Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
V 2 • PETŐFI NÉPE f 1989. január 30. A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról A Varsói Szerződés tagállamainak 'Honvédelmi Miniszteri Bizottsága hangsúlyozza, hogy a nemzetközi béke, biztonság és bizalom erősítése szempontjából rendkívül fontosak a Szovjetunió azon egyoldalú lépései saját s§§| köztük az európai — fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1988. december 7- én az ENSZ-ben jelentéit be. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság — a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1986- ban Budapesten, 1987-ben Berlinben és 1988-ban Varsóban tartott ülésein elfogadott határozatoktól vezéreltetve és a szövetség katonai doktrínájának védelmi jellegéből kiindulva — úgy véli: a jelen korban a legfontosabb a háború megakadályozása, a nukleáris és hagyományos fegyverkezési hajsza beszüntetése, valamint a fokozatos leszerelésre történő áttérés. A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy — saját védelmüket szilárdan biztosítva — a két szövetség egyikének se legyenek eszközei a másik fel váratlan megtámadásához és 1 egyáltalán 11 támadó hadműveletek indításához. Éppen ezt a célt kell hogy kövessék az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó!^? küszöbönálló — tárgyalások résztvevői. Az ülés résztvevőinek eltökélt szándéka, hogy előmozdítják e tárgyalások mielőbbi megkezdését, valamint a bizalom, biztonság és leszerelés erősítésére irányuló intézkedéseket tárgyaló európai értekezlet mintájának felújítását. Síkraszállnak amellett, hogy ezeken a fórumokon el kell jutni az összeurópai szinten és az egyes térségekben meglévő aszimmetriák és egyensúlyhiányok kölcsönös felszámolásáról szóló megállapodáshoz, az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek lényeges csökkentéséhez. Az európai kontinensen folytatott katonai tevékenység korlátozásának figyelembevételével a már meglévő bizalomerősítő intézkedések fejlesztéséhez és bővítéséhez, továbbá ahhoz, hogy ezek az intézkedések a katonai légierők és a haditengerészeti erők önálló tevékenységére is kiterjedjenek. Ezzel összefüggésben egyre időszerűbbé válik az a javaslat, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai még 1988 márciusában tettek, miszerint a két katonapolitikai szövetség között meg kell valósítani a VSZ-hez és a NATO-hoz tartozó országok európai fegyveres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó számadatok hivatalos cseréjét. A NATO-országok nem adtak pozitív választ erre a javaslatra, és — egyoldalúan — tendenciózus, önkényesen kiragadott adatokat publikáltak. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság változatlanul elsőrendű fontosságot tulajdonít a VSZ-be és a NATO-ba tömörült országok Európában j|? az Atlanti-óceántól az Uraiig—lévő fegyveres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó tényleges adatok feltárásának. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy az eddiginél átfogóbb összefüggésben adjanak összképet a két katona- politikai szövetség Európában kialaHírmagyarázat Nem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a katonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb információk, amelyek a hadsereg pontos létszámát, a fő fegyverfajtak és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják.. Ez így van a világ minden részén. így van nálunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is, legalábbis így volt a mai napig. Ugyanis ma mind a hét országba# — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai naptól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK-, a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megállapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meglévő aszimmetriákkal együtt—a nyugati pro- agandával ellentétben—tulajdon- éppen erőegyensúly van a két katonai szövetség között. Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-ei szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének, egymáshoz viszonyított arányairól. Élősegíteni a- NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pqzitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor hozzájárulhat a március elején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalások kedvezőbb feltételeinek kialakulásához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút”; a létszámadatokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját. A nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát nyilvánvalóan propa- gandisztikus céllal, a közvélemény befolyásolására — egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2213 593 fő, míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660 200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelentettek be, ezzel szemben — a VSZ szerintezek pontos száma 30,690, közel 15 ezer a különbség. Am alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez .tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményességére fjgjj egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyaló asztalra kerülő adatokat a másik fél fi§ ha kell szigorú ellenőrzés mellett elfogadja. Ez peddig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozókat fogja tanulmányozni. Számukra — mielőtt hozzájutnának az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz -jj néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800 fő, s többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továbbá 27 harcászatirakéta- inditó állvánnyal rendelkezik. Ösz- szességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hazánk szuverenitásának megbízható védelmére, és szövetségi, kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra. (MTI) kult katonai erőviszonyairól. A fegyveres erők egységes szervezetet képeznek. Alkotóelemeik — a szárazföldi csapatok, a katonai légierő, a légvédelmi csapatok és a haditengerészeti erők — együttműködnek egymással, kiegészítik és erősítik egymást. Csupán ezek komplex, elemző vizsgálata teszi lehetővé, hogy felméijék a felek tényleges erőviszonyát. Ebből kiindulva a Honvédelmi Miniszteri Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek létszámára és alapvető fegyverfajtáinak mennyiségére vonatkozó számadatokat, valamint a NATO Európában és a csatlakozó vízterületeken levő katonai erőire utaló saját felmérését publikálni kell. A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlegesen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ szervezetét. A NATO a csapásmérő frontlégierő (harcászati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ szervezetével szemben. A VSZ szervezete viszont a harckocsi, harcászatira- kéta-indító állványok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gyalogsági harcjárművek es páncélzott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölényben. A haditengerészeti erők fegyverzetét vizsgálva, a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditengerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszíni hajók száma — köztük a repülőgép-anyanajók • és repülőgéphordozó hajóké- tekintetében. A VSZ szervezete bizonyos fölényt élvez a rakéta- torpedó-fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. Magától értetődik: a feltüntetett adatok nem arra szolgálnak, hogy — kiindulási paraméterek gyanánt — teljes terjedelmükben felhasználják őket az elkövetkezendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuknak megfelelően kell majd folytatni és arra sem, hogy a tárgyalások témáját helyettesítsék. Az európai katonai erők felmérésének ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyelmet arra összpontosítsa: a tárgyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztikus jelleget kell kölcsönözni, továbbá, hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök eléréséré irányuló kísérletekről. Az európai katonai egyensúly — valamennyi összetevőjét figyelembe véve B- úgy jellemezhető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehetőségeket az egyik vagy másik félnek arra, hogy döntő katonai fölényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentráltsagi szintjének radikális csökkentése, azzal a céllal, hogy biztosítsák az ésszerűen elégséges védelem elvének megfelelő stabilitását. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy véli: az európai biztonság érdekei megkövetelik a meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legveszélyesebb támadó fegyverfajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan intézkedések meghozatalát, a fegyeres erők alacsonyabb szintre történő csökkentését, a két szövetség katonai struktúrájának átalakítását, azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kölcsönözzenek nekik. A Varsói Szerződés tagállamai Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió S- készen állnak arra, hogy az európai katonai szembenállás szintjének-csökkentését célzó erőfeszítéseket a gyakorlati tevékenységek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát jelentik azok a kezdeményező lépések, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül — a tárgyalásoktól függetlenül .— 500 ezer fővel, valamint a fegyverzetek és a haditechnika mennyisegét lényegesen -M10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel,-800 harci repülőgéppel éP- csökkenti, hat harckocsi- hadosztálynak a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Magyarországról történő kivonását is beleértve. A Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO-országok hasonló készségét tanúsítanak a mielőbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. A PÁRTFŐTITKÁR JAVASLATA: Vitassuk meg a kelet—nyugati együttműködés kérdéseit! Lépések a MUOSZ átalakulása felé Kívánatos, hogy — a korábbi gyakorlattól eltérően — ne nevekre, életrajzokra szavazzanak a küldöttek a tisztségviselők megválasztásakor, ezért az elnöki és a főtitkári posztra jelöltek foglalják össze egy rövid programban a MUOSZ megújítására, az érdekvédelem javítására vonatkozó elképzeléseiket — javasolta az egyik felszólaló a Magyar Újságírók Országos Szövetsége közgyűlésének szombati munkanapján, amikor is a tanácskozás a választott testületek vezetőinek beszámolója feletti vitával folytatódott. A- közgyűlés az indítványt elfogadta, s ezzel programbeszéd megtartására kötelezte a jelölteket. A hozzászólók egy olyan szövetség létrehozásának gondolatát támogatták, amely független a kormánytól, a pártoktól; határozott véleményt alakít ki a sajtóstruktúra átalakításával kapcsolatban, és síkraszáll az újságírók anyagi, erkölcsi presztízsének védelméért. Az elmúlt három esztendőben végzett munkával kapcsolatban elhangzott az a bírálat: a MUOSZ nem emelte fel a szavát a hatalommal szemben, nem tiltakozott az újságírókat ért jogtalan sérelmek miatt. A korábbi sajtóirányítás fogyatékosságaira rámutatva, az egyik felszólaló — képszerű hasonlattal élve — hangsúlyozta: olyanok mutatták fel a sárga vagy piros lapot, akik a labdarúgás szabályaival nem voltak tisztában. Hangot adott annak a véleményének is, hogy a sajtónak nem a szolgálat, hanem a hírek közzététele, a tájékoztatás a legfontosabb feladata'. Általában hangsúlyt kapott az a nézet, hogy a MÜOSZ-nak csak egyetlen függőséget, a tagságtól való függést szabad vállalnia. A. vita végeztével a választott testületek előadói válaszoltak, majd szavazás következett. A közgyűlés szavazat- többséggel tudomásul vette Megyeri Károly beszámolóját. A szünetet követően elsőként Be- recz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára szólalt fel. A nyilvánosság kérdéséről szólva kifejtette: csak egyféle nyilvánosság lehet, a sajtó, illetve a véleménynyilvánítás szabadságáról színt kell vallania az MSZMP-nek, Meg kell szüntetni a papírral, a nyomdával és a terjesztéssel kapcsolatos monopóliumokat; el kell kerülni, hogy e szabadságjogok gyakorlását az anyagi lehetőségek határozzák meg. A közmegegyezéshez reformgyakorlatra és toleranciával telített vitára van szükség. A nemzeti összefogás a kiegyezéstől a koalícióig fejlődhet. Úgy vélte: a fő kérdésekben egységes MÜOSZ kialakítása lenne kívánatos, hogy az újságírók hozzájárulhassanak a politikai intézmény- rendszer reformjának sikeréhez. Elvi nyilatkozatot fogadott el a MUOSZ közgyűlése arról, hogy a demokratikus megújulás érdekében, a regionális szerveződés jegyében, alapjaiban változzék meg az újságíró- szövetség felépítése. Vasárnap, a közgyűlés második napján ^ igen hosz- szas, már-már meddőnek tűnő vita eredményeként IfS 305 szavazattal, 3 ellenében, 4 tartózkodás mellett — döntöttek a küldöttek az előterjesztett dokumentum elfogadása mellett. A vita vasárnap délelőtt vett éles fordulatot, amikor -dia még szombaton benyújtott alapszabály-tervezet vitájában Burgert Lajos küldött, a Ke- let-Magyarország szerkesztőségéből átfogó koncepciót ismertetett a MUOSZ átalakítására. Ennek lényege: a helyi MUOSZ-csoportokból, valamint a fővárosi szerkesztőségek MUOSZ- csoportjaiból jöjjenek létre önálló, autonóm, jogi személyként működő regionális szervezetek; kapjanak továbbá teljes autonómiát a szakosztályok. A regionális szervezetek és szakosztályok „alulról építkezve” hozzák létre —- az általuk delegált személyekből — azt a testületet, amely két közgyűlés között kizárólagos joggal irányítaná és ellenőrizné a szövetséget. A delegátusok tanácsa a laza szövetségben lévők számától függene. Az elgondolás heves vitát váltott ki. Szünetet rendeltek el, ez alatt kompromisszumokat építettek a szövegtervezetbe. Ezt a kompromisszumos nyilatkozatot szavazta meg aztán elsöprő többséggel a közgyűlés, és ezzel döntő lépést tett a szövetség lényegbevágó átalakítása felé. * Lapzárta után, késő este érkezett a hír, hogy a MUOSZ elnökévé Baló Györgyöt választották. A MUOSZ főtitkára szavazattöbbséggel Szegő Tar más lett. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a Világgazdasági Fórum tanácskozásán — jelentette ki bevezetőben az MSZMP főtitkára. — A politikai és gazdasági döntéshozók kötetlen eszmecseréi segítik a világméretű gazdasági haladást és a nemzetközi stabilitást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek kitüntető figyelmét Ma- gyaroszág reformpolitikája és nemzetközi törekvései iránt. Genscher alkancellár úr szavait jó érzéssel és megnyugvással hallgattam. Gondolatai az együttműködésről ösz- szecsengenek a mi szándékainkkal is. Európa — Keleten és Nyugaton egyaránt — helyét keresi a gyorsan változó világunkban. Gyermekeink már a harmadik évezrednek tanulnak. Most dől el, mit visznek magukkal a XX. század tanulságaiból. Szembenállás vagy együttműködés, bizalmatlanság vagy bizalom, pusztító háború vagy kölcsönös biztonsági ennek eldöntése a mi közös felelősségünk. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik — folytatta az MSZMP főtitkára. — Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva, önmagukhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek Szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól függetlenül életüket, a sorsuk törvényszerűen összefonódik, együttműködésük meghatványozza erőfeszítéseik eredményességét. Grósz Károly a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az európai államoknak a jövőben is tiszteletben kell tartaniuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük idegen törvényei. Szabad akaratukból választhatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Magyarként és európaiként hiszem, hogy a 90-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműködés értékeinek kell jellemeznie.” A közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat könnyű előrehaladásra, de nem zsákutcában halad. „A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvésünk!” — mondta. Meggyőződésem, — folytatta a főtitkár —, hogy a népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának is. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése politikai, társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet egy sokpólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai le-' szakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa gazdasági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialsta országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. Ä polarizálódás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az elkülönülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kívülrekedőknek, hanem az egyes csoportoknak is. A protekcionizmust, a gazdasági szembenállást, a bizonytalanságot növelné, s veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat- Európa a stabil, kiegyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tiszteletben tartjuk. Őszintén kívánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése népeik boldogulását, s egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés meglévő korlátainak felszámolását segítse — mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökölt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államainak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső energiákat szabadít fel. Erejét megsokszorozza az a tény, hogy a megújuilás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építkezik, s így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet peresztrojka, a szocialista országok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesítmény. A szocialista országok azonban átmenetileg kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkentését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabilizáció és a fokozatos növekedés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. Á szocialista országok ebben az esetben — mutatott rá Grósz Károly — felzárkózhatnak a világgazdaság fő áramlataihoz; stabil, kiszámítható partnerként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában. Ha a politikai és gazdasági reform a külső nehézségek, a belső gondok súlya alatt megállna vagy eltorzulna, az európai és a nemzetközi légkör válna feszültebbé, egész földrészünk lenne szegényebb. . „Nagyon sok függ a gazdasági körök reális értékítéletétől, viszonyától. Javaslom, jöjjenek el Budapestre és a Világgazdasági Fórum regionális tanácskozásán vitassuk meg a kelet— nyugati együttműködés kérdéseit.” Az emberi jogok fontosságáról szólva Grósz Károly leszögezte: „Nincs európai enyhülés, nincs bizalom, ha egyetlen ország is akad, ahol megsértik, lábbal tipoiják az emberi jogokat, ahol sérelmek érik a nemzeti kisebbségeket.” Mi, magyarok -— mutatott rá — elindultunk a közös Európához vezető úton. Egyszerre valósítunk meg reformot a politikában és a gazdaságban. A reformprogram rövid távon a helyzet stabilizálását, hosszú távon olyan struktúra kialakítását szolgálja, ami biztosítja a nyitott, humánus, demokratikus fejlődést, s lehetővé teszi erőteljesebb integrálódásunkat az európai és a nemzetközi folyamatokban. A reform eredményességét az dönti el, sikerül-e növelni a társadalom, a gazdaság teljesítményét. Az 1988-as gazdasági programunkat teljesítettük. Erre utal, hogy a konvertibilis kereskedelmi mérlegben jelentős fordulat ment végbe, ami számunkra és partnereink számára is bizakodásra ad okot. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásával, vegyes vállalatok alakításával, a működő tőke bevonásával a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat kitágító termelési együttműködésre törekszünk. A külföldi tőke — hangoztatta — már ma is biztonságban érezheti magát nálunk. S ezt nemcsak politikai szándékaink, de új törvényeink is garantálják. Hosszú távon megnyitjuk a határokat a tőke, a szakismeret, az információk, a munkaerő szabad áramlása előtt. Tisztában vagyok vele, hogy a világ- gazdasági nyitásnak „ára” van. A szerkezeti átalakulás fájdalmas és időigényes folyamat. Nagy múltú szakmák felszámolását, a megszokott munkahelyek megszüntetését, a kialakult jövedelmi viszonyok, a kivívott pozíciók, kialakult élet- és értékrendek megváltoztatását követelik. Még sincs más utunk. Ugyanakkor mi a magyar néptől jövője érdekében nem áldozatot, hanem nagyobb kezdeményezőkészséget, vállalkozó kedvet, az alkotó energia elismerését és megbecsülését, a tudás gyarapítását és hasznosítását, kérjük. Mindez csak akkor lehetséges, ha tovább demokratizáljuk a politikái viszonyokat, korszerűsítjük a politikai intézményeket, felszámoljuk azokat a kötöttségeket, amelyek visszatartják az alkotó közösségeket, javítjuk a közállapotokat. Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtitkára “ adottságainál fogva egyidejűleg kell orientálódnia mindkét nagy európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együttműködés korszerű, igényes fejlesztése a KGST-vel. Az Európa sorsáért érzett felelősség és gazdasági fejlődésünk egyaránt igényli a kapcsolatok bővítését az Európai Gazdasági Közösséggel, sőt az együttműködés új lehetőségeinek feltárását az EFTA- országokkal. Bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat az Európa Tanáccsal és az Európai Parlamenttel, a Nyugat-európai Unióval. Készek vagyunk közvetlen együttműködésre minden, érre hajlandó politikai párttal, társadalmi erővel. Hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nemzetközi pénzügyi intézmények munkájában. Nyitott az együttműködésre a világ minden országával abból a meggyőződésből, hogy ez felel meg a világ, Európa és a mi népünk érdekeinek. „Mi hitünk és meggyőződésünk szerint a reformok útján haladunk a jövőben is, mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tartós előrehaladásra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partnereink politikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterális szervezetek a gazdasági-pénzügyi együttműködésben támogatják erőfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Magyarország” -— hangoztatta végezetül Grósz Károly. • Ezúttal először fordult elő, hogy egy szocialista ország vezetője kifejtette álláspontját a davosi fórumon. A több száz főnyi hallgatóság nagy- tapssal fogadta a magyar politikus szavait, majd Grósz Károly és Hans-Dietrich Gén-’ scher válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Grpsz Károlytól megkérdezték: Elképzelhetőnek tartja-e, hogy Magyarország belépjen a Közös Piacba. A főtitkár válasza: ő ezt el tudja képzelni, de attól tart, hogy a Közös Piac nem. Egy másik kérdés az iránt érdeklődött, hogy milyen hatással lehet a magyar reformra, ha esetleg a Szovjetunióban megbukik a peresztrojka politikája. Grósz Károly kifejhette, hogy Magyar- ország végig akar menni a maga választotta úton, ezért, ha a gorbacsovi politika esetleg nehézségekbe ütközik, az nehezítheti ugyan a magyar reform végrehajtását, de meg nem akadályozhatja. Grósz Károly és kísérete hétfőn délben utazik haza Svájcból.
