Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
V g| y/y-y. mm | | ' I ■ • Az Országgyűlés elfogadta az egyesülési és a gyülekezési törvényt VISSZAHÍVJAK DR. MOLNÁR FRIGYEST? Fogalmunk sincs, mit csinál a nevünkben” 99 „Kezdeményezem országgyűlési képviselőnk, dr. Molnár Frigyes visszahívását” —1 ez áll abban a levélben, amit Szollár Lajos kecskeméti állampolgár juttatott el az érintett választókörzet tanácstagjainak és a sajtónak. „Úgy gondolom — folytatódik a tájékoztatás —, hogy a Magyar Népköz- társaság Országgyűlésének tagjai csak olyan személyek lehetnek, akik választóik akaratából lettek a Parlament tagjai, ismerik az ország állapotát, választóik véleményét, feszített ütemű szellemi munka végzésére képesek, döntéseik megalapozottak, ezeket nyíltan vállalják, döntéseikben választóikat képviselik, kötelességüknek tartják választóik tájékoztatását. Ismereteim szerint dr. Molnár Frigyes e feltételek többségének nem felel meg.” Szollár Lajos a — lapunkhoz is eljuttatott — levelében közli, hogy a visszahívást aláírások gyűjtésével kívánja elérni. Szollár Lajostól (1953-as születésű, közgazdász, a GAMF gazdasági igazgatója) elhatározása indítékairól érdeklődtünk. — Hogyan jutott arra a következtetésre, hogy kezdeményezi dr. Molnár Frigyes kecskeméti képviselő visszahívását? — Nagykorú, törvénytisztelő állampolgárként. Semmi mást nem tettem, mint komolyan vettem a szavak értelmét—például a „népképviselet” szóét — és föltettem a magam számára a kérdést: az én — a mi — képviselőm-e dr. Molnár Firgyes? A válasz: nem. Félreértés ne essék, mandátumának nem a jogi érvényességét kérdőjelezem meg — bár ettől függetlenül is érdekes, hogy Kosa-Antal halála után, alig 30 százalékos szavazattal „megválasztott” pótképviselőként automatikusan a Parlament tagja lett — hanem a személyes alkalmasságát. — Ismeri-e dr. Molnár Frigyes életútját, közelebbről azt a tényt, hogy voltaképpen ő volt az úgynevezett konszolidációs időszak vezetője 1956 után Bács-Kiskunban a megyei pártbizottság első titkáraként? — Véleményem szerint ez ném ide tartozó kérdés. Azt egyébként tudom róla, hogy korábban a megye egyik vezetője volt, de azt is tudom, hogy 1968 óta nem itt él. Nem ismerem — nem ismerhetjük —jelenlegi nézeteit, fogalmunk sincs arról, hogy mit csinál a nevünkben — ha egyáltalán tesz valamit is —? hiszen a Parlamentbe kerülése óta sem tett semmit választói bizalmának elnyeréséért. A Petőfi Népében megjelent villáminterjú és egy hétköznap délelőtt, dologidőben megtartott fogadóóra álláspontom szerint nem tekinthető fontos képviselői tettnek. — Levelében közli, hogy semmilyen politikai szervezetnek nem tagja — miért tartja ezt fontosnak hangsúlyozni? .,-7 Nem hangsúlyoztam, pusztán tájékoztatásul írtam, nehogy mások politikai szándékát keressék -Ikhiába — elhatározásom mögött. Tudniillik ezzel is számolni kell. Biztosan sokan meg fogják kérdezni, miért is döntöttem így, holott állampolgári jogom, hogy ne csak válasszak, hanem minősítsek is, alkalmasint éppen a visszahívással, és igen nagy baj, hogy a képviselői alkalmasság kérdése nagyon sok ember számára egyáltalán nem is fontos, föl sem merül. Ismerősökkel és ismeretlenekkel beszélgetve egyébként egyetlenegy olyannal sem találkoztam, aki egyetértene dr. Molnár Frigyes mandátumával, akadnak olyanok, akik — amint ezt már említettem -^egyáltalán nem tartják lényegesnek ezt az egészet, de sokan egyetértettek elhatározásommal. — Tulajdonképpen mit kíván elérni, bizonyítani? — Először is a visszahívást. Aztán? Hadd válaszoljak egy kérdéssel: hát annyira elképzelhetetlen, hogy egy százezer lakosú városban — amelyik ráadásul gyakorta és szívesen hivatkozik világhírű szellemi műhelyeire, az itteni látványos fejlődésre Ej- ne lenne egy olyan felkészült, jó kiállású, korszerűen gondolkodó ember, akiről mindenki tudná, hogy kecskeméti, emellett országos ügyekben is van mondanivalója? — Talán már van is jelöltje,-arra az esetre, ha akciója eredményeként díj« Molnár Frigyest visszahívnák választói? _________ — Ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztam. Ballai József „Elég jól ismerem Kecskemétet” Dr. Molnár Frigyes a Parlament folyosóján — lapunk munkatársától — értesült a visszahívási akcióról. — Mit szól hozzá? — Én nem kezdeményeztem annak idején a jelölésemet, most se kezdeményeztem a behivásomat képviselőnek. Végzem a munkámat, ahogy terveztem, ahogy jónak látom, de nem teszek külön egy lépést se. Aki ismer, az majd véle-, ményt mond. Aki meg nem isn mer...? Azt hiszem, én elég jól ismerem Kecskemétet ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassak. Képviseltem. a kecskemétiek érdekeit akkor is, amikor még egy kicsit veszélyesebb dolog volt a közélet kérdéseiről nyi- - latkozni. Egyébként is, függetlenül attól, hogy behívtak, végeztem a magam dolgát. Tagja vagyok a Hazafias Népfront elnökségének, az agrár- és szövetkezetpolitikai bizottságnak is. Az én életem elég nyitott volt, jelenleg is az. Politikai szándékaimat se kellett bizonyítgatnom, hiszen több mint 18 évig ügyködtem Bács-Kiskun megyében . és Kecskeméten. A választókon múlik, hogy döntenek ... ■ lovas — Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese mindössze egyetlen témáról beszélt, igen röviden. Elmondta, hogy jelenleg 4-6 hónappal előre be'kell jelenteni az Országház meglátogatásának a szándékát. Szerinte ezen a helyzeten javítani kellene, lehetővé téve, hogy minél több érdeklődő tekinthesse meg a „törvényhozók házát”. Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a Sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelőhelyettese javasolta, hogy módosítsák és egészítsék ki a Házszabály-tervezet 17. szakasza 2. bekezdésének „d” pontját. Ez az Országgyűlés elnökének feladatairól szólva megállapítja, hogy az elnök „tájékoztatja a képviselőket az Országgyűlés várható éves programjáról”. Vass Józsefné szerint magának az Országgyűlésnek kell meghatároznia a munkaprogramot. E kérdésben a képviselőnő külön szavazást kért. Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora az ügyrendi bizottság által előterjesztett javaslatot, amely a név szerinti' szavazás indítványozását harminc helyett ötven képviselőhöz köti — nem tartotta indokoltnak. Az lenne célszerű, hogy az ország- gyűlési tisztségviselők visszahívása is — megválasztásukhoz hasonlóan — csak titkosan történhessen meg — mutatott rá a képviselő. Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Cukorgyárának főmérnöke rövid hozzászólásában Filló Pál elképzeléseihez hasonló gondolatokat fejtegetett. Javaslatának lényege: az országgyűlési bizottságok elnökeit, titkárait és tagjait ne az Országgyűlés plénuma, hanem a bizottságok maguk választhassák meg. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa javasolta a rövid hozzászólás intézményének bevezetését. A 41. szakasz harmadik, bekezdése helyett tehát azt indítványozta, hogy a következő szöveg szerepeljen: „további felszólalásra reagálás céljából bármelyik képviselő rövid, 2 perces hozzászólásra kérhet szót.” Az engedély megadása az elnök mérlegelésétől függjön, ez biztosíthatja —a képviselők felelősségtudata mellett — a vita komolyságának, érdemi voltának megmaradását. Az ügyrendmódosítás vitáját csaknem egyórás szünet követte, mivel az előkészítő bizottság tételesen áttekintette az ezzel kapcsolatban elhangzott képviselői javaslatokat, indítványokat. A hosszúra nyúlt tanácskozás eredményét dr. Korom Mihály, a napirendi pont előadója foglalta össze. Egyebek között elmondta: sok képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy'javítani kell a képviselői munka lényegét érintő feltételeket. Ezzel kapcsolatban az ügy- rend-előkészitő bizottság elnöke közölte, hogy konzultációt folytatott Németh Miklóssal, a kormány elnökével. A miniszterelnök felajánlotta segitsé- gét, s kérte a képviselőket, hogy amennyiben úgy tapasztalják, hátrány érné őket münkájuk során, forduljanak bizalommal hozzá. A konkrét esetekkel kapcsolatban vizsgálatot rendel el, s orvosolják a panaszokat. Korom Mihály kérte az Országgyűlést, hosszabbítsák meg ffz ügyrendi bizottság mandátumát, annál is inkább, •mivel március 31-éig a törvényhozó testület elé kerül a bizalmi, bizalmatlansági indítvány kérdése, s ennek ügyrendi vonatkozásai is lesznek. Ezután Korom Mihály tételesen sorra vette az ügyrend tervezetére vonatkozó képviselői javaslatokat, s ismertette a bizottság ezzel kapcsolatos ál-, láspontját. Filló Pálnak az állandó bizottságok megalakulására vonatkozó javaslatát áttekintve a testület úgy döntött: tegyék lehetővé a bizottságok számára, hogy maguk tegyenek javaslatot elnökük, titkáruk, illetve tagjaik megválasztására. Ugyanakkor a tisztségviselőket a plénum válassza meg. Pontosította a bizottság a visszahívással kapcsolatos rendelkezést. Az új szövegezés szerint az Országgyűlés az általa megválasztottakat a megválasztásukra vonatkozó szabályok szeript bármikor visszahívhatja. Módosította a bizottság a képviselők mentelmi jogával kapcsolatos szabálypontot is, hangsúlyozva, hogy az országgyűlési képviselőt a parlament hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene büntető eljárást indítani — a tettenérés esetét kivéve, illetve a vizsgálatot rá kiterjeszteni — néni lehet. Éles vita alakult ki a 15. paragrafus körül is, milyen mértékű munkaidő-kedvezmény illesse meg a képviselőket. A bizottság az eredeti javaslatban 'szereplő 40 munkanapos felmentés mellett foglalt állást. Vass Józsefné azonban fenntartotta javaslatát, hogy a negyven napra vonatkozó szakasz kerüljön ki az ügyrendből. A bizottság elvetette Kovács Mátyás módosító indítványát, miszerint a beszámolók vitája alapján az egyes képviselőknek is legyen lehetőségük értékelést tartalmazó, illetőleg a feladatot megállapító határozat indítványozására. Egyetértettek viszont Bödőne Rózsa Edit ötletével: tegyék lehetővé, hogy a képviselők a vita közben elhangzó felszólalásokra gyors, rövid formában, azonnal reagálhassanak. Nem támogatja a bizottság a képviselőknek azt a javaslatát, hogy a Alkotmányt érintő kérdésekről mindig név szerinti szavazással döntsön az Országgyűlés. A név szerinti szavazás két változata közül egyébként a bizottság ismételten az úgynevezett A változat mellett foglalt állást, tehát a képviselőknek szóban nyilatkozniuk kell, mire voksolnak. Korom Mihály válasza után hosz- szasnak bizonyuló szavazási procedúra kezdődött. Először arról az — eredeti formában is alternatív javaslatként elő- teijesztétl — kérdésről sZaVáztak.högy név szerinti- szavazásnál.jLyíltan^-Jréz- felemeléssel (A változat), vagy pedig aláírással (B változat) történjék-e a szavazás. Á képviselők két ellenszavazattal, tartózkodás nélkül az A változat mellett döntöttek. Ekkor került sor az ügyrendi bizott- < ság kiegészítő javaslatai fölötti szavazásra. E javaslatodat a törvényhozás ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően az egyéni képviselői javaslatok fölött folyt hosszadalmas szavazás, azután kerülhetett sor az Országgyűlés ügyrendjének módosítását és egygéges szövegét tartalmazó szöveg fölötti együttes szavazásra, figyelembe véve az ügyrendi bizottság elfogadott kiegészítő javaslatait, valamint az egyéni módosító javaslatok fölötti előző döntéseket. Az Országgyűlés a Házszabály hatályos szövegét, részleteiben és egészében, 3 ellenszavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta. Az ügyrendi határozathozatalt követően soron kívül szót kért Técsy László (Szabolcs-Szatmár m., 19. vk.), s bejelentette: a röviddel azelőtt elfogadott ügyrend alapján több képviselőtársával együtt megalakították az Országgyűlés agrárszektorát. Ennek tagjai: Deák Géza (Hajdú- Bihar m., 14 vk.), Búna János (Győr- Sópron m., 10. vk.), Káldi Endre (Győr-Sopron m., 9. vk.), Horn Péter (Somogy m., 1. vk.), Mayer Bertalan (Vas m., 5 vk.), Lakos László (Pest m., 9. vk.), Márton János (országos lista), Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), Mátyus Gábor (Bács-füskun m., 14. vk.), Pász- tohy András (Somogy m., 4. vk.); Soly- mosi József (Tolna m., 4. vk.), Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), Técsy László és Varga János (Tolna m., 6. vk.). Felhívással fordultak az agrárterületen, az élelmiszer-iparban, az agrároktatásban, -kutatásban és a rokon szakmákban dolgozó országgyűlési képviselőkhöz: csatlakozzanak az új munka- csoporthoz. Céljuk1 a kibontakozás programjából az ágazatra jutó feladatok megvalósitása,- a parasztság, a falu sorsának jobbá tétele. Ezt követően az elnöklő Jakab Ró- bertné bejelentette, hogy Bánffy György kíván -p* napirenden kívül — a Magyarországra menekülők ügyében javaslatot elöteijeszteni, amellyel egyébként az Országgyűlés külügyi bizottsága előző napi ülésén egyetértett. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színművész, a József Attila Színház tagja rámutatott: mindaz, ami a magyar—román határon történik, ami az ide települtek helyzetét érinti, joggal foglalkoztatja az állampolgárokat és a határainkon kívül élő magyarságot is. Utalt arra, hogy az Országgyűlés decemberben állást foglalt a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról. Ezt követően több szervezet és magánszemély számos képviselőhöz követelést juttatott el. E követeléseket magáénak érezve javasolta: az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy bírói eljárás nélkül egyetlen menekült se legyen az ország területéről kitoloncolható. Ennek ellenőrzésére a külügyi bizottság esetleg albizottságot hozzon létre. Az Országgyűlés kéije fel a kor- ‘ mányt, hogy a következő ülésszakon adjon részletes tájékoztatást a menekültekkel kapcsolatos intézkedéseiről: a családegyesítés eddigi eredményeiről; a menekülttáborok felállításáról; a genfi konvencióhoz, való csatlakozás lehetőségéről; az ENSZ menekültügyi segítőkészségének igénybevételéről. Az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás hozzásegítheti majd a hazai és a nemzetkö- • zi közvéleményt a helyzet reális megítéléséhez. Az Országgyűlés külügyi bizottságának megbízásából, és az egyházak menekülteket segítő szolgálatának tapasztalatai alapján dr. Tóth Károly (országos lista) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke foglalt állást a javaslattal kapcsolatban. Az indítvány hátterét megvilágítva elmondta: arról van szó egyrészt, hogy a Romániából hazánkba érkező menekültek befogadásának vagy be nem fogadásának a kérdései tisztázatlanok. Nem egyértelmű, hogy ki milyen szempontok szerint jogosult dönteni a befogadásról vagy a visszautasításról. Nem halasztható tovább a befogadottak jogi helyzetének rendezése sem — mutatott rá. Utalt arra, hogy a külügyi bizottság Bánffy György indítványának kedd esti vitáján egyetértés volt egy menekülttábor vagy táborok létesítésének kérdésében. Sürgős feladatnak tartották a genfi Menekültügyi Egyezményhez való csatlakozást. Ez utóbbi azonban az ügy bonyolultságára való tekintettel hosz- szabb időt vesz igénybe. Szó esett az ülésen a családegyesítések ügyéről is, amellyel kapcsolatban a bizottság őszinte tájékoztatást remél a lehetőségekről és az eddigi erőfeszítésekről. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyar—román kettős állampolgárságról szóló egyezmény felmondása segítené a Magyarországra menekültek jogi helyzetének rendezését. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a Magyarországi Református Egyház ilyen irányú előteijesztésére az igazságügy-mimsztertől olyan tájékoz- tatásj_kaptak, miszerint megerősödőben van az egyezmény megszüntetésének szándéka. Felmerült a külügyi bizottság ülésén az a gondolat is, hogy a kormány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a romániai nemzeti kisebbségek és a menekültek ügyében. Felszólalásra jelentkezett Albert Bé- láné (Hajdú-Bihar m., 8. vk.). A képviselő szükségesnek tartotta annak tisztázását, hogy külföldi állampolgár kaphat-e bérlakást, illetve vásárolhat-e lakást Magyarországon, mert tudomása szerint az érvényes jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Ezt követően Horváth István belügyminiszter kért szót, aki teljes együttérzéséről és megértéséről biztosította az Országgyűlést a Bánffy György és a Tóth Károly képviselők által beteijesz- tett javaslatokkal kapcsolatban. Kérte — tekintettel arra, hogy a kormány pillanatnyilag is foglalkozik valamennyi kérdéssel —, az Országgyűlés most ne hozzon határozatot, hadd legyen ideje a kormánynak a körülmények megvizsgálására. Erre azért is szükség lenne, mert több kérdés, illetőleg hozzájuk kapcsolódó jogszabályok nemcsak magyar—román ügyeket, hanem több más országot is érintenek. Kívánatos tehát alaposan áttekinteni, hogy a hozandó határozatok mennyiben vannak összhangban azpkkal a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyeket korábban vállalt Magyarország. Javasolta végül: az Országgyűlés a be- teijesztett indítványok szellemében szólítsa fel a kormányt, hogy a következő ülésszakon tegyen jelentést, és fogalmazza meg javaslatait a menekültekkel kapcsolatban. Az Országgyűlés csak ezt követően hozzon határozatot. Jakab Róbertné a külügyi bizottság 'javaslatát, az elhangzott kiegészítő javaslatokkal együtt, beleértve a belügyminiszter indítványát is, együttesen tette fel szavazásra. Az Országgyűlés — két ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett — elfogadta a javaslatot. Ezután Kovács András (Heves m., 10. vk.), azt javasolta, hogy az elfogadott ügyrend alapján halasszák el az Országgyűlés egyes bizottságai tisztségviselőivel és tagjaival kapcsolatos személyi változások tárgyalását. Erre a Jcövetkező ülésen téljenek vissza, s addig az érintett bizottságok is kifejthessék álláspontjukat. Kovács András javaslatát az Országgyűlés 5 ellenszavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta. Ezután Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár IH. kerületi főkönyvtárának vezetője kért szót, s bejelentette, hogy a pártonkívüli képviselőcsoport alakuló ülését január 24-én tartják meg. A napirendnek megfelelően az interpellációk következtek. (Tekintettel az idő előrehaladott voltára több képviselő interpellációját és kérdését a következő ülésszakra halasztotta.) Ezután Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszolt Antal Imre (Pest m., 19. vk.), képviselőnek még a novemberi ülésszakon elmondott interpellációjára a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusításával kapcsolatos tilalom megszüntetése tárgyában. A miniszter hangsúlyozta: a kereskedelmi tárca a korlátozás feloldásával egyetért, mivel — vizsgálataik szerint S- a korlátozás bevezetése nem eredményezte az italfogyasztás csökkenését. A tilalom feloldásának feltétele azonban, hogy ezt a tervét a Kereskedelmi Minisztérium egyeztesse az Országos Egészségvédelmi Tanáccsal, valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal. A Tanács februárban tűzi ülésének napirendjére a kérdést, csak azt követően várható állásfoglalás a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól. Az Országgyűlés a miniszter válaszát 6 ellenszavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta. Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.) 'az adókivetés és végrehajtas7 valamint a vámkezelés tárgyában teijesztette be interpellációját az igazságügy-miniszterhez, illetve a pénzügyminiszterhez. Több olyan esetet említett, amikor véleménye szerint egyes pénzügyi szervek hivatali jogkörükben eljárva, elítélendő gyakorlatot alkalmaztak. Utalt arra is, hogy a lakosság körében felháborodást keltett a külföldi csomagok kultúrálatlan vámkezelése. A végrehajtás visszásságait taglaló kérdésre válaszolva Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter utalt arra, hogy a korábbi rendelkezések elsősorban az adós érdekeit védték; a hitelezők hallatlanul nehezen juthattak pénzükhöz. A jelenleg is érvényben levő törvény- erejű rendelet ezt az adósvédelmi rendszert bizonyos fokig kiegészítette a hitelező védelmével. A problémát általánosítva Kulcsár Kálmán úgy foglalt állást, hogy az adóvégrehajtással kapcsolatos procedúrát — mivel az állampolgárok alkotmányos jogait érinti.-?* törvényben lenne célszerű szabályozni. A kérdésben felvetett további problémákra Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszolt. A külföldi postaküldemények vámkezelésével kapcsolatban a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy ezt az eljárást nemzetközi egyezmények szabályozzák. Ezeknek megfelelően a postai küldeményeket az illetékes postahivatalok kezelik, s há szükséges, bemutatják azokat vámvizsgálatra. A vizsgálatot egyébként bizottság végzi, amelyben a vámtisztviselőn kívül a posta két dolgozója is részt vesz. A küldeményt ilyenkor felbontják, vámvizsgálatra bemutatják, s ha rendellenességet nem találtak, a küldeményt rendeltetési helyére eljuttatják. A korszerűbb, kulturáltabb vámkezelést mindenekelőtt az automatizálás tenné lehetővé. Emellett várhatóan még az idén a parlament elé kerüld postatörvény módosítása is javít majd a helyzeten. Az Országgyűlés az interpellációra adott miniszteri válaszokat 5 ellenszavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta. Winkler László (Győr-Sopron m., 8., vk.), a hegyeshalmi közúti átkelőn kialakult forgalmi helyzet tárgyábaojn- terpellált a pénzügyminiszterhez. Villányi Miklós miniszter elöljáróban utalt arra, hogy a világútlevél bevezetését követően mintegy négyszeresére nőtt a nyugati határátkelőhelye- 'kéh á' magyar kiutazók számá.'7Csúcs- időben rendkívüli a zsúfoltság., A; tapasztalatok azt igazolják, hogy a devi- zaérték-nyüatkozat bevezetése és a vámkezelés rendje a határon az állampolgárok számára a korábbi helyzethez viszonyítva kedvezőbb, és a határvámkezelést érdemben nem nehezíti. A régi. közúti hegyeshalmi határátkelőhely ismételt megnyitásáról szólva elmondta: jelenleg is ezen a határátkelőhelyen történik a belépő kamionok és a magyar utasokat szállító autóbuszok vámkezelése. A tervek arra vonatkoznak; hogy a vámkezelést kérő, személy- gépkocsival utazó magyar állampolgá(Folytatás á 4. oldalon.) PARLAMENTI FOLYOSÓ „Fölülről gáncsoltak el” Felhördültek a képviselők, amikor dr. Südi Bertalan elmesélte, hogy egy esetben le akarták beszélni parlamenti felszólalásáról. A szünetben részletesen is elmesélte a történetet: ■E- Az 1987-es tavaszi ülésszakon beszámolt a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A megyei képviselőcsoport ülésén én is jelentkeztem felszólalásra. Mikor a megyei főügyész megkérdezte tőlem, nincs-e valami válaszigényem a legfőbb ügyésztől az Országgyűlésben, mondtam, hogy van. A feddhetetlenség intézményét akarom fölvetni, mert erre nincs konkrét jogszabály. Csak feltételezem, hogy ő szólhatott: Südi ezt akaija kérdezni. S mindjárt jött a hatalmi reflex, hogy meg kellene akadályozni a felszólalásomat. Az ülésszak előtt két nappal csörög otthon a telefon. A megyei pártbizottság egyik titkára szólt, hogy másnap menjek be a megyei tanács elnökéhez beszélgetésre. Bementem. Már vártak ott, és tisztességére legyen mondva az elnökünknek, azzal kezdte: -ss| Nagyon sajnálja, hogy erre a beszélgetésre itt és most sor kerül, mert ő is arról ismert, hogy meg szokta mondani a véleményét. S akkor azt mondta nekem kerek perec, hogy jó lenne, ha nem szólalnék fék Mondom: — Pista bátyám, ha arról van szó, én kihagyom ezt a témát. Nem fogom fölvetni a feddhetetlenséget. — Nem erről van szó. Egyáltalán nem szólalhatsz fel. Megijedtem hirtelen, nem tudtam hova tenni a dolgot. Azért ez nagyon furcsa: azt se tudják, mit akarok mondani. '— Egyébként is — hallom — tegnap nem tudtam dolgozni. Egész nap csörgött a telefon. Hívtak különböző országos szervektől, és arra kértek: hívassalak be, hogy ne szólalj föl. — De én föl akarok szólalni. ■— A felszólalásod nem illik be az Országgyűlés koreográfiájába. Addig nem mehetsz haza, amíg vissza nem vonod. Ez volt a pillanat, amikor a civil kurázsim megingott: — Ha ez így van, akkor haza akarok menni —, rendben van, visszavonom. A történetnek folytatása is van. A Népszabadságban 1987 ‘decemberében megjelent egy kerekasztal-beszélge- tés a képviselők felelősségéről.^Elolvastam, és fölháboro- dásomban írtam egy hozzászólást. Elmeséltem benne a velem történteket. Azt hittem, közölni fogják. A szerkesztők nem tudtak mit kezdeni a cikkel, elküldték a Központi Bizottságnak. 1988 jariuáijában kapok innen egy telefont, hogy menjek fel beszélgetésre. Egy .osztályvezető fogadott, mégpedig azzal: —■ Én voltam, aki megakadályozta, hogy maga felszólaljon — majd egy óráig beszélt nekem a pártfegyelemröl, alapfokú szemináriumi szinten. (Azóta egyébként az illető már nyugdíjba ment.) Ekkor jöttem rá, hogy intézményesen történt a dolog, és engem fölülről gáncsoltak él. Úgy érzem, erkölcsi kötelességem volt ezt az esetet tanulságaival a parlament előtt is elmondani. — lovas —
