Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. január 18. • PETŐFI NEPE • 3 VALASZ EGY MEMORANDUMRA Vélemények az E5-ösről A Magyar Demokrata Fórum Kecskemét Városi Szervezete decem­ber 23-ai dátumozású levelét szer­kesztőségünk jaAuár 10-én kapta meg. A levélben a következő tartal­mú memorandum volt: „A Közlekedési Minisztérium az M5-ös autópálya építését a közeli hó­napokban Kecskemét északi határá­ban leállítja, s nincs rá semmilyen biz­tosíték, hogy a települést elkerülő sza­kasz még ebben az évezredben kiépül. A forgalom a városra zúdul. Átmene­ti megoldásként szolgáló terelőút ki­építése a jelenlegi árakon számolva körülbelül 350 millió forintba kerül, aminek felét a következő négy évben a városnak kell állni. Mindezt az ed­digi terveken felül, akkor, amikor a városnak a következő két évre egyéb­ként is 111 millió forint pénzügyi hiá­nya van. Az összeg előteremtése csak úgy lehetséges, hogy olyan — egyéb­ként tervézett és szükséges — fejlesz­tésekre nem jut pénz, mint 200 lakás felépítésének támogatása, kereske­delmi és szolgáltató létesítmények, szeméttelep, valamint orvosi rendelő kialakítása, szennyvízcsatornák, jár­dák és játszóterek építése. A forgalomelterelés koncepcióját a városnak egy ad hoc bizottsága dol­gozta ki, melynek alapos és körülte­kintő munkájában részt vett a Közle­kedési Minisztérium képviselője is. Ám a bizottság jelentését tárgyaló ta­nácsülés előtti napon megjelent Kecs­keméten Horváth István belügymi­niszter és Urbán Lajos közlekedési miniszter, akik a város vezetőit egy olyan út megépítésére vették rá, melynek kialakítását Benkó Zoltán, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Víz­mű Vállalat igazgatója szorgalmazta. Ez a másfél kilométeres útszakasz is fontos ugyan, de sorrendben csak az elterelőút kialakítása után következ­het. A két miniszternek ilyen direkt beavatkozása után az ad hoc bizott­ság által kidolgozott útkoncepció tel­jesen felborult. Ezek után a városnak nincs megfelelő úthálózat-fejlesztési stratégiája. Aieseményeket figyelemmel kísér­ve a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete elfogadhatatlannak tartja, hogy az M5-ÖS, út kiépítése kapcsán Kecsk|epj3^t jyáros -alközponti, gigan- tomániás beruházások (Bős—Nagy­maros) következményeként aránytalanul magas hányadot visel­jen az országos terhekből. Visszauta­sítjuk azt a beavatkozást, amely a személyes és hatalmi kapcsolatokkal visszaélve próbálja befolyásolni a vá­rosi tanácsot, azt a választott nép- képviseleti testületet, amely az egyéni présztízsérdekekkel szemben a kö­zösségi célok megfogalmazására hi­vatott. Ilyen úthálózat-fejlesztési hu­zavona láttán semmi biztosíték sincs arra sem, hogy az ideiglenes elterelés megoldható. Követeljük ezért, hogy az autópálya építése ne álljon meg a város határában, hanem épüljön ki az elterelőszakasz is! A megye és a város párt- és állami szerveitől, vala­mint országgyűlési képviselőinktől is elvárjuk, hogy ennek valóra váltásá­ért tevékenykedjenek, mert ez a város lakosságánák igazi érdeke!” * Épül, nem épül az M5-ös autópá­lya? Erre a kérdésre ma még csak egyet lehet válaszolni: épül! A leállí­tásról szóló kategorikus kijelentésre senki sincs felhatalmazva, már csak azért sem, mert az autópálya építésé­ben részt vevő vállalatok a leállítás tényéről mit sem tudnak. Azt, hogy bezúdul a forgalom a városba vagy sem, erről aligha lehet vitatkozni. A forgalom, a járműlétszám, a négy- nyomúsítás után sem lesz nagyobb, mint jelenleg. Kétségtelen, hogy az M5-ös autó­pálya építésének elhúzódása, lassítá­sa Kecskemét város helyi úthálózata átépítésének „kényszerét” hozta ma­gával — nem külön terelőút kiépíté­séről van szó —, ám ezt, mert a.város közúthálózata is rekonstrukcióra szorul, feltétlenül jónak kell értékel­ni, tekintettel arra, hogy ez is a város érdekét, az ittlakók kényelmét szol­gálja. A városi tanács tagjai megkapták azt a listát, amelyben felsorolták azo­kat a fejlesztéseket — lakás, tante­rem, szociális, egészségügyi, kereske­delmi és - kommunális beruházások —, amelyeket szeretnének megvalósí­tani. Ez a felsorolás korábban sem jelentette, de most sem jelenti, hogy ezek az elképzelések nem valósulnak meg, a létesítmények nem épülnek fel. A városi tanács munkájában ed­dig is természetes volt a feladatok ütemezése, az anyagi körülmények változásához való igazodás. Az út­építésre — mert ez is szolgáltatás -Ipjü legalább annyira szükség van, mint egyéb fejlesztésekre. Egyszóval, senki sem állíthatja egyértelműen, hogy ezek a fejlesztések az útépítés miatt elmaradnak. A városi tanács bizottságot alakí­tott egy,- a várost elkerülő útszakasz kijelölésére. A javaslatban, amelyet a tanácsülés elfogadott, távlatban a nyugati körút — az E75-ös és az 52- est összekötő út — kialakítása mel­lett is döntöttek. Az első ütemben jggamert ezt a városi tanács két éve tervezi — a Nyíri út—Hetényegyhaza útszakasz kiépítését határozták el. Amikor a két miniszter Kecskeméten járt, a városi tanács elnöke ehhez az úthoz is kérte segítségüket, s a két tárca 6 millió forintot adott e célra. Ez az összeg még bővült a megyei tanács által adott 4,5 millióval. A fél­reértések elkerülése végett, az állítás cáfolatára érdemes ismertetni a váro­si tanács úthálózat-koncepcióját, azt, mi valósul meg ebben az esztendő­ben, s melyek a következő évek fel­adatai. Ebben az évben kezdődik meg a Bethlen körút megerősítése, a csomó­pontok kialakítása. Forgalomirányí­tójelzőlámpás csomópontot építenek a Rákóczi, a Nagykőrösi, a Kaszap, a Kada Elek utcák kereszteződésé­ben, amelyre a közlekedési tárca 26, a városi tanács pedig 19,9 millió fo­rintot fordít. Ezzel egy időben kezdő­dik meg a már említett bizottság ja­vaslatában első helyet élvező északi körút — E75-ŐS, 441-es, 44-es főút között — kisajátítási eljárása. Ez meglehetősen sok időt vesz igénybe, éppen a kisajátítási eljárással kapcso­latos jogi formációk miatt, s csak 1990-ben lehet az északi körút kiépí­tését megkezdeni, amelyre a közleke­dési tárca 24, a városi tanács 26 millió forintot fordít. Ugyanebben az évben kezdődik meg a Kuruc körút érintett ingatlanainak kisajátítási eljárása, amelyre 15 millió forint áll rendelke­zésre. A teljes útépítési program 341,8 millió forint, s megvalósítása — a Budaikaputól a Kuruc körúti csomó­pontig.— 1992-ben fejeződik be. A közlekedési tárca 169,4, a városi tanács 172,4 milliót fordít a belső utak kialakítására, megerősítésére. Ebből az említett összegből 60 millió kerül felhasználásra a VII. ötéves tervben, s ehhez 30 millió forint tá­mogatást kértek a megyei tanácstól. Erre az összegre a városi tanács veze­tői ígéretet kaptak. A VIII. ötéves tervben kell hozzátenni aiz útépítés­hez a hiányzó pénzt, s ennek birtoká­ban tervezni az egyéb létesítmények megvalósítását. Nyomban hozzáten­nénk: az északi körút megépítéséhez szükséges pénz 50 százalékos részese­dését a városi tanács elnöke kérte a megyei tanácstól. Az elmondottaktól függetlenül -9 nem erre a célra biztosított összegből — épül meg 1989-ben a Nyíri út és a Hetényegyházára vezető út közötti összekötő szakasz. Ezzel jobb kap­csolat létesül a Széchenyiváros és He­tényegyháza között, s ez az út jelentő­sen tehermentesíti a Szálvay. körút, a Vízmű-csomópont és az 52-es forgal­mát. ­Végül megjegyezzük, hogy vissza­utasítani, követelni, bírálni, memo­randumokat szerkeszteni lehet! Kifo­gásolni, gyanúsítgatni könnyű, de ez önmagában nem elég, az ügyért, a város érdekéért — még ha az útépítés is — tenni is kell, de nemcsak szóval, másképpen is. Együttesen, a tények, lehetőségek, a körülmények ismereté­ben, jószándékkal. Ez már nehezebb. Gémes Gábor Piaci bérek csak piac- gazdaságban jöhetnek létre ÁBMH-vélemény a szakszervezeti bérkövetelésekről A január elején végrehajtott, il­letve bejelentett áremelkedésekre különféle szakszervezeti szervek bérkövetelésekkel reagáltak. Sür­gették egyebek között a bérek min­denki számára kötelező 3 százalé­kos azonnali emelését, a minimális bér új mértékének a megállapodá­sokban rögzítettnél korábbi beve­zetését, illetve összegének további felemelését, valamint a bérreform mielőbbi megvalósítását. E köve­telések realitásáról, végrehajtható­ságáról kérdezte Herczog Lászlót, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal osztályvezetőjét, az Országos Érdekegyeztető Tanács titkárát az MTI munkatársa. A követelések egy részével nyi­tott kapukat döngetnek—mondta Herczog László — például, ami a 3 százalékos béremelést illeti. Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi, december 22-ei ülésén ugyanis olyan megállapodás szüle­tett, miszerint ajánlják a gazdálko­dó szervezeteknek, hogy legalább 3 százalékkal emeljék dolgozóik bérét. Ez azonban csak ajánlás, nem kötelező jellegű előírás. így ennek megvalósítása a gazdálkodó szervek feladata. Végső soron a helyi szakszervezeti szerveknek és a vállalati vezetésnek kell megálla­podnia a béremelések konkrét mértékében, időpontjában. Nyil­vánosságra kerüít már a Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalása, amelyben azt ajánlja, hogy ezt a 3 százalékos béremelést a vállalatok február 1-jétől hajtsák végre. A követelések között szerepel az is, hogy ezt a 3 százalékos béreme­lést a gazdálkodó szervezetek adó­mentesen hajthassák végre. így ugyanis a bérek növelésére a gyen­gébben gazdálkodóknak is lehető­ségük lenne. Az adómentesség kér­déséről komoly vita volt az ÓÉT ülésén. A bérek ilyen mértékű adó­mentes növelését az érdekképvise­leti szervek kezdeményezték, ami­től azonban a kormány elzárkó­zott. Az Országgyűlés ugyanis az ÓÉT ülését megelőző napon fo­gadta el a népgazdaság 1989. évi költségvetését, amely ezzel az adó­bevétellel is számol. A bérek emeléséhez egyébként az idén minden eddiginél kedve­zőbbek a szabályozás által biztosí­tott feltételek. Tavaly egy jelentő­sebb béremelés után akár ezerszá­zalékos adót is fizetniük kellett a vállalatoknak. Az idén viszont a bérek növekményét bármekko­ra is legyen az-^r-a nyereségadóval megegyező mértékű, legfeljebb 50 százalékos adó terheli. Sőt, a leg­eredményesebben gazdálkodó szervezetek bizonyos feltételek tel­jesítése esetén már most is adó­mentesen növelhetik a béreket. A gazdálkodók lehetőségei azonban igen eltérőek. Egy részük­nek a két számjegyű béremelés sem okoz gondot, másutt viszont a bé­rek szintentartása is csak nehézsé­gekkel lesz megoldható. Az ÓÉT megállapodása értel­mében július elsejétől a minimális bér 3700 forint. Ä szakszervezetek ennek az időpontnak az előbbreho- zatalát, illetve a minimális bér en­nél is nagyobb összegben történő megállapítását követeük. Az ÓÉT a minimális bér kötelező felemelé­sével együtt olyan ajánlást is elfo­gadott, hogy ahol adottak a lehető­ségek, ott ne várják meg a júliust, hanem már előbb emeljék fel erre a szintre a 3700 forintnál alacso­nyabb béreket. Ennek végrehajtása a gazdálkodó szervezetek anyagi helyzetétől függ. A munkaügyi kormányzat véleménye szerint is szükség van a minimális bér folya­matos, átlagosnál nagyobb mérté­kű emelésére. A mértéket és az idő­pontot illetően azonban a döntés az ÓÉT hatáskörébe tartozik. Egyre sürgetőbben szorgalmaz­zák a dolgozók, de a vállalatok is a bérreformot, annak tartalmáról azonban igen eltérőek a nézetek. Véleményem szerint a bérreform célja a piacgazdasághoz illeszkedő bérrendszer létrehozása, azaz a pi­aci bérek kialakítása, annak az alapelvnek az egyidejű érvényesíté­sével, hogy a bér a megélhetés alapvető forrása. Ez azonban csak több lépésben mehet végbe. Az ÓÉT létrehozása és működtetése még csak az első lépés volt ezen az úton. Ezzel kapcsolatban fontos­nak tartom, hogy az elkövetkezen­dő időszakban a tárgyalások a bé­rekről, s ne pedig a dolgozók szá­mára követhetetlen adókról, sza­bályozókról folyjanak. A bérreform előkészületeinek felgyorsításán dolgozik az ÁBMH. Megkezdték egy olyan tarifarend­szer. kimunkálását, amely szak­mánként, szakmacsoportonként tartalmazza a minimális bér nagy­ságát, s a jövőben a bértárgyalások is majd e tarifakategóriák alapján, szakmánként történnek. A bértár­gyalásoknak ezt a módszerét alkal­mazzák egyébként a fejlett tőkés országokban is. A bérreform formálisan akár egy-két év alatt is megvalósítható, valódi tartalommal azonban csak hosszabb időszak alatt tölthető meg. Minden feltételezi a piacgaz­daság kiépülését — piaci bérek ugyanis csak piacgazdaságban jö­hetnek létre —, s a politikai intéz­ményrendszer átalakítását, de­mokratizálódását. Vetőmag exportra MS Legyen Halas újra halas város? mm Vállalkozó kerestetik haltelepítésre iüi Ili A halasi környezetvédők munkájá­nak ma már történelme van. Az 50-es évektől napjainkig % tevékenykedésük eredményeképp -r: szaporodtak a par­kosított területek, fogytak a terméket­len mocsarak, a hulladék- és szemétte­lepek. A szikes tavak és mocsarak vidé­kén talán nem is olyan meglepő a fás ligetek, parkerdők iránti olthatatlan vágy az emberekben. Az ösztönzésben, az álmok valóra váltásában óriási szerepe volt dr. Cse- tényi Artúr tüdőgyógyász főorvosnak, a népfront alelnökének és környezetvé­delmi bizottsága elnökének. A ma 78 éves, nyugdíjas főorvos közkedvelt#m- ber a városban. Jóllehet nem halasi születésű, többet tett a környezetért, a Halas környéki Zöldövezet kialakításá­ért, mint sok tősgyökeres. Talán akkor kezdődött minden, amikor 1945-ben — elfoglalva vezetői tisztét a tüdőgondozó intézetben — ki­nézett az ablakon a kórház mellett hú­zódó mocsárra és szennyvízcsatornára, s elhatározta, parkot telepít a miazmát lehelő táj helyébe. Előbb a polgármes­tert nyerte meg a gondolatnak, majd :— közhírré tétetve — a város lófogat­tal rendelkező lakosságát is. Egy-egy kocsirakomány földdel apránként el­hódították a mocsártól a területet s örökzölddel ültetve be, példát terem­tettek, hogyan lehet a láp vagy a sívó homok világát oázissá varázsolni. Halason a 60-as években fellendült az iparosodás, s az üzemek, ipartelepek sorra elfoglalták a zöldövezetnek szánt területeket is. A 70-es évek végétől vi­szont egymás után létesültek a társa­dalmi összefogás eredményeképpen a város környéki pihenőparkok, kirán­dulóhelyek, parkerdők. Szívesen mesél a közös munkáról. A halasi példára akkor országosan is felfigyeltek. — Amikor a 70-es évek közepén megalakult a környezetvédelmi bizott­ság, hárman-négyen bejártuk a város-határát, és elha­tároztuk, hogy feltöltjük a vályo- gos gödrökét, megszüntetjük a hulladékos szú- . nyög- és_ békate­lepeket. így talál­tunk arra a terü­letre is, ahol most az emlékpark hú­zódik. Olyan ösz- szefogásra még nem volt példa, mint amit akkor tanúsítottak a ha­lasi üzemek, gaz­daságok. Másfél év alatt tíz hektár területet feltöltöt­tünk, víztározót létesítettünk s mindezt társadal­mi munkában. Betelepítettük növényevő halak­kal, hogy a nád ne törjön fel, az­tán átadtuk a horgászszövetségnek. Jött egy hideg tél, nem lékelték meg a tavat, s minden hal felfordult. Kezd­hettünk majdnem mindent újra. Tanácsot kértünk, s az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság javaslatára egy mélyebb kotrással, egyszerre tisz­títjuk a tavat, s a kikotort anyaggal egyúttal feltöltjük a mellette lévő terü­letet. Jelenleg több mint 18 hektár az elké­szült feltöltés. Ez a hatalmas mennyisé­gű társadalmi munka imponált a fel­ügyeleti szerveknek is. Megpályáztak a minisztérium környezetvédelmi alapjá­ból hárommillió forint támogatást. Az év elején érkezett az értesítés, hogy a kért összeget megkapták. — Mi a tervük a pénzzel? — Ezt az összeget a maradék terület m ü 5 ijSBSSS■ B üi BBSS" Élte • Munkáskézre vár a táj. kikotrására és feltöltésére szánjuk. Mi itt horgászparadicsomot vagy halasta­vat szeretnénk létesíteni, a környékén pedig egy miniarborétumot. Ez 22 hek­tár zöldövezetet jelentene, a város köz­vetlen közelében, a kórház mellett. A kertészeti egyetem elkészítette a ter­veket, s számítunk a további társadal­mi munkára. A haltelepítés egy vállal­kozó gazdaság vagy társulás dolga len­ne, s biztos haszonnal kecsegtetne. Ha busával betelepítenék Sä ez egy rend­kívül egészséges táplálékot adó halfaj­ta —, az egész város halszükségletét fedezni tudná. — Milyen jellegű társadalmi munká­ra számítanak? — A legelső és legfontosabb a terüle­M Mi Hazánk egyik legnagyobb vetőmagexportöre a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, az év első hetében ezer tonna kiváló minőségű fémzárolt vetőmagot szállít nyugati exportra közúton és vasúton. _ A közúti szállítást Sopronig a kombinát saját tehergépkocsijával oldja meg, ahol a vámszabad területen rakodnak át a külföldi megrendelő szállítóeszközeire. Képün­kön a zsákokba csomagolt fémzárolt vetőmagok rakodása. (MTI-fotó) tét kettéosztó szennyvízcsatorna lefe­dése lenne. Ebben a vízmű vállalatra biztosan számíthatunk, hiszen eddig is rengeteg támogatást adtak. Enélkül nem is lehet tovább lépni. A parkosí­tásban a honvédség és áz iskolák renge­teg munkaórát dolgoztak már, s bizto­san vállalják ezután is. — Képzeljük el, hogy befejeződik a munka! Nem jut majd ez a park is évek múltán arra a sorsra, mint a Patkó-tó gyönyörű, romantikus környéke, hogy elszemetesedik, a tulajdonos elhanya­golja a karbantartást, s fokozatosan az enyészeté lesz? Nem szabad. Gondolni, ellen­őrizni kell. Amíg élek, F. Nagy József barátommal naponta körbejáijuk, gondoskodunk a karbantartásáról... Hajós Terézia Megalakultam Jelentem, hogy a társadalmi plu­ralizmus, az izmosodó magyar de­mokrácia és a jövőnkért érzett aggo­dalom jegyében megalakultam. Megalakulásomat az a széles tár­sadalmi bázisomon jelentkező óhaj motiválta, hogy ezentúl senki ne lép­jen belém. Törvényességi felügyele­temet a feleségem látja el. Alapsza­bályomban pártom létszámának fel­ső határát — az élcsapat jelleg ki­domborítása végett — egy főben ha­tároztam meg. Pártomban komoly feladatokat szánok alulról jövő kez­deményezéseimnek. Pártom tagsági dija megegyezik mindenkori havi jövedelmemmel, melynek jelentős részét különböző ifjúsági és feminista szervezetek fenntartására fordítom. (Fiaim, fe­leségem.) Ennek ellenére hajlandó . vagyok velük a hatalom megosztásá­ra, sőt demokratikus jellegemből adódóan, kisebbségben maradván, időlegesen ellenzékbe tömörülök. Adósságállományom felhalmozó­dásával kapcsolatban vállalom a személyes felelősséget, bár a pontos összegről sokáig nem volt tudomá­som. A múlt hibáiból okulva költség- vetési egyensúlyomat szervezetem átalakításával, egyszerűsítésével lá­tom megoldhatónak, azaz a felesleg leépítésével. (Szervezeti felépítésem egyébként anatómiai meghatáro­zottságú.) Fegyyeres testületté nem kívánok átalakulni, érmék érdekében hajlan­dó vagyok párbeszédre a KIEG-gel. fíirdőszobám lefolyócsatomájá- nak megépítéséről népszavazás ki­írását tartom szükségesnek. Működésemben fontos szerep há­rul a nyilvánosságra, ezért minden este tájékoztatót tartok, ahol szóvi­vőként válaszolok a felmerülő kér­désekre, vállalva a nyílt vitát is. Döntéseimet a tagság véleményére alapozom, tisztségviselőmet', közvet­lenül választom, sőt bármikori visz- szahivásomra is jogom van, ha azzal a teljes tagság egyetért (ek). Együttműködöm az MSZMP- vei, szimpatizálok a Szabad Demok­ratákkal, irigylem a kisgazdákat. A Zalatnay-féle párttal kapcsolatos viszonyomról a törvényességi fel­ügyeletem hallani sem akar. —hámori—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom