Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február 24. • PETŐFI NEPE • 3 EGYRE TÖBBEN KÉRNEK SEGÉLYT „Higgyék el, 1 * 1 r 1 11*) A gyógyszer- h nekem ennivalóra kell mm i p i adnak támogatást (Fotó: Walter Péter) Bizonyára sokunkat megdöbbehtett a Szomszédok című filmnek az a jelene­te, amikor a boltvezető meglát egy idős asszonyt a pultok között, amint éppen egy műanyag poharas tej tartalmát próbálja lopva elfogyasztani. Nem ta­gadom, némi kétség támadt bennem a jelenet valódiságát illetően, ami azon­ban gyorsan eloszlik a Kecskeméti Vá­rosi Tanács szociálpolitikai osztályán való látogatásomkor. Kedden és csütörtökön, az ügyfélfo­gadás napjain sokszor nyitódik, csukó­dik a félemelet 39. számú szobának az ajtaja. Az itt dolgozók jól emlékeznek arra a napra, amikor egyetlen délelőtt 76-an jelentek meg ebben a helyiségben segélyt kérni. Közöttük nyugdíjasok, csökkent munkaképességű emberek, akik most nehezen kapnak munkát, vagy "hosszú ideig táppénzen lévő dol­gozók, munkanélküliek, sokgyereke­sek és sorolhatnánk tovább a különbö­ző rétegekből ide érkezőket. Nem így volt ez tavaly, mondja a szociálpolitikai csoport két munkatár­sa, Lemhényi At titáné és Nardainé Zin- hóber Ilona. Már jól ismerték a kérel­mezőket, alig akadt köztük egy-két új. Most' azonban egyre többen jönnek, legtöbbjüket eddig nem látták ezen az osztályon. A számok is erről beszélnek. Míg 1988. január 1. és február 17. kö­zött 126 esetben adtak rendkívüli se­gélyt, addig az idén ugyanebben az idő­szakban 253-szor. A rendszeresen segé­lyezettek száma sem jelentéktelen: pil­lanatnyilag 300. Valamivel a pénzügyi keret is emelkedett: a rendkívüli segély­re szánt 5 millió 776 ezer forint 1 millió­val, a rendszeresre adott 8 millió pedig 900 ezerrel. Mindezt a 39-es szobában osztják szét, ott, ahol kisebb forgalom esetén is legalább nyolc-tízen tartózkodnak. Pe­dig nagyon sokan megszeppenve, szé­gyenkezve lépnek be ide, restellkedve beszélnek — főként mások előtt — szo­rult helyzetükről. Van aki sír, hogy ide­kényszerült, megalázó számára a „ké­regetés”. ! Egész életemben dolgoztam tisz­tességgel — kezdi egyikük —, most mégis, ide jutottam. Egy másik idős nő ezt hajtogatja: — Higgyék el, nekem ennivalóra kell. Társa, aki jóval túl van már a hetve­nen, a nyugdija viszont alig haladja meg a háromezret, hálálkodik a kapott segélyért, de rögtön hozzáteszi: . — Többet nem jövök ide, inkább fel­akasztom magam. Valaki azt meséli, hogy eddig az or­vosa ajánlotta, hogy sok tejet igyon. Most már nem mondja. Mindez magyarázata annak is, hogy az utóbbi időben több idős embert kaptak lopáson. Mit vittek él? Tejet, sajtot és egyéb élelmiszert. A csoport- vezető, Mészárosáé Juhász Sarolta sze­tt Mire lesz elég ez a kis nyugdíj? rint ezelőtt cipőre, ruhára, tüzelőre kér­ték a segélyt. Ma azonban szinte min­denki ennivalóra. A 39-es szobába belépőket persze nemcsak az feszélyezi, hogy szegénysé­gükről mások előtt kell beszélniük, ha­nem az is: úgy érzik, panaszkodásukkal szégyent hoznak a családra. Igaz, sok az egyedülálló, támasz nélküli nyugdí­jas, de sokszoir azok is segélyre szorul­nak, akiknek ugyan vannak gyerekeik, de a keresetük olyan csekély, hogy még maguknak sem elég. Ennek ellenére előfordult, hogy amikor behívták a ké­relmező hozzátartozóit, azok felhábo­rodtak: „miért kért a mama segélyt?”. Éppen ezért az idős emberek java része, ha megtudja, hogy a gyerekeit is értesítik s jövedelmükről nyilatkozatot kémek, inkább visszamondja a segélyt, nehogy konfliktust okozzon a család­bán. A jövőben ^ tájékoztat a cso­portvezető változtatnak ezen. A módosított jogszabályok szerint nem kell majd —: rendkívüli segély esetén — a hozzátartozók körülményeit vizs­gálni. A segélyért sorakozők számát a gyógyszeráremelés is jócskán növelte. Adnak gyógyszersegélyt, hangzott el több helyen, de mennyit és miként, pár héttel ezelőtt még bizonytalan volt. Mészárosné Juhász Sarolta most már pontosabbat tud erről mondani:- Nincs ilyen, hogy gyógyszerse­gély. Külön erre nem is kaptunk kere­tet. Bizonyos mértékű támogatást adunk, a rendkívülihez hasonlóan. A rendkívüli segély kérésekor szüksé­ges a jövedelem igazolása, a tartásra képes hozzátartozók anyagi helyzeté­nek a vizsgálata, valamint a szóban történő vagy írásos kérelem. Igazolás kell arról az okról is, ami miatt segélyre szorult az illető. Például ha egy nyugdí­jas nem tudja a magas gázszámláját kifizetni, vagy valaki sokáig volt táp­pénzen, erről hozni kell az igazoló pa­pírt. Ha pedig gyógyszertámogatást kér, akkor olyan igazolásra van szük­ség, amelyen a körzeti orvos feltünteti a gyógyszerért fizetendő összeget és a kezelés időtartamát. Persze a támoga­tás nem azt jelenti, hogy az egész gyógyszerköltséget kifizetjük. Csak 50- 60 százalékos hozzájárulást adunk. A Kecskeméti Városi Tanács szoci­álpolitikai osztályán eddig 25-en kap­tak ilyen támogatást. Az itt dolgozók szerencsére nem ragaszkodnak mere­ven a szabályokhoz: ha például a kör­zeti orvosnak nincs nyomtatványa s csak egyszerű papírra írja az igazolást, akkor is elfogadják. A változó körül­mények egyéb téren is rugalmasságra késztették a csoport munkatársait. Közgyógyellátási igazolványt, amely­nek felmutatásával használója ingyen veheti át a gyógyszereit, most már nyugdíjasoknak is kiállítanak. Az utóbbi hetekben heten kapták meg ezt a segítséget. Nem ok nélkül, hisz a gyógyszertámogatásért megjelenők igazolópapíijain általában 5-600 forint költség áll. Nem kevés kiadásez annak, aki rendszeresen gyógyszert szed. A csoportvezető még elmeséli, hogy egy újságcikk^ melyben az o neve is szerepelt — megjelenése után rengeteg levelet kapott a megye különböző he­lyeiről. Kérték tőle a segélyt. Félreérté­seket elkerülendő írom: a városi tanács 39-es szobájában csak a Kecskeméten és a vonzáskörzetében élők segélyezé­sét intézik. Mindenki más saját taná­csának szociálpolitikai osztályához forduljon, ők az illetékesek. Benke Márta A hajósi minta értékei Kecskeméten, az SZMT-székház- ban most látható tárlat, a tíz éve működő hajósi alkotótáborban ké­szült művekből mutat be válogatást. Ez a kiállítás ismét egy támpont. Lehet gondolkodni: megéri-e? Meg­éri-e, ha üzemek, tanácsok, intézmé­nyek ilyen jellegű kulturális kiadá­sokra adják pénzüket? Az ítéletalko­tásnál ez esetben kérem, ne csak azt keressék, hogy a kiállított müvek hány százaléka európai vagy leg­alábbis országos rangú. Találhatnak ugyan szép számmal ilyeneket is. A véleménykialakításnál azonban ne feledkezzünk meg sem Hajósról, a törekvő, környezetét alakító telepü­lésről és lakóiról, sem a tábor alkotó­iról. ők sok helyről jöttek. Középis­kolások éppúgy vannak közöttük, mint a Képző- és Iparművészeti Fő­iskola hallgatói, autodidakta amatő­rök éppúgy, mint hivatásos képző­művészek. Gondolják meg, hogy mi­csoda óriási erőt jelenthet egy ember életében együtt dolgozni néhány hé­ten keresztül egy olyan tábor keretei között, ahol leomlanak a szokásos társadalmi válaszfalak. Micsoda ér­tékek felhalmozójává, az úton való továbbjutás.segítőjévé válhat az a légkör, ahol társadalmi korlátok nél­kül találkozhatnak azonos érdeklő­désű', ám skatulyázásra hajlamos éle­tünk más-más dobozocskájába elhe­lyezett emberek?! Találkozhatnak, és nemcsak egymással, a való élettel is, úgy, ahogyan ez Hajóson történik. Sok helyről érkeznek Hajósra nyaranta e művészi-emberi találko­zóra: az ország más vidékeiről, sőt külföldről is. A tábor napjai alatt több hazának fiai és a magyarság több hazában élő tagjai élnek itt együtt, e német nemzetiség lakta te­lepülésen. Az együttélés lehetséges harmóniájának -élménye éppúgy visszaköszön néhány alkotásról, mint az elszakadás-elszakítottság drámai élményei. A látvány, a dolgok tárgyszerűsé­gei, hangulatok idéződnek fel Kiss Ernő és idős Szappanos István akva- relijein. Színélményeket hordoz az' osztrák Kollreider Oswald Táj című festménye. Légiesen könnyedek, a színek transzparensségét értő, kiváló technikai felkészültségű Csuta György tájképei. Ö az, aki nem lefes­ti, hanem megfesti a tájat, nemcsak azt mutatja meg, ami a tájban látha­tó, hanem azt is, ami mögötte van és azt is, ami őbenne van a tájjal kap­csolatosan. A Sólyom őímű képének láttán tudjuk: bizonyára folytatni fogja applikációit, amelyek már most is többnek tekinthetők, mint tétova kísérletnek. Boros Istvánt is vonzza a felület, amelyet begyakor­lott vegyes technikával dolgoz meg. Barna út című képén nemcsak sajá­tosan szép, szemnek tetsző faktúrát formál, színtónusaival felrétegezi a jelenséget és elvezet bennünket a lát­hatón túli dolgok értelmezéséig. Dé­vényi Mónika mikroszkopikus kép­be sűríti festői világát a Szőrtüsző- gyulladás című alkotásában, amely néhány kiállításlátogató számára a meglepetés erejével hat­hat. Szűkszavúan fogalmaz színben és formában Rendes Béláné. Bar- dócz Lajos két munkája kiemelkedik a kőnyomatok • közül. Alkotójuk méltán kapott elismerést az idei XI. Bács-Kiskun Megyei Grafikai Kiállí­táson. A romániai magyarság jelen életéről, megpróbáltatásairól, a szét­töredező közösségekről, az egymás­tól elszakított családról, a megosz­tottságra ítélt egyénről szólnak A vándor, valamint az 1988 című kő­nyomatai. Bardócz Lajos jól példáz­za annak lehetőségét is, hogy napja­ink szorongató kérdéseit miként le­het a művészet eszközeivel megszó­laltatni. Az ő grafikai világához kö­zelállónak érezhetjük Kaposi Tamás Litográfia IV. című kőnyomatát. Sajátos helyük van ezen a kiállítá­son a képzőművészeti főiskola hall­gatóinak. Ok azok, akik egyfajta „mintát” adnak a grafikai szókész­let, a technika elsajátításának lehet­séges módjaira, és ezért szerepüket igen fontosnak tartom a tábor életé­ben. Sokszólamúak az itt kiállított rézkarcaik, rézmetszeteik, kőnyoma­taik. Különösen tehetséges embere­ket ismerhetünk meg a jugoszláviai alkotókat képviselő Mojak Aranka és Mojak Péter kerámiáiból. A festé­szet, az egyedi rajz, a sokszorosított grafika, a plasztikai értéket is hordo­zó kerámia nemcsak az alkotók tech­nikai sokszínűségéről ad képet ezen a kiállításon, hanem arról is, hogy miként képes az alkotó ember ezen eszközöket megszelídíteni, szolgála­tába állítani. A kiállítást február 26-áig tekint­hetik meg az érdeklődök. Bcnkö Éva KÖZÖS VÁLLALAT ALAKUL Repül a vidék! Hosszú évek után hamarosan újból megindulhat Magyarországon a belföl­di légiközlekedés. A Közlekedési, Hír­közlési és Építésügyi Minisztériumban felmérték, hogy milyen igények vannak erre, s azt is vizsgálták, hogy a meglévő feltételeken túl milyen újabbak szüksé­gesek a városok közötti, nem menet­rend szerinti, közforgalmú repülés megindítására. Az érre vonatkozó po­zitív döntéseket nagymértékben befo­lyásolta az a sürgető igény, hogy a vi­déki. nagyvárosok szorosabban kap­csolódjanak Magyarország idegenfor­galmi, üzleti, közlekedési vérkeringésé­be. Az országban több az olyan — első­sorban csak mezőgazdasági és sportcél­ra használatos — repülőtér, amely al­kalmas lehet utasforgalomra is. Ézek egy részét viszonylag kis ráfordítással be lehet vonni a belföldi repülésbe. A felmérések szerint idén több repülő­teret is megnyithatnak: így Nyíregyhá­zán, Pécsett, Balatonkiliti-Siófokon, Kaposváron és esetleg Békéscsabán. Az említett repülőterek fejlesztésére 113 millió forintot fordítanak az idén. Ebből 47 millió forintot nyújt a Légi- forgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), 50 millió forinttal járul a beru­házásokhoz az Idegenforgalmi Alap (ezt egyébként pályázat alapján osztják szét). A Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­nács mintegy 10 millió, a Baranya me­gyei Tanács 4, a Pécsi Városi Tanács pedig 2 millió forintot áldoz az idén erre-a célra. A következő években további repü­lőterek bekapcsolására is számítani le­het, például Szegeden, Hajdúszoboszlón és Budaörsön. A fejlesztéseket fokozatosan valósít­ják meg. Az első ütemben az alapszol­gáltatáshoz feltétlenül szükséges mű­szerekkel, berendezésekkel szerelik fel a leszállópályákat. Eleinte csak nappal és jó időjárási körülmények között le­het majd repülni. A későbbiekben ma­gasabb követelményeket kielégítő irá­nyító- és fénytechnikai berendezések­kel, utasforgalmi létesítményekkel gaz­dagítják a repülőtereket. Tervezik azt is, hogy a szerzett tapasztalatok alap­ján a továbbiakban — az igényekkel és a lehétőségekkel összhangban — meg­teremtik a külföldről közvetlenül érke­ző kis gépek fogadásának feltételeit is. A belső légiforgalom lebonyolításá­ra, szervezésére AVIA Express néven közös vállalat alakul. Erről már előre­haladott tárgyalások folynak. A vállal­kozásban részt vesz az LRI, a Malév, a MÉM Repülőgépes Szolgálat, vala­mint előreláthatólag g Hungarocami- on, az Országos Mentőszolgálat és az MHSZ. A társaság nyitott, hozzá to­vábbi, akár külföldi tagok is csatlakoz­hatnak. Az új cég gondoskodik majd arról, hogy a megfelelő repülőgéppark, vala­mint a hajózó, a műszaki és az üzemel­tető személyzet rendelkezésre álljon, továbbá szavatolja a szükséges szolgál­tatási színvonalat. Első lépésben a ta­gok tulajdonában lévő — különböző típusú — repülőgépeket használják utasszállításra. így lesz a gépek között például 19 személyes L—410-es, szó van a JAK—40-es igénybevételéről, valamint helikopterek és más — első­sorban légitaxi-célokra alkalmas — kisgépek beállításáról. Amennyiben a vállalkozás gazdaságosnak bizonyul, szóba jöhet az is, hogy a közös vállalat kifejezetten erre a célra alkalmas repü­lőgépeket vásáról. A belföldi légiforgalomban részt ve­vő gépek természetesen csak a kijelölt biztonságos légifolyósokon közleked­hetnek, s a forgalom szervezésénél messzemenően figyelembe veszik a kör­nyezetvédelmi szempontokat, valamint azt, hogy a repülés biztonsága megfe­leljen a légügyi hatóságok által előírt, nemzetközileg is elfogadott követelmé­nyeknek. Dollár­megtakarítás A Péti Nitrogénmfiveknél az úgynevezett Novoldiamin kísérleti üzemben saját sza­badalom alapján, hazai anyagból gyártják majd a Delagil — malária elleni gyógyszer — alapanyagát. Az üzemben már megkezdőd­tek a próbák, így a második félévtől készülhet a gyógy­szeralapanyag. Az idáig kül­földről évente beszerzett 100 —150 tonnányi alapanyag hazai gyártásával mintegy 1 millió 500 ezer dollár takarít­ható meg. (MTl-fotó) KECSKEMÉTI ÚTINAPLÓ — LEHETNE „VILÁGSZÍNVONALÚ” UTCA? Városközponti örömök, kétségek (6) A Szabadság tér felé gyalogolva újra és újra eltűnődöm, hogy miért nincs egyetlen kifogástalan küllemű ház a nemrég felújítottak között. Kopott kapu felesel a frissen festett falakkal az egyiken, csámpás feliratok bicegnek a másikon. Nyíltan megvallja „kétszínű­ségét” a sarki épület. Elhelyezkedése városképi jelentőségűvé emeli, össze­hangoltabb külső felújítást kívánt vol­na emiatt. Behunyt szemmel is tudnám, hogy a Katona József térhez értem: a forga­lomtól és a széljárástól függő erősségű benzinszag árulkodik az itt felejtett üzemanyagtöltő állomásról. Már két évtizede javasolták eltávolí­tását. Azért kegyelmeztek meg a tűzve­szélyes kutaknak, mert itt árusították az olajkályhákhoz szükséges tüzelő­anyagot. Ez a szolgáltatás régen meg­szűnt. Felül kellene vizsgálni létjogo­sultságát, kevesebb autó bűzlene a kis téren, tovább őrizné szép színeit a gyö­nyörűen felújított Katona József Szín­ház. A korhűségre tudományos igény­nyel ügyelő mérnökök tervezték a re­noválást, sok ezer forintba került min-, den szék. Az épület környezete nincs összhangban a belbeccsel. Elbontottfül­ke betonaljazata tanúsítja évek .óta, hogy nálunk a közterületre tizedannyi figyelem sem jut, mint a lakások, a közintézmények belső kiképzésére. Mit szólt volna a színház társulata, ha olyan színvonaltalanul oldottak volna meg egy feladatot a kivitelezők az épü­letben, mint amennyire bántóan sivár az általuk a följárat elé kitett, primitív, a drága épület hatását rontó hirdető- tábla. Ki engedélyezte elhelyezését? Sürgősen át kellene helyezni, mondjuk a telefonfülke mellé. A vélt részérdek megint lesajnálta a közérdeket! A nemtörődömség eme példája mel­lett áll a körültekintő gondossággal óvott fogadalmi emlékmű. Bárcsak ilyen figyelemmel óvnánk más értéke­inket is. Sorozatom elején említettem; sok ezerszer ballagtam déli irányból a vá­rosközpontba. Biztos vagyok abban, hogy amíg sorsom látni engedi Lechner csodapalotáját, mindig találok benne új szépségeket. Másként néz rám, ha a Lestár tér sarkán bölcs ötlettel kialakí­tott boltok felől tűnik föl, más értékei­vel büszkélkedik, ha a park felőli járdá­ról szemlélem. Más tűző napban, más ólomszínű felhők alatt. Szabó Pálnak holdvilágban tetszett a legjobban, he­gyeket képzelt mögéje. Éjszakai megvi­lágítása különben csak részben megol­dott: a megyei könyvtár bejárata felől így is lenyűgözően csodálatos. . A Kossuth téren időnként narancs- sárga, csíkos mellényben dolgozó utca- . seprőkkel is találkozom. Másutt vélet­lenül, jó esetben évente egyszer-kétszer. A seprőgépek csak részben pótolhatják a közterület sajnos nem eléggé becsült munkásait. Mintha az illetékes tanácsi vállalat beletörődött volna az utcaseprői szer­vezet lassú elsorvadásába. Jó esetben heten-nyolcan indulnak reggelenként munkába az előírt huszonöt, harminc helyett. Néha csak hárman-négyen je­lennek meg a telephelyen. Nem vágná földhöz a várost, ha többet fizetnének nekik, bár keresetük így is több valami­vel, mint gondoltam. A legügyesebb havi hétezer forintot visz haza. A közvélemény azonnali intézkedést vár, követel; szeretne tiszta környezet­ben élni. Talán nyugdíjasok vállalhat­nák részfoglalkozásként — egy-egy meghatározott útszakasz tisztán tartá­sát. Amíg az illetékes tanácsi vállalat is gondatlan, olykor több napos késéssel szállíttatja el az utcai gyűjtőkben fel­halmozódott, azokból kicsorduló sze­metet, addig a lakosságtól sem követel­hető az öntevékeny rendcsinálás. így is elképesztő, egyesek milyen természetes mozdulattal ürítik púpozott hamutar­tójukat a járdára, hajítják el az üres zacskókat, dobozokat forgalmas helye­ken. A hat folytatás ellenére is vázlatos útirajzomat egy kései olvasó talán kis kortörténetként tanulmányozza. Az is, szándékom ellenére. Akarva-akaratla- nul utal közterületeink állapotára, a társadalom meggyengült ellenálló ere­jére, az igénytelenség és a közönyösség eluralgására. Téved, aki a kritikai meg­jegyzésekben csak a városi tanács bírá­latát, netán elmarasztalását sejtené. Az biztos, hogy a mostani szervezeti fel­építéssel, szemlélettel nem jutnak áról .bére. Még akkor sem, ha kétszer annyi pénzből, géppel dolgozhatnának. Nyil­ván mind keményebben bírálja eseten­kénti tehetetlenségüket a lakosság, ha a bizonyítványmagyarázgatás, az elke­serítő nehézségek emlegetése helyett át­szervezésekkel. szigorúbb munkafegye­lemmel nem. javítják munkájuk haté­konyságát. A legtökéletesebben működő városi szervezetek is alulmaradnak a közterü­leteink rendben tartásáért naponta úju­ló küzdelemben, ha egy-egy tér, utca lakói nem érzik magukénak környeze­tüket. Ha mindenki a rend őre lenne, ha hetente csak Bz percet áldozna lakása, háza környékének takarítására, a vá­rosképet rontó feliratok, táblák kijaví­tására: javulna életünk minősége. Az illő megjelenés joggal elvárható az üzle­tektől! a hivataloktóL Okkal hasonlítjuk újabban gazdasá­gunkat, kultúránkat, sportunkat a vi­lágszínvonalhoz. Nincsenek illúzióink. Az útinapló elején bejárt Lenin tér, a Batthyány utca déli szakasza gondozottabb álla­potában sem állná hasonló nagyságú, fejlett francia, angol, skandináv város valamelyik fontosabb utcájával, terével az összehasonlítást, de szégyenkezni sem kellene a járókelők előtt feltáruló látvány miatt. A városkaputól befelé azonban turistacsalogató, Kecskemét­nek új barátokat szerző épületek, adottságok növelhetnék a hírős város jó hírét, ha jobban odafigyelnénk az apróságokra, ha következetesebben ér­vényesülne a közérdek. Még annyit: néhányan talán inge­rültnek érezték soraimat. Lehetséges, hogy igazuk van. De csak azért hada­kozunk, amit szeretünk, aminek ismer­jük adott vagy megteremthető értékeit. Megérjük, hogy ismét büszkélkedhe­tünk a Batthyány utcával? Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom