Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 27.

MEGYEI FORDÍTÓI VERSENY

1 Pelyhes nyúl...

Közoktatásunk minden eszközzel arra törekszik, hogy az általános iskolások közül minél többen magabiztosnak érezhessék magukat, ha egy idegen nyelven elhangzó beszéd vagy írott szöveg értelmezésére kerül sor. így kívánnak megfelelni az általános iskolák korunk követelményeinek: annak, hogy legalább egy idegen nyelvet elsajátítsanak a tanulók alapfokon. Ehhez a törekvéshez kapcsolódik a hagyományos forditói ~ verseny Bács-Kiskunban, melyet a Kecskeméti Városi Gyermekkönyvtár, a Magyar Úttörők Szövetségének Kecskeméti Bizottsága, valamint a TIT Kecskeméti Szervezete rendezett.

A nemrég megtartott eredményhirdetésen a rendezők örömmel jegyezték meg, hogy évről évre nő a résztvevők száma. Egyre több gyerek nyújt be igen magas színvonalú műfordításokat mind orosz nyelvből, mind angolból és németből, örvendetes tény, hogy Kecskemét után Baja városból érkezett a bírálókhoz a legtöbb pályamunka, így e két város tanulói közül került ki a „remekműnek” számító fordítások többsége is.

A versenyt meghirdetők jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy minél több gyerek vállalkozzon az idegen nyelvű művészi közlendő megfejtésére,

értelmezésére. E tevékenységük egyrészt az orosz-, angol-, né- metnyelv-ismeret terén fejleszt ki igen értékes készségeket, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy anyanyelvűket még alaposabban, árnyaltabban megismerjék. Éppen az idegen nyelvvel történő összehasonlítás lehetőségeként (is).

Nem negatív példaként említették így az értékelés során a „pelyhes nyúl” szókapcsolatként értelmezett orosz „pusisztij zaj- csonok” lexikai egységet. Hiszen a rendezők is tudják, hogy a kitartó, kemény munka hozza meg az igazi gyümölcsöt ezen a téren is, s talán jövőre már mást, például „puha bundájú nyuszit” lát meg az ifjú fordító a meserészletben.

M. L.

Informatikuskönyvtáros-képzés

A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen az 1989/90-es tanévtől kezdődően informatikus könyvtáros szak indul, amelyhez a bölcsészettudományi karon elsősorban az angol (tanári) szakot, a, természettudományi karon elsősorban a kémia (tanári) szakót (esetenként más bölcsész vagy TTK-s szakot is fel lehet venni. A képzés nappali tagozaton folyik .és öt évig tart.

Az informatikus könyvtáros szak célja olyan szakemberek képzése, akik a hagyományos könyvtári isleretek mellett elsajátítják az információk rendszere- : zésének és feldolgozásának képességét, valamint a modern számítógépes rendszerek tervezéséhez és működtetéséhez szükséges ismereteket, beleértve az önálló gyakorlati alkalmazásukhoz szükséges tudnivalókat. Ezek birtokában alkalmassá válnak számítógépes rendszerfejlesztési feladatok végzésére is. A végzett hallgatók oklevelébe „informatikus könyvtáros” bejegyzés kerül. Végzés után lehetőség nyílik a különböző (iskolai, közművelődési, tudományos és szak-) könyvtárakban történő elhelyezkedésre, vagy pedig a Társadalmi szükségletekkel és a technológiai fejlődéssel párhuzamosan fejlődő vállalati, illetve önálló információs-dokumentációs rendszerekben vállalt munkavégzésre, ez utóbbiak közé sorolva a kövétke- 7Ő — már- ilétező, illetőleg tervezett, vagy a közeljövőben szükségszerűen kialakuló — politikai, igazgatási, kulturális, jogi, szociológiai, (köz)gazdasági, statisztikai, orvostudományi, egészségügyi, gyógyszerészeti, természettudományos, ipari (elsősorban kémiai vagy .vegyipari), nyomdai, lexikális, oktatási és nyelvi (elsősorban angol nyelvi) információs rendszereket, adatbankokat.

Az első két tanévben az úgynevezett alapozó tantárgyak (bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe, írás-, könyv-, és könyvtártörténet, kommunikációelmélet, művelődés- és olvasásszociológia, dokumentumleírás, katalogizálás, információtárolás és -keresés, osztályozási és információkereső nyelvek, könyvtártan, könyvtárügy), a harmadik és negyedik évben az informatikai szaktárgyak (informatika alapjai, bibliográfia a szaktájékoztatás, számítástechnikai alapismeretek, számítástechnika alkalmazása a könyvtári és információs rendszerekben, könyvtári és információs rendszerek) oktatása folyik. Ugyancsak a harmadik évtől kezdődnek a speciálkollégiumok és a szakszemináriumok, amelyek a szűkebb pályaorientációt, illetve a szakdolgozat előkészítését segítik elő. Az ötödik évben a könyvtári vezetés- és szervezéselmélet, valamint a művelődés- és könyvtárpolitika szerepel a tantervben, a hosszabb zárógyakorlat mellett.

Mint az a fentiekből is kitűnik, elsősorban olyan tanulók jelentkezését várják, akiktől nem idegen e kérdések elméleti megközelítése és rendszerezése, viszont érdeklődésük nem korlátozódik egy szűkebb tudományterületre. Az alternatívaként megadott két szak lehetővé teszi mind a humán, mind pedig természettudományos beállítottsággal rendelkező fiatalok jelentkezését.

Az informatikus könyvtáros szakra jelentkezők felvételi tárgya „a magyar vagy a történelem (illetve a választott másik szaktól függően az angol, a kémia vagy más tárgy/) A jelentkezési lapon szükséges jelezni, hogy a jelölt melyik tárgyból kíván vizsgázni. A felvételi keretszámokat, szakpárosításokat ajánlás jelleggel, és a kötelező vizsgakövetelményeket a Művelődési Minisztérium által kiadott Felsőoktatási felvételi tájékoztató című kötet tartalmazza. Hasznos ismereteket szerezhetnek a felvételizők a Könyvtáros című folyóiratból, a nemrég kiadott Csapodi—Tóth —Vértesy: Magyar könyvtártörténet című könyvéből, vagy egyéb, a könyvtárakkal, illetve információs rendszerekkel foglalkozó irodalomból is.

Nagyböjt előtt

Közeleg az év vége, meg a nagyböjt. Aki ismeri a Bibliát, tudja, mit jelent ez. Az ateisták meg gyakorolhatták egész évben. Különösen a hónap második felében váltak vallásossá az emberek, amikor a kosztpénzt számolgatva rájöttek, hogy az istennek se tudnak kijönni a múlt havi összegből. Még szerencse, hogy az adót előre levonják, mert különben Szent Ferenc se tudná kiprédikálnia zsebünkből. Pedig ő a madarak nyelvén is tudott beszélni, és még mindig Assisi;

No, de nem csak Szent Ferenc, hiszen a Hivatal is pontosan kiszámolta, hogy az infláció az idén nem haladta meg a tizenhét százalékot, tehát nincs okunk arra, hogy holmi béremelési követelésekkel álljunk elő. Aki ennél többet számolt* az festi magái. S mivel ő is Assisi, elvárja tőlünk, hogy földinek szólítsuk.

A munkamegosztást viszont sikerült korszerűsítenünk a megújulás jegyében. Itt van például a szakszervezetek megújulása, meg az egyesülési törvény. Bárki bármibe beleszólhat. Kérhet pénzt, követelhet érdekvédelmet, tiltakozhat akár a vízlépcső ellen is. Miért ne, úgy sincs rá pénz.. . Alig egy é ve kimondtuk, hogy aki becsületesen dolgozik, nem kereshet kevesebbet, mint korábban. S lám, sikerült elérnünk, hogy egy tanár ember akár a nyolcforintos túlóradíjat is elérheti, ha becsülettel megdolgozik érje, S titokban még kuncoghat is magában, hogy nem lett munkanélküli.

Megalkottuk a társasági törvényt. Szélesre tártuk a kapukat, kopogtatás nélkül bejöhet a nyugati tőke. Akár a kalapját se billentse meg köszönés gyanánt, csak adózzon, mint a köles. Bárki vállalkozhat bármire, ha van elég spórolt pénze a vállalkozói adó befizetésére. Csak egy a baj. Ezek a fránya vállalkozók visszakérdeznek, hogy mi marad nekik, aztán egyre-másra emelgetik a kalapjukat.

Én is belefogtam egy vállalkozásba. Az IKV ugyanis megfenyegetett, hogy megbüntet, ha nem csináltatom meg a csöpögő vízcsapomat. A szerelő nem vállalta, mert ekkora munkáért nem .érdemes felvonulnia. Különben is szünetelteti az iparengedélyét az adó miatt. Elmentem hát az üzletbe, hogy tömítést vegyek, aztán majd csak összebarkácsolom valahogy. Megszüntették a gyártását, mert gazdaságtalan. Csaptelep sincs, és nem is ígérték, hogy nézzek be a jövő héten, hátha ... De szerencsére zárat se kaptam az ajtóra, így legföljebb nem engedem be az IKV emberét, ha hozza a büntető határozatot.

Ahányszor elmegyek a Corvin Áruház mellett, mindig rettegve nézek az ajtóra, nehogy azt is bezárják szanálás miatt. Borzasztó lenne, ha elmaradnának az ünnepek. Emlékeznek ugye a reklám szövegére: „Nincs karácsony Corvin nélkül Márpedig én ott akarom megvenni a jövő évi nadrágszíjamat. Azt mondják, ott már kapható a legújabb típusú karcsúsító öv, amelyiken már nincs is bőr, csak csat és lyuk. Ezt bármilyen kicsire össze lehet húzni és külön megjelölték rajta a jövő évi lyukat a csat mögött fél centivel.

T. Ágoston László

SAJTÚPOSTA

Mire vár az Alföldi Tüzép?

Október 10-én megjelent Sajtóposta rovatunkban a madarasi Nagy Sándoréit elgondolkodtató esetével foglalkoztunk. Ennek lényege: a házuk építéséhez I. osztályú falazóblokkot és 25 mázsányi darabos meszet rendeltek meg az Alföldi Tüzép Vállalat bácsalmási telepén. Noha a falazóanyagért a kért minőségnek megfelelően fizettek, mégis II. osztályú árut kaptak. A mészért pedig hiába küldtek teherszállító járművet a beremendi mészműhöz, ott nem szolgálták ki őket, mondván, hogy egy mágánfuvaros már Bácsalmásra vitte a nekik szánt mennyiséget, melyhez csak hosszas utánjárás révén jutottak hozzá a telepen.

A történtekkel kapcsolatosán — felkérésünkre — a megyei kereskedelmi felügyelőség indított vizsgálatot és intézkedett, minek következtében a vállalat kecskeméti központja visszautalta Nagyéknak az I. és II. osztályú falazóblokk ára különbözetét, s ígéretet tett a mésszel kapcsolatos többletfuvarköltség legrövidebb időn belüli megtérítésére. A hatóság pedig jelezte, hogy a kárigények teljesítése után eljárást kezdeményez az építkezői sérelmek miatt felelős személyek ellen.

Nos, e közlésünk óta élteit több mint két és fél hónap, s mi meg voltunk róla

győződve: minden rendeződött. Ezért hallgattuk nem kis meglepetéssel a szerkesztőségünket pár nappal ezelőtt felkereső Nagy Sándort és feleségét, akik elkeseredve sorolták:

— A csaknem 2300 forint összegű fuvardíj megtérítésével máig adós a tüzép. És ez azért érthetetlen, mert a vállalat képviselői. Magyar Elek áruforgalmi főosztályvezető és Farkas Miklós építésianyagosztály-vezető az 1988. szeptember 15-én keltezett, nekünk szóló, 68/88. szám alatt iktatott levelükben a pénz soronkívüli kiutalására vállaltak kötelezettséget. De hát úgy tűnik, az adott szavukat nemigen érdemes komolyan venni. Sérelmünket a Bajai Városi Bíróságra vittük, ahová az alperes cég előterjesztette november 10-én a 34/Jp/ 1988. számú iratát, melyben többi között ez olvasható: „Felperes követelésének a mai napon eleget teszünk, a pénz átutalásáról intézkedtünk, tekintettel arra, hogy a bíróságnak a felperes becsatolta az általunk is követelt bizonyítékot (menetlevél).”

Az utóbbiak ellenére sem jutott el még hozzánk a pénz, amit természetesen megnöveltünk a per 300 forintos illetékével, valamint a bajai bíróságra és visz- sza utazásaink költségével is. Mert két kiskorú gyermeket is nevelünk, így nagy szükségünk van minden forintra-fillérre.

LAKOSSÁGI PANASZOK NYOMÁBAN

Mi lesz a sorsa a kalocsai kóbor ebeknek?

Sokak nevében kereste meg szerkesztőségünket K. J.-né kalocsai olvasónk az alábbi mondandójával:

— Nagyon gyakran hallom a rádióban és tévében, olvasom az újságban a felhívást, hogy az utcai járókelőt megharapott kutya tulajdonosa haladéktalanul igazolja az állat veszettség elleni beoltását. Szerintem folytatni kellene ama kérdéssel: hogyan kerülhet forgalmas közterületre az eb a gazdi felügyelete nélkül?

Szűkebb lakóhelyemen a kutyák szinte ellepik az utcát, a teret, a parkot. S persze póráz, szájkosár, kölönc és gazda nélkül. Nemrégen az öt hónapos kisbabámmal sétáltam a járdán és csakis szerencsének köszönhetem, hogy az arra tévedt nagy testű farkaskutya rá nem ugrott a gyermekkocsira. Ismerősöm, az egyik idős néni elsírta bánatát arról, hogy nem meri lakását elhagyni a mindenütt és mindig kóborló csaholok miatt.

Úgy tudom, régen összefogdosták a szabadon kószáló kutyákat. Érthetetlen, hogy a hatóság miért nem lép fel határozottan az emberek közérzetét borzoló és a testi épségüket veszélyeztető ebinvázió ellen.

E közérdekű bejelentésről tájékoztattuk a Kalocsai Városi Tanácsot, melynek termelés- és ellátásfelügyeleti osztályvezetőjétől, Deák Sándortól kaptuk a következő választ:

— Az olvasójuk által említettek megfelelnek a valóságnak, ugyanis településünk belterületén szinte lépten-nyomon kóborló ebbe botlik az ember. S úgy tűnik, számuk növekedőben van. Bár ellenük több intézkedést is kezdeményeztünk, ám egyik módszer sem vált be.

Először utcabeli befogásra gondoltunk. Nyolc-tíz személy meg is jelent a kijelölt helyen, ám a legjobb esetben is csak egyetlen kutyát sikerült elcsípniük. Az akció körülbelül 10 ezer forint költséggel járt, amit többé nem engedhetünk meg.

Másik ötletként merült fel, hogy altató lövedéket használunk velük szemben. Csakhogy ennek és a hozzá való fegyvernek beszerzéséhez nem kaptunk engedélyt. Felkeltette érdeklődésünket a debreceni egyik gazdasági munkaközösség ajánlata a befogó ketrec alkalmazásáról, de hiába, mert ahhoz is szükséges az említett lövedék.

Jobb híján most csak a városlakók segítségében bízhatunk a kutyaügy mérséklését, némi megoldását illetően. Hogy mit tehetnek ők? Mindenekelőtt irtsák ki a megtalált kóbor eb.ek kölykeit. Vagy ha a műveletre nem vállalkoznak, értesítsék a Béke utca 17. szám alatt lévő gyepmestert (sintért). Ezenkívül darabonként 100 forinttal honoráljuk a kóbor kutyák befogóit, s az állatokat az említett szakembereknek kell átadniuk.

Elégedetlenek a kecskeméti utasok

■ Mindannyian dolgozó emberek vagyunk, akik reggel a munkába, délután pedig onnan hazafelé sietünk, sokan Miklóstelepre, mások pedig Hetényegy- házára. Közös gondunk, hogy a 15-ös jelzésű autóbusz nem a menetrend sze- .rint közlekedik, vagyis kimarad, késik egy-egy járat gyakran. S ha netán a pontosság körül semmi baj, a zsúfoltság miatt idegeskedünk.

Feltehetően tudja a Volán, hogy a gyárból való késésünket igazolni kell, ám ha az rendszeressé válik, igazolatlan óra lehet a következménye. De ha mindez ismert előtte, akkor vajon miért nem jobbít a közlekedési helyzeten?

E sorokat Huszáráé, Jáki Lőrinc, Makra Jánosné, Molnár Lászlóné és mások sérelmei alapján jegyeztük le. Az észrevételekkel felkerestük a Kunság Volán üzemigazgatóját, dr. Libor Gábort, aki vizsgálata alapján így tájékoztatott bennünket:

— Való igaz, bekövetkezhetnek menetrendbeli pontatlanságok, többnyire műszaki okokból. Például defekt kijavítása idején óhatatlanul kimarad a járat. Haszonban efféle dolgok nem za- varják a szolgálatot, akkor az említett miklóstelepi és hetényegyházi térség utazóit zökkenőmentesen szállítjuk a buszokkal.

Mi tagadás: emberi mulasztás, tehát szubjektív ok is előidézője lehet a menetrendszerű közlekedésünk hiányosságainak. A járataink vezetőit szolgálati rendeletben utasítottuk a munkaköri fegyelem maradéktalan betartására, az indulások—érkezések pontosságára. '

Köteles

vagyok-e

fizetni?

Sok-sok esztendeje épült fel a Tisza közelében fekvő Kerekdombon kis- nyaralóm, melyet otthonosán berendeztem. Ahol mégsem érzem jól magam. Miért? A fizetnivalók miatt. Ezeket egyre-másra rója rám a területileg illetékes tiszakécskei tanács.- Korábban évi 220 forintot kért adó címén a hatóság, utóbb ennek több mint háromszorosát igényli, azután ott a tehó, nemrég óta pedig valamiféle plusz üdülői hozzájárulás is terhel. Kissé elgondolkodtat, hogy bár Kecskeméten van az állandó lakhelyem, ám az a tanács vasal be tőlem évi 1000 forintot meghaladó összeget, melynek területén csupán a nyári hetekben tartózkodom. Sajnos, kevés a nyugdíjam, s abból nemigen tehetek eleget tartozásaimnak. Mivel azok jogossága felől sem vagyok megbizonyosodva, ezért kérdezem: egyáltalán köteles vagyok-e fizetni?

Lakó Pálné

Bábiczki Józsefnének és Tóth Pálnak, Kecskemétre: Önök saját esetükkel bizonyították, hogy a helyi járatú buszokon olyan sofőrök is dolgoznak, akiket kevésbé érdekel az utasok udvarias és biztonságos kiszolgálása, s például a fel- és leszállásra is afféle kegyként adnak lehetőséget. A sérelmes részletek kivizsgálása után a Kunság Volán üzemigazgatója figyelmeztetésben részesítette az érintett gépkocsivezetőket.

„Mélykúti olvasó” jeligére: Minthogy Ön legalább 50 százalékosan megváltozott munkaképességű, s a rehabilitálásának megfelelő munkakört a környéken nem talált, ezért részesül most szociális járadékban. Utóbbi lényegében nyugellátást jelent, így hát jogosult — a többi nyugdíjashoz hasonlóan — a tüzelőutalványra és a kedvezményes utazásra. Ha ezekkel kapcsolatosan adós a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Írjon címükre sürgető levelet.

„Mi az igazság?” jeligére, Orgoványra: Levelében kifogásolja, hogy bár a körzeti orvos utasítására vett részt rendelőintézeti kivizsgáláson, ahol betegségét megállapították, ám a hazatérése után mégsem vette önt táppénzes állományba visszamenőlegesen a helyi doktor. Ügyében a megyei tanács vb egészségügyi osztálya főtanácsosához, dr. Szikulai Lóránthoz fordultunk, aki közölte: az egészségügyi miniszter 2/1979. (V. 16.) számú rendelete szerint a kezelőorvos a szükséges szakorvosi igazolás alapján visszamenőleg 3 nappal igazolhatja a keresőképtelenséget, ennél hosszabb időre pedig csak a főorvosi bizottság. Ezek után javasoljuk, hogy jelenjen meg a legközelebbi táppénzes felülvizsgálaton, a községi rendelőben, ahol a csoportvezető főorvossal ismertesse panaszát.

Dr. Paál Istvánnak, Szabadszállásra: Hazánk legújabbkori történelmében kétszer került sor magáningatlanok tömeges államosítására, először nem sokkal a felszabadulás után, amikor a kitelepített német és szlovák

ajkúak házait vette birtokba térítés nélkül az állam, majd az 50-es évek elején jutottak hasonló sorsra a Rákosi-rendszer által ellenségnek tartott vagyonos családok, akiket otthonukból az ország különböző részébe száműztek. Mint arról a megyei tanács vb igazgatási osztályán értesültünk, az illetékes központi szervek foglalkoznak a közvetlenül a háborút követően kitelepítettek kártalanításának gondolatával. Egyelőre nincs azonban szó a későbbiekben szintén kárt szenvedettek anyagi rehabilitálásáról.

Sárik Károlynak, Kiskunmajsára: A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének egyik módosított szakasza kimondja, hogy a magánerőből saját lakást építő dolgozónak Síg- kérelmére— legfeljebb egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni a munkaadó. E távoliét munkaviszonyban töltött időnek számít, vagyis a családi pótlékra és egyéb ellátásra való igényt nem befolyásolja.

Szabó Istvánnak, Kecelre: A szakszövetkezeti dolgozó éjszakai pótléka folyósításának feltételeiről a helyi munkaügyi szabályzat rendelkezhet. Amennyiben a szabály nem tartalmaz ilyen kitételt, az említett pótlék megállapitására-kiutalására nincs lehetőség.

Sziffer Zoltánnénak, Szentkirályra: A földtörvény értelmében a termelőszövetkezet kizárólagos joga eldönteni, hogy biztosít-e alkalmazottjának illetményföldet, vagy sem. Úgy tudjuk, megyénk közös gazdaságainak zöme ad üyen címen megművelendő területet a szerződéses viszonyban álló munkatársának. Az ön lakóhelyén lévő tsz alapszabálya azonban nem tesz lehetődé efféle juttatást.

„Vonaton utazom” jeligére: A MÁV úgynevezett belső utasítása leszögezi, hogy ha a dohányzási tilalom a szerelvény egész kocsijára vonatkozik — erre ábrás jelzés figyelmeztet mindenkit —, annak peronján sem szabad cigarettázni, pipázni, vagy éppen szivarozni. Más a helyzet, ha a kocsik csupán zárt szakaszain belül van érvényben a tilalom, ami annyit jelent, hogy a szomszédos peronon és folyóson szabad rágyújtani.

Az észrevételekre, valamint a konkrét kérdésre vonatkozóan a megyei tanács . vb pénzügyi osztálya adott lapunknak felvilágosítást:

A nyaraló — közigazgatási terminológiával szólva — nem lakás céljára szolgáló építménynek minősül. A vele kapcsolatos adózást legutóbb 1985-ben szabályozta a 23-as számú törvényerejű rendelet. Eszerint az említett helyiség után négyzetméterenként 20 forint számolható fel. Tekintettel arra, hogy olvasónknak összesen 36 négyzetméternyi ilyen rendeltetésű épülete van, annak figyelembevételével állapították meg az évi 720 forint adót.

A szintén évente fizetendő 600 forint településfejlesztési hozzájárulásról a helyi lakosság döntött. Ez a kötelezettség kiterjed a közigazgatási területen lévő valamennyi, bérelt vagy személyi tulajdonú lakásra (házra) és egyéb ingatlanra. Megjegyzendő azonban, hogy az összeg mérsékelhető, esetleg törölhető — például a nehéz szociális körülményt taglaló kérelem alapján, amit a kécskei adóhatósághoz kell benyújtani.

Ami pedig az ugyancsak minden évben kasszírozott 400 forint üdülőhelyi átalányt illeti, arról á közelmúltban alkotott rendeletet a Tiszakécskei Városi Tanács. E bevétel némiképp ellensúlyozza azon pénzügyi ráfordításokat, melyek révén a tanács folyamatosan gondoskodik a kerekdombi üdülőtérség köztisztaságáról, az ottani különféle szolgáltatásokról, illetve a színvonaluk emeléséről.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét,. Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611