Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

1989. január 24. • PETŐFI NÉPE • 3

ÁREMELÉS UTÁN

Gyógyszerészekből adminisztrátorok?

9 Déli órákban a Szabadság téri gyógyszertárban: egyelőre türelmesek az emberek.

„Nem kaptam vissza száz forintból!”

Nem is olyan régen rajzocska jelent meg a Ludas Matyiban: egy idős asszony áll a patika pénztára előtt és fél Kalmopirynt meg két darab C-vitamint kér a gyógyszerésztől. Drágábbak lettek a gyógyszerek, s bizony sokaknak ez nagy terhet jelent. •

Kecskeméten, a Szabadság téri gyógyszertár ajtaján alig lehet bejutni a sorban álló emberektől. Legalább húszán várakoznak, hogy kiszámolják az ára- zóban a felírt orvosságok árát. Nagyon lassan halad a sor, mégsem elégedetlenkedik senki. Azt mondják a gyógyszertári dolgozók, hogy még nem fogyott el az emberek türelme. Néha persze van aki megjegyzi: miért nem tanulták már meg az árakat — legalább 3 ezret kellene—, de az elmúlt héten még ennyi morgo- lódás sem volt. Bepillantva az árazó üvegablaka mögé, az orvosságra váró beteg is láthatja: három-négy könyvet böngészve tudják csak kiszámolni a fizetnivalót. Aki pedig végre megkapja a „bűvös” számokkal teleirt receptet, utána már gyorsan kézhez veheti a gyógyszert és távozhat. A gyógyszerészek munkája azonban tovább folytatódik az irodában, ahol egy négyfős csapat a betegek által leadott receptekkel foglalkozik. Megnézik, rajta van-e minden személyi adat, aláírta-e az orvos és a beteg! valamint jól látszanak-e a bélyegzők. Ha mindezt rendben találják, csak aztán következhet az árak ellenőrzése: jól számoltak- e odakinn, nem csúszott-e be véletlen egy-két filléres tévedés. Mihdenki kezében az árlista, az íróasztalokon recepthalmazok, számológépek, s a nyomtatványok garmadája. Nem csoda hát, hogy érdeklődésemre ingerülten csattannak fel a gyógyszerészek:

— Embertelen ez a munka! Embertelen! Nem jó ez se nekünk, se a betegnek.

Közben három — még feldolgozatlan — recepttel teli doboz kerül elő.

— Nem bírunk vele — ismételgetik. — Pedig mindannyian a papírokkal foglalkozunk, a szakmai dolgokra már oda sem tudunk figyelni.

Mindezek mellé jön a reklamáció özöne. Aki ugyanis eddig 8 forintért vásárolta meg a gyógyszert, nem akarja elhinni, hogy most 72 forintot vagy éppen 10 helyett 100 forintot kell fizetnie. Akadt olyan vásárló is, aki másnap telefonált a patikába, így:

— Nem kaptam vissza 100 forintból!

Egyesek igazolást követelnének a gyógyszerészektől, hogy az orvos rossz receptet irt. Sokan telefonon az árakról érdeklődnek, ami nem is csoda, hisz egy 15 forintos gyógyszer most felíratva is 45 forint. Azt pedig el sem viszik a patikából, amelyiknek még kedvezményesen is 350 forint az ára, egyébként 1100 forint lenne..

— Sajnáljuk az embereket — mondják a gyógyszerészek.

Egy fiatal lány halom receptet szorongat a kezében, kiváncsi vagyok, mennyit fog fizetni.

— Több lesz 600-nál — válaszol.

Előtte egy idős asszony recept nélkül vesz orvosságot. Nézi, nézi a blokkot, nem akar hinni a szemének.

—■ Ez ennyibe kerül? — kérdezi csodálkozva. Mellette mások is döbbenten silabizálják a papírokat.

Ha ilyen drága a gyógyszer, bizonyára ezután kevesebbet veszünk — hisz ez volt a cél. — A gyógyszertári dolgozók szerint nem egészen igy van. Valóban kisebb a forgalom a recept nélküli gyógyszerek ablaka előtt, viszont a másiknál jóval nagyobb. Aki teheti, felíratja az orvossal, hogy olcsóbb legyen. A rászorultak pedig gyógyszersegélyt is kaphatnak. Ennek mikéntjéről dr. Kraszkó Károly megyei főgyógyszerésztől a következőket tudom meg:

— Az orvosok, akik jól ismerik a beteg körülményeit és gyógyszerhasználati szokásait, kapnak majd olyan lapot, amelyen javasolhatják a beteg segélyezését. Sajnos erről nem mondhatok pontosabbat, hiszen még a tanácsoknál sincs meg a segélykeret. Az elkövetkező hetekben fog tisztázódni, hogyan, milyen formában juthat ehhez a beteg.

— ön szerint sokan vannak, akiket súlyosan érintett a gyógyszeráremelés?

— Az biztos, hogy nemcsak a nyugdíjasokat, hanem más rétegeket is. Annyit mondhatok, hogy jelenleg 100 ezer a közgyógyeÜátottak köre, de legalább

260 ezren szorulnának erre. Hozzáteszem, hogy ez az áremelések előtti adat.

— Mégis mi lesz azokkal, akik naponta szednek nagy mennyiségű orvosságot?

— Ebben az esetben partner a körzeti orvos. Ha tudja, hogy sok gyógyszerre van szüksége a betegnek, de ezt nem bírja anyagilag, akkor felírhatja térítésmentesen.

A Kecskeméti Városi Tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője, Mészárosné Juhász Sarolta sem tud a segélyről bővebb tájékoztatást adni. Néhány embernek ugyan már adtak 200-300 forintos rendkívüli segélyt gyógyszerekre, de hogy mennyi lesz ez valójában, még nem ismeretes.

A sok-sok bizonytalanság után egy biztos információt is kapok Barna Barnabástól, a Gyógyszertári Központ gazdálkodási osztályvezetőjétől. Igaz — mondja —, az influenzajárvány és a felvásárlás miatt decemberben és január elején duplájára emelkedett a gyógyszertárak forgalma, ennek ellenére van elegendő gyógyszer. A szokásos hiánycikkeken kívül — mint például a Rudotel vagy a Corinfár — minden gyógyszer kapható.

Csak legyen miből megvenni!

Benke Mária

RADÍOJEGYZET

Vasárnapi Újság

Egy éve, hogy biztató szavakkal méltattuk a Vasárnapi Újságnak, ennek a hetenként egy alkalommal, vasárnap reggel csaknem két és fél órán át sugárzott műsornak az indulását. Csak reménykedni lehetett, hogy a kissé szokatlan hangvételű összeállítás megtalálja majd a helyét a Magyar Rádió programjainak sorában. Félteni kellett az oktalan gáncsoskodástól, elhamarkodott tilalmaktól is.

Azóta a hallgatók jelzései, telefonjai, levelei egyre növekvő — még a határainkon túl is felkeltett

— érdeklődésről, figyelemről tanúskodnak. A szerkesztők, műsorvezetők érdeme ez elsősorban, akik

— például Vincze Péter, Győrjfy Miklós, Király Edit vagy éppen Rapcsányi László -— mindent elkövetnek, hogy a közvetlenség tartalmas mondanivalóval párosuljon.

Amikor hallgatom az őszinte, néha — főként a levelekből áradó — túlfűtött, olykor tán túlságosan 'is elfogult szavakat, József Attila sorai jutnak eszembe: „Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani." Bizony némelyik emlékezést csak keskeny mezsgye választja el a frázisokba torkolló álhazafiságtól, egyoldalú ítélkezéstől. Szerencsére a mérleg nyelvét okosan vigyázó szerkesztői vélemény a megfelelő helyére billenti ezeket.

Ha nem lenne, hiányozna már a vasárnap reggeli újság. Eldologiasodott korunkban érzelmi hiányokat pótol, fontos rétegeket mozdít ki a letargiából, bizakodást kelt, tapintatosan nevel, s fájdalmakat enyhít. Hányféle szerepkör ez? Bizony szükség van rá.

Cigányfélóra

A karácsonyt megelőző „Cigányfolklór" adására csak véletlenül figyeltem fel először. Ez volt az első. évfolyam 2. szám, tehát csak nemrégen indulhatott a sorozat. Ettől kezdve már kerestem ezt a műsort, így lettem hallgatója az ugyancsak új, kéthetenként a Petőfi Rádióban sorra kerülő „CigányfélóraT adásának is, melyet Sóskúti Márta és Ör- dögh Csilla szerkeszt. Mindjárt az első alkalommal a kalocsai Sztojka Kati és a kecskeméti színház ismert művésze, Hollai Kálmán volt a műsorvezető. A rövid félóra alatt a legváltozatosabb, érdekes riportokkal, beszélgetésekkel tarkított műsorral kötötték le a hallgató figyelmét.

Azt hiszem, hogy nagy feladatra vállalkoztak a szerkesztők, nagy és fontos feladatra. A mérhetetlenül lebecsült és elhanyagolt cigány etnikum, a nemzetiségi elismerését nehezen kiküzdő, önmaga létéért is harcoló, alig öszefogható közösség értékeinek felkarolását, felmutatását vállalták magukra. Saját azo-' nosságtudata — divatszóval: identitása —, művelése, felemelkedése érdekében. Másrészt — a nem cigányokhoz is szólva — az együttélés zavarait enyhítendő készítik a műsort, igazi rádiós hivatástudatból.

Az eddig hallottak arról győztek meg, hogy a nemzetiségi adások sorában igenis helye van a cigányfélórának. Kiegészítve jó érzékkel például az előtte megszólaló cigánydalokkal, s az említett cigányfolklór- magazinnal. Felismerve azt is, hogy olyan mélyrétegek feltárására irányulhat ez a munka, amelyhez hasonló már alig lelhető fel másutt a gyorsuló idő, a rohamosan teijedő. kulturális egysíkúság időszakában.

F. Tóth Pál

A f ÖPÁLYAMESTER VÉLEMÉNYE:

A szólamok ideje lejért

HE- Számomra nehéz elválasztani a párt- és a termelő munkát — mondta Nyúl László, a MÁV Kecskeméti Pályafenntartási Főnökségének kiskunfélegyházi főpályamestere. — Mindennapi gondjaikon keresztül élik meg az emberek a jelenlegi változásokat, ezek pedig zajlanak. A közlekedési infrastruktúrában sajnos kilátástalan a helyzet, a műszaki állapot kritikán aluli. Odáig jutottunk, hogy a vonalak biztonságáért felelős embernek a fél lába a börtönben van. Minden elavult, elhasználódott, a vontató járművek éppen úgy, mint a tehervagonok, a pálya, s úgy tűnik, hogy nem előre, hanem visszafelé fejlődünk.

Nem kis keserűséggel sorolta fel mindezeket, mert nemcsak szakmailag, hanem érzelmileg is kötődik a vasúthoz. Szülei, tesvérei itt kezdték a munkát, s a család két idősebb tagja innen vonult nyugdíjba. S mindez nem elég. A fizetések miatt nincs elég pályamunkás, s ha akad is jelentkező, néhány hét múlva otthagyja a vasutat.‘Igaz, annyit fizetnek, mint január 1-jétől a munkanélküli segély, ezért a régi, bevált, lelkiismeretes dolgozókat túlhajszolják, kényszerítik a túlmunkára, amelyet meg sem fizetnek. Mit lehet tenni, hogy ezt a szakmai, erkölcsi, politikai romlást megállítsák? Egyetlen lehetőség van erre: a romlás sebességét kell csökkenteni! Erről beszélve rezignálton jegyezte meg: szomorú, i hogy egy szakembernek ilyet kell mondania,

— Ha egy, vállalatnak kilátástalan a helyzete, s a munkásokat túlhajszoljuk, nagyon nehéz őket meggyőzni a változtatás szükségességéről. Nem könnyű ma politizálni, hiszen követelünk, de évek óta semmit sem adunk. Elszomorító, hogy bármelyik szinten beszélünk az embereket feszítő gondokról, bárhol vetjük fel a már-már aggasztó állapotot, nincs foganatja. Ezért az emberek közönyössé váltok, nem beszélnek problémáikról, mert úgy vélik, felesleges ... Mindenféle ésszerű kezdeményezéshez partnerek lennénk, ha látnánk valamit, ami a kibontakozás irányába mutat. A szükséggel természetesen együtt kell élnünk, talán éveken keresztül, de hiszem és

tudom, hogy van még tartalék az emberekben. Mindenki áldozna, ha nem azt látná, hogy az egyik oldalon pazarlás folyik, az ablakon szórjuk ki a pénzt, a másik oldalon pedig toldozunk-foldo- zunk. A vasútnál hagyományos a jó, kifogástalan munka, ezt a biztonság is megköveteli. Ha kapnánk valamennyi pénzt a szinten- tartásra, akkor érnénk el eredményeket, akkor látnák az emberek a munka értelmét...

Aligha kell külön bizonyítani: csak/szakmai, anyagi eredmények elérésével leher erősíteni a párt tekintélyét, odaállítani az embereket az ügy mellé. A szólamoknak, az üres agitációnak nincs már értelme, de igenis van jelentősége, sőt eredménye is, a lényegi, emberközpontú, higgadt, kulturált vitának.

— A bizalom nagyon törékeny jószág — folytatta. —1 Mindenki gyanakvással fogadta az áremeléseket, mert senki sincs erre felkészülve anyagilag. Nézzünk egy példát saját gyakorlatomból. Á pályamunkás nettóban 5 500—6 000 forintot keres, de ugye ma már 4000 forrint a létminimum? Ha a feleség is dolgozik, s az is keres ugyanennyit, s van két gyermekük, hogyan élnek meg? Nem akarom felsorolni, mi minden kell az élethez, ezt mindenki tudja, de kérdezem én, lesz-e ezeknek az embereknek tovább is bizalmuk? Nem jobb a műszaki értelmiség helyzete sem. Szabadidőben, szombaton és vasárnap, de olykor éjszaka is vállal-,

nak munkát, hogy közelítsenek a korábban megszokott életszínvonalhoz. Az életszínvonal csökkenése ma már nem hangulati tényező, több annál!

Egyáltalán nem rózsás a gazdasági helyzet. Mit kellene tenni, merre kellene mozdulni, hogy változtassunk, hogy kilábáljunk ezekből az egyre kuszább, nehezebben megoldható gondokból? Ezek a kérdések izgatják ma a párttagokat és a pártonkívülieket.

Szerintem nincs ma olyan ember, aki erről felelősségteljesen merne nyilatkozni, mert ha lenne, akkor ezt már régen meg kellett volna tennie. Ékes szóval lehet beszélni, de a konkrét tennivalókra olykor senki sem akar vagy tud reagálni. Azt halljuk naponta, helyben kell megoldani a szakmai, az anyagi, a politikai feladatokat. Ez így igaz, teszünk is érte, de mégsem ártana, ha ezt felülről eszmeileg, anyagilag és felelősséggel is támogatnák ...

Nyúl l^ászló 41 éves, nős, két gyermeke van, személyesen felelős a Kiskunfélegyháza—Lakitelek— Szolnok vasúti pályáért. A MÁV- nál — amelynek régebben volt vonzereje — 1966 óta dolgozik.

Amikor elvégezte a teclukumot, úgy látta, itt találja meg igazán a jövőjét. Á pártnak 1971 óta tagja, a csomóponti pártbizottság titkárhelyettese, az üzem szb-titkára társadalmi munkában. Decemberben a megyei pártértekezleten a megyei pártbizottság tagjává választották.

Gémes Gábor

]

FEL VÉTELI-VÁLTOZÁSOK

Nő az intézmények önállósága

Csaknem másfél hónap van még hátra az egyetemi—főiskolai jelentkezések határidejéig, március 1-jéig. Az érdekeltek már több hete tanulmányozhatják az idei felvételi vizsgákra vonatkozó, s számos változást is tartalmazó Felvételi tájékoztatót; s már kaphatók az új jelentkezési nyomtatványok is. Ez utóbbiak tükrözik az idei felvételi eljárás egyik legfontosabb változását. Eszerint a pályázók a jelentkezési lap- jukat — néhány kivételtől, például a művészeti főiskoláktól eltekintve — csak egy felsőoktatási intézménybe adhatják be. Ugyanakkor megjelölhetnek e lapon két olyan másik intézményt —amennyiben azok vizsgatárgyai azonosak az első helyével — ahová átjelentkezésüket automatikusan kérhetik.

A január 1-jén életbe lépett új felvételi jogszabályról s az ezzel összefüggő változásokról a Művelődési Minisztériumban adtak tájékoztatást. Elmondták: az oktatási törvény végrehajtási rendeletéként kidolgozott, s az 1968- , ast felváltó jogszabály bár független a napjainkban körvonalazódó, az egyetemeket és középiskolákat 1990—94- től egyaránt érintő reformelképzelésektől, egyes elemeiben már e koncepció felé mutat. A korábbihoz viszonyítva például jóval több kérdést utal az intézmények saját hatáskörébe. így például az intézmény, illetve a kar döntheti el, hogy a tantárgyi, alkalmassági, illetve gyakorlati vizsgák milyen kombinációját határozza meg, illetve hogy milyen változásokat vezet be vizsgatárgyait, követelményrendszerét illetően. E változásokat azonban — a megfelelő tájékoztatás, illetve az egyetemközi egyeztetések miatt — a tantárgyak esetében legalább két, az alkalmassági, illetve a gyakorlati vizsga tekintetében legalább egy évvel az alkalmazás előtt közzé kell tenni.

Az idei felvételiknél lényeges eltérés a megelőzőekhez képest, hogy az átjelentkezést csak oda lehet kérni, ahol — a korábbi egy helyett — mindkét vizsgatárgy azonos, illetve akkor, ha a jelölt eleget tesz az intézmények által megszabott és a Tájékoztatóban meghirdetett egyéb speciális átjelentkezési feltételeknek. A Tájékoztató alapos tanulmányozása azért is fontos, mert ha ezeket a pályázó nem tartja be, átjelentkezését nem veszik figyelembe, utólagos átjelentkezésre pedig nincs mód. Ha viszont a jelentkező a megjelölt intézmények valamelyikében a felvételhez szükséges pontszámot elérte, és e speciális feltételeknek eleget tett, akkor az intézmény köteles őt felvenni.

Lényeges változás, hogy a felvehetők közötti válogatást lehetővé tevő korábbi kedvezmények és preferenciák 1989- től megszűnnek. Az intézmények idén olyan felvételi irányszámokkal dolgozhatnak, amelyektől lefelé és fölfelé is eltérhetnek.

Az idei beiskolázási létszám emeléséhez szükséges hallgatói juttatások ellentételezéséhez — miként elmondták Ha minisztérium a költségvetésből mintegy 10 százalékos hallgatói létszámemelést tud biztosítani. Az egyetemek, főiskolák visszajelzései szerint az intézmények önerőből a tavalyihoz viszonyítva átlagosan mintegy 7-8 százalékkal tudják hallgatóik számát bővíteni. A felvételi ponthatárok meghúzása, vagyis a felvehetők számának véglegesítése a felvételi eredmények, az intézményi irányszámok, valamint az intézmények lehetőségeinek figyelembevételével történik majd meg. Az egyetemek, főiskolák ponthatárait július első hetében a Magyar Hírlapban is közzéteszik. A felvételi bizottságok július 15-ig döntenek majd a felvételekről.

Megváltozik idén a fellebbezési rendszer is. Az írásbeli vizsga után a jelölt betekinthet kijavított dolgozatába, s a szóbeli után is megismerheti az azon elért pontszámait. Amennyiben akár az írásbelivel, akár a szóbelivel kapcsolatban a pályázó úgy érzi, hogy vele szemben szabálytalanul jártak el, a betekintést követően legkésőbb a második munkanapon észrevételt tehet az

intézmény vezetőjéhez írásban. E panaszt három napon belül ki kell vizsT gálni, s ennek eredményéről az érdekeltet értesítem kell. Fontos tudni tehát, hogy a felvételi döntés után a vizsgáztatás szabálytalanságára vonatkozóan már nem fogadnak el észrevételt. Az elutasító határozat ellen csak a felvétellel kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén fellebbezhet a pályázó: ezt ugyancsak az intézmény vezetőjéhez kell — a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül, de legkésőbb július 28-ig — benyújtani. Ha az intézmény ennek kivizsgálása után is fenntartja döntését, akkor a fellebbezést és a vizsgálat eredményét az egyetem vagy főiskola köteles az irányító minisztériumhoz eljuttatni. Ha a felterjesztett fellebbezést a miniszter által kijelölt bizottság jogosnak ítéli meg, akkor az intézményt újabb döntés meghozatalára kötelezi. Ily módon tehát a felvételről a minisztérium ekkor sem dönthet

A felvételi vizsga pontszámítási rendszeré alapvetően nem változik, de — miként az a tájékoztatóban is szerepel — ezután nem vehetők fel azok, akiknek a felvételi vizsgán szerzett pontjai nem érik el a 30-at, továbbá azok, akiknek az összpontszáma nem éri el a 70-et.

A legfontosabb tudnivalókat, s azt, hogy milyen technikai változásokra kell a jelöltnek különösen figyelni, a Tájékoztatón kivül úgynevezett Jelentkezési levélben külön is összegzik. Ezt valamennyi középiskolába eljuttatják, illetve az érdekeltek a felvételi behívóhoz mellékelve megkapják. (MTI)

Pénzvizsgáló szupergép

Ellentétben azokkal az eddigi pénzvizsgáló berendezésekkel, amelyek mágneses érzékelőkkel működnek, Japánban most olyan készüléket fejlesztettek ki, amely egyszerre három — egymást kiegészítő — vizsgálatot végez a dollárbankjegyek ellenőrzésére. Elemzi, hogy a bankjegy miként engedi át az ibolyántúli sugarakat, megvizsgálja azt piros, zöld és kék színben, s megméri a pénz fényességét ugyanezekben a színekben. A készülékkel, amelynek működési sebessége másodpercenként 45 centiméter, hétféle névértékű bankjegy vizsgálható, az 1 dollárostól a 100 dollárosig.

Ha a gép hamis bankjegyet fedez fel, azonnal kidobja a sorból, s egyidejűleg riasztócsengővel és egy lámpának a felgyújtásával hívja fel a figyelmet. Újabban előfordul, hogy a hamis bankjegyek rajzolatát fortéd lyosan mágneses úton nyomják a papírra, de az új készülék — legalábbis a gyártója szerint — ezeket a hamisítványokat is kiszűri.