Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989 Mit tartalmaz az új szövetkezeti törvény? Beszélgetés a jogászszövetség főtitkárával •január 30. • pEXÖF1 • 5 Szövetkezeti törvény, gazdasági önállóság, tulajdon, átala­kulási törvény, érdekvédelem — néhány kiragadott címszó az elmúlt hetek mezőgazdaságot érintő és időszerűnek mondott problémáiból. Ügy tűnik, felgyorsultak a folyamatok a szövet­kezetek nyomasztó gondjainak csökkentésére. Hol is tartunk valójában? Mit tartalmaz az új törvény? Mikorra várható a jogalkotók munkájának lezárulása? Ezekre és a szövetkezetek mai jogi problémáit érintő kérdésekre dr. Nagy Lászlótól, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárától kértünk választ. — Az új szövetkezeti törvény elkészítése a mostani esztendőre esedékessé vált. S ha elkészül, mind a szö­vetkezeti jog, mind a szövetkezetpolitika szempontjá­ból nagyon jelentős lesz. Egyértelmű viszonyokat te­remt ebben a nagyon fontos gazdasági húzóágazat­ban. A szövetkezet nem lehet csupán adóalany, folya­matos elvonások forrása, hiszen ennek következtében lassan már az egyszerű újratermelés lehetősége is ve­szélybe kerül. Ezért szerintem a szövetkezeti törvény­nyel együtt rendezni kell az árrendszert is. Lehetetlen állapotot teremt az évek óta nyíló agrárolló; míg a mezőgazdasági árakat az állam megszabja, addig az ipari arak szabadon mozognak. A tagok igényeihez igazodik — Igaz, a jogalkotásnak még az elején vagyunk, de számos alapkérdésben már kikristályosodott az állás­pont. Az új törvény érvényesíteni fogja, jogi garanci­ákkal biztosítja, hogy a szövetkezet a tagoké s nem az államé. Az o érdekeiket szolgálja, az ő igényeiket elégíti ki. Ezt ugyan az eddigi szabályok is tartalmaz­ták, pontosabban deklarálták, ám — például a jöve­delemszabályozás révén — az állam belenyúlt a gaz­dálkodásba. Az új törvény a formai kérdésekben is állást foglal. Kimondja, hogy a szövetkezet az állam­polgárok valóságos igényeihez igazodik. Tehát felül­ről nem szabható meg, hogy milyen szövetkezeti típu­sok és formák működhetnek, ezt a tagok döntik el. Ami bizonyára együtt jár a szövetkezeti formák gaz­dagodásával: létrejöhetnek olyan szövetkezetek is, amelyek elsődlegesen nem gazdasági célúak. Most ugyanis csak ilyen szövetkezésre van mód. Semmi sem indokolja, hogy a szövetkezéstől távol tartsunk olyan törekvéseket, amelyek bizonyos feladatokat olcsób­ban, hatékonyabban végeznek el, mint valamely köz­ponti vagy magánérdekeltségű szervezet, amely éppen az említett körülmények miatt monopolhelyzetet él­vez. — Milyen szövetkezetekre gondol? — Ilyen lehet például a kulturális vagy egészség- ügyi céUgl ajakuló szövetkezet. Hozzáteszem, hogy ezeknek a szövetkezeteknek adómenteseknek kéll len­niük, minthogy állami feigdatqt vállalnak át,) Sőt bi­zonyos támogatást is élvezniük kellene. Az új törvény kétségkívül páholja a szövetkezés típusgazdagságát és formai változatosságát. — Térjünk vissza a jelen sokat vitatott gondjához, a szövetkezetek önállóságához. Ezen a téren mit java­solnak a törvényalkotók? — Az új törvény kizárja az állami beavatkozások, az adminisztratív korlátozások, a központi előírások mai rendszerét. Kimondja, hogy a szövetkezet szaba­don választja meg a tevékenységét, és ha megfizette az adót, szabadon rendelkezik a nyereséggel is. — Az állami és a szövetkezeti tulajdon több mint húsz esztendeje deklaráltan is egyenrangú. Tény, hogy az államigazgatás ebből annyit tartott fontosnak magá­ra nézve, hogy a szövetkezetekre is kiterjesztette az állami szabályozást. Mit mond erről az új törvény? A részesedést a tagok határozzák meg — Egyértelműen kimondja, hogy a szövetkezeti tulajdon a tagságé, amellyel az kizárólagosan rendel­kezik. Ez egyben bizonyos régi kategóriák felett is meghúzza a vészharangot. Ismeretes, hogy a szövet­kezeti tulajdon oszthatatlan. Valljuk be, az oszthatat­lanság még'a kolhozkoncepcióból ered. Ám amikor a modern gazdálkodási formák, a piaci viszonyok a magyar gazdaságba is beléptek, ez már hátrányt je­lent, például a részvénytársasággal szemben. Ezért a szövetkezeti tulajdont hozzá kell igazítani a gazdálko­dás új feltételeihez. Az új szabályozás tehát azt java­solja, hogy az oszthatatlanság csak részben maradjon meg, a tulajdon másik része legyen osztható. A szö­vetkezeti tulajdonnal függ össze az is, hogy az új körülmények között a tagok milyen módon járulhat­nak hozzá a vagyon fejlesztéséhez és miképpen része­sednek a szövetkezet jövedelméből. Már jó ideje fo­lyik a vita a pénzügyi főhatósággal arról, hogy milyen nagyságú legyen a részjegy után járó osztalék és egyál­talán ki szabja meg. A mércét mindeddig az OTP- kamat jelentette. Utalhatok arra a nemrég megjelent minisztertanácsi rendeletre is, amely az osztalék ösz- szegét a szövetkezet mérleg szerinti jövedelmének leg­feljebb 20 százalékában húzta meg. De hát miért ne dönthetné el a szövetkezet, hogy mennyit akar fizetni? Az új törvény azt akarja, hogy a részesedés mértékét is a szövetkezők határozzák meg. Ez persze a tagsági viszony továbbfejlesztésével is együtt jár. A mai szabályozás szerint ugyanis a tagsági 'viszony úgynevezett munkajogi oldala alig különbö­zik az állami alkalmazottak munkaviszonyától. Mint­hogy ma az állami bérszabályozás a szövetkezetekre is vonatkozik, a tövényhozók álláspontja szerint a szövetkezeti munkadíj megállapításán változtatni kell: ez ne függjön az állami szabályozástól, hanem a szövetkezet vezetésének a hatáskörébe kell tartoznia. Új módon szabályozza a felügyeletet — A gazdálkodás önállósága, a tulajdon rendezése óhatatlanul felveti, hogy nem járt-e el az idő a szövetke­zetek belső életét meghatározó alapszabály, illetve a működési és szervezeti szabály felett? — A még érvényes szövetkezeti törvény kimondja, hogy belső kérdésekben az alapszabály, továbbá a működési és a szervezeti szabályzat rendelkezik. Lát­szólag tehát az állami szabályozás csak a kereteket jelöli, a tartalom azonban szövetkezeti hatáskörbe tartozik. Ez azonban csak látszat, mert ma mintegy harminc miniszteri rendelet intézkedik abban, hogy e két belső szabályzaton kívül mit kell figyelembe ven­niük a szövetkezeteknek. Vagyis a direkt irányítási rendszer érvényesül, hiszen a szakmai szabályzatok is lényegében jogszabályi előírásokat ismételnek. A tör­vény ezt a helyzetet rendezni kívánja egyebek között azzal is, hogy új módon szabályozza a törvényességi felügyeletet. Most ugyanis az ezzel megbízott megyei tanácsi apparátus számára a beavatkozás számtalan módja lehetséges. Ha azonban a gazdasági társulások törvényességi felügyeletét cégbíróságok látják el, ezt a megoldást a szövetkezeteknél is alkalmazni lehet. — A szövetkezetek vezetési rendszere lényegében négy évtizede változatlan, az akkor kialakított szerve­zetet tükrözi. A mai helyzet bizonyára új struktúrát is követel... — Igen, ily módon kell rendezni a szövetkezeti vezetés struktúráját is. Ma valóban az a helyzet, hogy a vezetés uniformizált, akár nagy, akár kicsi a szövet­kezet, ugyanaz a szerkezete mindegyiknek: közgyűlés, küldöttközgyűlés, vezetőség, ellenőrző bizottság és döntőbizottság. A törvény nagyobb rugalmasságot javasol, szerintem nem kell uniformizálni a vezetési szisztémát. A tagok és a gazdaság érdekvédelme — Amint Ön is megállapította, a jelenlegi szabályo­zás feleslegesen bonyolult. A modell a következő: a csúcson található az egységes szövetkezeti törvény, ezt az ágazati törvények követik, melyekhez á végrehajtá­sukra kiadott minisztertanácsi, illetve miniszteri rende­letek járulnak. Marad továbbra is ez a négyes gúla? — Az eddigi viták alapján azt mondhatom, hogy mindössze kéttagú lesz ez a lépcső. Az egységes szö­vetkezeti törvény a minden szövetkezetre érvényes jegyeket összegzi majd. Az ágazati sajátosságokat pe­dig minisztertanácsi rendelet szabályozza. A szövet­kezeteket érintő, miniszteri szintű beavatkozás meg­szűnik, a piacorientált gazdaság kizárja ezt a jogkört. — A készülő szövetkezeti törvény hogyan érinti az ugyancsak munkában levő átalakulási törvényt? — Az átalakulási törvény hamarosan elkészül, ép­pen ezért sietős munkát követel a szövetkezeti törvény kodifikálása is. Ami e kettő kapcsolódását illeti, nos, ebben megoszlanak a vélemények. Én személy szerint nem vagyok híve annak, hogy a szövetkezet részvény- társasággá alakuljon át. Az utóbbi vagyonegyesülés. A szövetkezet személy- és vagyonegyesülés. Mind­azonáltal elképzelhető, hogy néhány ipari szövetkezet meg áfész részvénytársasági formát vesz fel. — A miniszterelnök a közelmúltban kijelentette, hogy helyesnek tartaná, ha a tágabban vett érdekvéde­lemmel egy felállítandó mezőgazdasági kamara foglal­kozna. Történtek ez ügyben konkrét lépések is? — Agrárkörökben már korábban felmerült ez a javaslat, de nem volt egyértelmű a fogadtatása. Azért, mert különválasztotta a gazdasági és a tagsági érdek- védelmet. A kamara csak az előbbit látta volna el, a tagsági érdekvédelemmel a szakszervezet foglalkozott volna. Márpedig a tagság érdekeit nem lehet elválasz­tani a gazdaság érdekeitől. K. E. Magyar alma Brazíliába íze, zamata miatt keresett a magyar alma. A nyugat­európai országok mellett a távoli Brazíliába is eljut ez az Metes gyümölcs. A Buda- fruct GT budaörsi telepén ■évente 10 ezer tonna almát válogatnak, illetve csomagol­nak korszerű gépsoron. . (MTI-fotó) H HNB üt Ki t3m HOGY ÉRZI MAGÁT? Minden évben nehezebben Dósa Józsefné, Vera az Olympos Gyümölcslé-előál­lító Kft. dolgozója, betanított munkás. Fiatal, elvált asszony, egyedül neveli hatéves kisfiát. — Nem mondhatom, hogy jól érzem magam. Nagyon nehéz az élet. Nekem sose volt könnyű, a szüléink korán meghaltak. Ä bá­tyám megnősült, elköltözött. Ket­ten maradtunk a nővéremmel. A gyámügyisek néha ránk nyitot­ták az ajtót, megnézték, mire költ­jük az árvaellátási pénzt, azt a „so­kat”. Kétezemégyszáz forint tíz évvel ezelőtt is kevés volt, abból kellett kettőnknek megélni. A nő­vérem nem tanult tovább, munká­ba állt, hogy nekem könnyebb le­gyen. Csak nyolc általánost végez­tem, azután itt, a cégnél az üdítő­ital- és palackozógép-kezelői tan­folyamot. Az üzemvezetőnk be­szélt rá, hogy tanuljak. A kisfiámmal másfél éve ketten vagyunk. A bíróság megítélte a1 tartásdíjat, de a féljem olyan keve­set keres, hogy az a pénz nem könnyít a helyzetünkön. Négy- ezerhatszáz forintot keresek, ehhez jön a négyszáz forint mozgóbér, meg a családi pótlék. Öt és fél ezer, amit kézhez kapok. A gyerekért sokat térítek a napköziben, most folyton arra gondolok*, mi lesz, ha emelik a térítési díjat, és nekem is többet kell fizetnem. így is .előfor­dul, hogy csak zsíroskenyeret va­csorázunk. A kisfiam is olyan, mint minden gyerek, szeretne sok szép játékot, ruhát, amilyen a töb­bieknek van. De megérti, ha elma­gyarázom neki: anya egyedül ke­res, nekünk nem telik. Karácsony­ra vettem neki Legót, 1400 forint volt, rettentően drága, de úgy örült! Most már elég nagy, tud rá vigyázni, sokáig meglesz az a Le­go­Nyaralni? Nem' tudom, talán kislány koromban voltam utoljá­ra, amikor még anyukám élt. A fi­ammal nyáron kimegyünk a strandra. Tavalyelőtt a vállalat gyermeknapon kirándulást szerve­zett Budapestre, voltunk színház­ban. A gyerek azóta is emlegeti. Lakiteleken lakunk, a férjem vas­utas volt, amikor elváltunk, meg­hagyták nekem a lakást. Kevés lakbért fizetek érte, igaz, nem nagy, egy szoba-konyha. Nem, de­hogyis komfortos! Nincs benne fürdőszoba meg vécé. Cserépkály­hával fűtök, az erdőben szoktam fát gyűjteni, vagy vészek, de hát elég drága. Ha sok pénzem lenne, először is egy lakást vennék ma­491 P? • (GaálBéla felvétele) gunknak, szépen, kényelmesen be­bútoroznám. És mindent megad­nék a kisfiamnak, ami nekem gye­rekkoromban nem volt. Milyen segítséget várnék az ál­lamtól? Tudod, én már annyi kicsi­nek is örülnék, ha nem lennének Uyen őrült drágák a gyerekholmik. Egy pár cipő hat-hétszáz forint, és gyorsan elkopik, olyan rossz a mi­nősége. Vagy kinövi a gyerek, már dobhatom is el. Nagyon sokba ke­rül egy kisgyereket felruházni. Az is elkeserítő, hogy a kenyérfélesé­gek árát emelték. És mi az, egy spmmi darabka kis kifli?! A kenyér meg néha olyan rossz, hol ez van benne, hol az, legalább a minősege lenne jó, ha már fölment az ara. Félek a jövőtől. Attól, hogy mi lesz velünk a kisfiámmal, mind­nyájunkkal itt az üzemben. El is vagyunk kicsit keseredve, nem volt valami jó éve tavaly a cégnek, és nem tudjuk, milyen lesz az idén. Az embernek egyre többet és töb­bet kellene dolgoznia, hogy meg tudjon élni, de mikor dolgozzon többet? Én fél nyolctól négyig itt vagyok, utána megyek a fiamert a napközibe, otthon etetem az álla­tokat, kapálom a kertet, a gyere­kemre alig marad idom. Biztos, SS sok anyuka küszködd: így. Minden évben nehezebb a sor­sunk. Szerinted ez mar mindig így 1CSZ (Lejegyezte: Magyar Ágnes) J\luílt levél tn 4 ^ópzet^ÁH^I^hoz QS, AO0‘ 0 P£N*ÜGn ELLENŐRZÉSI elnök hivatal Tisztelt Hölgyem, Uram! Levelünk azokhoz szól akik topa ■ 232-90ßO‘t-«'jKQ . ,K evben a Zni98e7mé,yÍ* vírlnt ~ l'9Á32 Róhatóság nyilvántartásábí szerepelnek. Ónok részére január hó folyamán postai utón megküldjük a személyi jövedelem- i aao-bevallas egységcsomagot Amennyiben az egységcsomag január 31-ig raj­tunk kívülálló okok miatt nem érkezne meg az Ön címére, akkor kérjük.szíveskedjen azt a már ismert forgalmazási helyeken személyesen be­szerezni. Ebben az esetben elnézésüket kérjük, s köszönjük fáradozásukat. További jelentkezésünkig Kg Üdvözlettel: j, Szerkezetváltás a tanyán Kosa Bálintot az egész szövetkezet­ben csak „libapásztornak" hívták. Nem mintha tehetetlen öregember lett volna, aki már csak a libák őrzésére jó, de valóban libákat gondozott. Amikor a csúfnév rákerült, mindenki nevette a munkáját, most már irigykednek rá, de a csúfrlév- rajta maradt. Igaz, nem is bánja. A libapásztorságnak pedig története van. Nem messze Kósa Bálint tanyájától van egy tó. Nem nagy, csak akkorácska, hogy nyáron a gyerekek úszkáljanak benne,.télen meg csúszkáljanak a jégen. Valami forrás táplálhatja, mert a legna­gyobb szárazságban sem apad ki. A szé­lén sás meg nád nő, s a mélysége nem több egy méternél. Ez a tó adta az ötle­tet Kósa Bálintnak, hogy egyik nap be­állítson az elnökhöz. — Hát itt vónék. — Látom — mondta az elnök, s egy kis türelmetlenség volt a hangjában, mert tengernyi dolga akadt. —.Csak öt perc kellene. Az elnök lekapcsolta a karóráját, s maga elé tette. — Tíz másodperc már eltelt. Kósa Bálint azonban nem sietett, sőt előbb hallgatott egy sort, majd rágyúj- • tott, s még két hosszút szívott is a ciga­rettából. — Szóval — kezdte aztán -— azért jöttem, mert mostanában sokat beszél­nek a szerkezetváltásról. Az elnök felkapta a fejét: még majd kiderül, hogy a tanyasiak is struktúrát akarnak váltani. — Úgy gondoltam — folytatta Kósa Bálint —, én is váltanék. Az elnök elmosolyodott: ha így lenne ötöse a lottón! — Mert eddig a zöldségesben dolgoz­tam, s arra gondoltam, mást kellene csi­nálni. — Tán kombájnos akar lenni, Bálint bátyám? —- Ahhoz nem értek. — Hát akkor? — Van az én tanyám mellett egy tó. Mikor még gyerek voltam, mindig ott őriztük'a libáikat a gyepen. Voltunk ott tizen-tizenöten is, mindegyikünk egy- egy falka libával. — Az régen volt.' —<Én meg azt mondom, ha akkor jó volt a tó a libáknak, most is jó lenne. — Csak nem akar libapásztor lenni, Bálint bácsi?-i- Én meg a feleségem elgondoznánk a jószágot. Ellenne ott ötvenezer liba is. Csak egy jó ól kellene hozzá meg egy kis táp. Ezt a kettőt állná a szövetkezet. De az ól el is maradhat. Nagy pénz lenne az, elnök elvtárs. Számolja csak ki! — Haltja-e, mond valamit! — A tanyai asszonyok levágnák, meg is kopasztanák őket. Úgy többet kap­nánk értük. Az elnök felállt az asztalától és odaült az öreg mellé.-— Égy kis üzletet is csinálhatnánk. Hallottam, hogy valahun kis cserépkö­csögökben árulják a libamájat a zsírjá­val leöntve. Csak körül kék nézni, hol van érdeklődés... így lett Kósa Bálint libapásztor. Előbb csak ötszáz libája volt, aztán öt­ezer, végül elérte az ötvenezret. A tanyasiak eleinte a,hasukat fogták, mikor látták Kósa Bálintot kis fűzfa­vesszővel terelni a libákat, de amikor a sok pénz az asztalra került, elhallgat­tak. De a név rajta maradt dz öregen. O persze nem bánta. Ha meg valaki felhozta neki a libapásztorságot, felvon­ta a vállát, s csak ennyit mondott: — Mért? A tanyán nem lehet szerke­zetet váltani? Tóth Tibor 7 ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK 1 m. M 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom