Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 22. Ar & ás — avagy dráma egy ív papíron A pillanatot | a hangulatot megragadó munkáival naponta találkozunk az utcán: a hirdetőoszlopokon és -táblákon szembeötlő jellegzetes ceruza- és tollvonásai senki máséval össze nem téveszthetők. Ám valószínű, kevesen veszik a fáradságot, hogy a színházi plakátok — merthogy arról van szó — valamelyik szögletében megkeressék és elolvassák alkotójuk betűkbe és pik- togramba rejtett nevét: — Ár & ás —. A rébusz megfejtése: Árendás József grafikusművész, aki bár Budapesten él, lassan tíz esztendeje a zalai színházi élet népszerűsítője.- 1972-ben végeztém a főiskolán, egy éve pedig ismét odajárok, a mester- képzőn tanítok — kezdte beszélgetésünket.— Zalaegerszeggel 1980-ban az Egervári Esték révén kerültem kapcsolatba, e rendezvénysorozat grafikai tervezését, propagandaanyagait ugyanis én készítettem. Az első igazi színházi munkám azonban az elő- évad nyitóplakátja — a meghajtó színész, aki ka- laplevéve tiszteleg a leendő publikum előtt — volt. Ettől kezdődően jegyeztem magam a Hevesi Sándor Színházzal. Megelőzően filmplakátokat gyártottam. Az utolsó szót ironikusan, gunyorosan ejtette ki, ami nem csoda, hisz e műfajjal szakított -— mint mondta — főként művész okokból.- Nálunk a mozi fokozatosan el- amerikanizálódott, s ami szomorú, a filmekkel együtt megkövetelik a tengerentúl sajátos reklámozási szokásait is. Következésképp majdhogynem ugyanazokat a plakátokat kell megrajzolnia a grafikusnak, mint odaát. Legyen raj-, ta sok vér, egy kis szex, a „csíz” mosollyal vigyorgó, vagy épp elszánt pofával szembenéző főhősök, amit ilyenkor elvárnak az embertől. Persze a magyar filmekről készülő falragaszokkal sem lehetünk megelégedve. Mégpedig azért nem, mert a tervezésbe állandóan beleszól a rendező. Sőt, az is előfordult, hogy kivett egy kockát a filmből, odaadta, s tessék, ebből csináld meg. Hát ez nem nekem való, s így nem voltam hajlandó dolgozni, hisz ezeknek a műveknek a merkantil reklámfunkción kívül semmiféle művészi, kulturális értéke nincs. — Ezzel szemben a színházi plakátnak ...- Egy pillanat! — vágott közbe. — Már ahol van színházi plakát. Magyarország 30 színháza közül ugyanis jó, ha 5-6 áldoz ilyesmire. Igaz, a többiek, a maradék húszegynéhány is költ propagandára, de még azt is sokallják, azt hiszik, elveszett, kidobott pénz. Pedig igényes, nívós propagandára lenne szükség mindenütt, hogy a közönség nénfi előképet szerezzen az adott darabról, arról nem is beszélve, hogy az ezt követő plakátok valamikor színháztörténeti rekvizítumok is lehetnek. A Hevesi Sándor Színház darabjaihoz készültek minden bizonnyal betöltik e funkciót, hisz azon túl, hogy több EGMONT • Az év legjobb plakátja. elismerést hoztak alkotójuknak, a világ számos országában láthatták s láthatják ma is ezeket. így a lengyelországi Wilanowban, ahol a világ legnagyobb plakátgyűjteménye található, és Nyugat-Európá- ban, az Egyesült Államokban, s Japán kiállítótermeiben is. 1984-ben Az év legjobb plakátja kiállításon a legjobb ötlet díját kapta a Túsz-szedők című drámához készült munka, a békéscsabai alkalmazott-grafikai biennálén fődíjat nyert a Fortunatus, s ugyancsák 1988-ban Az év legjobb plakátja címet nyerte el az Egmont. A siker mögött — milyen egyszerű — a tehetség és a teljes alkotói szabadság rejtőzik. — Valóban senki nem szól bele a munkámba, de ez nem jelenti azt, hogy csak a magam feje után megyek. Mindenekelőtt elolvasom a darabot, s az olvasópróbára már szállítom is az első terveket. A rendezővel s a dramaturggal konzultálok ezután—mert gondoljunk csak bele, hányféle íz van egy műben? —, majd leülök s megrajzolom. A plakát mellett tervezője a zalaegerszegi színház image-ának, vagyis arculatának is. — Boncz Barnabással, a színház titkárával — akit az Egmontért alkotói közreműködői díjjal is kitüntettek — dolgoztuk ki azt az egységes jel- és tipográfiai rendszert, amelyet -4 a borítéktól a levélpapíron át a műsorfüzete-, kig és a társulatról kiadott évad eleji ismertetőkig— mindenütt alkalmazunk. Legbüszkébb azonban a műsorfüzetre vagyok! A színház egykori dramaturgjával, Böhm Gyurkával találtuk ki a formátumot, amelyen azóta sem változtattunk. P. Cs. • Árendás József (szemből) és Boncz Barnabás műsorfüzetet állítanak össze. csángók Moldvában Tudományos ismeretterjesztés magas szinten Az első előadás után A napokban a kecskeméti Szóraka- ténusz Játékmúzeumban tartotta meg első tudományos ismeretterjesztő ülését az Országos Ómagyar Baráti Társaság kecskeméti tagozata. Henkey Gyula elnöki megnyitója után Benda Kálmán történész-professzor előadása hangzott el A moldvai csángók története címmel. Az előadás a professzor új, római kutatásainak az eredményeire épült: a vatikáni pápai és a Propaganda Fide kongregáció missziológiai levéltárából igen sok jelentős, eddig ismeretlen adat •került elő a csángók regi és újabb kori történeteiről. Az igazán szakértő előadó felvetette a kérdést: a-csángók a honfoglaláskori magyarok Moldvában maradt utódai-e, vagy csak később szivárogtak „vissza” Erdélyből... Mindkét feltételezésnek lehet alapja. Az első megalapozáshoz a nyelvészet, az antropológia és a történeti néprajz „bevezetésére” lenne szükség, de erre — az ismert okok miatt -gjnincs lehetőség. A másodikról számos, Rómában és Esztergomban őrzött jelentés készült, amelyekben főképp ferencesek, kisebb mértekben dominikánusok számoltak be a hívek lelki, társadalmi és anyagi helyzetéről. Később a jezsuitáktól iS származnak ilyenek, ezek sokkal pontosabbak és gondosabbak, mint a kolduló barátok írásai. (Remélhetőleg még ez évben megjelenik „A moldvai magyarok okmánytára I—II. ” kötete, amely 1706-tal zárul.) A visszaszivárgás (menekülés?) fényére sok császári-királyi rendelkezés utal. Példaként csak Mária Teréziáét említjük, aki szigorúan tiltotta a székelyek Moldvába áramlását (szökését?). Pedig azok kultúrája, gazdasági élete jóval magasabb színvonalú volt, mint a moldvai magyaroké, és ez a vissza- vándorlás fejlődést, fellendülést jelentett volna. Maga a tilalom is a kivándorlás tényét bizonyítja. A professzor utalt az 1240-es évek előtt elég hosszú ideig azon a vidéken tanyázó kunok és magyarok kapcsolatának a lehetőségére. Ez a kérdés is nyelvészeti és antropológiai vizsgálatot igényelne, hiszen kérdés például az, milyen nyelven érintkezett egymással a két nép. Jelenleg 80-^-100 ezer csángó él még Moldvában. Őrzik magyar nyelvüket és katolikus hitüket. Szinte csodával határos ez, hiszen a nemzeti-nyelvi környezet román, magyar iskola nincs, magyarul tudó papjuk is alig. Kezdetben is így volt ez: olasz és lengyel barátok voltak lelki gondozóik, magyarok nemigen. Hogyan értették meg a prédikációt, hogyan gyóntak? Mégsem tudott gyökeret verni közöttük sem az orthodoxia, sem a huszitizmus, sem a protestantizmus, sem az iszlám. Csak a kisebbségi tudat, a családi-kisközösségi összetartás adhatott erőt nekik mindehhez. A Ómagyar Kulturális Baráti Társaság vezetőségétől további ilyen esték megszervezését reméljük és várjuk: tudományos problémák felvetését, megvitatását, közérthető ismeretterjesztést. A szép számú hallgatóság — közöttük sok fiatal értelmiségi — nagy érdeklődést mutatott az előadás iránt: pattogtak a kérdések. Bognár András KÉPERNYŐ Éjszakai szóváltás Nehezen tudtam eldönteni, hogy miről újak e heti tévéjegyzetemben. Az általam látott műsorok közül egy sem követelt feltétlenül utólagos méltánylást, elemzést. Gyors, jó ritmusú, eléggé változatos a Déli videoújság. Ritkán csípem el, mert számomra kicsit korai az időpont, örülnék, ha néhány hónap múltán, több újságot átnézve sem változna meg véleményem. Tűnődöm, jól válogatta-e meg a szereplőket Hintsch György az Égető Eszter tévéfilmsorozathoz? Sikerült-e né- metlászlósítani az író egyik legkedveltebb regényét? Várjuk meg a végét! Szívesen elmondanám: Kecskeméthez is szoros szálak fűzték Sergio Failo- nit. A harmincas évek elején részt vett a Városi Dalárda mindén fontosabb bemutatóján," van egy Kecskeméten készült Bartókkal közös fényképe isi Tekintélyével is segíteni kívánta a magyar zene megújhodását. A kedd este látott emlékműsor főként az operaházhoz fűződő kapcsolatait idézte, színvonalasan. A befejezéséhez közeledik a Színház az egész világ. Jól összeállított, szórakoztatva tanító,' igazi profi sorozat. Ronald Harwood személyes színháztörténete pontosan érzékelteti a korszakváltásokat. Egy-egy nagy művész egyénisége köré csoportosítva elemzi különböző korok jellemzőit. Ladvánszky Károly belügyminiszterhelyettes és Mester Ákos éjszakai szóváltása az elmúlt hét kiemelkedő műsorai közé tartozott. A 168 órában népszerűvé vált riporter felszabadultan kérdezgetett, jól ismervén riportalanya tűrőképességét. Mi tagadás, olykor nehéz helyzetbe került a rokonszenves rendőrtábornok, de senkinek sem könnyű elszámolni tegnapi, tegnapelőtti döntéseivel, megalkuvásaival, hiteivel. Az Ablak népszerűségét hadd jellemezzem a hétéves kisbarátomtól hallott találós kérdéssel. Azt tudakolta, hogy megmondanám-e neki, miként jutott Aigner Szilárd a TV-2 műsorába? Tanácstalanságomat látva a kis győző mosolyával jegyezte meg: az Ablakon keresztül. Jól együtt van ez a gárda, jó érzékkel válogatnak napi gondjainkból. Ha nem a gyerekműsoroknak szánnám jövő heti kritikámat, akkor hosz- szabban írnék a szombat délelőtti-Sz;- várványról. Irigyeltem a békéscsabai gyerekeket meseházukért, Schéner Mi- hályért, Ágh István költő szép történeteiért. Hogyan is mondta Kodály Zoltán? Gyerekeknek a lehető legjobbat. Ennek a műsornak a szerkesztői megfogadták tanácsát. Kitűnő volt a kecskeméti színháznál maradt Maros Gábor a szombat esti zenés tv-színházban. Fiatal zeneszerzőként méltó partnere volt Emestiné-nek, a gazdag polgárlánynak, azaz Rost Andreának, és ez nem kevés, mert azt hiszem, az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetségét láthattuk, hallhattuk Offenbach Italománia című operájában is. Hétfőn reggel kíváncsian vettem kezembe a Magyar Nemzetet. Örömömre Soltész István főszerkesztő jegyezte a lapot. Kívánom, hogy a vasárnapi Napzártában véleményét nyíltan kifejtő, a hivatalos állásponttal szemben fenntartásait hangoztató Kenedi János közlése tévesnek bizonyuljon. Arról adott hírt ugyanis, hogy a Hazafias Népfront lapjának főszerkesztőjét menesztették. Á jelenlegi feszült belpolitikai helyzetben sokféle "következtetést kínál egy-egy személycsere. Noha későre járt már, megkérdezhették volna telefonon az érintettet, igaz-e a hir. Az is hozzátartózik a nyíltsághoz — erről beszélgetett Déri János, Baló György és Kenedi János —, hogy lehetőleg ne hagyjuk bizonytalanságban az olvasókat, a nézőket. H. N., HONISMERET — HELYTÖRTÉNET / Királyok Kecskeméten Bármilyen társadalmi rendszerben különleges esemény, ha az uralkodó meglátogat egy-egy várost. így volt ez Kecskeméten is. Eldönthetetlen, hogy melyik király járt először az ősi utak találkozásánál kialakult településen. (Források hiányában azt se tudjuk pontosan, hogy mióta beszélhetünk Kecskemétről.) Több oklevél visszautalásaiból következtethető: már a XIV. század közepén királynői város volt, feltehetően szorosan kötődött az uralkodói házhoz. V. László kecskeméti látogatása írásos adatokkal is igazolható. Szerémi György krónikája szerint az 1456. július 22-ei nándorfehérvári győzelem után Budára hazatérő, királyt ünnepélyesen köszöntötte Hunyadi László és Mátyás december 16-án. Gyaníthatóan a halasi kapunál (a Batthyány utcai Medicor-üzlet táján lehetett) fogadta esküvel, hogy Ciliéi halálát nem torolja meg a pestisben elhalt hős hadvezér fiain. A krónikás tudni vélte, hogy „nagy pompával” üdvözölték uralkodójukat „a délceg ifjak”. Az ősi Szent Mihály-templomnál újabb ceremóniával tisztelték meg az ország első emberét.- Tüzetesebb kutatással mutatható ki, hogy a törökdúlás és a Kossuth, Petőfi nevéhez kapcsolódó szabadság- harc leverését követő évszázadokban járt-e valamelyik uralkodó Kecskeméten. Feljegyzések tanúsítják, hogy II. József trónra lépése előtt két évvel itt is alaposan körülnézett. (Talán helyszíni tapasztalatai is befolyásolták az épülő nagytemplom tervének módösíttatásá- ban. A tervezett két torony helyett csak egyet engedélyezett.) Magam is többször írtam a fiatal Ferenc József első látogatásáról. Országnak, világnak bizonyítani szerette volna, hogy a „lázadás” leverésé után a lakosság kimondhatatlan lelkesedéssel üdvözli uralkodóját. 1852. június 11-én érkezett. Itt szállt meg, 12-én Kiskunfélegyházán keresztül indult Mezőhegyesre. Noha sok magyar még osztrák börtönökben sínylődött, idegén . katonák taposták a szabadságcsírákat, így hódoltak a császárnak: „Éljen hazánk ifjú királya — Lengjen dicsőség szárnyain — S míg e hon téréit bejárja — Virány teremjen utain”. Nemcsak a Casino homlokzatán köszöntötte efféle felirat a királyt. A Magyar Hírlap 1852. június 15-én így tudósított a kecskeméti fogadtatásról: „Kecskemét a Felséges Fejedelmet diadal kapuval és feliratokkal köszön- té: ’Üdvözlégy Császárunk’ — itt a dzsidásokból álló helyőrség képeze sorfalat Ő. Felsége szállásáig és tiszteletőrséget, hol a tisztikar, a papság, a nemesség és a hivatalnokok bemutatása megtörténvén, a templomban isteni tiszteletet tartatott. A császári asztalhoz a főispán, a megyei főnökön kívül a polgármester és az apát voltak hivatalosak. Este a várós ki volt világítva (mécsesekkel, olajlámpákkal, gyertyákkal, szerk.) [... ] zászlók lobogtak, mindén harangok zúgtak, hol 0 Felségé magát mutatá... Már 5 órakor megszemlélé Ő Felsége Kecskeméten a megyeházat, mindent szokott éles látással megítélvén, mire O. cs. kir. Apostoli Felsége lóháton a hadigyakorlat térre ment, hol egy osztály Károly Lajos Főherceg ezredbeli dzsidás tünteté ki magát s 8 órakor a legmagasabb út tovább folytatódhatott.” 'Csak később tudódott ki, hogy Noszlopi és társai a mai távolsági autóbusz-pályaudvar környékén megvalósíthatták volna tervüket: elfoghatták volna a királyt. A piarista rendház História domusa, házi története így örökítette meg Ferenc József újabb kecskeméti látogatását: „1857. május 24-én az az öröm érte Kecskemét városát, hogy Ferenc József császár és kíséretében Erzsébet királyné meglátogatott bennünket. Uralkodónk karján vezette Erzsébet királynét. Az összes utcák, de főként a Körösi utca, amelyen a vasúttól a megyefőnök házáig hajtatott az uralkodói pár, tele volt virágokkal, lombfüzérekkel, magyar, osztrák és bajor lobogókkal. Az utcák két oldalán ezer és ezer ember hullámzott. A piarista házat 16 zászló díszítette, őfelségéik először a plébánia templomba mentek, ahol áldásban részesültek, majd három diadalkapun keresztül folytatták útjukat a megyefőnök lakására 1.. Itt fél 12 órától egy óráig időztek. Erzsébet királynét körülvették a magyar ruhás hölgyek.” Közben I. Ferenc József küldöttségeket fogadott. Érdeklődött a helyi piarista tanintézetről, tudakolta, hogy van-e reáltagozata, kisgimnázium-e avagy nagy. A piarista házfőnök először egy hódoló verset adott át az uralkodónak, majd frissen megőrzött gyümölcsöket adott a királynénak. Erzsébet legszívesebben a kecskeméti almákból fogyasztott volna, de mivel kést nem szolgáltak föl, inkább a szőlőt kóstolgatta népes kísérete helyeslése közben. Az uralkodó ezalatt a görög templom melletti térségen megszemlélte a helyőrséget, fogadta a diákság hódolatát és délután 3 órakor továbbutazott Szegedre. Tudtommal Ferenc József élete hátralévő részében csak egyszer volt Kecskeméten. A századforduló után egy hadgyakorlatra utazva állt meg külön- vonata rövid időre a vasútállomáson. A Kecskeméti Lapok 1918. október 23-án szenzációval lepte meg olvasóit: „A király Kecskemétre jön.” Állítólag „előkelő és az udvartartásban nagy szerepet játszó egyéniségektől” értesültek arról, hogy „legkésőbb tavasszal” meglátogatja IV. Károly Kecskemétet."!» átmeneti lakhelyet, kisebb birtokot és szőlőt kíván vásárolni. , Másként alakultak az események. 1922 novemberében, második visszatérési kísérlete után a király Magyarország elhagyására kényszerült. Egy angol monitoron, Bajánál mondott búcsút honunknak. A király nélküli királyság kormányzója Kecskemétet mindig fontos hatalmi bázisának tekintette, többször járt a hírős városban. Heltai Nándor RADIO JEGYZET Mondjanak jót is! Nincsenek könnyű helyzetben a rádió tájékoztató jellegű műsorainak szerkesztői. Annyiféle követelménynek kell megfelelniük, hogy egyre nehezebb a politikai „elvárás” és a közönséges hallgatói igény közötti ellentmondást feloldaniuk. A kívánság az, hogy legyenek gyorsak, frissek, megbízhatóak, s ne fogjanak mellé az elhangzottak kommentálásában. Adjanak hangot az egyre sokszínűbb, a megszokottól eltérő nézeteknek, node azért vigyázzanak az arányokra! Bíráló hangot is megüthetnek, de ne vigyék túlzásba, tehát mondjanak jót'is, és ne fessék túl sötéten a magyar közéletet. Tavaly ősszel a Krónika-műsorok főnöki székébe Kerekes András került, akit a hallgatók is jól ismerhettek. Akkor azt nyilatkozta, hogy a rádiónak, anélkül,' hogy elkenné a problémákat, hangvételében okvetlenül higgadtnak kell lennie. Higgadtnak és kiegyensúlyozottnak. Nem azért, hogy nyugtatgasson, hanem azért, hogy a stabilizációhoz hozzájáruljon. Azt hiszem, hogy bölcs szavak voltak ezek, s lett is foganatja. Csak nagyritkán lehet tapasztalni, hogy egy-egy hebegő hanghordozású, zaklatott lelkivilágé műsorvezető felborítja ezeknek a műsoroknak a rendjét, megszokott stílusát. Bár ki tudja, ilyenkor kezd érdekes lenni a szöveg, a hír, a tájékoztatás. „Mondjanak jót is!” — hangzik az intelem. Minél többször — így a hallgató —, csak ne legyen sablonos és unalmas. A hét költője Nem tudom, hogy a napi munkájában elfáradt embernek jut-e legalább hetenként néhány perce arra, hogy a rádió műsorából kiválasszon és meghallgasson egyet- egyet lelki épülésül, pihentetőül. Lehet, hogy ha este későn, mondjuk két zeneszám között elhangozna vers is, azt szívesen meghallgatná, már az ágyban pihenve, elalvás előtt. De hát, ki tudja miért, ilyesmivel nem merik megbontani a műsort a szerkesztők. Csak a programok állandó figyelője veszi észre azt is, hogy „A hét költője” címszó alatti vétsék szinte kizárólag délelőtt hangzanak el. így hát hiába kedveli valaki mondjuk Robert Burns verseit, „Az ördög elvitte a fináncot" című .költeményét csak akkor hallhatta volna, ha ráér pénteken délelőtt tíz óra öt perckor azon a héten. Ady örök- szép verse „Az Illés szekerén” is csak azokhoz szólt, akik délelőtt fél tízkor tudták kinyitni a rádiót. Szerencsére Garat Gábor, kivételként, vasárnap este tizenegy óra után szólalt meg, így a fájdalmasan korán elhunyt költő hangját sokan hallhatták, akik odafigyeltek erre. Egyszóval csodálatos kincs a vers, de csak akkor, ha minél több emberhez eljut í— a rádió hullámain is. Talán a műsorok szerkesztői is segíthetnek ebben. Ismét 32 oldalon Sokakkal együtt lapunk is szót emelt a Rádió- és Televízió Újság oldalszámcsökkentése . ellen. Örömmel tapasztaljuk, hogy ismét a régebbi, 32 oldal terjedelemben jelent meg az ország legnagyobb példányszámú ^csaknem 1,3 millió példányban elfogyó —- hetilapja, változatlanul 9 forintos áron. így most már ismét jutott kevéske hely a szerzők, művek, témák bemutatására, ismertetésére is. Azért kevés ez még mindig, mert közben a műsorok is bővülnek — pl. hétfői adás — s az újság zömét a műsor foglalja el. F. T. P. J 1 : vgj jmm eiíiKJü6<b U f \ • ' :'1'íJ>ÍÖiO>lJiviílijílÍ LIlí^ÍL Teli mese Hó volt, hó nem volt. Ha viszont volt, akkor úgy hullott, hogy még a havat is belepte a hó. Valahol az Alkalmi Hómunkások Gyülekező- helyén innen, de a Rottenbiller utcán túl élt-éldegélt egy szegény ember. Többen is éldegéltek, ám ez a mese most róla szól. Pontosabban a legkisebbik fiáról, aki feleségével és két apró gyermekével apja lakásának legkisebbik szobájában éldegélt, ahogyan az egy legkisebbik fiúhoz illik. Nos, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ennek a legkisebbik fiúnak már elege volt a tanácsi lakásosztály meséiből, és egy szép napon elhatározta, hogy elindul szerencsét próbálni. A reggelek borotvaélesek voltak, pakolt is hát hitvese a hamubansült krumplifőzelék mellé timsót, gondosan. Ment, mendegélt a legkisebbik fiú, mígnem elérkezett a Blaha Lujza térre. Nézett jobbra, nézett balra, de sehogy sem tudta eldönteni, hogy merre tovább. Közben pedig remegett a téliesített dzsekijében, mint ózdi kohász ablakéiban a miskolci kocsonya. Ekkor hirtelen elébe toppant egy ősz öregasszony, fit Igf Ézép jó napot, öreganyám — köszönt illendően a legkisebbi fiú. — Ezer szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál —f kezdte az öregasszony. — Mert ha például le- kisnyugdíjasoztál volna, telkemre mondom, iziben mákos bejglivé varázsollak! y — Tudom az illemet, öreganyám, hiszen KISZ-tag vagyok! — Aztán mi járatban vagy ebben a benzingőzben, ahol még a madár se jár? Hej, elbúsult erre a fiú, mint főkönyvelő a zárszámadás előtt. Hátára kapta az öregasszony cekkerét azzal a negyedkiló kenyérrel meg tíz deka parizerrel, s mentek, mendegél- tek. Eközben elmesélte szép sorjában miden búját-baját, s bizony késő este volt már, mikorra befejezte. : Sose búsulj, édes fiam — ví- gasztalta az öregasszony. — Jó tett helyébe jót várj... S kötöttek is legott olyan eltartási szerződést, hogy utána még hetednap is szólt a muzsikaszó. Aki nem hiszi, járjon utána ■ ■ ■ Walter Béla
