Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
1988. december 13. • PETŐFI NÉPE • 5 A FEJ ISMÉT KECSKEMÉTEN Egyenrangú kapcsolat a magnetofongyár és a központ között Százmillió a veszteséglistán Az idén, év elején munkásgyűlést tartottak a BRG kecskeméti Magnetofongyárában. Önmagában ebben még nem volt semmi rendkívüli, hiszen régi hagyomány már a megyeszékhelyi üzemben, hogy az esztendő kezdetén értékelik az elmúlt év eredményeit, gondjait és vázolják a jövő feladatait. Ez a fórum azonban alaposan eltért a korábbiaktól: érezhetően feszült volt a légkör. Amikor pedig Rudasi Károly igazgató bejelentette, hogy minden tiltakozása ellenére megszűnik Kécske- méten a sztereómagnófejek gyártása, s a jövőben ezt a vállalat szécsé- nyi és celldömölki egységétől fogják kapni, a krónikás számára is nyilvánvalóvá vált: valami nincs rendjén a központ és a kecskeméti üzem között. Az igazgató még most is indulatba jön, amikor felidézi a történetet: — Már 1987 végén tiltakoztunk e döntés ellen ^ magyarázza. — Én magam szóvá tettem minden lehetséges fórumon, hogy nem értek egyet a változtatással. Egyszerű, könnyen belátható érveket sorakoztatt&m egymás mellé: 1969 óta gyártottunk magnófejeket. Ezalatt jelentős termelési tapasztalatot szerzett kollektívánk. Helyettünk egy olyan gyárra bízták a feladatot, ahol korábban lakatokat készítettek. Azt mondtam, hogy hónapokig, évekig is eltart, amíg egy ilyen termelési kultúra meghonosodik. Kértem: továbbra is maradjon nálunk ez a munka. De a tiltakozások pusztába kiáltott szónak bizonyultak. A központban egyszerűen lesöpörték az asztalról a kecskemétiek1 érveit, javaslatait. Cell- dömölkre, majd Szécsénybe került át a fejgyártás: Helyette a magnetofongyárnak korszerűtlen futóműveket kellett készítenie. A termékösszetétel e kedvezőtlen változása több mird százmillió forintos eredménykieséstv jelentett Kecskemétnek! —■ A tanulóhelyek (Celldömolk, Szé- csény) mindent megtettek, hogy zökkenőmentesen átvegyék a fejgyártást,\je nem sikerült —f mondja,1 Rudasi Károly. — Vállalati szinten is óriási károk keletkeztek a lemaradás miatt. A BRG képtelen volt teljesíteni j szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ráadásul azokkal a fejekkel is sok minőségi probléma adódott, amelyek nagy; nehezen elkészültek. Emiatt még a, piaci pozícióink is romlottak. Mekkora károk! Pedig nem kellett hozzá nagy jóstehetség, hogy mindezt előre jelezzék, a döntéshozatal előtt. A döntés tehát megszületett, a kecskemétiek tiltakozása ellenére. — Semmibe vették ja véleményünket —, mondja keserűeti az igazgató H- és ez vállalatunk irányítási rendszeréből adódott. Mert formálisan ugyan léteztek a demokratikus vezetés feltételei (hiszen működött az igazgatói tanács, viszonylag rendszeresen összehívtak értekezleteket is), de ez valójában csak látszólagos volt. Régi vezérigazgatónk, Steiczinger Sándor, ugyanis minden lényeges kérdésben fenntartotta magának a döntés jogát. Olyan vélemények, amelyek eltértek az övétől, többnyire süket fülekre találtak. Nem tekingették partnernek Rudasi Károly azonban nem olyan ember, aki könnyen belenyugodna egy ilyen vereségbe. Idén márciusban, amikor már egyértelműen beigazolódott. 9 Újra készítenek sztcreómagnófcjcket a fázisa a tekercselés. hogy milyen hatalmas károkat okozott az eltelepítés, ismét felvetette: hozzák vissza Kecskemétre a fejgyártást. A válasz azonban ezúttal is egyértelműen elutasító volt. Miért ez a makacsság? Miért nem tekintették partnernek a megyeszékhelyi üzemet, s annak vezetését? ' — Nagy bűnünk volt nekünk -^világosít fel az igazgató —, 1985-ben ugyanis bejelentettük, hogy a kecskeméti gyár önálló akar lenni. Addig sem volt gyümölcsöző a kapcsolat, de attól kezdve alaposan megromlott a viszony a magnetofongyár és a központ között. A vezérigazgató ezt soha nem tudta megbocsátani nekünk, s mivel végül nem válhattunk önállóvá, a továbbiakban még a korábbinál is központositot- tabb irányítással'találtuk szembe magunkat. \ A magnetofongyár nem véletlenül szorgalmazta az önállóság elnyerését. Egyszerűen elviselhetetlenül beszűkült a mozgásterük. Felülről előírták, mit, hová kell gyártaniuk, ám ehhez vajmi kevés műszaki fejlesztést kaptak. Elvileg a nagyvállalaton belül a bérezés azonos lett volna, de a gyakorlatban ez az elv is számtalanszor csorbát szenvedett. Amikor pedig felvetették, hogy ez, vagy az a munka nem hoz elég nyereséget, a vezérigazgató leintette őket, mondván: „Emiatt ne fájjon a fejetek! Ti csak hajtsátok végre a feladatokat!” így azután nem voltak érdekeltek abban, hogy feltárják és eredményesen működtessék szabad kapacitásaikat. A nyomasztó gondok ellenére egé- , szén az idei esztendőig a nagyvállalat viszonylag eredményesen dolgozott. De az 1988-as évet eleve úgy kezdték meg, hogy látták: a szovjetunióbeli szállítások mindenképpen veszteséget hoznak. A szovjet partner ugyanis nem kért a BRG korszerűbb termékeiből, a hagyományosak árait pedig hét százalékkal lealkudta. A vezérigazgató elfogadta ezt, sőt a korábbi hetedik ötéves tervre vállalt évi 600 ezer futóműből még további 300 ezerre is szerződést kötött. — Nem tehettünk mást, ismét csak tiltakoztunk — idézi fel a történteket Rudasi Károly. — Mert egyrészt telje- síthetetlennek tartottuk a vállalást, másrészt aláhúztuk: olyan mértékben növeli veszteségeinket,- amihez már semmiféle érdeke nem fűződhet a vállalatnak. ffl kecskeméti gyárban. A gyártás fontos Kedvező fordulat Már-már úgy tűnt, ezúttal is hiába minden szó, amikor váratlanul kedvező fordulatot vettek az események. A nehéz helyzetben lévő vállalat vezér- igazgatója nyugdíjba vonult, s helyére dr. Bognár Sándor személyében új vezető került. A kecskeméti igazgató azonnal felkereste új főnökét, és ismertette a mag-. netofongyár gondjait és kilátástalan helyzetét. A „vezér” hamar átlátta a hibákat. — .Elmondta, hogy ö sokkal nagyobb mozgásteret ad nekünk — folytatja Rudasi Károly. — Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyárak, a gyáregységek a jövőben nyereségesen dolgozzanak. A lekötött szerződések többségét természetesen nem rúghattuk fel, de lehetőséget kaptunk arra, hogy elemzéseket végezzünk és az eredmények alapján kijelentsük a szovjet partnernek, hogy a leggazda- ságtalanabb terméket nem vagyunk hajlandók szállítani. Az új lehetőségek hihetetlenül rövid idő alatt hatalmas alkotó energiákat szabadítottak fel a kecskeméti gyárban. Módosították idei tervüket, és a gyártás fejlesztésére kidolgozták elképzeléseiket. A változások kora —. Hát igen — emeli föl hangját az igazgató -t— óriási vargabetű és hatalmas veszteségek után ismét készitünk magnófejeket. Egyszerűen józan belátás alapján döntött így az új „vezér”, illetve megadta nekünk a lehetőséget, hogy mi magunk így döntsünk. (Természetesen mivel időközben Szécsény- ben és Celldömölkön is megismerkedtek a fejgyártás szakmai fogásaival, ott is készíthetnék egyszerűbb típusokat.) Dr. Bognár Sándor merőben más vezetői elveket vall, mint elődje. O elsősorban folyamatokat irányít, hosszú távú vállalati stratégiát dolgoz ki. Ehhez azonban kikéri a különböző gyárak, gyáregységek szakembereinek véleményét. A BRG-nél most már nemcsak formálisan működnek a demokratikus vezetés fórumai. A gazdasági döntések, konkrét tervek összeállítását nagyrészt decentralizálták. A vállalatnál tehát ajig fél év leforgása alatt óriási változások történtek. Ám az új vezetés nem áll meg ezen a ponton. Szóba került, hogy a meglévő szervezetet is tovább kell fejleszteni. Felvetődött közös vállalat alapítása, mind szovjet, mind pedig tőkés partnerekkel. Mivel manapság a fejlesztésre szánt források igencsak kiapadtak, felmerült, hogy akár világbanki hitelt is felvennének a fejgyártás fejlesztésére. Közösen, egymást segítve keresik tehát a továbblépés lehetőségét. — Meggyőződésem — szögezi le az igazgató —, hogy a romló gazdasági körülmények dacára a kecskeméti gyár javuló eredményeket hoz a jövőben. S lám: ma akárki megkérdezi tőlünk: „hogy álltok az önállóvá válással”, mi azt válaszoljuk: ma már nem akarunk önállóak lenni! A mostani vezetés mellett nem, mert úgy ítéljük meg, hogy általuk van egy megfelelő szakmai kontroliunk, aki segít. Ez pedig komoly biztosítékot jelent a magnetofongyárnak a jövőre. 9 A fejgyártás aprólékos munkájához gyakran még mikroszkópra is szükség van. Gaál Béla Részvénytőzsde Január elsejétől magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt. De hol? Mert arra a kérdésre, hogy van-e Magyarországon részvénytőzsde, szerény feltételesésem szerint száz megkérdezett közül legalább kilencvenkilencen nemmel felelnének. Bizonyára azért, mert a tőzsdét jobbára egy teremnek képzelik el, ahol a részvények eladói és vevői találkoznak, alkudoznak. Ilyen terem valóban nincs, vannak viszont a hét minden keddjén tőzsdenapok, ahol g- a budapesti Trade Centerben — bankok közvetítésével folyik az adásvétel. Hogyne, hiszen már több mint hatvan valós — tehát nemcsak nevében az — részvénytársaság működik, és 70 milliárd forintnyi forgalomképes részvényt tartanak nyilván. Ám annak megítélésében, hogy a tőzsdenapok betöltik-e a tőzsde szerepét, pénzügyi körökben is eltérnék a vélemények. Akik úgy fogják fel, hogy a tőzsde nem okvetlenül terem, hanem üzletkötési mechanizmus is lehet, azok szerint az értéktőzsdének legalábbis a csírái már létrejöttek. Az igazi piac azonban valóban nem alakult ki. A keddi tőzsdenapokon szinte kizárólag az újonnan kibocsátott részvényeket forgalmazzák, hiszen egyelőre ritka esetnek számít, ha valamelyik részvény- tulajdonos meg akar válni papírjától. Amíg bőséges a kínálat új papírokból, addig az úgynevezett másodlagos forgalom nemigen alakul ki, érdemesebb új papírt névértéken venni, mint „használtat” a névérték alatti vagy feletti árfolyamon. Márpedig az új papírok kínálata egyelőre bőséges, hiszen a részvény- társasági formában működő bankok rendre bővítik — méghozzá súlyos milliárdokkal — alaptőkéjüket, és az állami, a szövetkezeti vállalatokból alakult új részvénytársaságok szintén vevőt keresnek értékpapírjaiknak. A hazai pénztulajdonosok egyelőre rövid távlatokban gondolkodnak: a gyorsan megszerezhető osztalékra, és nem a később nyerhető hozadékra figyelnek. Ezzel szemben a fejlett piac- gazdaságokban nem elsősorban azért vesznek részvényt, hogy egy év múltán, vágy egy éven belül biztosan felvehessenek némi osztalékot, hanem inkább azért fektetnek be egy-egy vállakózásba, mert úgy vélik, hogy az sikeres lesz, és annak részvényeit később a névérték tízszereséért vagy akár százszorosáért is eladhatják.' Mivel a hosszú távú gondolkodás — a hosszú távú vagyonáráé- kéltség hiányában — a magyar gazdálkodókra nem jellemző, most a részvénytársaságok szinte kirabolják önmagukat. Hogy vonzóak legyenek, jövedelmük nagy részét osztalékként kifizetik, ahelyett, hogy befektetnék a vállakózásba. Aligha módosít sokat az értékpiac mai állapotán a magánszemélyek megjelenésé. Nemigen lehet arra számítani, hogy megjelenésükkel fellendül a kereslet, felélénkül a forgalom. Bár vannak részvénytársaságok, melyek a magánszemélyek pénzére számítva kis címletű — tíz-ötvenezer forintos — részvényeket is kibocsátanak, a részvény mégsem a kis befektetőknek.kedvez. Ők ugyanis akkor járnak el ésszerűen, ha befektetéseiket megosztják a lehetséges formák — takarékbetét, ingatlan, kötvény — között, mert így kisebb a kockázatuk. Emellett ha néhány tízezer forintra van szükségük, nem kell eladniük ingatlanukat. Nem lenne tehát gyakorlati jelentősége annak, hogy januártól magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt? Ha azonnal nem is, a későbbiek folyamán minden bizonnyal lesz. Nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy előbb- utóbb létrejönnek az úgynevezett befektetési alapok, amelyek sok-sok kis befektető pénzét összegyűjtik, és úgy helyezik különféle értékpapírokba, kincstárjegybe, letéti jegybe —, hogy az átlagos hozam jó legyen. Ha a befektetési alapok jól, ésszerűen választják meg a papírok összetételét, akkor a befektetők pénze biztonságban van. Már csak azért is, mert a befektetési alapok olyan szervezetek, amelyek képesek összegyűjteni az ahhoz szükséges információkat, hogy a befektetéseket sikeresen forgathassák. Ha mindennek még csupán a csírái vannak js jelen, létrejött és működik az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság, amelyik igyekszik gondozni, összefogni az alakuló piacot. Ez a szervezet információkát gyűjt az értékpapír-kibocsátásokról, magukról a kibocsátókról, a bankok értékpapír-forgalmáról — arról, hogy milyen papírt, milyen meny- nyiségben és milyen árfolyamon adtak-vettek — és az adatokat nyilvánosságra hozza. Az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság a jövő év első felében szervezetileg is létre kívánja hozni az értéktőzsdét. Hogy az milyen is legyen a magyar viszonyok között, annak kidolgozására elméleti pénzügyi szakértők egy csoportját kérte fel. A piacról pedig az a véleményük, hogy annak, némi segítséggel bár, de lényegében önmagától kell kialakulnia. Amikor majd sokan akarnak eladni értékpapírokat, amikor a papírok már forogni kényszerülnek, akkor — ha potenciális vevők is vannak — gyakorlatilag piac is van. A mai állapotokról pedig az mondható el, hogy van is piac, meg nincs is, van is tőzsde, meg nincs is. Azért fontos, hogy legyen, mert az értéktőzsde önműködő mechanizmusa az, ami hozzásegíthet a részvényesek hosszú távú érdekeltségének kialakulásához. Ha érdemes lesz nem csupán az éves osztalékra, hanem a hosszabb távon szerezhető hozadékra spekulálni, akkor megteremtődik az a vagyonbani érdekeltség, ami a részvénytársaságokat megkülönbözteti az állami vállalatoktól. Az a hosszú távú érdekeltség, amelyik a gazdaságot — illetve az egyes gazdálkodókat — a mainál jobb teljesítményekre sarkallja. Gál Zsuzsa SZOVJETUNIÓ • • Ösztönzés a földbérletekre Munkaügyi, szakszervezeti szakkönyvek Akár 50 esztendőre is bérbe lehet adni a földet magánszemélyeknek, illetve családoknak a Szovjetunióban, hogy ezzel is fel lehessen lendíteni a mezőgazdasági termelést, segíteni a „farmergazdaságok” megerősödését B- erről fogadott el ajánlásokat a Szovjetunió Agráripari Állami Bizottsága a közelmúltban. Mint ismeretes, a Szovjetunióban a föld állami tulajdon, így nem képezheti adásvétel tárgyát. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára azonban júliusban bejelentette, hogy a jogi reform során új földtörvény kidolgozása is szükséges. A mezőgazdasági területek a szov- hozok és kolhozok, valamint az erdő- gazdaságok tulajdonában vannak, de tavaly óta egyre elterjedtebb formává vált a haszonbérleti szerződés. A parlagon hagyott vagy alacsony hatékonysággal művelt földeket így önkéntesen szerveződött birgádok, családok, vagy akár magánszemélyek is tartós használatba vehetik. Szovjet szakértők szerint ezzel különösebb befektetés nélkül két- háromszorosára emelkedhet a mező- gazdasági munka termelékenysége. A bérlet időtartamának meghosszabbítása a jelek szerint azt a célt szolgálja, hogy a vállalkozó szellemű mezőgazda- sági dolgozók bátrabban fejlesszék tevékenységüket, és a hosszabb távon kifizetődő beruházásoktól se riadjanak vissza. Az elmúlt egy évben csaknem kétezer mezőgazdasági nagyüzem, vagyis minden ötödik kötött haszonbérleti szerződést, és a politikai vezetés ösztönzésére várhatóan a következő években még inkább elterjednek ezek a gazdaságok. A balti államokban e téren valamivel előbbre tartanak, Észtországban például a vállalkozó szelleműek akár 60 hektáros földterületeket is kaphatnak, s így művelésbe vonhatók az eddig elhagyott tanyákhoz tartozó földterületek is. A bérleti szerződést aláírók termelő- eszközöket is bérbe vehetnek a nagyüzemektől, s a szovjet sajtó jelentései szerint mind több helyen nyílik lehetőség arra, hogy meg is vásárolják ezeket, tehát a traktorok, teherautók, bizonyos, épületek csoport- és magántulajdonba is kerülhetnek. Az agráripari állami bizottság most nyilvánosságra hozott ajánlásai szerint a földbérlők a főidényben szerződéssel alkalmazhatnak külső személyeket is, az utóbbiak bére megállapodás kérdése, de nem lehet alacsonyabb az állami üzemekben kifizetett kereseteknél. (MTI-Press) A reformpolitika, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja lényegesen befolyásolja, módosítja a vállalatok működését, a közgazdasági és jogi szabályozók rendszerét, a vállalatok vezetési, szervezeti és irányítási keretét. Alapvető követelménnyé, működési feltétellé vált az, hogy a vállalati szabályozottság végső rendjét maguk a gazdálkodó szervezetek alakítsák ki. A vállalati szabályalkotás című könyv aktuális gazdaságpolitikai, jogi és szervezésmódosítási szempontok alapján mutatja be a szabályalkotás tudnivalóit, az elméleti és módszertani ismeretek mellett a gyakorlati munkát segíti a szabályzatminták, a részletes mutatók közreadása is. Munkaügyi jogszabályok. II. Munkavégzés, munkaidő és pihenőidő címmel kiegészítő kötet jelent meg a korábbi (azonos címen publikált) összeállításhoz. A Népszava új könyve az 1988. március 15-ig megjelelt jogszabályokat, állásfoglalásokat; a Munka Törvénykönyve érintett rendelkezéseit, a Minisztertanács végrehajtási rendeletéit, továbbá az ágazati végrehajtási szabályokat adja közre. A rendelettömegben tartalomjegyzék, szám- és betűsoros mutató segít eligazodni. Zsiga László: Munkaügy a költségvetési szervezeteknél és vállalatoknál című munkája a Közalkalmazottak munkajogi kézikönyve című korábbi munka átdolgozott változata. Az általános, minden munkaviszonyra érvényes előírások ismertetése mellett tárgyalja a jelentősebb szociálpolitikai, társadalombiztosítási szabályokat is, bemutatva a munkaviszony keletkezését, működését, módosulását és megszűnését rendező jelentős számú — nehezen áttekinthető — szabályokat, miniszteri utasításokat. Jó tagolású, részletes tárgymutatója bárki számára könnyű eligazodást ígér. A magyarországi szakszervezeti mozgalom dokumentumai, 1899—1911. A forráskiadvány-sorozat 2. kötete a szakszervezeti mozgalom helyi szakegyleteiből az országos szervezetek kialakulásának az időszakát tekinti át; egykorú iratok, közgyűlési és országos szakmai értekezletek jegyzőkönyvei, jelentései, levelei alapján. Ebben az évben még d«** é«» P? vá* áf° lt»a* Vaev—Bramac hódfarkú betoncserepet AZ ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALATNÁL Megvásárolható a vállalat kecskeméti, szegedi, békéscsabai, kalocsai, kiskőrösi, kiskunhalasi, bajai, szentesi és hajdúnánási telepein 16,60 Ft/db + ÁFA áron. DÍJMENTES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE Az Alföldi Tüzép várja vásárlóit!