Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

1988. december 29. • PETŐFI NÉPE • 3 I Több pénzért ÁRUFORGALMI JELENTÉS i kevesebb cikket vásárolt a lakosság Romlott a tüzelőkínálat A kiskereskedelem januártól novem­ber végéig 622,8 milliárd forint értékű árut értékesített, ami az áremelkedése­ket is figyelembe véve 8,9 százalékkal több, változatlan áron számolva vi­szont 6,6 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Mindez azt jelenti, hogy csaknem 9 százalékkal több pénzért, 6,6 százalékkal kevesebb árut vásárolt a lakosság, mint tavaly. Elsősorban a .ruházati cikkekből fo­gyott lényegesen — 17 százalékkal — kevesebb, mint az elmúlt évben. A leg­kisebb mértékben — 2,3 százalékkal — az élelmiszerek fogyasztása csök­kent — tette közzé a Kereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi jelentésében., A nagykereskedelmi vállalatok eb­ben az időszakban a múlt évinél 8,5 százalékkal több hazai árut szereztek be, míg az importjuk a tavalyihoz ké­pest nem nőtt. így a fogyasztásicikk- kereskedelem készlete november 30-án elérte a 116 milliárd forintot, ami 24,9 milliárd forinttal haladta meg a tavaly november végi készletet. A készletnö­vekmény háromnegyed része a vegyes­iparcikk-kereskedelemben halmozó­dott fel. / A november havi áruellátás összessé­gében megfelelő volt. A kereskedelem az alapvető cikkekből ki tudta elégíteni a fogyasztási igényeket. Az élelmisze­rek iránti kereslet alapvetően nem vál­tozott, tapasztalható, hogy egyre in­kább az olcsóbb termékeket keresik a vásárlók. Ezekből azonban változatla­nul nem tud folyamatosan megfelelő kínálatot biztosítani a kereskedelem. Az élőhalból a kínálat a korábbiakhoz képest javult, a választék azonban szű- kebb, szinte kizárólag csak ponty kap­ható. A karácsony előtti időszakban akadozott az étolaj- és margarinellátás. A hiányt a kereskedelem csehszlovák importból pótolta. Az idénycikknek számító mazsola, kókuszreszelék és a déligyümölcs novemberben még or­szágszerte hiánycikknek számított. Azóta némileg javult a helyzet. A fővárosi szabadpiacokon novem­berben 10,7 százalékkal több burgo­nyát, zöldségfélét és gyümölcsöt kínál­tak, mint tavaly ilyenkor. Azoknak a termékeknek az ára — karfiol, fok­hagyma — csökkent, amelyekből érez­hetően javult a felhozatal. A ruházati cikkek forgalma folyó­áron is elmaradt a tavaly novemberitől. Nem bizonyultak eredményesnek a ru­házati kereskedelmi vállalatok kedvez­ményes akciói sem, mert a ruházati ter­mékek választéka továbbra sem kielé­gítő, a drága konfekcióáruk minősége nincs arányban az árakkal, a keresett olcsóbb méterárukból pedig kevesebb van a kelleténél. Mindössze az alsóru­házati cikkekből javult a kínálat, első­sorban az import növekedése révén. Az iparcikkek kínálata továbbra is kiegyensúlyozatlan. Míg egyes híradás- technikai termékekből, üveg- és porce­lánárukból a kínálat jócskán megha­ladja a keresletet, hűtő- és fagyasztó- szekrényekből változatlanul kevés van. A hideg idő beálltával megnöveke­dett a tüzelőanyag-forgalom. A tüzép- telepeken brikettből, kokszból és tűzi­fából az igényeknek megfelelő a kíná­lat, a korábbi hónapokhoz képest rom­lott azonban a minőségi szénféleségek választéka. A halálból hozták vissza Az orvostudo­mány — párosul­va a nagybetűk­kel írt EMBE­REK áldozatos összefogásával — ma már a leg­nagyobb csodák­ra is képes. Ezt állapíthattam meg, amikor me­leg kézfogásnyi közelségbe kerül­tem és barátságot kötöttem egy em­berrel, akit Boda ülésnek hívnak, a jl^iskunfélegyhá,- za melletti Gátér községben, a Sza­badság u. 7. szám alatt lakik. A személyi adatairól még annyit, hogy 1927-ben született, nős, 2 gyermeke van. A kovács- és a lakatos­mesterség elsajátítása után hivatásos gépkocsivezető lett, 18 évig a Kiskun­félegyházi Fémipari Szövetkezet dol­gozója volt. Csaknem másfél millió ki­lométert tett meg, szerencsére baleset- mentesen. Magánéletében azonban nem volt ilyen szerencsés. Sűrűn meglátogatták a különféle — egyenként is életveszé­lyes — betegségek: 1974-ben szív- és tüdőasztmával került a félegyházi kór­házba, 1978-ban leszázalékolták, 1987- ben agytrombózist kapott, 1988-ban dr. Csölle Kálmán főorvos javallatával Szegedre ment, ahol a Szentgyörgyi Al­bert Orvostudományi Egyetem II. szá­mú Sebészeti Klinikáján dr. Kovács Gábor sebész professzor, egyetemi ta­már autót vezet fp ' nár szívkoszorúérműtétet hajtott végre rajta. All órás műtét sikerét mi sem bizo- ' nyitja jobban, mint az, hogy egy hó­nappal utána már saját maga vezette gépkocsival áthajtott Félegyházára. Hálás a műtétet végző és az ott segéd­kező nagyszerű embereknek, valamint azoknak, akiknek a véréből pótolták 7 liternyi veszteségét: köztük a gátéri ta­nács, a Pálmonostori Keleti Fény Tsz, a Kiskunfélegyházi Fémipari Szövet­kezet önkéntes véradóinak. Ö már — ahogyan mondja — a túlvilágon járt, onnan hozták vissza egyesült erővel az áldozatra kész emberek. Hálás a Bács- Kiskun megyei és a kiskunfélegyházi városi vöröskereszteseknek, ákik a vér­adókat gyorsan mozgósították. Tóth Miklós 9 Boda Illés, aki VALENTIN PLAMENOV: Külföld — Külföldre kellene utaz­nunk! — sóhajtott föl Pancso, miután megosztottam vele a problémámat. Két csavarra len­ne szükségem ugyanis a? autóm­hoz. — Tudsz egy kicsit angolul? — kérdezte? — Mit kellene tudnom? — ré­mültem meg. — Csak annyit, hogy „How do you do", és utána meg kell hajol­nod. — „How do you do", és meg­hajolni — ennyit még tudok — mondtam. — Viszont nincs útle­velem, és semmi kedvem Lon­donba utazni. Pancso elvigyorodott. — Nem ilyen külföldre gon­doltam! — Hát milyenre? — A mi saját külhonunkra. Csak át kell ugranunk a szem­közti házba, Fipéhez, aki ra­gaszkodik ahhoz, hogy angolul köszönjön neki az ember, mert ez minduntalan eszébe juttatja az ötórai teát. — Ez a te külfölded? — néz­tem rá leereszkedően. — Hátrább az agarakkal! — dorgált meg Pancso. — Lehet csavart kapni az üzletben? Nem lehet. Fipének azonban kamion­számra hoznak belőle! Minden van nála — a csavartól a Merce­desig! Te levával mess bevásá­rolni, Fipe meg dollárral. Wl is mást értesz azon, hogy törvény, és Fipe is. És ezek után még azt mered állítani, hogy mindketten ugyanannak az államnak a pol­gárai vagytok? — Ez a Fipe előbb-utóbb bör­tönbe kerül, sötét egy alak! — suttogtam, és rémülten körül­néztem. — Szépen vagyunk! — mond­ta Pancso felháborodva. — Tes­sék, keress magadnak olyan va­lakit, aki világosabb elmével bír, az majd elmagyarázza neked, hogy csavar ugyan egyelőre még nincs, de majd lesz. — Csak tréfáltam! — mond­tam neki- pityeregve. — Ha ez a Fipe bevonul a börtönbe, én bo­londokházába kerülök. Excuse me! És egy üveg vodkát meg egy kiló sertéskarajt is mellékeltem a bocsánatkéréshez. Rövidesen átmentünk a szem­közti házba. „How do you do" — mondtam tökéletes angolság­gal, mintha legalább két diplo­mám volna. Földig hajoltam, és átléptem az országhatárt. (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) • • Ügyészségi vizsgálatok 1989-ben Őrködés a törvényesség felett Az új esztendő első felében több országos vizsgálatot végez a Leg­főbb Ügyészség a büntetőjogi szakterületen, az általános felügye­let körében, a gyermek- és ifjúság- védelemhez, a közlekedési ügyészi tevékenységhez, a polgári jogi ügyészi munkához s a katonai ügyészségek feladataihoz kapcso­lódóan. Miként dr. Bor» Zoltán, a Leg­főbb Ügyészség Titkárságának ve­zetője az MTI munkatársának el­mondta: a szervezet munkatervé­nek összeállításakor az elsődleges szempont az volt, hogy az első félévben hatályba lép a társasági törvény, s várhatóan az egyesülési, valamint a gyülekezési jogról szóló törvény is. Az új jogszabályok vég­rehajtása során fokozott figyelmet kell fordítani a jogalkalmazó szer­vek hatósági munkájára, hogy az ne sértse az állampolgári alapjogo­kat, a természetes és jogi szemé­lyek érdekeit. A jogalkotásról szó­ló törvény rendelkezéseinek meg­felelően a jövőben is őrködni kell a magas szintű jogszabályokhoz kapcsolódó főhatósági rendelkezé­sek, állásfoglalások törvényessége felett. Előreláthatólag a bűnözés 1989-ben sem csökken számotte­vően, ezért továbbra is kiemelt fel­adata az ügyészségeknek a bünte­tőügyek gyors és szakszerű feldol­gozása, s az eljárások törvényessé­gének felügyelete. Országos vizsgálat során tájéko­zódnak — a többi között — á javí­tó-nevelő munka végrehajtásának, illetve az elmeállapot megfigyelésé­nek törvényességéről. Előbbi ese­tében arra helyezik a hangsúlyt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet­ben e főbüntetés — különösen ha az közérdekű munka — mennyi­ben nevelő hatású. Megvizsgálják a fiatalkorúak bűnözésének jellegzetességeit az erőszakos bűncselekmények elkö­vetésénél, s javaslatokat dolgoz­nak ki a megelőzésre. Feltárják a gondatlanságból elkövetett közle­kedési bűncselekményekkel össze- 1 függő vádemelési, vádképviseleti és ítélkezési gyakorlatot, s elemzik, hogy ez miként szolgálja a balese­tek elkerülését. Ügyészek vizsgálják, hogy érvé- nyesülnek-e a veszélyes hulladé­kok kezelésével kapcsolatos jog-’ szabályok, továbbá betartják-e a munkavédelemre vonatkozó elő­írásokat az építőipari vállalatok és szövetkezetek. A katonai ügyész­ségek pedig sorra veszik a fegyve­rek, a lőszerek és a robbanóanya­gok kezeléséről, tárolásáról, nyil­vántartásáról szóló jogszabályo­kat, s elemzik, miként alkalmazzák azokat a Belügyminisztérium egyes szervei. TÁRSADALMI VITÁKRÓL GONDOLKODVA Jogzsargon helyett a cél világos megfogalmazását Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló, 1983-ban megalkotott törvény mó­dosítását célzó javaslatot az ősszel vitattuk. Korábban az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvényter­vezetek feletti eszmecsere zájlott. A közeljövőben a megyei és a fővá­rosi népfrontbizottságok tervezetvi­tájának szervezését kezdik. A törvényalkotás amúgy is feszített tervét újabb — és tegyük hozzá: jo­gos! — társadalmi és államvezetési igények még csak fokozhatják. Az előzetes viták a demokratizálási fo­lyamatot szolgálják — ezt aligha kell bizonygatni. De vajon elérik-e a kí­vánt célt? A lényeget rögzítették Az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvények tervezeteinek vitáin lényegesen többen vettek részt, mint a választójogról szólón. Felületesen azt mondhatnánk, hogy a két sza­badságjog törvényi szabályozását fontosabbnak ítélte a közvélemény, mint a választójogot. Pedig — sajnos — nem erről van szó. Valljuk be: az egyesülési és gyülekezési törvény ter­vezete magán viselte a sietség, a bü­rokratizmus és nem utolsósorban a régi beidegződések minden visszahú­zó, káros jegyét. A jegyzőkönyvek, a Népfront továbbított állásfoglalásai ha a hangulatot nem is, de a lényeget jól rögzítették. S az eredmény? Gyö­keresen átdolgozott tervezetek ke­rültek a Minisztertanács elé. Érde­mes tehát társadalmi vitát rendezni. S ezt követően az érdeklődés nem nőtt, hanem csökkent. Holott a „si­ker” nyomán fokozódó aktivitásra lehetett számítani Azt hiszem, most még idejében tesszük, ha a „siker” másik oldalát megnézzük. Fel kell figyelni a megelőző és a mostani vitákon elhangzottakra, amelyek nem a tervezetek koncepci­óját vagy szövegezését bírálták, ha­nem általános érvényű észrevételeket tartalmaztak. Sietősen — de nem elsietve! — lehet dolgozni, tenni sok minden mást, de a társadalom egészét érintő tövényeket alkotni nem. Általában nem kellenek évek egy jó törvény kidolgozásához, de az is illúzió, hogy hetek alatt hosszú távra szóló jogsza­bályt lehet alkotni. Magam is osz­tom a vitákon elhangzott azon véle­ményeket, amelyek szerint nem az Országgyűlés ülésének időpontjától kell visszaszámolni egy törvényter­vezet életútját, hanem akkor kell az ülésszak elé tűzni, amikor a tudo­mány, a társadalmi vita kiérlelte, a Minisztertanács magáénak vallotta. Most valami sietség tapasztalható. Be kell hozni sok valós és vélt tör­vényalkotási. mulasztást. A jószán­dék nem vonható kétségbe, csak fé­lő, hogy nem vezet a kívánt ered­ményre. Különösén nem, ha a tör­vényalkotás folyamatában minden éddiginél szélesebb körben kíváncsi a törvényalkotó az állampolgárok véleményére. A társadalmi vitákra tehát szükség van és jó, hogy ez rend­szeressé válik. Jogos az aggodalom, hogy amikor a legnagyobb szükség lesz a társadalom legszélesebb köré­nek őszinte véleményére — nevezete­sen az új alkotmány tervezetének társadalmi vitája idején —, arra az időre fogy el a társadalom — és nem egyes csoportok vagy szervezetek — aktivitása és érdeklődése. Tehát bármilyen különösen is hangzik, de az államhatalomnak a véleményké­résben is önmérsékletet kell tanúsíta­nia. Még akkor is, ha tudjuk, hogy két (három?) nemzedék van, melyet lényegi döntések előtt soha nem kér­deztek meg. Bár az elmúlt néhány évben többszőr volt társadalmi vita, de előtte már az elhatározás megszü­letett. Az egyesületekről és a gyüle­kezésről szóló tervezetek jó tapaszta­latait nem mindenki tekinti a válto­zás garanciájának. Világos fogalmazást! A társadalmi vitákban gyakran el­hangzott, hogy a nehézkes jogi szö­veg, a meg nem magyarázott jogi terminológiák nemcsak nehezítik a megértést, hanem visszahúzódóvá teszik a „nem jogászokat”, akiket egyébként a téma érdekel. A tapasz­talatok alapján félek, hogy részvéte­lük mind passzívabb lesz, azután tá­vol is maradnak. Nekem, mint „többszörös vitavezetőnek”, úgy tű­nik, hasznosabb lenne a leendő tör­vény megmagyarázott és megindo­kolt koncepcióját vagy jogászi meg­fogalmazással tűzdelt tervezetét a cé­lok mindenkori világos megfogalma­zásával széles körű vitára bocsátani. Ezzel párhuzamosan kellene a „jog­technikusoknak” a törvény terveze­tét is fogalmazniuk, a társadalmi vi­tákról folyamatosan érkező vélemé­nyek alapján. Vannak más esetek: például, amikor a szorosan vett szakmai közösség és a jogalkotót . képviselők eszmecseréje célszerű, hi­szen a társadalom egészét, de még nagyobbik részét sem érintő kérdé­sekről van szó. Az ilyen témák társa­dalmi vitára bocsátása — formalitá­sa miatt -^ nemcsak eredménytelen, hanem érdektelenséghez vezet. A vitákon ma a hozzászólásokat, javaslatokat köti, leszűkíti és bizony­talanná teszi, hogy a jelenlegi alkot­mányra — se pro, se kontra — nem érdemes hivatkozni, mert új megfo­galmazásban nyüván másként hang­zik. Ezt különösen a választójogi törvény vitái során lehetett jól érzé­kelni. Az alkotmány előkészítése so­rán a tudományos műhelyeknek — közérthető formában — nyilvános­ságra kellene hozniuk munkál­kodásuk eddigi eredményeit, hogy az állampolgárok legalább a gondolko­dás irányát, a javasolt tartalom és forma főbb jellemzőit megismerhes­sék. A létrehozott bizottságoknak is időről-időre tájékoztatást kellene ad- : niuk készültségükről, végzett mun­kájukról, sőt dilemmájukról is. Ez jól szolgálná a leendő társadalmi esz- . mecserét, hiszen eredményesen vitat­kozni csak felkészülten, gazdag is­meretek birtokában lehet. A párbe­széd már egy-egy elkészült fejezet . alapján is megkezdődhet. A műhe- - lyekben pedig párhuzamosan kellene dolgozni mindazon törvények előké­szítésén, amelyek az alkotmányból fakadnak majd. Ma még tervezhető : a visszajelzés is. Ugyanis a társadal­mi viták iránti csökkenő érdeklődés- ! nek egyik oka az is, hogy az elhang­zott javaslatok sorsáról sem a vitát szervezők, sem a javaslattévők nem ; kapnak visszajelzést. Az elfogadott — kihirdetett — törvényben olvas- j hatják a végeredményt, de azt, hogy : mit miért fogadtak el, vagy miért nem, sohasem tudják meg. Márpedig a demokrácia nem fejeződhet be a, vélemény kikérésével. Partnerek kellenek Sok mindenre mondjuk manap­ság, hogy „ezt még tanulni kell”, vagy „ezt meg kell tanulnunk”. Ha ez csak arra jó, hogy az ismeretek hiányát ta­karja vagy az ismeretszerzéshez ké­nyelmes, hosszú időszakot biztosít­son, akkor baj van. A társadalmi vi­ták tervezésében és szervezésében van I már annyi ismeretünk, hogy tudjuk, másként kell csinálni. Sőt már azt is, hogy hogyan. A „témagazda” Nép­frontnak ehhez két partner kell: az egyik a törvény-előkészítő állami szerv, a másik az állampolgár. Az előbbinek eddigi gyakorlatán, mun­kastílusán gyökeresen változtatnia kell, hogy az utóbbi megújitsá (meg­kapja?) hitét: van értelme véleményt nyüvánítani, s ezért meg is teszi azt. Ez különösen időszerű most, mert mégis csak az az igazi, hogy az alkot­mányt nemcsak az Országgyűlés fo­gadja el, hanem magáénak vallja áz egész, társadalom. Jól szolgálná a társadalmi viták előkészítését, s a véleményeknek is fórumul szolgálhatna, tehát segítené a törvény-előkészítők munkáját, ha szükség szerint megjelenne a Tör­vényalkotók Lapja, amely tájékoz­tatna a készülő jogszabályokról (nemcsak a törvényekről, hanem a minisztertanácsi, miniszteri rendele­tekről is), a vitatott .kérdésekről, ér­vekről, és ellenérvekről. Nem a jogá­szok lapja lenne, hanem a törvényal­kotóké: az egész társadalomé. Dr. Klement Tamás a Hazafias Népfront budapesti Alkotmányjogi Bizottságának elnöke Burkolólapok olasz gépsorral Megkezdte folyamatos termelését hazánk első vékonynemeskőlap-gyártó gépsora Sik­lóson. A 20 millió forint értékű importberen­dezés segítségével márványból és más nemes- kőből több és fajlagosan olcsóbb burkolóla­pot lehet nyerni, mint a hagyományos mó­don. Egy köbméternyi siklósi márványból a korábbi felületnek a kétszeresét lehet készíte­ni. A vékony kőlapok nemcsak padlózat­ként, hanem falburkoló nemescsempeként is használhatók. (MTI-fotó) ......- • ^ A próságok ünnep körül Csak egy kis fa Csak egy kis fenyőfát vágtak ki a bérház előtti kertből, pedig van belőle több is. Igaz, hogy azok már megnőt­tek, nem szobai méretűek, tíz éve ül­tették a lakók saját kezűleg, a cseme­téket is a saját pénzükön vették. Azt az egyet, a kicsit, pár éve füves faként vette karácsonyra valaki, s ültette el a kis kert egyik szögletébe. És most le­vágták illetéktelen kezek, tőből. Vala­hol feldíszítve állt az ünnepi fényben. Szívesen adtunk volna váltságdíjat a fatolvajnak, ha nem bántja azt a kis fát. De most már mindegy, lelke rajta! Nemsokára talán méla undorral dobja majd ki az ablakon, mert restell vele elmenni a szeméttárolóig. Azonos em­bertípus teszi ezeket. Az a facsonk pedig jelkép marad a többi ember szá­mára, a naivság és jóhiszeműség ellen. Sosem késő __ M ég pénteken délután is járt a pos­tás az ünnepi levelekkel, üdvözletek­kel. Látom az erkélyről, hogy a lép­csőház hátsó bejárati ajtaját nyitogat- ná, de az éppen zárva van, valamelyik gondos lakó jóvoltából. A postás — kisegítő lehet — visszadugja a levele­ket a táskába és megy a másik lépcső­házhoz, ahol az ajtó nyitva áll. Azok­nak szerencséjük volt, kaptak aznap is levelet. Azóta három nap telt el, ünnep utáni nap, de a-levelek késnek. Valaki tán megint bezárta az ajtót? Lehet, hogy húsvétra megkapjuk az újévi üd­vözleteket? Szemét, szemét__ E lönti a várost a szemét. Minden ünnepen és ünnep után így van. Még eltelhet egy-két nap — ez már az ötö­dik, hogy erre jártak —, mire ideér a szállító jármű a megyeszékhelyi külső negyedekbe. Lehetne talán póteszkö­zöket is bevetni, de kinek van erre pénze igy év utolján. Talán majd jövő­re. Feltéve, ha addig be nem temet valamennyiünket a szemét. Kutya és gyermek Reggel korán kutyák szaladgálnak a téren a satnya fiivön, s ott is végzik el a dolgukat a grun don. a homokozó­ban és a focipályán. A gazdik türelme­sen várakoznak, eszükbe sem jut, hogy legalább a tér szélére küldjék (von­szolják) kedves jószágukat. Nemso­kára gyermekcsapat érkezik, aztán tőlük hangos a tér egész napon át, ilyenkor a szünidőben. A kutyaürülé­ket hamarosan széttapossák a szalad­gáló lábak. Nirics gond vele tovább. Hogy sok más országban ez máskép­pen van, szigorú rend köti az ebtartó­kat, ez nem. lehet-példa előttünk. El­végre a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. FTP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom