Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 7. Néptánc az órarendben A közelmúltban lapunkban írtunk a megyei néptáncmozgalom helyzetéről, jelenlegi gondjairól. Akkor csak egy-két gondolat erejéig került szóba, hogy az oktatási intézményeknek fontos szerepe lebet(ne) az elődök hagyományainak ápolásában, a folklór értékeinek átmentésében, <továbbvitelében. Néhány iskolában felismerték ezt a tényt és lépéseket tettek a néptánc órarendbe illesztéséért. A kecskeméti Hunyadi János Általános Iskolában szeptembertől foglalkozhatnak intenzíven a diákok a néptánccal. Az eddigi tapasztalatokról, az indulás örömeiről, gondjairól beszélgettünk az intézményben. (Straszer András felvételei) Fontos a mindennapos testmozgás — Az oktatás korszerűsítési programját szem előtt tartva tettük meg az első lépéseket — kezdi a beszélgetést Tcrbe Dezsődé igazgató. — A helyi nevelési rendszerben, a tantervi anyagban alkalmazhatunk úgynevezett kiegészítő elemeket, miután az oktatási intézmények önállóan tevékenykednek. Felmerült azötlet, hogy indítsunk népijáték-, népitánc-órákat. A mindennapos testmozgás eddig is állandóan napirenden szerepelt a Hunyadi-iskolában, így kézenfekvő volt, hogy a táncra is figyeljünk. Egyelőre az elsősökkel és a negyedikesekkel foglalkozik rendszeresen szakoktató. — Azt hiszem, nagyon lényeges, hogy legyenek olyan pedagógusok, akik felismerik a néptánc adta lehetőségeket, a később megtérülő hasznot. A Hunyadiiskolában mi motiválta önöket?- Főképpen az, hogy alapős műveltséget adjunk a gyerekeknek és ehhez hozzátartozik a népi kultúra is. Valójában eddig sem feledkeztünk meg erről, hiszen az ének-zene és a rajzórákon szóba került a téma, a népművészet. Igaz, csak töredékét tudtuk törleszteni adósságainknak. Legutóbb lelkesen összegyűjtötték a tanulók és tanáraik a Kecskemét környéki népdalokat, melyek kiegészítő tananyagként szerepelnek majd. Ez is jelzi, a helyi lehetőségeket ki kell használni, szőkébb környezetünk értékeit fel kell fedeztetni a diákokkal. A művészeti nevelést valamennyien kiemelten kezeljük, példa az utóbbi tíz esztendőben megrendezett számos, művész-gyerek találkozó, a megannyi kiállítás, a népdalénekesek, zenészek, népművészek vendégszereplése. Mostanában Aprók tánca programot is hirdetünk. Keressük az újszerű megoldásokat, az újabb és újabb lehetőségeket. Már régóta szerettük volna, ha a néptáncot órarendben taníthatnánk, de eddig nem volt státus és az anyagiak sem álltak rendelkezésünkre. Szerencsére, mára egyik sem gond, így végre beindulhatott a néptáncoktatás. — Milyen az új óra híre? — Kedvező a visszhang. A szülők és a gyerekek örömmel fogadják az „újítást”. Reméljük, a Kecskemét Tánc- együttes méltó utánpótlást kap majd tőlünk. Persze, nem ez a legfőbb célunk. Érdekességképpen megemlítem, hogy korábban is kerültek ki iskolánkból tehetséges néptáncosok, pedig akkor még szó sem volt arról, hogy valaha az órarendben szerepel a tánc. Játékos formában Bedőcsné Szabó Rita tartja a foglalkozásokat. Hozzáértő „tanító néni” kezdte a programot, hiszen maga is táncol a kecskeméti együttesben és szorgalmasan jár Békéscsabára, a néptáncoktatói tanfolyamra. Valaha, amikor még a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában tanítottak néptáncot, Rita is részese volt az ottani óráknak. (Az egy külön cikket érdemelne, hogy az ÉZI-ben miért szakadt meg a néptáncoktatás!) — Hogyan állt össze a tanmenet? jjgyS Ez nagyon bonyolult dolog, ugyanis nincS központi tanmenet — válaszol Bedőcsné Szabó Rita. Bal Többféle kísérlet, próbálkozás volt már a néptánc oktatása érdekében. Lényegében ezekből kellett összeállítani egy „testre szabott” tanmenetet. Jártam a budafoki zeneiskolában, ahol nyolc osztályon át tanítanak néptáncot. Az ottani kollégától, Andó Beátától nagyon sok segítséget kaptam. A néptáncosok szakmai házából pedig videofilmeket, könyveket és egyéb segédanyagokat kölcsönözhetek vagy vásárolhatok. — Mit tanulnak a nebulók? — Az elsősök a népi játékokkal ismerkednek. Az első órákon felelevenítettük az óvodából hozott „tudásukat”, játékismereteiket. A tánc sok mindenre alkalmas, a mozgáskultúrán túl a közösségformálásra, a magatartásforma kialakítására, a ritmus- és énekkészség megteremtésére, a figyelem összpontosítására. Ezek játékos módon is elsajátíthatók az elsősöknél, de a nagyobbakkal már komolyabb programot valósítunk meg. — Hány óra áll rendelkezésükre? — Az elsősök (két osztályban 26, illetve 27 gyerek) hetente kétszer egy órát foglalkoznak népi játékokkal. A negyedikesek a napközis órák keretében tanulják a néptáncot, ugyancsak hetente kétszer. Örvendetes, hogy a szülőktől sok segítséget kapunk, még az órákra is ellátogatnak olykorolykor. A jövő útja Ismét az igazgatónőé a szó:-— A korszerű műveltség kialakításában eddig a természettudományok és a műszaki ismeretek domináltak, egy kicsit háttérbe szorult a művészeti nevelés, a hagyományok őrzése. Aki ezt felismeri, biztosan lépni fog. Kultúra nélkül nem lehet teljes a személyiségformálás. Az előrehaladás tehát ennek hiányában nem megy. A jövő iskolájában egyre nagyobb szerepet kap majd a környezetkultúra, a művészeti nevelés és a népművészet. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni: kívánjuk, hogy így legyen! Borzák Tibor HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A BÁCSKÁBAN IS Volt „egyszer egy” cserkészmozgalom A Tanácsköztársaság idején feloszlatott Magyar Cserkészszövetség 1919. szeptember 21-én alakult újjá, ekkor a 640 csapatban a cserkészek száma meghaladta a negyvenezret. A cserkészszervezet tíz kerületben működött: I. Budapest, II. Miskolc, III. Szombathely, IV. Székesfehérvár, V. Szeged, VI— VII. Pécs, VIII. Kecskemét, IX. Debrecen, X. Pestvidék. Az apródmozgalmat 8 éves kortól, a kiscserkészmozgalmat 10-11 évesek, a farkaskölyökmozgalmat 7-8 évesek számára hozták létre. A 18 év felettiek az „Öregcserké- szet”-ben tevékenykedtek. A cserkészet az életkori sajátosságokat, érdeklődést igen szerencsésen vette figyelembe tevékenységi köre meghatározásánál. Érdeme, hogy az egészséges életmódra nevelés volt az egyik fő nevelési célja. A cserkészeknek három próbán kellett helytállniuk, a próbákhoz a jelöltségi idő 3, 6, 12 hónapnyi volt. A mozgalom kiterjedt szimbólumrendszerrel rendelkezett: induló, fogadalomtétel, cserkészjel. A mozgalom életét „törvény” szabályozta. Tanulták és gyakorolták a kirándulás szabályait, környezetismeretet, a helyes magatartás szabályait. Az I. osztályú próba elméleti és gyakorlati részből állt. A cserkészek vizsgáztak táborozás, környezetismeret (gazdaság, néprajz, társadalom), életmentés, betegápolás és egészségvédelem, úszás, becslés, térkép- és időjárási ismeretek, ügyesség, főzés, próbakirándulás, takarékosság, gyakorlatok, nemzeti jelvények tárgykörökből. A felszabadulás után eleinte a cserkészszövetség vezetői is részt vettek a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetőségi ülésein, de egyre inkább a saját szövetségük életre keltésén szorgoskodtak. Az újjáéledő Magyar Cserkészszövetséget kezdetben demokratikus érzelmű cserkésztisztek vezették, ők még hajlandónak mutatkoztak a MADISZ-szal való együttműködésre. 1945,júliusátóla katolikus egyház támogatásával a „régivágású”, de a politikában kevésbé kompromittált cserkésztisztek háttérbe szorították a demokratikus vezetőket és a szövetség fokozatosan a j obboldal, a klérus befolyása alá került. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa programját aláíró tíz ifjúsági szervezet vezetői között — 1946 márciusában —- ott találjuk a Magyar Cserkészszövetség vezetőit is. 1946-ban létrejött a haladó cserkésztisztek munkaközössége és 1948 tavaszára — a MADISZ és a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom támogatásával — a csapatok jelentős részét megnyerte, majd átvette a szövetség vezetését. A cserkész- szövetség 1948-ban fejezte be pályafutását, csatlakozott az úttörőszövetséghez. Bácska lakossága először a csepeliekkel találkozott a cserkészek közül. A Nemzeti Segély Jánoshalmi Szervezete 1945 júliusában kétszáz csepeli cserkészfiút látott vendégül. Az elhelyezkedés után a csapat istentiszteleten vett részt, majd ! a műsorral egybekötött fogadás következett. Az akció szépséghibá- s ja az volt, hogy este még harminc i fiú hajléktalanul lézengett, nehe- zen akadt ugyanis befogadó család. Augusztus 27-én utaztak el Jánoshalmáról és Rémről a cserké- | szék, a vendéglátóknak az Actio i Catholica emléklappal köszönte ; meg a segítséget. Baján 1946. október 27-én alakult újjá a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége. Aznap az Uránia filmszínházban matinéval egybekötött ' ünnepséget rendeztek. Mezey Mi- j hály főispán megnyitóbeszédében a régi és az új cserkészmozgalom- I ról beszélt. Márton Imre tanár a szülők nevében a cserkésznevelés | erkölcsi értékeit hangsúlyozta. Vé- l gül Hamvas István cserkésztiszt is- I mertette a bajai cserkészet múltját/1 majd bejelentette, hogy Baján jj egyesülnek a meglévő cserkészcsa-1 patok. 1948 májusában a Magyar Ifjú-1 ság Népi Szövetsége megyei bízott- !■ sága értékelve a helyzetet, megálla-1 pította, hogy a cserkészet az isko- í Iákban a klérus befolyása alatt áll. ' Április 2-án az ifiaktíván a csérké- í székét a MINSZ-hez tartozónak 1 tekintették. A Pártmunkás Gárdá-1 ba is választottak cserkészt Harcos I László személyében. Az MDP vár- i megyei ifititkársága 1948 júliusá-1 ban jelentette a központi vezető-1 ségnek, hogy a cserkészek és úttö-1 rők között a tanév kezdetén össze-1 kötő bizottságot szerveznek és I összhangba hozzák munkájukat. I A cserkészmozgalmat a megyé- V ben a felszabadulás után egyaránt ■ „magáénak tekintette” a kommu-1 nista párt és ifjúsági szervezetei és 1 a katoükus egyház is. Ez —I pozícióharcokban is — rányomta? bélyegét az értékeket hordozó és a I múlt által terhelt mozgalom életé-1 re, tevékenységére. Burány Imrei Baja KÉPERNYŐ Ahogy régen volt Ki a tettes? A sorozat legutóbbi, egy sebzett fiatalokat gyógyító, már-már zsákutcás életüket jó irányba terelgető nevelőotthonról, az elmúlt kedden sugárzott képsorokról egy régi-régi gimnáziumi óra jutott az eszembe. Már bent voltunk a második világháborúban, amikor egyik osztálytársam tudós tanárunktól Szerette volna hallani, hogy végül is jó vers-e Mécs László katolikus- és munkásegyesületekben sűrűn szavalt Vád és védbeszéde. Remélem, pontosan emlékezem kezdő szakaszának befejező soraira: „szétkürtölöm most minden égi tájra, / hogy vannak züllött ifjú emberek, / kikből nem lesz se szent, se honfi hős! /Se fiúkért valaki felelős!” Jó pedagógus lévén először a mi véleményünket, állásfoglalásunkat próbálta előcsalogatni, csak utána elemeztük a költemény esztétikai minőségét. Volt, aki a társadalmat hibáztatta a hosszú költeményben ismertetett tra- gédiás sorsokért, volt, aki a költővel vitatkozva a züllött ifjak rossz hajlamait tette felelőssé. Annyi bizonyos, hogy a felelősséget minden strófa végéh az olvasók, hallgatók fejéhez vágó költeményt a hatalom idegeskedve fogadta. Ismeri a „tisztelendők sorozat” rendezője e mindenképpen te.ttnek számító verset? Mellékes, más a kor, mások a kihívások. Igaz, az emberek emberek maradnak. Bárhogyan bizonygattuk az ötvenes években: mindig lesznek bűnözők, csalók, erkölcsi nullák. A kérdés: mennyien, mekkora teret kapnak a társadalomtól. Ami ennél is fontosabb, hogy (a népszerű sláger szavaival szólván) „amikor harcol bennünk a bűn és az erény”, kapjon támogatást a külvilágtól a jóra ösztönző hajlam. Az Élet és Irodalom vitasorozatából, petárdás levélváltásokból is tudható, hogy hosszú ideig dobozban maradt Róbert Lászlónak, a társadalmi szabályoktól „lefelé” eltérőkről készített sorozata. Tudván, hogy nálunk hetenként tologatják a tilalomfákat, árgus szemekkel figyeltem, hogy mi miatt óvatoskodhattak az elmúlt hónapok- ban-években. A társadalmi köztudat számára végül is alig-alig mondott újat a Ki a tettes?, mert a közügyek iránt érdeklődők bőséges információkkal rendelkeztek a prostitúcióról, a kábítózásról, a fiatalkori bűnözésről. A megközelítés módja miatt ellenezték különféle okokra hivatkozva* a sorozat vetítését? Elképzelhető! Bár olykor számomra is szokatlan volt a riporter és a már-már felnőtt beszélgetőpartnere közötti egyoldalú tegeződés. Kiszolgáltatottnak éreztem a megkérdezettet, a megszólaltatottat. Értem, a bizalom megnyerését remélte Róbert László a közvetlen stílustól. A sorozat általában igazolta bizodalmát: többnyire őszintén megnyíltak a bűnöző vagy a társadalom perifériájára szorult fiatalok. A sorozat a megtévedtek vagy önmagukat nehéz helyzetbe taszító, netán a körülmények áldozatának tekintő sorsának lehetséges módosulásait is vizsgálta Róbert László és stábja. Óvott az illúzióktól. Amíg a fiatalok számára ennyire reménytelen az önálló lakáshoz jutás, mindig lesznek olyanok, akik társadalmi normáinkkal ellentétes módon keresik meg az otthon- teremtéshez szükséges százezreket egykéi év alatt. Amíg az állami gondozásból kikerültek drága albérletekben sínylődnek, nem lehetünk nyugodtak. A sorozat sem mentette föl a bűnösöket, a hibázókat, de azért a képsorok többsége, a bemutatott élethelyzetek sokasága, az írásom elején említett költő versének fő mondandóját idézte: „E fiúkért valaki felelős.” Sajnos, pontosabb az a megállapítás: e fiatalokért valaki felelős, mert hiszen lányokat is szép számban láthattunk a nehéz életűek között. Mert nehéz életűek akkor is,' ha egyikük-másikuk naponta több ezer forintot költ vagy költhet. Jól tette a riporter-szerkesztő: nem csak felháborodásunkra számított, sajnálatunkra is. Heltai Nándor Az elnök maga sem hitt a dologban, de azért megvette az öregeknek a régi tanyai iskola épületét. Nem került sokba, s mivel Mikó Sándor . bácsi megígérte, hogy a nyugdíjasok mindent ellátnak, odaadta a pénzt, s nem is törődött többé a dologgal. Hanem aztán érkezni kezdtek a hírek. Előbb, hogy az öregasszonyok kimeszelték az épületet, aztán, hogy a férfiak a régi padokból székeket csináltak, s berendezték a termet, még később, hogy a TIT előadásokat tart a tanyasiaknak az iskolában, s mindig tömve van hallgató- i sággal az egykori tanterem. — Miből fizetik az előadást? — kérdezte az elnök a főkönyvelőt. ' — Tagdíjat szednek: gazdaköri tagdíjat, és soha nincs senkinek egyetlen fillér elmaradása sem. Ekkor aztán az elnök is kiment a régi tanyai iskolába, hogy a saját szemével lássa, mi történik odakint. A vén Járó Imre bácsit találta ott. Fekete okuláréjával épp egy képes újságot olvasott. — Hát maga, Imre bács? — Én vagyok a szolgálatos. Beosztottuk: egyik nap egyikünk, másik nap másikunk van itt. Mink már ráérünk. A teremben kellemes meleg terjengett; az asztalon vagy hatféle újság: napilapok, Nők Lapja, még a Reform is. — Hát tessék helyet foglalni! Az elnök leült. — Mondja, hogy fűtenek? Miből? Azt is a tagdíjból fizetik? Járó Imre elmosolyodott. Mink ide jártunk hatvan- hetven évvel ezelőtt ebbe az iskolába, kérem. Szinte kivétel nélkül. Oszt úgy csináljuk, ahogy régen volt. — Ahogy régen volt? — Tetszik tudni, akkor úgy volt, hogy amikor reggel megjöttünk, minden gyereknek le kellett tenni egy darab fát a tanító úr elé a kályhához. Avval fűtöttünk. Hát most is úgy csináljuk. Aki amikor jön, leteszi a fát. Tetszik érteni? — Ahogy régen volt... ‘'fásgsMég az idejövetel is úgy van, mint régen. Akik egyfelé laknak, együtt jönnek: összevárják egymást, így volt ez hatvan évvel ezelőtt is. A dűlők találkozásánál megvártuk a másikat. Oszt ha nagyon fútta a havat a szél, még össze is fogózkod- tunk. A nép most is ugyanaz, csak öregebbek lettünk. Csák ez változott. S hallom, előadások is vannak. — Ahogy régen volt, kérem. Mióta az eszemet tudom, minekünk a tanyai iskola volt a minden. Nemcsak a betűvetést tanultuk meg itten, hanem az élet dolgait is. A tanító úr mindig megszervezte az előadásokat. Ide jártunk mink mindig. — És ha lenne egy televíziójuk is? — nézett rá az elnök Járó Imrére. 4- Annyi pénzünk nincsen. Meg az régen se vót — mondta az öreg, és elnevette magát. Ahogy az elnök visszaért a központba, hívatta a főkönyvelőt. — Venni kell az öregeknek a régi iskolába egy televíziót. Meg rendes székeket, meg 'egy szekrényt, ahova elrakják a holmijukat. Meg vegyél egy rendes kályhát is. Ja, meg szállíttass ki oda két vontató fát. Ahogy most kell... Érted? A főkönyvelő bólintott. Televíziót, székeket, szekrényt, kályhát meg két vontató fát. Ahogy most kell. Már miért ne értené? Mit nem lehet ezen érteni? Tóth Tibor
