Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2. • PETŐFI NÉPE « 3

KALÓZMŰVELÉS — „BELSŐ ÜGY”-E A BENZINLOPÁS, A LAKÁSBEÁZÁS ÉS A MUNKAIDŐ-KIHASZNÁLÁS? — FŰTŐ LETT A CIPÉSZBŐL

Népi ellenőri vizsgálatok

a megyében

Kétszáz közérdekű bejelentés nyomán tartottak vizsgála- ' tol 1988-ban megyénk népi ellenőrei. Noha minden negyedik levelet névtelenül írtak, nagyrészt helytálló tényeken alapultak a bejelentések. Olyan, a lakosságot, a munkahelyi közösségeket és gazdálkodó szervezetek vezetőit foglalkoztató problémákra vagy visszaélésekre derült fény a jelzések alapján, mint például: az évek óta romló fogyasztói érdekvédelem, az egyes áruk gyenge minősége a versenyre' képtelen piac körülményei között, a lustaság és a fegyelmezetlenség bénító hatása a gazdasági életre, valamint az egyéni harácso- lás és a jogtalan meggazdagodás.

Elterjedt olyan vélemény a NEB-ekről — mint azt a Bács- Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén hallottuk —, hogy ellenőrzéseikkel nehezítik a gazdasági kibontakozást, fölöslegesen avatkoznak bele a vállalatok és a szövetkezetek belső ügyeibe. Helyenként továbbél az a káros felfogás, hogy a vezetők dolgai nem tartoznak a dolgozókra.

A belső ügyek ürügyén azonban néhol éppen azt igyekeznek eltussolni, ami pedig a legszélesebb nyilvánosságra tartozik és ami valójában társadalmi érdekeket sért. Jó néhány tapasztalat azt mutatta a múlt esztendőben is, hogy a különféle mulasztásoknak, lopásoknak s más visszaéléseknek még mindig tág tere van Bács-Kiskun megyében.

A bácsalmási NÉB vizsgálta a tanácsok kezelésében lévő földterületek hasznosítását. Bácsszőlősőn megállapították: 21 hektár kül- és 9 hektár belterületi földet anélkül müveitek, hogy erről a tanáccsal megállapodtak volna. A jogtalan földhasználatra felhívták a tanácselnök figyelmét, kérve, hogy vonja felelősségre azokat, akik az állami tartalékterületek kalózművelését elnézték. Mi történt ezután, nem tudjuk, mivel a NEB-jelentés így zárul: Az intézkedések folyamatban vannak.

Csikérián az Új Kalász Termelőszövetkezet három autót magánszemélyeknek adott el. A népi ellenőrök hátrányos megkülönböztetésnek tartották, amiért a közös gazdaságban nem teremtettek rá lehetőséget, hogy a járműveket tsz- tagok is megvásárolhassák. Ezenkívül — valóságos értékénél olcsóbban — értékesített a szövetkezet egy Volga személygépkocsit is, amelyet előzőleg a Kiskunhalasi Autójavító Vállalatnál 73 ezer forintért rendbe hozatott. Az Új Kalász elnökét figyelmeztették, hogy ezek az autóeladások jog- sértőek voltak, a jövőben akadályozza meg az ilyen eseteket.

Megintcsak nem számított „belső ügy”, hogy a MÉM Bácsalmási Repülőgépes Szolgálatának szerelője, Szép László ellopott 300 liter benzint és azt — állítása szerint' ajándékba adta Szikra Lajos állami gazdasági dolgozónak. Közérdekű bejelentés nyomán a lopást a népi ellenőrök a helyi rendőrőrssel közösen vizsgálták, majd feljelentést tettek a bajai ügyészségen a benzintolvaj szerelő és az orgazda ellen. A bíróság vétkesnek találta mindkettőjüket, és 6400 —4500 forint pénzbüntetést szabott ki rájuk.

Kiskőrösről a lakosság Félegyházára és Kiskunmajsára viszi cipőit javíttatni, mivel helyben csupán egy átalánydíjas cipész dolgozik. Az utazgatás és az ezzel járó pénzpocsékolás rontja az emberek hangulatát. Mit lehet tenni, hogy e fontos szolgáltatás ne sorvadjon el végképpen? Erre a kérdésre is próbáltak választ keresni a népi ellenőrök, ám teljesen eredménytelenül. A cipészszakmában a jelenlegi gazdasági körülmények közt hiányzik a munkaerő-kínálat; két kiskőrösi cipész foglalkozást változtatott: az egyik fűtő, a másik asztalos mellett segédmunkás lett; a harmadik probléma pedig, hogy egyre rosszabb a cipőkellék-ellátás — a magánkereskedők vonakodnak számlát adni a lábbelijavításhoz szükséges kellékekről. A NEB e szolgáltatás elmaradottságáért a tehetetlenséget tartja a legnagyobb hibának!

A kiskunfélegyházi NEB a munkaidő kihasználását kísérte figyelemmel a Habselyem Kötöttárugyárban és az Április 4. Gépipari Művekben. A termelésszervezésre és a munkafegyelem javításárára vonatkozó javaslatai megvalósításával az előbbi helyen 9,64 százalékkal nőtt a termelékenység, míg a gépipari műveknél a munkaidő jobb beosztása vezetett eredményre.

Magánszemély panaszát is segítette orvosolni a népi ellenőrzés. A kecskeméti Húszak Tibor lakása már a beköltözés után nem sokkal beázott. A hibát többször jelentette a lakásszövetkezetnek és a kivitelezőnek. A Dutép néhányszor javítgatta a szigetelést, de a beázás továbbra sem szűnt meg, s a lakásban jelentős kárt okozott. Az építőipari vállalat végül is a NEB közbelépésére — rendbe hozta a lakást, amely most már nem ázik be.

K —1

VÁLTOZÁS MENET KÖZBEN . I.

Kik kapták az ezer forint segélyt?

November 29-én közölték a kormány és a SZOT megbeszéléséről szóló tudósításokat a napilapok. Egyebek között a következőket: Hoós Jánosnak, az Országos Tervhivatal elnökének javaslatára megállapodás született arról, hogy „decemberben egyszeri juttatásként ezer forintot kapnak a gyesen és gyeden lévők, valamint a 3 ezer forintnál alacsonyabb ellátásban részesülők”.

Az idézet a Petőfi Népéből való, de ezt írta a Magyar Nemzet és a Népszava is. Az aznapi Magyar Hírlapból a gyed már hiányzik, a Népszabadság pedig egyáltalán nem közli e megbeszélés ezen részletét.

A híradások megjelenése óta az érintettek jórészt már fel is vették a kiutalt ezer forintokat, ám — amire olvasóink közül is többen felhívták a figyelmet —•, a megjelent közleményekkel ellentétben csak a gyesen lévők és a háromezer forintnál kevesebb ellátásban részesülő nyugdíjasok kapták az egyszeri segélyt. Ezek után megkérdeztük az illetékeseket, hogy mi az igazság, de egyelőre csak részeredményekhez jutottunk.

Kecskeméten, a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságon Adám Leven- téné osztályvezető elmondta, hogy az utasítás szerint csak és kizárólag a gyesen lévőknek jár az ezer forint, a gyedet kapóknak nem. A gyesen lévők közül azoknak, akik — akár automatikusan, akár méltányossági alapon *— december hónapban legalább egy napot gyesen töltöttek. Az érintetteknek a pénzt karácsony előtt meg kellett kapniuk, miután körlevélben minden vállalati ügyintézőt felszólítottak a soron kívüli intézkedésre. A társadalombiztosítási

igazgatóság a közvetlenül hozzájuk tartozóknak postázta az összeget.

Előfordulhat persze olyan eset, hogy valaki mégsem kapta meg az ezer forintot, def akkor valószínűleg az ügyintéző járt el szabálytalanul. Ha például megvárta a kifizetéssel a decemberi bérjegyzéket. Az is megtörténhet, hogy az érintett a munkáltatóhoz késve adta be az igényét, esetleg az utóbbi nem továbbította azt időben. De lehetséges az is, hogy egyes személyeknek a gyes december legvégén kezdődik, így csak akkor váltak jogosülttá a rendkívüli segélyre. Bármelyik eset is fordulna elő,

az érintettek az ezer forintot, kivétel nélkül, utólag megkapják.

Más a helyzet a 3 ezer forintnál kisebb ellátásban részesülőknél. Mint Haudinger Istvántól, a budapesti Nyugdíjfolyósító Intézet titkárságvezetőjétől megtudtuk, az egyszeri segélyt csak az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági, az özvegyi és a szülői nyugellátást élvezők kapják, s közülük is azok, akiknek 1988. december hónapban a nyugdíjuk nem haladja meg a háromezer forintot.

Ezek szerint nem jár tehát az egyéb ellátásban — baleseti járadék, mező- gazdasági szövetkezeti járadék stb. — részesülőknek, még ha a pénzük kevesebb is a havi háromezer forintnál. Az ezer forintot egyébként decemberben minden érintettnek meg kellett kapnia, s az illetékesek szerint karácsony előtt meg is kapták. Ha ez mégsem történt meg, akkor törzsszámúkra hivatkozva forduljanak a Nyugdíjfolyósító Intézethez, ahol majd intézkednek.

Ezeket tudtuk meg. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a gyed miként maradt el a gyes mellől, jóllehet az eredeti közleményekben — az egyetlen Magyar Hírlapot kivéve — még ott volt. S az sem világos, hogy a minden újságban egységesen megjelent „háromezer forintnál kevesebb ellátmányban részesülők” köre miért szűkült le a cikkben említettekre. No és persze további kérdés az is: mikor és hol jelent meg ez a változás. Mert a közvélemény jószerivel az első, s a tények szerint egymásnak is ellentmondó újságközleményeket ismerte, ismeri.

V. T.

Kölcsön, kamattal

A Somodi- tanyára mindig kétféle módon érkeztek a gyerekek: vagy megírták előre, hogy jönnek, vagy váratlanul állítottak be. Csakhogy az értesítés vagy az elmaradása soha sem a feledékenységen múlott: a levél jelzés volt. Ha ugyanis valamelyikgyerek megírta, hogy ekkor meg ekkor jön, az azt jelentette, hogy pénzre van szüksége. Ezt ugyan így soha nem irta meg egyikük sem, de a szülök tudták, hogy ilyenkor az érkezés napjára, össze kell szedni valamennyi pénzt.

A két öreg, Somodi Bálint meg a felesége ugyanúgy örült, akár így, akár úgy jöttek a gyerekek. Pénzük mindig volt. A tanya körül kert, a gyümölcsös meg a baromfiudvar hozott annyit, hogy nem kellett máshonnan kérni. Sőt, még boldogok is voltak, hogy segíthettek.

A három gyerek mindig szabadkozott, amikor átvették a pénzt.

— Csak kölcsönbe viszem, édes-, apám — mondta Terus. — Cspk úgy fogadom el.

— Én is úgy gondoltam, lányom.

—- És csakis kamatra, mert azt mégsem várhatjuk el édesapáméktól, hogy miattunk veszítsék el a kamatot.

Jóska mindig restelkedett.

— Úgy szégyellem magam, édesapám. Ahelyett, hogy mi segítenénk, még mi jövünk kérni.'

— Hadd el, fiam, amíg van, addig tudok adni. Majd ha nem lesz, nem kaptok.

Feri, a legkisebb gyerek a fejét csóválta.

— Csak azt nem értem, hogy lehet az, hogy maguknak itt a tanyán annyi pénzük gyűlik össze, hogy még nekünk is tudnak adni.

j —Majd megtudod, fiam, ha ti is öregek lesztek. Mi kell már nekünk? Semmi. Az ennivaló megterem a kertben, húsféle, tojás kikerül a baromfiudvarból Cipő meg ruha? Jó a régi, minek vennénk újat?

A három gyerek'fényképe ott' volt a tanyai ház szobájában, a fiókos almáriumon. Terus is, Jóska is, Feri is vidáman mosolygott az öregekre, mikor beléptek a szobába.

\ Ami a kamatokat illeti, amiről Terus

beszélt, arra soha nem gondolt komolyan Somodi Bálint. Nem akart ö hasznot a gyerekeknek adott pénzből! Még az lett volna szép!

Hanem azt mindig felirtá, hogy melyiknek mennyit adott. Mégpedig a fényképek hátuljára.

Utoljára Jóska fényképére került fel, hogy tízezer forint.

Somodi néni épp akkor nyitott be aznap, amikor a férje visszatette a képet a helyére.-— Te, Bálint!- NO, mi van?

— Már régóta akarom tőled kérdezni. Csak nem akarod tán visszakérni a gyerekektől azt a pénzt, amit adsz nekik?

Somodi Bálint elmosolyodott.

— Olyannak ismersz te engem?

— Hát akkor mi a fenének írodfel kinek-kinek a fényképére, hogy mennyit kapott?

— Minek? Nehogy valamelyik többet kapjon a másiknál, véletlenül. Ki a fene tudná észben tartami, mennyit adtam nekik. így meg pontosan tudom, s egyik sem jár se jól, se rosszul — tette hozzá az' öreg, és mind a három fényképet megsimogatta.

Tóth Tibor

BUGAC, KECSKEMÉT IS ÚTICÉL LEHET

Turisták Izraelből és Izraelbe

Izraelről szinte naponta látunk képeket a tévében, olvashatunk róla az újságokban. A világpolitikai események egyik központja az ország. Arról azonban keveset hallani, látni, hogy ez a vidék egyben turistaparadicsom is. A Föld minden tájiról, az esztendő minden szakában jönnek a külföldiek, s ismerkednek az emberiség vallási-kulturális örökségével, a sajátos természeti adottságokkal, az ottani élettel. Az ott lakók ugyancsak, járják a világot, s közölök a hírek szerint 1988-ban mintegy 40 ezren hazánkat is felkeresték. Az egyre erősödő kétoldalú kapcsolatok egyik legtermészetesebb eleme az idegenforgalom. Ez erősítendő járt a közelmúltban Izraelben Kovács István, a Budapest Tourist igazgatóhelyettese, aki korábban a Pusztatourist vezetője volt.

— Mi volt utazásának közvetlen célja? — kérdeztem.

— El akarjuk érni, hogy közreműködésünkkel több izraeli turista jöjjön Magyarországra szervezett vagy egyéni utazás keretében egyaránt.- Nekünk három éve van kapcsolatunk egy spanyol központú izraeli utazási irodával, a Méliával, de ez idő alatt nem nőtt igazán a forgalom. A fejlesztés lehetőségeiről tárgyaltunk velük, s több más kinti idegenforgalmi céggel is. Ezen túl részt vettünk néhány szervezett programon, megismerve, hogy mit kínálnak ők az odalátogatóknak. Mert Izrael is váija a magyar turistákat.

— Az együttműködést elősegítheti, hogy rövidesen megindul a menetrend szerinti Budapest—Tel Aviv között légijárat. Önök még Frankfurton keresztül utaztak az El A! gépével.

— Igen, s tapasztaltuk, hogy a felszállás előtt udvarias, de igen szigorú a repülőtéri utasellenörzés, amelyet ráadásul az izraeli biztonsági szolgálat végez. Aprólékosan s úgy, hogy a szükséges tennivalókról nemcsak németül tájékoztattak, hanem a magyarok számára kerestek magyarul tudó tisztviselőt is.

—Az idegenforgalom felfuttatásában milyen szerepet játszhat a nemrég megalakult magyarországi zsidó kulturális egyesület?

— Ez is egy lehetőség. Miként az is, hogy a Szentföld önmagában is nagy vonzerő. S éppen mert három vallásnak is központja, ezért ezt az utat is ki kell használni.

. — Mire kíváncsiak azok, akik hozzánk utaznak Izraelből? v‘ — A beutazók lényegében három csoportot alkotnak. Egyik a hagyományos, szervezett turistáké, akik újat akarnak látni. Ők elsősorban egy kombinált Bécs—Budapest—Belgrád vagy Ljubljana útra jelentkeznek. Jugoszlávia nagyon tetszik nekik, Budapest pedig divatban van, imádják. Arról azonban nem sokat tudnak, hogy az országban mást is érdemes megnézni.

— Bács-Kiskun megyét például?

— Valamikor én sem hittem el, hogy a külföldieknek Budapest mennyire

• A turisták emléke Kecskemétről: az a város, amelyiknek olyan szép központja van.

meghatározó. Bács-Kiskunt úgy lehet bekapcsolni a programba, hogy a vendégek felkeresik Bugacot. És ezeken az egynapos utakon is nagyon jó híre alakult ki Kecskemétnek. Nemcsak az osztrák és német turisták körében, hanem ezt tapasztaltam Izraelben is. Gyakran emlegetik: az a város, amelyiknek olyan szép központja van. •

— Szerepel ez a látogatás az újabb ajánlatokban is?

— Bugaccal együtt természetesen — a budapesti program részeként.

— S kik jönnek még hozzánk Izraelből, melyik az a további kéti csoport?

— Vannak, akik az eredetükkel, szüleik, rokonaik származási helyével akarnak megismerkedni, esetleg saját ifjúkori emlékeiket a helyszínen feleleveníteni. A harmadik, s ez a kisebb rész, amelyet a vallás hoz ide.

—Milyen a kinti idegenforgalmi piac? , — Nehéz betörni, hiszen ott majdnem mindegyik utazási iroda ajánlja Magyarországot. Sőt, akadnak speciálisan erre a szolgáltatásra alakult kis cégek, amelyek, ha csak a repülőjegyeket adják el, már annak jutalékából is megélnek. Romániába mostanság kevesen utaznak, keresik az intenzívebb kapcsolatot Csehszlovákiával és a Szovjetunióval, de a fő cél most e viszonylatban Magyarország.

— Miből érzékelhető egy utazási szakember számára az érdeklődés?

— Abból például, hogy nemcsak az általunk megkeresett irodák fogadtak bennünket, hanem fölhívtak más cégek is, hogy tárgyaljunk.

—Említette, bogy részt vettek szervezett programokon. Mit lát a turista?

— A Szentföldről, Jeruzsálemről és Betlehemről már szóltam, de igen érdekes a Holt-tenger, amelyben egész évben lehet fürödni, és az is lebeg benne, aki nem tud úszni. Kedvelt cél a Názá- reti-tó, s egyenesen fantasztikus a ju- deai sivatag.

— Miért?

— Az ember azt hinné, hogy síkvidék. Pedig hegység, itt-ott száraz fűcsomókkal a völgyekben. Ott élnek a beduinok, sátrakban, bádogházakban, amelyek tetején ott a tévéantenna. A közelben meg a tevék, kecskék, birkák. Egy másil^ világ a gyémántcsiszoló üzem. Ez az első számú iparág Izraelben, s egyben turistacélpont, magyar nyelvű idegenvezetéssel is.

— Beleláttak az ország hétköznapi életébe is?

— Egy kicsit mindenképpen. Röviden úgy lehetne jellemezni: a fejlett Európa és egy kevés egzotikus kelet együtt. Légkondicionáltak a buszok, az autók, de ez utóbbiakban szinte kivétel nélkül van egy kis pisztoly. Megszokott látvány a szolgálatot teljesítő, feltúrt ingujjú, géppisztolyos katona, szinte hozzátartozik az utcaképhez. Na, és éppen ottjártunkkor zajlottak a választások, amelyek napját munkaszüneti nappá nyilvánították.

— Ma már tudjuk a végeredményt, sőt a kormány is megalakult, maradt a régi koalíció. De mit gondoltak erről ott, előre?

— Érdekes volt, hogy akikkel mi találkoztunk, azok főként a Peresz vezette Munkapártot támogatták. Mégis győzött Samir és a Likud-tömb, s végül' e két párt alkotja a kormánykoalíciót. Mivel nagy tömegek ellenzik az ortodox vallási pártok felfogását — egy példa: szerintük szombatonként nem közlekedhetne egyetlen jármű, busz, személyautó, de még lift sem — így Samir az együttműködéssel hívei egy részének elvesztését kockáztatta volna.

Jártunk a kibucokban is — életmódjuk az egészen szigorú közösségtől a formálisan fennállókig terjed; akadnak köztük a csőd felé haladók s virágzóak is. Az egyik például, hogy végezetül visszatérjek ismét az idegenforgalomhoz, egy ötcsillagos szállodát üzemeltet.

Váczi Tamás

RÁDIÓJEGYZET

S Buék 1989. — Rádiókabaré. Szóvivők: Jerzy Urban, Verebes István és Marosán György (a hölgy a tolmács).

Humorban

pácolva

Ha a Magyar Televízió „Szilveszter háromtól háromig" címmel hirdette meg és vitte végbe „nonstop” évzáró-évkezdő műsorát, akkor a Magyar Rádió műsorcsinálói még erre is „rátettek egykét lapáttal.” Ugyanis már szombatra virradó éjjel együtt volt egy vidám kis csapat — közte a tévés személyiségként is ismert, valójában igazi rádiós Pintér Dezső —, amely „Jó reggelt! — éjszaka" címmel szórakoztatta az aludni nem tudó hallgatóságot. Aki bele tudott hallgatni ebbe a szilveszteri hangulatot gerjesztő műsorba, nemcsak vidám bolondozás fültanúja lehetett, de sokat megtudhatott a szinte csupa tanár és más „eltévelyedett” értelmiségi riporter, műsorvezető, szerkesztő — pályamódosító életéről, munkájuk szépségéről és nehézségeiről.

Talán mondani sem kell, hogy már a szombati nappali műsor is telisteli volt az évet összegező és a hallgatót a szilveszterre ráhangoló ötletekkel. Ilyen volt „Halló, beszélünk ..címmel a külpolitikai szerkesztőség délutáni műsora, amely egy sereg „baki” összegyűjtésével bizonyította, milyen keserves kenyér is néha a külföldi tudósítóé, akinek rögtönözve kell elboldogulnia a nyelvtörő kifejezések között.

Szellemes, kedves baráti csevegés volt egy órán át sok zenével a hegedű nélküli Hegedűsök műsora, akik közt az író Hegedűs Géza és a színművész Hegedűs D. Géza „vitte a prímet”.

Aki a kis zsebrádióját a-füléhez szorítva ült le délután a képernyő elé, vagy netán pihentetőül inkább csak rádiózott, a kulturális közéleti paródiákon nevethetett vagy bosszankodhatott egy sereg kitűnő színész segédletével. Bevallom, nem tudtam ellenállni és a Petőfi rádió délutáni műsorába is belehallgattam, ahol „Két félidő — humorban" címmel csaknem másfél órán át Székhelyi József és Koltai Róbert volt a .játékvezető”, illetve „vezetőedző”. Rengeteg ismert színész működött közre itt is, hogy a humor mindig újnak tetsző—Kellér Dezső, Karinthy Frigyes és mások által már jól kitaposott — útjain simán haladjanak.

Remélem, megismétlik még felvételről a „25 éves a Stúdió 1 jubileumi hangversenyét a 6-os stúdióból, mert a jó másfél órányi sok-sok nosztalgikus zeneszámból csak Galambos Erzsit hallottam, aki az ismert „Kabaré" dalt adta elő.-Csak szerettem volna hallani az „Állatkerti diszkót", s bizony szívesen hallgattam volna végig „A Szabó család" zenés különkiadását is, amelynek keretében jelenetek és dalok hangzottak el az 1988 tavaszán megjelent nagylemezről. De ennyi felé már valóban nem szakadhatott a rádiót olykor a tévénél is jobban szerető ember figyelme sem.

Hogy végül is müyen volt | régen beharangozott Rádiókabaré szilveszteri műsora, melyet Tőlünk kezdhetjük!" címmel Verebes István kapcsolt össze, vezetett elő a tőle megszokott csípős és

fanyar, talán néha már bölcsnek is nevezhető szövegével? Be kell vallanom, hogy csak sejtem, mivel a szilveszteri hangulat még egy kisebb baráti társaságban sem teszi lehetővé a poénok nyugodt élvezetét. Vagyis a kabarét meg kell hallgatni hétfő este még ahhoz, hogy kialakult biztos véleményt is mondhassak róla. Ezt ajánlom mindenkinek, aki tévé előtt tanyázva töltötte el az év utolsó estéjét.

Hanem még a vasárnap délelőtt szót érdemel. A „Két félidő — humorban” második félidejét adták, ezúttal Hofi is besegített. Felfrissülve figyeltünk a sok jó régi, pácolt, de még mindig üde humorra. Mezei Mariska és Mányai Lajos vitájára a felborított sótartó veszedelméről, vagy a „Dunaújvárosi rém" banális, majdnem igaz történetére. íme egy részlet:

— Milyen pisztoly volt?

— Vízi, de nem tudtam vele lőni, mert befagyott.

Az ilyenek még tíz év múlva is megmozgatják az ember rekeszizmait. Áldás ez, bizony, üyen vészterhes — hangulatában még a kabarét is nyomasztó — időkben. F. T. P.