Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
1989. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Mezőgazdasági kistermelők adója A metszés ideje A téli mezőgazdasági munkák egyik jellegzetes művelete a szőlő és a gyümölcsösök metszése. A Móri Állami Gazdaság 521 hektárnyi termőterületén a szőlőt, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság bodakajtori kerületében pedig az almafákat metszik a kertészeti brigád tagjai (MTI-fotó). SZOVJET VÁLLALATOK A CSŐD SZÉLÉN Az utolsó esély A szovjet gyárak kialakuló pénzügyi önállósága, amelyet az új vállalati törvénynek köszönhetően kaptak, erősiti a gazdasági önelszámoláson alapuló kapcsolatokat, de a gyenge kollektívák számára gazdasági fiaskóval is végződhet. Az új törvény 23-ik cikke ugyanis tartósan veszteséges gazdálkodás és fizetésképtelenség esetén lehetővé teszi e vállalatok felszámolását. Elmennek a munkások Az újságok máris beszámoltak arról, hogy Minszkben bezártak egy dohánygyárat, Zagorszkban pedig egy veszteséges vállalat bázisán parkettát előállító szövetkezet alakult... A kisebb vállalatok viszonylag könnyen változtatják gazdasági profiljukat. De mi legyen a nagyvállalatokkal t- például a petrolkémia területén, ahol folyamatos technológiával sok ezer embert foglalkoztatnak? A Szovjetunió Kőolaj-feldolgozási és Petrolkémiai Minisztériumának adatai szerint a teljes gazdasági önelszámolásra való áttérésüket követő másfél év alatt a vállalatok mintegy fele nyereséges. A fennmaradó rész fele is javítani tud majd pénzügyi helyzetén, de a többiek csak pénzügyi „újraélesztéssel” képesek működni. Az utóbbiak közé került a Volgográdi Petrolkémiai Vállalat, amely fennállásának harminc éve alatt állóalapjait gyakorlatilag nem újították fel, az önköltség fokozatosan nőtt, a nyereség pedig csökkent; a zsugorodó anyagi ösztönzési alapok miatt a szakmunkások és a vegyészmérnökök is kezdtek más vállalatokhoz átmenni. Ma az üzem nagy termelékenységű berendezéseinek egy része munkaerőhiány miatt áll. Az alacsony technológiai fegyelem érezhető a termék minőségén is — emiatt kötbéreket és bírságokat fizetnek, többek között a környezetvédelmi előírások megsértéséért. Mivel sok milliós kamatfizetési hátralékuk keletkezett, az Állami Ipari Beruházási Bank 1988 elejétől az üzemnek nem nyújt több hitelt, és kilátásba helyezte, hogy fizetésképtelennek fogja nyilvánítani. A minisztérium, mint mankó Az elmúlt években ilyenkor a minisztérium játszotta a mankó szerepét. Most sem hagyta cserbeh a vállalatot és számláinak kiegyenlítésére, illetve az esedékes kamatok kifizetésére 13 millió rubelt utalt át saját alapjaiból. Hosz- szabb időn át azonban mégsem lehét a csőd szélén állókat az élenjáró vállalatok nyereségének átcsoportosításával táplálni. Tisztában vannak ezzel a minisztériumban és a helyi irányító szerveknél is, ezért a volgográdi gyárnak sürgősen kiutat kellett keresnie e válságos helyzetből. Erről így nyilatkozott a vállalat vezetője: „A termelés kulcsfontosságú területein a brigádoknál kollektív bérezést vezetünk be, némileg kompenzálva ezzel a szakemberhiányt. Sürgősen megjavítjuk, illetve kicseréljük az elhasználódott berendezéseket, amire pedig nincs szükségünk, azt eladjuk. Ezzel pénzügyi helyzetünk ideiglenesen javulni fog. Lehetőséget kapunk arra, hogy termékeinkből közvetlenül a felhasználónak is szállíthassunk szerződésben rögzített áron.” Úgy tűnik, hogy az igazgató elsősorban mégis csak a felsőbb támogatáshoz fűz reményt. Az ipari építési bank helyi fiókja viszont nem hajlandó eltérni a gazdasági reform alapelveitől, ha tehát a gyár a közeljövőben nem tud teljes gazdasági önelszámolással működni, véglegesen megszünteti számára a hitelezést. Meddig lehet tűrni? Ez egyelőre nem nagyon izgatja a volgográdi petrolkémikusokat. —- „Üzemünket minden körülmények között segíteni kell, hiszen az ország jelentős részét mi látjuk el üzem- és kenőanyaggal” — mondja egy osztályvezető. A benzinre, a dízelolajra, az ipari kenőanyagokra és az üzem más termékeire valóban nagy szüksége van a népgazdaságnak. De meddig lehet még tűrni, hogy a veszteséges vállalatok az országnak évente 11 milliárd rubelnyi kárt okozzanak? Ha ezeknek a vállalatoknak 3 százalékát felszámolnák, a népgazdasági ráfordítások 10-12 százalékkal mérséklődnének. Természetesen egy vállalat felszámolása' foglalkoztatási gondokat vet fel. De e probléma megoldható, mint azt a túlméretezett adminisztratív apparátus csökkentése kapcsán az érintettek elhelyezésében, át- és újraképzésében eddig elért eredmények is bizonyítják. Nem vitás, hogy a csőd egy vállalat gazdálkodásának szomorú vége, de egyben gazdasági lehetőségeinek reális értékelését is jelenti. Hiszen a veszteségek és az eredmények helyes értékelése, az objektív gazdasági feltételek és törvényszerűségek figyelembe vétele nélkül a peresztrojka nem számíthat sikerre. Borisz Popov (APN—MTl-Press)' A mezőgazdasági kistermelők esetében — legyen szó részesművelésről, kihelyezett állatneveléséről, hagyományos értelemben vett „háztáji” gazdálkodásról, vagy akár hobbi-kertészkedésről — a jövedelem félmillió forint összeghatárig, amint arról már a sorozat előző részében szó esett — adómentes. Az tehát, akinek bevételei az adott esztendőben az 500 ezer forintot nem haladták meg, nem köteles adóbevallást készíteni, hacsak egyéb, több forrásból származó jövedelmei ezt indokolttá nem teszik. Bevételnek számít a kistermelő által értékesített termék, vagy állat eladási ára: az egész összeg, még akkor is, ha annak egy része nem a kistermelőt illetné meg. A termékek betakarítására irányuló részesművelés esetén — ez a tevékenységek jól körülhatárolható köre — a szerződő gazdálkodó szervezet közli a termelővel, hogy mekkora bevételt kell figyelembe vennie. A kihelyezett állat értékesítéséért járó bevételből, természetesen le kell vonni a kihelyezett állat értékét, tehát azt az összeget, ameny- nyibe az a kihelyezés napján került. Adókedvezmény a családnak jár A félmillió forintig terjedő adómentességjelentős kedvezmény, az adórendszer ezzel ismeri el a kistermelőknek az ellátásban játszott jelentős szerepét, és egyúttal arra is törekszik, hogy fenntartsa, illetve, ha lehet, még erősítse is a termelési kedvet. A félmillió forintot azonban nem egy-egy családtagra, hanem egy-egy termelési egységre — családra, együtt élő hozzátartozókra — kell számítani. Az együtt dolgozó családtagok — ebből a szempontból a 16 éven felüli, közeli hozzátartozókat, a házastársat, gyereket kell figyelembe venni - közösen számolhatnak el 500 ezer forint értékhatárig adómentes bevételeket. A személyijövedelemadó-rend- szernek, amely általában szigorúan a meghatározott személy jövedelmeit vizsgálja, ezekre vetítve ad kedvezményeket, és az adót is mindenkinek saját adóalapja szerint kell fizetnie, ez a megoldás egyedi és sajátos vonása. Az itt alkalmazott gyakorlat már bizonyos fokig a családi jövedelemadó elképzeléséhez közelit. Az ötszázezer forintot meghaladó, mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek már adókötelesek, de ezeknek is jelentős hányadát költségként ismeri el a törvény, tehát a bevételnek csak eg\ , meghatározott — úgynevezett „diktált” — hányada után kell adót fizetni, az tekinthető adóalapnak. Állattenyésztők és növénytermelők Az adóköteles hányad az állal tenyésztés és a növénytermelés esetében más és más. Míg az állattenyésztés esetében az elért árbevételnek — a félmillió forintot meghaladó bevétel esetében is — csak tíz százaléka számit bele az adóalapba, addig a növénytermesztés bevételeinek már harminc százaléka adózik. A kistermelők jelentős részénél természetesen nem csak ebből, vagy csak abból származnak bevételek. Abban az esetben, ha valakinek mindkét művelési ágból származik jövedelme, az adómentes részt, tehát az ötszázezer forintot a kétféle bevételből, a bevételek arányának megfelelően kell levonni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valaki, mondjuk, egymillió forint értékben jut bevételhez mint mezőgazdasági kistermelő, és ebből a miihóból hatszázezret növénytermesztéssel, négyszázezret pedig állattenyésztéssel keresett meg, akkor háromszázezer forintból 30 százalék, kétszázezer forintból pedig csak tíz százalék számit maja adóalapnak. A gazdálkodó tehát összesen száztízezer forintnyi összeg után adózik. Ez után, amennyiben más, ezzel összevonandó jövedelme nincs, vagyis csak ebből él, az adó összege 15 400 forint, az adóívhez mellékelt útmutató táblázataiból kiolvasható. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági kistermelés mellett más forrásból — munkaviszonyból, találmányi díjból, és igy tovább — is vannak bevételei, akkor az adó megállapításához azokat az így meghatározott adóköteles jövedelemmel össze kell vonni, és az adót az együttes összeg alapján kell meghatározni. A megosztott adóalap Abban az esetben, ha a családtagok is közreműködnek a jövedelem megszerzésében, tehát a termelőmunkában, akkor az így kiszámított adóalapot a családtagok között egyenlő arányban el kell osztani. A fent említett példánál maradva, ha az így kiszámított 110 ezer forintos adóalap egy négytagú család munkájának gyümölcse, akkor az összeget négyfelé kell osztani, és a családtagoknak, saját adóbevallásukban, mezőgazdasági kistermelésből származó adóköteles jövedelemként — az adóív 6. rovatában — 27 500 forintot kell beírniuk. Az a tény, hogy a jövedelemből kiszámított adóalap a családtagok között megoszlik, mindenképpen kedvező minden adófizető részere, hiszen így a család által megszerzett bevetelek nem egyetlen személynél összpontosulnak, és nem olyan magas adókulcs szerint, magasabb sávban vagy sávokban kell utánuk kiszámítani az adót. Az adó kiszámítása ugyanis mindig a különböző jövedelmek összesítése után történik, és bizonyos összeghatárokon felül az ezen túl megkeresett összegek egyre nagyobb és nagyobb százalékát kell adóként befizetni. Csík István KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI igazgatósAgAnak közlése Megnevezés Az összes gazdaságban, 1000 db Az előző év azonos időpontjának %-ában Ezen belül a nagyüzemekben kistermelőknél Szarvasmarha 115,2 103,4 104,1 93,5 Ebből: tehén v A3,4 100,6 98,7 104,3 Sertés 1004,1 101,3 104,0 99,5 Ebbő 1: anyakoca 79,4 100,0 96,9 101,3 GAZDASÁGI JELZÖSZÁVCK Az ál latál Icmágy/áT^kulása és megoszlása Bács-Kiskun megyében 198S. decsnrfoer 31. Szarvasmarha-á I lerreny Sertésál lemárty \= Állami gazdaságok, kerrb inatok ~ Mezögazdasagi szövetkezetek közös gazdaságai = Kistermelők- Egyéb A bajnok Hahó, itt egy új alkatrészbolt! Letérek az útról, s odagurulok csinos kerítése mellé. Az üzlet-ház is takaros, nem sajnálták rá a pénzt. A legszélső épület a község peremén, aki ide eny- nyit befektetett, nem egy-két évre tekint előre. Hisz benne, hogy jó lóra tett. ügyetlen autóalkatrész-kereskedőt sem láttam még koldulni, itt meg, ha elég áruhoz jutna ... Középkorú férfi őrködik a pultnál. De hisz ez Imre! Szevasz öregem, de rég találkoztunk! Burzsujságig vitte isten a dolgod? Miközben hülyéskedünk, majd a gyerekkort idézzük, be-benyit egy-egy vevő. Míg Imre velük foglalkozik, van időm eltűnődni az élet furcsaságain. Minden kétséget kizáróan Imre, aki itt áll velem szemben, és valahogyan mégis valószerűtlen a figurája. A nézése már-már ellenségesen kemény, olyan, mint gyerekkorában volt. Hosszú karja, lába — ez is a régi. Szeretném visszazsugoritani a kisfiúvá, aki volt, de ebből az emberből sehogyan sem tudom kihozni egykori is- k'olatársamat... Valahogy mintha nem kölyökönmaga folytatása lenne. Talán a sors egyszer izekre tépdeste, hogy szétszórja a semmibe, de utána meggondolta magát és egybegyúrta. Csakhogy korábbi munkáját megismételni nem tudta... Mindenesetre ez . a jól öltözött üzletember sehogyan sem illik bele Imre szakadt gatyájába... A két B! A két testvér, Imre és Dani fogalom volt a falunkban, az iskolában. Egyszer télen betlehemeztünk, nem velük, más fiúkkal. Az iskola mellett vitt el az utunk, vesztünkre: az igazgató belénk botlott. S helytelenítvén a hagyomány ápolását, sorba kérdezte a nevünket, kilátásba helyezve ezzel egy másnapi találkozást. Orrunkig húztuk a nagysipkát, koromsötét is volt, de nekem eszembe se jutott, hogy letagadjam, ki vagyok. Viszont az egyik cimbora azt felelte: ö B. Imre. Reszelős hangját utánozva, kölcsönvette a falurossza személyazonosságát. Törvényszerű volt, hogy épp Imre jutott az eszébe. O és testvére — mitagadás ?-- iskolakerülők voltak. Ma már megértem őket. Ha eljöttek, a képükbe vagdosták: rossz vagy, hülye vagy, egy senki vagy lés az is leszel örökre .. . Nekünk tulajdonképpen egy bandába kellett volna tartoznunk Imrével, mert mindketten alvégi kosárfonógyerekek voltunk. A miénknél nem élt akkor szegényebb és lenézettebb réteg a faluban. Mégsem együtt bandáz- tunk. Én jó tanuló voltam, s a mi családunk teljes volt; őket két kisebb testvérükkel négyüket az édesanyjuk egyedül tartotta a keserves munkából. Olykor talán éheztek is. Falusi proletárgyerek volt Imre, a szó legzordabb értelmében. Hozzá képest én a sors kegyeltjének tekintettem magam. Persze, hogy nem barátkoztunk, annak egészen más oka volt. Féltem a B-ktől. Ha az utcájukba kellett mennem, a túloldalt választottam. Ko- miszkodtak a gyengébbekkel, kisebbekkel; a játékban erőszakosak voltak. Kései felismerés: a támadó védekezés taktikáját választották, hogy — kétes értékű — tekintélyre emelkedjenek a gyerektársadalomban. Akartak valakik lenni... Élt még a faluban néhány hozzájuk hasonló, nehéz sorsú gyerek, csak azokkal szövetkeztek. Bárki más iránt ha barátságot mutattak, az olyan törékeny volt, mint a Tiszán az egy éjszaka fagyott jég. Szívesen rácsalogattak, mondjuk labdáztak veled, aztán a végén vérző orral mentél haza ... Imre nem járta ki szülőfalunkban mind a nyolc osztályt. Szükség volt otthon a pénzre, korán kereső lett: a fővárosban. Meséli, ott fejezte be az általános iskolát. Tehát ott sem züllik el mindenki, aki vidékről fölkerül. Dolgozott, szolgált a hadseregben — utána erre a tájra vezetett az útja. Talán a leggazdagabb község az országban, ahol megkapaszkodni re- ' mélt. Egy bakancsom volt, amikor ide kerültem — mondja. Tudod, ez másféle falu, mint a miénk. Itt nem kérdez’ I’**■ ték tőlem, ki vagyok, honnan jöttem, látták, hogy a munkától nem félek, segítettek. Itt az emberek segítik egymást, nem ölte ki belőlük a jóindulatot az irigység, vagy mit tudom én mi... Jól emlékszem ma is: gyerekkorunkban szegény anyám hol az egyik, hol a másik szomszédba ment kölcsönkérni. Megfogadtam, hogy az én gyerekeim ilyen napokat nem élnek meg, ha beledöglök is... Utoljára akkor futottam össze Imrével, amikor a közgazdasági technikumot végezte a megyeszékhelyen, levelezőn. Most szégyellem, de én akkor titkon kimosolyogtam. Az előítéletek ragályos betegsége mily könnyen megkapható ... Pedig akkor már felelős poszton dolgozott egy szövetkezetnél. És több társadalmi tisztséget viselt lakóhelyén. Végül osztályvezetősködött, mielőtt felcsapott volna vállalkozónak. Három autójuk van, egyet most adtak el. Pár hold szőlő... Az egyik gyereknek már házat vett, a másiknak telket... Hallgatom, s magamban megállapítom: Imre most dicsekszik. De nem tudom őt megvetni ezért. Dicsekedj csak kedvedre barátom, szívesen hallgatom. Én tudom, hogy micsoda tempót kellett diktálni magadnak, hogy idáig juss. Egy világbajnok elszá- nása kellett ehhez. Bajnok vagy öregem, örülök a győzelmednek. A. Tóth Sándor .WkADÓSZÁMÍTÁSUNK ELSŐ ÉVE
