmen kívül hagyásával, felső kezdemenyezés- re és nyomásra 8-10 ezer hektár terüle­tű termelőszövetkezetek jöttek létre, amelyekben az ember nehezen találta meg, vagy még ma sem találja meg helyét és szerepet, hozzátéve, hogy köz­ben elvesztette tulajdonosi szemléletét is. — Hartán is megtörtént az egyesítés? — Igén, de nálunk a két termelőszö­vetkezet tagságának köréből indult a kezdeményezés, továbbá a demokratiz­mus szigorú szabályai szerint döntöt­tek a tagok. Ezen egyrészt azt értem, hogy titkosan szavaztak és a szavazóla­pon szerepelt az is, hogy „Az egyesülés­sel egyetértek”, de az is, hogy „Nem értek egyet”. A tagság 78 százaléka igennel szavazott, s a későbbiek során azt tapasztaltuk, hogy az ilyen egyesü­lés nagy energiákat szabadított fel az emberekben. — Napjainkban ismét napirenden vannak ilyen kérdések. Községek, szö­vetkezetek szándékoznak szétválni, a Demokrata Fórum pedig éppen a kis- kunmajsai határozatában a szövetkeze­tek egyéni gazdaságokra való szétosztá­sát szorgalmazza. Mi a véleménye erről? — Szövetkezetünkben eddig ez így nem vetődött fel és biztos vagyok ben­ne, hogy erre a jövőben sem kerül sor.' Ez viszont nem jelenti azt, hogy szövet­kezetünk vezetősége a szövetkezetpoli- tika és a szövetkezeti törvény várnató változásával összefüggésben ne kezde­ményezné a szövetkezet tisztavagyon­gyarapodásának ssj ahogyan ezt mi mondjuk — nevesítését, személyekhez való kapcsolását. Szövetkezetünk min­den egyes tagjára most mintegy 450- 500 ezer forint értékű tehermentes tisz­ta vagyon jut. Ennek kilencven százalé­ka a tagság közös munkájából szárma­zik. Gyakorlatilag ez nem más, mint a csaknem harmincesztendős együttmű­ködés eredménye. A vagyon hét száza­léka állami támogatásból (ez az a for­rás, amelyet a különböző beruházások­ra az állam biztosított), három százalé­ka hitelből származik. Mindebből kitűnik, hogy szövetke- • zetünk lényegében stabil gazdaság. Ha azt kérdezik tőlem, hogy a tehermentes tiszta vagyont érdemes volna-e nevesí­teni, akkor azt válaszolom, hogy ennek egy részét feltétlenül igen. Korántsem arra gondolok, hogy most hordjuk széjjel a szövetkezet közös vagyonát, hanem arra, hogy ismerjük el azoknak a tagoknak a munkáját, akik a vagyont létrehozták. Szerintem ez társadalmi­lag igazságos lenne. — Ez azt jelenti-e, hogy mondjuk Kiss István vagy Nagy János a sok esztendő alatt végzett munkája alapján a teher­mentes tiszta vagyonból egy bizonyos összegre igényt tarthat, amely tulajdon­képpen elvileg most is az övé?- A konkrét kérdésre konkrétan szeretnék válaszolni. Elsősorban nem is azzal a közös vagyonnal számolok, ami eddig létrejött, mert ezt rendkívül- nehéz lenne kiszámítani, hiszen tagja- ipkpgy részé, elhalálozott, voltak, akik kileptek, jéhát igazságosan ezt nevesí­teni nem lehet. Én elsősorban arra a tiszta vagyonra gondolok, ami ezután (1989. január 1-jétől) képződik. Illetve ennek bizonyos, mondjuk hetven vagy hatvan százalékát nevesíteném, mégpe­dig a tagok közreműködésének ará­nyában. De mit értek én közreműködé­sen? Nemcsak azt, hogy valaki a folyó évben mennyit dolgozott, hanem azt is, hogy milyen volt az életteljesítménye a tsz-ben. Egy bizonyos összegű tiszta vagyont ugyanis nemcsak a folyó mun­ka hoz, hanem az a munka is, amit a korábbi években végeztek az emberek. De végül is a közgyűlésre bíznám, hogy milyen arányban ossza széjjel. Ha a közgyűlésen úgy döntene a tagság, hogy a múltra mindenképpen borít­sunk fátylat, azt is el tudnám fogadni, de egy olyan típusú termelőszövetke­zetben, mint a miénk, azt igazságtalan­nak tartanám. Ha az Országgyűlés olyan törvényt hozna, hogy ezt rábízza a termelőszövetkezetekre, én azon len­nék —, éppen az alapító nemzedék ér­dekében hogy az ő esetükben a cél­szerűség határáig nyúljunk vissza. Ismétlem, nem a tiszta vagyon szét­osztásáról beszélek, hanem annak a ta­gok részére való nevesítéséről, mint ahogyan arra sem gondolok, hogy ez természetben történjen. Én azt mon­dom, hogy a tiszta vagyonnak a köz­gyűlés által meghatározott arányban, részjegy formájában való nevesítésére kerüljön sor. A részjegyet tulajdonosa a szövetkezetben hagyja, s ezután osz­talékra jogosult. — Elképzelhető, hogy egy-egy szövet­Kedves vásárló! KONZUM NSZK ELEKTR FAGYASZTÓLÁDA a KONZUM Kereskedelmi Vállalat FANTÁZIA KISÁRUHÁZAIBAN 200 és 300 literes ELŐJEGYEZHETŐ KECSKEMÉT: Balaton u. 2. (Honvédkórház mellett) KISKUNFÉLEGYHÁZA: a mozi épületében KALOCSA: Híd u. 20. NAGYKÖRÖS: Kossuth u. 37. 165394 (‘Megjelent a Pártélet 1989/2. számában) Interjú Hegedűs Lajossal, a Központi Bizottság tagjával, a Hartai Erdei Ferenc Tsz elnökével NEM TELIK tMJUL kezeti tagnak huszonöt-harminc évi munkája után a tiszta vagyon nevesítése — tehát nem széthurcolása — folytán 200-300 ezer forint értékű részjegye le­gyen a szövetkezet tiszta vagyonából? — Igen, de az összeg csak folyama­tosan növekedhet, csak az újonnan lét­rehozott tiszta vagyonból gyarapod­hat. Ugyanakkor igaz az is; lehet olyan év, amikor a tiszta vágyón nem növek­szik, hanem csökken. Ilyen esetben a tagság nevére írt tulajdonrész is csők-' ken. — Milyen jogok illetnék meg ezzel kapcsolatban a szövetkezeti tagot? —5 Ha valaki úgy dönt például, hogy elköltözik Hartáról, s 50 ezer forint értékű részjegye van a szövetkezet tisz­ta vagyonában (ugyanúgy, mint a rész­vénytársaság eséteben), ezt a részjegyet más termelőszövetkezeti tagnak elad­hatja. Ha a termelőszövetkezet jó, ak­kor névérték felett — mert ez olyan osztalékot biztosít, hogy érdemes meg­venni —, de lehet, hogy névérték alatt tudja értékesíteni. Ám dönthet úgy is, hogy névértékben a szövetkezetben hagyja abban a reményben, hogy osz­talékot kap utána. Megjegyzem, elha­lálozás esetén a törvényes örökösé lesz a részjegy, akik ugyancsak eladhatják vagy megtarthatják. — A szövetkezet nem vásárolja meg a részjegyet? — Nem, mert ha ezt tennénk, akkor — ahogy mondani szokás — oda jut­nánk, ahol a part szakad. Nekünk alapvető szándékunk, hogy a közös va­gyon megmaradjon. Úgy gondoljuk, hogy a tagok egymás között adhatják és vehetik a részjegyet, de a termelőszö­vetkezet ne vegye meg. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek, akik Hartán dolgoznak, ne csupán munkavállalók legyenek a termelőszövetkezetben, ha­nem részjegytulajdonosok, vagyis a szövetkezet valódi gazdái. Á szövetke­zeti tisztségviselők — ez komoly szán­dékunk — amikor a testületben a jöve­delem felosztásáról döntenek, ne csak a mára, hanem a jövőre is gondolja­nak. Arra például, hogy ha a termelés­ben jól forog a pénz, akkor nagyobb az esély a részjegy összegének növekedé­sére vágy az évi osztalékra. Biztosak vagyunk abban, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen nehéz a döntés a hosszú vagy a rövid táv között. így kapcsoló­dik össze a rövid távú érdek a hosszú távúval. így válhat a szövetkezet — szerintem — valódi szövetkezetté, mert akkor nem lesz szükség semmiféle kere­setszabályozásra meg hasonlókra, mert józan ésszel az emberek nem cseleksze­nek saját érdekeik ellen. — A tulajdonosi érzület növelésére való célszerű törekvés azt sejteti, hogy még az olyan eredményesen gazdálkodó szövetkezetben is, mint az önöké, az em­berek nem adják önmagukat vagy visz- szatartják teljesítményüket. így van ez? — Sajnos termelőszövetkezetünkben is i— különösen azokon a munkaterüle­teken dolgozóknál, ahol nem tudjuk egy-egy csoportnak a viszonylag eltérő érdekeit figyelembe venni vagy elismer­ni— a tagok csupán munkavállalói ma­gatartást tanúsítanak. Azt mondják, tegyétek le a pénzt ide a viszonylag kevesebb munkáért, mert nekem az erőmre a háztájiban van szükség. Egy­fajta teljesítmény-visszatartás tapasz­Együttműködési megállapodás Mr • A KFKI fi­zikai osztá­lyán. Ül ÉJ Kutatás-fejlesztésre alakult társaság talható az embereknél, és természete­sen egyfajta követelés is, mert azt elvár­ják, hogy jövedelmüket biztosítsuk. Ez a tendencia azzal is összefügg, hogy megtörtént a nemzedékváltás, s ennek a korosztálynak már nincsenek olyan élményei a termelőszövetkezetek ős-, vagy úgy is mondhatnám, hőskoráról, mint a korábbi nemzedéknek. Az ala­pítók még a magángazdálkodásból sok olyan élményanyaggal jöttek, amelyet a mostaniak nem ismernek. Úgy vélem, hogy az ösztönzőrendszer bevezetésé­vel, amelyet felvázoltam, vissza lehetne hozni ezt a fajta tulajdonosi tudatot és magatartást. — Anélkül, hogy bárminemű megráz­kódtatás érné a szövetkezeti mozgal­mat? — Ebben biztos vagyok, csak rá kel­lene bízni a termelőszövetkezetekre. Nem körülbástyázni mindent tételes jogszabályokkal, mert kérdezem: ki­osztja-e a jövedelmét a termelőszövet­kezeti tag akkor, ha tudja, hogy hol­napután is innen, kell megélnie? A pa­rasztember akkor vett bútort vagy más fogyasztási cikket, amikor jő termése volt. Szűkös esztendőben csak a lovát patkoltatta meg és a kocsiját vitte a kovácshoz, hogy szerszámai rendben legyenek. A vetőmagot elkülönítette, tehát a jövőjét mindig biztosította. En­nek a társadalomnak nem arra van szüksége, hogy tagjai olyan árukra vagy luxuscikkekre fordítsák jövedel­müket (ráadásul ezeket külföldön valu­táért vásárolják), amelyeknek haszná­lati értéke nincs arányban teljes érté­kükkel. Nekünk.most olyan helyzetet kellene teremteni, hogy az emberek vál­lalkozásba fektessék a pénzüket és így több terméket állíthatnánk elő, amely­re szüksége van az országnak. A mai állapotokért én nem az embereket íté­lem el, hanem azt a felfogást, azt a gazdaságpolitikát, amely szavakban hirdeti ugyan a versenyt, a vállalkozá­sok létesítését, de a magas kamatokkal, adórendszerrel, nagy elvonásokkal le­hetetlenné teszi működésüket. Azt a gazdaszemléletet kellene visszahozni, amely serkentene a jó terméket előállí­tó kisvállalkozásokra. — A kisvállalkozásokat említette. Véleménye szerint kisebb munkaszerve­zetekben eredményesebben dolgoznak az emberek? — Egy ezerfős termelőszövetkezet­ben nem találja meg úgy magát az em­ber, mint egy húsz-huszonöt fős mun­kacsoportban. Ezt régen felismertük és mintegy hat-hét esztendeje jelentősen előreléptünk az úgynevezett önálló el­számolási egységek létrehozásában. Ennek-az volt a lényege, hogy vala­mennyi munkahely (adottság szerint) jövedelmezőségi tervet kapott, amely­nek túlteljesítése esetén a kollektíva a nyereségből részesedést kapott. 1988. január 1-jétől az új szabályozás — a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó, egyáltalán az egész kere­setszabályozás lg szinte az egészet szét­verte, ezt az ösztönzési rendszert a nor- mativitás máglyáján elégették. Azt mondták: az iparban sincs ilyen, akkor a mezőgazdaságban sem lehet. Mi, szö­vetkezeti vezetők, ezt az intézkedést hi­básnak tartjuk. Mihók Sándor Van már öt éve, hogy számotte­vően csökkentették a mezőgazda- sági kutatás-fejlesztésre fordítható központi támogatást. Azóta ugyan nem nyirbálták meg ismét, de nem is növelték. A pénzromlás miatt azonban a változatlan összegből is kevesebb feladat megoldására fut­ja már, mint korábban. Követke­zésképpen elkezdett kutatások ma­radhatnak félbe, kutatási eredmé­nyek kerülhetnek az íróasztal fiók­jába. Jobb időkre, vagy áldozatra is kész vállalkozókra várva. A Magyar Állami Földtani Inté­zet a Duna—Tisza közén végzett agrogeológiai kutatásokat. Ennek eredményeire alapozva, illetve az eredmények továbbfejlesztésére alakult meg a Mezőgazdasági Földtani Gazdasági Társaság Kecskeméten, tavaly áprilisban. Jelenleg tizenegy tagja van, mező- gazdasági üzemek, a megyei ta­nács, a kertészeti főiskola, a szőlé­szeti-borászati kutatóintézet, a víz­művállalat, valamint az Agro­bank. Ez utóbbi nemcsak a vagyo­ni hozzájárulással nyújtott segítsé­get: menet közben hitelfolyósítás­sal is nagymértékben megkönnyít­heti a kutatómunkát. A vállalko­zás gesztora á Kecskeméti Törek­vés Tsz, e gazdaság területén hoz­ták létre a tízhektáros bázisukat. Egyáltalán, a társaság tagjai ki- ki a maga eszközeivel — az alap­kutatásoktól kezdve a gyakorlati megvalósításig a teljes innovációs lánc kiépítését segíteni tudják­Jelenleg ez a gazdasági társaság az egyetlen szervezet Magyaror szágon, amelyik a hazánkban e lelhető összes talajjavító és a talaj termőképességét fokozó aI^' gok alkalmazhatóságát vizsgálja. Alapvető céljuk a különböző er mészetes eredetű földtani ®P mények (mint például a no a bentonit, az alginit, ze0, ’ valamint az úgynevezett környe­zetbarát anyagok (biohumusz, tő­zeg, kommunális szennyv stb.) felhasználási lehetőségeinek kutatása humuszos homoktalajon. A kísérleti eredmények.— termé­szetesen más talaj- és éghajlati vi­szonyokra adaptálva — az ország különböző 'vidékein hasznosítha­tók. Ugyanakkor a Kiskunságban honos növénykultúrákkal tartam- hatás-vizsgálatokra is kiterjedő, korszerű matematikai módszerek­kel értékelhető kísérleteket állíta­nak be. Egyelőre nem számítanak arra, hogy működésük nyereséges lesz. A kutatás-fejlesztési eredményeik­re, alapozva jövedelmező tevékeny­séget is folytatnak majd, a külső megrendelésre e térségben leggáz- daságosabban alkalmazható talaj­javító anyagok, technológiai eljá­rások adaptálását vállalják. Tevé­kenységük fontos részét képezi Olyan talajkeverékek kikísérletezé­se, gyártása és forgalmazása, ame­lyek nagy hatásfokkal alkalmaz­hatók az ültetvénytelepítéseknél, a szabadföldi és a hajtatott zöldség-, valamint a dísznövénytermesztés­ben. Az erdészeti szaporítóanyag előállítása és a lomberdő-telepítés programjába bekapcsolódva vizs­gálják a természetes ásványi anya­gok starterként való alkalmazha­tóságát, de vizsgálódásaikat kiter­jesztik az utókezelés lehetőségeire is. A gazdasági társaság tagjai vál­lalták, hogy munkájuk kutatás- fejlesztési szakaszában segítik a program megvalósítását. Ezért a működés első öt évében a szerző­dést nem bonthatják fel, a vagyoni hozzájárulásukkal arányosan befi­zetnek minden évben bizonyos összeget a közös kasszába. Úgy tűnik, egyfajta hiányt potol a fiatal gazdasági társaság működésé, mert újabb vállalatok, intézmé­nyek kérték felvételüket a tagok sorába. Almási Márta é ADO ** lUEMftiasi W.IMI Tisztelt Hölgyem, Uram! fftsa 'spé-nj * Pontjára kitér. ^ tatót'aml & iv minden ebre címzett válaszboríték 68 ®Sy teni^ífl£SOma9 ped‘9 minden lakóhelyéhez ÄJSSi postaÜivatalban' V adóhatóságok Jr. ('Sazgatosag, adofelügyelőség és ügyfélszol­éfdekkén^'ttanácsok ü9yfélszólgálati irodáin, érdekképviseleti szerveknél beszzreznető. in­gyen. Kérjük, hogy s bevallást és az adóbe'fíze- rest posiáH. ajánlottan adja fel. Ez díjmentes, további jelentkezésünkig Üdvözlettel: AOÖ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK A Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete közös tanszéket hozott létre a közelmúltban. Az ország legnagyobb egyetemének kísérleti fizikai tanszékéből és a KFKI mikroelektroni­kai kutatóintézet fizikai osztályából szerveződő közös tanszék várhatóan a két intézmény korábbinál még hatékonyabb oktatási, kutatási együttműködésére ad lehetőséget. A KFKI munkatársai — egyúttal egyetemi oktatóként — főként a mikroelektronikai technológia és az anyagtudományok területén vállalnak majd részt a hallgatók oktatásából. Az egyetem oktatói — akiket a KFKI munkatársai­nak tékint — közvetlenül bekapcsolódhatnak majd a kutatómunkába. (MTI-fotó) Ü.V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom