Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 301. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 19., hétfő ÖRMÉNYORSZÁG Még mindig találnak túlélőt Tamássy Sándor. az MTI tudósítója jelenti; Az örményországi földrengést követő tizedik napon is sikerült élve kihozni atomok alól egy embert Leninakanban. Ugyanakkor 89 holttestet emeltek ki, a kórházakban pedig harmincán haltak meg. Az azonosított halottak száma ezzel 23 390-re emelkedett. A szovjet sajtó változatlanul nagy teret szentel a mentési munkálatoknak, az újjáépítési terveknek, a PB különbizottsága e problémák megoldásával kapcsolatos szervezőmunkájának. Sok publikáció ítéli el a Karabah-bizottság, illetőleg a nacionalista „Krunk- társaság” felforgató tevékenységét, amelynek intenzitása a tragédia ellenére sem csökkent. Szűrén Arutyunjan, az örmény KP KB első titkára szombati tv-beszédében részletes tájékoztatást adott a köztársaság lakói számára a földrengés sújtotta körzetekben kialakult helyzetről. Éles szavakkal ítélte el a Karabah-bizottság aktivistáit, amiért rémhírek terjesztésével akadályozzák a hajléktalan asszonyok és gyermekek ideiglenes kitelepítését. Arutyunjan bejelentette, hogy össznépi vitára bocsátják a lerombolt települések újjáépítési terveit a köztársaságban. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrijának nyilatkozott Borisz Za- botyin • szovjet belügyminiszter-helyettes, hangsúlyozva, hogy Azerbajdzsánban és Örményországban a nemzetiségi ellentétek miatt kialakult feszültség nem nagyon csökkent áz elmúlt időszakban. A természeti csapás okozta tragédia sem józanitotta ki a Karabah-bizottság és a „Krunk” szélsőséges, soviniszta aktivistáit. Zabotyin bejelentette: eddig összesen 148 ezer örmény hagyta el Azerbajdzsánt, míg Örményországból 161 ezer azerbajdzsán nemzetiségű lakos menekült el. A belügyi vezető ugyanakkorelmondta, hogy az utóbbi napokban megindult a visszatérés is, több ezer ember települt vissza otthonába." Hangsúlyozottan szólt arról, hogy a szovjet hatóságok adott esetben a törvény biztosította eszközökkel is élni fognak a zavart keltők megfékezése érdekében. Élénk forgalom a magyar—osztrák határon Szombaton és vasárnap nagyon sokan keltek útra, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégén külföldön szerezzék be kisebb-nagyobb ajándékaikat. A Határőrség Országos Parancsnokságától kapott tájékoztatás szerint szombat reggeltől vasárnap 14 óráig összesen 78 200 külföldi és magyar állampolgár lépte át az osztrák—magyar határon lévő átkelőhelyek valamelyikét. Közülük 40 400 volt a magyar, 37 800 pedig a külföldi. Az élénk forgalom ellenére az utasoknak 15-20 percnél nem kellett többet a határon várakozniuk. Némileg lassította azonban a folyamatos áthaladást, hogy a külföldről hazaérkezők közül sokan nem töltötték ki időben vámáru-nyilatkozatukat. Nekik, főként szombaton, 35-40 percet is igénybe vett a határátlépés. A legforgalmasabb határátkelőhely ez alkalommal is a hegyeshalmi volt; az összes forgalomnak alig a fele bonyolódott le Sopronban, Kópházán, Búcsún és Szentgotthárdon. (MTI) PFSZ—USA „A helyes irányba tett lépés” Helyes irányba tett fontos lépésnek minősítette Jasszer Arafat a PFSZ és az Egyesült Államok képviselői között létrejött pénteki találkozót. Szombaton Tuniszban tartott sajtóértekezletén a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöké beszámolt arról, hogy a palesztin és az amerikai fél egyaránt szükséges-; nek tart egy újabb találkozót. Arafat szerint fontos, hogy további j erőfeszítéseket tegyenek á közel-keleti békeértekezlet összehívása érdekében. Reméli—mondottá —, hogy a párbeszéd megkezdésé- ; vei az Egyesült Államok változtat elképzelésein és a jövőben k% B egyensúlyozottabb közel-keleti politikát folytat <>-. t v,‘ A PFSZ egy másik vezetője közben Abu Dzabiban leszögezte; ■* hogy a palesztinok a párbeszéd ellenére sem mondanak le az Izraelen belüli katonai célpontok ellen irányuló támadásokról, g sem a megszállt területeken folyó ellenállási mozgalom támogatá- gj sáról. Szalah Khalaf, más néven Abu íjad, a PFSZ-hez tartozó S El-Fatah második embere sajtóértekezletén azt is kifejtette, hogy.® Izrael mindent megtesz a PFSZ és az Egyesült Államok között--*; kezdődött párbeszéd megtorpedózásáért. . Izrael washingtoni nagykövete televíziós nyilatkozatában szombaton kijelentette, hogy országa a PFSZ és az Egyesült Államod közötti dialógus ellenére sem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a.£ PFSZ vezetőivel. Megismételte, hogy Tel Aviv kész tárgyalásokat.'^' kezdeni a nyugati partvidék és Gáza palesztin lakosságának képvi- selőivel, de sohasem áll szóba a PFSZ-szel. . - A MAGYAR . { SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Bács^Kiskun megyei I ■ pártértekezlete| 11' 1 Megújította a megyei pártbizottságot, új tisztségviselőket választott egész napi tanácskozás után szombaton Kecskeméten a megyei pártértekezlet. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban a Himnusz elhangzása után dr. Babinyecz Ferenc megyei titkár köszöntötte a megjelenteket — közöttük Pozsgay Imrét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, államminisztert. Tájékoztatást adott az ügyrendről: az értekezlet egynapos, végig nyflt (a Kecskeméti Városi Televízió a tanácskozás minden percét egyenesben közvetítette), ismertette a munkabizottságok összetételét, a hozzászólások rendijét (időtartamuk legföljebb 8 perc) — minderről a küldöttcsoportok előzetesen már döntöttek. A megyei páítértekezlet ezután tudomásul vette (5 ellenszavazattal, 5 tartózkodással és 3 megjegyzéssel) a pártbizottságba közvetlenül delegált személyeket, majd a nyílt szavazás rendjéről döntött. A tanácskozáson felváltva elnökölt dr. Babinyecz Ferenc és dr. Szakolczai Pál — a vita nem sokkal 17 óra után fejeződött be dr. Szabó Miklós összefoglalójával. A 38 hozzászólón kívül estig 37 írásbeli véleményt juttat- •tak el a dokumentumszerkesztő bizottsághoz a küldöttek. A pártértekezlet kora este — nyílt szavazással: látható többséggel — elfogadta a helyzetértékelést és a további feladatokat rögzítő dokumentumokat, majd — második napirendi pontként — személyi kérdéseket tárgyalt. Titkos szavazással a megyei pártbizottság első titkárává választotta dr. Szabó Miklóst, titkárává dr. Babinyecz Ferencet, dr. Gál Gyulát és Komáromi Attilát, a fegyelmi bizottság elnökének Katanics Sándort, az etikai bizottság elnökének Magyar Ferencet. A megyei pártértekezlet az Internadonálé hangjaival ért véget, ezt követően az új megyei pártbizottság megtartotta alakuló ülését. Az alábbiakban részletesen beszámolunk a tanácskozás munkájáról. SZABÓ MIKLÓS VITAINDÍTÓJA Csak bizalomra és bizalomból építkezhetünk Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Vendégeink! Amikor a megye párttagságának többsége a párt- értekezlet mellett szavazott, úgy hiszem, egyúttal az újfajta politizálás igényét is megfogalmazta. Úgy másfél éve lázas állapotban van a párt, indulatok feszülnek a taggyűléseken éppúgy, mint a társadalomban. A feltett kérdésekre nehezen leljük meg a választ, a mozgósításhoz pedig az érveket. Lázunkat is ez táplálja. Történetesen az, hogy miközben ragaszkodunk múltunk sok eleméhez, valójában többtől el kell szakadni, s tagadva-megőrizve megújulni. Életkorunk, talán vérmérsékletünk, felkészültségünk és élet- tapasztalatunk szerint másként Ítéljük meg a folyamatokat. Másként éli meg a jelent a huszonéves, aki mióta önálló véleményt fogalmaz a létről, azóta a szocializmus bajaival találkozik. Másképpen éli meg az egykori szegényparaszt, aki 1944-ben földet kapott, a 60-as években a megerősödő termelőszövetkezetektől pedig anyagi boldogulást, s végül nyugdíjas életet; és másképpen éli meg a közelmúltat a politikus is. A tegnapi politikai gyakorlat A jelen felesel a múlttal. Azt mondjuk: szocialista törvényesség, s fölmutatják a koncepciós pereket. Azt mondjuk: világszínvonalú szocialista nagyüzemi mezőgazdaság van Magyarországon, s a termelőszövetkezetek szervezésének atrocitásairól beszélnek. Ha a politikai munkáról beszélünk, akkor visszaszólnak, hogy összetévesztettük a párt vezető szerepét a pártvezetők szerepével. Ha a megújuló faluképet villantjuk fel, akkor a tanyapolitika ellentmondásaival rep- likáznak. Ha a városok valamivel több kényelmet adó komfortjára utálunk, akkor a panelrengeteg elidegenítő hatásáról hallunk. Ha az ingyenes egészség- ügyi ellátásról akarunk beszélni, akkor közbevágnak s mondják, hogy ilyen nincs és sorolják az alkoholfogyasztásunk magas szintjét, a csökkenő életkort vagy az egykét. Irritálja a társadalmat egyesek gazdagodása. Ha az egyén javainak növekedését emlegetjük, a szegénységről hallunk. Ha a közművek, a kiépített utak, járdák hosszát adjuk össze, melléteszik a még mindig burkolatlan útjaink kilométereit. Szólhatnánk arról, hogy a magyar művészet, a tudomány kiemelkedő eredményeket produkált, matematikai olimpiákon gyermekeink sora bizonyított. De a következő pillanatban, itt, Bács-Kiskun megyében eszünkbe jut az a statisztikai adat is, miszerint a felnőtt férfiak 30, a nők 40 százaléka nem végzett 8 osztályos általános iskolát. A felsorolást és az ellentétpárokat folytathatnánk mindaddig, míg önmagunkat félbe nem szakítanánk vagy a sorok közül valaki közbe nem szólna: akkor itt nem történt semmi? Akkor az elmúlt 32 év vagy éppen a 43 év tévedés volt? Rossz döntések, visszaélések halmaza? Jó lenne most erre a kérdésre egyértelműen nemmel felelni. De ezt éppúgy nem lehet, mint ahogy meghatározó kritika nélkül elfogadni múltunk minden jelenségét és történését. Ebben a kettősségben vajúdik az ország, keresi a választ a párttagság. Keressük múltunkat, keressük az alapokat, amire építkezünk/ De meg kell találnunk azt is, amit le kell rombolni, amit meg kell szüntetni, meg kell változtatni. A válaszadást nem segíti, vagy csak részben, a környezet. Egész régiónkban válságjegyek tapasztalhatók, figyelmeztetve bennünket arra, hogy a gazdaság a korábbi módon nem működtethető, a társadalom a régi módon nem szervezhető és a tegnapi politikai gyakorlat nem hatékony. Tegnapi politikai gyakorlat! A pártértekezletre készülve — a legutóbbi pártbizottsági ülésünkön erről felelős vita folyt —, jómagam a szóbeli előteijesztés- ben tértem ki rá, amely a Petőfi Népében is megjelent, így itt és most, e vita elemeit kívánom csak föleleveni- teni. Azt, hogy feladatainkat és céljainkat gyakran pontatlanul rangsoroltuk, ismert idegen szóval: a prioritásokat hibásan szabtuk meg. Ebben a folyamatban tág tere volt — a még oly jóhiszemű, de mégiscsak hibás — szubjektív döntéshozatalnak; pontosabban a döntést hozó szubjektivizmusnak. A politikai, társadalmi környezet pedig jogosan kérdezi: mit csináltak vagy keményebben mit tettek ezek? A vezetés csúcsain döntöttek gyakran apró kérdésekben is. A meg nem kérdezett, a folyamatokba be nem vont társadalom fölött atyáskodva születtek meg a határozatok. Nemcsak a központban, hanem a megyében s városainkban is igy volt ez. Magam is jól emlékszem, hogyan választotta ki a megyei pártbizottság osztályvezetője az adott terület országgyűlési képviselőjét. Természetesen fiatalt és nőt! Még büszkék is voltunk arra, hogy az elnökségben foglalt helyet a legidősebb képviselőtársa oldalán az Országházban, az Ország- gyűlés alakulásakor. Szinte észre sem vettük, hogy relatíve milyen kevés, pontosabban képviselőtársai közül a legkevesebb szavazattal jutott be a parlamentbe. A ,jól végzett” munka öröme mellett alig tűnt föl a választópolgárok százalékban kifejezett ítélete. Bizom abban, hogy akik itt jelen vagyunk, azok jól értenek, s tudják, hogy nem anekdotázni kívánok, hanem munkamódszerünknek azon torzulásairól beszélek, amelyektől el kell határolódnunk, amelyet meg kell változtatnunk. De amely még „mindig itt van”, „s utasít”, „fölülről s kívülről szervez”, s „egy személyben fellebbezhetetlenül véleményt mond”. Egyik városunk politikai apparátusának egyik tagja ilyen hangnemben ír át a városi tanács elnökének: „Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy az Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalat a kábeltelevíziós rendszer fő állomásának cseréjére a városi tanácstól vagy közbenjárására 50 ezer nyugatnémet márkát kapott.” A kétoldalas átirat további részében ilyen kifejezéseket olvashatok: „ ... számtalan kérdés aggaszt, melyekre szeretnék megnyugtató választ kapni...,” „nem kaptam meghívást...”, „A jelenlegi helyzetben nem látok garanciát arra, hogy megnyugtatóan rendeződjön a problémakör.” S mindez a városi pártbizottság levélpapiiján. Hómét ez a kioktató hangnem? Kitől a jogosítvány a parancsolgatásra? Miért van, hogy csak egyes szám első személyt ismer? Nem költői kérdések ezek! A válasz pedig a gyakorlatunkban, irányítási mechanizmusunkban keresendő. Ezt a hangnemet el kell felejteni. A megrendelés, az utasitgatás közösségi társadalomban nem lehet egyesek privilégiuma. A közösség ezt nem elfogadja, legfeljebb eltűri. Eltűri, mert fél vagy közömbös. De igy még a jó, a megszívlelendő, az előrevivő javaslatokkal sem azonosul. A félreértések elkerülése végett jegyzem meg, a fenti irat nem a régmúltból datálódik, rajta a dátum: „1988. december 5.“ Ne csodálkozzunk hát azon, ha időnként zajt csap a sajtó, és a társadalomirányítás hibáit megyénkben is hangosan ostorozza. A nyilvánosság világosság is! Sajtó! Nyilvánosság! Hol csóváljuk a fejünket, hol bólogatunk. Gyakran szenzációkeresést érzünk, némelykor sanda szándékot, s összekacsintást: — úgymond —jól megmondjuk a hatalomnak! Két tiszaal- pári kocsmáros délelőtt 10 órakor kiteszi a táblát s kihirdeti: sztrájkba lép. Sokallja az adót. Megtagadja a közétkeztetést. Aznap nem szolgál föl ebédet. Nem a reggeli pálinkázók orra előtt húzta le a redőnyt, mert az bizonyára jól jövedelmez! Sajtónk az egész országban talpraugrik. Ez már hírértékű! Az nem, hogy a település néhány hónappal ezelőtt nemzeti zászlót is kapott. Példát bizonyára valamennyien mondhatunk, s nem kevés olyat, amely a kedélyeket is fölborzolja. Én mégis a jelenlévők és önmagam figyelmébe is Rosa Luxemburg gondolatait ajánlom: „Korlátlan sajtó- és gyülekezési szabadság nélkül, a vélemények szabad összeütközése nélkül minden valódi élet eltűnik a közintézményekből, i amely marad, az csak az élet látszata, amelyben a bürokrácia az egyetlen tevékeny elem.” A nyilvánosságról szólva gyakran halljuk mostanában: „a nyilvánosság megállt a megyehatáron." Egyetértek vele! Csak az a kérdésem, hogy melyik irányból érkezett? Mert Tiszakécskétől zeng az ország. (Pártbizottságunk ebben a kérdésben — úgy vélem — elvi alapokon foglalt állást) De alig hallunk, olvasunk olyan lobbik tevékenységéről, amelyek csak a szik érdeket látják, közben fölrúgják a közösségét, suba alatt egyezkednek, s búvópatakként mossák alá és el hitelünket. Kiskőrösön a kistermelők tüntettek, eladhatatlannak bizonyult a boruk. Jelentős volt a káruk. Eközben halvány hir jelent meg, hogy 800 ezer hektoliter bort hoztak be az országba. Arról már nem (Folytatás a 2. oldalon)
