Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

I PETŐFI NÉPE © 1988. december 19. GATOBÄN A GYERMEK- ÉS IFJÜSÁGVÉDŐ INTÉZETBEN laza szeretnék menni. 99 V Farkas-villa nem villa t A felújított villa. • Három óvodás. (Straszer András fel­vételei) Kívülről szép a Farkas-villa. Igaz, ha jobban szem- ;;;,re vesszük a nem túl regen felújított épületet, akad ífogásolnivaló. Arról nem beszélve, hogy a Gyermek- s !i'jóságvédő Intézet munkatársai már-már elviselhe- ilcaiil szűkös helyen, faházban kialakított, apró helyi­sekben végzik felelősségteljes munkájukat. Elláto- P ttunk a kecskeméti intézménybe. A látottak-hallot- :>k nem derítik fel az ember szívét. 'Kiéikezdő segély IV. kovács Gyula igazgató szűkre ibolt Hintájában arról beszél, hogy emberek még ma is előítélettel „gon- izzaky a/ állami gondozott gyereke- t. Most különösen, hogy a televizió- .11 sugtnoz/ák a Ki a tettes? című 1.innenium-riportsorozatot. Említi, j y mennyire fontos a fiatalok anyagi mogniásu. az életkezdö segély rende­se. a tizennyolcadik esztendőt betöl- lek elindítása, a munkahelykeresés, persze nincsenek könnyű helyzet­it. hiszen az önállóság útjára lépők- . Ügyre kevesebb pénzt tudnak adni. ' hatvanöt állami gondozott kö­ti I millió 500 ezer forintot osztottak az idén pedig ötvenkilenc fiatal­lá l millió 200 ezer jut. Jövőre 72 •iek áil majd sorban az életkezdö «elvert l ilán a Szociális és Egész­íti" v Minisztérium valamivel több " ni fgaz, ncmésak a forintokon lid. a • álla mi gondozojtak jelenlegi K/iiéuek változtatása. Gyökeres üak i tüsök rá lenne szükség, és itt a nőket esaládi környezetétől kell ki­© Délelőtti fog­lalkozáson vásár­lási tájékoztatót raknak nejlon- zacskóba a fiúk, lányok. (Lent) ■\ 1. vskcméli iiyennek- és Ifjúság­iin Intézet (líYlVI) mintegy 1500 ál- ii i !'oih!o/.üI1 sorsúi vállalja fel. Néz- !Í niiéen körülmények között. Dr. i ars Gyula készségesen kalauzol t i a Mikszáth Kálmán körúti ic^iivucuv bcu.. i:i./lian' kezdjük a szemlét. Az mi dolgozói piciny szobákban .r.i.lieik, nem is tudni, hogyan i.;i ni Nyugodtan dolgozni, egy-egy intézni valóra összpontosítani. ! irodában számítógép áll, az il. iri .á ldási is ebben a szobácská- •o,i i diiják le. b.i jól saecolom, két (méternyi lerületen. (Pedig so- i.eveshk a GYIVl-t, iltjártunk- e h lételőitön például huszon- l.opogtatnak valamelyik ajtón.) ízlésesen berendezett iroda, »okán s/oionganak. Itt nemigen dnias párbes/edeket folytatni, i * Megdöbbenve hallottuk, hogy él fér,n i, a munkatársak. Úgy kell :> i-ezniok ,i napokat, hogy legalább i • ii, klekre utaz/nnak szolgálati • ben meri k ülouben nem tudnának iav<i.dho'z ütni. i ruharak túrban \ pi itc .rl.iyn esi/niák, ruhák, kabátok laí.o/nak. de nem ám u/iiformizált rabok, hanem divatos, mértéktartó kői. Innen kapják a ruhaneműt az eondoosba kerüli fiúk. lányok, iiin kiis jánusnétól, a textilraktár vtk lelkes alkalmazottjától tudjuk ■j; bőéi s.ivaiv mintegy7 millió forin­• kolioiiek ruhákra,azidáfi valamivel re seid iet Az első felszerelés (így ndi:: k az új gyei ekek ellátását) alkal­mai általában 5-6 ezer forintnyi öltö- ;et kapnak. 1 crmészctcscn azévsza- k vállakózásakor újabb ruhákkal, ci­kkel. csizmákkal bővül a gyerekek imáin Ugyancsak .ebben a raktár- í kaplak helyet azok az akták, frie- I 1903-tól kezdődően rejtik az eddig inti gondozásba vettek adatait. Leszakadt a mennyezet Az udvaron fiúk szorgoskodnak. Kellemesen süt a nap, rikító külsővel mutatkozik a sárga színű Farkas-villa, ahol a gyerekeket „védik”. Dr. Kovács Gyulától kérdezem útközben, hogy van-e kilátás a változásokra, mert bizo­nyára forszírozták már illetékes helye­ken az intézmény bővítését, netán új létesítmény szükségességét. Nem sole remény van a változásra. Azt viszont el kell mondani, hogy a megyei tanácsnál minden ötletüket, javaslatukat meg­hallgatják, és segítenek is. A'jelenlegi helyzetben csak annyit tehetnek, hogy bővítgetik á meglévő helyiségeket. Most például fürdőszobát, mosdót ala­kítanak ki. Az egyik hálószobát is ala­posan fel kellett újítani, hiszen lesza­kadt a mennyezet. Megnézzük a helyi­séget, sikerül megközelíteni egy olyan csigalépcsőn, amin művészet közleked­ni. A gyerekek Az ebédlő egyik sarkában asztal kö­rül gyerekek ülnek. Misányiné Bolla Terézia foglalkozik velük. A tizennégy év körüli fiúk-lányok vásárlási tájékoz­tatót helyeznek nejlontasakba. Bedol­gozóként így aprópénzt kereshetnek. Köztük szorgoskodik egy tizenhárom esztendős leány, aki néhány hónappal ezelőtt kisfiút szült. Vajon mi lesz a sorsa az apróságnak? A sötét zugban mindennap órákjg ücsörög egy értelmi fogyatékos gyerek, vele nincs semmi baj. Cseh Szakái Rozália óvónő megmu­tatja az átmeneti otthont, ahol olykor több tíz gyerek kap ágyat. A nevelői szobában pedig tizenegy felnőtt váltja egymást, másképp nem is lehetne átöl­tözni, készülni a foglalkozásokra. Te­gyük még hozzá: az orvos is ugyaneb­ben a helyiségben rendéi. Jelenleg négy óvodás népesíti be a hálót, ahol több rácsos kiságy sorako­zik. A kicsiknek tetszik fotós kollégám fényképezőgépe, az egyik fiú majdnem ki is kapja a kezéből. Aztán kiderül: minden csillogó tárgyat előszeretettel vesz magához. Egyik pillanatról a má­sikra előkerül egy srác, átöleli az igaz­gató bácsit. Apró jel, a szeretetéhség jele. Hat hálószobában laknak a GYlVl állami gondozottal A szünidőben töb­ben vannak, mint most. Róluk gondos­kodnak az intézményben, tanítják őket, foglalkoznak velük, úgymond fel­készítik valamennyi ükét az életre. Országos kutatás Az ajtóban egy serdülő fiú áll. Kozák Imréné beszél hozzá, tesztláp kitöltését kezdeményezi. A gyermek- és ifúságvé- dő munka alfája és ómegája a bekerü­lők alapos vizsgálata. Pszichológus, gyógypedagógus, jogász és orvos fag­gatja a gyerekeket. Kozák Imréné, a GYIVI munkatársa elmondja, hogy egy országos kutatásban is szerepet vállaltak. Az intézményből kikerülni ál­lami gondozottak életútját követik nyomon három éven át. Abban, hogy megállják a helyüket a fiatalok, nem­csak a GYIVI-nek van tennivalója, ha­nem a pedagógusoknak, a munkahe­lyeknek vagy hivatásos szülőknek is. Tapasztalata szerint nem biztos, hogy a nevelőotthon a legjobb megoldás, mert hiszen a gyerekeknek mégiscsak a szülő, a család hiányzik. És ez válóban így van. Dr. Kovács Gyula igazgató véleménye alapján a munka és a szesetet kell, hogy kitöltse az állami gondozásra kényszerült gye­rekek életét. Hogy a szülők is nagyon hiányoznak, arra látogatásunk végén derül fény. Zsolti, a látási zavarokkal küzdő kisfiú szívszorítóan kérleli az igazgatót, telefonáljon az anyukájá­nak, hogy vigye haza. Reménytelen a kérés teljesítése, hiszen az édesanyját nem sikerült eleddig otthon találni, pe­dig többször jártak nála a GYIVI-től. Zsolti szavai még sokáig fülemben csöngenek: „Haza szeretnék men­ni...” Borzák Tibor SJUTÚPOSTA Róka­invázió Tanyai otthonom a Kiskunsági Nemzeti Park orgoványi területén, Kargalában található. Azok nevé­ben is írom e sorokat, akik a közeli bugaci erdő mentén levő tanyák la­kói. Közös gondunk, hogy félünk, illetve féltjük a baromfikat, melyek­re mostanában négylábú ellenség leselkedik, a róka. Legutóbb jóma­gam is alig tudtam megakadályoz­ni, hogy zsákmány nélkül távozzon tanyámról. A Sallai, Bodor és Pocz- kodi családok nem jártak ilyen sze­rencsével, mert tőlük sok baromfit elvitt. Nemcsak én tapasztalom, mások is mondják: valóságos rókainvázió fenyeget errefelé. Ellene védtelenek vagyunk, hiszen úgy hallottuk, a rókára általános vadászati tilalom van érvényben. Ha mindezt —lég- alább egy rövid időre nem füg­gesztik fel az illetékesek, vajon kik­nek nyújthatjuk be a baromfiállo­mányunkban keletkezett kár szám­láját? Horváth Emilné Csak a nyugdíjasok? Rendhagyó tartalmú levél érkezett hozzánk Kecskemétről. Feladója D. T.-né, aki fiatalasszony és betegeskedő. Kevés jövedelméből egyedül neveli kisgyermekét, albérletben. Mint írja, havi 2000 forint körüli összegből él másodmagával, mindin­kább szegényesen és reménytelenül. Nemrégen segélyért kopogott be a hivatalba, ahol elutasításban részesült, mondván, csak annyi pénz van a kasszában, hogy a rászoruló nyugdíjasokon segítsenek. Olvasónk természetesen megérti: a nehéz anyagi helyzetű idős, esetleg magukra maradt emberek érdekében igyekszenek mindent megtenni a szociális ügyek intézői, ám azt furcsállja, hogy a legalább ennyire bajba­jutott fiatalabb és ráadásul gyermekről is gondoskodó családokra egy fillért sem tudnak áldozni. A továbbiakban idézzük D. T.-né sorait. „Gyakorta látom az újsághirdetést, amely a nyugdíjasokat invitálja az egyik Vagy másik nagyáruházba, ahol meghatározott ideig 10-20 száza­lékkal olcsóbban vásárolhatnak. Csakhogy nem csupán a 3 ezer forint körüli ellátásban részesülő, tehát a létminimum határán tengődő embe­rek mennek ilyenkor az üzletekbe, hanem azok is, akik részére havi 8-10 ezer forint nyugdíjat, vagy ennél is jóval többet kézbesít a postás. Mivel ez utóbbiak az aktív munkavégzésük idején nyilvánvalóan irtagas bére­zésben részesültek; így azután megteremthették áz öreg napjaikra szüksé­ges anyagiak alapját, a sióban forgó kedvezmény nem túlságosan indo­kolt részükre. Valamiféle igazságos differenciálással elejét lehetne venni, hogy a nem rászoruló is .a Rászorulok közé álljon. Másik észrevételem, hogy a minimális jövedelemből élő kisgyermekes '~r zömmel fiatal p- családok szintén megérdemelnék az ő támogatásukra szervezett vásárlási kedvezményt. Egy ilyen akció is szervesen beleillene a sokat emlegetett szociálpolitikai programba .. . * * * Levélírónk e gondolatait azzal a szándékkal adjuk közre, hogy olvasó­ink megtisztelnek bennünket bölcs véleményükkel, hozzászólásukkal, melyeket szintén a nyilvánosság elé tárunk. NEM AZ EXPRESSZEN MÚLOTT Egy külföldi túraúí viszontagságai Idén nyáron jól sikerült svédországi túraúton vett részt negyvenkét kecskeméti fiatalember, a város amatőr labdarú- gósportj'ának képviseletében, az ifjú svéd focisták tavalyi hasonló célú látogatása viszonzásaként. A hangulatos mér­kőzésekre, a kedélyes beszélgetésekre, a festői tájakra a fiúk ma is örömmel emlékeznek vissza. Csak az utazás viszontag­ságaira gondolva keserednek cl. Mivel ez utóbbiak mások számára is tanulságosak lehet­nek, megkértük a kis kollektíva vezetőjét, Sugár Györgyöt, mondja el a részleteket: — Még kora tavasz volt, amikor felkerestem az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének veze­tőjét, Varjú Zoltánt, hogy megbeszéljek a túraállal kapcsola­tos szállás- és ellátási igényünket. O készséggel vállalkozott arra, hogy a megrendelésünket teljesiti. Április 19-én írásban közöltem vele, hogy mikor és melyik helységben akarjuk tölte­ni az estét, éjszakát. Június elejéig türelmesen vártam a szálláshelyünkről éti értesítést, ami egyre késett. Ezt követően szinte naponta ér­deklődtem a kirendeltségen ügyünkben, ám azt a választ kap­tam, még nincs hírük, az iroda budapesti központjának kelt intézkednie. De hát csaknem három hét elteltével sem intézke­dett, s mivel közeledett július 2-a, indulásunk ideje, mi egyebei tehettem, az iroda központjának igazgatójától levélben kértem sürgős segítséget. Ez a vezető válaszra sem méltatott, végül azonban július l-jén délután azt üzenték nekem az utazási irodából, hogy csak részint elégíthetik ki a szállás iránti kérel­münket. Mert a. külföldi programot már nem mondhattuk le, megalkudtunk a kényszerhelyzettel. De milyennel? Július 3-án Sassnitzben és I7-én Rostockban egyetlen szál­lodai férőhely sem állt rendelkezésünkre, s jobb híján a húsz­ban aludtunk. Másutt pedig nemegyszer a megjelölt helytől több száz kilométerre kellett buszoznunk, hogy a szálláshelyet megtaláljuk. Egyik alkalommal olyan „éjjeli menedékhely" volt lefoglalva számunkra — a keletnémet- csehszlovák határ mentén fekvő Meznában —1Pj ahol sem zuhanyzót, sem vécét nem találtunk. Mindent összegezve: csalódtunk uz említett utazási iroda szolgáltatásában, melyet egyhamar nemigen Jogunk igénybe venni.... Á történtekről tájékoztattuk a szakmai felügyeletet ellátó Kereskedelmi Minisztériumot, amely áz Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda igazgatóját, dr. Tarcsi Gyulát kérte fel a vizsgálatra és a válaszadásra. Utóbbi a napokban megérke­zett.. Mit tudunk; meg ebből? Az Express kiutazási osztálya még áprifiS'23íé7Pí8vábbí- lotla a -'kecskeméti szállásigényt az NDK-belrés‘dséhs2)dvá- kiai partnerirodákhoz, amelyeket telefonon és telexen át is sürgetett'a gyors intézkedésre, sajnos eredmény nélkül. Ez­után közvetlenül | szállodákhoz fordult az osztály, amely végül is a megrendelés egy részének, tehetett eleget. A reagálásból még kiderül: az utazási iroda csak a tényle­geseit teljesített szolgáltatások után számolt fel díjat, s hogy sajnálja a történteket. A szerkesztő megjegyzése: Nem vonjuk kétségbe, hogy az Express megtett minden tőle telhetőt a szállások garantálása* érdekében, ám aggó­dunk amiatt, hogy az efféle kellemetlenség máskor, mások­kal is előfordulhat. Ami óhatatlanul együttjár az .utazási irodába vetett bizalom megingásával. Talán célszerű lenne, ha ez az intézmény megbeszélné a felmerült problémákat a külföldi partnerekkel és velük közösen keresné a hasonló esetek megelőzésének módját. A házépítő végül is kapott faárut November 14-én e hasábokon tettük szóyá a szanki Kovács Tibor furcsa esetét: a háza építéséhez szükséges kis mennyiségű állvány­fához azért nem juthatott hpzzá a kecskeméti és kiskunfélegyházi Tü- j zép-tclepen, mert az ilyen áruvásár­láshoz nem volt szerződése. Egyide­jűleg megírtuk a megyei kereskedel­mi felügyelőség ebbéli vizsgálatá­nak eredményét, mely szerint az építőanyagok közül a faellátás leg­rosszabb az idén, s hogy emiatt csak részben elégíthetők ki az anyagbiztosítási megállapodással rendelkezők igényei is. Sorainkxnyomán újból lapunk­hoz fordult említett olvasónk, aki közölte: neki olyan minimális faáru kellett, hogy arra nem kötöttek vele szerződést a tüzépesek. A további­akban pedig örömteli fejleményről számolt be, meg a figyelemre méltó értesüléséről: Hosszas utánajárás révén végül is* az Eptek (Építőipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat) és a Kunép ■ (Kiskunhalasi Építőipari Vállalat) közös működtetésű halasi anyagte­lepén rátaláltam a keresett, 18 da­rabból álló faárura, melyet minden nehézség nélkül megvásárolhattam. Az anyagot azóta már felhasználtam az épülő családi házam tetőzetéhez. Egyébként megtudtam: a telepen nem az anyagellátási szerződések megkötésére helyezik a fő hangsúlyt, hanem arra, hogy az előjegyzések alapján vagy anélkül felbecsült ke­resletnek megfelelő mennyiségű áru lehetőleg mindig a vevő rendelkezé­sére álljon. ÜZENJÜK Almásincnak, Bajára: A határozott vagy határozatlan idejű foglalkoztatáskor meg­szerzett iskolai (szaklanlblyami) végzettsé­get, valamint az alkalmazással összefüggés­ben kapott kitüntetést, elismerő oklevelet stb. a munkáltatónak be |gíl jegyeznie dol­gozója munkakönyvének megfelelő rovatai­ba. Idén augusztus 1-je óla van hatályban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­nek erről szóló, 11/1988. (VH. 12.) számú rendelkezése, amely azt is tartalmazza, hogy f az elhelyezkedési támogatás, illetve a mun­kaviszonyban nem álló személy részére fo­lyósított árképzési támogatás tényét éá idő­tartamát a területileg illetékes munkaerő- közvétítő .szerv jegyezheti be a munka­könyvbe. Benedek Gézának, Kiskunfélegyházára: Az igazságügy-miniszter 3/1988. (V. 26.) számú rendeleté szerint, amennyiben valaki a va­gyonához. tartozó ingatlant uz öröklésben jogilag nem érdekelt személyre kívánja átru­házni, a szerző fél legkésőbb az első tárgyalá­son köteles nyilatkozni (szóban vagy írás­ban) aprói, van-e a tulajdonában, illetve tar­tós használatában földterület, s hogy arra tekintettel tulajdonszerzési korlátozás alá- esik-e. Ha igenlő a válasz, igazolni kell, hogy felmentést kapott e korlátozás alól. Persze lehetséges, még folytatódik az ilyen célú eljá­rás, .amelynek befejezéséig a közjegyző nem határozhat a hagyalékátudásról. „Gyes” jeligére, Burotára: Á hatályos jog­szabály lehetővé teszi, hogy az anya tartósan beteg gyermekének ápolására fizetés nélküli szabadságot vegyen igénybe munkahelyén, s ez idő alatt — a gyermek hatéves korának betöltéséig — gyermekgondozási segélyben részesüljön. A kiskorú állapotáról a lakőhe- s lyi körzetben dolgozó gyermekszakorvos ad ki orvosi iratok (kórházi zárójelentés, rönt­genfelvétel stb.) alapján igazolást, melyre rá­írandó, hogy a gyes igényléséhez szükséges. Ezzel kapcsolatos további információt a me­gyei társadalombiztosítási igazgatóság szak­embereitől kérjen, címük: Kecskemét,- Jókai tér 7.,. 6000. H. L.-ncnck, Kecskemétre: Ön sérelmezi, hogy a KSC birkózószakosztályánál sporto­ló kiskorú gyermeke gyakran jár edzésre, amelynek helyszínén nincs telefonállomás, következésképpen igen körülményes lenne ügyeletes orvost vagy mentőt hívni, ha a foglalkozások során súlyos 'sérülés, baleset történne. Aggodalma jogosságát osztja a Kecskeméti Sport Club ügyvezető elnöke. Király József is, aki ez ügyben a sportlétesít­mény fenntartójához, a városi tanácshoz for­dult támogatásért. Lipka Árpádnak, Jánoshalmára: A terme­lőszövetkezeti törvény végrehajtásáról szóló jogszabály kimondja, hogy nem adható illet­ményföld annak az alkalmazottnak, akinek személyi tulajdonában 6000 négyzetmétert — szőlő vagy gyümölcsös művelési ág esetén pedig 3000 négyzetmétert — meghaladó te­rület van. Ha e szabály nem megfelelő alkal­mazása miatt támadt vitája a közös gazda­sággal, a dolgok tisztázása érdekében fordul­jon a tsz-ek felügyeletét ellátó megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­hoz. Maczko Jánosnak, Kelebiára: Amint a Mészöv illetékes osztályán megtudtuk, a me­gye takarékszövekezetei az idén játékos for­mában ösztönöznek takarékosságra. Ennek lényege: aki január 1-je és december 31-e között nagyobb összeget helyez el takarékbe- télben„minden 10 ezer forint növekedés után • sorsjegyet kap, mellyel értékes tárgy nyerhe­tő. Ha Ön ezen időszakban több mint '30 ezerrel gyarapította betétállományát, jogo­sult a három sorsjegyre. Hogy ezeket még­sem kapta meg a helyi takarékszövetkezeti kirendeltségnél, érthetetlen számunkra is. Jogosnak tűnő panaszával keresse meg a te­rületileg illetékes tompái takarékszövetkezet igazgatóságát. " Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A . Telefon: 27-611 P *4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom